Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)
1957-08-29 / 202. szám
Lakat alá a kenyérgabona üzéreivel 1 Amióta megszűnt a kenyérgabona forgalmának korlátozása, hihetetlen mértékben fellendült a spekuláció. Olyannyira, hogy a kereskedelmi szervek kénytelenek voltak bizonyos korlátozásokhoz folyamodni. Ezek a korlátozó rendelkezések azonban nem azt jelentik, hogy megszabják, ki, mennyi gabonát vásárolhat. Szó sincs erről. Saját szükségletére mindenki annyi gabonát vásárol, amennyit akar, csak a viszonfeladást, az üzérkedést korlátozzák. Nos, mégis mi okozza a spekulációt? Mindenki által ismeretes, hogy a takarmánygabona jóval drágább a kenyérgabonánál. Egy mázsa búzát meg lehet kapni 22(1—230 forintért, ugyanakkor a takarmánygabonának, az árpának mázsája 260—280 forint. Lelkihrneretlen spekulánsok, üzérek több esetben megteszik azt, hogy a takarmánygabonához nagymennyiségű kenyérgabonát, búzát kevernek S miután tudatában vannak annak, hogy ezt törvényes rendelkezés tiltja, a kettőt nsszedaráltatják, s így hozzák forgalomba. Ugyanis darált állapotban a kettőt alig lehet megkü'önböztetni. Sajnos, ezt a módszert nemcsak spekulánsok, hanem ev éni termelők is alkalmaz zák. Nem gondolnak arra hogy ezzel jelentős károkat okoznak saját maguknak, s népgazdaságunknak. Bár a darálóknak megvan tiltva hogy ilyen keveréket megőrölhessenek, de amin1 arró1 több vizsgálati jegyzőkönyv' tanúskodik, mégis megteszik Egy zagyvarékasi vizsgálat alkalmával például azt áTaoították meg, hogy a Rákóczi Termelőszövetkezet darálójában Lakatos Mihály zagyvarékasi lakos majdnem 60 kilogram kenyér- és takarmánygabonát vegyesen akart megőröltetni. S hogy ez neki nénid került, az a vizsgálati közbeavatkozásnak köszönhető. Ismételten, nyomatékosan felhívjuk a termelők és a darálót üzemeltetők figyelmét hogy a kenyérgabonát csak emberi táplálkozásra szabad felhasználni. Tehát szigorúan tilos mindenféle takarmánygabonával együtt megerőltetni, illetve megőrülniök. Ha mégis valakinek ez lenne a kérése, elsősorban figyelmeztetni kell, ismétlődő esetekben pedig az illetőt a megfelelő gazdasági szerveknek fel kell jelenteni. Mint ahogy a búza közé senki nem kívánja, hogy őröljenek zabot, úgy azt se kívánja senki, hogy a jószág részére megőrlendő árpa és zab közé búzát keverjenek, mert ezzel a népgazdaságnak kár okoz, az illető pedig — ha erről az illetékes szervek tudomást szereznek — büntetést kap.------ «% ^ ' ■■■ ■ — Már most annyit ér egy munkaegység Győr - Sopron megye termelőszövetkezeteiben, mint tavaly zárszámadáskor. — Havonta 2000 mázsa meszet égetnek a tapolcai Vörösmező Termelőszövetkezet mészüzemében. ■— A lakosság mindjobban megkedveli a gyorsfagyasztott élelmiszereket. Ezért az ipar a jövő esztendőben tovább növeli termelését, amihez a Csehszlovák Köztársaságból is érkezik segítség: hat gyorsfagyasztó szekrényt küdenek hazánkba. Mégsem menekül el a tanítónéní Az utóbbi években egyre súlyosodó gondként nehezedett a váltunkra a gond: mi történik majd abban az iskolában, ahol a kislányom és Miklós kérész Ifi am ugyanabban az osztályban .ismerkedik meg a betűvetés és az egyszeregy rejtelmeivel. Mert mindkét gyerek különkülön is olyan rossz, mintha mindegyikbe hét virgonc kisördög ütött volna tanyát. S ha rokoni látogatások alkalmával összekerülnek, akkor a pokol szabadul el. A pokol? Ez talán még enyhe -kifejezés is. Pillanatokon be’ül felborul a rend. A -zékek összkomfort os vasúti kocsikká változnak át s a szőnyeg nagyobb hullámot vet, mint a viharzó falaton. A johbsorsra hrlemes családtagok 'ába alatt szétszórt goi vők és építőkockák teszik bizonyta’anná a falait. Kerékpárroncs rejt alattomos buktatót, vagy az össze-vissza dobált baba bútor veszélyezteti a sípcsontok épségét aszerint, hogy a mi, vagy a sógorők lakása történetesen az ideiglenes iátszótér. Ha kiszabadulnak az udvarra, harsány csatak.áltásuk remegteti meg az ablakot. A macska ijedten fut a háztetőre — nem felejti a farkára kötött konzervdobozt — s a harmadik szomszéd kutyája is szűkölve keres biztonságos búvóhelyet. Szinte korlátlan parancsoló a két gyerek az utcában is. A verekedést rendszerint ők kezdik. Ha az egyiket sérelem éri. gondolkodás nélkül vesz részt a megtorló hadjáratban a másik is. És ha véletlenül nem akad verekedőtárs, nem riadnak vissza attól sem. hogy egymás hajába akaszkodianak. A különféle nevelési módszerek hatása is csak addig érvényesül, amíg ismét nem találkoznak. Ilyenkor úgy pereg le róluk minden szülői figyelmeztető szó, mint falról a közmondásbeli borsó. Ezek után érthető tehát, amint a gyerekek haladtak az iskolaköteles kor felé, mi felnőttek annál nagyobb rokonszenvet éreztünk az ismeretlen tanítónénik és bácsik iránt, akik közül — emberi számítás szerint — még a legjobb idegzetúek sem bírják egy hétnél tovább a két gyerek közös csínytevéseit, Közelített az- iskolai beír a tások ideje. Többhetes tanakodásunk eredményeként megszületett a mentőötlet. Az egyik gyereket valamilyen furfanggal másik iskolába íratjuk be. Ez rendben is volna, de ehhez a tanács engedélye kell. S ha a mi kérelmünket nem teljesíti a tanács, majd megadja az engedélyt az iskolaév megkezdése után a nevelői kar közbenjárására, amelynek indokaiként a nevelők többségénél fellépő súlyos idegikime rültség és a naponta szaporodó sürgős áthelyezési kérelme-« méltán felhozhatók. A nehéz kérdést végülis csak a tanács oldotta meg. Igaz, nem valami remélt módon, ugyanis a sógorék többéves lakáskérelmét teljesítette s mint kétségtelenül igényjogosultaknak, a város másik felében utalt ki részükre lakást. A gyerekek minden ellepve,tér nélkül vették tudomásul, hogy nem fognak együtt iskolába járni, pedig már hónapok óta készültek a nagy eseményre. Csupán a kislányom iesvezfe meg ártatlan képpel: — Most már nem kell a tanító néninek elmenekülnie! Agár I ia Eves I lehetőtb -a- két1 „srác", aki az ufszászi- 'Mlóy máson felszállt a.Jász-viniht-' ra. Egyiknek félrevágott smiV cisapka volt a fején, a másik?-' nr\ semmi, ez csak nagy, kócos tarkójára lenőtt haját simogatta. Letelepedtek mellém, térdeikre helyezték egyikőjük tákolt fatáskáját. A smicisapkás kabátja belső zsebéből előkotort egy megviselt, sokat használt kártyacsomagot, s osztott. A kócoshajú nagy lélegzetet vett, s biggyesztett szájjal, úgy, hogy lehetőleg mindenki hallja, a következőképpen nyilatkozott: — Te, öregem, én most pénzre nem játszom, nincs apróm. — Jól van. Üsse kő. Elütjük ezt a fél órát anélkül is — mondta smicisavkás, közben nagyokat „slukkerozva” a I'ossuth-ból. Először csak szemeimet mereszt geltem. Snapszeroztak Közelebb húzódtam a strticísankcshoz és figyeltem a játékát. A parii végén beleszóltam. Mondtam neki. hogy nem jól játszott, nem a tízessel kellett volna indulni. Errs ő kiválogatta az első menetben kezében lévő lapokat, s kissé dühösen elkezdett magyarázkodni. Nem tartottam érdemesnek a vitatkozást, visszahúzódtam az ablakhoz, s nagyot sóhajtottam. Alig kerültek ki az iskolából, s már szenvedélyükké vált a kártya. Néha-néha már pénzre is játszanak. Gondolataimból hangos nevetés riasztott fel. A másik sarokban három munkás ultizott Osztottak, fizettek, maid m.eginf osztottak. Emi darabir figyeltem őket, majd egy saj—11 ■ ■ 4^nálkozó pilantáM vetettem <% két gyermekre, s már nem oSodálkóz'-am annyira rajtuk, 'hiszen 'ezt tanulják a felnőttektől: * |egy kicsit!' sörös VŐU az út. Ballagtam a Móra Ferenc utcán hazafelé. Egyszeresek zsupsz... Valaki mögöttem nekiszaladt a kerítésnek és nyomást éreztem oldalt a lábamon. Kissé dühösen néztem hátra, s egy 10—12 éves fiút láttam ti kerítésnek dűlve küzdeni a kerékpáron maradásért. Végignéztem rajta, majd a ruhámon, amelyre rákenődöil a kerékpár első kerekének minden sara, s szúrós tekintetet vetettem a fiúra. Mini egy megriadt kis mezei nyúl, úgy tanult a kerítéshez, két kezével annak nekidőlve a kerékp árnyé regben ülve. Riadt arcáról a megbánást olvastam le. Eszembe jutott, hogy kisgyermek koromban én is így ugi/anígy jártam egy idős nénivel. Akaratom ellenére elmosolyodtam., ö is elmosolyodott. majd hirtelen komolyság ült arcára, s kissé félénken — nem tudva előre, mit válaszolok — megkérdezte: — Bácsi, ügye, nem haragszik? — Nem — feleltem röviden, s megveregettem a vállát, ö boldogan mosolyogva, gyermzkfürgeséggel továbbkerékv árazott. én meg komolyan tovább ballagtam. Próbáltam •elképzelni, milyen lehet ennek a gyermeknek az otthona. Biztosan komoly szülei lehetnek, akik szabadidejüket családjuk nevelésének szentelik, s úgy látszik, nem eredménytelenül. — rapi — Varázscgombák Roger Heim francia tudós a napokban a Francia Tudorn ánvoe Akadémia - mttnfcatársai .előtt beszámolt aíoferól a különös- hallucináciökró) amelyeket azután tapasztalt', hogy a mexikói eredetű „varázsgombák”-bóI evett. — E gombákat egyébként nemrée nagyobb mennyiségben kezdte termeszteni laboratóriumában. Néhány perccel a gombák elfogyasztása után látása és egyéb érzékzavarokat csaliéit. A szobában lévő vörös színíffí szokatlan körvonalakat öltöttek. Minden tárgyat kettősen látott. Hirtelen vidámság vett rajta erőt és kellemes szédülés fogta eL Két óra múlva úgy érezte, tündérvilágban jár. ahol minden kékes színben játszik, később olyan világ vette körül, ahol a tárgyaknak nem volt határozott körvonalúik, . jellegük. Heim igazgató a fenti gombák fiziopathologiiku6 hatását az anyarozséval hasonlítia össze. A későbbi kutatások majd eldöntik, vajon a gombákban található vegyületekiet fel tudja-e használni az orvostudomány. C zeptember elsején 13 éve lesz, hogy Mezőtúrt ^ megbombázták óz amerikai repülőgépek. A gyilkos támadás, akkori értesüléseim szerint, 72 halálos áldozatot követelt. Köztük volt egyik kedves leányismerősöm. Az ö halálakor ismertem meg közelebbről a háború borzalmát, s ez maradt meg bennem az akkori idők legsajgóbb, kitörölhetetlen emlékeként. Szeptember közeledtén gyakran gondolok a szomorú történetre, s ilyenkor felkeresem az örökké gyászoló édesanyát, aki után talán én felejtem el legkésőbb a szőkehajú, csillogóan barnaszemű, kedves kislányt, őrá gondolva írom e megemlékezést. Eta ezen a reggelen is pontosan ötkor ébredt. Kimosta szeméből az álmot, s ingatag léptekkel ment a hálószoba felé. Képzelete még a kedves álmokat kergette, miközben dereka friss hajtással engedett a cipőkért nyúló kéznek. Minden reggel ez volt az első dolga, mert az úr cipőhúzás közben sem szeret a „Schmoll”-al találkozni. Az úrnő pedig egész nap durcás, ha a „kenve” nem szárad meg, mire bokája köré csavarja a szandál szalagját. Cipőtisztítás után mosáshoz látott. A két gyerek után egész teknőre való szenyes várta minden nap gömbölyű karjait. Csak mosás után fogott a takarításhoz, mert ha korán letörölgeiett, mire az úrnő felébredt, az utcai ablakokon bejött a por. Erre pedig nagyon kényes. Ha tisztaságról volt szó, nem restelkedett lehajolni, ujjait végighúzta a padlón, s ha a nyoma meglátszott, kioktatta a lányt: — Az én házam a tisztaságról híres a városi előkelőségek körében. Nem akarom miattad ezt a hírnevet elveszíteni. Ela viszont szorgalmas, dolgos szolgálólányok közé tartozott, s ő sem akarta ezt a hírnevet egykönnyen feladni, így hát minden nap megújult, nagy akarattal dolgozott. Az utóbbi időben pedig különösen jó kedve volt. Amióta Ferivel, a szomszédos pékmester barnahajú inasával megismerkedett, még az úrnő zsörtölődését is könynyebben elviselte. Ha mégis kedvetlen volt, karjára vett két vizesedényt, s elindult. A kerítés sarkánál megadta a titkos jelt, mire a következő sarokhoz ért, Feri már a nyomában volt. Nagyon szeretett vele járni. Mindig olyan kedves volt a fiú. Május óta járnak együtt, azóta a legszebben becézi. „Virágom”-nak szó’ítja és sokszor rímben beszél neki. Nemrég valami sugárkoszorúról verselt. Nem tudta akkor megtanulni, újra kérdezni meg nem akarta, pedig úgy érezte, hogy minden sor ói illeti. A legfontosabbra, üfOJÜ&n pontosán audék*zi>li'i novai hevoaűás . Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek.” Ilyenkor Eta életében valóban percek mentek, ezredével jöttek, és semmi inast nem érzett, minthogy szeretni: az élet legszebb ajándéka.. Ma reggel is azt ismételgette, amit tegnap hallott Feritől: „A szeptemberi bágyadt búcsúzónál Szeme színére visszarévedek.” A sorok ritmusa, mély nyugtalan érzéseket visszhangoztak szivében. Mert ha nem is tudta, nem is akarta teljesen átérezni, mi is valójában a háború, a nyár elmúlása, a hadakozások szakadatlansága sokszor elgondolkoztatta. Apja 2 év óta a háborúban van. Igaz, gyakran ír, de milyen más lenne, ha már hazajönne, s a kisebbeknek — úgy mint régebben neki — szánkót tákolna télire és hóembert gyúrna velük is Ott állt már a sarkon, edényekkel a karján. Szeretett volna, de mégsem kopogtatott Ferinek. Csapongtak gondolatai, jól esik egy kis egyedüllét, ne vegye észre a fiú, hogy elérzékenyült. Ment a hosszú betonúton. Mint az éles kés szúrása, úgy hasított fülébe a sziréna bőgése. Pillanatra megtorpant. Nehezére esett a valóság, az örökös riadók. Mikor oly jó lenne csak szerelme boldog érzéseinek élni, csak azzal törődni. Indult, hogy valamerre menedéket keressen. Alig fordult meg, már a gépek zaját is hallotta. Az utóbbi időben szinte naponta vonultak át a város felett ezek a vészmadarak áldatlan, gyilkos terhükkel. Nincs szó, nincs kifejezés, amely visszaadná megdöbbenését, irtózatát, amit a következő pillanatokban érzeti. — Bombáznak! — érett meg benne a szörnyű felismerés. Úgy érezte, a horizontig minden remeg, imbolyog a gépek dübörgésétől, a visító bombák pusztításától. Körülötte füst, por, ordítozás és tikkasztó meleg. Az utca túlsó oldalán még hullnak a cserepek, recseg, ropog a tető. Az úttesten egy lovasfogot, az egyik ló már végleg kimúlt, a másik szörnyű nyüszítéssel vonaglik. Eta eszmél. Körülötte riadt tekintetiX. szánakozó arcú emberek. Nem érti őket. Mintha fossz álmot akarna elhessegetni, felemeli karját. Nem. nem, most is csak álmodik! Elvesztette a karját? Ez csak álom, csakis az leltet. De hat hol kenik tériéi Ág-úrnő ig jelébredi azóta. Hogy van a vers? „A szeptemberi bágyadt búcsúzónál...’* Igen, az apja hóembert gyúrna, úgy mint vele... Meleg van, különös meleg. Pedig ősz jön, s oly szép vof*. re tiwijus ... Olyan érdekesek az emberek .:: A z utca végén szakadt ruhájú, csapzolt hajú aszszony rohand. A járdára hullt üveg- és cseréptörmelékek szinte minden lépésnél felsértették mezítelen lábát, de ő mint az őrült, futott a por, füst irányába, a tikkadásig hajszolva magát. Etát akkorra árnyékba vitték, s tépett kötényét viss^aliajtották csonka testére. A kiégett fű között itt-ott megcsillant a drága nedv, Etácska bámuló vére. Az asszony félájultan hullod bele. — Etám! Etácskám! Gyermekem! Ne hagyj itt — sikoltotta s lerángatta a roi gvot az erőtlen fejről. A szelíd barna szempár tekintet nélkül mozdult, aztán lassan kihunyt a fény, auzely 16 éven át benne ragyogott. Feri a másik év tavaszán, mint s'géd felszabadult, ma sütőipari igazgató. A korán hervadt helyett virágot is választott magának a következő májuson, amiről eddig három új bimbó fakadt. Tóth Árpád, Juhász Gyula, Ady, Petőfi és Arany verseit változatlanul szereti. Etácska édesanyja legkisebb lányát is férjhez adta. azt anielyiknek 1945 telén két méter magas hóembert gyúrt az édesapja. Szeptember elsején pedig tiszta feketébe öltözik, s meglátogatja Etácskát. Minden szeptember első délelőttjén elbúcsúzik tőle, s minden búcsúzásnál fehér rózsacsokrot hint szét a sirdombon. Elviszi ilyenkor a család üzenetét'is': „Etácskánk! Sohasem felejtünk el!” . * tácslcára gondoltam ükkor is, amikor az újságban mezőtúriak tiltakozását olvastam az ENSZ ötösbizottságához címezve. Ez a bizottság jelentést írt az 1956 októberében lezajlott magyarországi eseményekről. Köztudomású, hogy jelentésük alapja olyan emberek felelőtlen fecsegése, rágalmazása, akiknek semmi közük nincs a magyar honhoz, akik sohasem értették meg az alföldi búzatáblák lágy zenéjét, az akácfák susmását. a Balaton csobogását, akik pénzért, pillanatnyi hírnévért, cafravgért saját magukat is el tudták adni. A gondolatok mögül kiáltva tör elő a kérdés: Vajon miért őket kérdezték meg Andersen úrék?! Miért nem azokat, a,kik jóban, rosszban>■ egyaránt magyarnak vallják magukat. Miért, nem Etácska. édesanyját . kérdezték,, vagy a többi édesanyát, édesapát, akiknek drága a fiaial élet, akik féltik gyermekeiket, szeretteiket,. Akik nem feleltetlek?! BORSI ESZTER A Nap kél: 5.57 Ä Sí h-kor, nyugszik Csülürtih 19 32 h-kor. Ernesit _ A Szolnoki Szigligeti Színház bériéit-..óvást hirdet „ következő színi évadra. Tíz előadásra — 5 prózai és öt zenés mű megtekintésére — helyhezkötött bérletet bocsátanak ki. A bérlők a napi árból 15 százalékos kedvezményben részesülnek, s bérletük árát hat részletben fizethetik. — Az ország egyetlen logarléckészítő műhelyét október elején kezdik üzemeltetni a Monori Kefegyár épületében. — Hosszas szünet után végre megnyílik a közönség előtt a szolnoki Vörös Csillag filmszínház kapuja. Közel 130 ezer forintos ráfordítással tatarozták, festették az épületet, javították a villanyhálózatot. •— Zsugorított csontvázas őskori sírt tárt fel a vásárhelyi Tornyai János Múzeum a Székkutasi Állami Gazdaság központjában. A sírt, amely az i. e. 2. évezredből származik, a gazdaság dolgozói találták meg munka közben. A leletet példásan megkímélték és a feltárást is az ő segítségükkel végezte el Gazdapusztai Gyula, a múzeum régésze. — Kibővült a választék Szolnokon a Duclos utcai Mezőker boltban. Tejtermékeket, . füstölt húsféléket, szalonnát és friss tepertőt is árusítanak ezentúl az üzletben. — A Vásárhelyi Pál Köz-« gazdasági Technikum Ipari és Mezőgazdasági Tagozata közli, hogy Szolnokon a dolgozók Közgazdasági Technikumában a beiratkozás aug. 29—30-án d. u. 5—6 óra között lesz. A rendes tanítás a ] dolgozó (esti) tagozaton szeptember 16-án d. u. 5 órakor Itauzdek au&imel&ektM
