Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-27 / 200. szám

Jegyzetek a világ ifjú pedagógusainak találkozójáról Irta; CSASZ1VÄYIS IVÁN, a jászberényi Zírzen Janka 7anítónőképző tanára JÁSZBERÉNY, ÉS KÖRNYÉKÉ Még amióta a világ világ, nem történt meg eddig, hogy a széles földkerekség fiatal tanítói, tanárai találkozóra gyűltek volna össze; eszme­cserére, ismerkedésre. A moszkvai VIT-en került sor az ifjú pedagógusok első ilyen nagy nemzetközi értekezleté­re. Augusztus 3-tól 5-ig, há­rom napon át csaknem 140 nemzet fiatal nevelői számára syújtott otthont a moszkvai Pedagógusok Háza a Pusecs­­naja utcában. A Tanítók Háza többeme­letes, teljes kényelemmel be­rendezett épület, nem messze a Dzerzsinszkij tértől és Met­ró-állomástól. Van benne hangversenyterem, gyűléste­rem. könyvtár, saját film­színház, televíziós terem, táncterem, négy-öt társalgó­helyiség, büfé, könyvkereske­dés, ajándékbolt s egy egész sor játékterem sakkasztal, asztalitenisszel, biliiá rddal. Ezekben a napokban azonban a szokásosnál is színesebb, elevenebb volt a székház. Az érkező külföldi pedagóguso­kat szovjet tanítók fogadták s kalauzolták végig a terme­ken. Augusztus 3-án délelőtt 10 órakor nyílt meg a találkozó. A magyar küldöttséget 12 fia­tal pedagógus, és művelődési dolgozó képviselte, közöttük java részben falus i és vidéki tanítók, tanárok. Az ülést a Közoktatási Dolgozók Szak­­szervezetei Nemzetközi Szö­vetségének elnökségi tagjai nyitották meg. A lengyel és szovjet elvtársak hangoztat­ták a megnyitókban: a peda­gógusok munkájának alap­­feltétele a béke, a népek bé­kés egymásmellett való élé­se. Gyakran mondogatjuk: a gyermekek virágok. S ez igaz is. De az Í6 igaz, hogy ezek a virágok napfényt, levegőt, békét kívánnak. Évekig tar­tott egy világháború romjait eltakarítani s mindent feléDÍ- teni a Szovjetunióban é® Len­gyelországban egyaránt. A lelkekben azonban még ször­nyűbb romok maradnak egv­­esy világégés után. Nem en­gedhetjük meg. .hogy egy újabb világégésnek essen martalékául a mi munkánk temet. Az elnökség szovjet tagjai felszólalásukban emlé­keztettek arra: ahogyan a népek, úgy a népek fiai és lá­nyainak nevelői is békében akarnak élni egymással. Ezért rendkívül nagyjelentőségű ez a személyes, baráti eszmecse­re és találkozás, ismerkedés. A különféle népek és nemze­tek pedagógusainak barátko­­zása egyszerű, következetes aktusokon alapulhatnak min­denkor: személyes és szakmai találkozókon, a faji és vallási különbözőségekből fakadó gyűlölködések elleni harcon, a háborús elméletek és taní­tások elleni következetes küz­dőmén. A békének ezek a mi munkánkban az egyetlen -eális biztosítékai. A világ Pedagógusai nagy erőt képvi­selhetnek, ha a népek békéié­nek és szabadságának szelle­­"nében nevelik a fiatalokat. Nagy erői tudnak lenni a vi­­’ág békéiének megvédésében ha egy pillanatra sem válnak g béke, a világ népei haladá­­-ának ellenségeivé, vagy ezek­nek az ellenséges m-őknek vak eszközeivé, szószólóivá, s ha küzdenek a népek között -zított gyűlölködések ellen. A szakmai viták előtt Ima Mura japán tanító szólalt fel. Elmondotta, hogy * japán ta­nítók először vesznek részt Uven széleskörű világtalálko­zón. A konferencia részvevőit részletesen tájékoztatta arró’ a harcról, melvet a iapán ha­­'adó szellemű pedagógusok vívnak a japán újrafelfegy­­verzés ellen. Az űjrafelfegv­­verzési kiadások — mint mondotta — mindig a kultu­rális kiadások lefaragását eredményezik az állami költ­ségvetésekben legelőször. Mi japánok, tudjuk a legjobban — folytatta —, mit jelentene egy újabb Hirosima vagy Na­gasaki a világ népei számára A 'egyverkezési versenyt a pán tanítók úgv tekintik mint egv úi atomháború ál­­'andó lehetőségét. Ezért ez a küzdelem a fegyverkezés ér az atomháborúra való készii­­'ődés ellen hazánkban rend­kívül energikus és széleskörű Mi, a szörnyű tűzkeresztségen átesett nép. kérünk bennete két — mondotta — segítsetek *i, pedagógusok az egész em­beriségnek, hogy soha többé atomtöltetű ■ bomba ne hull­jon élő ember-lakta vidé­kekre. A nagyhatalmak egyezzenek meg ebben a kér­désben, ha a többi alapkér­désben fenn is tartják válto­zatlanul álláspontjukat. Ez nem egy-egy népé, hanem az egész világ emberiségének lét­érdekévé vált a technika je­lenlegi fejlettségi fokán. A szakmai vitában elsőnek Atutov szovjet pedagógus tartotta meg referátumát „A szemléltető eszközök felhasz­nálása és a technikai okta­tás” címmel. Vázolta azokat az újszerű feladatokat, me­lyek teljesítését a technika fejlődése követel meg korunk közigazgatásától. Már Marx utalt arra — fejtette ki rész­letesen —, hogy a technika fejlődése sajátos feladatokat fog az iskola elé állítani. A technika ugyanis nem csupán a termelésbe és a népgazda­ság különböző ágazataiba, de az élet; a szórakozás, a lak­­berendezés, a háztartás min­den területére egyre gyor­sabban és egyre szélesebben behatol. Ezért a technikai ok­tatás feladatai már az alap­fokú népoktatás körében is állandóan növekedni fognak. Ma már világos előttünk: a gyakorlati élet állítja elénk a feladatot; már az iskolában, a kötelező népiskolai oktatás keretein belül is bizonyos mértékben és bizonyos mó­don meg kell ismernie min­denkinek a mechanika, az áruk gépi gyártásának, az ag­ronómia, a kémia s az alap­anyagok tulajdonságának leg­elemibb ismeretkörét. E fo­lyamattal egyidőben csökken­ni kezdenek fokozatosan a szellemi és fizikai munka kö­zötti különbözőségek is. A szovjet iskolák nagy eredményeket értek el a po­litechnikai oktatás elmélete és gyakorlata terén egyaránt. Ennék bizonyítására és is­mertetése után a szovjet ok­tatásban fellelhető hibákat elemezte a beszámoló. Rá­mutatott arra, hogy a jövő­ben a fizika és a vegytan ta­nításának színvonalát emelni fogja a szovjet oktatásügy, főleg a távoli, városoktól messze eső körzetekben. — Minden növendéknek egy-egy tanévben legalább 6—6 na­pot kell gyárban és üzemben töltenie a • felsőbb osztályos népiskolák közül, s itt elő kell készíteni, gondoskodni kell róla időben, hogy az is­kolában elméletben tanultak­nak technológiai alkalmazá­sát megismerhessék, saját szemükkel Iáhassák, vagy ha lehet, maguk is részt vegye­nek a termelés egyes szaka­szaiban. Utalt arra a referátum, hogy hiába írunk könyveket és értekezünk a politechnikai oktatásról, hiába szaporítjuk a pedagógiai bölcsességeket tartalmazó kézikönyveket, ha az iskolákat nem szereljük fel a legkorszerűbb technikai felszerelésekkel, s ha a tár­sadalom egésze nem tartaná közügynek a korszerű és szé­leskörű ipari képzést. A szov­jet államban a legnagyobb és legnépszerűbb üzemek vállal­nák védnökséget az iskolák fölött, s a moszvai iskolák java része már igen fejlett technikai lehetőségekkel, be­rendezésekkel rendelkezik. A (S. 7, 8. osztályoktól kezdve már minden tanuló megta­nulja ezekben az iskolákban a fa- és fémmegmunkálásnak legegj’szerűbb, legkönnyeb­ben ' elsajátítható módját, ezen kívül marós, esztergá­lyos, szövő és más ipari szakkörök működnek az in­tézetekben, továbbá rádió, fotó, filmfelvevő és vetítő, televíziós, magnetofoné«, ha­józó, motoros körök fakulta­tív jelentkezés alapján. A referátum ' utáni szünet­ben a szovjet pedagógus elv­társ, ki a referátumot ismer­tette, az érdeklődés központ­jában állott. A nyugati or­szágok pedagógusai körülfog­ták őt, s kérdést kérdésre halmozva érdeklődtek a szov­jet ipari és politechnikai kép­zés különféle problémái iránt. Nem hallgatták el csodálko­zásukat az ipari és politech­nikai képzésnek a nyugati országokat messze meghala­dó alapossága és szervezett­sége láttán. A szovjet peda­gógusok két nap múlva, az értekezlet végeztével szám­talan moszkvai iskolába lá­togatóba hívták a küldötte­ket s az érdeklődők kíván­sága szerint a helyszínen tá­jékoztatták a vendégeket a politechnikai képzés, nevelés problémáiról Szolnoki marad-e a szolnoki Szigligeti Színház? Bár a nézőtéri főbejárat­nál kifüggesztett plakát még nyári szünetet jelez, a kis hátsó kapu tájékán már a megszokott munkanapi kép tárul az atravetődő járókelő beavatailan szeme elé. Az épület tövében egy roskadozó padka, itt üldögél a műszaki személyzet. A járda szélén alkalmilag duettekbe verődve beszélgető színészek, közöt tűk sok ismerős, s még több új arci'a bukkanok. Egyesek még legszebb élményeikké] hozakodnak elő egymásnak, mások már leendő szerepük­ről, az új évad várható prob­lémáiról szócsatáznak. Fent­­ről a színházépület Tisza­­hídra néző ablakaiból köny­­nyed, ropogós dallamokat hoz fülembe a nyárvégi szellő. Milyen műveket kíván mű­sorra tűzni a Szigligeti Szín­ház? A tömörség kedvéért Íme a sokatmondó műsorfprv­­íáblázat: PRÓZAI MÜVEK: Steinbeck: Egerek és em­berek. Calligari: Megperzselt lá­nyok. Csehov: Vónya bácsi (vagy: Majakovszkij: Poloska). Madách: Az ember tragé­diája. Barta Lajos: Szerelem: ZENÉS MÜVEK: Szirmay: Mézeskalács. Eisernann: Bástyasétány 77 (vagy: Gyulai egy készülő revű operettje). Kálmán: A bajadér. Fényes Szabolcs: Rigó Jan­csi. Zei-kovitz: Csókos asszony. Hápy tag.ia van a társulat­nak? Üj színészeinket szemé­lyeseit még nem ismerve, a kérdésre megint szűkszavúan kell válasiclttom, íme, az új tagok névsora: Hortobágyi Margit rendező, Pécsről, So­mosa István karmester, a Já­tékszíntől, B oross István korrepetitor Miskolcról, Né­­gyesi Lajos szervező, Győr­ből, Bálint György és Mózsi Ottó prózai színészek Pécs­ről, Benkő Béla és Kará­csonyi Magda operettszíné­szek Szegedről, Fekete And­rás és Sebestyén Éva prózai színészek, valamint Juhász János prózai és operett-szí­nész Egerből, Csormai Irén és Nádort Margit prózai és operett-színészek Győrből, Molnár Miklós prózai színész a Játékszíntől, Bukovits Irén prózai és operett-szí­nész Budapestről, Táncsics Mária prózai színész a Bu­dapesti Honvéd Együttestől. Vécsei Mária prózai színész Kaposvárról, Zilahi Kató szólótáncos Miskolcról, Kalo­csai Ferenc prózai színész az Ifjúsági Színháztól és Bár­sony Zoltán táncos a Magyar Állami Népi Együttestől. SZOLNOKI MARAD-E A SZOLNOKI SZIGLIGETI SZÍNHÁZ? Színházunk vezetősége pa­naszkodik, hogy a szolnoki közönség prózai darabok elő­adásakor cserbenhagyja a társulatot. Erre példaként hozza fel Gorkij: „Kispolgá­­rok’-ját, hangsúlyozva, hogy amíg Szolnokon gyérszámú közönség előtt kellett ezt a A szabadijai Népszínház horvát és magyar együttesből áll. A két együttes a legutób­bi színházi idényben 29 be­mutatót tartott, 11 hazai és 9 külföldi szerző müvének szín­­padravitelével. 302 előadáson összeesn 106 000 látogató vett részt; komoly darabot előadniok, addig fönn a fővárosban telt ház előtt játszották. Miért ez a közöny, nem tudom Napjainkbaai a szolnoki állandó színtársulat léte fo­rog kockán. Ha az új évad­ban színházunk nem tudja teljesíteni bevételi tervét, a2 a veszély fenyegeti városun­kat, hogy a szolnoki szín­­társulatot beleolvasztják a kecskemétibe, vagyis: Szol­nok elvesztené állandó szín­társulatát. Oda jutnánk, ahon­nan elindultunk. Nem fenyegetőzés ez, ha­nem fenyegető valóság. Noha megyei és városi vezetőink mindent elkövetnek, hogy a szolnoki színház szolnoki ma­radjon. az ő kardoskodásuk egymagában nem elegendő. Mindez a színház látogatott­ságán, vagyis a szolnoki kö­zönségen múlik. Az üzemi közönségszerve­zők kérik, hogy az ÜB-el.nö­­kök segítsék elő munkájukat, engedjék őket szervezni A színház vezetősége a telt ház reményében háromfajta, 10 előadásra érvényes helyre szóló bérletet bocsát ki. — A bérietek ára: 150, 125 és 110 forint. Az évadnyitó előadás szep­tember 20-án lesz; Szirmay: „Mézeskalács” című ope­rettje kerül bemutatásra. Hortobágyi László A Népszínház magyar együttese kitűnő színészgár­­dáva! rendelkezik, tagjai évek óta együtt játszanak, ami hozzájárult aUftoz, hogy a magyar színészek igen nagy népszerűségre tettek ezertj Or Komolyszavú, , kunfajta, nagyszemű legénnyel beszél­getünk. Neve: Nagy László. Rend­fokozata: honvéd. Születési helye: Szolnok. Kitüntetése: a „Munkás-Paraszt Hatalomért” érem. Amint egymással, szemben ülünk, kialakul előttünk Nagy László elvtárs élete. Édesapja 1945-ben a Szálasi-horda nem­zetgyilkos háborús őrületének lett az áldozata. Édesanyja ma is a betege a csapásnak. A félárván maradt kis Lacit az akkor még ifjú néphatalom, meg egy jólelkü rokon vette oltalmába. A gyermek tudta: nehéz sors vár rá, hn nem ta­nul meg a maga lábán állni. Vasakarattal tanult, s mikor a pályaválasztásra került sor, nem ingadozott: a géplakatos szakmát választotta. A többit hadd mondja elöl — Felfordult világ volt ak­koriban Nagykőrösön — kez­di. — Néhányan, ceglédi tü­zérek, parancsot kaptunk a posta őrzésére. Nappal — aránylag — csend volt. Mikor beesteledett, a gimnázium padlásáról tüzet nyitottak ránk az ellenforradalmárok. Azonnal eloltottuk a villanyt, ? megcéloztuk a torkolattüze­­ket. Csend is lett nemsokára — Februárban — folytatja — parancsnokommal. Czirnn­­ku százados elvtárssal Úriban fúrtunk; bujkáló ellenforra­dalmárokat. kerestünk. Egyi­kükre a borospince mélyén bukkantunk rá, egy hordó mélvén. Mén most is nevetek — kacag fel —. ha eszembe Int. mennyire remegett a sza­kálla. mikor kiparancsoltuk veitekéből. Még a pisztolyát is .ottfelejtette” ... Persze, hiába . . Társaitól tudjuk mea. hogy pénzjutalmát, melyet a kitün­tetéssel együtt kapott, édes­anyjának küldte el. Kemény katona, hálás fiú. Férfi e talpán’, fe b. z. — ....<•<>■«» < > Sikereseu működik a szabadkai Népszínház magyar egyiiilesr cP J£$ termelők borainak sikere a. . ;í országos versenyen Amikor tavasszal első íz­ben került szóba a megyei borverseny megrendezésének terve, igen sokan gúnyosan mosolyogtak és fölényesen le­gyintettek, sőt többen nyíltan meg is mondták: „Ugyan’mit akartok, a ni háromemberes borainkkal? Sánta lóval, lyu­kas ködmönnel, rossz boi-ral csak a bolond szokott dicse­kedni”. Ez bizony eléggé világos be­széd, különösképpen, ha fi­gyelembevesszük, hogy a „háromemberes bor” kifejezés is olyan bicskanyitogató-. ízű nedűt jelent, amelyet csak úgy bir meginni az emberfia, hogy ketten lefogják,- -nehb'gy világgá szaladjon. Nagy sze­rencse, hogy sem a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igaz­gatóságán, sem a Hazafias Népfront portáján nem hall­gattak a hetyke beszédre, mert jól ismerték szorgalmas négy tapasztalatú borterme­lőinket, hogy tereniljel^Saol­­nrií megyében igen TziÜFéSMó borok. így hát minden; var­­íúkárogás ellenére megt^rdet­­ték, megszervezték az®- első Szolnak megyei bqrvéráenyt amelv sikerrel zailótt le. Azt persze mondanunk sem kell talán, hogy nem a kicsiny­­hitűeknek, meg a károgó var­iaknak lett igazuk, hanem a derék, évek, sőt évtizedek ót? dolgozó bortermelőknek, mert a bírálóbizottság a leggondo­­-obb és legszigorúbb mérieae 'és alapién megállapította hoev a Jászságban, a Tisza­zugban és több tiszamentl községben olyan kiváló homo­ki borok teremnek, amelye'­­egv cseppet sem alábbvalóak a kecskeméti homoki borok­nál. de még a gvöngvösi sző- 1 ovid ék évszázadok óta híres '-órainál sem. Azt is meg kell említenünk, hogy az első Szolnok megyei borversenyen megjelent Dob' István, az Elnöki Tanács el­nöke is, aki szintén igen jó véleményt hangoztatott me­gyénk borairól. Mondanunk serr kell talán, milyen nagy szó ez, hiszen Dobi Istvánról országszerte ismeretes, hogy nemcsak az államvezetés nagy mestere, hanem mint egykori szőlőmunkás, kiváló borszak­értő is. Mindezek után került sor az 1957. évi országos borver­seny megrendezésére, amely­ben természetesen resztvettek a megyei borversenyen leg­jobb értékeléshez jutott bo­raink. Nehezen mozduló, sár­­basüllyedő, porba süppedő embereink megint hümtnög­­nek egyet-kettőt, de megint­­csak nem nekik lett igazuk, hanem azoknak, akik bátran mernek újítani és kezdemé­nyezni. Az országos versenyen megyénk borai ugyanis a kö­vetkező eredményeket érték el: Az alföldi vörös borok kö­zött, a termelőszövetkezetek csoportjában a jászberényi Március 15-e tsz második he­lyezést ért el 1956-os kadar­kájával. Az egyéni termelők cso­portjában, az óborok között Baráth András jászberényi egyéni termelő II. helyezést ért el 1950-es rizlingjével. Vargácz László, ugyancsak : ászbe rényi egyéni termelő III. helvezést ért el 1952-es rizlinejével. Ezekkel az országos ered­ményekkel jogosan büszkél­­kedhetik minden borterme­­'őnk, hiszen néhány héttel az “’só meg vei borversen y után érték el őket: A szép siker azonban a to­vábbi utat is kijelöli: a Mező­gazdasági Igazgatóság és a Hazafias Népfront összefogott erővel rendezzen még ebben az esztendőben minél több közeőo-hen bor-, illetőleg sző­­'őkiállítást, hogy a termelők megismerhessék egymás jó módszereit és rendezzék meg lövőre újból a megvei borver­­-enyt, hogv boraink az orszá­gé,,; i-aeídistán is rneg előbbre iussanak. — bognár —* Kékai László, hősi halált halt jászágóf parasztdalairól nevet­ték el a jászsági munkásör-zászlóallat A jászberényi és a jász­apáti járás munkásőr száza­dainak megható ünnepsége volt vasárnap délelőtt Jász­berényben. Máj- előző nap megtartották a főpróbát, hogy a másnapi ünnepségen min­den zökkenőmentes legyen. Vasárnap még az időjárás te kedvezett. Szép verőfényes meleg nap volt, amikor felso­rakoztak a jászberényi és a jászapáti járás munkésőr szá­zadai a főtéren ácsolt- dísz­emelvény előtt. Kókai László, a budapesti pártház védelmé­ben, az ellenforradalom ide­jén hősihalált halt jászágói parasztfiatal édesanyja volt a zászlóanya. Fiáról, a népha­talomért életét áldozott kato­náról. nevezték el a jászsági munkásőr zászlóaljat. Az Ün­nepség után a munkásőrök és hozzátartozóik díszebéden vettek részt, mely a délutáni órákban ért véget. * II helvi és a fővárosi lakosság teiellátását szolgálja a jászberényi tejfeldolgozó Míg mások szórakoznak, a Szolnok megyei Tejipari Vál­lalat jászberényi telepén ak­kor is zavartalanul dolgoznak. Hétköznap, vasárnap, ünnep­nap, nem számít. A teheneket fejni kell. A felvásárolt tejet ilyen melegben nem lehet so­káig tárolni, a pasztőrözés, hűtés, vagyis a szakszerű ke­zelés sem maradhat el. öt község 8 tejgyűjtőjóből naponta 10—14 ezer liter te­jet szállítanak a jászberényi telepre. Az üzemet valamikor napi másfél, kétezer liter tej feldolgozására méretezték és ma ennek majdnem tízszere­sét kell szakszerűen kezelni. Ez nagy próbára teszi *z üzem dolgozóit, Szarvas Béla művezetőt, Fülép Béla pász­tori»!, Pócz Nagy Dezsönét, Szabó Mihályt ég a többieket, de ellátják becsülettel felada­tukat. Úgy annyira, hogy a he­lyi fogyasztásra adott tej mennyisége állandóan emel­kedik. Igen keresett a piacon a Tejipari Vállalat pasztőrö­zött és mélyhűtött teje, mely­ből naponta többszáz litert ad el a helybeli földművesszövet­­kezet. a többit, naponta 8— 10 ezer litert pedig a főváros ellátására szállítják tovább — ka — Egyre nagyobb ax érdeklődés ax adriai kör­­hajóxások iráni A Partizanka nevű jugo­szláv személyhajó június 2- től október 5-ig kilenc kör­utazást tesz az Adrián. Egy körhajózás két hétig tart. A hajó jugoszláv kikötőkön ki­wi Velencében is lehorgo­nyoz. A körutazások iránt egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg külföldön. — Leginkább franciák és ango­lok vesznek részt az érdekes és tanulságos társasutazáson; Közérdekű közlemény A Szolnoki Városi Tanács Kereskedelmi Felügyelősége értesíti a város lakosságát és a környék dolgozó paraszt­ságát, hogy a szálastak ár­mány és a gabonanemű-k piacát (a gabona kicsiben: árusítását is) a Fiumei útról áthelyezte a Petőfi. Rákóczi és Úttörő ut torkolatánál lévő télre. Az élelem-, zöldség-, gyü­mölcs)- és baromfi pisc t(v vábbra is a régi helyén lesz:

Next

/
Thumbnails
Contents