Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)
1957-08-02 / 180. szám
Elénk vita9 nagyszabású munkaterv a Hazafias Népfront Megyei Elnökségének ülésén TENGERI KÍGYÓ... Július 30-án, délelőtt 11 órakor rendezték meg a Hazafias Népfront Megyei Elnökségének ú. n. nyári ülését, a SágVári-utcai központ tanácskozójában. Bár naptár szerint a legnagyobb munkaidőben janink, az elnökségi tagok megjelenési száma mégis megfelelő volt, mert csupán azok maradtak távol, akik pb külföldi utazáson vannak, vagy éppen ebben az időben kellett a Megyei Tanács VB értekezletén fontos ügyben jelentést tenniük. Az ülést dr. Beme Zoltán, a Megyei Népfrontbizottság elnöke nyitotta meg. Bevezetőjében hivatkozott arra. hogy márc. 23-a, a legutóbbi elnökségi ülés óta amely áz ellenforradalmi eseményeket értékelte, országos vonatkozásban igen sokat fejlődött a népfrontmozgalom. Azt is örömmel állpítötta meg, hogy a Hazafias Népfront országos tanácsának véleményé szerint megyénk népfront munkásai. sokoldalú, lelkes, lendületes munkájuk alapján minden tekintetben a legelsők között járnak. ■ Bognár Gyula megyei titkár az elmúlt három hónap népfront munkájáról számolt. be. Részletesen ismertette a Jászsági kincses hónapok eddig lezajlott eseményeit, foglalkozót t a képviselői csoport sokoldalú, értékes munkájával, majd rátért a küszöbön éllé nagy feladatok ismertetésére: az augusztus 20-i ünnepségek előkészítésére, a Nagykun-napok készülődéseire, amelyek szintén aug 20-án érik el tetőpontjukat, azzal a politikai nagygyűléssel. amelyen Kádár János eitvárs mond beszédet. Ismertetésre 'került az őszi művelődési program is. amelynek során az egész megyében megindítják az „Üj életet régi olvasóköreinkbe“ mozgalmat, de új formába öntik az ifjúsági olvasómozgalmat is. A program végrehajtása széleskörű, igazi „népí'rontos” összefogással történik. A könyvtárak-, kulturotthonok. a FITT munkatársai éppen úgy fésztveszneR benne, mint az úttörők és a KISZ szervezetei. valamint természetesen a Damiahich-tádió és a Tiszavidék munkatársai. — A program végrehajtási idejére a Népművelési Intézet Tudományos Osztálya kísérlet1 hellyé nyilvánítja Szolnok megyét és teljes támogatást nyújt a terv végrehajtásához. Az ülés további folyamán több felszólaló — helyesen és igen szókimondóan — bírálta a Megyei Irodát, mert néhány új politikai munkatársat az elnökséggel való előzetes tárgyalás nélkül állított munkába. Az elnökségi tagok érdeklődésének, munkakészségének igen bíztató jele az a körülmény is, hogy ugyancsak több felszólaló kérte: a Megyei Iroda adjon konkrét mozgalmi feladatot az elnökség minden tagjának. A tartalmas, lelkes hangulatú ülést dr. Bene Zoltán elnök annak a reményének a kifejezésével fejezte be, hogy az elnökség derekasan helyt fog állni és jó irányítást fog nyújtani a népfront mozgalom napról-napra sokasodó feladatai, és mindegyre szélesedő körű munkálatai között is. Tiszafüredről jött egy levél. Elolvastam, s mire végére értem, nem tudtam, csodálkozzak, nevessek, vagy szomorkodjam. Szó volt a levélben egy öreg, rosszulhalló néniről, rendőrségről, nyomozásról, bíróságról, ítélkezésekről, fellebbezésről, igazságtalanságról, stb. Biztos, ami biztos — gondoltam — legjobb lesz, ha ellátogatok Tiszafüredre, s magam is utánanézek a dolognak. [gy is történt. Beszéltem a nénivel, a nyomozó rendőrrel, átolvastam mégegyszer a levelet, míg végül össze tudtam állítani a következő „szép kis történetet.’4 Még 1954 októberében történt, tehát majdnem 3 évvel ezelőtt. Özv. Tasi Jőzsefné udvaráról ellopták 17 csirkét. Ügy gondoljuk, érthető, hogy a néni azonnal jelentette a rendőrségén a történteket. Meg is indult a nyomozás. Pár nap múlva Tasi Nénit figyelmeztette egyik ismerőse, hogy csirhéii árulják a piacon Ez újabb nyomot szintén tudomására hozták a rendőrségnek, A nyomozó rendőr másodmagával elment a néni lakására, s felszólította: mondja el, milyenek voltak csirkéi. Tasiné minden gondolkodás nélkül felsorolta állatai jellegzetességeit, mire a nyomozó kijelentette, hogy valóban olyan csirkéket talált a megjelölt helyen. Ezután mindhárman elmentek Székely Antal lakására (t. 1, ő volt a gyanúsított). A csirkék Székelyné „pire-pire” hívására fel sem figyeltek, de Tasiné „kotakota’’ szavaira mind oda szaladtak köréje. A csirkéket elvitték Tasiné lakására, aki azokat szabadon engedte. A nyomozó előzékenyen figyelmeztette a nénit, vigyázzon, mert nincs kerítés, szétszélednek. — Itt nőttek ezek fel, kedves, visszatalálnak —mondta a néni. S valóban így is történt. Este minden irányítás nélkül beültek régi, megszokott helyükre. Időközben Székely Antal tanukat jelentett be a rendőrségen, akitől ő állítólag csirkéket vásárolt. A tanuk közül azonban egy sem ismerte fel a csirkékben sajátjait, s így a nyomozó kijelentette: —- A csirkék özv, Tasiné tulajdonát 'képezik. Ugye, azt hinné az ember, hogy vége a történetnek? — Nem, kedves olvasó, ez így túlságosan gvors igazságszolgáltatás lenne. Ezután jön még a java: a bírósági tárgyalások. No, de szükséges is ez, hiszen egy per eldöntésére a bíróság hivatott. Az első tárgyalást még 1955-ben megtartották a tiszafüredi járásbíróságon. Az ügyész magánszemély sérelmére elkövetett lopás bűntettével vádolta Székely Antalt és Székely Antalnét, dé a bíróság biiönyítékok hiányában felrhön tette a vádlottakat, s mivel a nyomozás során tőlük 11 darab csirkét elvittek Tasiné lakására, arra kötelezték Tasinét, hogy adja vissza azokat a vádlottaknak, vagy pénzben térítse meg az árát, fizessen 550 forintot. A vádlott fellebbezett, majd fellebbezését visszavonta, s így az elsőtökön hozott ítélet jogerőre emelkedett. 1956-ban Tasánénafc a Szolnok megyei Ügyészségen előterjesztett perújítási kérelme alapján ismét megindították a nyomozást. Ezúttal kihallgatták Zagyi János rendőrnyomozó törzsőrmestert. Molnár István rendőrtizedest, s Gyöngy Imre tiszafüredi lakosokat. Az előző két személy, akik a nyomozást végezték, vallomásaik során elmond ták, hogy a nyomozás megindulásakor a vádlottak keltjének végében egy mély gödröt, s benne 'kukoricaszemeket találtak, amelyről arra kövakeztettek, hogy a szomszédok csirkéit Székelyék fogdcssák el. Kihallgatták továbbá Rácz Lászlónét is, aki elmondta, hogy Székely Antal és felesége egy alkalommal a piacon baromfit árusítottak, s amikor meglátták őt, nyomban átmentek a piactér másik részére, nehogy meglássa, milyen csirkéket árulnak. A tárgyalások tehát egymást követték, nyomoztak, vallottak, fellebbeztek, de nem jutottak ötről-hatra. Mindez azt eredményezte, hogy az ügy a Legfelsőbb Bírósághoz került. Itt figyelembe vették a Megyei Ügyészség nyomozáson és tárgyaláson elért eredményeit, amelynek alapján megfelelően megindokolva viszszaküldték az ügyet az elsőfokú (járási) bírósághoz érdéiül tárgyalásra. Ismét a tiszafüredi bíróságnak jutott tehát az a „nagy feladat”, hogy e 17 csirkés, két vádlottas ügy tárgyalását folytathassa, s „igazságos!! ítéletet hozzon. Az újabb tárgyalásra 1957 június 21-én került sor. S ime. az eredmény: A tiszafüredi bíróság magánszemély sérelmére elkövetert lopás bűntettének vádja alól megfelelő bizonyítékok hiányában főimenfette s a vádlottakat, Székely Antalt • s Székely Antalnét, s a sértettel, özv. Tasi Jánosaiéval szemben külön polgári perre utasította Tulajdonképpen ennyi röviden a történet. Vége azonban még nincs. özv. Tasi Jánosné már hetek óta idegesen várja az idézést egy újabb tárgyalásra, ahol már ő lesz a „vádlott4’, a vádlottak pedig a vádlók. A többéves huza-vona tehát azt eredményezte, hogy a bíróság Tasinét nyílvánította vádlottnak, azt az aszszonyt, aki a lopásról kötelességtudóan jelentést tett a megfelelő hatósági szerveknél. Azt az idős nénit vádolják, aki alig 100 forintot meghaladó nyugdíjat kap, akit leánya tart el, S egyetlen örömét abban találta, hogy évről-évre csirkéket nevezetett, etette, gondozta, ápolta őket, piacra járogatott, hogy a tojás árából pár fillér saját pénzt gyűjtsön magának. — Hiányoznak a bizonyítékok — mondja a bíróság, De mi a bizony fiók arra, hogy Tasiné a bűnös? Talán mert bátorkodott feljelenteni az ellene elkövetett lopást? Nem, nem és nem. Nincs ez így egészen rendjén? Rapi Miklós Addig jár a korsó a kútra... II I lyoR* ff] fi 1 if. * j. * V kJ i'i '* ■ 1 || így látja a bécsi Volksstimme a francia kormányprogram egyik közismert pontjának megvalósítását. Borsi Eszter: * • ÍSfűEROSOK ^ áginak sérti tudóit számot adni arról, hogy is történt. Csak amikor a tákolt léckerítés kapujának kilincsét lenyomta, döbbent rá, hogy néhány perc múlva szemben áll anyjával. Nem attól félt, hogy összeszidja. Bár inkább azt tenné, de nem úgy szokta. Nem szidja, nem korholja, mégis amit mond, jobban jaj a korbacsütésnél. Szeme szomorúsága, szája szögletének keserű vónaglása jobban büntet mindennél. Szerencse, hogy most éppén nincs itthon. Legalább lesz ideje összeszedni gondolatait úgy, hogy megértse, nem bírta, nem bithalta elviselni a szégyent. Sokat tűrt, hallgatott már, mindig csak a kisebbekért, azért, hegy ne érezzék annyira az apa hiányát. Amióta az iskolából kikerült, szünet nélkül dolgozik, kenyér után lát, mert az öt kisebbre nem elég anyja özvegyi nyugdija. Szűkmarkú a posta, apját csak addig fizet.ék meg, amíg erejét, idejét mindmind a munkának ad'a, még azt is. amivel gyermekeit ölelni, vagy becézni szerette volna... Lám, akiknek apjuk van, mégis csak könnyebben élnek. Sima szövetből varratnak ruhát, s azokk il a lányok is szívesebben szóbaállnak. Neki csak a legolcsóbb anyagra telik. Kesergésíből anyja megdöbbent arca zökkentette ki. Már hazajött, itt áll előtte es még most sem tudja, hogy mondja el, ami történt. Szilvásiné jó_ ismeri fiát. Már a tekintetéből megértette, hogy valami rendkívüli lörtént. Nem, nem tenne neki szemrehányást, hisz tudja, hogy Laci mindent meggondoltan intéz. Igazi támasza neki. az özvegynek, s az árváknak Is. Vt.gy tálán most mégis könnyelmű volt? Otthagyta a cséplőgépet? disz íny. hétközepén másikhoz már nem tud elszegődni. Vagy az ennivalója fogyott el? Annyit rakott néki, hogy szombatig biztos kitartana. Találgatását a fiú halk szava, bocsánatkérő tekintete szakította félbe. — Anyám! Ne haragudjon. Nem tudtam elviselni. Nem tudtam maradni. Fájóán rövid, kétségbeesett volt a kérdés: — Miért? — Pofonvágtak. Ennyit mondott, de ezt már a. kényérkereső férfi keménységével, noha épp hogy betöltötte a 16 évet. Hát ne a korát nézzék, hanem azt, amit dolgozik! Ott húzta a kaszát aratáskor, ahol a meglett férfiak. Igaz. hogy a rend végén sokszor alig bin felegyenesedni, de olyankor mindig a kisebbekbe gondolt, akik esténként a térdére ülve kérdezgették: — Laci, amit ma arattál, abból hány kenyér lesz nekünk? Ej, miért nem inkább egész részesnek szegődött a géphez is. Akkor ezt a pofont Sikerülhette volná. A zsákot majdcsak elhordaná. Nem mondaná senkinek, hmry nehéz. Segíteni úgysem tudnak, a szánalomtól meg irtózik ... * ffüldöttséget menesztettek a minisztériumba. „Szálkás” Tóth a csoport vezetője. A tagokat is úgy választották, hogy a város „színe-java” képviselve legyen. Elvégre az elmúlt évek alatt semmiben nem volt döntő szavuk. Végre itt az alkclom, mqjd csak ismét rá luk virrad. Újra együtt tart. a város előkelőségé. Milyen szerencse, hogy húga. Mici nem vált el az urától. Igaz ugyan, hogy Vén és totyakos a sógor, de mégis csak közjegyző volt nyolc évig. Jártas lesz a dolgában, s legalább őt is támogatja a 200 hold viszszászerzésében. Ezek a tszcs-sek már az egész várost ellepték, már csak nekik volt szavuk. Lám-lám. milyen érdemes volt összejárni a maaafaítájvákkal. no meg a módosabbakkal is. Most legalább megbíznak benne. Mennek egyenesen a mini'zterhez. m°rt ők vemhoan a város vezetőkkel nem állnak szóba, de a minisztériumban sem mindenkivel. * A fiatal, göndörhajú előadó hellyel kínáPa az étkezőket, s kérte, mondják, el bátran jövetelük, célját. Ő is eléggé jártas az ügyekben, 11 évig dolgozik ott. A miniszter sem intézhetné el másként, mint ő, csak arra épp sokat kellene várni. A jövevények fanyar ábrízáttal ereszkedtek le a széles bőrfotelekbe. Előbb kelletlenül fészkelődtek, aztán egyre sűrűbben pislogtak „szálkás” Tóth félé. Az érezte, hogy ha továbbra is tartani akarja a tekintélyét, beszélnie kell. Márpedig hä eddig kitartott, nem veszthet el mindent, az utolsó órában. Persze, hogy beszél. Csak ne fürkészne, ne szúrna annyira ennek az előadónak a szeme. Beszélt, beszélt, a többiek nevében, de a saját 200 holdjára, az öt tanyára gondolva, ahol ő Volt á korlátlan gazda, a barátokra, akikkel névnapokat, diódákat csaptak, s azon verseny ztek, ki tud jobban pazarolni. Az előbdó hagyta, beszéljen, ámig al^ar. Gondolatban ő már messze járt... Forró nyáron, egy fiút látott, aki rövid, fakó klott alsónadrágban, mezítláb, motyójával a hátán, lehajtott fejjel ballagott. Látszólag nem törődött mással, csak azzal, hogy ne találkozzon senkivel. Nem akarta, hogy lássák a könnyeit, hisz titokban felnőit férfinak tartotta magát. Kenvérkereső felnőttnek. S most összeszidták. mégvofották. Igaz, a gépesek védelm'fe k itek, de a. oazda cz^ke* Idin-ronta, őt, pedig — a Szilvást gyerekek kenyérkeresőiét megpofozta. A folyosóról sz'okatlcnui hangos zsenyegés, ajtócsapkodás hallatszott. Olyan volt az egész épület, mint a megbolygatott méhkas. A Szálkáséhoz hasonló küldöttségek egjjmást érték. Egyikben-mánkban még volt jóindulat, de sokan már félreérthetetlenül követelőztek: Itt az idő, adják vissza a nagy földbirtokokat. Hát valóban ezt kívánná a rrtp érdeke? Lehetetlenség. Hisz egy évtizedet, s Véle egy egész korszakot törölnénk ki népünk életéből, azt az évtizedet, amelyben ha sok minden zokon esett is, de hasonlíthatatlanul kevesebb volt a könny, a sóba^, mint azelőtt. Aztán családjára gondolt, a testvérekre. Az utóbbi évek alatt felnőttek. Szerény kéréséiből élnek, dé pofon és megaláztatás nélkül. Most a napok óta szélesedő és szennyeződő áradat azt a gátat fenyegeti, amely a kisebbeket, az ö ifjúkorának keserveitől oly biztosan védte. Az első napokban ő is szives, barátságos volt a jövevényekhez, de most már látja — különösen, hogy ez áz „ismerős” is Idejött — hányadán állunk. Rettenetes érzés fogta el. Tudta, hogy most — csak most igazán — saját magára van bízva. Ezekben a napokban legbensőségesebbnek hitt barátjától sem kérhet tanácsot. Csák szíve és esze dönthet igazságosan... Döntött. Bármit hozzanak is a következő' napok, ha holnap koldusbotot kell fognia, akkor Sem hajlik meg ezek előtt. Inkább kettétörjék, mint meghajolják. Hányszor mondta ezt önmagának, s menynyire máskép érti ezt most a veszély idején. A küldöttség tagjai látták, hogy gon‘ dolatban máshol jár Szálkás Tóth is elhallgatott. Az előadót a hirtelen jött csend hozta vissza emlékezéséből, tépelődéséböl. Válasz helyett tompa hangon kérdezett, tekintetét mélyen Tóth tekintetébe fúrta. — Ügye, mi ismerjük egymást? Szálkái megrebbent, az előadó folytatta: — Emlékezzen egy fiatal fiúra, akit 15 évvel ezelőtt cséplés idején megpofozott, Akkor velem megtehette. De ne gondolja, hogy akik most Turkeve földjén közös erővel dolgoznak, azok most is eltűrnék azt az arcvlcsavást, amiben most maga. maguk mesterkednek. Ha erre nem figyelmeztetnem, én érdemelnék újabb pofont — tőlük. Nehéz volt kemény, határozott hangot találnia az érzések tolmácsolásához. S ha szálkás letaaadja a régi történetet, ezek is könnyen felülkerekedhetnek. De a hirtelen jött meoszégrienítés, s a jövevényekben rejtőzködő izgalom, tájékozatlanság elég volt ahhoz, hogy továbbálljanak. AZ előadó pedig fáradt mozdulattal simította le kócos haját. Fáradt volt, de akaratában kemény, határozott, Proletárszíve vezette.
