Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-13 / 163. szám

Qimt azért a 70 lilLépézt... Még a 37—38 fokos melegek korszaká­ban történt, vagyis az elmúlt hét végén. Rohamosan szaladó szabadságom napjait morzsolgatva róttam a park betonsétá­nyát. Egyik percről a másikra kellemetlen érzés fogott el, a ma­napság oly gyakran visszatérő, tűrhetet­len szomjúság. Va­lami ellenálhatatlan érzé9 vezetett, vitt az egyetlen közeli mentsvár, a Kis- Tisza felé, pontosab­ban be az étterembe. Magas, szemüve­ges pincér-bácsi elő­zékenyen érdeklődött óhajom után, s ha­marosan hozta is a torokíájdítással egy­általán nem fenyege­tő italt. Óvatosságból 2 forintot tettem az asztalra. Mégis ta­gadhatatlan megle­petéssel pislogtam a „visszajáró” °0 fil­lérre. Végülis leintet­tem pénzrajongó hak latnaimat, s gondol» iáimból mitsem sejt­­tetve hagytam el az éttermet. Másnap a meleg — így az én esetem is a málnával — megis­métlődött. A fizetés­nél azonban változa­tosság történt. A pin­cér-bácsi rápillantott a csillogó ezüst 2 fo­rintosra, s kínos ud­variassággal Sizólt: — Még 10 fillért kérek. Ilyen gyors ár­emelkedésre nem számítottam, így az első, amit tehettem az volt, hogy fülig pirultam; Aztán gyorsan előkotortam a 10 fillért, s még még gyorsabban ki­­kotródtam az étte­remből. A szabad le­vegőn jöttem rá, hogy itt nem árválto­zásról, egyébről lehet szó. Mondjuk ma 2 centivel közelebb húztam az asztalhoz a széket, vagy ma két kézzel könyököl­tem az abroszra, de az is lehet, hogy a szemüvegem nem nyerte meg a pincér­bácsi rokonszenvét.­­Talán a fogyasztott málna melegsége for­ralta aztán bennem a merész gondolatot: Holnap, ha mínusz 20 fok lesz a hőmérsék­let, akkor is eljövök, vajon akkor mennyit fizetek. Elmentem, s a még nagyobb óva­tossággal előkészített 10-esből 8,40 forintot kaptam vissza, ezút­tal már nem a szem­üveges bácsitól. Te­hát a harmadik po­hár málnát már 1,60- ért ihattam, ugyan­annál az asztalnál, ugyanazon a sarkon, s természete­sen ugyanarról az abroszról. Nem szándékom 70 fillérért hetvenked­­ni, de annyit meg­­jegyzek, hogy ez az áringadozás való­színű az ez évi hő­mérséklet ingadozás­hoz igazodik. A kü­lönbség csak az, hogy ha az előbbire keres­nénk magyarázatot, talán előbb talál­nánk, mint az utób­bira — borsi — Szolnokon félórát állnak a VIT vonatok — a város fiataljai felhasználják ezt az alkalmat a küldöttekkel való találkozásra A Moszkvai Vi­lágifjúsági Talál­kozóra menő kü­lönvonatok közül július 21-én érke­zik meg az első a szolnoki állomás­ra, amely a ma­gyar sportolókat viszi. A következő napon ugyancsak magyar küldöttek utaznak át a váro­son, majd három napon át a külföl­di küldöttek kü­­lönvonatai érkez­nek. A különvona­tok a mozdonyok kezelése miatt ál­talában 20—30 percet tartózkod­nak a szolnoki vasúti csomópon­ton. A tiszaparti város negyvenkét K ISZ-szervezeté­­nek fiataljai nem mulasztják el a kínálkozó alkal­mat, hogy elbe­szélgessenek a magyar és külföl­di fiatalokkal. Együttesen gon­doskodnak arról, hogy a veszteglő vonatok ifjú uta­sait rövid műso­rokkal szórakoz­tassák. Fellépnek a város legjobb ifjú­sági együttesei, amelyek jászkun­sági dalokat és táncokat adnak elő. A KISZ-esek zenekarról is gon­doskodnak. A VIT-re utazó kül­földi vendégeket ezenkívül kis zász­lócskákkal, ciga­rettatartókkal, ha­mutálcákkal és egyéb aPró aján­dékokkal is meg­lepik. Szintetikus dcágaköüek A csehszlovákiai turnovi küszörűlőüzem egyre több gyártmánya kerül külföldre; tavaly pl. Magyarország és Lengyelország számára fél­millió zafirtűt készítettek, amelyek sokkal tisztábban adják vissza a hanglemez hangját és élettartamuk a ré­gi acéltűk 1200-szorosa. Ké­szülnek itt azonban zafír szál­vezetők is, achát-csapágyak, analitikus és gyógyszerész­­mérlegekbe, és szintetikus rubintkövek karórákba. Idén 7000 készlet 15 különböző nagyságú kőiből álló sorozatot készít a gyár karóráikhoz. K ULTVRELETVIMK HÍREI A csépai parasztkórus sikere a szegedi dalostaláikozón NEMRÉGEN RENDEZTÉK A június 23—30-ig terjedő meg Szegeden az országos dalostalálikozót, amelyen me­gyénkből a csépai parasztikó­rus is résztvett, sikerrel. Az ellenforradalmi időszak után csak ez év januárjá­ban kezdhette meg munkáját a kórus. Igen komoly, meg­feszített szervező és tanulási időszak következett ezután. Az első nyilvános szereplés június 23-án volt, amikor is egy tarka műsorral léptünk a csépai közönség elé. A mű­sorban két vígjáték közé az újonnan betanult kórusmű­veket (a szegedi dalosünmep műsorát) iktattuk. A vígjá­tékokban a kórus fiatal pe­dagógusai és az osztályvizs­gán túllévő gimnázista kó­­rusitagok szerepeltek. A kó­russzámok között Händel: Szárnyaljon víg dalunk, Ka­dosa: Édes jó anyám, Aljab­­jev: Tánc közben, stb. sze­repeltek. Munkánk gyümöl­cse nem maradt el, hírnevün­ket öregbítettük. héten a mindennapos próbá­kon értékesítettük a 23-i sze­replés tanulságait, melyek alapján átgyúrtuk kórusszá­­mainkat. Ez az időszak volt a legnehezebb és legnagyobb erőpróbája a kórusnak. A tagok ugyanis egész nap dol­goztak, de mégis eljöttek a késő esti próbákra, feláldoz­va megérdemelt pihenőjüket. Az 55 főből- álló lelkes kis csapat leglelkesebb tagjai voltak Pólyák Katalin, End­­rődi Katalin, Czucz Eta, Jo­­hóunka néni, Kanyó Sándor­­né, a Pintér házaspár, Má­tyás Gábor, Mészáros Gyula, Herczeg István, Pólyák Ist­ván, a pedagógusok és az út­törőkórusból kinőtt kórusta­­gok. A TAGOK RENDKÍVÜLI lelkesedése segített bennün­ket az utolsó simítások gon­dos elvégzésében. így felké­szülve indultunk útnak Sze­gedre. De miért Szeged és miért nem Hajdúszoboszló? — tehetné fel valaki a kér­dést. Sajnos, ebben az évben még semmiféle támogatást nem kaptunk, sőt, nagyon sok harc folyt puszta létünkért is. Ilyen szegény és mostoha körülményeik között a szo­­boszlói út kiadásait saját erőnkből képtelenek voltunk vállalni. Viszont tudomásunk­ra jutott, hogy Szegeden is lesz dalos-ünnep. — Szeged Csográdról hajóval is elér­hető, ami lényegesen olcsóbb, mint a vonat. Csongrád or­szágúton csak 12 km-re van Csépától. A tagság a hajó útiköltségét, valamint a Csongrádra és onnan haza való kerékpár utat vállalta., így jutottunk él Szegedre, mint az egyetlen Szolnok megyei és egyben az egyetlen falusi kórus. Igen szép fo­gadtatásban volt részünk, amely mindannyiunk számá­ra feledhetetlen élményt je­lentett. Halász István, Csépa. Jegyzetek a pécsi dalversenyről ALIG NÉGY HÓNAPJA, hogy ismét megalakult a szolnoki Fűtőház énekkara. Az együttesnek jelenleg 52 lelkes tagja van, akik nem­régen hazánk egyik legszebb városában, a Pécsett tartan­dó országos dalos-ünnepsé­gen vettek részt. Az út Szolnoktól Pécsig nagyon hosszú volt, de nem unatkoztunk, mert sok-sok vidámsággal töltöttük el az időt, Pécsre érkezésünkkor az állomáson szeretettel fogad­tak bennünket. Szombaton este 8 órákor kezdődött a dalos-ünnepség, amelyet a város középpontjában álló török időkben épült temp­lom előtti nagy térségben tartottak meg. Mintegy hatezer érdeklődő helyezkedett el a lépcsőzetes térségen. Zenekari kíséret mellett, nagy félkört rajzolva vonultak fel az énekkarok a templom előtti magaslatra. A megnyitó beszéd utána Fővárosi Villamos énekkará­nak hangja csendült félj — Ugyanakkor a környező ős­kori magas házak erkélyei alól s a templom tornyaiból kdröppenő galambok a szi­várvány minden színében csillogva, ezrével keringtek az ünnepi tér felett. Mintha a galambszámyak röpítették volna a szép melódiákat a hegyeken túl. a dolgozó em­berek szívéhez. A megnyitó ünnepségen egyedül csak a Fővárosi Villamos énekkar énekelt. Utána felszalagozták mind a 21 résztvevő énekkar zászlóit. A zászlók felszala­gozása után a 21 énekkar együttesen énekelt négy kö­zös számot, Kalmár Miklós, a MÁVAG acélhang karmiesr­­terének vezényletével. Ezzel véget ért a megnyitó ünnep­ség, utána szinpompás fel­vonulás volt. Különösen szé­pen mutatott a salgótarjáni bányászok csoportja: mintha valamennyi egv-egy földre­­szálloft csillag lett volna, úgy7 ragyogtak kezükben az égő bányászlámpák; Másnap délelőtt 9 órakor kezdődött a pécsi Nemzeti Színházban az Országos Da­los Hangverseny, ahol az énekkarok bemutatták tudá­sukat A hangversenyen a szolnoki Fűtőház énekkara becsülettel megállta a helyét. Impozáns felállás és fegyel­mezett magatartásáért dicsé­retet, a jó szereplésért pedig egy herendi porcelán vázát kapott. BEFEJEZÉSÜL még arról szeretnék írni, hogy a' ren­dezés kitűnő volt. Szeretettel fogadtak bennünket, nagy­szerűen elhelyezték az ének­karokat. Az ünnep sikeres megrendezéséhez hozzálátni’ még a Pécsi Villamos Válla­lat olyan formában, hogy minden résztvevő kapott egy kartont, mely arra jogosított, hogy félárú jeggyel közle­kedhettek a villamosokon és az autóbuszon. Hernád Mátyás, Szolnok, Fűtőház. 4 LOTTÓ e hét; ’'ftzWak ereíménvs: 9, 13, 24, 54, 63 A td regya lóte rem bo l Vissxa a családba Tegnapi lapszámunkban „Az éjjeliőr bűne“' cínű írá­sunk már ismertette egy ti­szaparti család drámai törté­netét. Mai számunkban a tárgyalást ég az ítéletet kö­zöljük. (A szerk.) * A Megyei Bíróság tárgyaló terme megtelt hallgatókkal. Nem mindennapi ügy, nagy izgalommal várják az éjjeli­őr bűnügyének tárgyalását. Kezdődik is a tárgyalás. Komoly tekintetű, 40 év kö­rüli férfi aktával kezében jön be a terembe: a bíróság ítélő tanácsának elnöke. Mö­götte szorosan felzárkózva a népi ülnökök és a fogalmazó. Ez hát az ítélőtanács, akik döntenek az ügyben. A hall­gatók nagy tisztelettel tekin­tenek a tanácsra. Komoly fel­adat, nagy felelősség vár rá­juk. A vádlottak padján az éj­jeliőr izgalmasan számolgatja ujjait, látszik rajta, nagyon ideges. Azóta százszor végig gon­dolta a történteket, és meg­bánta cselekményét; Nem gondolt akkor a következmé­nyekre. Az elnök hangja megtöri a csendet, a vádlott felébred gondolataiból. Elsőnek őt hallgatják ki. — Elismeri bűnösségét? — kérdezi az elnök. — Igen — hangzik a vá­lasz. Elmondja a részleteket is. —* Szerettem a felesége­met, hittem neki. Abban a pillanatban, amikor meggyő­ződtem a szomorú valóságról és rájöttem, hogy valóban megcsalt, úgy éreztem, szá­momra minden elveszett. A bíró félbeszakítja: Magáé ez a kés? — Igen, az enyém: — Ezzel szúrta meg szom­szédját? — hangzik újból a bíró szava. — Ezzel — hajtja le fejét megbán óan. — Meg akarta ölni a szom­szédját? — — Nem akartam, de abban a pillanatban, amikor meg­láttam és az igazságról meg­győződtem, valósággal maga­mon kívül voltam. — Szerencséje van, hogy a szomszédja orvosi segítséggel életben maradt. Megbocsá­tana a feleségének? Az éjjeliőrnek könnycsep­pek gördülnek le szempillá­járól. Alig tud szólni. Gon­dolkodik. Rágja valami a szí­vét. Reménység kél hangjában, ahogy beszél. — Árva gyermekként nőt­tem fel, nehéz volt a sor­som. Hat gyermekem van, legnagyobb részük még kicsi. Nem tudnám elképzelni, hogy családom is abban a sorsban nőljön fel, amiben én. Hej, milyen nehéz volt nekem. Té­len ruha nélkül kuporogtam otthon. Többen voltunk test­vérek, sokszor éheztünk. Is­kolába nem járhattam, nem volt télen cipőm. Kara ta­vasszal napszámba mentem. Hajnalban keltem, a tavaszi dér csípte meztelen lábam. Dideregtem, örömmel vártam a nap félj öttét, hogy akkor felmelegedjek. Este hazamen­tem, nem sok szeretetre ta­láltam. Étvágytalanul, fárad­tan estem össze, és úgy alud­tam el. A feleségemnek megbocsáj­­tok a gyermekeimért. Utolsó szó jogán arra kérem a bíró­ságot, hozzon igazságos íté­letet. ne csak rajtam, Iranern a családomon segítsen. A kíváncsiskodó hallgatók meghatódva hallgatják a val­lomást, sajnálják az éjjeli­őrt. A bíróság rövid tanácsko­zás után meghozza az ítéle­tet. Egyévi börtön, szándékos emberölés bűntettéért. Az ítéletet azonban felfüggesz­tették. Elégedetten távozik min­denki a tárgyalóteremből. A bíróság megmentetett egy családi életet. Kovács Mihály Megkezdik a tömlőnélküli A Gumiipari Központi Ku­tató Labarotaróiurnban már hosszabb ideje foglalkoznak a tömlő nélküli gumiabron­csok kísérleti gyártásával. Az új gumiabroncs forra­dalmasítja az egész autógu­mi-gyártást. Előnye, hogy durdeiektman les, használata tehát nagymértékben csök­kenti a baleseteket. Javítása — megfelelő felszereléssel — gumiabroncsok gyártását az eddiginél sokkal egysze­rűbb. Az eddigi kísérletek teljes mértékben beváltak, s már mintegy száz taxit is elláttak ilyen abronccsal. A taxik mind ezideig defektmentesen közlekednek. A próbagyártás kielégítő eredményei alapján az év második felében meg­kezdik az új, magyar gumi­abroncsok nagyüzemi gyár­tását. A Nap kél: 4.50 h-kor, nyugszik 20.39 h-kor. Július 13 Szombat Jenő _ A Tiszab ura — Szolnok közötti hajojárat július 14-én* vasárnap a menetrendszerin­ti időnél 5 órával később in­dul Tiszaburáról. Ez a válto­zás csak 14-ére vonatkozik* A továbbiakban az eddig ér­vényben lévő menetrendsze­rint közlekedik a hajó. — A Képzőművészeti Alap Iparművészeti Vállalat pá­lyázatot hirdet iparművészeti ajándéktárgyak készítésére* A pályamunkákat július 23- án 16-töl 16 óráig kell bekuU deni a vállalat címére: Buda­pest, V., Kossuth Lajos U; 12, — A SZOT meghívására kéttagú svéd munkásküldött­ség érkezett hazánkba; A küldöttség körülbelül 10 na­pot tölt Magyarországon, —* ahol a szakszervezeti élettel* valamint a magyar dolgozók élet- és munkafeltételeivel kíván megismerkedni* — Az elmúlt héten a más közölt járványos területeken újabb megbetegedések for­dultak elő. Ezért a 14 éven aluliak csoportos üdültetése szempontjából jelenleg egész­ségügyi zárlat alá vonták a következő területeket: Bor­­sod-Abauj Zemplén megye egész területe, Miskolc me­gyei jogú város, Heves me­gyében Eger és Hatvan vá­ros, valamint az egri és a fü­zesabonyi járás, Hajdu-Bihar megyében a berettyóújfalusi és a biharkersztesi járás, va­lamint Bihamagybajom köz­ség, Pest megyében Fót köz­ség, Szolnok megyében Jász-i árokszállás és Nagykörű köz­ség, Szabolcs-Szatmár me­gyében Nyíregyháza, Nagy­­kálló. Nagyhalász, Kisvárba, Tiszalök, Pátroha városok és községek. — Az egyiptomi Iovasren­dőrség megbízásából 3 tagú küldöttség tartózkodik ha­zánkban, azzal a céllal, hogy az ottani rendőrség számára lovakat vásároljanak; Próba­képpen most 40 lovat visznek haza. Mint mondották, az egyiptomi kiimának a ma­gyar lovak felelnek meg leg­jobban. ezért a jövőben is in­nen vásárolnak majd. — Pölhössy Béla, az Opti­kai és Finommechanikai Köz­ponti Kutatólaboratórium osztályvezetője egyik munka­társával érvarró gépet szer­kesztett. A gép csaknem tel­jesen megszünteti az . erek varrásánál eddig fennállott trombozisveszélyt. K ?2o(nokt Tisza, btd Irta: GYOMAI GYÖRGY Ezelőtt vagy fél­századdal sárgabar­na, korhadt fahídon nyikorogtak át a ko­csik és a négyökrös szekerek a városból a Tisza szandai partjá­ra. A híd lábai előtt jégvágók álltak taka­ros sorban, hogy a tavaszi olvadások idején a jégtorlaszo­kat széttörjék. Az óriási fenyőgerendák­ból és vastag padlók­ból összeállított híd azonban egy március tizenötödikére virra­dó reggelen tönkre­ment. A jégtáblák összetorlódtak a jég­vágóknál. Nekizú­dultak a középső híd­­lábaknak. És a híd középső részét úgy elvitték, hogy még Vezseny alatt is alig győzték csáklyákkal kihúzgálni a vízből a gerendákat a halá­szok. Ámulva nézték ak­koriban a szolnokiak a nagy pusztulást. S hogy a forgalom újra megindulhasson, né­hány nap múlva már karvastagságú drót­köteleken kompok la­pultak a víz sárga hátán. Lejárókat ás­tak a két part olda­lán. S az ősi, de megbízható eszköz­zel, a komppal újra megindult a közleke­dés Budapest és a Ti­szántúl között. Jó idő múlva az­után megindult az első vashíd építése. Búvárok szálltak le a vízbe. Kirobbantot­ták az első hídlába­­kat. Akkoriban a rá­érős szolnokiak min­den este a robbantást lesték a partról s azt figyelték, mennyi döglött halat visz a víz lefelé. Az élel­mes ladikosok ■ ren­geteg halat fogdos­­tak akkoriban össze, és sok házban totyo­gott a halpaprikás azokban a napokban. A Tisza Szálló és a Park helyén akkori­ban, dróthálóval kö­rülkerítve, a disznó­piac állt. Annak a szélén kutyavasutat szereltek fel. S az ószolnoki állomásról ideszállították a ren­geteg terméskövet, amiből a kőfaragók az új hídláb köveit faragták nagy kopo­gással* Hosszú hetek, hó­napok teltek el, mire a vízből kiemelked­tek az új hid lábai. És még a sok-sok hó­nap ballagott el lás­sam, egymás után. mire az első vashíd karcsú teste átivelt a két part között, büsz­kén kecsesen, mint valami hanyatt úszó lány. Az első világhábo­rú végén a híd el­pusztult. Középső ré­szét a robbanás a vízbe dob‘a. Újra munkába álltak a kompok a drótköte­lekkel. S amíg a híd kijavítása meg nem történt, ismét a las­sú komp hordta át a gyalogosokat és a ko­csikat. szekereket a szandai partra. Pon­tonhíd is volt akkor a vízen, de a nagy forgalmat alig győz­ték éjjel-nappali munkával lebonyolí­tani. Alig telt el néhány évtized, a második világháború végefelé a németek robban­tották fel ismét a sok viszontagságon át­esett szolnoki hidat. Ezután került a he­lyére a mai vasszer­kezet ideiglenesen, mert amint már többször olvasgattuk, néhány év múlva tel­jesen új vashidat kap a Tisza és Szolnok, amely szélesebb is lesz a mostaninál és elbírja majd az egyre növekvő forgalmat. Az ősi fahíd vala­mikor a Damjanich­­uszoda előtti útnál vezetett át a vízen. Ezen az oldalon kis vámház álldogált. A túlsó parton pedig az Aranyiakat nevű halászcsárda jelezte, hogy jó lesz egy ki­csit megpihenni, mi­előtt Szolnokra beér a fáradt utas. A recsegő, ropogó, mozgó és nyikorgó fahíd mellett jó né­hány öllel magasab­ban emelkedett ki a füzesek és nyárfáit mérgeszöldjéből az első vashíd. Még. ma­gasabbra került a mostani híd. Az elkö­vetkezendő új híd pedig bizonyára büsz­kesége lesz nemcsak Szolnok városának, hanem az egész vi­déknek, az egész or* szágnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents