Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-05 / 156. szám

Tanjug kommentár az SZKP Központi Bizottságának határozatáról Belgrad (Tanjug). A leg­utóbbi moszkvai események ég a Szovjetunió Kommunista 'Pártja Központi Bizottságá­nak határozata magára vonta az egész világ-közvélemény f.gvelmét. Érthető tehát, hoev ezek az események nagy ér­deklődést keltettek Jugoszlá­viában is. A különbség csak az. hogy a jugoszláv közvélemény eze­ket az eseményeket nem te­kinti szenzációnak, hanem logikus lépésnek a Szovjet­unió ég általában a szocializ­mus mai fejlődésében. A bekövetkezett vál+ozásck s belső fejlődés szempontjá­ból. a nemzetközi viszonyok fejlődése nézőpontjából, ná­lunk Jugoszláviában pedig a jugoszláv—szovjet viszony fejlődésének szemszögéből szemlélhetők. Noha egy ország eseményei az illető ország népének bel­ső ügye, meg kell állapíta­nunk, hogy a Szovjetunióba^ történt legutóbbi változások hozzájárulnak- majd a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­ra, a Szovjetunió népeire és az egész nemzetközi munkás­­mo.- -alomra nézve történelmi jelentőségű XX kongresszus határozatainak következete­sebb végrehajtásához. A be­következett változások ma­gyarázatot adnak annak az ingadozásnak az eredetére, amely az SZKP XX. kong­­•esszusa irányvonalának és határozatainak tolmácsolásá­ban és végrehajtásában nyil­vánvaló volt. Az élet ismétel­jen megmutatja, hogy nin­csen haladás a teljesebb és a sokrétű fejlődés útjában álló akadályok elhárítása nélkül. Azoknak az embereknek el­távolítása a Szö—jetunió Kom­munista Pártjának vezetősé­géből. akik elszakadtak az élettől, a tömegektől, a dog­matikusoknak az eltávolítása, akik nem voltak képesek meglátni a nép érdekeit s skik a további szocialista fej­ődés fékezőjévé váltak, csak megerősítheti a Szovjetunió Kommunista Pártját. Mi csak üdvözölhetjük azt a tényt hogy a Szovjetunió szocialista erői legyőzték a fékezőket s megnyitották a gyorsabb és harmonikusabb fejlődés útját A nemzetközi viszonyok fejlődésének szemszögéből nézve a legutóbbi változások azt jelentik, hogy a Szovjet­unió véglegesen a nemzetközi feszültség enyhítésének politi­kája, a békeharc politikája, a népek ég államok nemzetközi együttműködése és az aktív békés együttélés mellett tör ándzsát. Nem lehetetlen, hogy lesznek majd olyan irányzatok is, amelyek a leg­utóbbi változásokat a Szov­­ietunió gyengeségének ma­gyarázzák. s téves következ­tetéseket vonnak le az „erő­­politika” folytatására. Éssze­rűtlen lenne ezeket az esemé­nyeket a Szovjetunió gyenge­ségének tekinteni, s ezen a feltételezésen építeni fel a jövő politikát mind a Szov­jetunióval, mind pedig a je­lenlegi nemzetközi problé­mákkal kapcsolatban. Ami pedig a jugoszláv— szovjet viszony további fejlő­désének távlatait illeti, a leg­utóbbi események megszilár­dították azt a meggyőződést, hogy a történt változások ha­tására gyorsabban megszűn­nek a kölcsönös kapcsolatok­ban megnyilvánuló ingadozá­sok és negatív jelenségek, amelyek a Jugoszláviával kapcsolotos szovjet politiká­ban különböző időszakokban és különböző formákban meg­nyilvánultak, nemcsak 1948 után, hanem a kölcsönös kap­csolatok rendezését követő időben is. (MTI) &A párt sorainak lenini egysége jegyében66 a Pravda közleménye Moszkva (MTI.) A Pravda csütörtöki számában „A pért sorainak lenini egysége i egyében” címmel közlemény jelent meg: Az SZKP Központi Bizott­ságának a G. M. Malenkov. L. M. Kaganovics. V. M. Mo­lotov pártellenes csoportjá­ról hozott határozatát párt­aktíva gyűléseken vitatták meg Leningrádban. Kievben. Alma-Atában, Taskent ben Bakuban és a Szovjetunió más városaiban. A Moszkva-területi aktíva gyűlésen, I. V. Kapitonov, a Moszkva-területi pártbizott­ság titkára mondott beszá­molót. Az aktíván felszólalt N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. Leningrádban. Minszkben. Tbilisziben, Gorkijban, Szverdlovszkban, Kisdnyev­­ben, Jerevánban, Frunzeben. Viinyuszban, Iztálinabádban. ralimban. Ashabadban és más városokban tartottak pártaktíva gyűléseket és párt­bizottság! üléseket, amelye­nökségének tagjai és póttag­jai is resztvettek. Az SZKP Központi Bizott­ságának a Malenkov, Kaga­novics és Molotov pártelle­nes csoportjáról hozott hatá­rozatát a gyűlések és a párt­bizottsági ülések résztvevői egyhangúan és lelkesen he­lyeslik, megbélyegzik a párt­ellenes csoport bomlasztó te­vékenységét. A szovjet lapok részletesen ismertetik majd a pártaktíva gyűlések és a pártbizottsági teljes ülések felszólalásait. 0 kisn szállásl Ládagyár KISZ fiataljainak életéről museji hírek Peking (TASZSZ.) A Zsem­­minzsipao kommentálja Dul­les amerikai külügyminiszter június 28-i beszédét, amely­ben becsmérelte Kína népi demokratiksu rendszerét és magasztalta a kínai burzso-1 ázia jobbszámyának kommu­­nistaellenes kirohanásait. A lap nevetségesnek -mondja az amerikai külügyminiszternek azt a próbálkozását, hogy a jobboldaliakat az egész kínai nép nevében szerepeltesse. Dulles csak tátog — álla­pítja meg gúnyosan a szem­­leiró —, mint a szárazra ve­tett hal, azt hiszi, hogy fel­vidíthatja a jobboldali ele­meket. De tátogása nem se­gít rajta, becsmérlő nyilat­kozataival nem tudja zava­rossá tenni Kína szocialista tengerének vizét. • Moszkva (TASZSZ.) A nem­zetközi geofizikai év alkal­mából új -zovjet bélyegsoro­­zatot bocsátottak ki, ame­lyek címletei szovjet tudósok különböző megfigyeléseit és vizsgálatait ábrázolják. * Kairó (MTI.) A Keuter­­iroda a következőkben szá­mol be a szerdán tartott egyiptomi választásról: Egyiptom választói nagy számban és incidensek nél­kül szavaztak le szerdán az első általános választáson, amelyet 1952 óta, a parla­ment feloszlatása óta tartot­tak. A szavazás befejeztével a belügyminiszter közölte, hogy a lepecsételt úmákat csütör­tökön reggel nyitják fel, 'a rendőrség addig is egész éj­jel őrzi a választóhelyisége­ket. A nők, akik először vesz­nek részt a választáson, a legfáradhatatlanabb kortesek és a leglelkesebb szavazók­nak bizonyultak. A választói névjegyzékben 200.000 nő szerepel. Nemhivatalos becslések szerint a választók 75 száza­léka adta le szavazatát. Kisújszállás mezőgazdasági jellegű város, mezőgazdasá­gáról és állattenyésztéséről ismert. Üzem a városban csu­pán egy van. Ennek létreho­zására 1952 novemberében került sor. Az üzem létesü­­lését kezdetben idegenkedve fogadták, csak az Idősebb dolgozók ütöttek benne ta­nyát. Megváltozott 'a helyzet 1953 tavaszán, kezdték az üzemet megszeretni, majd az idősebb dolgozók között fia­­tatok is helyt kaptak és ma már „a fiatalok üzeme’’ ne­vén ismerik a városban. A mindennapi munka mel­lett a mozgalmi élet is ki­bontakozott az üzemben. — Megalakult a DISZ, ahol a fiatalok jól érezték magukat. Szabadidejükben ott szóra­koztak és sportoltak. Az ősz­szel rendeztek egy nagysza­bású szüreti mulatságot, ami jól sikerült. Sajnos, teljesen nem bontakozott ki a moz­galmi élet, mivel félbeszakí­totta a hazánkban lezajlott tragikus ellenforradalmi ese­mény, aminek hatására a DISZ — mint egységes ifjú­sági szövetség megszűnt. De az ifjúsági szövetséghez és az ifjúsági mozgalmi élethez való ragaszkodás szikráját nem ölte ki a gyárban dol­gozó fiatalokból az ellenfor­radalmárok hamis ideoló­giája. Alighogy elcsendesedett az ellenforradalom vihara és az ellenforradalom ügyének hir­detői a megérdemelt helyre kerültek, a fiatalok máris azon tanakodtak, hogy jó volna egy egységes ifjúsági szervezet, amelyhez tartozná­nak. Teljesült vágyuk. Megér­kezett a párt márciusi hatá­rozata, mely irányt mutatott az egységes ifjúsági szövet­ség életrehívására. Ezekután március 21-én zászlót is bon­tott a KISZ. Ezt a hírt a fia­talok érdeklődéssel fogadták; A városban létrehozott* KISZ Szervező Bizottság és a Ládagyárban dolgozó Med­ve Imre elvtárs segítségével márciusban létrehozták a KISZ előkészítő bizottságot és április 2-án ünnepélyesen megtartott ifjúsági taggyűlé­sen 19 fővel megalakították a KISZ—t: Az új szervezet és vezető­sége rövid programot dolgo­zott ki, melyben május 1-re való felkészülésre fordította fő figyelmét és a sport- és kulturcsoportok életre kelté­sére. Ezt az elgondolást si­ker koronázta, ma már 30 fiatal tagja ván a Ládagyári KISZ-nek. Nem csak a szer­vezéssel, kulturmunkával és röplabda csapat alakítással foglalkoznak, hanem a mun­kára neveléssel, a szocialista műn ka verseny fellendítésé­vel is törődnek. A fiatalok javaslatait figyelembe vette a KISZ alapszervezet veze­tősége és a gazdasági vezetők felé továbbították a fiatalok kérését Ennek lényege az, hogy szeretnék beindítani a VIT műszakot. Amikor a segítséget meg­kapták kezdeményezésükhöz, elmentek Hajdúszoboszlóra üzemlátogatásra és megkö­tötték a párosverseny szerző­dést. Ezenkívül alapos poli­tikai felvilágosító munka után taggyűlésen elhatároz­ták. hogy beindítják a VIT műszakot. Minden héten egy nap egy órával tovább dol­goznak és a munkáért kapott összeget a VIT alapra fizetik be. Lázasan készülnek kultur- és sportműsorral a nagykun hétre is. Kolláth József Nem tudhatta miért. — S amikor megtudta, nem akar­ta elhinni. De a Békében mái suttogták a lányok. — Hallottátok, Emi a VIT- re megy. ' Emi a VIT-re megy. Elő­ször életében külföldre, s ép­pen a Szovjetunióba, Moszk­vába. S azóta hej de nehezen tel­nek a napok. Mint a kisgye­rek számítgatja, hányszor kell még lefeküdni, amíg végre el­indulnak. _ Készül már a világoskék VIT egyenruha. — Gyűlnek az ajándékok, —v amit Moszkvába keli átadni.^ cse­rében jelvényeket, külföldi apróságokat hozni az itthon­­maradtaknak. Alig győzi je­gyezni, mi mindent kell meg­néznie, mi mindenről kell be­számolnia. Nincs ismerőse. — aki nem ezt adná útravalóu! és ne ezt kérné tőle. — Emi hozzál nekem is va­lamit. ha mást nem. fényké­pet. Hogy eleget tud-e tenni a kérésnek, azt még maga sem tudja előre. Mindenesetre igyekezni fog. S ha mégsem sikerülne, akkor sem róják meg ezért. Hiszen van úgy az ember, hogv a nagy boldog­ságban sokmindenről megfe­ledkezik. S Emi most nagyon boldog; Kunhegyes legboldo­gabb emberes A (14.) A negyedik napon egyenest a szovhozból_ jövök ga­bonával megrakodva, odafordulok a falatozó, elé. Ez az én kis legénykém meg ott ül a tornácon, lógázza a lábát, lát­szik rajta, hogy éhes. Kihajolok az ablakon és odakiáltok neki: „Hé, .Ványuska! Gyere gyorsan, ülj be a kocsiba, el­viszlek a raktárhoz, aztán ha visszajöttünk, megebéde­lünk.” A hangomra összerezzent a gyerek, leugrik a tor­nácról, feláll a kocsi lépcsőjére és halkan azt mondja: „Azt honnan tudja, bácsi, hogy Ványa vagyok?” És kerekre nyílt szemmel lesi, hogy mit válaszolok. Hát, mondom neki, ta­pasztalt ember vagyok én, tudok mindent. Átkerült Ványa a túlsó oldalra, kinyitottam neki az ajtót, magam mellé ültettem, s elindultunk. Eleven kis kölyök volt, de aztán később egyszer csak elcsendesedett, gondolkozott. Egyszer is, másszor is föltekint rám a hosszú, felhajló pillák alól és csak sóhajt. Apró kis madárfiók még, aztán már sóhajtozik. Hát való neki az ilyesmi? Kérdem tőle: „Hol van a papád, Ványa?” Súgva feleli: „Meghalt a fronton.” „És a mama?” „A mamát bomba érte. mikor utaztunk a vonaton.” „Hova utaztatok?” „Nem *udom. nem emlékszem .,.” „Hát rokonod nincs itt. senki?” „Senki.” „És éjszaka hol alszol?” „Mikor hol.” Fölbuzgott bennem akkor valami meleg könny és azon nyomban el is határoztam: „El nem szakíthat ben­nünket most már egymástól semmi! Magamhoz veszem, gyerekemnek fogadom.” Valahogy egyszeriben megköny­­nyebbült a lelkem, s mintha '-ifényesedett volna a világ. Odahajoltam a gyerekhez és csöndesen megkérdem tőle: ..Ványuska. tudod-e te. hogy ki vagyok?” Olyan halkan, mintha sóhajtás lenne csak. kérdi: „Hát ki?” Ugyanúgy csöndben felelem neki: „Én vagyok a te apád.” t stenem, hogy erre aztán mi történt! Odaugrott a *• nyakamba, csókolja az arcomét, a számat, a hom­lokomat, közben pedig csengő vékony 'hangon, mint a ma­dárcsipogás kiabálja, de olyan hangosan, hogy hangzik beié a kabin: „Papa, édes apukám' Én tudtam! Tudtam, hogy megtalálsz engem! Mégis csak megtalálsz! Olyan soká vártalak. hogy mikor jössz értem!” Odasímult hozzám egé­szen és reszketett, mint a fűszál, ha szél fújja. Énnekem meg elhomályosodik a szemem, egész testemben remegek és a kezem is reszket... Valóságos csoda, hogy a kormányt el nem engedtem! Véletlen, hogy az árokba bele nem for­dultunk. leállítottam a motort. Amíg homályos volt a sze­mem, nem mentem tovább, féltem, hogy valakit még eluá­­zolok, Álltunk ott vagy öt percet, s az én kisfiam egyre csak szorul hozzám teljes erejével, nem szól semmit, csak '’égig-végigfut rajta a remegés. Átöleltem a jobb kezemmel. gyöngéden magamhoz szorítottam, a ballal pedig megfordí-j tottam a kocsit és megindultam visszafelé, a szállásomra.! Minek mennék a raktárhoz, amikor egész más dolgokon! jár az eszem. A kapu előtt hagytam a kocsit, karomra vettem azj én új fiacskámat és viszem be a házba. Kis kezével úgyj szorítja a nyakamat, míg oda nem értünk, el sem engedett.) Arcát odanyomta az én borostás képemhez, hogy szinte) odaragadt. A házigazda és felesége épp otthon voltak. Be-| nyitok, hunyorítok nekik és örvendezve mondom: „Na, rá-j találtam az én Ványuskámra! Fogadjátok be, jó emberek!”! A gyerektelen házaspár rögtön megértette, miről van szó.j sürgölődni-forgolódni kezdtek. De a gyereket csak nem tu-| dóm lefejteni a nyakamról Valahogy aztán mégis csak! rávettem, hogy elengedjen. Megmostam jó szappannal aj kezét és odaültettem az asztalhoz. A háziasszony merített) neki egy tányér sosit, s ahogy elnézte, milyen mohón eszik! a kicsi, elöntötte szemét a könny. Csak áll ott a kemencé-j nél, törölgeti csendesen a szemét a kötényébe. Az én Vá-j nyuskám meglátta, hogy sír az asszony, odaszaladt hozzá! és a szoknyáját rángatva kérdi: „Néni, miért sír? A papaj ott talált meg engem a falatozónál, örülni kellene inkább.! maga meg sír.” Az asszony erre, mit tesz Isten, még job-i ban rákezdi a sírást. Ebéd után elvittem Ványát a borbélyhoz, megnyírat-j tam, odahaza pedig magam fürösztöttem meg a teknőbenj és becsavartam egy tiszta lepedőbe. Átölelt és ott szépen) el is aludt az ölemben. Óvatosan lefektettem az ágyba, el-j vittem a gabonát a raktárba, a kocsit beállítottam a helyért'! és futólépés végig a boltokon. Vettem neki posztónadrágot j inget, szandált és ellenzés sapkát. Persze aztán kiderült ké-J sőbb, hogy nem az ő méretére valók és bizony minőségre! sem a legjobbak. A nadrág miatt még jól össze is szidott! a háziasszony: „Elment az eszed — mondja —, hogy ilyen! forróságban posztónadrágot adsz a gyerekre?” Egy-kettc! odateszi a varrógépet' az asztalra, kutata •uhásiádában f! alig egy óra múlva kész volt Ványuskának egy kis sza'éni nadrág, meg egy rövidujjú kis fehér ingecske. Együtt isj feküdtem le a kicsivel és hosszú idő óta először aludtam) nyugodtan. Pedig vagy négyszer is fölkeltem az éjszaka J Fölébredek, hát ott van bebújva a hónom alá, mint a kis) veréb a fészekbe, halkan szuszog és ettől olyan öröm árar,j szét a mellemben.^ hogy azt elmondani nem is lehet! Csak) lapulok, moccanj sem merek, nehogy fölébresszem, dej azért mégsem állhatom meg, fölkelek, gyertyát gyújtok ésj csak nézem, nézem, hogyan alszik .:. Egyszer hajnaltájban fölébredek, nem értem, mi főj-j tógát? Pedig hát a gyerek kibújt a lepedőből, s keresztbe feküdt rajtam, a kis lábát fölnyújtotta a nyakamra, az] nyomta a torkomat. Nem alszik vele az ember njmgodtan.j de annyira megszoktam már, hogy meg se tudnék lenni) talán nélküle. Ha éjszaka meg-megsimogatom az arcát | vagy ha a haja az orromat csiklandozza, egészen megnyug-j szik. meglágyul a szívem, pedig annyira megkövesedett már! a sok keserűségtől, ■,. (Folyt, kövj 1 ; Bárki lép be a kunhegyes) J Béke Tsz irodájába, felvilla­­t nyozva jön vissza attól a jó­­t kedvtől, ami Kiss Emillia, a t könyvelő arcán visszatükrö- Jződik. Hogyisne lenne igazán f jókedvű, amikor azon kevés í Szolnok megyei fiatalok egyi­► ke, akik Moszkvába, a Világ­­>ifjúsági Találkozóra utaz.nak. í Emi egy kunhegyesi közép­­t paraszt család leánya. Szülei ► 1950 óta termelőszövetkezeti ► tagok, lányuk pedig a Kun­► hegyesj Gépállomáson dolgo­zott az év januárjáig. Sze­krény. rendes lánynak ismerte ►meg mindenki ott is, s olyan­­; nak. aki szívesen vesz részt k az ifjúsági munkában. k A Gépállomás DISZ szerve­­kzetében végzett ió munkája Jutón került a Béke Tsz-be. — Jahol apia dolgozik. A Kom- Jmunista Ifjúsági Szövetség J zászlóbontása után nem hi vá­ltott magára. Beállt a sorba, ► azok sorába, akik talpra áll­­ttak az uj ifjúsági mozgalom l létrehozásáért. Tagja lett a iá­­trási szervező bizottságnak. — ► Dolgozott olyan szorgalommal ► ahogy csak tudott. A puszta­­ítaskonyi ifjúsági találkozó. — ► mely a legjobban sikerült ed­► dig a megyében — előkészí­► tésében fáradhatatlan volt, ► S akkor jött az a nap. ami­dre sokáig emlékezni fog még ►Kint volt éppen a tsz terüle­tién, amikor jöttek érte, hogy ' Saolnofeól keresfla MIHAIL SOLOHOV; EMBERSORS

Next

/
Thumbnails
Contents