Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-25 / 173. szám

I

o

Kurrado bőkezű és pompakedvelő nemes úr volt, lovagi életet élt, szüntelenül kutyákkal és sólymokkal szórakozott, nem is szólván egyéb érdemesebb cselekedeteiről. Egyszer a sólymával Peretola mellett zsákmányul ejtett egy daru-madarat; mikor pedig látta, hogy a madár gyengehúsú és kövér, elküldötie azt kitűnő szakácsának, kinek neve Kikibio és Velence városából származott, és megüzente neki, hogy vacsorára süsse meg és ízesen készítse el.

Kikibio, kinek ,nár a képéről is lerítt, mily nagy kópé, megfűszerezte a madarat, odatette a tűzre és nagy gondosan sütni kezdette. Mikor pedig már majdnem pirosra sült és pompás pecsenyeszag szállongott belőle, történt, hogy bejött a konyhába egy Brunetta nevezetű szomszédbeli kis fruska, kibe is Kikibio fülig szerelmes volt; mikor meglátta a madarat és megorrontotta a pecsenyeszagot, mézes-mázos szavakkal kérte Kikibiot, adná neki annak egyik combját.

Felelte Kikibio, kornyikálvCn:

— Orrod tőle fokhagymás, Brunetta, orrod tőle fokhagymás.

Többről, többre, szóról-szóra, összeperlekedtek. Végezetül Kikibio, hogy magára ■ne haragítsa kedvesét, leszelte a darunak egyik combját s odaadta neki. Mikor aztán feltalátta a féllábú darut Kurradónak és vendégeinek, Kurrado elcsodálkozott rajta, hívatta Kikibiot és megkérdezte: hová lett a daru másik combja. A hazug velencei nyomban megfelelt:

— Uram. a do.rvaknák csak egy combjuk s egy lábuk vagyon.

Mondotta akkor Kurrado mérgesen:

— Már hogy az ördögbe volna egy combjuk, meg egy lábuk? Hát talán nem láttam ezen kívül elég darvat életemben?

Kikibio tovább erősködött:

— De bizony, úgy van, uram, amint én mondom, és ha akarod, eleven darvakon is megmutathatom neked.

Kurrado a vendégei kedvéért nem akarta tovább szaporítani a szót, hanem mondotta:

— Mivel azt mondod, hogy megmutatod az eleveneken, holott ilyesmit még soha nem láttam, de nem is hallottam, hát holnap látni akarom s akkor megnyugszom; de esküszöm, hogy ha nem így vagyon, úgy elagyabugyáltatlák, hogy holtod napjáig megemlegetsz.

Az este tehát nem esett több szó erről. Másnap reggel, alig virradt, Kurrado, }án$k az éjszakai nyugvás nem vette el haragját,

még mindig nagy dühösen fölkelt s megparoncsolta, hogy a lovakat vezessék elő; és ! Kikibiót is lóra ültette s magával vitte ama ! kis folyó felé, melynek partján reggelente rendszerint látni szokta a darvakat, és szólott:

— Majd mindjárt meglátjuk, ki hazudott tegnap este, te, vagy én.

Kikibio látta, hogy Kurrado haragja még mindig nem csillapodott, s hogy mostan meg kell bizonyítani hazugságát, de még nem is sejtette, hogyan tudja ezt megtenni; hát kimondhatatlan rettegésében poroszkált Kurrado mögött, holott ha lehetett volna, legszívesebben megszökött volna• de nem lehetett s akár előre, akár hátra, akár oldalvást pislogott, úgy rémlett neki, hogy minden-minden, amit lát, csupa kétlábon álló darumadár.

De már közel értek a folyóhoz, midőn megpillantott annak partján vagy tizenkét darut, melyek mind féllábon álldogáltak, már ahogy alvás közben szoktak. S minekelőtte még Kurrado észrevette volna azokat, meg- \ mutatta neki és szólott: !

— Most nyilván láthatod, uram, mily igazat szólottám tegnap este, hogy a darvaknak csak egy combjuk s egy lábuk vagyon, nézd csak, ott álldogálnak ni.

Kurrado odanézett és szólott:

— Várj csak, majd megmutatom neked.

Közelebb ment hát és rákiáltott a

darvakra:

— Huss, huss!

Erre a kiáltásra a darvak leeresztették másik lábukat, néhány lépésnyit futottak és elrepültek.

Kurrado Kikibióhoz fordult, és így szólott:

— Hát most beszélj, pákosztos! Elhiszed-e, hogy két lábuk vagyon?

Kikibio szinte kővé dermedt, s maga sem tudta, mi sugallatta néki, de eképpen felelt:

— Igen uram, de tegnap este nem kiáltottál ám reá, hogy: huss, huss! Mivelhogy ha rákiáltottál volna, az is éppen úgy kidugta volna a másik combját, meg a másik lábát, mint ezek.

Kurradónak megtetszett a visszavágás; minden haragja vidámságra és kacagásra enyhült, és szólott:

— Kikibio, igazad van, bizony rá kellett volna kiáltanom.

Ekképpen tehát Kikibio gyors és mulatságos visszavágásával megszabadult a büntetéstől és megengesztelte gazdáját.

Irta: GIOVANNI BOCCACCIO.

Tudomány — fecAniáa

’iimiiiiiiiiimiiimi-A súlyos idegbajok gyógyítása

Befőzés

Beiőzés van a konyhában, Főit a szirup édes lázban.

Az asztalon gyümölcs nevet, S a befőtte» üvegeket Cirógatja a nap csendben.

Almát, körtét, hámoz anya, Leng a gyümölcs méz illata. Kíváncsi lesz a kis Gyuriba — Mire való ez a munka.

— Mi készül itt édesanyám? Almáspite, rétes talán? — Kérdi Gyurka nagy komolyan „Befőtt lesz ez majd kisfiam'’

Milyen jó lesz havas télen, Ha ülünk a lámpafényben, Eszegetni, kóstolgatni A szél füttyét úgy hallgatni.

Kis Gyurika jó anyjának Kot szép szeme könnybe

(lábadt

Megcsókolgatja kisfiát És ad neki két nagy almát.

Figyelmeztetően mondja:

Ha az állványra beteszed Minden nap megnézegeted, Vigyázol rá egy darabig Kukac, penész nem eszi meg. Talán megmarad tavaszig.

Édesanyám milyen öröm Nagyon szépen megköszönöm Megfogadom a szavadat Penész belé, dehogy harap E két almát úgy elteszem, Hogy most mindjárt meg is (eszem

Beküldte: Tóth Margitka, Jászboláogháza.

VJ REJT VÉNY EK

Illusztráció

Si-king Daluk könyve . cluü kötetéből

Pólyák Erzsébet:

Milyen kastól félnek az emberek?

Somodi Katalin;

Ha feldobják zöld, ha leesik piros?

Simon Ibolya:

Melyik ágynak nincö lába?

Pócz Nagy Katalin:

Melyik ló eszik parazsat? Mihályi Mária:

Milyen ló van a világon a legtöbb?

Gáspár Ilona:

Ha feldobják sír, ha leesik sír?

D. Acs Margit:

Soha dühös nem vagyok, Mégis mindig harapok, Harapok, de nem eszem, Vasból van a kenyerem?

Bistey András:

Utaimban mindenütt A virágot keresem, Üldöznek a gyerekek, Rövid az én életem? Akik a helyes megfejtést keddig beküldik, azok között könyvjutalmat sorsolunk ki.)

HÁROM A KISLÁNY

bárom édes gyerekfrizurával. Az első elől rövidebbre vásott, hátul kissé hoszabbra hagyott hajviselet, a második a (ru-fru és a copr kedves megoldása, a harmadik pedig a „lófarok“ frizura rövid hajból.

C IC sí-vers

Én vagyok a cirm os cica, körmöm hegyes, bundám tiszta — tudok magas fára mászni, búvó egérre vadászni felugrani a padlás ra, fújni a borzas ku tyára — lesni cinkére, véré bre, futni kisgazdám elébe — tudok — megláthatod menten — sétálni a bázgerin cen — s hogy szeretek n apsütesben hemperegni puha réten: — dobjál csak egy lapdát felém, mily ügyesen elfog om én!

Egy pohár tej meg se kottyan, üres lesz tálacskám gyorsan...

Mit tudok még? Elmondanám, de látom, kételkedsz talán. —

Megsértődtem ... Hideg is van ...

Elalszom a kályha sutban.

Majd folytatom ho Inap reggel — annak, aki frissen felkel.

& Pt)

„A beteg 26 éves matematikus. Súlyos depressziós állapotban és kényszeres félelemérzettel került a kórházba” — olvasható a szovjet Tudományos Akadémia ideg- és elmekórtani intézetének kórlapján. Ez a beteg ma már újból munkahelyén dolgozik, felgyógyulása után megvédte dissertációját és elnyerte a matematikai tudományok kandidátusa címet. A gyógyulás tehát teljes volt.

Ä súlyos idegrendszeri megbetegedéseket a szovjet tudósok Pavlov tanításai alapján gyógyítják. Elsősorban tehát az szükséges, hogy a legpontosabban megállapítsák az idegrendszer állapotát.

A vizsgálat

A legfontosabb idegtevékenységeket vizsgáló berendezéseket két egymásbanyíló szobában . helyezték el. Az egyikben a beteg foglal helyet. Előtte különféle műszerek állnak, amelyek hallási és látási ingereket válatnak ki a betegnél. A beteg mellett különféle orvosi műszerek láthatók, amelyek automatikusan mérik az ingerekkiváltotta mozgási, légzési, szívműködési és vérkeringési reakciókat. Az orvos a szomszéd szobában ül, innen irányítja a kísérleteket és figyeli a reakciót mutató oszeillográfok jelzéseit. A betegnél a különféle ingerek másmás reakciót váltanak ki. A kék fény felvillantására — az ! előzetes megbeszélés szerint — a beteg megnyom egy fogantyút. Ez a feltételes reflexek vizsgálatát segíti.

Csengő hangjára a kéz véredényei összeszűkülnek. Ez újabb idegműködésre derít fényt.

A fenti módszerekkel a legpontosabban megállapíthatják az idegrendszer állapotát, az inger és gátlás kölcsönhatását és a többi fontos agyi és idegrendszeri funkciót. Mind ez nemcsak a diagnózis megállapítása miatt fontos, hanem a gyógyítás szempontjából is. A gyófivszerek adagolása közben állandóan — a fenti módon — figyelemmel kísérik a beteg idegtevékenyáégét és ezek szerint állapítják meg a diagnózist.

Neurózis

! A szovjet ideggyógyászok eredményeket értek el a neu • rózis gyógyításában. A neu- i rózisban szenvedő beteg idegrendszere különböző túlerőltetettségtől, félelemtől, vagy túlzott izgalomtól teljesen kimerült. Nappal ernyedten, álomkórosan járnak vagy dolgoznak. Bármilyen éles zaj, kiáltás vagy fény felriasztja őket és „erejüket felülmúló ingereket” okoz. Az agy pihenni, nyugodni, aludni kíván.

Mivel magyarázható azonban, hogy ezek a betegek mégis álmatlanságban szenvednek, sőt gyakran még az altató sem segít?

Pavlov tanításainak fényében sok mindenre magyarázatot kapunk. Elsősorban tisztában kell lennünk azzal, hogy a neurózisban szenvedő beteget éjjel-nappal valami különösen erős vagy hosszan tartó inger tartja hatalmában. A beteg állandóan erre gondol, ezzel foglalkozik. Nappal, amikor dolgozik, járkel és beszélget, ezek az ingerek kissé gyengülnek, de este, mikor minden csendes, újból felerősödnek. Megélénkülnek a gondolatok vagy félelemérzetek és nem hagyják pihenni a beteget. A kényszeres félelmet érző beteg például azért nem alszik el, mert fél, hogy álmában meghal.

A gyógymódok

| Az orvosok tehát arra törekednek, hogy különlegesen elaltassák, pihentessék a betteget. Az altasásos teráphia •igen elterjedt a szovjet orvosftudományban. Van olyan be?teg, aki tíz-tizen két napon | keresztül 12—14 órát alszik naponta. De előfordul, hogy a nap 24 órájából 20 órát al_szik a beteg. A kutatások 8 bebizonyították, hogy célszerű az altató- vagy nyugtatószereket kis adag inzulinnal együtt beadni a betegnek, mert ez bizonyos káros anyagokat eltávolít a szervezetből és elmélyíti az álmot. Az utóbbi időben . új „Sorpasil” gyógyszert alkalmaznak, amely nemcsak nyugtatja az idegrendszert, hanem fokozza az altatószer hatását is. A gyógyszeres altatás mellett alkalmazzák az elektromos vagy hiptonikus altatást is.

Mindez azonban csak a gyógyítás első fázisa. A következő lépés, amikor az orvos beszélget a beteggel és segítséget nyújt a súlyos életproblémák megoldásában Eközben igyekszik a betegtől elhesegetni” a szörnyű gondolatokat, a félelmet.

Ezután a gyógykezelés legfontosabb szakasza, a munkaterápia következik. A betegek részére speciális műhelyeket szerveznek, ahol mindenki kedve szerint dolgozhat. Az egyik rajzol, a másik hímez, a harmadik fúr-farag, vagyis az orvosok elérik azt, ami a legfontosabb: elterelik a beteg figyelmét.

Ilymódon tehát az intézet gyógymódjának három legfontosabb összetevőjét, a gyógyító altatás, a psziohterápia, és a munkaterápia alkotja.

Gyakran előfordul, hogy az intézetből gyógyultan távozó beteg visszaesik súlyos betegségébe. Az orvos ekkor határozotan az illető életmódjának vagy foglalkozásának megváltoztatásáért száll síkra. Hiszen, ha az előző gyógymód teljes sikerrel járt. most már csak ez adhat kielégítő eredményt.

Gyermekek

idegbetegségei

Tévednénk, ha az idegbetegségeket csak á felnőttek „privilégiumának” képzelnénk. A gyermeknek éppúgy megvannak a sajátos örömei, keservei, kellemetlenségei és szenvedései mint a felnőtteknek. Családi konfliktus, sorozatos sikertelenség a tanulásban vagy valamilyen fertőző betegség utóhatása, mind-mind „törést okozhat” a gyermek idegrendszerében. Fagyejeva professzor elmondotta például, hogy találkozott olyan gyermekkel, aki úgy érezte, megszakad a szíve. Ez a gyermek egyik éjjel elszökött hazuLól és a kórház melletti pádon aludt, hogy közel legyen az orvosokhoz.

Az intézet külön foglalkozik a gyermekek gyógyításával. Ezenkívül a Szovjetunióban számos iskola-szanatórium is működik, amelyekben a gyermekek gyakran hónapokig orvosi felügyelet alatt tanulnak és pihennek.

A szovjet orvostudomány ellentmond egyes nyugati orvosok minden tudományos alapot nélkülöző megállapításainak, amelyek a neurózis keletkezését szexuális okokra vezeti vissza. A szovjet tudósok a pavlovi tudomány alapján sokoldalúan vizsgálják az emberi idegtevékenységet és eredményeik világszerte ismertek és megbecsültek.

A. Gorgyicnko

Takarmány — fűrészporból

Az oregoni (Egyesült Államok) mezőgazdasági főiskolán kísérleteket végeznek, hogy atomenergia alkalmazásával a fűrészport alkalmassá tegyék állatok takarmányozására.

A fűrészpor, mint ismeretes, körülbelül 60 százalék szénhidrátot tartalmaz, zömében cellulózé formájában. A kérődző állatok gyomornedve azonban nem képes a cellulózét nagy mennyiségben cukorrá alakítani. A tudósok véleménye szerint rádióaktív besugárzással a cellulózé a szarvasmarhák által könnyen emészthető takarmánnyá alakítható.

A mezőgazdasági főiskolán

egész sor kísérletet végeztek. A konzervdobozokban légmentesen elzárt fűrészport gammasugarak hatásának tették ki. Másik kisérletsorozat keretében polietilén-zsákokba ömlesztett fűrészport béta-sugarakkal bombáztak. Ezután az így elkészített „takarmányt” műgyomorban helyezték el, amely nem más. mint állati gyomornedvet tartalmazó edény. Kiderült, hogy a gamma-sugarak hatására a fűrészpor szénhidrátjainak egynegyed-egyharmad része, a bétasugaraknak hatására pedig a fűrészpor szénhidrátjainak körülbelül kétharmad része „emésztődik meg”.

Elvetemül! gyilkosság áldozata

lelt egy fiatal martfűi lány

Hétfőn éjjel, a második műszak befejezése után haza indult Szegedi Margit, a Tisza Cipőgyár 47-es műhelyének fiatal dolgozója. A gyárteleptől kissé távolabb lakott, a községet környező tanyavilágban. Sose ért haza.

Másnap reggel a kiserdő mentén egy vizlevezető árokban találták meg holttestét. Az elvetemült gyilkos éles tárggyal — valószínű baltával — végzett vele, azután a közeli árokba vonszolta, utána elment.

Az eset felfedezése után azonnal értesítették a bűnügyi rendőrséget, mely azonnal megkezdte a nyomozást cs a tettes kézrekeritését.

A helyszínen megtartott vizsgálat arra enged következtetni, hogy a fiatal lány, Szegedi Margit kéjgyiikosság áldozata lett.

Reméljük, hogy az emberi bestia — az elvetemült gyilkos — méltóan meglakol tettéért s hatóságainknak sikerül összeszedni a társadalom söpredékét, akik javarészét az ellenforradalmárok szabadították rá októberben újból a lakosságra.

A Hunyadi utcai gyerekek panasza

Kedves Szerkesztő bácsi!

Legyen szives az újságban leközölni a mi panaszunkat is. Az a panaszunk, hogy az utcánkban, Szolnokon a Hunyadi utcában, van egy fűszer cs csemege bolt, ahol sok mindent lehet kapni, de mostanában a gyerekek kedvence, a csoki nem kapható. A boltos bácsi azt mondja, hogy ezért ne őt szidjuk, mert ő sem tehet róla, nem küld az áruelosztó. Mi nem is szidunk senkit, hanem csak azt szeretnénk kérni, hogy a kisebb boltokról se feledkezzenek cl. Ha kapunk 1 forintot anyukától csokira, ne kelljen azért a távolabbi boltokba menni, mert a kisebb"kct az úton még baj is érheti.

Üdvözlettel: Sanyi, Gyuri, Edit és Csöpi.

Kedves gyerekek! Megírtuk a parasztokat. Reméljük a Kiskeieskedelmi Vallalat érteni fog belőle.

Illusztráció

a Móra Ferenc Kiadónál megjelenő A réti varázsló cimű könyvből