Tiszavidék, 1957. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-02 / 153. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt or*zágoj értekezletének határozata Az MSZMP országos értekezlete a Központi Bizott­ság beszámolója feletti vita után a következő határozatot hozta: I. A népi demokratikus rend további erősítése és az ellenforradalom erői elleni következetes harc 1. A nemzetközi imperialista erők, élükön az ame­rikai imperialistákkal, fokozzák a nemzetközi feszültsé­get, fegyveres összetűzéseket provokálnak. A szocialista tábor és az egész béketábor ellen irányuló háborús ter­veik érdekében az ENSZ-ben továbbra is igyekeznek napirenden tartani és felhasználni az úgynevezett „ma­gyar kérdést”, hogy támogassák az ellenforradalmi erő­ket hazánkban és beavatkozzanak a Magyar Népköztár­saság belső ügyeibe. A múlt év októberében a magyar ; munkás-paraszt hatalom megdöntésére az imperialisták j által támogatott tőkés-földesúri fegyveres ellenforradalmi í felkelés tört ki hazánkban. E felkelés leverése a fasiszta­­; klerikális ellenforradalom uralmától mentette meg a ma­­• gyár népet, biztosította a dolgozó nép hatalmát, és elhárí­totta egy új háború közvetlen veszélyét. Az ellenforradalom leverésére a múlt év november ' elején megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány. Az országos pártértekezlet megállapítja: a munkás-pa­raszt kormány megalakulása a forradalom védelmére tör­ténelmileg szükségszerű volt. A kormány óriási érde­me, hogy megszervezte ós győzelemre vezette a mun­kásosztályt, a forradalmi erők ellentámadását, megvédte i a népi államhatalmat, helyreállította a közbiztonságot és az ország gazdasági életét. A forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozása a magyar kommunisták hazafias tette volt. E tett helyes­ségét a történelem gyorsan igazolta. A munkás-paraszt kormány létrehozásával egyidöben alakult meg a párt újjászervezésének irányítására az új ideiglenes központi bizottság, amely körül a kommunisták, a munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjai tömörültek. A párt újjászerve­zése az ellenforradalom leverésének döntő jelentőségű tényezője volt; Az országos pártértekezlet megállapítja azt is, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány a magyar nép leg­szentebb ügyének: szabadságának védelmében, valamint a szocializmus és a béke általános érdekében járt el, ami­kor a varsói szerződés alapján fegyveres segítséget kért a Szovjetunió kormányától, hogy mielőbb leverje az el­lenforradalom katonai erőit, megmentse a népet egy hosszabb polgárháború bekövetkezésétől, és elhárítsa az ország kettészakításával is fenyegető háborús veszélyt. A Szovjetunió a magyar nép igazi barátjaként cselekedett és a proletár Internacionalizmus elveiből fakadó köteles­ségét teljesítette, amikor megadta a kért támogatást; Ezzel nem csupán a belső ellenforradalmi erők leverését segítette elő, hanem biztosította az ország nyugati hatá­rait ' a fegyveres beszivárgással és a katonai betörés veszélyével szemben. A Szovjetunió, Kína és a szocialista tábor többi or­szága nagyértékű politikai és morális segítséget és mesz­­szemenő anyagi támogatást is nyújtottak Magyarország forradalmi erőinek, a magyar népnek. E segítség egyik elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy a forradalmi erők — melyeknek sorait az ellenforradalmi támadás a régi vezetés súlyos hibáinak kihasználásával, különösen pedig a szocializmus ügyét hitványul hátbatámadó Nagy Imre—Losonczy-frakció segítségével, egyidőre demorali­zálta és dezorganizálta — gyorsan megszerveződjenek, ellentámadásuk kibontakozzék és győzelmet arassanak a politikai harcban isi. A szocialista tábor országaitól ka­pott messzemenő anyagi támogatás egyben azt is lehe­tővé tette, hogy elkerüljük a fenyegető inflációt és bizto­sítsuk az OTSzág gazdasági életének helyreállítását és fej­lődését. A munkáshatalmat megvédő forradalmi erők magyarországi harcát mély együttérzéssel kísérte és tá­mogatta az egész nemzetközi forradalmi munkásmoz­galom. A magyarországi események messzemenő tanulságok levonására késztették az egész nemzetközi kommunista mozgalmat. E tanulságok közül egyik legfontosabb: meg kell szilárdítani a nemzetközi kommunista mozgalom egységét és meg kell védeni mindenféle támadás és akna­munka ellen. E tanulság eredményeként lényegesen fej­lődött a kommunista erők nemzetközi egysége. Az ellenforradalom el akarta szakítani Magyarorszá­got a szocialista tábortól és vissza akarta rántani az im­perializmus táborába. A forradalom erői a szociahsta tá­bor és mindenekelőtt a Szovjetunió támogatásával győz­tek. A szocialista népekkel való szilárd, testvén össze­fogás szabadságunk és fejlődésünk döntő feltétele volt és marad. A magyar kommunisták feladatai az előállt helyzet­ben saját népükkel, az egész nemzetközi kommunista mozgalommal és az egész nemzetközi békemozgalommal szemben egyaránt megnövekedtek. Az elmúlt tizeikét ev nagy vívmányaira támaszkodva és ezeket az eredménye­ket minden becsmérlő támadással szemben megvédve kell kijavítani a régi vezetés által elkövetett súlyos mba- 1 kát, így kell leküzdeni és megsemmisíteni az ellenforra­­' dalom még meglevő erőit, eloszlatni az ellenforradalmi támadás, s különösen a revizionista fertőzés által kelet­kezett eszmei zavar még meglevő ielentős maradványait, így kell biztosítani az ország adottságainak megfelelő és a szocialista országok együttműködésének óriási tehető­ségeit hasznosító szocialista Magyarország felvirágzását; 2. A magyarországi ellenforradalom fő támogatói és irányítói a nyugati imperialista körök voltak. Ezek évek óta nyílt uszítást folytatnak a szocialista országok ellen és a magyar ellenforradalom segítségével akartak Közép- Európában új háborús tűzfészket teremteni. A hazai el­lenforradalmi erők vezetői, a fegyveres felkelés kozvet­­: len szervezői és irányítói a megdöntött tőkés-földbirtokos ! osztály képviselői és kiszolgálói voltak. Jelentős szerepet 1 játszottak a népi demokrácia elleni felkelésben a régi Í horthysta vezetőkörök képviselői, herceg Eszterházv. gróf Takács Tolvay stb., a klerikális reakció, élén Mind­­szentyvel, a népi demokrácia szerveibe álnok módon be­furakodott horthysták, Király Béla és társai, a jobbol­dali szociáldemokraták és más volt koalíciós pártok jobb­oldali vezetőkörei. Az ellenforradalmi blokk létrejöttében és befolyásának kiszélesedésében, az ellenforradalmi tá­madás előkészítésében, kifejlesztésében és végrehajtásá­ban, s mindenekelőtt a párt erőinek megbénításában, kü­lönösen nagy szerepe volt a Naev Imre—Losonczy-féle áruló revizionista frakciónak. Az ellenforradalmi erők azért támadtak a munkás­­osztály forradalmi pártjára, hogy megfosszák a munkás­ságot vezető erejétől, s ezáltal képtelenné tegyék hatal­mának megvédésére. A nacionalista-revizionista demagó­gia, a párt erőinek bénultsága idején behatolhatott a munkásság egyes elmaradottabb rétegibe, főleg ott, ahol egykori tőkés elemek, fasiszták, volt csendőrök stb. is tö­mörültek. A párt sorainak dezorganizálása következté­ben a munkásság politikai vezetés nélkül maradt. Az előállt helyzetben szervezett fasiszta csoportok, kispol­gári anarchista és jobboldali szociáldemokrata elemek­kel közös blokkot alkotva és fegyveres terrorist’’ ban­dákra támaszkodva, számos helyen átmenetileg hang­adókká is váltak, befurakodtak az üzemek vezetésébe, a munkástanácsokba, dezorganizálták a termelést és sok zavart meg kárt okoztak. A munkásosztály alapvető tö­megeinek magatartását azonban az határozta meg, hogy a párt harcba hivta-e és harcba tudta-e vezetni a mun­káshatalom megmentéséért: Az ellenforradalmi erők taktikájához tartozott az is, hogy felbomlassza a munkásosztály és a többi dolgozó osztályok szövetségét, szembefordítsa a proletárhatalom­mal a kispolgári osztályokat és azokat a tőkés-földbirto­kos restauráció számára használja fel. A nacionalista­­revizionista támadás és a régi vezetés hibái következté­ben a_ városi kispolgárság nagy része és az értelmiség jelentős rétege elszakadt a munkásosztálytól, részben visszahúzódott, részben a polgári restauráció, az ellen­­forradalom erői mellé állt és annak tömegbázisát alkotta. A proletárdiktatúra elleni lázadásban részvevő kispol­gári tömegek képviselője, szószólója és nyílt politikai vezetője a magyar írók és újságírók bizonyos csoportja VOlt; Az ellenforradalmi támadás kiterjedt a falura is, mozgósította a kulákságot és egyéb falusi reakciós ele­meket, akik az ellenforradalom idején gyorsan szerve­ződtek. Az ellenforradalom a parasztok alapvető töme­geit azonban nem tudta maga mellé állítani; a földesúri­­kulák reakció gyors jelentkezése a parasztok körében mély aggodalmat és sok helyen aktív ellenállást váltott ki, különösen a tsz-parasztok és a volt agrárproletár­­kisparasztok körében. A pártértekezlet megállapítja, hogy az ellenforrada­lom elleni harcban — bár: döntő sikereket értünk el —, de a harc még távolról sem ért véget. Az imperialisták mostani vereségük után nem mondtak le sem hódító há­borús terveikről, sem a népi demokratikus országok, kö­zöttük a .Magyar Népköztársaság törvényes rendje elleni aknamunkáról. A hazai ellenforradalmi erők még nem semmisültek meg teljesen; támogatást kapnak a nyugati imperialistáktól, a nyugati rádiók támogatásával és nyu­gati irányítással folytatják az ideológiai és politikai za­varkeltést, igyekeznek beépülni a pártba, az államappa­rátusba, a gazdasági és a kulturális szervekbe, a tömeg­szervezetekbe. Rágalmaznak, intrikálnak, hogy zavarják és lassítsák további fejlődésünket. Nagy szükség van te­hát az egész párt. az egész munkásosztály, a néphatalom minden igaz hívének éberségére, kérlelhetetlenségére és aktív fellépésére az ellenséges elemekkel szemben. A párt nem engedheti meg, hogy teret kapjon az éberséget elaltató hangulat, olyasféle illúzió, mintha nem nyolc hónappal, hanem nyolc évvel ezelőtt lett volna ellenforradalmi felkelés hazánkban. Nem lehet elfelej­teni az ellenforradalom október-novemberi gaztetteit, amelyeket kész ismét, még nagyobb mértékben elkövetni. A munkáshatalom további erősítése megköveteli, hogy kíméletlenül megbüntessük azokat, akik bűncselekmé­nyeket követtek el és akik ma is aktívan harcolnak a népi hatalom ellen. Más elbírálásban kell azonban része­síteni azokat, akik cselekményeik néoellenes voltát fel­ismerve és megbánva, készek és képesek segíteni az im­perialisták és a hazai ellenforradalmárok népellenes tö­rekvései elleni harcban. A pártértekezlet elítéli azt a helyenként tapasztal­ható káros gyakorlatot, hogv a kisebb hibát elkövető dol­gozókkal szemben is úgy lennek fel, m'nt a tudatos el­lenforradalmárral szemben. A jószándékú, de megtévesz­tett dolgozókkal szemben nem a megtorlás, hanem a meg­nyerés módszerét kell alkalmazni. A párt szilárd elvi politikáián nyugvó türelmes fel­világosító munkával el kell érni. hogy a munkásosztály­­lyal való szövetségtől eltávolodott kispolgári és értelmi­ségi rétegeket újra megnyerjük e szövetség és így a szo­cialista építés számára. A pártnak ma nagy tekintélye van, amit az ellen­­forradalom elleni sikeres küzdelmével és a régi vezetés hibáinak kiküszöbölésével vívott ki a tömegek előtt. De önmagunkat csapnánk be és ártana az ügynek, ha az­zal áltatnánk magunkat, hogy az ellenforradalom már egyáltalán nem tud becsületes embereket befolyásolni, és most már minden iószándéVú ember követi a pártot. A párt és a munkás-paraszt állam erős. szabad az út a szo­cialista társadalom továbbépítése számára. Viszont ah­hoz, hogy ezen az úton gyorsabban haladiunk előre és bogy az ellenség kevésbé hidia fejlődésünket zavarni és fékezni, szükség van a párt tömegkaocsolatának állandó szélesítésére és szilárdítására.. Az ellenséggel szembeni elheteflenség és a megtévesztett, ióczáodékú embe­rek felvilágosítása a néobatalom további erősödésének egymással szorosan összefüggő alaove+ő fontosságú fel­adata. 1T. A pórt fejlődése és a további feladatok 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt bár tevékeny­ségét néhány iényeges úi vonás jellemzi — nem úi párt, hanem a munkásosztály úijászervezett marxista—leninista pártja, élcsapata, mely az MDP volt tagságának legszi­lárdabb, legáldozatkészebb részét egyesíti. Az az elvileg és politikailag helytelen és káros hatá­rozat, mely kimondta a párt feloszlatását és az MSZMP- nek megalakítását, mint teljesen tíj, a JMagyae Dolgozók Pártjától független pártnak létrehozását, a párt erőinek a legkritikusabb időpontban való teljes megbénítását eredményezte. Ez a határozat a legsúlyosabb időben de­zorganizálta a forradalom erőit. Nagy Imre és csoportja revizionista pártot akart létrehozni, amely a „nemzeti kommunizmus” hámig jelszavával a burzsoá nacionaliz­mus alapjára helyezkedett volna. Nagy Imréékkel szoro­san együttműködve a magyar munkásosztály egységét próbálták megbontani a jobboldali szociáldemokraták a külön szociáldemokrata párt megalakításának kezdemé­nyezésével A munkásosztály pártja ég egysége ellen in­tézett támadf r murd’*atsin—, elleni támadás szerves része volt. Az MSZMP első intéző bizottságának november 4-e előtt hozott határozatait, mint a marxizmus—leninizmus­­sal ellentétben álló határozatokat, az országos pártérte­kezlet elveti A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésében a munkásosztály forradalmi elmélete és politikája attól az időtől kezdve érvényesül, amikor november 2-án a párt egészséges elemei új ideiglenes központot szerveztek, kirekesztve abból az osztályáruló Nagy Imre—Losonczy­­csoport tagjait. Az országos pártértekezlet helyesli a Központi Bi­zottság döntéseit, amelyeket a munkásosztály forradalmi pártjának újjászervezéséről, vezető szerepének érvénye­sítéséről és a párttal szemben álló antimarxista nézetek és politikai támadások visszaveréséről hozott. Helyes volt szembeszállni azokkal az ellenforradalmi nézetekkel és törekvésekkel, amelyekkel a párt üzemi szervezésé­nek feladását akarták elérni. Helyes volt szembeszállni a párt vezető szerepét tagadó azon nézetekkel is, ame­lyek a szakszervezeteket függetleníteni akarták a mun­kásosztály forradalmi pártjától. Ugyancsak helyes volt, hogy visszautasították a jugoszláv vezető elvtársak által felvetett ama antileninista nézeteket, amelyek alapján javasolták a magyar kommunistáknak, hogy a párt újjá­szervezése helyett a munkástanácsokat tegvék meg a po­litikai vezetés szerveivé. Az országos pártértekezlet meg­állapítja, hogy a párt újjászervezése az élienfcTMadalmi erők elleni szívós harcban sikerrel befejeződött. Az újjászervezett párt eszmei és politikai vezetése biz­tosítja ma ismét a Magyar Népköztársaság állami és tár­sadalmi életének kommunista irányítását, a proletárdikta­túra erejét. A párt újjászervezése során a párttagság számát és ösz­­szetételét tekintve, átalában egészségesen fejlődött. A párt­tagság létszáma jelenleg 345 733 (ez volt MDP-tagság 40.2 százalékát teszik ki.) A párttagság társadalmi összetétele a következőképpen alakul: a párttagság 57,9 százaléka munkás, 16.7 százaléka paraszt, 6,9 százaléka értelmiségi, 10,4 százaié" - eredetileg alkalmazott és 8,1 százaléka egyéb kategóriákból tevődik össze. A párttagok 85,2 százaléka tagja volt az MDP-nek. A párttagság 32,1 százalékát olyan elvtársak teszik ki, akik 1945 előtt, illetve 1945 óta párttagok voltak. A pártalapszer­­vezetek száma 12 985. A párt további erősítése érdekében mindenekelőtt a párttagok marxista-leninista nevelésére, és a pártmun­kába való bevonására kell törekedni. A párttagság sorait elsősorban a termelésben közvetlenül részvevő munkások, dolgozó parasztok és az értelmiség legjobbjaival, új tagok és tagjelöltek felvételével kell erősíteni. 2. A pártszervezetek előtt álló alapvető feladat a párt ideológiai és szervezeti egységének megszilárdítása. A párt csak a marxista—leninista elmélet segítségével tudja helyesen meghatározni és megoldani azokat a fel­adatokat, amelyek a szocializmus építése során, előtte ál­lanak. Ez elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy őriz­zük a marxista—leninista elmélet tisztaságát, s erősítsük a párt elméleti alapjait. A párt elméleti és politikai tevékenységében ma az egyik alapvető feladat az elmúlt esztendőkben oda széle­sen benyomult revizionista nézetek és az ezek nyomán lábrakapott megalkuvás és osztályárulás maradványainak megsemmisítése. A revizionista nézetek burzsoá és kis­polgári nézetek, amelyek a munkásosztály eszmei és po­litikai lefegyverzését és a burzsoázia előtti behódolást eredményezik. A revizionista nézetek képviselőinek útja a marxista—leninista elméletet meghamisító ideológiai fellépéstől a frakcióharcon keresztül törvényszerűen az osztályáruláshoz, a burzsoázia táborába való átálláshoz vezet. Ezt az utat járta meg milliók szeme előtt Nagy Imre és csoportja. A revizionizmus, az úgynevezett nemzeti kommunista nézetek az osztályellenséggel való megbéké­lés nézetei, éppen ezért az ellenforradalom erőivel szem­beni harci első feltételeként eszmeileg is, politikailag is meg kell semmisíteni e nézeteket, s képviselőiket pedig ki kell űzni a pártból, eszmei harcot kell folytatni a revi­­zionizmussal szembeni békülékenység megnyilvánulásai­val. Következetes harcot kell vívni a pártnak a marxiz­mus—leninizmus dogmatikus kezelése és az annak követ­kezményeképpen jelentkező szektás politika újjáéledése ellen. Ez az elméleti és politikai torzulás a személyi kul­tusz éveiben nálunk nagv méreteket öltött, és súlyos káro­kat okozott a párt elméleti és politikai munkájában. Lazította a párt és a tömegek kapcsolatát, aláásta a proletárdiktatúra erejét. Az ilyen jellegű hibák kiújulásá­­nak veszélye két okból is fennáll. Először azért, mert a dogmatizmus és a szektás szemlélet bizonyos mértékig megmaradt sokak gondolkodásmódiában. Másodszor azért, mert a párt újjászervezésének sikerei, a párt jelen­leg egészségesen fejlődő tömegkapcsolatai egveseket már­is elbizakodottá tesznek és a tömegek körében végzendő politikai munka lebecsülésére csábítanak. Márpedig szek­tás pozicíókból sem a tömegekért, sem a revizionizmus el­len nem lehet sikerrel harcolni. A volt Rákosi—Gerő-féle vezetés dogmatikus és szek­tás hibái fontos tanulságok a párt számára. Ez a vezetés a korábbi évekbpn helyesen, a marxista—leninista elmélet alapján dolgozott a tömegek között és a tömegekért. E vezetés akkor nagv eredményeket ért el a párt és a nép javára. Az eredményes munka természetes következmé­nyeképpen e vezetés iránt erős bizalom, nagy megbecsü­lés és tisztelet fejlődött ki és ez sokféle formában meg­nyilvánult. A munkában sorozatosan elért sikerek és a tö­megek körében élvezett rokonszenv a vezetést később el­­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents