Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-02 / 128. szám

■

MŰVÉSZET

RÉSZLETEK

PALYAZAT

A Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya IRODALMI PÁLYÁZATOT hirdet.

A pályázat két fő területre tagozódik:

1. Novella: (E területre beküldhetők novellák, elbeszélések, kisregények, színdarabok.)

Terjedelem: novella, elbeszélés — két darab.

Kisregény egy darab.

Színdarab egy darab.

Díjak:

I. dfj: 1500 Ft

II. díj: 1000 Ft

III. díj: 700 Ft

IV. díj: 500 Ft

V. díj: 300 Ft

Vers:

Terjedelem: legalább három vers.

Díjak:

I. díj: 500 Ft

II. díj: 300 Ft

III. díj: 200 Ft

A pályadíjnyertes műveken

kívül az érdemes írásokat könyvjutalomban, oklevelekben részesítjük.

Mindkét területre beküldött írásokat lektorátus bírálja felül.

Pályázati feltételek:

1. Az írások témáját nem határozzuk meg. A mai életünk kérdéseivel foglalkozó írásokat azonban előnyben részesítjük.

2. Már nyilvánosságra hozott (rádió, könyv, sajtó, folyóirat, st.b.) írások nem pályázhatnak.

3. Apályaművek beküldésének határideje: 1957. augusztus 1.

(Kérjük azonban az írások folyamatos küldését, hogy a lektorálásra megfelelő idő álljon rendelkezésre. A határidőn túl érkező írásokat nem vesszük figyelembe).

4. A pályaműveket a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának kell küldeni. A borítékon fel kell tüntetni: „Irodalmi pályázat.” A pályázat jeligés.

5. Eredmény hirdetés: 1957. augusztus 20. (Ennek formájáról még tájékoztatást adunk).

A díjnyertes és a közlésre alkalmas egyes írásokat 1957 augusztus 20-án külön folyóiratban (Irodalom-Művészet címen) hozzuk nyilvánosságra.

Szolnok, 1957. június l.

Megyei Tanács

Művelődésügyi Osztálya

F. Tóth Pál: „Meghasad a fold” címfi — ezideig még kiadatlan — versgyűjteményéből. Ebben a kötetben a szerző az 1941—1945-ig terjedő időszakban Íródott verseit gyűjtötte össze.

MUNKÁSHANG

A TUDÁS FALAI KÖZT

(A nagyköröst Arany János gimnáziumnak).

Köszönitek, ti békés, szent falak!

A tudás hűvös nyugalma lebeg az árkádok alatt s a betévedt vándor, ha megáll oszlopaid előtt, homlokán szétnyílnak a bús redók.

Csend mindenütt! —

Békét őriz a rácsos, vén kapu s a világ torzhangú, elnyűtt, kolompját hiába rázza, hangja odakint megreked s halkan, mint megbántott gyerek

döngicsél, zümmög csak belül. —

Oly jó e csendben elidőzve lesni, hogy folyik, terül szerte az ímyas félhomály s míg a múltat, régi kép veti szemembe, lelkem jósággal lesz téli:

Jósággal és türelemmel, aho-'i elbocsátott fiai/, serege vonul előttem el s kezükben az olajág E békét elviszem magammal:

— Szövetséget kötök a faladdal,

(1942)

MAGAMRÓL

Hiába, ide csak visszatérek, bármerre megyek, ide érek, önmagamhoz.

Másról, ha tudnék is szólni, néha vissza kell hajolni önmagamhoz.

„Figyelő, Jászapáti” aláírással hosszabb levelet kaptam. Ebből idézünk részleteket:

„Szívesen olvasom a Tlszavidékben jelentkező irodalmi oldalakat. Olvasmányosak, tanulságosak azok. Nem csak én gondolkozom így. Egy alkalommal — lehettünk vagy tízen — első betűtől az utolsóig fel kellett olvasnom az írásokat. Ebből arra következtetek, hogy a parasztember is szomjazik a tanulságos írások után. Hadd kérjem önöket, hogy továbbra is írjanak minél több és jobb elbeszélést, verset. Mert higyjék el: a falu is szereti a szépet, szereti az irodalmat.”

„Találkoztam olyannal Is, aki már korán elindul a postás elé, hogy kézbekapja a Tiszavidéket. S mindjárt a

két belső oldalnál nyitja feli vasárnap. Ez is nem a foko-i zodó érdeklődést mutatja? Dej úgy gondolom — igen!”

„Még megírnák valamit:! magam is kedvet kaptam! irogatni. Próbálkozom. Még! nem merem beküldeni azo-! kát, mert hátha nagyon! gyengék. De írok és lehet,! hogy még találkozunk egy-j mással az újság hasábjain.” Figyelő Jászapáti, j

A szerkesztőség megjegyzése: Kedves Figyelő! Csak bátorítani, biztatni tudjuk Önöket — írásra. Küldjék csak el hozzánk, itt megértésre találnak írásaik és megfelelő tanáccsal látjuk el Önöket további irodalmi munkájukhoz. Várjuk írásaikat! És írják csak alá neveiket, címeiket, hogy válaszolni is junk azokra. Reméljük ban találkozni fogunk.

Belőlem indul H a tót, ahogy látom a föM ssdnét s embereket.

Belőlem. fut ki tarka szál,

mely olyan jó, ha messze száll emberekhez.

Mert én csak szürke pont vagyok, mert csak magányos szív vagyok s rossz egyedül.

Sok s*ít>, ha összekapcsolódna, sok érzés, ha tán összefolyna, Irtásképp 'enne.

De így — néha erről is szólni, kicsit magamhoz hajolni s vallani kelt (1942)

TE MAR It 1)01)

Te már tudod, hogy felettem Feketén húznak át az évek s hogy bezán, néma ajkamon néha kiömlik telten az ének.

Hogy bennem a füvek és a fák érzó meleg életté válnak — gyümölcsöt hozó lombos ága leszek majd én is a világnak.

De ez az értődő gyümölcs nem könnyű üvegházi álom, mély hangon búgó viharok tépik, cibálják az életágon.

Zeng-bong a vihar és felettem

feketén húznak át az évek s a. bezárt néma ajkamon, néha kiömlik telten az ének,

(1942)

BOLYGÓ CSILLAGOK

Bolygó csillagok sötét égen, hontalan és társtalan. — csak mennek, mennek -» régésrégen,

mivelhogy így megírva van.

Hontalan vándor, bolygó csillag, szegény társam én veled megyek, az én fajtám is szétszór mindent, s nem bánja, ha szegény marad.

Szétszór mindent, ami az övé, népét, szellemét s a telkét, biztatást tőle szép jövőre, hiába kérnénk, követelnénk,

Hiába várnia s leövetelne ezer bolygó, hontalan vándor, kinek hazája nem haza — ma még úgy sem, mint máskor.

Bolygó csillagok sötét égen hontalanul és társtalan —■ csak mennek, mennek —• régesrégen,

mivelhogy így megírva txtn.

(1943)

NEKED ADOM

Neked adom a gyöngyvirágos rétet, az erdőt, a tarka mezőt, Neked adok én ninden jót és szépet — a felhőt a délre menőt. Neked adom az aranykalásszal telt

búzaföld barna barázdját, Neked adom a kékló égekre kelt

vidám pacsirta dalárdát.

Én minden szépet, jót csak Neked adok, megtehetem, költő vagyok.

(1941)

tud-********'

való-P. SAHIUI:

HLMHIREK

hfli 0*1 iftfUáfr VAQfyUHk,

A Hunnia Filmstúdióban rövidesen megkezdik Fábri Zoltán új filmjének, a Bárányfelhőknek próbafelvételeit. A film főszerepeit Krenesey Marianna és Mensáros László játsszák. A film külső felvételeit Budapesten és Esztergomban készítik;

*

Dáké, Daíkowszkij bolgár rendező, az Iga alatt és a Véletlen alálkozós című film

alkotója és Lyuben Saner filmíróik Budapesten tartózkodnak. Tárgyalásokat folytatnak Várkonyi Zoltánnal és Thurzó Gáborral a magyar— bolgár közös filmről. Verne Gyula, a Dunai hajős című regénj’éiből készülő film felvételeit előreláthatólag július köcaepén kezdik meg Bulgá-Mi az új élet tavasza vagyunk,

mi ízesítjük új szüret borát, nyíló bimbók vagyunk a rózsafán, velünk fejlődik a világ tovább. Utunk vár, s el nem fáradunk, mert mi — az ifjúság vagyunk!

Agyunkban bátor tervek tette kél, fiatal szívünk izzó tüze ég, kapukat tárni: számnukra a cél, és tiszta fényt hinteni szerteszét, Van erőnk és van akaratunk, mert mi — az ifjúság vagyunk!

rlában.

VTTTflTmTTTTrTTTTTffTTímVIfVTTVTTnUTMTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTVf 'TyrfTTTfTTf TTTmTmTTTUTTTTTTTTT

utcánkba, a mi ut-Idegetnk pompás hálózatén

új szándék küldi villanyáramét,

s az ütőerek hajszálcsöveit,

mint olvadt fám, a vér úgy járja át,

és förgetegként áradunk,

mert mi — az ifjúság vagyunk!

Parkok zöldje, ligetek húsé vár, mosolygó társak játszanak velünk, munkánk nyomán épül az új világ, s mind együtt fényes ünnepet ülünk. Rettegj, ellenség! Győz hadunk, mert mi — az ifjúság vagyunk.

Fordította: B. Radó IAH

Könyvespolc

Ady Endre: Válogatott teveteti (Szépirodalmi). Kb. 640 oldal, kötve 46.50 Ft.

Belia György válogatásában, minden eddiginél bővebb levélanyag kerül ebbe a kötetbe. Nyomon követhetjük Ady sokirányú kapcsolatát, érdeklődését, s a hozzá írott levelek egyúttal a költő középponti helyét is dokumentálják a magyar kulturált életben. Nemcsak végtelenül érdekes, sok életrajzi adatra rávilágító olvasmány ez a kötet, hanem kutatói, tanári segédkönyvként is igen hasznos szolgálatot fog teljesíteni; •

Sándor Kálmán: Széplányok sisakban (Szépirodalmi). Kb. 480 old., kötve 27.— Ft,

Kossuth-díjaa írónk válogatott novelláinak gyűjteménye ez a kötet, több évtizedes írói pálya maradandó értékű termését tartalmazza. Sándor Kálmán szenvedélyesen érdeklődik a társadalom kérdései iránt, novelláinak középpontjában rendszerint a kapitalizmus, a Horthy-ellenforradalmi idők poklában vergődő, elnyomorodott kis» ember áll, akinek szenvedéseit, létének értelmetlenségét fanyar iróniával ábrázolja.

•

Traven: Aranyásók (Kos*

suth). (Tarka könyvek). Kb 208 oldal, fűzve 4.— Ft

Traven: Aranyásók etmfl könyvének címlapja

Traven világhírű könyve 4 mexikói aranyásók veszélyekben és kalandokban bővelkedő életét mutatja be. Három szegénylegény — Dobs, Curtin, Howard — együtt megy a mexikói hegyek közé, ahol aranyat sejtenék. Izgalmas hajsza kezdődik az arany után. amelyet kemény, fáradságos munkával szereznek meg, de amit fegyveres banditák akarnak elrabolni tőlük. Végül is, amikor már együtt van a remélt mennyiségű arany, visszaindulnak a civilizációba. A visszavezető úton azonban váratlan drámai fordulatok következnek:

Äz utcánkba, a

cánkba annyi öröm belefér. amennyit már csak mi

tudtunk összerakosgatni nyaranként, mert bizony télen kuckóhoz kötött a mezítlenség, csizmátlanság. Olyan minden faluszéli, nyúlfarknyi birodalom volt, amelynek örökösei, szót nem értőn nőttünk porban, piszokban, mint naou. metegtevelű mályvák.

Na oszd mszerető, cselédapák ha jöttek este, szürkébben a falusi szfirkz portól, álmosan, szájukra szorult csönddel, mindig hoztak tarisznyájukban valami ritkán látott, messziről hozott madarat, ami aztó.n mindőnknek kincse, gondja lett. Néha-néha összekoccantunk ilyen fejedelmi ajándékon, de. amikor kiszólt a tűzhelytől valamelyik asszony:

— ... jöttök mán be. lain rosszai... — úgy váltunk el, hogy a másnapi boldog találkozás ízét vittük vacsorára.

Az egész utca meglapult, mint vásott, rongyokba szakadt csavargó, aki tudja, hogy világtól-felejtett ruhafoszlányai neki sem érték, mégis jó. elfödi nyomorúságát, mert van.

Egy ház emelkedett magasra csak, nagy cserép tete-BONTAKOZÓ SZARNYAK

UUUauUiiiáAA«Ai*l

IMUIIMUU

(iiiuiiiuuaiuimuuiiuiiuutuuutuij

Bolond Dueóék

lével felpiroslotl az égre. kéményéből szagos füstök incselkedtek felhővé. Hányszor csodáltuk, féltük, de sohasem irigyeltük, módosságát, sem a poriának, sem a gazdának. Mert hát hiába Is tettük volna, jól megfértek Ducóéx a fösvénnyel. No meg az emberekkel. A portát mindenki kerülte, gazdáját mindenki süvegelte. így aztán hizlalódon mind a kellő. Pedig Ducóné régen megütötte 100 kilóját, mégis dagadt, nehezült, akár a zsíros bödön karácsony táján. Vérében volt már az, családi vérében, a Bárány-vérben. — Ősi néven Bárányok voltak, de milyen bárányok! — Beültek a községházba, hivatalba, hogy könnyebb legyen legelni, mert nagyon szerettek, tudtak legelni. Bárányok voltak, hát legelgettek, amíg fel nem ették a félhatárt.

Az utca azért tisztelte őkel

Dúcoknak, mert szerették, megették a duccos, fehér cipókat, a duccos, omlós kalácsokat, a kiforgatott ember kalácsait, tgy aztán — bár féltünk tőlük — jó szomszédok sose lettünk, közénk nehezült a konok, kínos alázkodás.

pf TU család azért mégis megfért Ducóékkal. A gólyák. Fészket hordtak kéményükre és ha elrepültek nyárutóval, szegény ember reményekkel, visszatértek a tavaszi menyasszonycsokru iákkal, a. csupa zöld, friss élettel, a szerelemmel, a falusi kubikus mosolyával. Szívünkig rakták fészkük, s ha talán epedtünk a kövér házra, csak azért, mert tódozgatott viskóinkat nem tisztelhették a gólyák.

Amikor már magfogadásra megérett a föld, egy reggelen hiába keresték fészküket a

gólyák, hiába szálldosták körül a kéményt, a- tekintélyes portát. Búslakodtak, vártak, de Ducóékkal még ők sem pöröltek. Nagyon fájt az nekik, nekünk. Az utcánkat megülte egy ideig a csönd, a szánakozásunk, majd megindult a maga rendjén minden. Sem a törvény, sem a Ducók nem vették észre — nem akarták —, hogy elzavartak egy családot, rosszal tettek, hogy az utcánk kevesebb lett. hogy a mi utcánkban megkeserült az öröm. Ezután tehettek már vagy kosarakat a fákra., elvadultak, más kéményre települtek a gólyák.

Ámbár még vissza-vissza jöttek, álltak féllábon, de hosszú nyakuk lekókadt. nem kelepeltek soha többé. Olyankor megálltunk, felnéztünk, sajnálkoztunk, mert ha sok is az ágról szakadt ember baja. elbeszéli, elhallgatja, megérti egymást, megkönnyiil.

Vyen volt a mi utcánk.

*■ Annyi öröm belefért, amennyit már csak mi tudtunk megérteni, pedig ott laktak Dueóék, a bolond Ducó’ék. akik irigyelték, lelökték a gólyafészket.

LUKACS IMRE

Donkó József;

MAGYAROK KÖZÖTT

Itt élek n szántó-vető

Magyarok görbedt hátú népe között,

Mennyi könny, mennyi temető .lelzi a múltat, s hány bús üldözött Alnia tűni el a por fölött,

S ők az ekére görnyedtek örökké.

Míg éltük mécse eltörött.

Oh, Isten, a múlt ne Jöjjön el többé!

Itt tanítom szépre, jóra

Csöpp ősüket, kiknek jobb lesz majd (alán.

De nékik, ha hajnal-óra

Intett, már veríték csurrant a kaszán,

A kin földje volt szép hazám,

fis ahogy lett, épp úgy vált szürke röggé

A nagyanyám, a nagyapáin,

Oh, Isten, a múlt ne jöjjön el többé!

Itt írom szelíd verseim S belém döbben a felelősségtudat.

Segítek-e sérelmein

Lelkűknek, vagy elvétettem az utal?

Értük születtem, most érzem,

S értük akarok harcolni örökké,

S azt vallom, míg lesz csöpp vérein,

Oh, Isten, a múlt ne jöjjön el többé!

i