Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-02 / 128. szám

Vf LAO PROLETÁRJAI E0YE80EJETBKI

A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG e's A MEGYEI TANACS LAPJA

fi .évfolyam, 188. szám«

ARA; 50 FILLÉR.

1951. június 8. vasárnap.

Köszöntjük

megyénk pedagógusait

írta: FODOR MIHÁLY, a Megyei Tanács VB elnökhelyettese

KZKW A NAPON | ni nősen

egyetlen község, vagy város megyénkben, — de M egész országban sem« *“ ahol apró gyermekké* nyújtotta virágcsokor, csengő dal, kicsik és nagyok üdvözlő szava ne keresné fel a* óvónőket tanítókat és tanárokat. Azokat az embereket« akik fáradhatatlan oktatói« nevelői a tanyákon, falvakban és városokban, általános« közép és felső iskolákban egyaránt a lakosság több mint egyhetedének. Azoknak a virágzó emberpalántáknak. akik az uj jövő reménységei, harcosai« az újonnan épülő társadalmi rendszerünk várományosai.

Ma megyénkben közel 3200 főt kitevő pedagógus gárdát ünnepiünk a VI. Pedagógus nap alkalmából. Pedagógusokat: a tanárokat, a tanítókat« bz óvónőket kWeáöntjük, aJdik dolgozó népünk, pártunk« népi demokráciánk szeretetére nevelik a felnövekvő nemzedéket«

Az elismerés ée a tisztelet hangján szólunk a gyermeke iránt felelősséget érző szülő szavával nevelőinkről, azokról, akik a számoláson, a betűformáláson keresztül megtanítják gyermekeinkkel az élet rejtelmeit« akik megtanítják gyermekeinkkel az életben eléjük táruló feladatokat«

Ez a megbecsülés, ez a tisztelet, amely most nevelőink felé irányul, nem kis mértékben társadalmi rendszerűnkből fakad. Pedagógusaink nagy része az elmúlt társadalmi rendszerben is igyekezett a nép tanítójává, a nép igazi nevelőjévé válni, de az akkori rendszerben lévő társadalmi elhelyezkedés ezt nem tette lehetővé. Feletteseik« az iskolaszékek megkövetelték tőlük, hogy az iskolai munkában a legfőbb feladat az alázatosságra, a szolgaságra való nevelés legyen. Ezt mutatja az akkori első osztályos elemista olvasó könyv is: „Timi üti, Mimi tűri”« az „úr, ir.” Mindez azonban ma már visszavonhatatlanul a múlté.

A FELSZABADULÁSI Blött hazánkban a pedagógusok, az értelmiségi réteg legrosszabbul fizetett és leglenézettebb tagjai voltak. Kiváló pedagógusaink és íróink es sík álmodhattak a pedagógusok erkölcsi megbecsüléséről, anyagi helyzetük rendezéséről. A valóság szomorú és reménytelen volt. Apácai Csere Jánost üldözték haladó eszméi.ért, Táncsics Mihály önéletrajzában megrázó képet fest segédtanítói működésének elképesztően nehéz körülményeiről, Gárdonyi Géza „Lámpás”-a szinte minden hajdani pedagógus sorsát tükrözi. A Horthy-rendszer idején sem változott a helyzet. A Klebesberg-féle úgynevezett «.kulturfölény” hangoztatása mellett sem volt vigasztalóbb a tanítók, tanárok, tanítók sorsa. A felekezeti iskolák pedagógusai például teljesen az iskolaszéktől függtek, ami egyet jelentett a papok akaratával. Csekély fizetésük nagyrészét —. amelyhez legtöbbjük sok éves állásnélküliség után jutott, — sem kapták meg rendszeresen. Az elmúlt rendszer a saját tanítóit, tanárait az operettekben, színdarabokban, esetlen, csetlőbotló. rojtos nadrágú és kikopott könyökű pedagógusként ábrázolta, akiken csak nevetni lehetett.

A felszabadulás után megváltozott a pedagógusok hely« zete. Elsősorban megszűnt az állásnélküliség« eltűntek az állásnélküli diptomaság ke« serű ével. A nemzet napszámosa, a nemzet megbecsült munkásává vált. Pártunk és kormányunk megbecsülését ismételten hathatós intézkedésekkel Juttatta kifejezésre, a pedagógusok helyzetének javításával. 1950 óta — a mostanival — négyszer rendezték a pedagógusok fizetését. A bérrendezés mellett kormányzatunk letelepedési segélyeket vezetett be, konyhakerti földet juttatott és most újabban az 50 százalékos utazási kedvezményt is biztosította. Ezek a kiragadott tények eléggé mutatják a pedagógusok anyagiakban való megbecsülését

A PEDAGÓGUSOK!

megbecsülése mellett kormányzatunk igen nagy gondot fordít a tanulmányi munka feltételeinek megvalósítására, javítására is. Ml sem bizonyítja ezt jobban, hogy amíg a múlt társadalmi rendszerben, 1937-ben« megyénkben az összes kulturális intézmények kiadása, a pedagógusok fizetése nélkül 239.000 pengőt tett ki, addig a Megyei Tanács költségvetésében csak oktatási célra <— szintén a pedagógusok fizetésén kívül — 49.500.000 forintot fordítottunk 1956- ban. Ez az összeg iskolaépítésre, fenntartásra, szertárak, és egyéb kellékek vásárlására, javítására lett felhasználva. Ezt igazolja a mai nehéz viszonyok között jóváhagyott költségvetés is. Az ellenforradalom által okozott károk mellett az iskolák továbbfejlesztésére is gondol pártunk és kormányzatunk: ez évben 16 osztályteremmel bővül Iskolahálózatunk.

Az iskolai munka elősegítését nagymértékben szolgáló óvódák működési körét is kiszélesítette pártunk és kormányzatunk. Amíg 1937-ben megyénkben ötvenhat óvónő működött, addig 1957-ben háromszáz óvónő dolgozik. A nevelő előkészítő munkát nagymértékben segíti az Is, hogy amíg 1937-ben egy óvónőre 86 gyermek jutott, addig ma csak 22 gyermekkel kell egy óvónőnek foglalkoznia.

AZ AltalAnosiskolaiI

munkát (mai értelemben véve a régi polgári iskola és a gimnázium négy alsó osztályát is beleszámítva az elemi iskola 8 osztályába) 52.000 tanulónál ezernél valamivel több pedagógus végezte el. Vagyis egy nevelőre átlagban közel 50 tanuló jutott. Ma az általános iskolákban több, mint 61.000 tanuló tanul, és a nevelő munkát 2600 tanító és tanár végzi el, tehát az egy nevelőre jutó tanulók száma nem egészen 24 fő. Mindezek a tények pedagógusaink munkáját könnyítik meg. De sorolhatnék számtalan, egyéb ilyen jellegű intézkedést, mint például a szakrendszerű oktatás bevezetését, körzetesítést, stb.

A pedagógusok megváltozott helyzetét érzékelhetően láthatjuk a társadalmi helyzetük megváltozásában is. Az iskolai munkában kiváló pedagógusok egyre nagyobb szerepet kapnak társadalmi életünkben, tanácsi szerveink és

egyéb szervesetek irányításában, valamint a kulturális munka minden igának vezetésében. Ma már helyük éa szavuk van a pedagógusoknak országunk politikai életének irányításában is.

Megváltozott helyzetüket mutatja az is, hogy pártunk és kormányzatunk legmesxszebbmenő megbecsülését élvezik azon keresztül, hogy napjainkban igen sok azoknak a pedagógusoknak a száma, akik különböző kormánykitüntetésben részesültek. De számos pedagógus dicsekedhet alkotó munkája elismeréséül a Kossuth-díjjal is A tegnapi napon több mint húsz nevelő kapott megyénkben „Kiváló tanár*1« „Kiváló tanító”, „Oktatásügy* kiváló dolgozója”, vagy a «Szocialista kultúráért” kitüntetést.

MINDEZEK! a tények pedagógusaink munkájának elismerését, pedagógusaink többségének lelkes munkáját mutatja. Ennek ellenére nem egy pedagógus viselkedése, magatartása, cselekedete kifogásolható az ellenforradalom alatt, illetve utáni időben. Nem egy pedagógus munkájának reményteljes fejlődését törte derékba az ellenforradalom.

Már október 23 előtt a balatonfüredi pedagógus tanácskozáson jelentkeztek a szocialistaellenes erők« a revizionista nézetek, a zavaros gondolatok, amelyek az október, novemberi ellenforradalmi események idején még kiszélesedtek és fokozódtak. Igaz ugyan, hogy pedagógusaink túlnyomó többsége helytállt az ellenforradalom idején, hiszen megyénkben —■ néhány napos kieséstől eltekintve — az iskolák zömében folyt a tanítás. De sajnos akadt •— ha kevés is — olyan, a hivatást és a népet megtagadó nevelő, mint Pataki Zsigmond, Balogh László tiszaföldvári tanárok, vagy mint Kiss Andor tiszaszentimrei tanító, vagy Filep István karcagi nevelő, — de még sorolhatnám, •— akik az ellenforradalom szervezőivé, szószólóivá süllyedtek. Az iskolán belül nevelő társaikat dezorganizálták, a lakosság irányában végzett ellenforradalmi tevékenységükkel a megvetést érdemelték ki.

SOKKAL TÖBB| azonban

az olyan nevelők száma, mint Császtvay István jászberényi, Kiss Sándor kenderesi, vagy Mészáros Ferenc jászfényszarui pedagógusok, akik a legnehezebb napokban is híven kiálltak a szocializmus ügye mellett, megfogadva Petőfi jelszavát: „A néppel tűzön, vizen át." Számtalan pedagógus pedig éppen ezekben a zavaros napokban bizonyította be a népi demokráciához való hűségét, mint dr. Varga Imre jászberényi, Kőszegi Endre szolnoki, vagy Takács László kuncsorbai pedagógusok.

Pedagógusaink túlnyomó többségére azonban úgy az ellenforradalom idején, mint az azóta eltelt időszakban a passzivitás, a hallgatás volt. és ma is jellemző. Mi ezeket a pedagógusokat nem ítéljük el, de most már felvetjük feléjük, hogy itt az ideje a tisztánlátásnak, a harcos, — szocialista munka végzésének. Sokan felvetik közülük a bizalom kérdését. Mi szintén ezzel felelünk, mert mint ahogy a felszabadulás óta eltelt időszakban a legmesz-MA:

IRODALOM MŰVÉSZET

(5*~6 <x)

ERŐSÍTSÜK a part

VEZETÖSZEREPÉT

S.

RAKATOK LETTEK

<3« oj

SPORT

1«, «1

BÁLÁNK JELÉCL...

KÉPEK AZ IPARI VÁSÁRBÓL

helyen is látható egész sor

működő készülék —« de ha tízszer annyi volna sem férne oda mindenki, aki szeret« ne .

Az külön érdekessége«

hogy az operatőrök a nézők között dolgoznak« s aki a készülék ernyőjét nézi« a saját képét láthatja benne« amint széltől kócolt hajjal, a tülekedésbe félrecsúszott nyakkendővel embertársai vállai közül győztesen kiemelkedik ábrázata.

Távol az ezersugarú szökőkúttól, közel a tó parthoz felütötték tanyájukat minden vásár elmaradhatatlan árumutatványosai.

Hogy mi minden van itt.., szinte kápráztató. Az újfajta habverővel szemünk láttára vert az árus egy tojás fehérjéből annyi habot né« hány pero alatt, mint őt kukta egy óra alatt. Mindössze 4 forint az ördöngős készülék« — úgy veszik az asszonyok« mintha ingyen adná.

72 hangot utánoz a parányi celluloid lemezke« 1 forint az ára. 10 forintért kap-Széles emberkarély övez; a Tisza Cipőgyár impozáns bemutató csarnokát. A vitrinek előtt főleg a nőt hizlalják a szemüket s nerr tudnak betelni a sok jólsikerült modellel *«■ a papucs cipőkkel, melyet köztudomású a martfűiek terjesztettek e tömegméretben és tettek jellegzetes magyar viseletté.

130 fajta bőrcipő -— rengeteg gumitalpú és vászoncioő között lehet válogatni :ermészetesen csak szemmel az üveg mögött. A pavilon kis beugrójához, ahol az árusítás folyik szinte lehetetlen közel jutni, még látótávolságra is. Erre csak a könyök munkában legedzettebb vásárlók vállalkozhatnak, persze kevés sikerrel. Legtöbben megelégszenek az elárusítók kedves biztatásával. ,Ne tessenek annyira igyekezni kérem .Az ellátás folyamatos, mindennap jön árú, mindenkinek jut”. Ezt persze senki sem hiszi el, csak mi, szolnokiak, akik tudjuk, hogy Martfűn percek alatt készülnek el a ci- 3ők és az üzem néhány műíelye most kizárólag a vásári pavilon ellátására termel.

Nem kell megyei sovinizmus ahhoz, hogy megállapíthassuk már az első nap tapasztalatai alapján: a Tisza Cipő 1957-ben a mennyiség mellett a minőségi pálmát is elviszi. Nem messzire a Duna Cipőgyár, — a „konkurens” pavillonja áll. Ott is van offenziva, de olyan tömeg sehol sem áll, mint a tiszások előtt. Modelljeik nem olyan szép formájuak, kevésbé változatosak. És még azt is meg keH jegyezni, hogy azokért a csinos szandálokért, amiért a martfűiek 150—250 forintot kérnek, a kisipar méregdrágán 500—700 forintért kínálja.

•

A jászberényi fémnyomó az Alufixel állított ki közösen — velük átellenben az Aprítógépgyár bemutatóhelyén szépkivitelű berendezéseket, törőgépet állított ki.

Minden második ember megkérdezi —• a szódásszifonból nem lehetne kapni, a fütyülős teafőzőből sem? Nem... itt nem árusítanak. Kár, —> vidéken nem lehet kapni szódásszifont, pedig óriási a kereslet, most nyár elején.

m

A televízió változatlan csemegéje a kiállításnak. Két

két húzással borotvaélesre feni a botélű kést, jobban vágja az üveget, mint a legfinomabb „külföldi gyémánt’* s külföldön állítólag olyan nélkülözhetetlen házieszköz, mint például a levesmerő kanál.

p ersze mindezek a bűvös szerszámok, csakúgy, mint mindig, kizárólag vételáruk kifizetése előtt töltik be hivatásukat. Utána a hangutánzó néma lemezdarabbá, a habverő cifra dróttá, univerzális háziszerszám haszontalan vasdarabbá válik. De ez így van jól. A vásár akkor igazi őröm, ha a sok jó vétel után néhány forint erejéig be is csapják a vevőt.

(palatínus).

szebbmenő bizalmat és elismerést tanúsítottuk irántuk, ma is azt tesszük, de azt is kérjük, hogy bízzanak a párt és állam vezetésében, az ujjonnan felépülő szocialista társadalmi rendszerünkben és akkor nagyobb hittel, nagyobb odaadással végezhetik munkájukat.

A mi rendszerünk továbbra is szilárdan a marxizmusleninizmus tanain áll. Ebből következik nevelőink feladatainak meghatározása is. Világosan és egyértelműen leszögezhetjük, hogy ma már pedagógusainktól nemcsak kérjük, de meg is követeljük, hogy a marxista-materialista szellem jusson érvényre munkájuk során. Mi szeretjük és segítjük nevelőinket, hiszen erre nagy tanítónk, Lenin elvtárs is felhívta figyelmünket, amikor azt mondotta: „A tanítót olyan magasra kell állítani, amilyen magasan sohasem állt és nem is állhatott a burzsoá társadalomban.” Lehet, hogy még vannak kielégítetlen, jogos igényeik pedagógusainknak, de látni kell azt, hogy pártunk és kormányzatunk gazdasági erejéhez képest a legtöbbet nyújtja és fogja nyújtani ugyan úgy, mint a társadalom többi rétegének, többi osztályának.

^*_í5®L!.'?edagógus nap'a hatodik, amelyet hazánkban megünneplünk. Társadalmunk fokozott figyelemmel fordult iskoláink felé annak jeléül, hogy a pedagógus nap nem egy foglalkozási réteg saját ünnepe, hanem egész dologzó népünké, amely elismeri a felnövekvő nemzedékért végzett munka jelentőségét. Népünk igényli és elvárja, hogy a magyar pedagógusok a párt és a kormány által megjelölt utón támogassák a nagy nemzeti célok eléréséért kifejtett erőfeszítéseit. Népünk, pártunk ereje hatalmas ahhoz, hogy világosan meghatározza utunkat. mint ahogyan azt a legutóbbi országgyűlésen tette. Ebben a szellemben kérjük pedagógusainkat, hogy a tan,év hátralévő idejét használják ki, hogy gyermekeink a legjobb felkészüléssel biztosíthassák ez év végén is ta« nulmányi színvonaluk emelését.

Használják ki pedagógusa« ink a nyári szünidőt — a meg érdemelt pihenés és szórakozás mellett — az uj tanévre való felkészülésre. Igyekezzenek a jövő tanévben még eredményesebben nevelni gyermekeinket a szocialista hazafiságra, a proletár internacionalizmusra, a kötelességtudatra, a fegyelemre és mindazokra a szakmai ismeretekre, amelyeket el kell sajátítaniok, hogy az életben jól megállhassák helyüket. Az oktató, nevelő munkájuk színvonalának emelése érdekében minél többet tanulmányozzák az élenjáró pedagó« giai módszereket.

E GONDOLATOK 1 jegyé.

ben üdvözöljük megyénk óvónőit, tanítóit, tanárait — a Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Intéző Bizottsága és a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága nevében.

*

A Mvstedos mentvén péntek défi 11 órára hirdették ■** a vásár nyitását tiszteletjegyesek és a nagyközönség számára. Azonban alaposan csalódott az, aki azzal a szándékkal érkezett ki délre, hogy az elsők között lesz. Nem tudni hogyan, 11 órakor már bőven hullámzott a nép a pavilonok szűk utcájában s már megkezdődött az első ostrom a Petőfi csarnok „ellen.”

Fél egy-egy óra körül már teljes offenzivába lendült az élelmes pesti közönség s trükkel, ravaszkodással igyekeztek megközelíteni a szinte hozzáférhetetlen lacikonyhát, bórkostolókat, stb. Úgyhogy — az uj, rendkívül elegáns, fehér kabátos uniformisba bemutatkozó rendőr elvtársaknak gondolom nagy erőfeszítésbe került megőrizni mégis udvariasságukat a cselvetőkkel szemben.

Mert, ugye érthető a vásárlók igyekezete Is. Nem mindennapi dolog, hogy az embert egyszerűen csak úgy beszabadítják az áruk színe javába. Olyan cikkek állnak a kirakatokban, bemutató pavillonokba, amit a magyar ipar csak jókedvében termel s mondjuk meg őszintén sokat ezekből a oikkekből csak puItalól lehetett szerezni eddig.