Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-30 / 152. szám
A% országos pártértekezlet folytatta tanácskozását Vita a beszámolók felett A csütörtök délutáni ülésen a két referátum feletti együttes vitában elsőnek NÉMETH KÁROLY elvtárs, a Csongrád megyéi intéző bizottság elnöke stóláit fel A következő felszólaló KOMÓCSIN ZOLTÁN elvtárs, a KISZ vezetője a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájának néhány kérdéséről szólott. Elmondotta, hogy a KISZ fejlődése kielégítő. Alig negyedév után minden jelentős üzemben van szervezete, s a 4000 KISZ-szervezetben 120 000 tag tömörül. A KISZ céljait ezzel a jelszóval lehet kifejezni: „Egység, munka, tanulás'." Az egység döntő kérdés. Már jóval október 23-a előtt megkezdődött a támadás a magyar ifjúság egysége ellen. A Nagy Imre—Losonczy-csoport tagjai a DISZ Központi Vezetőségében, a Petőfi Körben felléptek az ifjúsági egység és az egységes ifjúsági szervezet ellen, valamint az ifjúsági szövetség pártvezetése ellen is. Pártunk Központi Bizottsága a KISZ létrehozásával abból indult ki, hogy o szocializmus építése, az elért eredmények lehetővé és szükségessé teszik az ifjúság teljes eszmei, szervezeti és politikai egységét. Kizsákmányoló társadalomban az uralkodó osztályok érdeke, hogy az ifjúság ereje meg legyen osztva. Szocializmust építő társadalomban a munkásosztály érdeke. hogy az ifjúság egységes legyen. Végezetül a VI. Világifjúsági Találkozó jelentőségéről szólott, s hangsúlyozta: a magyar fiatalok delegációja mindent el fog követni, hogy becsülettel megállja a helyét azon a politikai vizsgán, amelyet a világifjúsági találkozó a magyar küldöttség számára jelent. A következő felszólaló KLAUKÓ MÁTYÁS elvtárs, a Békés megyei küldöttség nevében teljes egyetértését nyilvánította a Központi Bizottság beszámolójával. KRESZÁN LAJOS elvtárs, a Ganz Vagongyár intéző bizottságának elnöke után MESTERHÁZI LAJOS író szólalt fel. Részletesen foglalkozott az irodalmi egység kérdésével, majd hangsúlyozta, hogy az ellenforradalmi ideológia elleni harc közepette sem szabad megfeledkezni azokról a veszélyekről, ame-A következő felszólaló Fock Jenő elv társ, a Központi Bizottág titkára volt. Hangsúlyozta, hogy gazdaságpolitikai problémáink megoldása nélkül nem valósíthatjuk meg legfontosabb politikai céljainkat sem. A gazdasági élet újbóli fellendítésére megvannak a lehetőségeink. Pártunk a legközelebbi időben hosszabb időszakra szóló gazdaságpolitikát fog kidolgozni. Ennek a jelenlegi helyzetből kell kiindulnia, amelyet meghatároznak a múlt gazdaságpolitikai hibái, az ellenforradalom okozta károk, továbbá az életszínvonal saját termeléssel még kellően alá nem támasztott emelkedése. Gazdaságpolitikai céljainknak tükröződniük kell a közeljövőben elkészülő 3 éves tervünkben is. A beruházások nem lehetnek olyan magasak, mint az ötéves terv előirányzatai voltak. A bővített újratermelés fokozásával megteremtjük külföldi fizetési mérlegünk egyensúlyát, lerakjuk a népgazdaság újabb fellendülésének, az életszínvonal emelésének alapját. A mezőgazdasági termelés fejlesztését úgy kell előirányozni, hogy egy-egy hold művelt területről minél több és értékesebb terményt takarítsunk be. Elsősorban a szocialista szektort kell támogatni. Fock eivtárg ezután ismertette az 1957-es terv előirányzatait, majd gazdasági éledünk néhány egészségtelen jelenségéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a kormány határozata ellenére nagy huzavona tapasztalható a beruházások lyeket a „baloldali” túlzások j Mentenek. Beszéde befejező részében rámutatott arra, hogy minden olyan kísérletet, amely a pártvezetők tekintélyének lejáratására irányul, vissza kell verni, és biztosítani kell, hogy a Központi Bizottság helyes irányvonala torzulás nélkül valósuljon meg a gyakorlatban. leállításában. Hangsúlyozta: rövid idő alatt el kell érni, hogy kölcsönök nélkül megálljunk saját lábunkon. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy növeljük a termelékenységet és csökkentsük az önköltséget. Az utóbbi években a gazdasági vezetők figyelme elsősorban a termelés menynyiségi növelésére irányult és a minőségi mutatók háttérbe szorultak. Most figyelmünket mindenütt a termelés gazdaságosságának fokozására kell irányítani. A takarékos gazdálkodásban nagy szerepe van a társadalmi tulajdon védelmének. Egyes üzemek vezetői nemcsak tűrik, hanem fedezik a társadalmi tulajdon herdálását. Végezetül arról beszélt, hogy a gazdasági feladatok megoldásának egyik fő feltétele a vezetés színvonalának megjavítása. Szükséges, hogy minél előbb kidolgozzák a gazdálkodásnak azokat a módszereit, amelyek leginkább megfelelnek a demokratikus centralizmusnak és amelyek a lehető legjobban összeegyeztetik a központi irányítást a helyi szervek nagyobb önállóságával. Csütörtök délután AMBRUS ISTVÁN volt az utolsó felszólaló. A falusi osztályharc alakulásáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a faluban deklasszált elemek, volt csendőrök rendkívül súlyos károkat okozhatnak, ha tevékenységüket nem kísérjük megfelelő ébérséggel. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy különösen a falvakban kezdi ismét felütni a fejét a kizsákmányolás. Fock Jenő: Van lehetőség gazdasági fellendülésre A tanácskozás pénteki napja A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete pénteken, az első és a második napirendi pont vitájával, folytatta tanácskozását. A délelőtti ülésen Gáspár Sándor elvtárg elnökölt. Elsőnek KISS DEZSŐ elvtárs, a csepeli MSZMP intéző bizottságának elnöke szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a tömegek véleményének semmibevevése a párttól idegen módszer. A vezetésben ne legyen helyük azoknak a funkcionáriusoknak, akik tisztségüket a tömegek véleményénél előbbre helyezik, s bár módjuk lenne,, nem néznek szembe saját hibájukkal. Az a tény, hogy sok ember még nem számolt le őszintén sem a baloldali, sem a jobboldali hibáival, ez a pártban már most is bizonyos „hőemelkedést” okoz, s ha nem lépünk fel ellene, akkor betegség lehet belőle. SAROK ANTAL elvtárs. a dunavecsei járási intéző bizottság elnöke, a mezőgazdasággal és főleg a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban, szánva gyakorlati kérdést vetett fel. Á többi között Bács megyei példákra hivatkozva, a szikes földek hasznosítására és az öntözésre hívta fel a figyel met. Ezután LOSONCZI PÁL elvtáre, a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke, a mezőgazdaság elmaradásáról szólt, s vázolta a nehéz helyzetet, amelybe az ellenforradalom sodorta a szövetkezeteket. Ha most már a termelőszövetkezetek jó része kezd is talpra állni, a széthordott közös vagyon még 2i 1 1957. június 30. lassan jön ismét össze, sok tsz állatállomány nélkül van és ez súlyos gondokat okoz nekik. Hangsúlyozta, a pártnak is mindent el kell követnie, hogy a tszek termelési támogatásban részesüljenek. KUKUCSKA JÁNOS elvtárs, a Borsod megyei intéző bizottság titkára, számos módosítást javasolt a határozattervezethez, majd a pártegység követelményeiről, ezzel kapcsolatban az ideológiai munkáról, az éberségről, a káderek helyes kiválasztásá-Bevezetőben megállapította, hogy a párt politikájának helyessége vagy hibái mindig tükröződnek a párt káderpolitikájában. A felszabadulás óta eltelt 12 esztendőben pártunk kádermunkája alapjában véve eredményes volt, a pártkáderek aktívan, odaadéan dolgoztak a párt, a szocializmus magasztos ügyének diadaláért Ezért igazságtalan és helytelen az a sommás ítélet, amely a párt egész korábbi káderpolitikáját hibásnak, sőt károsnak nyilvánítja. Munkások, parasztok és új értelmiségiek ezerszámra kerültek pártfunkcióba, üzemi és állami vezetőposztokra, s nagy többségükben megállták helyüket. Kiss elvtáns elmondotta, hogy a felszabadulást követő években a helyes káderpolitika kialakítását akadályozta többek között az a helytelen szerőlélet, amely az 1919-es kommunistákat szektás, kiről, a párttagság állandóan szükséges tájékoztatásáról beszélt. Elmondotta, hogy a pártszervezeteknek a gazdasági kérdésekkel sokkal többet kell foglalkoznak, mint most. Tényekkel bizonyította, hogy a Borsod megyei pártbizottság első titkára, Földvári Rudolf ingadozásaival milyen károkat okozott, 6 hogyan állt át az ellenforradalom táborába. Ezután KISS KÁROLY elvtársnak, a Központi Intéző Bizottság tagjának a felszólalása következett. tette. Közismert, hogy később '•gyanilyen megítélés alá kerültek a régi illegális pártmunkások, a spanyol polgárháború sok hős magyar komlunistája, s nem kevés becsültes szociáldemokrata elvtársat is így állítottak félre. — A Központi Vezetőség múlt évi júliusi határozata után a káderpoiitikában is gyökeres javulás kezdődött. Ezt az egészséges fejlődést is megszakította azonban az októberben kirobbantott ellenforradalom. — Hozzátette: nyilvánvaló, hogy csakis a lenini elveken alapuló pártos kádermunkával biztosíthatjuk az ellenséges elemek eltávolítását. a kommunista káderek negfelelő felhasználását. Ezután azzal foglalkozott, hogy milyen követelményeket kell támasztanunk a pártkáí erekkel szemben. Lenin tamása alapián a követelménveket a következőkben hatá■•ozhaHuk me®: a munkásosztály és n pást jlmi” j-Ari) jen. nagyobb odaadás i Icgszoro-Kiss Károly: Lenini elveken aüapnló pártos kádermunkát akarunk öregedett kádereknek minősísabb kapcsolat a tömegekkel; rátermettség, szakértelem; önállóság, kezdeményezőképesség és bátor felelősségvállalás; fegyelmezettség, edzettség a forradalmi harcokban, engesztelhetetlenség a párt irányvonalától való mindennemű elhajlással szemben. — ’Ma még sok káderünk nem felel meg minden tekintetben e lenini követelményeknek — folytatta Kiss elvtárs. — Éppen ezért pártoktatásunkat és egész kádemevelésünket elsősorban abból a szempontból kell megvizsgálnunk, hogy inkább kevesebbet, de jobbat adjon, mint az elmúlt években. Hangsúlyozta: nem lenne helyes, ha káderpolitikánk és káder munkánk feladatait, csupán a pártkáderekre vonatkoztatnánk. Nyilvánvaló, hogy annak ki kell terjednie a társadalmi élet minden területén végzett személyzeti munka elvi irányítására és ellenőrzésére. Az ellenforradalmi felkelés leverését köve* tőén ma különösen fontos, hogy ne csak a pártapparátusban legyenek teljesen megbízható, jó képességű vezetők. A különböző államigazgatási, gazdasági, kulturális és tömegszervezeti funkciókat betöltő vezetőknek is a népi demokráciához feltétlenül hű, a szükséges szakértelemmel rendelkező káderek közül kell kikerülniök. Rámutatott, hogy a szükséges szakértelem megszerzését a múltban gyakran akadályozta, hogy a kádereket lelkiismeretlenül Ideoda dobálták. A jövőben feltétlenül biztosítani kell kádereink számára azt a lehetőséget. hogy egy-egy területen politikai ég szakmai szempontból egyaránt, gyökeret verjenek. Ezután a többi között szóvá tette, hogy néha Hílzásba viszik a pártapparátus „fiatalítását”, majd néhány olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, ami helytelen a kádermunkában, s csökkenti a tömegek bizalmát pártunk iránt. Előfordul például, hogy egyesek gyakran hasonló eszközöket vesznek igénybe a helytelen útra tévedt emberrel is, mint amilyen eszköz alkalmazása feltétlenül jogos és indokolt az ellenséggel szemben. Rámutatott arra is, hogy a politikailag megbízhatatlan szakmai vezetőket természetesen nem hagyhatjuk meg vezető beosztásokban, de másutt értékesíthetjük szakmai tudásukat, feltéve, hogy új munkakörüket hajlandók becsületesen ellátni. — Végleg szakítanunk kell a régi vezetésnek azzal a káros gyakorlatával — folytatta —, amely egy-egy ember megítélését nem annyira politikai magatartása vagy gyakorlati munkája, hanem rokonságának összetétele, rokonainak cselekedetei alapján ítéli meg. Tapasztalhattuk az ellenforradalmi helyzetben, hogy apák, fiúk, testvérek nem egyszer fegyveresen is szembekerül tek egymással. Nyilvánvaló tehát, hogy káder- és személyzeti munkánkban következetesen érvényesítenünk kell az elvet: mindenki önmagáért felel, mindenkit saját cselekedete, munkája, magatartása szerint kell megítélni. A káderanyagok „titkos” jellegét végképpen meg kell szüntetni. Minden elvtársnak, szakembernek joga van megtudni, hogyan vélekedik róla, politikai magatartásáról, szakmai munkájáról a pártszervezet vagy felettese. Kiss elvtárs felszólalásának befejezéseképpen hangsúlyozta, hogy a forradalmi éberség továbbra is kádermunkánk egyik központi kérdése marad, ,majd élesen bírálta a pártszervezetekben még elég gyakori elvtelen bírálatot, kicsinyes személyi torzsalkodást, amelynek hátterében sokszor pozícióféltés van. Az eddiginél jóval több megértést, melegséget, elvtársi szereletet és baitárdpss«got kell tanúsítanunk egymás iránt; Csakis így forrhat össze és válhat msgbonthatatlanná a pártmunkások egysé,e, a párttagok egysége, ami az egész párt életének legfontosabb feltétele. BAKÓ ÁGNES, a VIII. kerületi intéző bizottság elnöke elmondotta, hogy mind a taggyűlések, mint pedig a kerületi pártértekezletek részvevői helyeselték a párt politikáját. Most sokkal inkább egységes a párt, mint az utóbbi években volt. Az egységes vélemény a legfontosabb kérdésekben nem jelenti azonban, hogy jelentős részletkérdésekben nincsenek véleménykülönbségek. Bakó elvtársnő figyelmeztett arra, hogy a párttagság nagy aktivitása gyakran csak a párton belüli kérdések eldöntésére korlátozódik. — Nem kielégítő a pártonkívüliek véleményének kutatása, azok meggyőzése. Ennek az is oka, hogy a párttagok egy része nem eléggé felkészült, hogy érvekkel, ideológiai vitákban magyarázza meg a párt politikáját. Felhívta a pártvezetés figyelmét arra, hogy többet foglalkozzak a tagság eszmei-politikai felkészítésével, mert ez egyik fő feltétele a párt tömegkapcsolatai további erősítésének. Révai József felszólalása Révai József elvtárs felszólalásának elején hangsúlyozta, hogy a beszámolók és a beterjesztett határozati javaslatok fő irányvonalával eüVetért. A fő tüzet a revizionizmus, Nagy Imre és Losonczy áruló csoportja ellen kell irányítani, mert hiszen az ellenforradalom teljes p >litikai-ideológiai megsemmisítése még nem történt meg. Természetesen megalkuvás nélkül és következetesen kell küzdeni a baloldali hibák ellen is. akár a múlt hibáinak elnézése, akár a tömegkapcsolatok elhanyagolása. vágj’ elbizakodottság, értelmiségellenesség formájában jelentkezik is az. Le kell győzni a Nagy Imre-féle árulás, a revizionizmus, a nemzeti kommunizmus iránti békülékenységet is. Révai elvtárs ilyen békülékenységi tendenciának minősítette azt a nézetet, hogy ha az^MDP régi vezetése már előbb „rehabilitálta” volna Nagy Imrét, akkor Nagy Imre nem vált volna árulóvá. Ha Nagy Imrét előbb vonták volna be a párt- és az állami vezetésbe — akkor már előbb — belülről bomlasztotta volna a pártot. Ugyancsak szükségesnek tartja, hogy az eddiginél jobban mutassuk meg. hogyan függött össze Nagy Imre 1956 októberi árulása azokkal az opportunista nézetekkel, amelyeket 1948-ban. 1953-ban, de régebben is, 1945-ben vagy az illegalitásban Icépviselt. Ezekről számos tényt sorolt fel Révai elvtárs. Majd kimutatta, hogy Rákosi elvtárs és Nagy Imre között 1953 júniusa óta nemcsak személyi rivalizálás és elvtelen marakodás folyt, de ezzel párhuzamosan elvtelen összebékülés is, a hibák „kölcsönös amnesztiája” alapján. Hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni az ellenforradalmi árulás és a szocializmus építése közben elkövetett hibák között. Ez nem jelenti Rákosi és Gerő elvtársak „rehabilitálását” Nem lehet elfeledkezni arról a tényről, hogy az ő vezetésük alatt érkezett el a pórt egy olyan szituációhoz, amelyben, ha 2 hétre is, de elvesztettük a hatalmat. De ha a régi vezetés bírálata szitok-átok hadjárattá fajul, ez rágalmazás és mindenekelőtt lekicsinyli azoknak a tíz- és százezreknek az erőfeszítéseit, akik a felszabadulás után csodákkal határos munkát végeztek az ország felvirágoztatása érdekében. Az értelmiségről szólva, óvta a pártot az általánosítástól. Nem lehet az egész magyar értelmiséget felelőssé tenni azért, ami októberben történt. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy fel kell lépni az értelmiség körében jelentkező olyan nézetek ellen, amelyek a munkásosztály helyett az értelmiségnek szánják a vezető szerepet A bűnösöket az értelmiség körében is meg kell büntetni, de a szigor politikáját — a konszolidálás előrehaladásának megfelelően — párosítani kell a megbékélés politikájával. Az osztályharc egyes kérdéseiről szólva hangsúlyozta, hogy ideológiailag nem lehetséges megbékélés. Az ellenséges vagy idegen áramlatokkal, például a nacionalizmussal, irredentizmussal szemben harcolnunk kell. A kultúrpolitikai kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy ez pártmunkánk és állami munkánk egyik leggyengébb pontja. Nincs még kidolgozva e tekintetben ideológiai programunk; A délutáni ülésen Rónai Sándor elvtárs elnökölt. A vitában felszólaltak: Révész C-éza elvtárs, honvédelmi miniszter, a Központi Bizottság tagja, Jakab Sándor elviárs, a Nógrád megyei intéző bizottság elnöke, Major Tamás elvtárs, a Nemzeti Színház igazgatója, a Központi Bizottság tagja, Rappai Gyula elvtárs, a Tolna megyei Intéző bizottság elnöke, Nyers Rezső elvtárs, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke beterjesztette a bizottság jelentését, amelyet a pártértekezlet elfogadott.Szünet után Prieszol József elvtárs elnökölt. A vitában felszólaltak Bakó Kálmán elvtárs, kisújszállási termelőszövetkezeti titkár. Aczél György elvtárs, a művelődésügyi miniszter első helyettese, a Központi Bizottság tagja és Biszku Béla elvtárs, belügyminiszter, a Központi Intéző Bizottság tagja; A mandátumvizsgáló bizottság jelentése szerint a pártértekezleterr háromszáznegyvennyolc küldött és két-! száztizenegy meghívott vesz részí‘ ..Foglalkozásuk szerint a küldöttek csaknem háromnegyed része eredetileg munkás. 31.5 százalék már 1945. előtt, további 31 százalék pedig 1945 óta tagja a pártnak. Még kifejezőbb a munkásmozgalomban való részvétel szerinti megoszlás a küldöttek 6.3 százaléka már 1944 előtt bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A mandátumvizsgáló bizottság jelentését a pártértekezlet egyhangúlag elfogadta. Biszku Béla: Nagy éberségre ran szükség Biszku Béla az ellenforradalmi szervezkedés felszámolásáról tájékoztatta a pártértekezletet. Elmondotta, — hogy a belügyminisztérium szervei egyrészt az ellen forradalQm bűnöseinek felkutatásán. másrészt az uj ellenforradalmi szervezkedéseik leleplezésén munkálkodnak. Mindkét feladat megoldása kiélezett osztói yh arc közepette folyik, hiszen az ellenség menteni próbálja embereit. Mindenekelőtt az ellenfor-' radalml szervezkedés vezérkarát és törzskarát semmisítjük meg és tesszük ártalmatlanná, hogy az ellenforradalom ..körkítíonál” is lemondjanak terveikről, s feladják a proletárhatalom elleni harcukat Biszku Béla ezután az ellenség megváltozott taktikájáról szólott. Az ellenség mély illegalitásba vonult és onnan támad a munkásosztály hatalmára. Amerikai Útmutatás szerint állandó nyugtalanságban igyekszik tartani a dolgozókat, erre minden eszközt felhasznál. Az amerikai imperialisták céljaikra össze zedtek mindenféle söpredéket és újabb provokációkra készítik fel őket. Nagy hiba, ha eltúlozzuk az ellenség erejét, de nem kisebb az sem, ha lebecsüljük. (Keddi számunkban folyt) i *
