Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-27 / 149. szám

A Papírgyárban féléves verseny indul az Országos Pártérfekezfet tiszteletére

A Szolnoki Papírgyárban — csakúgy, mint sok más üzemben — az elmúlt év októbere óta „meghalt” a verseny s nem j6 éledt újjá azóta.

Ennek több oka van. Először is talán az, hogy voltak itt emberek, akik nemcsak a mun ka verseny, hanem egyáltalán a szakszervezet létjogát is kétségbeyonták, mivel ez vállalta magára a gazda szerepét az elmúlt években. Uj választásokat akartak mások, új üzemi bizottságot — s meneszteni az igazgatóval, párttitkárral együtt az ÜB-elnököt. Balogh elvtársat is.

Ma már világos, hogy a békéílenek s a megtévesztettek hangia vo’t ez. nagyon is átlátszó célzattal. Volt azonban más o’< is: Pl. az. hogy a verseny felelevenítését régi hibás gyakorlatában senki sem látta a helyénvalónak, különösen a szakszervezet nem.

Nem akartak megint abba a hibába esni, hogy cgy-cgy hosszabb versenyszakaszon belül még tízfajta kisebb versenyt, műszakokat iktassanak be aszerint, hogy mit javasolnak más szervek vagy tesznek más üzemek. Egy-egy ilyen kampánynak, egymás hegyére-hátára torlódó műszakoknak más jelentősége nem volt, mint az, hogy 'papírok és jelentések születtek belőle.

Volt még egy ok is, ami miatt eddig nem gondoltak komolyan a verseny újjáélesztésére, az, hogy ebben az üzemben nem teljsítményhez kötött darabbér, hanem a termeléstől nagyrészt független időbér járja. Márpedig az eddigi versenyszokás" k szerint nehezen tudtak volna sokan versengést elképzelni százalékok és egyre nagyobb százalékok nélkül.

Hétköznapi történet

’ Sovány, borostásareú idősebb parasztember kopogtat be a szerkesztőség ajtaján. Jóismerős, régi szóin:ki levelező: Seller István. Miután h'Tyel kintijuk, ltül és érdekes tónusban. mono on bang ii mcm.’ja el a történetet.

— A Szabóság Tsz-b n gulyás vagyok s a besenyszögi út környék in legeltettem. — Egyik tehén ellés előtt állott és láttam, hogy nincs rendben ná’a valami. Bementem az Űj Élet Tsz irodájába, — mert az volt a legköze'ebb. Két fiatal volt bennt. egy fiú. meg egy lány. Nem mondom, nem helytelenkrd'ek, de úgy el voltak egymással foglalva, hogy meg sem hallgatták a kérésemet, mely abból állt, hogy telefonáljanak át a Szabadság Tsz-be, vagy közvetlenül az állatorvosi rendelőbe. Utánam más ember is jö*t az irodába, annak az ügyét elintézték és csak 10-15 percnyi vára.kcz-s után közölték velem, hogy rossz a telefon. Bántott nagyon a dolog, mert a gondjaimra bízott tehénnek nagy szüksége lett volna az állatorvos segítségére. Elballagtam a rádióállomásig s ott a portást kértem meg hogy telefonáljon. Hát én úgy tudom. hogy a telefen arra is '’aló hogy baj esetén sürgős

segítséget kérjen és kapjon az ember, de bizony ott is hoszszú tízpercekbe telt, míg megkaptuk a rendelőt, az orvos azonban nem volt bent.

Nem tudtam mitévő legyek, de ims mégis segítségemre jött. va’aki. Az adóállomásnál szolgálatot teljesítő rendőr — akinek szintén e’nvndtam panaszomat — leállított egy Szolnok felé haladó gépkocsit. megkérte a vezetőt, hogy engem hozzon be a városba. — Itt sikerült Gulyás doktort elég rövid idő alatt megtalálnom. Miután elmondtam, milyen baja van a tehénnek, kerékpárra ült — (más já-mű nem állt rendelkezésre) míg engem is vitt rajta és így értünk ki a gulyához. — Mondta is: ha egy órával később érkezik, a tehén elpusztul.- így a lelkiismeretes segítségadás megmentette nrnd a kettőt. A boci a világrajövetele után kapott egy injekciót, most fürge és sz'p. az anyja még bágvadt egy kicsit, de mindkettő egészséges. Nekem nagy örömöt okozott az értékes jószág el-tbemarada'a, de a telefonról nem nagyon jó véteményem van. Ha érdemesnek tartják. írják meg, ha nem. az se baj. csak én el akartam mondani valakinek.

Hát érdemesnek tartottuk..-.

Most, hogy a szakszervezet elleni kártékony támadások megszűntek, leszögezték azt is, hogy nem akarnak a régi hibákhoz, egyoldalú száaalékhajszához visszatérni, lehetőség van arra, hogy újból meginduljon a verseny.

A legutóbbi szakszervezeti taggyűlés, ahova a párt legjobb aktíváit is meghívták — el is határozta, hogy az országos pártértekczlet tiszteletére egy hosszan, egészen az év végéig tartó versenyszakaszt szerveznek.

Ég az sem lesz akadály, hogy órabérben dolgoznak. A tervek szerint ugyanis döntően a gyári kollektíva eredményes terv teljesítésére, az önköltségcsökkentésre, anyagtakarékosságra tesznek vállalásokat a dolgozók.

Igaz, a szokás hatalma majdnem rossz vágányra terelte a szervezőmunkát. A szakszervezet el sem fogadta az első vállalásokat, mer meglátszott rajtuk, / hogy a művezető fogalmazta. Nem akarnák többé sablonígéreteket, azt. hogy a feladatok meghatározásának orvén, maga a műszaki vezető teszi az ígéreteket.

Nem kétséges — ha elkerülik a hibákat, meg is lesz az eredmény.

Erre biztató jel az, hogy a Papírgyár termelési feladatait már májusban is teljesítette, sőt túlszárnyalt^ Az időbér jobb minőségű munkát biztosíts így maga a termelés is növekszik. Az elmúlt év első három negyedévéhez képest pl.

a gépek hasznos termelési ideje mind a három papírgyártó gépen 1—2 órával növekedett naponta. Úgyhogy a tavalyi gyártmányösszetételt és feltételeket számításbavéve, a három gép termelése 1 tonnával meghaladja a bázis színvonalat.

A fő cél most az. hogy a jó mennyiségi termelési eredmények mellett, minden dolgozó elősegítse az önköltségcsökkentést, takarékossága:, a vállalat gazdaságos működését. S erre érdemes vállalásokat tenni, versenyt szervezni. Nemcsak az üzem és a népgazdaság jár jól. A dolgozók elérhetik év végére a maximális nyereségvisszatérítést. (P—s)

A I STKÉRI Z í E B EN

Az ocsödi Szabadság Tsz 24 holdas kertészetében mindig van tennivaló. — Szükség van a fiirge--kezű asszonyok, leányok munkájára, akik Beke Sándorné kertészeti brigádvezető Irányításával irtják

a gyamot, palán-tálják, öntözik a paprikát és ápolják a többi növényt.

A képen: Balogh Juliánná, Rácz Lídia és Sebők Lajosaié m u nlk acsa pa t vezet ok a paprika-palántákat öntözik.

dl rJ(ísas Hif i JCUtes ej ICótutpok

eseményeiből

Lelkes tömés,r, bizakodó hangulat

A három jászsági községben: Jászjákóhalmán, Jászfelsőszentgyörgyön és Pusztamonostoron vasárnap zajlott le a nagysikerű falunap. A . program középpontjába mindenütt a politikai nagygyűlés került, amelyen a járás képviselői: Szabari István és Beszteri Mihály mondtak beszédet.

A falunapok eredményeit értékelve, először is a következőkre kell rámutatnunk:

A JÁSZBERÉNYI járás vezetői néhány hónap óta igen sok jelből azt tapasztalják, hogy dolgozó népünk erősen bízik a munkás-paraszt kormányban, és sokkal nagyobb igyekezettel, lelkesedéssel végzi munkáját, mini akárcsak egy esztendővel ezelőtt Is A most lezajlott falunapok lelkes tömege, és a nagygyűléseken felvetett problémák újból még határozottabban bizonyítják, hogy lakosságunk hangulata valóban igen kedvező.

JÁSZJÁKÓHALMÁN a kisiparosok kijelentették, hogy a munkás-paraszt forradalmi kormány biztosította számukra a nyugodt munka lehetőségét, tehát ugyancsak megfogják a szerszám végét. Az Egyénileg dolgozó parasztság

körében még az örökké panaszkodni és siránkozni szeretők sem tagadják, hogy manapság a jó dolgos parasztembernek egy-kettöre megduzzad a tarisznyája, de annyira. hogy rendszerint házra is futja belőle. A nagygyűlést vezető képviselő szavait megvitatva, igen sokan viszont arról beszéltek: Kádár János november 4-én a legnagyobb viharban is határozottan ragadta kezébe a gyeplőt, és nem engedte, hogy az ország szekere árokfélrs j üssön.

PUSZTAMONOSTORON bátran, minden felesleges formaság nélkül tették fel azt a kérdést a képviselőhöz, hogy mennyi lesz a fejadag? S megnyugodva hallották, a munkás-paraszt kormány senkit sem kényszerít arra. hogy gabonáját vagy egyén terményét beadja. A tagosítással kapcsolatban felmerült problémák elintézésében a képviselő tanácsára a jövőben a érdekelt félek, valamint a tanács vezetői, közös mérlegelés, ‘ barátságos tárgyalás alapján törekednek majd megegyezésire.

JÁSZA LSÓSZÉNTGYÖRGYÖN a küszöbön álló aratás problémáit tárgyalták

a faluiulpokon * .

meg legrészletesebben. A" \ község dolgozód jól tudják: soha olyan nagy szükség nem volt a jó termésre, mint az idei esztendőben. Éppen ezért úgy vélik, hogy ezen a nyáron tízszeres erővel kell harcol nick a szem veszteségnélküli aratásért.

A jászfelsöszentgyörgyieket egyébként külön dicséretben kell részesítenünk, mert-'az ő falunapjuk műsora volt legváltozatosabb, legszínesebb és leggazdagabb. — Igazi falunap zajlott le Jászfelsőszentgyörgyön a . javából, amelyhez hasonlót szívesen látnánk sok más községünkben is.

. Bognár Gyula.

Hirdetmény

Közhírré teszem, hogy a jászapáti járási tanács 1957 május hó 25-én mer tartott ütésén 11957. szám alatt a piacokról és a piaci helypénzszedésről rendeletet alkotott.

A rendelet a mai nappal hatályba lépett, s azt a jászapáti járási tanács végrehajtó bizottságának titkárságánál a hivatalos órák alatt bárki megtekintheti.

Szolnok, 1957 június 22.

Fodor Mihály ' VB-elnök h.

Tanév végi gondok Kunmadarason

MUNKÁBAN, KÜZDELEMBEN terhes tanévet hagyunk magunk mögött. Amióta pedagógus vagyok, ezévihez hasonló feladatot, körülményeiben, gondjaiban nagyobbat nem kellett megöl dani, mint most. Az októberi ellenforradalmi események megtépázták, alaposan megzavarták az iskola oktatónevelő munkáját. Hogy mégis úrrá tudtunk lenni a nehézségeken, azt elsősorban a szocializmus ügyéhez hű nevelőknek köszönhetjük. Ma, amikor már a legnagyobb nehézséget, gondot legyűrtük, a kitartó, áldozatos munkáért legyen köszönet és elismerés az arra érdemet szerző nevelőknek.

A saját iskolám gondjaival, bajaival kívánok foglalkozni, mert érzem a felelősséget, — ami a jelenlegi bajok miatt reám hárul. Nyiltan, őszintén. minden kertelés és szépítés nélkül, a közvélemény előtt feltárom az igazgatásom alatt álló általános iskola „beiskolázási” helyzetét, mert arra a meggyőződésre jutottam, hogy a jelenlegi helyzet nem tartható fenn, összefogott és hatásos intézkedésre van szükség. írásommal nem szándékozom senkit megbántani, de bizonyos mértékig utalnom kell az előző évek statisztikai adataira.

A MÁSODIK FÉLÉVBEN

vettem át az iskola igazgatását. Mindjárt feltűnt, hogy a nagymérvű hiányzás, lemorzsolódás nem kizárólag az októberi események következménye, bár kétségtelen, hogy az züllesztőleg hatott jónéhány szülőre, tanulóra egyaránt. A hibák gyökere mégis az előző évek eseményeiben keresendő. Az ellenforradalmi események csak nagyobb lökést adtak a törvény felrúgásának és ez az oka, hogy az év végére a lemorzsolódott tanulók szárak 168 (13,4 százalék). De nézzük az előző évek lemorzsolódási adatait:

1951— 52 tanévben lemorzsolódott: 44 tanuk'

1952— 53 tanévben lemorzsolódott: 19 tanv'

1953— 54 tanévben lemorzsolódott: 86 tanú'

1955— 56 tanévben lemorzsolódott: 67 tanult,

1956— 57 tanévben lemorzsolódott: 168 tanuló

összesen tehát öt év alatt 384 tanuló morzsolódott le, ami tíz osztályt kitevő létszám. Ki az az igazgató, aki ennek ismeretében, a lelkiismerct szavának engedve, — nem emelné fel szavát, hogy eddig és ne tovább! Hová vezet az ilyen nagymérvű lemorzsolódás községünkben? Visszafelé nem haladhatunk, csak előre! Nem tűrhetjük, hogy ifjúságunk ilyen százalékban az utcára kerüljön,

az alapvető műveltség hiányában nőljön fel, teljes analfabétizmusban. Nem. ez nem mehet így tovább! Keressük meg az okokat, a tanulókban, a szülőkben, az iskolában, az egész társadalmunkban és utána határozzunk.

MIELŐTT CIKKEM megírásához fogtam volna, felkerestem néhány lemorzsolódott tanulót a szülői házban és elbeszélgettem vele. Mit mondanak ezek a tanköteles

gyermekek? Nem szeretek iskolába járni, mert nem bírom a fizikát, az algebrát, az orosz nyelvet, stb. Kétségte len, hogy jelenlegi tantervűnk és tankönyveink hozzájárulnak ahhoz, hogy taríu lóink így nyilatkozzanak és van is itt tennivaló bőven. De ez egy tanulót sem jogosít fel arra, hogy önkényesen kimaradjon. Mit mond a szü lő? A legtöbb esetben beleegyezését adta a gyermeke érvelésének és, mert az otthoni munkát nagyobbra becsülte, mint a tanulást, a szülő is visszatartotta gyermekét az iskolától. így nyilatkozott erről Kemecsei Ferenc 9 holdas, vagy Lódi Dániel 7 holdas egyéni dolgozó paraszt szülő is. Bizonyos sértődöttségről is beszéltek. — csakhogy a maguk eljárását igazolják. Pedig személyesen is meggyőződtek az egyik 20 éves leányuk esetében, hogy az általános iskola nyolc osztálya mit jelent ’ma, akár egy ipari tanuló szerződteiésekor is.

Más szülő vitába szállt, hogy minek ennyi tanító a községben, hiszen amikor ők jártak, csak ennyi, meg enynyi volt. mégis okosabbak voltak, mint a mostani gyermekek. Azt tapasztaltam, tehát, hogy a lemorzsolódás ilyen magas számú emelkedéséhez a szülők maradi gondolkodása, a tanulás lebecsülésének ténye nem kis mértékben járult hozzá. Az embernek fáj a lelke, amikor látja, hogy Sskolakerülők csoportokba verődve, a piac-téren, a felnőttek szemeláttára tanulás helyett pénzeznek, csavarognak. Ezek

közé tartozik Gyulai Lajos, akinek hatodik osztályba kellene járni, vagy Deák István, aki szintén iskolaköteles. Elítélendő, hogy az említett két tanuló esetében éppen a földművesszövetkezet zöldségárusa tanulás helyett futárszolgálatot végeztet velük, amiért néhány forintot kapnak és azt még az üzlet előtt, sokszor az egyik alkalmazott társaságában (nős, — családos ember) elpónzezik.

A VEZETŐSÉG FIGYEL MÉT felhívtuk erre a jelenségre, de nem történt változás. Azt sem tudom meg érteni, hogy Gyulai édesanyja. aki téglagyári munkás, miért nem kéri számon gyermeke csavargását. Nemegyszer látjuk, amint késő este „jó barátaival” együtt róják az utcát, mint a felnőttek, pedig még csak 12—13 évesek. Hová vezet ez? Jóra biztosan nem. Ugyanezt mondhatnám el más lemorzsolódott gyermekről is, akik között akad olyan, mint Gőz János. Otthonról eljönnek, hogy az iskolába mennek, közben a mellékutcákban lemaradnak, „szórakoznak.” Ha már a példáknál tartok hadd említsem meg azt is, hogy a helybeli Petőfi Tsz sem mutat ebben jó példát. Szabó Eszter (VII.

b. o. tánuló), alig két hónapja maradt "lei az iskolából és jelenleg a termelőszövetkezetben dolgozik. Amikor a szülőket meglátogattuk (illetve csak nagymamája van) öreg korára hivatkozott. Így sorolhatnám fel á példákat, amelyek aggodalommal töltenek el és nagyon szeretnénk ezen változtatni.

Mit tett az iskola? Azt már tapasztalatból tudjuk, hogy a szülőkkel való kapcsolat

igen sök esetben eredményhez vezet. Eriié van példa bő . ven. A tanév foyamán az említett 168 tanuló szüleinél nevelőim 243 esetben végeztek családlátogatást, hogy a szülőket jobb belátásra bírják. Voltak szülök, akik jóréven vették a látogatásokat és sokmindenben igazat adtak nevelőinknek, de akadt olyan szülő is, aki Elek Istvánná 'osztályfőnököt veréssel fenyegette meg, ha meg egyszer be meri tenni a lábát a házhoz. Különösen az ellenforradalmi események után lehetett ilyen hangokat hallani. Sajnos fáradozásunk a legtöbbnél eredménytelen maradt, a gyermekek nem jöttek el az iskolába.

EZUTÁN KERÜLHETETT sor arra, hogy a törvényes előírásnak megfelelően községi tanácshoz feljelentéseket tettünk, számszerint 404 esetben, azt remélve, hogy az eredményes lesz. A feljelentés legtöbb esetben az asztalfiókban maradt, vagy ha meg is bírságoltak valakit, nevetségesen csekély összegről lehetett szó, az is előfordult, hogy még azt sem fizették be a szülők. Most már a feljelentésekbe belefáradtunk, mert semmi eredménnyel nem járt. A községi tanács VB 1957. évi március

21-én értékelte az iskola oktató-nevelő munkáját és megfelelő határozatot hozott. A határozat értelmében április 5-ig a notórius mulasztók szüleit be kellett volna idézni, ahol az igazgató jelenlétében a szülőkkel erről a kérdésről el kellett volna beszélgetni. A névjegyzéket magam készítettem, át is adtam a tanácsnak, csupán a határozat végrehajtására nem került sor, így elmondhatom,

anélkül, hogy bárkit is megsértenék, a községi tanács határozata csak papíron maradt és az iskolában a lemar* zsolódás az év végére meg* nőtt.

Mi a teendő? Tudom, hogy,

az én gondom nem egyedülálló ebben az országban. Hol kisebb, hol nagyobb méretű, de mindenütt van, az biztos. Tudom, hogy különösebb elismerésre nem számíthatok, hegy a nagy nyilvánosság előtt feltártam iskolám beiskolázási helyzetét. Nem ts az elismerés után vágyom, hanem segítséget kérek. Az új tanévet már most elő akarom készíteni, de ehhez a szülők, a tanács, a társadalom támogatása szükséges. Vegyék komolyan az érintett szülők a tanulást. Mi segítünk felszámolni a maradi gondolkodást. Elmegyünk továbbra is a szülői házhoz, mert a hivatásunk így írja ezt elő és nem sajnáljuk a fáradságot.

AZÉRT FORDULTAM jelen soraimmal a sajtóhoz, hogy felkeltsem községünkben mind a szülőkben, tanulókban. mind másokban a felelősségtudatot. öt hónapi helyismeret után úgy láttam, hogy ekkora közömbösség mellett, mint amit a tanulás ügye iránt tapasztaltam, cselekedni kell. Több megértést, cselekvő támogatást kérek községünk minden érdekelt, dolgozójától, nem utolsó sorban a községi pártszervezettől, tanácstól és minden más szervezettől. Csakis így képzelhető el. hogy egy év múlva a tanév végi- eandiaim Kunmadarason kisebbek tesznek. mint most.

Sri-rözfi János

állatin«-«: Iskolai igazgató

Kunmadaras