Tiszavidék, 1957. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-23 / 146. szám

egy K

uzoetM

es eiet...

— Beszélgetés IS agy János elvtárssat —

NAGT JANOS ELVTÄRSAT — különösen a Jászságban jól ismert, régi illegális pártmunkást — a Megyei Tüdőkórházban látogattuk meg. A vele folytatott beszélgetésből nehéz, küzdelmekkel teli élet bontakozott ki előttünk.

— Édesapámat 1919-ben az ellenforradalmárok ölték meg, — mondja Nagy elvtárs, — mert vöröskatona volt. Két éves voltam ekkor. Édesanyám csak úgy tudott szakácsnőnek ' elhelyezkedni, hogy fájó szívvel lemondott az én és testvéreim közelségéről. Kénytelen volt beadni bennünket a „lelencbe”.

Nagy elvtársat alig 10 év alatt 18 helyen „nevelték” nevelőszülői — az irgalmasszívűségükben tetszelgő gazdag kulákok — minden ellenszolgáltatás nélkül dolgoztatták, sanyargatták már kora gyermekéveiben. Később műszerész-inas lett, de felszabadulása után nem tudott elhelyezkedni, kénytelen volt elszegődni másodszor is: — most már hentesinasnak. Napi 12 órai munkaidő után még a hentesárúgyár gépeinek, autóinak a javítási, karbantartási munkáit is elvégezte. estére pedig „pendlizést” vállalt. A fővárosi mozik részére szállította a filmeket: esténként átlag 60—80 km utat téve meg kerékpáron, csakhogy néhány fillér keresethez jusson, mert az inasnak akkor csak élelmezést adtak, fizetést nem.

— Még akor csak istenes volt! — borul el a tekintete.

■— de volt időszak, amikor évekig munka nélkül lődörögtem. Ilyenkor még a heti 4 pengő kvártélyt sem tudtam fizetni, a ligeti homokosláda lett az éjjeli menedékhelyem. De a razziázó rendőrök onnan is sokszor megugrattak.

— És hogyan került kapcsolatba az illegális mozgalommal? — kérdezzük.

— A Berecs Hentesárugyárban együtt dolgoztam Matura Mihály elvtárssal, aki most állami edző, valamint Sóvári és Tóth elvtársakkal. az ismert birkózókkal. Ök szerveztek be. Eleinte csak szórakozni hívtak az ifik közé... Aztán mindgyakrabban adták egy-egy komoly könyvet a kezembe. Ilyenkor el is beszélgettek velem. hogy könnyebben megértsem azok tartalmát.

Később beszerveztek a szakszervezetbe. Ahogyan ők velem foglalkoztak, abból tanultam meg, hogyan kell a zsenge lelkű ifjú palántát, a gyermeket nevelni. Sokat köszönhetek nekik. Mindig a józan életre, becsületességre, kötelességtudásra intettek.

— Milyen illegális munkát végzett Hagy elv társ?

— Hát kezdetben bizony nem sokat bíztak rám. A hírhedt „köpködőben” — a Horthy-rendszer munkaközvetítő helyén végeztem felvilágosító munkát a munkások között. Később, mint kerékpáros sportoló, magam is az ifjúság nevelője lettem. Az első komoly megbízatásomnak a Petőfi szobor előtti 1942. évi tüntetés megszervezésében való részvételemet tekintem. A fasiszta megszállás alatt — már mint nyomdai dolgozó — az illegális Szabad Népet terjesztettem a MÁV-gyári munkások között.

ELMONDJA NAGT ELVTÁRS, hogy a Szabad Népet a Magyarország nevű fasiszta újság lapjai közé rejtve adta át a munkásoknak, hogy a spicliket félrevezethesse.

— És ha elfogták volna az elvtársat — kérdezzük —, mi lett volna a büntetése?

— Halál

... — mondja olyan egyszerűen, mintha nem is róla lenne szó,

— Volt-e olyan helyzetben, amikor közel állt a leleplezéshez?

— Egyszer, 1944-ben majdnem lebuktam. Gestapó-katonák ámították meg oldalkocsds motorkerékpáromat, amikor éppen újságot szállítottam. Közölték velem, hogy a motort és az újságokat elkobozzák. Én kértem őket: vigyék a motort, de legalább az újságokat adják vissza, mert abból élek — mondtam — amit az ujságárulásból keresek. Durván félrelöktek, de az oldalkocsi tartalmát egyszerűen kifordították a sáros kövezetre és otthagytak. Ez volt a szerencsém! Máskép nem beszélgethetnék most az elvtársakkal — nevet Nagy elvtárs —, mert akkor is Szabad Néppel volt felszerelve minden egyes fasiszta lap.

— Később sem. fogták el az elvtársat?

— Nem, nem buktam le soha. Pedig a nyomdászokat

és a szervezett munkásokat akkor még nagyon szemmel tartották. Nem tudtak rámbizanyítami semmit, de azért „biztonság okáért’“ büntetőtáborba hurcoltak el. Tizennyolc hónapot töltöttem ott. Nagyon sokat szenvedtünk. Ki adtaik bennünket nagybirtokokra dolgozni. Gyomláltunk, kapáltunk, arattunk — és éheztettek bennünket. Ja, igen, — vet közbe — majdnem elfelejtettem mondani: már jóval előbb kerékpárbaleset ért és három oldalbordámat egészben, ötöt pedig részben műtétileg el kellett távolítani. így hát nekem még nehezebb volt.;;

Elképedünk .,. Hogy bírta a nehéz fizikai munkát ez a vékony, gyönge testalkatú ember így, rókfeamitam?

— Bizony, sete mindent kitár az ember, elvtánsak — válaszol a M nem mondott szavakra, — többet, mint az állat. Tudtam, nem tarthat már soká a fasiszták rémuralma — ez tartatta bennem a lelket. Meg akartam érni azt. a napot, amikor kitakarodnak az országunkból.

A SOK SZENVEDÉS UTÄN végre fel virradt ez a nap is és Nagy elvtárs visszakerült az Athenaeum nyomdába, ahol a Vörös Hadsereg lapja és az első igazán szabad magyar újság: a szerény külsejegy oldalas Szabadság készült akkor,

— Illés Béla őrnagy elvtárs, a nagy magyar író, áld fegyveresen vett részt Magyarország felszabadításában, volt a főszerkesztő. De azért együtt dolgozott velünk. Pedig kézierővel nyomtattuk az újságokat.. Nagy János elvtárs tagja volt az MDP—R-gárdájának, a neve ott szerepel a Szabadságharcos Szövetség alapitó tagjainak névsorában, ki tudná elsorolni azokat a szerinte is „apróbb" megbízatásokat. amelyekkel a párt ezeken felül még megbízta! Később kiemelték .;: A kórház szanatóriumi 'ellenőrzési osztályához került, majd tanácstitkár lett az 1500 lakosú Jászapáti községben.

Egyszer — 1948 decemberében — este 7-től reggel 8 óráig mint R-gárdista teljesített szolgálatot. A hideg éjszakában nagyon megfázott. De a hozzá hasonló emberek nem szaladnak rögtön orvoshoz, ha „köhécselnek kicsit,’’

Könnyen lehetséges, hogy akkor kapta meg azt a súlyos tüdőbajt, amivel már két éve a kórházban van. De ő nem hivatkozik erre. — Nem tudnám bizonyítani — mondja és felhúzza kissé a vállát.

— Van-e valami panasza, vagy kérése? — kérdezzük.

— Nincsen ; : — Feleségem a betegségem kezdetén elhagyott. Két kis gyermekemet idős édesanyám neveli, ö kapja meg a nyugdíjamat, havi 513 forintot — mondja, majd csodálkozó arcunkat látva hozzáteszi — nem a tanácstitkári fizetés után kapom a nyugdíjat, mert én baleseti sérült vagyok — ezt mondják: nekem kevesebb

jár. Ez még csalk hagyján — folytatja — de már öt hónapja nem kaptam családi pótlékot. Ez bánt... A Nyugdíjintézet azt állítja, nem szerepelek a nyilvántartásukban. No, nem hiszem azért, hogy segítségre lenne szükségem. Most már biztosan elintézik az ügyemet,

— Meg van elégedve azzal a gondoskodással az elvtárs, amiben részesül? — kérdezzük erre. kissé félve a választól.

— Ö igen. — mondja gyorsan. És itt rendes orvosi kezelésben részesülök: horthyéktól ezt nem kaphattam volna meg. Jászapáti község párttitkára, Simonváros elvtárs gyakran felkeresi anyámat és ahol tud, segít. Hargitai elvtárs, a közalkalmazottak szakszervezetének megyei elnöke személyesen járt utána, hogy a gyermiekiedm Lengyelországban nyaralhassanak.

— Mit üzen ismerőseinek, régi harcostársainak?

— tesszük fel végül a megszokott kérdést.

— Sajnálom, hogy ezekben az időkben nem tehetek mellettük. Szeretnék mielőbb meggyógyulni, mert tudom, most nagy szükség lenne az én munkámra is. És — teszi hozzá halkan — nagyon örülnék, ha a munkatársaim és a volt feletteseim meglá tógát - nénelk néha, mert bizony nagyon elhagyatottnak érzem magam.

Elbúcsúzunk Nagy elvtárstól és még sokáig nem tudunk másra gondolni, csak erre a beszélgetésre.

És azt hisszük: jó lenne, ha mások is azt éreznék most, amit mi ; j i

=*L. L. =»

MIHAIL SOLOHOV;

EMBERSO

a.)

Keservesen telt el az az éjszaka. A félre való dolgára se engedtek ki senkit, előre meg is mondta az őrség parancsnoka, mikor páronként behajtottak bennünket a templomba. S mintha csak a vesztét érezte volna, az egyik istenfélő jámborra egyszer csak tagyon ráérett a szükség. Tűrt, csak türtőztette magát egy darabig, aztán sírvafakadt: „Nem tudom megtenni — mondja —, hogy megszen Lég telem lsem az Isten házát! Hivő ember vagyok, keresztény! Mit csináljak, testvérek?” A mieinket pedig ismered, milyen népség? Az egyik nevet, a másik szitkozódik, a harmadik mindenféle tréfás tanácsot ad neki. Egészen megvidámodott a társaság, de aztán nagyon is rossz vége Jelt a dolognak: a szentes ember dörömbölni kezdett az ajtón, kérte, hogy engedjék ki. No nem is volt hiába a könyörgés: egy hosszú sorozatot adott le a fasiszta az ajtón ; keresztül teljes szélességben. Agyonlőtte a szegény jám- i bort és még három másik embert, egyet pedig súlyosan t megsebesített, annak is vége lett reggelre.

A halottakat egy csomóba raktuk és mindnyájan leültünk. Elcsendesedve gondolkoztunk a történteken: nem valami vidám kezdet, az bizonyos.:; Később itt is, ott is I megeredt a beszélgetés felhangon, sugdolóztak: ki honnan való melyik vidékről, melyik hogyan esett fogságba; a sötétben kezdték egymást szólongetni az egy szakaszba valók és a századbeli ismerősök. Közvetlen mellettem csöndes beszédet hallok. Az egyik azt mondja: „Holnap, mielőtt tovább hajtanak bennünket, fölsorakoztatnak és szólítják majd a komisszárokat, kommunistákat és a zsidókat, akkor te szakaszparancsnok létedre nehogy elbújj a többi között! Úgy se sikerül, megmondom. Azt gondolod, ha levetetted a glmnasztyorkát, akkor már közember lettél? Nem úgy I van az! Eszembe sincs, hogy én tartsam helyetted a hátam.

! Egyből rád mutatok! Tudom jól, hogy kommunista vagy és agitáltál engem is, hogy lépjek be a pártba, most aztán ■ felelj magadért.” Az az ember mondja ezt. amelyik tőlem balra legközelebb ült. Túlfelől mellőle pedig egy fiatalos hang felel rá: „Mindig gyanítottam, hogy te. Krizsnyev, nem vagy rendes ember. Különösen, amikor kijelentetted, nem lépsz be a pártba és arra hivatkoztál, hogv esészen képzetlen vagy. De azt sose gondoltam, hogv áruló lesz belőled. Hiszen elvégezted a hét osztályos iskolát, nem?” Amaz lustán feleli oda a szakaszparancsnoknak: „Hátaztán! Mi van ah>ban. hogy elvégeztem?” Jó ideig hallgattak, aztán megint az szólalt meg halkan, amelyiket hangja után a

szakaszparancsnoknak véltem; „Ne áruljál be, Krizsnyev elvtárs!” A másik elnevette magát: „Az elvtánsak — mondja — odaát maradtak a front mögött. Én nem vagyok neked elvtánsad és hiába könyörögsz, ügy is bemondlak. Mindenki a maga bőrét viszi a vásárra.”

Megint elhallgattak, engem pedig már a hideg lelt ekkora aljasság hallatára. „Azt már nem! — mondom magamban. — Nem engedem, hogy kiadd a saját parancsnokodat, kutyafajzat! Ebből a templomból ugyan ki nem mégy élve, hanem a lábadnál fogva húznak ki, mint a dögöt!” Lassan pirkadni kezdett, s látom, hogy mellettem egy nagypofájú fickó fekszik hanyatt, keze a feje alatt, mellette pedig egy szál trikóban cingár kis fitosorrú legény ül, térdét átkulcsolva és nagyon halo-'ány. „No — mondok — ez ugyan nem bír avval a dagadt nagy lóval. Nekem kell vele elbánnom.”

Megbököm a legényt és súgva kérdem: „Te vagy a szakaszparancsnok?” Nem felel semmit, csak a fejével bólint. ,.Ez akar téged beárulni?” — A fekvő emberre mutatok. Amaz megint csak bólint. „No, hát akkor — mondom neki — tartsd .a lábát, hogy ne rugdalózzék! De gyorsan!” Avval rá is vágódtam a kövér bitangra és ujjaim rámeredtek a gégéjére. Még kiáltani se volt ideje. Néhány percig még rajta maradtam, aztán otthagytam. Kinyújtózott az áruló, a nyelve is kilógott.

Nagyon kényelmetlenül éreztem magam ezután rettentő mód szerettem volna kezetmosni, mintha nem embert, hanem valami förtelmes csúszómászót fojtottam volna meg..; Életemben most öltem először, és most is a mieink közül.:: Dehát hogy lenne a mienk az ilyen? Rosszabb ez az idegennél is: áruló. Felálltam és mondom a szakaszparanosnoknak: „Gyerünk innen, elvtárs, elég nagy a templom.” Ahogy megmondta ez a Krizsnyev, reggel csakugyan felsorakoztattak bennünket a templom előtt, körülfogtak a géppisztolyosok és három SS-tiszt kezdte kiválogatni közülünk a számukra ártalmas embereket. Megkérdezték, ki kommunista, ki parancsnok, komisszár, de senki nem jelentkezett. Olyan alávaló se akadt még egy, aki elárulta volna őket, mivel a foglyoknak majdnem fele kommunista volt, parancsnokok is voltak persze és komisszárok is. összevissza négy émbert választottak ki a több mint 200 közül, egy zsidót és három orosz közkatonát. Az oroszok azért kerültek bajba, mert hogy mind a hármuknak barna volt a képe és hullámos a haja. Ahogy odamentek az ilyenekhez, kérdik: „Zsidó?” ö ráfeleli, hogy orosz, de oda se hallgatnak. „Kilépni1” — s azzal kész.

Agyonlőtték a szerencsétleneket, bennünket meg hajtottak tovább. A kis szakaszparancsnok, akivel kivégeztük az árulót, egész Poznanig mellettem maradt, és az első napon többször is szerét ejtette hogy megszorítsa a kezemet. Poznanban aztán ezért széb'á'asztottak bennünket. (Folyt, köv.)

O

rsiágsi©rt©^^!!ágsi@rt^

Az Északdunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet gazdaságában 33 fiatal magyartarka koszt romai keresztezésű tehenet fejnek. A fiatal tehenek tejhozama az első laktáció után általában 20 liter felett volt. A Kicis nevű keresztezett tehéntől máir tavaly, az első elles után 300 nap alatt 6883 liter tejet fejtek. Most másodszor ellett a „Kicsi” és napi tejhozama 40 liter fölé emelkedett Tejének zsírtartalma 0,2 százalékkal magasabb, mint anyjáé volt.

*

Néhány sertésaprálékf élének és belsőségnek leszállították az árát. Így például a disznófejnek kilónkénti ára 13 forint 50 fillér helyett 5 forint, a sertésfarok 13 forint 50 fillér helyett 8 forint, a sertés lép és bőrke kg.-kérvt 2 Ft, a füstölt sertésfej árát 32 forintról 19 forintra szállították le. Az idényjellegű árleszállítás előreláthatóan szeptember 50-ig marad érvényben,

•

A Kőolaj Ipari Tröszt nemrég hírül adta, hogy az Alföld különböző pontjain folytatott mélyfúrásoik egyike, a tótkomlósi sikerre] járt: a község határában gáz tört fel a földből. Megállapították. hogy a tótkomlósi talajban mintegy 1500 méter mélyen iparilag felhasználható nagymennyiségű gáz rejlik. Az első siker nyomán azóta újabb kút fúrását kezdték meg Tótkomlóson.

Párizs (MTI). A CGT kongresszus levélben üdvözölte a magyar szakszervezeteket. tmé Pastreanak. büntetőmtézeti személyzet országos szakszervezete főtitkárának egyetlen ellenszavazatával szemben a CGT kongreszszus egyhangúlag magáévá

tette a magyar szakszervezetek és a magyar dolgozókat üdvözlő levél javaslatát.

•

New York (TASZSZ). =» Mint Drew Pearson a Daily Mirror szemleirója rámutat, az Egyesült Államok jelenleg tárgyalásokat folytat Ausztráliával olyan gyakorlótér építéséről, melyen atomtöltésű távirányítású lövedékekkel kísérletezhetnek. Pearson szerint ezekre a tárgyalásokra azért került sor. mert a latin amerikai országokat mindjobban nyugtalanítják azok a kísérleti távirányítású lövedékek, melyeket a floridai partokról bocsátanak fel Dél-Amerika irányában.

*

Moszkva (TASZSZ). —> Június 21 *én huszonöttagú művészcsoport utazott angliai vendégszereplésre. A csoport tagjai az oroszországi koncertegyüttes, az uráli népi kórus, a grúz állami filharmónia és az üzbég opera művészei,

Peking (Uj Kína) A Kínában tartózkodó Edgar Fauré volt francia miniszterelnök Pekingben sajtóértekezletet tartott. Kijelentette, hogy Kínának részt kell vennie a most folyó nemzetközi leszerelési tárgyalásom, mert „egy olyan erős katonai hatalomnak a részvétele, mint Kína. megkönnyítené a kérdéses megoldást.’*

A francia államférfi kije= lentette, kész mindent meg-1 tenni a francia, kínai kapcsolatok rendezése érdekében,

Mint mondotta, kínai vezetőkkel folytatott eszmecseréi során egyetértettek abban, hogy fejleszteni kel! a két ország között a gazdasági és kulturális kapcsolatokat, — (MTI).

Az ENSZ székhelyén

nem kellett naevobb érdeklődést a múltéin magxarorszási események okairól és lefolyásáról szóló külőnbizottsáqí jelentés ___

írja a 7 an ma.

New York (Tamjug) Az ENSZ különbizottságának a múltévi magyarországi események okairól és lefolyásáról kiadott jelentése nem keltett nagyobb érdeklődést az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyén. Ez különösen abban nyilvánult meg, hogy hidegen fogadták egyes küldöttségeknek azirányú követelését, hogy a közgyűlés esetleg üljön össze ennek a jelentésnek a megvizsgálása ügyében. Egyedül csak az várható, hogy az amerikai küldöttség sugallatára 24 ország képviselője összeül.

Az ilyen hangulat okát sím kan nemcsak abban a tényben látják, hogy az Egyesült Nemzeteik tagállamainak egynegyede szembehelyezkedett a különbizottság megalakításával, hanem a küldöttségek nagyobb számának ama óhajában is. hogy a múltévi komoly válság után bekövetke' zett nemzetközi enyhülés nyilvánvaló lehetőségei a régi szenvedélyek újabb felkorbácsolásával ne váljanak kérdésessé. (MTI),

^

NYELVMŰVELÉS

Az igekőtőről

A népünk életében minden téren végbemenő nagy változás nyelvünkben is megmutatkozik. Ez a nagy változás új szavak alkotását, szűk körben használt szakkifejezések elterjedését, régebbi szavak jelentésének megváltozását tette szükségessé,

Napjainkban is fel-felbukkan egy-egy új szó. amit politikai, gazdasági és kulturális életünk gyors fejlődése hoz létre. Ezeknek a szavaknak nagy többségére szükség van, mert új fogalmakat fejeznek ki, mert hiányt pótolnak. Vannak azonban olyanok is, amelyek teljesen feleslegesek. Ezek közül most csak a felesleges igekötős igékről szólok.

„Az igaz. hogy elbeszélgettük az időt, de legalább jól kibeszélgettük magunkat” — mondta a szomszédasszony a minap. Az „elbeszélgettük” és a „kibeszélgettük” ugyanazt a cselekvést jelenti, köztük mégis van valami különbség. Ennek oka az, hogy az egyik szó előtt az „el”, a másik előtt a „ki” szócska van. Az el, ki, be, meg. fel, le, stb. szócskákat igekötőknek nevezzük. Az igekötők helyes használatával finom árnyalati különbségeket tudunk kifejezni Egy eseményt elbeszélni, egy titkot csak kibeszélni lehet Nem mindegy, hogy valakit beírnak, felírnak, vagy kiírnak. A különbséget bizonyára mindenki érzi.

Néhány év óta nagyon sok igekötőt helytelenül használnak. Lépten-nyomon ilyeneket hallunk: „Ezt az ügyet legköze’ebb alanosan kitárgyaljuk és átbeszéljük. Akkor majd kihangsúlyozzuk a legfontosabb kérdéseket és utána kiértékeljük a munkát”. A kitárgyal, kihangsúlyoz, kiértékel azért helytelen, mert semmivel sem jelent többet, mint a tárgyal, hangsúlyoz, értékel. Az átbeszél pedig azért, mert nála sokkal többet jelent és szebb a megbeszél ige.

Hasonlókérvnen helvfplen a leigazoltat, leutánoz, leközöl is. Ezeknél az Igekötő teljesen felesleges. A beindít, beindul szintén rossz alkotás, mert kiszorítia a megindít, megirdul. megkezd szavakat, s mert itt konkrét hely, térbeli irányulás kifejezésére semmi szükség. A tanulság tehát a következő: Uj szavakat csak akkor használjunk és alkossunk. ha azokra okvetlenül szükség van, ha az új szavak új jelentésárnyalatokat fejeznek ki!

Páldi János