Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-19 / 116. szám

MŰVÉSZÉT ggBBggggggggggggggggggBgggggggSi Valami újat, Császtvay István: * 5 IMniCIIIIIIHIIIIllIfliailBfRBIHSfSBaaBIBBefSfBB* I elevenet, élőt! m FEL TÁL LENCSE LASSAN, NAGYON LASSAN moz­dult meg a tanyaudvar. Először a béres moccant, a cementvályúhoz ment, a fel­húzott vödörből vizet lccsakolt; megmos­dott; Aztán ivott egy keveset. Jött-ment, éppenhogy fütyörészett, s itatni vezette elő a nedves, hajnali földön topákoló lovaikat. Egyre erősebben pirkallott. A gazdasszony is előjött, lobogó, bor­zas hajjal dib-dábolt össze-vissza mezíte­len talpával. Igencsak álmos lehetett, meg staemlátomásnyira is borzas, kedvet­len. Rossza reggeli szájízt érzett a nyel­vén, foghúsán meg a torkában. Izmaiból sem akart kimenni a fáradság. Seppegett eióre-hátra, megnézte az aprójószágokat, rászólt, meg ránézett a béresre, aztán meg ősszeszádta a kiskanászt valamiért, alig hogy az előbújt szalmásán, gőzölgő ruhá­ban az istállóból. És már ment is vissza a konyhába. De nem! Megállt, megvárta míg a gyerek el nem indult kifelé a ma­lacokkal a tarlóra. — A négy hold mellé hajtsd, te! Hé! Hallod?! De a kiskanász nemhallottnak tette; Hogyisne! Éppen a négy hold mellé? Mi­kor amott, a dűlőnél, a víz mellett, ott lehetne hajigálni früstökig a varangyékor békákat. Oda is ment há* most is. Csak úgy szántotta a nedves porba a csíkot bi­zsergő talpával mindenfelé. Aztán ott letelepedett, de nagy, haji­gálni való békákat, kedvére valót egyet sem talált. Még nem jöttek elő biztos. Le­hajolt, sarat markolt ki a víz széléről, azt kezdte hát formálni. Mert ez, ez a for­málás, ez volt neki a mindene. Néha maga is melegvizet eresztett a sárra, mert attól, úgy mondják, még jobban összeáll ez a fekete föld. Úgy lehet igazán - for­málni. Akár még embert is a sárból. Amo­lyan fajta derék legényt, amilyen most is előbújt a tenyeréből; — Jól van, na! — köszöntött rá. S ne­vet is adott néki rögvest; legyen hát Jóska a neve, így nézegették egymást. Előbb ő. mint a gazda, de ahogy tovább igazította, alakította, nagyon takarosnak vélte már érezni a kezei között. Örömével és sze­mével ugyancsak simogatta. Kicsit tartott is már tőle. —- Héj, te! — kiáltottak rá hirtelen. No, nézd! Megfordult, s letakarta a figurát, nehogy meglássa valaki. — Azért gyüttem — kezdte Klári, aki ide is ért ekkorára — hová tetted az új vödröt? — A vödröt? — Azt, azt. — Hm. —- Séhun sé tanájjuk. NO. NÉZD CSAK! Alig tudott megint csak megszólalni, ahogy ezzel a lánnyal beszélt. A gazdasszony kicsi lányával. Most is. most is csak éppen vakkantott s nem találta helyét önön tekintete. Sokat ját­szottak már együtt az iskolában ezzel a leánnyal. Egy osztályba jártak az őszön, de ő lemaradt. A gazdasszony meg meg­tiltotta a bújócskázást is. Illll a-- Mit bámulsz, hé? Hu» a vödör?! g —■ Fönn. ■— Fönn? — Otthagytam biztos a pallásoo — § nyögte —, mikor a zabot hordtam: — No, jó — kapart a nedves porba M meztelen lábával Klári. De hogy csend H leit köztük egy pillanatra, nem indult g még. Várta, hátha szól valamit a gyerek g újra. De az nem szólt. A kövesútról kocsi- g zörgés hallatszott. Megfordult. Indult, fu- g tott volna vissza az úton. g — Gyere csak még! g A lány megállt: Megfordult, de csak g úgy a nyakával, még a derekával is alig, g Sütött az arcára a reggeli nap, — Gyere hát! jjg •— Minek? H — Gyere, majd meglátod, gf A másik mozdult is, nem ta — Gyere mán, na! Most aztán megálltak egymással g szemben. Mintha, kiszámolősdlt akarnának g játszani, csak még azt nem tudják, ki |§ kezdje; Mert olyan szép, olyan jó lett=§ volna, ha ezt a lányt is úgy tudta volna g formálni, alakítani, mássá tenni a kezeg között, ahogyan mindig is szerette volna. §g — Mi tül olyan piszkos a kezed? Tényleg. Hátra dugta, de már későg volt. Sárosán markolt bele saját tényé- g rébe. Leguggolt hát gyorsan, belekapart g a fűbe; ' g — EZ AZ! NÉZD! — tartotta kicsiig reszkető, vékony keze inával a lány fel駧 a figurát. g Az meg csak nézte. Nézte, s mintha g kicsit mosolygott, vicsorított volna a szája, g — Neked adom — mondta a gyerek. i§ — Nekem? g — Neked hát! Azért csináltam. — Kell a fenének! — lökte el magá- g tói a gyerek kezét meg a babát Klári. — g Van nekem otthon igazi::: — Igazi? — Igazi, igazi, igazi — ug- g rándult, vergődött a kicsi Jancsiban az g öröm. Mint a kitépett pókláb, élet nélkül g tovább kaszálva. De a leány melege, su- g gar:. égette ’-őrén, zsongott benne ez a g fájás, s nem érezte még. mennyire meg- g rokkant. = — Nem tetszik néked? — Nem hát! — rántotta fel két vállát g a leány. g — összetörjem akkor? — és mint g mindig, ha a hirtelen hasító fájdalomtól g sírni szeretett volna, mosolygott hozzá g most is. g — Törjed! — nevetett a másik. S a kis-kanász erre letette a földre §1 a figura-Jóskát, a sárbarátot, s ezer, g ezernyi tarhonyadarabra taposta össze. H Még nevetett is hozzá: ügy széttaposta, g hogy nyoma se maradjon. Aztán még, g§ hogy ezzel is kész volt, kereste volna a g lány jókedvű, dicsérő pillantását vala- M hogyan. g DE AZ MÁR ott sem volt akkorra. H Hangosan, nevetve, fürgén szaladt el a Ü leány. Még a dűlő véginél is hallatszott M csengő, gurguládé nevetése ... = Bontakozó Szarniak SZÜLŐFÖLDEM Nyár elején, ha a hajnali szélben Akácfavirág édes illata leng, Mámoros érzelem fürdeti szívem: Fülemben a földem kedves dala zeng. Álmodom akkor az otthoni tájat: A dús magot érlelő búzamezőt, Terhűktől roskadó kertbeli fákat. Pázsitos füvei a zöld legelőt. Arcomon crzem a nap sugarának Édesen égető nyári hevét. Hallom .— a puszta viharja ha támad — Zúgni a záport, az ég dörejét. lágy szellő hozza a munka zajának Szivemnek édes drága neszét, Munka hevében jókedve ha támad Gyorskezű lányok víg énekét. Szép vagy, vidékem! Bármerre járnék Keményen állok őrhelyemen, Hogy ne érhessen dermesztő árnyék. Te Anyám. Jövőm és Jelenem! Darta BÁCSI SÁNDOR Lukács Imre. Májusi eső... Kék felhőkből Kék kendőkből ezüst eső hulldogál, festegeti pikkelyeit májusbontó napsugár. Zöld legények csókra várják hosszú hátú kert alatt, pára füstök megszaladják szőlőtőkés dombokat. Fehér pikék ágra ülnek nyujtódzik az ibolva. szellő-ajkú tavaszi szél friss levélen bólogat. És az eső egyre áztat kortyolgat a föld koma, gyűlik a sár jön az érés szűkös lesz a gond bora! /Már régóta vajúdik sütni életünk. Színműíróink, színészeink r— egy-két kivé­teltől eltekintve — minden időben és esetben arra töre­kedtek, hogy müveikkel és játékukkal megközelítsék a mindennapi életet, közelebb kerüljenek a néphez. Ez rész­ben sikerült is, de legtöbb esetben elfajult, valami torz- szülött lett belőle. A 30-as évek társadalmi rendszere, saját érdekének megfelelően hamisat adatott Írógárdánk­kal, színművészeinkkel- lé­nyeges és sorsdöntő változás ezen a területen is 1945-től következett be. A felszabadulásunk utáni időszakban, pár éven keresz­tül mindennapi életünk köl­tözött a színpadra, hitelesen. Később azonban, különösen az 51-es és 53-es években ismét torzulás volt észlelhető. De ebben az esetben nem a, színművészek, hanem, az írók hibáztathatok. Ez sem tartott sokáig. 1953-ban sok bürok­ratikus, szektáns kölönctől szabadult meg a fejlődő, iz­mosodó új magyar színház­művészet. A „tematikai ter­vek” szentségének megtépá- zása, a kritikátlan hajbóko­lás fokozatos megszűnése, a szűk ■ látókörű cenzúrázások idejének lejárta előrevivő erőt jelentett. Az a színházi jelszó, hogy a közönség unja már a gyengén politizáló, primitíven megírt színdara­bokat, akkoriban helyénvaló volt, mert igaz volt. Csak­hogy a színházak nem sokat tettek annak érdekében, de nemcsak a színházak, hanem a színműírók sem, hogy az időszerű, de gyenge művészi színvonalú müvek helyett minél több valóban jó, mai életünket tükröző mű kerül­jön színpadra. Színházaink olyan darabokhoz nyúltak, amelyek jól beváltak ugyan, anyagi sikert is biztosítottak de nem szolgálták a közönség szocialista szellemben való nevelését. Ebbe a hibába esett a Szol- naloi Szigligeti Színház is. Az elmúlt két év alatt, ha­sonlóképpen az ország többi színházaihoz, a könnyű, szó­rakoztató darabokat „fut tál - 1a”, egyre jobban visszalé­pett, visszamenekült évtize­deikkel ezelőttre és még csak' kísérletet sem tett az új, tisz- talevegőjú, szórakoztató mű­sorpolitika megteremtésére. Ez érezhető volt az ellenfor­radalmi események előtt és különösen azután. Vegyük csak sorrendbe a színház ebben az évadban eddig bemutatott darabjait: Marica grófnő, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, János Vi­téz, Bánk bán, A néma le­vente, Doktor úr, Maya, Kis­polgárok, A mosoly országa, Gyertyafénykeringő és A szabin nők elrablása. Amint látjuk, a mérte* a könnyebb műfaj (ez egy pillanatig sem baj), valamint a régi klasszi­kusok javára billent. S mi lesz még a hátralévő időben? Az ócskavas nagyban című vígjáték. Dankó Pista, s ta­lán a Szentivánéji álom. — Mi az, ami hiányzik, hiszen az előbbiekben felsoroltak között találhatunk mindent, operettet, prózát, vígjátékot ? Ha valakit megkérdeznénk, hogy mi a véleménye, bizton azt mondaná, hogy ennél jobb nem kell. Nem így van. Hiányzik a korszellem leve­gője, nélkülözzük a mát a a színpadon. fi aggal vetődik fel a kér- </ dés, hogyan telítsük meg a színpadot a mai kor leve­gőjével akkor, amikor nin­csenek írók, akik megadják ehhez a feltételeket? Ez csak részben igaz. Ha nem is nagy számban, de van mai tárgyú magyar darab s vannak a külföldi íróknak is mai tár­gyú darabjaik, amelyek szó­rakoztatók. tanulságosak, mű­vésziek. Bátran hozzá kell nyúlni francia, olasz, ameri­kai, kínai, indiai, angol haladó írók műveihez, fel kell kutatni őket. Játszani kell csehszlovák, szovjet, jugo­szláv, román, bolgár, lengyel írók müveit, amelyek élet­hűen, de nem unalmasan viszik színpadra a szocialista társadalom problémáit. Ha a magyar írók nem igyekeznek szocializmust építő népünk harcát megörökíteni, színhá­zaink és színházunk szégye- nítse meg őket. Olyan kül­földi írókat vegyen pártfo­gásba, akik látják a ma tár­sadalmának problémáit és megtalálják a hangot is ah­hoz, hogy közvetítsék a ma társadalmával. A Szigligeti Színház mostani műsor politi­kája nem azért hibás, mert régi operetteket és vígjáté­kokat játszik, hanem azért, mert egyoldalú, kissé poros, visszatért a régi, bevált si­kerekhez, s nem próbál újat adni. No persze, könnyű ezt mondani — hangzik az ellen­vetés. — Sajnos, közönségünk idegenkedik a prózai művek­től, szívesebben néz meg operettet, vagy vígjátékot, mint mondjuk egy drámát. Mit jelent ez a gyakorlat­ban? A színház kénytelen műsortervét úgy összeállítani, hogy biztosítsa a színház ren­tabilitását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt csak a könnyű-műfaj, zenés, külö­nösebb problémát nem okozó darabok műsorraíűzésével tudja elérni. Tehát? Nemcsak a színházban van a hiba, ha­nem közönségünkben is. közönségünk nagyrésze el­fordult az igazitól, a művé­szitől. Ilyen megállapítást már lettünk, és úgy érzem, hogy ebben van egy kis igaz­ság. Példának Gorkij Kispol­gárok dmü színművét hozom fel. Maga a mű tartalma nagyszerű és a színház pró­zai gárdája olyan művészi tökéletességgel vitte színpad­ra, hogy kevés kívánnivalót hagyott maga után. Az egyes figurák ábrázolása megdöb­bentően hiteles volt, élményt jelentett, a rendezés minta­szerű. Közönségünk sajnos, mindezt nem értékelte, az előadásokon a színházat ked­velők többsége meg sem je­lent. Pedig a Kispolgárok előadásáért a Szigligeti Szín­ház minden dicséretet meg­érdemelt és prózai színé­szeinket legalább úgy kelle­ne szeretni, mint operett mű­vészeinket. /II indattól függetlenül, hogy sok olyan körül­mény szabja meg a színház műsorpolitikájának összeállí­tását, amely rajtuk kívülálló, nem mentheti a színházat az e-téren felmerülő hibákért. A színháznak nevelnie kell a közönséget, még anyagi áldo­zatok árán is, műsorpolitiká­ját feltétlenül kiegyensúlyo- zottabban kell összeállítania. Ingyen az évi műsorban min­den, sok operett, vígjáték, de érezzük a korszellemet is. Évek óta megtalálhatók a színháztudományi osztályo­kon lefordítva, vagy eredeti­ben, világhírű, modern drá­maírók művei. Bertolt Brecht, O'Casey, Ugo Betti és mások jobbnál-jobb munkái, melye­ket az egész világon nagy si­kerrel játszanak Londontól Varsóig, Rómától Prágáig, Párisiól Moszkváig. Kell az operett, a kiváló zeneszerzők müvei kellenek a közönség­nek, s helyes, ha minél töb­bet játszanak tőlük, de nem hiszem el azt, hogy nem vá­gyódna a közönség más, ko­molyabb műélvezetek után is. Van olyan érvelés is, amely úgy szól, hogy hagyjuk most a közönséget a komolyabb művekkel, az ellenforradalmi események után a felzakla­tott: lelkiállapotú emberek a könnyűre, a pehelysúlyú dol­gokra vágynak. De ma már hamis ez az érvelés. Az em­" 1 " 11 ■■ in* tm ^ ni i^iiwmi berek napjainkban a józanom dás, a feleszmélés állapotú* ban vannak. A színpadnak az lenne a kötelessége, hogy melléjük álljon lelki harcuk* ban, válságukban és segítsen mindenkit nemes érzésekkel, tartalmas gondolatokkal, élet* kedvet adó eszményekkel és persze sok egészséges vidám* Sággal. Nem lenne hiábavaló ez az erőfeszítés, egyre több nézője akadna a mai témájú daraboknak. Jó a Marica grófnő, a Maya, a Mosoly országa, de mellettük valami újat is akarunk már! Eleve* net, élőt! J? ok az, amit kérünk? f * Lehet, hogy igen, de meg kell tenni Nem mind* egy, hogy a mi kedves szín* házunk, amelyet a megyében mindenki szeret és kedvel, s hogy művészei, akik belopták magukat a közönségünk szí* vébe, milyen szerepekben, milyen darabokban, mit ad* nak nekünk, Természetesen, hiba lenne az is, ha a gyenge műsor* politikáért csak a színházat, vagy akár a néző közönséget hibáztatnánk. Sajnos, volt idő, hogy egyes felsőbb szer* vek az anyagiasságot szín* művészetünk fölé helyezték és ez a tény eddig is nagy* mértékben befolyásolta a mű* sorpolitika kialakítását. A túlzott „feltétlenül kifizető legyen° gondolat egész szó* etatista kultúránk színvona* Iának rovására megy. Nemrégen pl. egy olyan hír kelt szárnyra, hogy felsőbb — főleg pénzügyi — szervek, a Szigligeti Színház társuló* tának megszüntetésének gon* dolatával foglalkoznak. Ez a hír egyre erősödött és ma már majdnem tényként kerny* vélhetjük el. Az elképzelés az, hogy Kecskemét lenne a társulat székhelye és itt Szol* nokon hetenként mindössze 2—3 előadást tartanának. összeszorul az egyszerű emberek szive. — Nem lesz Szolnokon színház? Nem lesz* nek a megyében tájelőadá- sok? El akarják vinni innen a kuttúrfront egyik megyei bázisát? Miért, mi az oka ennek? Helyes-e megfosztani az Alföld egyik legnépesebb területét egy hivatásos k-'7* turintézménytöl ? Nem, nem és nem. Igaz, gazdasági helyzetünk néni valami jó, de szabad-e a most bontakozó és helyes irányba törekvő színházművészetün­ket és az ezt figyelő tömege* két megrövidíteni? Nem szabad. fii em azzal keU színművé* szelünk gazdasági lét­alapját megteremteni, hogy összevonunk, csoportosítunk, hanem dolgoztatni kell min­den vidéki színházat, még anyagi áldozatok árán is. — Biztosítani keU a feltételeket, ahhoz, hogy a színház egész­séges műsorpolitikát dolgoz­hasson ki, ezen keresztül ne­velje a közönséget, mely ál­landó látogatója lesz min*** előadásnak. Az összes jelenlegi hibái ellenére — amelyek orvosol­ható hibák — s-üksége van megyénknek a Szigligeti Színházra. Ügy hiszem, hogy ebben mindenki egyetért ve­lem és színházunk társulatá­nak ittmaradásáért megyénk dolgozói felemelik tiltakozó szavukat. S addig is a színház remél­jük. megtesz mindent, hogy kiérdemelje a közönség bizal­mát. Most már várjuk — s reméljük, az új színiévadban már a gyakorlatban is érvé­nyesülni fog ez a kívánság — a jó, a színvonalas, a mai életet is kifejező színdara­bokat. HIMER ZOLTÁN n Uö-^etUekö- xtbátn faltai A Kerek Asztal mellett Nógrády Róbert, a Szigli­geti Színház rendezője. Megyénk zenei életéről. József Attila a külföldi irodalomban.----- -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents