Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-01 / 101. szám
Fel vörösök, proletárok, csillagosok, katonák Menetelnek a katonák. De milyen katonák? Ilyen sereg nálunk még soha nem járta az utcákat. A mi katonáink. Csak nézzük őket és szívünk átforrósodik. Ereinkben gyorsabban lüktet a vér. Láttukon hősi történeteket idéz fel az emlékezés. Néhány évtizeddel ezelőtt Madrid határában talán éppen így vonult a nemzetközi dandár, vagy Lukács tábornok serege, s a munkásvérrel áztatott spanyol földön zúgott, viharzott a dal. MADRID HATARAN, ÁLLUNK A VÄRXÄN Állunk tüzözönben, minden poklon At. őrködünk a vArtän, maorid népe álmAn, ÄLLJUK VAD HADAKNAK MINDEN OSTROMÁT, RAJTA CSAK RAJTA, TÖRHETETLEN FAJTA, BÁTRÁN TANKOK ELLEN, SZÁZ HALÁLON AT! RAJTA, RAJTA, RAJTA, VÉGSŐ DIADALRA, RAJTA EZERNYELVÜ, EGYSZlVÜ BRIGÁD! Munkáskatonáik menetelnek. Talán éppen így vonultak egykor a 19-es magyar vörös harcosok, vagy a végtelen orosz földön talán éppen ilyen elszánt arccal törtek az ellenségre Budjonij marsall legendáshírű lovasai. íme megelevenedett a történelem. A munkások harcairól szóló könyvek hősei kiléptek a sorok közül és újból életre keltek. Látjuk őket és érezzük, milyen erősek vagyunk. Egy a hite mindegyiknek. A tekintetek egyfajta érzést fejeznek ki. De mégis, mennyire különböznek egymástól az arcok. Ott a sor szélén őszhajú. 60 körüli ember lépked. Látszik, nehezére esik az egyenestartás. Hányszor, de hányszor mondhatták neki régen, arcpirító hangon, hogy szolga. Kezével erősen markolja a géppisztolyt, s talán arra gondol, hogy az ő unokája nem lesz szolga soha. Nem kell hajladoznia méltóságos, kegyelmes urak előtt. Nem, mert ő. az öreg harcos nem engedi. Az ő életéből már kevés van hátra, mégis fegyvert fogott, hogy védje a szent ügyet. Mellette fiatalember halad. Bajúsza most serken. Egyenes tartású, szépszál gyerek. Előtte 40 év körüli, soványarcú, keménytekintetű munkás. S mennek. Korban nagyon különböznek egymástól. Nem sorozott katonák, nem egy korosztálybeliek, mégis mindannyian egyformák. Munkások, parasztok, a pro- letárhalalom védői. Nézzük őket és arra gondolunk, hogy történelmi időket élünk és néhány évtized múlva büszkén újságolhatjuk majd unokáinknak, hogy mi láttuk felvonulni őket, mi ismertük a munkásőröket. Kezet szoríthatunk velük és tanulhattunk tőlük igazi helytállást, hazaszeretetek harcos elvhűséget. Egyszerű, igaz emberek. Sokszor használtuk és talán egy kicsit el is koptattuk már ezt a jelzőt. De, hogy ők mégis azok a szó nemes és valódi értelmében, arról tanúskodjon néhány munkásőr élete. AZ EGVIRET régóta ismerem. Nem olyan régen, talán két vagy három héttel ezelőtt valami hivatalos ügyben kerestem fel újból. Fiatalember nemrég nősült és esténként mindig siet haza, hogy kevés szabadidejét otthon, szerettei között töltse el. Néhány évvel ezelőtt a szerszámot felcserél te a tollal, az íróasztallal. Kezdetben statisztikával, számvitellel foglalkozott, most osztályvezető Ahogy monuani szokás, afé le hivatalbéli ember lett tehát. Az lett, de nem hivatalnok a szó régi értelmében. S ez nemrég derült ki róla. Egyébként még a legnagyobb jóakarattal sem foghatjuk rá. hogy harcias természetű. Sőt azt tartják róla, hogy még Itt van a legfiatalabb Adám gyerek, a kis Balázs. Jó zenehallása van. Talán zeneszerző, vagy hegedűművész lesz. Ki tudja? Mindenesetre egyedül csak rajta múlik, hogy a most már bontakozó tehetségét később hogyan hasznosítsa. Édesapja mikor ilyen Idős volt, disznókat őrzött más tarlóján, s a kis Balázs ha most még nem is tudja, de néhány év múlva meg fogja tudni, hogy a papa miért jár mostanában minden héten kiképzésre, hogy civilben van és mégis katona. epéje sincs. Talán soha nem veszett össze senkivel. Késő délután volt, amikor beléptem hozzá. Íróasztala fölé hajolva dolgozott, kék munkásruha volt rajta. — Nemrég jöttem vissza a kiképzésről és most pótolom az ott eltöltött időt — mondta. — A kiképzésről? Mosolygott. Szemei ilyenkor megfényesednek és valami kedves, kamaszos vonások tűnnek te) az arcán. — Igen. a kiképzésről, munkásőr vagyok, — válaszolta Néhány órával később újból arra jártam. Az irodája ablakából még kiszűrődött a vilá gosság. Dolgozott, pedig már késő este volt. Esténként mindig sietett haza, most kevesebb időt tölthet a családjával, mert katona. S az is bizonyos, hogy a többletmunkát nem áldozatvállalásnak, hanem kötelességnek tartja őszhajú. hivatali felettesével együtt, aki éppen úgy menetel a sorban, mint ő. a fiatalember. vélírónk nyugodjon meg, nem is sikerül, mert olyan emberek vigyáznak a munkáshatalomra, akiket ön gyűlöl. Nem kell hozzá nagy képzelő erő, könnyen kitalálja az ember, hogy ezeket az embereket éppen azért mocskolja és gyűlöli, mert a munkáshatalomra vigyáznak, önnek nem, nekünk viszont nagyon jó, hogy ma. május elsején nem kakastollas csendőrök cirkálnak az utcákon, hanem munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek ünneplík énekszóval, dallal, tánccal a világ dolgozóinak nagy ünnepét. • A MÁSIK MUNKASÖRT, Adám János elvtársat néhány héttel ezelőtt ismertem meg. Nézzük csak meg arcát és láthatjuk, a sok küzködés, a sok gond maradandó nyomait. 54 éves ember és csak 12 esztendő óta érzi, hogy tényleg ember. Életéről regényt lehetne írni éppen úgy. mint sok más jászapáti idős harcosról, GojMikor van egy kevés szabadideje, akkor azt legszívesebben otthon, unokái társaságában tölti. Klárika és Miklóska nagyon szeretik a nagypapát. De a nagypapa is őket, mert hát ilyen unokái nincsenek a világon senkinek. Persze ezt Adám János mondja, de tudja, hogy a többi nagypapának Is pontosan ez a véleménye. NEMRÉG A TISZAVIDÉK Szerkesztősége levelet kapott Tiszafüredről. A levél írója gyalázkodó hangon becsmérelte az előbb említett ismerősömet és vezetőjét. Gondosan megfogalmazott írására persze nem kapott választ és ha még nem tudja, most megtudhatja: levele oda került, ahová való, a papírkosárba. Oda került, mert leplezetlenül gyalázott olyan embereket, akiket nem is ismer, s bár írásában gondosan kerülte az őszinte színvallást, mégis érződött a sorokból, az fáj neki, hogy rend van, hogy nem sikerült újból valami ihaj-csuhaj úri betyárvilágot létrehozni. Mélyen tisztelt lesza János bácsiról, meg a töb biekről. A dédnagyapa, Adám János édesapja a ház előtt ült és napozott, a dédunokák: Klárika és Miklóska játszottak. Ádám János feleségével ott ült a lócán. — Egyezkedünk az őrmesterrel — mondta csipkelődő hangon. A felesége, ez a törékeny, vékonyka asszony csak nevetett. Ügy is tudja, hogy a férj viccelődik vele és nem őrmesternek, hanem élettársának tartja. Az ember ahogy körülnéz Ádám Jánosék há- zatáján, önkénytelenül elfogNézzük csak meg az arcát és láthatjuk a sok küzködés, a sok gond maradandó nyomait. Adám János munkásőr. Ahogy tréfásan mondja, civilben szövetkezeti gazda és katona. Egyik kezében a szerszám, másik kezében a fegyver. ja a békés, szép családi élet hangulata. Egyszerű emberek, egyszerű szavak, egyszerű gondolatok. Az 54 esztendős Ádám János életéről mesélt. Sokáig gyári munkás volt. Járta az országot, s nagyon sokszor nemcsak gyalogszerrel, hanem korgó gyomorral rótta az utakat. Sok százezer ember szájából hallhatunk hasonló történeteket. Dehát minden ember egy külön világ és minden embernek külön- külön fájt a nélkülözés és most abból a sokszázezerből minden ember külön-külön boldog, hogy beszélhet, összehasonlítást tehet a régi és az új élet között. De talán hagyjuk is a régit, inkább az újról beszéljünk. Ádám János a Jászapáti Velemi Endre Tsz alapító tagja. 5 hold juttatott földiével 1949-ben választotta a közös gazdálkodást. Azóta ott van. Ott volt az ellenforrada- dalom idején is és követelte, hogy fegyverezzék fel a kommunistákat. ne engedjék ebek harmincadjára kerülni a sok esztendő nehéz munkájával megszerzett közös vagyont. Most is szövetkezeti gazda. Mindennap kijár dolgozni, kiveszi részét alaposan a közös munkából. S napközben, amikor van egy kevés szabadideje, elbeszélget társaival. Sokmindenről szó esik. de legtöbbször az ellenforradalomról és arról.' hogy még egyszer nem engedhetjük szóhoz vagy fegyverhez jutni a Horthy-rendszer különböző rendű-rangú kiszolgálóit. Ha megkérdezi valaki tőle, hogy miért fogott fegyvert, nem válaszol azonnal. Aztán elmondja, hogy ő az élet iskolájában tanult. 7 éves korában kezdte, de nem ám úgy. mint a mai 7 évesek, nem az iskola padban ült. hanem ka- nászgyeréknek szegődött. Soha nem ismerte a boldog gyerek-kort. Nem ismerte meg a vidám gyermekjátékok jó ízét, az új cipő, az új ruha örömét. Igen. És azt mondja, hogy most azért fogott fegyvert, hogy az ő fiai. az 5 unokái legfeljebb csak tőle tudják majd meg, hogy milyen volt régen az élet. de saját bőrükön ne érezzék soha. íme Adám János munkásőr rövid élettörténete. Egyszerű, mint amilyen egyszerű ő maga. * MENETELNEK a katcmáki de milyen katonák. Ilyen sereg nálunk még soha nem járta az utcákat. A mi katonáink. Csak nézzük őket és szívünk átforrósodik, ereinkben gyorsabban lüktet a vér. Énekelnek. Hallgassuk csak őket: Nézd a mi hadseregünket, a büszkét. Itt jön a fegyveres, munkás csapat. Tűzzel, erővel tölti be tisztét. Ércből az ökle, s a lépte szabad. Se paszománt, se cirádát nem hord, Hanem a munka kopott köpenyét. Had-jele kalapáccsal a sarló. Vörös a zászló, amely alatt lép. Szekulity Péter Szeretik egymást az emberek a Velemi Endre Termelőszövetkezetben. Gyakran összeülnek, elszívnak egy cigarettát és beszélgetnek. Sokmindenről szó Mik. de legtöbbször az ellenforradalomról, Arról, hogy csak egyszer volt Budán kutya-vásár és ezt jól jegyezzék meg azok m urak, akiknek nem tetszik, hogy a Velemi Endre Tsz tagjai gazdák lettek régre. i 4 « 4 . nogy partomul, rlazáim/, t és népemet, a marxi-lenini eszmén alapuló nemzetközi munkásmozgalom vívmányait minden osztályellenséggel szemben, a proletár- dilctatúra minden eszközével, ha kell életem feláldozásával is megvédem.” Jászárokszálláson, a jászberényi járás legnagyobb községében vasárnap alakult meg a munkásőrség. Többségük már a felszabadulás előtt is a kommunisták megpróbáltatásokkal teli sorsát vállalta. 1919-ben a Tanácsköztársaságot védték a betolakodó imperialista erőkkel és hazai bérenceikkel szemben. Elveikért a Horthy-fasizmus ideién börtönt viseltek, s re-m egyet közülük tnnmra megkínoztak, hogy életük végéig viselik a csendőrpribékek garázdálkodásának nyomait. Rózsa Mátyás is a munkásőrség tagja. Az elmúlt vasárnapi ünnepségen tett esküt meggyőződése, a párt iránti hűsége mellett. Az első világháború idején Oroszországban esett fogságba. Itt ismerkedett meg a marxiz- mus-leninizmus eszméivel, onnan hazakerülve, tagja lett a kommunista pártnak. A Horthy-fasizmus éveinek megpróbáltatásai sem tudták megtörni, meggyőződéséből semmit fel nem adott, családját is erre nevelte. Fia és lánya párttag, akik októberben, az ellenforradalom idején is helytállóitok. A fiún gépállomás egyik lep. 99fcn9 Rózsa Mátyás, A MUNKÁSŐRSÉG TAGJA, ESKÜSZÖM e . ,s! kiválóbb traktoristája, aki több alkalommal kitüntetésben részesült. Rózsa Mátyás elvtárs most is a proletárhatalmat védi, mint 40 évvel ezelőtt. Gál János tizenki- lences vörös Icatona, az illegális kommunista párt egyik helyi szervezője, fiával együtt lépett a munkásőrségbe. Az egész család harcos forradalmár. A fasizmus idején Gál elvtárssal együtt szenvedett hűséges élettársa, a felesége. Mindkettőjüket nagyon megkínozták, de nem árulták el a pártot és harcos társaikat. A jászárokszállási munkásőrségben a harcos, öreg forradalmárok mellett van néhány fiatal is. Az öreg harcosok fiai, akik apjuk r.yomdcr kain haladnak. A munkásőrségben jól megférnek együtt a munkások, a szövetkezeti és egyéni gazdák, az állami gazdasági dolgozók, a másfogla Ikozás úakkal együtt. Benei Péter, aki Jószágáról harmadmagával tagja a munkásőrségnek, drv- gozó paraszt, i tász- ágói Rákóczi Termelőszövetkezeti csoport tagja. Benei elvtársat és a jászágói volt agrárproletárokat nem tévesztette meg az ellenforradalom hamis hangja. Hűségesen kitartottak a párt és a szövetkezeti mozgalom mellett. A Rákó-> czi TSZCS ma erősebb, mint palatuk Kiss Antitf.
