Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-12 / 110. szám

(Folytatás az első oldalról» Bek az ellenforradalom belső és külső heródesed. A XX. század egyik legnagyobb ke­gyetlenségeként és gyalázata­ként jegyzik majd fel a tör­ténelemírók azoknak a lelki­ismeretlen gengsztereknek uszítását, akik a „keresztes­hadjárat” jelszavával, a sovi­nizmus és a szovj etell en esség lélekmérgező maszlagéval ^küldték a halálba, vagy az idegenség sivatagjába a ma­gyar gyermekek százait. És még valamiről kell szól­nom ezzel a témakörrel kap­csolatban. En a kormánytői, a párttól emberiességet kérek. Tudom, hogy ezzel a kéré­semmel nyitott kapukat dön­getek. Mégis hozzá kell ehhez fűznöm, hogy az emberiesség alatt nem az álemberiességet hirdetem, amelynek frázisait a Méray Tiborok, a Déry Ti­borok, a Háy Gyulák és tár­saik farizeus módon csak azért hangoztatták, hogy niegmérgezzék magyar Ifjú­ságunk fogékony lelkét. Foglalkozott ezután Parragi György a mérayitilborok sze­repével, a nyugati menekül t- íábarofcfoan. sínylődő megté­vesztett magyar fiatalok helyzetével, majd arról be­szélt, hogy a hazai, úgyneve­zett néma irodalomban most elszaporodtak a néma leven­ték (derültség), a partid né­mák. Mindenkinek magán­ügye, hogy beszélni, énekelni akar-e, cigányozni akar-e, vagy néma akar-e maradni. (Derültség.) A néma leventék azonban egyről étfeledkez­nek, az élet nem marad né­ma. (Úgy van! Úgy van!) A május elsejei Indulók hatal­mas szimfóniája előtt hiába dugták be bosszankodva vagy gyűlölködve az álhumaniz- mus vattájával a fülüket. (Úgy van!) Az élet zeng tovább, a gyá­rak szirénái munkára hív­nak. Aki ezt hallani nem akarja, süketségre kárhoz­tatja önmagát, az élet hangját viszont nem lehet elnémítani. De a némaságon túl van egy felelősség is, egy lelkiis­mereti felelősség Nemcsak a magyar nép, de a világ ösz- CTes népei élet-halál harcban állnak az emberiség legna­gyobb boldogságáért, a béké­ért folytatott harcban. Ebben a kérdésben azután Igazán nem lehet, nem szabad hall­atni és aiki ubben a kérdés­ben hallgat, az már eleve a béke ellenségei mellé szegő- i.ött — azoknak a táborában állt, akár hitvány módon disszidált, akár itthon sunyin lapít; (Derültség.) A világért sem vonom e megállapítás kalapja alá azo­kat, ak®k még minidig önma­gukkal tépelődve talán kín­lódva, éber lelkiismerettel nézik a dolgokat, az íróknak ezt a részét, a művészeket, az értelmiségieket, akik biztos, hogf reménykedve várják, hogy a szellemi horizont is ki fog tisztulni — Íme látjuk ez az országgyűlés bizo­nyítja — hogy kitisztult a po- mnräi horizont. Talán nem a magam véle­ményét. hanem az országgyű­lésnek. a pártnak, a kormány­nak véleményét is fejezem ki, amikor azt mondom, hogy nincsenek lezárt sorompók sem a magyar belső szellemi életben, sem a Magyar Nép- köztársaság határainak a be­csületes magyar hazafiak előtt. Kádár János elvtárs a no­vember elejei helyzetről szól­va azt mondotta, hogy akkor a magyar kommunisták szá­mára a történelem feltett bi­zonyos kérdéseket. E kérdé­sekre Kádár elvtárs megadta a pontos világos félreérthe­tetlen válaszokat, amelyek helyességét — mondjuk meg nyíltan és meggyőződésünk szerint — a történelem igen is igazolta. De kérdezem vajon csak a magyar és a különböző országok kommunistái szá­mára tette fel — éppen a ma­gyar eseményekkel kapcso­latban — a történelem ezt a kérdést? Úgy vélem ez a kér­dés elsősorban a magyar nép­hez szólt ezekben a tragikus napokban. A kérdés a magyar nép számára így fogalmazha­1957. május 12. Az országgyűlés új ülésszakának munkájáról tó meg: öldöklő testvérharc­ban, gyilkos polgárháborúban akarsz-e elpusztulni, vagy bé­kében akarsz-e élni? Puska­poros hordó akarsz-e lenni, amelynek kanócát egy idegen imperialista hatalom gyújtja meg akkor, amikor ő akarja? És így folytathatnám ezek­nek a kérdéseknek szövege­zését, amelyekre nemcsak a párt felelősségérzete, hosz- szú harcos múltja önmagá­gában bízó ideológiája adta meg a választ ezekben a na­pokban és hetekben — hanem — úgy látom és tudom, s úgy tapasztaltam — megad­ták a választ azok a magyar milliók is, akik valóban bé­ben akarnak élni. De hogyan válaszol a ha­ladó emberiség erre a tör­ténelmi kérdésre? Engedjék meg nekem akinek módja volt az elmúlt hetekben hosz- szabb időt tölteni a mérhe­tetlen Kínai Népköztársaság­ban, hogy néhány szóval az emberi élmények egyszerűsé­gével s mégis reálpolitikai látókörben beszéljek erről. Egy mondatban tudom e ha­talmas távlatokat s majdnem harmincezer kilométert elérő utazás lényegét kifejezni, s ez a mondat így hangzik: higy- jék el a proletárinternacio- nallzmus ma a világtörténe­lem legnagyobb ereje. A világ békéjének a mi ma­gyar békénknek a proletárin- temacionalizmusnak legna­gyobb ereje nemcsak a fegy­veres túlerő, hanem az erköl­csi igazság abszolút ereje. Mit jelent ez? Azt, hogy a szoci­alizmus táborát minden em- bey munkája, a békés építés alakítja át legyőzhetetlen erő­vé. Az építés a szocialista tá­borban elsősorban az ember­ért folyik és nem a profitért, mint a kapitalista országok­ban. A sokszázezer és millió kilowatt energia termelés, az u.1 acélművek, vízierőművek a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és a szom­szédos népi demokráciákban is a mi népi Magyar Népköz- társaságunkban is az emberi­ségért, az emberekért, az uj nemzedék boldogulásáért, jö­vőjéért épülnek. Ez a pers­pektíva az ifjúság, gyerme­keink, és unokáink igazi élet- perspektivája. S mit nyújt ezzel a biztató sugárzó jövő­vel szemben az amerikai im­perializmus és a hozzá kény­szerült egyéb imperializmu­sok atomdiplomáciája? A gyermekek megsemmisítését, az emberiség alkotó erőinek teljes gúzsbakötését, sőt ta­lán teljes megbénítását. A proletárintemacionalizmus óriási, világtörténelmi jelen­tősége és ereje éppen a tra­gikus magyar események kap­csán bontakozott ki, s azt mondotta nekünk magyar új­ságíróknak Csou En-laj ápri­lis 4-én, hogy ez a magyar tragikus eseményeknek a jó oldala. Így kell nézni nem­zetközi légkörben a világpo­litika erőmezejében is a mi magyar ügyünket. Än s párton kívüli, becsüle­tes magyar emberek nevé­ben üdvözlöm és elfogadom a kormány és a párt prog­ramját, (Taps.) Ezzel a pénteki ülés végét­ért. Az országgyűlés szombati ülését néhány perccel tíz ára után nyitotta meg Rónai Sándor, az országgyűlés el­nöke. Résztvett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Antes István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sán­dor, dr. Dolesehall Frigyes, Horváth Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, dr. Münmich Ferenc, Nagy Jóaseíné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Tra/utman Rezső, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal el­nöke. A diplomáciai páholyokban ott volt a budapesti diplomá­ciai testületek számos veze­tője és tagja. Rónai Sándor bejelentette, hogy Miklós Árpád képvise­lőd mandátumáról történ', megfosztásával megüresedett helyre a budapesti választó­kerületből Vida Gyula kép­viselőt hívták be. Az ország­gyűlés a bejelentést tudomá­sul vette. Ezután folytatták a minisztertanács elnöíkéneK beszámolója feletti vitát Pongrác* Kálmán, a jogi bizottság elnöke Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság Al­kotmányának 11. szakasza szerint az országgyűlés meg­bízatása ez év május hó 17- én lejár. A törvényjavaslat az országgyűlés mandátumá­nak két évvel való meghosz- szabbítását tartalmazza — mondotta Pongrácz Kálmán, majd így folytatta: Az ország- gyűlés jogi igazgatási és igaz­ságügyi bizottsága teljes mér­tékben egyetért a törvényja­vaslat indokolásával. Ezután áriról beszélt, hogy az ellenforradalmi esemé­nyek országunkat egészséges fejlődésében visszavetették. Az ellenforradalom okozta károk teljes helyreállítása, a fejlődés további biztosítása mindenkitől az erők teljes latbaA'etését kívánja meg. Nem szabad semmi olyan­ra sem elhatároznunk ma­gunkat, ami az előttünk álló legfontosabb felada­toktól elvonná a figyelmet, csökkentené az arra fordí­tott e.rót. Az országgyűlési választá­sok megtartása feltétlenül gátló hatást gyakorolna erőink összpontosítására. Ke­vesebb időnk és erőnk ma­radna azoknak a feladatok­nak a végrehajtására, ame­lyek sürgősek, elsőrendű fon­tosságúak, és amelyek sike­res megoldását egész népünk elvárja tőlünk. A törvényjavaslat benyúj­tása ne keltse senkiben sem azt a hamis hiedelmet, hogy valamilyen különös, ki nem mondott okunk van a válasz­tások elhalasztására^ Barát és ellenség tapasztalhatta, hogy nem félünk a nép elé állni és nyíltan, őszintén be­szélni. Tudjuk, hogy választás esetén a nép a Hazafias Nép­front jelöltjeit választaná meg újból, és újból csak azo­kat küldené az országgyűlés­be, akik a nép javáért, a szocialista Magyarországért dolgoznak. Nem politikai tak­tikázás, hanem a nép és az állam érdeke az, amiért az országgyűlés megbízatásának meghosszabbítására teszünk javaslatot. — Meggyőződésünk, hogy az országgyűlés további mű­ködése során jó munkát fog végezni, biztosíték erre az a kétségtelen fejlődés, ame­lyen a jelenlegi országgyűlés 1953 óta keresztül ment. Uj színt hozott parlamentünk életébe az interpellációs jog gyakorlásának alkalmazása — ezzel a lehetőséggel a leg­utóbbi ülésszakon számos képviselőtársunk élt is és fel­szólalásukkal sok olyan kér­dés megnyugtató rendezésé­nek vetették meg alapját, amelyek megoldása a lakos­ság széles rétegeinek fontos érdeke. — Az ellenforradalom az országgyűlés munkáját is hátravelette. A körülmé­nyek miatt az országgyűlés háromnegyed éve nem tu­dott ülésszakot tartani. Tö­rekvésünk az. hogy ismét az országgyűlés döntsön a legfontosabb kérdésekben és teljes egészében gyako­rolja államhatalmi jogait, A választás elhalasztásá­nak indokai között végül azt is megemlíthetem, hogy az új választás megtartásához szükség veins az új választó­jogi törvényre is. Az ország­gyűlés megbízatásának meg­hosszabbítása lehetővé teszi azt is, hogy annakidején már az új törvény alapján vá­laszthassák meg az állampol­gárok az új országyűlést. Tisztelt Országgyűlés! Al­kotmányunk 18. paragrafusá­nak (2) bekezdése kimondja, hogy rendkívüli körülmények esetén az országgyűlés meg­bízatásának meghatározott időre való meghosszabbítását kimondhatja. Rendkívüli események esetén tehát le­hetőség van a megbízatás meghosszabbítására és ki ál­líthatja, hogy az ellenforra­dalom és az általa okozott súlyos károk megszüntetésé­nek munkája nem idézett elő rendkívüli körülményeket. Meggyőződésem, hogy helye­sen járunk el, ha a benyúj­tott törvényjavaslatot tör­vényerőre emeljük. Javaslom tehát a tisztelt országgyű­lésnek, hogy az 1953. évi má­jus hó 17. napján megválasz­tott orszát»"vűlés megbízatá­sának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot fo­gadja el. A törvényjavaslathoz Ac- hátz Imre és Nagy Kálmán képviselő szólt hozzá. Hang­súlyozták, hogy népünknek ma az az érdeke, hogy minél gyorsabban helyrehozzuk az ellenforradalom által okozott nagyon súlyos károkat, hogy minél gyorsabban tovább tud­juk emelni az életszínvona­lat. hogv bátran, határozot­tan és biztosan tudjuk to­vább építeni a szocializmust. S ha most uj választást ír­nánk ki. akkor két-három hó­napig, vagv még hosszabb ideig az összes állami, párt- és társadalmi szervek ereiét erre a munkára kellene össz­pontosítani, ez elterelné a fi­gyelmet a főfel ad átokról. — Ezért népünk érdeke elleni cselekedet volna, ha nem fogadnánk el a törvényjavas­latot. Nagy Kálmán felszólalása után az országgyűlés az 1953 évi május 17-én megválasz­tott országgyűlés megbízatá­sának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot álta­lánosságban és részleteiben elfogadta. Berki Mihályné Borsod megyei képviselő az eHenfomadalems Borsod megyei eseményedről beszélt. — A megyének külön sze­rencsétlensége volt — mon­dotta —, hogy abban a ne­héz időben vezetőposz tokon akadtak olyan emberek, akik soraikat elhagyva, opportu­nista magatartást tanúsítot­tak, egy követ fújtak az el­lenforradalom szóvivőivel, szovjet és pártellenes maga­tartást tanúsítottak. A volt megyei pártbizottság első titkára is ezek közé tarto­zott. Az úgynevezett forradalma tanácsok kulturális fronton is támadtak. Az iskolákban kötelezővé tették a hitokta­tást, a temp lom bajár ást, a tanítás előtti és utáni imát, a kereszt felrakását, s még a református vaUásúakat is kötelezték erre. Az ellenforradalom követ­keztében mintegy nyolc­százmillió forintnyi terme­lési érték esett ki a megye üzemeiben, bányáiban. — Meg keli azonban mon­dani — folytatta, — hogy a fö hangadók a bányákban nem az i"azi bányászok vol­tak, hanem a közéjük ke­rült ellenséges elemek: csendőrök, kuiákok. — Borsod megye ipari dol­gozói az elmúlt időkben tar­tott aktíva értekezleteken határozottan a szocialista munkaverseny újbóli megin­dítása mellett döntöttek. Engedjék meg, hogy az or­szággyűlésen tolmácsoljam a szuhavölgyi bányászok üze­netét az ország bányászaihoz és ipari dolgozóihoz. A szuhavölgyick azt java­solják: induljon meg újra a nemes vetélkedés, a szoci­alista munkaverseny az egész ország területén, hi­szen ez a termelés előrelcn- dftője. Ezután került sor a Ma­gyar Népköztársaság Alkot­mányának módosításáról szó­ló törvényjavaslat megtár­gyalására. A törvényjavaslat előadója Molnár Erik emelkedett szólásra 11521611 Országgyűlés! A jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság megtárgyalta az al­kotmány módosítására irányú ló javaslatot és azt egész ter­jedelmében elfogadta. A ja­vaslat az Alkotmány négy szakaszának, négy rendelke­zésének módósítására irá­nyul. Az első a 22. par., amely a következőképpen intézke­dik: „Az államigazgatás legfel­ső szerve a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa.” A javaslat arra irányul, hogy ezt a monda­tot egészítsük ki. zárójelbe téve, a következő szöveg­résszel: a magyar forradal­mi munkás- paraszt kor­mány. A kormány az ellenforra- lom elleni küzdelemben, mint a munkáshatalom képviselő­je, mint a munkásság és a dolgozó parasztság érdekei­nek képviselője jött létre. In­dokoltnak látszik rögzíteni. Ez az elgondolás teljes mér­tékben öszhangban áll alkot­mányunk egyéb érvényes rendelkezéseivel. A következő módosítás az alkotmány 24. §-át érinti, amely jelenleg felsorolja a Magyar Népköz!ársaság mi­nisztériumait. A javaslat sze­rint ezt a szövegrészt pótol­juk a következő rendelkezés­sel: A Magyar Népköztársaság minisztériumainak felsoro­lását külön tömény tartal­mazza. A múltban elég sűrűn ke­rült sor a minisztériumok szervezetének megváltoztatá­sára. Ilyenkor minden alka­lommal az alkotmányt kiel­lett módosítanunk, minthogy az alkotmány felsorolta a mi­nisztériumokat. Itt azonban nem olyan kérdésről van szó, amelyet az alkotmányban, tehát az állam alaptörvényé­ben kellene szabályozni. Ez­zel a módosítással természe­tesen nem akarunk utat nyitni annak, hogy a jövőben derűre-borúra átszervezzük a minisztériumokat. Inkább azt tartanánk helyesnek, ha si­kerülne a minisztériumokat stabilizálni. — Mindenesetre azonban a lehetőséget nyitva kell tartani arra, hogy al­kotmánymódosítás nélkül — ha szüksége merül fel — vál­toztassunk a minisztériumok szervezetén. A harmadik módosítás az alkotmány 67. paragrafusára, az ország címerére vonatko­zik. Szeretném felhívni a figyelmet ennek két alap­vonására. \v. íij címerbe bele van foglalva a nemzeti­színű pajzs. Ezzel ki akarjuk fejezni azt a történeti foly­tonosságot, amely a dolgozó magyar nép múltját, jelené­vel összeköti. A pajzs fölött elhelyezett vörös csillag vi­szont azt fejezi ki, hogy a dolgozó magyar nép — a dol­gozók nemzetiköri szolidaritá­sára támaszkodva — építi a szocialista rendszert. A címer tehát ebben a formájában kifejezi a dolgozó magyar nép társadalmi rendszerét és törekvéseit, de egyúttal ha­ladó nemzeti hagyományai­hoz való ragaszkodását is. — A címerrel kapcsolat­ban felmerült az a gondolat: vajon nem volna-e helyesebb érintetlenül hagyni jelenleg érvényen címerünket? Azt Mbhü. nem, wert; eemet s címernek hiányossága, hogy nem utal a nemzeti múltra, arra a jelentőségre, amelyet nemzeti hagyományainknak tulajdonítunk. Még inkább él kellett vetni az úgyneve­zett Kossuth-címer alkalma­zását, nemcsak azért, mert ez az ellenforradalom jelvé­nye volt, hanem azért is, mert szimbolikája ellentétben áll a dolgozó magyar nép mai eszméivel. Végül az utolsó szakasz, a 68. §, a Magyar Népköz- társaság zászlójáról szóL Itt az egész módosulás abban áll, hogy a zászlóról elmarad az eddig feltüntetett címer. Ennek indokolása egy­szerű. A zászló az állam nemzeti színekben kifejezett jelvénye és felesleges azt megterhelni a címer külön jelvényével. A törvényjavaslathoz Ná- násd László k évi selő szólt hozzá. Javasolta: a címer búzako* szóróját, technikailag móden sí teák. hogy jobben felismer­het' legyen. Reszegi Ferenc felszólalá­sa után az országgyűlés a Magyar Népköztársaság Alkotmá­nyának módosításáról szóló törvényjavaslatot általá­nosságban és részleteiben elfogadta. Az országgyűlés ezután uj tagokat választott az ország- gyűlés bizottságaiban meg­üresedett helyekre. Az uj bizottsági tagok a következők: Jogi igazgatási és igazság­ügyi bizottságba: dr. Molnár Erik, Erdei Ferenc, Juhász Imréné, Schumeth József. Külügyi bizottságba: Házi Árpád, Szabó Piroska, Kádas István, Non György. Petro- vics Jánosné, Becseics Llyu- bomir. Honvédelmi bizottságba) Úszta Gyula, Róka Mihály, Balogh Lajos, Koczina Gyu­la. Terv és költségvetési bi­zottságba: Olt Károly, Gyar­mati Sándomé. Oláh János, Nagy Károlyné, Bakos István, Vankó Gyula. Horváth Ká­roly. Mezőgazdasági bizottságba» Malolcsi János. Ipari bizottságba: Varga István, Klujber László. Kereskedelmi bizottságba: Friss István, Szobek András, Bognár József, Iván István­ná. Kulturális bizottságba: Dar­vas József, Peskó Lívia, Győ­ri Gyula. Mentelmi és összeférhetet­lenségi bizottságba: Földes László. Az országgyűlési állandó bizottságok uj tagjaira vo­natkozó javaslat elfogadása után Rónai Sándor iett be­jelentést és javaslatot. Az országgyűlés 1956. évi 1. sz. határozatában a jogi és igazságügyi bizottság felada­tává tette, hogy az ország- gyűlés, a Népköztársaság El­nöki Tanácsa, valamint a Minisztertanács működésé­nek összehangolására, mű­ködési területek megfelelő el­határolására javaslatot dol­gozzon ki s azt legkésőbb 1957. április 1-ig terjessze az országgyűlés elé, továbbá, hogy a legközelebbi üléssza­kig dolgozza ki és terjessze az országgyűlés elé a képvi­selők jogaira és kötelességei­re vonatkozó részletes szabá­lyokat. Ugyanakkor felhívta a mi­nisztertanácsot. hogy dolgoz­za ki az országgyűlési válasz­tásokra vonatkozó törvény- tervezetet és azt legkésőbb 1957. április 1-ig terjessze az országgyűlés elé. Az ellenfor­radalmi események megaka­dályozták, hogy ezek a hatá­rozatok határidőre megvaló­suljanak, ezért javaslom az országgyűlésnek járuljon hoz­zá, hogy ezek a javaslatok későbbi időpontban kerül le­nek az országgyűlés elé. Miután az orszá"—ülés a határidő meehosszabbítására vonatkozó javaslatot elfogad­ta, Rónai Sándor bejelentet­te, hogy az üzemekből, ter­melőszövetkezetekből, külön­böző társadalmi szervezetek­ből számos távirat érkezett az országgyűléshez, amelyek kifejezik a dogozók egyetér­tését a forradalmi munkás­paraszt kormány programjá­val, Rónai Sándor ezután az országgyűlés ülésszakát be­zárta, (MTI),

Next

/
Thumbnails
Contents