Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-12 / 110. szám

(Folytatás az első oldalról»

Bek az ellenforradalom belső és külső heródesed. A XX. század egyik legnagyobb kegyetlenségeként és gyalázataként jegyzik majd fel a történelemírók azoknak a lelkiismeretlen gengsztereknek uszítását, akik a „kereszteshadjárat” jelszavával, a sovinizmus és a szovj etell en esség lélekmérgező maszlagéval ^küldték a halálba, vagy az idegenség sivatagjába a magyar gyermekek százait.

És még valamiről kell szólnom ezzel a témakörrel kapcsolatban. En a kormánytői, a párttól emberiességet kérek. Tudom, hogy ezzel a kérésemmel nyitott kapukat döngetek. Mégis hozzá kell ehhez fűznöm, hogy az emberiesség alatt nem az álemberiességet hirdetem, amelynek frázisait a Méray Tiborok, a Déry Tiborok, a Háy Gyulák és társaik farizeus módon csak azért hangoztatták, hogy niegmérgezzék magyar Ifjúságunk fogékony lelkét.

Foglalkozott ezután Parragi György a mérayitilborok szerepével, a nyugati menekül t- íábarofcfoan. sínylődő megtévesztett magyar fiatalok helyzetével, majd arról beszélt, hogy a hazai, úgynevezett néma irodalomban most elszaporodtak a néma leventék (derültség), a partid némák. Mindenkinek magánügye, hogy beszélni, énekelni akar-e, cigányozni akar-e, vagy néma akar-e maradni. (Derültség.) A néma leventék azonban egyről étfeledkeznek, az élet nem marad néma. (Úgy van! Úgy van!) A május elsejei Indulók hatalmas szimfóniája előtt hiába dugták be bosszankodva vagy gyűlölködve az álhumaniz- mus vattájával a fülüket. (Úgy van!)

Az élet zeng tovább, a gyárak szirénái munkára hívnak. Aki ezt hallani nem

akarja, süketségre kárhoztatja önmagát, az élet

hangját viszont nem lehet

elnémítani.

De a némaságon túl van egy felelősség is, egy lelkiismereti felelősség Nemcsak a magyar nép, de a világ ösz- CTes népei élet-halál harcban állnak az emberiség legnagyobb boldogságáért, a békéért folytatott harcban. Ebben a kérdésben azután Igazán nem lehet, nem szabad hallatni és aiki ubben a kérdésben hallgat, az már eleve a béke ellenségei mellé szegő- i.ött — azoknak a táborában állt, akár hitvány módon disszidált, akár itthon sunyin lapít; (Derültség.)

A világért sem vonom e megállapítás kalapja alá azokat, ak®k még minidig önmagukkal tépelődve talán kínlódva, éber lelkiismerettel nézik a dolgokat, az íróknak ezt a részét, a művészeket, az értelmiségieket, akik biztos, hogf reménykedve várják, hogy a szellemi horizont is ki fog tisztulni — Íme látjuk ez az országgyűlés bizonyítja — hogy kitisztult a po- mnräi horizont.

Talán nem a magam véleményét. hanem az országgyűlésnek. a pártnak, a kormánynak véleményét is fejezem ki, amikor azt mondom, hogy nincsenek lezárt sorompók sem a magyar belső szellemi életben, sem a Magyar Nép- köztársaság határainak a becsületes magyar hazafiak előtt.

Kádár János elvtárs a november elejei helyzetről szólva azt mondotta, hogy akkor a magyar kommunisták számára a történelem feltett bizonyos kérdéseket. E kérdésekre Kádár elvtárs megadta a pontos világos félreérthetetlen válaszokat, amelyek helyességét — mondjuk meg nyíltan és meggyőződésünk szerint — a történelem igen is igazolta. De kérdezem vajon csak a magyar és a különböző országok kommunistái számára tette fel — éppen a magyar eseményekkel kapcsolatban — a történelem ezt a kérdést? Úgy vélem ez a kérdés elsősorban a magyar néphez szólt ezekben a tragikus napokban. A kérdés a magyar nép számára így fogalmazha1957. május 12.

Az országgyűlés új ülésszakának munkájáról

tó meg: öldöklő testvérharcban, gyilkos polgárháborúban akarsz-e elpusztulni, vagy békében akarsz-e élni? Puskaporos hordó akarsz-e lenni, amelynek kanócát egy idegen imperialista hatalom gyújtja meg akkor, amikor ő akarja? És így folytathatnám ezeknek a kérdéseknek szövegezését, amelyekre nemcsak a párt felelősségérzete, hosz- szú harcos múltja önmagágában bízó ideológiája adta meg a választ ezekben a napokban és hetekben — hanem — úgy látom és tudom, s úgy tapasztaltam — megadták a választ azok a magyar milliók is, akik valóban bében akarnak élni.

De hogyan válaszol a haladó emberiség erre a történelmi kérdésre? Engedjék meg nekem akinek módja volt az elmúlt hetekben hosz- szabb időt tölteni a mérhetetlen Kínai Népköztársaságban, hogy néhány szóval az emberi élmények egyszerűségével s mégis reálpolitikai látókörben beszéljek erről. Egy mondatban tudom e hatalmas távlatokat s majdnem harmincezer kilométert elérő utazás lényegét kifejezni, s ez a mondat így hangzik: higy- jék el a proletárinternacio- nallzmus ma a világtörténelem legnagyobb ereje.

A világ békéjének a mi magyar békénknek a proletárin- temacionalizmusnak legnagyobb ereje nemcsak a fegyveres túlerő, hanem az erkölcsi igazság abszolút ereje. Mit jelent ez? Azt, hogy a szocializmus táborát minden em- bey munkája, a békés építés alakítja át legyőzhetetlen erővé. Az építés a szocialista táborban elsősorban az emberért folyik és nem a profitért, mint a kapitalista országokban. A sokszázezer és millió kilowatt energia termelés, az u.1 acélművek, vízierőművek a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és a szomszédos népi demokráciákban is a mi népi Magyar Népköz- társaságunkban is az emberiségért, az emberekért, az uj nemzedék boldogulásáért, jövőjéért épülnek. Ez a perspektíva az ifjúság, gyermekeink, és unokáink igazi élet- perspektivája. S mit nyújt ezzel a biztató sugárzó jövővel szemben az amerikai imperializmus és a hozzá kényszerült egyéb imperializmusok atomdiplomáciája? A gyermekek megsemmisítését, az emberiség alkotó erőinek teljes gúzsbakötését, sőt talán teljes megbénítását. A proletárintemacionalizmus óriási, világtörténelmi jelentősége és ereje éppen a tragikus magyar események kapcsán bontakozott ki, s azt mondotta nekünk magyar újságíróknak Csou En-laj április 4-én, hogy ez a magyar tragikus eseményeknek a jó oldala. Így kell nézni nemzetközi légkörben a világpolitika erőmezejében is a mi magyar ügyünket.

Än s párton kívüli, becsületes magyar emberek nevében üdvözlöm és elfogadom a kormány és a párt programját, (Taps.)

Ezzel a pénteki ülés végétért.

Az országgyűlés szombati ülését néhány perccel tíz ára után nyitotta meg Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke.

Résztvett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Antes István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Dolesehall Frigyes, Horváth Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, dr. Münmich Ferenc, Nagy Jóaseíné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Tra/utman Rezső, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke.

A diplomáciai páholyokban ott volt a budapesti diplomáciai testületek számos vezetője és tagja.

Rónai Sándor bejelentette, hogy Miklós Árpád képviselőd mandátumáról történ', megfosztásával megüresedett helyre a budapesti választókerületből Vida Gyula képviselőt hívták be. Az országgyűlés a bejelentést tudomásul vette. Ezután folytatták a minisztertanács elnöíkéneK beszámolója feletti vitát

Pongrác* Kálmán, a jogi bizottság elnöke

Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 11. szakasza szerint az országgyűlés megbízatása ez év május hó 17- én lejár. A törvényjavaslat az országgyűlés mandátumának két évvel való meghosz- szabbítását tartalmazza — mondotta Pongrácz Kálmán, majd így folytatta: Az ország- gyűlés jogi igazgatási és igazságügyi bizottsága teljes mértékben egyetért a törvényjavaslat indokolásával.

Ezután áriról beszélt, hogy az ellenforradalmi események országunkat egészséges fejlődésében visszavetették. Az ellenforradalom okozta károk teljes helyreállítása, a fejlődés további biztosítása mindenkitől az erők teljes latbaA'etését kívánja meg.

Nem szabad semmi olyanra sem elhatároznunk magunkat, ami az előttünk álló legfontosabb feladatoktól elvonná a figyelmet, csökkentené az arra fordított e.rót.

Az országgyűlési választások megtartása feltétlenül gátló hatást gyakorolna erőink összpontosítására. Kevesebb időnk és erőnk maradna azoknak a feladatoknak a végrehajtására, amelyek sürgősek, elsőrendű fontosságúak, és amelyek sikeres megoldását egész népünk elvárja tőlünk.

A törvényjavaslat benyújtása ne keltse senkiben sem azt a hamis hiedelmet, hogy valamilyen különös, ki nem mondott okunk van a választások elhalasztására^ Barát

és ellenség tapasztalhatta, hogy nem félünk a nép elé állni és nyíltan, őszintén beszélni. Tudjuk, hogy választás esetén a nép a Hazafias Népfront jelöltjeit választaná meg újból, és újból csak azokat küldené az országgyűlésbe, akik a nép javáért, a szocialista Magyarországért dolgoznak. Nem politikai taktikázás, hanem a nép és az állam érdeke az, amiért az országgyűlés megbízatásának meghosszabbítására teszünk javaslatot.

— Meggyőződésünk, hogy az országgyűlés további működése során jó munkát fog végezni, biztosíték erre az a kétségtelen fejlődés, amelyen a jelenlegi országgyűlés 1953 óta keresztül ment. Uj színt hozott parlamentünk életébe az interpellációs jog gyakorlásának alkalmazása — ezzel a lehetőséggel a legutóbbi ülésszakon számos képviselőtársunk élt is és felszólalásukkal sok olyan kérdés megnyugtató rendezésének vetették meg alapját, amelyek megoldása a lakosság széles rétegeinek fontos érdeke.

— Az ellenforradalom az országgyűlés munkáját is hátravelette. A körülmények miatt az országgyűlés háromnegyed éve nem tudott ülésszakot tartani. Törekvésünk az. hogy ismét az országgyűlés döntsön a legfontosabb kérdésekben és teljes egészében gyakorolja államhatalmi jogait, A választás elhalasztásának indokai között végül azt is megemlíthetem, hogy az új választás megtartásához szükség veins az új választójogi törvényre is. Az országgyűlés megbízatásának meghosszabbítása lehetővé teszi azt is, hogy annakidején már az új törvény alapján választhassák meg az állampolgárok az új országyűlést.

Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk 18. paragrafusának (2) bekezdése kimondja, hogy rendkívüli körülmények esetén az országgyűlés megbízatásának meghatározott időre való meghosszabbítását kimondhatja. Rendkívüli események esetén tehát lehetőség van a megbízatás meghosszabbítására és ki állíthatja, hogy az ellenforradalom és az általa okozott súlyos károk megszüntetésének munkája nem idézett elő rendkívüli körülményeket. Meggyőződésem, hogy helyesen járunk el, ha a benyújtott törvényjavaslatot törvényerőre emeljük. Javaslom tehát a tisztelt országgyűlésnek, hogy az 1953. évi május hó 17. napján megválasztott orszát»"vűlés megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot fogadja el.

A törvényjavaslathoz Ac- hátz Imre és Nagy Kálmán képviselő szólt hozzá. Hangsúlyozták, hogy népünknek ma az az érdeke, hogy minél gyorsabban helyrehozzuk az ellenforradalom által okozott nagyon súlyos károkat, hogy minél gyorsabban tovább tudjuk emelni az életszínvonalat. hogv bátran, határozottan és biztosan tudjuk tovább építeni a szocializmust. S ha most uj választást írnánk ki. akkor két-három hónapig, vagv még hosszabb ideig az összes állami, párt- és társadalmi szervek ereiét erre a munkára kellene összpontosítani, ez elterelné a figyelmet a főfel ad átokról. — Ezért népünk érdeke elleni cselekedet volna, ha nem fogadnánk el a törvényjavaslatot.

Nagy Kálmán felszólalása után az országgyűlés az 1953 évi május 17-én megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta.

Berki Mihályné Borsod megyei képviselő

az eHenfomadalems Borsod megyei eseményedről beszélt. — A megyének külön szerencsétlensége volt — mondotta —, hogy abban a nehéz időben vezetőposz tokon akadtak olyan emberek, akik soraikat elhagyva, opportunista magatartást tanúsítottak, egy követ fújtak az ellenforradalom szóvivőivel, szovjet és pártellenes magatartást tanúsítottak. A volt megyei pártbizottság első titkára is ezek közé tartozott.

Az úgynevezett forradalma tanácsok kulturális fronton is támadtak. Az iskolákban kötelezővé tették a hitoktatást, a temp lom bajár ást, a tanítás előtti és utáni imát, a kereszt felrakását, s még a református vaUásúakat is kötelezték erre.

Az ellenforradalom következtében mintegy nyolcszázmillió forintnyi termelési érték esett ki a megye üzemeiben, bányáiban.

— Meg keli azonban mondani — folytatta, — hogy a fö hangadók a bányákban nem az i"azi bányászok voltak, hanem a közéjük került ellenséges elemek: csendőrök, kuiákok.

— Borsod megye ipari dolgozói az elmúlt időkben tartott aktíva értekezleteken határozottan a szocialista munkaverseny újbóli megindítása mellett döntöttek.

Engedjék meg, hogy az országgyűlésen tolmácsoljam a szuhavölgyi bányászok üzenetét az ország bányászaihoz és ipari dolgozóihoz.

A szuhavölgyick azt javasolják: induljon meg újra a nemes vetélkedés, a szocialista munkaverseny az egész ország területén, hiszen ez a termelés előrelcn- dftője.

Ezután került sor a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására. A törvényjavaslat előadója

Molnár Erik emelkedett szólásra

11521611 Országgyűlés! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megtárgyalta az alkotmány módosítására irányú ló javaslatot és azt egész terjedelmében elfogadta. A javaslat az Alkotmány négy szakaszának, négy rendelkezésének módósítására irányul. Az első a 22. par., amely a következőképpen intézkedik:

„Az államigazgatás legfelső szerve a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa.” A javaslat arra irányul, hogy ezt a mondatot egészítsük ki. zárójelbe téve, a következő szövegrésszel: a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány.

A kormány az ellenforra- lom elleni küzdelemben, mint a munkáshatalom képviselője, mint a munkásság és a dolgozó parasztság érdekeinek képviselője jött létre. Indokoltnak látszik rögzíteni. Ez az elgondolás teljes mértékben öszhangban áll alkotmányunk egyéb érvényes rendelkezéseivel.

A következő módosítás az alkotmány 24. §-át érinti, amely jelenleg felsorolja a Magyar Népköz!ársaság minisztériumait. A javaslat szerint ezt a szövegrészt pótoljuk a következő rendelkezéssel:

A Magyar Népköztársaság minisztériumainak felsorolását külön tömény tartalmazza.

A múltban elég sűrűn került sor a minisztériumok szervezetének megváltoztatására. Ilyenkor minden alkalommal az alkotmányt kiellett módosítanunk, minthogy az alkotmány felsorolta a minisztériumokat. Itt azonban nem olyan kérdésről van szó, amelyet az alkotmányban, tehát az állam alaptörvényében kellene szabályozni. Ezzel a módosítással természetesen nem akarunk utat nyitni annak, hogy a jövőben derűre-borúra átszervezzük a minisztériumokat. Inkább azt tartanánk helyesnek, ha sikerülne a minisztériumokat stabilizálni. — Mindenesetre azonban a lehetőséget nyitva kell tartani arra, hogy alkotmánymódosítás nélkül — ha szüksége merül fel — változtassunk a minisztériumok szervezetén.

A harmadik módosítás az alkotmány 67. paragrafusára, az ország címerére vonatkozik. Szeretném felhívni a figyelmet ennek két alapvonására.

\v. íij címerbe

bele van foglalva a nemzetiszínű pajzs. Ezzel ki akarjuk fejezni azt a történeti folytonosságot, amely a dolgozó magyar nép múltját, jelenével összeköti. A pajzs fölött elhelyezett vörös csillag viszont azt fejezi ki, hogy a dolgozó magyar nép — a dolgozók nemzetiköri szolidaritására támaszkodva — építi a szocialista rendszert. A címer tehát ebben a formájában kifejezi a dolgozó magyar nép társadalmi rendszerét és törekvéseit, de egyúttal haladó nemzeti hagyományaihoz való ragaszkodását is.

— A címerrel kapcsolatban felmerült az a gondolat: vajon nem volna-e helyesebb érintetlenül hagyni jelenleg érvényen címerünket? Azt

Mbhü. nem, wert; eemet s

címernek hiányossága, hogy nem utal a nemzeti múltra, arra a jelentőségre, amelyet nemzeti hagyományainknak tulajdonítunk. Még inkább él kellett vetni az úgynevezett Kossuth-címer alkalmazását, nemcsak azért, mert ez az ellenforradalom jelvénye volt, hanem azért is, mert szimbolikája ellentétben áll a dolgozó magyar nép mai eszméivel.

Végül az utolsó szakasz, a 68. §,

a Magyar Népköz- társaság zászlójáról

szóL Itt az egész módosulás abban áll, hogy a zászlóról elmarad az eddig feltüntetett címer. Ennek indokolása egyszerű. A zászló az állam nemzeti színekben kifejezett jelvénye és felesleges azt megterhelni a címer külön jelvényével.

A törvényjavaslathoz Ná- násd László k évi selő szólt hozzá.

Javasolta: a címer búzako* szóróját, technikailag móden sí teák. hogy jobben felismerhet' legyen.

Reszegi Ferenc felszólalása után

az országgyűlés a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta.

Az országgyűlés ezután uj tagokat választott az ország- gyűlés bizottságaiban megüresedett helyekre.

Az uj bizottsági tagok a következők:

Jogi igazgatási és igazságügyi bizottságba: dr. Molnár Erik, Erdei Ferenc, Juhász Imréné, Schumeth József.

Külügyi bizottságba: Házi Árpád, Szabó Piroska, Kádas István, Non György. Petro- vics Jánosné, Becseics Llyu- bomir.

Honvédelmi bizottságba) Úszta Gyula, Róka Mihály, Balogh Lajos, Koczina Gyula.

Terv és költségvetési bizottságba: Olt Károly, Gyarmati Sándomé. Oláh János, Nagy Károlyné, Bakos István, Vankó Gyula. Horváth Károly.

Mezőgazdasági bizottságba» Malolcsi János.

Ipari bizottságba: Varga István, Klujber László.

Kereskedelmi bizottságba: Friss István, Szobek András, Bognár József, Iván Istvánná.

Kulturális bizottságba: Darvas József, Peskó Lívia, Győri Gyula.

Mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságba: Földes László.

Az országgyűlési állandó

bizottságok uj tagjaira vonatkozó javaslat elfogadása után Rónai Sándor iett bejelentést és javaslatot.

Az országgyűlés 1956. évi 1. sz. határozatában a jogi és igazságügyi bizottság feladatává tette, hogy az ország- gyűlés, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, valamint a Minisztertanács működésének összehangolására, működési területek megfelelő elhatárolására javaslatot dolgozzon ki s azt legkésőbb 1957. április 1-ig terjessze az országgyűlés elé, továbbá, hogy a legközelebbi ülésszakig dolgozza ki és terjessze az országgyűlés elé a képviselők jogaira és kötelességeire vonatkozó részletes szabályokat.

Ugyanakkor felhívta a minisztertanácsot. hogy dolgozza ki az országgyűlési választásokra vonatkozó törvény- tervezetet és azt legkésőbb 1957. április 1-ig terjessze az országgyűlés elé. Az ellenforradalmi események megakadályozták, hogy ezek a határozatok határidőre megvalósuljanak, ezért javaslom az országgyűlésnek járuljon hozzá, hogy ezek a javaslatok későbbi időpontban kerül lenek az országgyűlés elé.

Miután az orszá"—ülés a határidő meehosszabbítására vonatkozó javaslatot elfogadta, Rónai Sándor bejelentette, hogy az üzemekből, termelőszövetkezetekből, különböző társadalmi szervezetekből számos távirat érkezett az országgyűléshez, amelyek kifejezik a dogozók egyetértését a forradalmi munkásparaszt kormány programjával, Rónai Sándor ezután az országgyűlés ülésszakát bezárta, (MTI),