Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-11 / 109. szám

Jászsági jegyzetek AZ EMBER végig I dogálnak naphosszat az artézi a jászberényi járás kutak körül. Vékonyan cso­rog a víz, nehezen telik rneg HA utazza községeit és egy kicsit körül­néz a falvakban (persze nem a falukutató, néprajzgyüjtö, vagy éppen a festőművész szemével, hanem mint olyan közönséges halandó, aki le tudja írni a nevét és egyet- mást szeretne is látni), na­gyon sok különbséget nem ta­lál közöttük és a többi alföldi falvak között. A házakat itt is főkénJ váily "'bői építik, újabban "tégla- vagy termés­kő alappal, cseréptetőt húz­nak fölé. Itt-ott még — mint régi korok emlékei «— fellel­hetők a zöldmohával benőtt nádtetős, vertfalú, alacsony házikók is. A házak előtt ki6 kertek, amelyeket rendsze­rint a lányok, vágj' az asszo­nyok gondoznak és olyan büszkék rá, mint a kínai csá­szár volt a magáéra. Az utcák szélesek, egyenesek és ilyen­kor tavasszal tiszták is. Erre­felé az a szokás, hogy tavasz- szal a földutakat elboronál- ják, kiegyengetik. Az utcákon mindkét oldalon fasor, több­nyire akác, amelyet minden télen aranyira felnyesnek, amennyire csak elérik. Fában szegény vidék ez. Erdő nincs, jó az a gally tüzelőnek. Az utcákon malacok turkálnak, kecskék legelésznek, a vízle­vezető árkokban — ha van b-mnük víz — libák.' kacsák locsognak, ha nincs víz, féllá­bon állva bámészkodnak vagy jóllakottan, csőrüket szár­nyuk alá dugva szunyókál­nak. HUSVßT ELŐTT a háza­kat kimeszelik, kisöprik az udvart — szóval ünneplő ru­hába öltözik a falu. Különö­sen nagy gonddal csinálják ezt a lányos házaknál, mert jól tudják, az okos legény nemcsak a választottjában gyönyörködik, hanem jó azt még a házasság előtt meg­tudni, mennyire tiszta, milyen rendszerető az a lány, tud-e jól főzni — szóval lesz-e be­lőle jó háziasszony. Van azért egy jellegzetes­sége is ezeknek a jászsági fal­vaknak. Népes csoportok áll­a kanta, vagy a konso, vara- kozni kell. Várakozás közben aztán meghányj ák-vetik a fa­lu, az ország gondját-baját. Aki friss híreket akar sze­rezni, csak ide menjen, meg­tudhat itt mindent. Olyan egyformák hát ezek a falvak, mint két tyúktojás? Csak a felületes szemlélő lát­ja így. A valóságban az utóbbi években sokat változ­tak. Változtak a társadalmi viszonyok, az emberek, de változott a falvak külső képe is. Persze nem egyformán. Nézzünk csak meg két közsé­get, Jánoshidát és Alattyánt. Hasonlítsuk össze a kettőt. Megéri. SOK VOLNA elmondani, mi mindent építettek ebben a két községben állami támo­gatással és magánerőből is az utolsó évtizedben. Most nem erről akarok írni, .hanem ar- ró1, lujgy ezen községek lako­sai mennyire tartják szív­ügyüknek saját falujuk szépí­tését, fejlesztését. Mert ezen is sok múlik. És e tekintet­ben nagy különbség van a két község között. Jánoshidán az 1955—56-os években 1600 méter betonjár­dát építettek. Építettek egy új mozit, két iskolát, másfél kilométerrel növelték a vil­lanyhálózatot, és két autó­buszvárótermet létesítettek — csak a legfontosabbakat em­lítjük. Mindezt a községfej­lesztési hozzájárulásból, tehát az adófizető polgárok támoga­tásával. És mit tud felmutat­ni ezzel szemben Alattyán? Ez idő alatt mindössze egy autóbuszvárót érmét építettek — semmi töt' t. Ha tehát összehasonlítjuk a kettőt, nem is lehet egy napon emlí­teni. No. de mi lehet ennek az oka? Talán a járási tanácsnak mostohagyermeke Alattyán? Szó sincs róla. Más bajok vannak itt. Jánoshidán a la­kosság pontosan fizeti a köz­ségfejlesztési hozzájárulást, Alaltyánban nem akarnak fi-1 zetni. A múlt évről még 851 ezer forint hátralék van és az ezévi féjlesz'ési hozzájáru­lással sem tülekednek. HA EZ ÍGY megy tovább, nem is lesz betonjárda Alaty- tyánban, hiába követelik. Nem fogják bővíteni a vil­lanyhálózatot, akármennyit járnak is a tanácsvezetők nyakára. A szép, új tanács­háza előtt díszlik a virágos parii. A községen átutazó megcsodálja, és elismerően bólint: milyen szép kis község ez az Alattyán. De párszáz méterrel odébb az őszi esőzé­sek idején hasig merülhet a sárba. Petróleumlámpánál vakoskodhat továbbra is. Jól van ez így? NEM LEHETNE ezen vál­toztatni? De lehet. Tulajdon­képpen a község lakóin mú­lik, akarnak-e változtatni rajta. Az elmúlt esztendők­ben nem sokat törődtek a ta­nács vezetői sem az ilyesmi­vel. A községfejlesztés egy fiatal leányzóra volt bízva, aki nem értett hozzá, nem is sokat törődött vele. Az épí­tési állandó bizottság csak papíron létezett, a valóságban nem sok vizet zavart. Ezek- után nem csoda, hogy a la­kosság körében olyan nézet van, nem érdemes a község- fejlesztési hozzájárulást fi­zetni, úgyis elviszi a járás. Pedig nem kellene messzire menni ahhoz, hogy meggyő­ződjenek az ellenkezőiéről. Menjenek csak át Jánosiadé­ra, ott megláthatják, ml az igazság. AZ ÚJ TANÄCSVEZETÖK bíznak benne, hogy most majd másként lesz. Ezentúl többet foglalkoznak a község­fejlesztéssel. Megtárgyalják tanácsülésen, megmagyaráz­zák a lakosságnak, miért van szükség a községfej lesztési járulék kivetésére. Ebbe a munkába bevonják a tanács­tagokat. Reméljük, ez az erő­feszítés meghozza a maga gyümölcsét és rövid idő múl­va Alattyán versenyre kel Jánoshddával abban, hogy melyik Ipse a szebb, a csino­sabb és gundozottabb. B. K. M. Az olvasó kérdez, a 7iszavidék válaszol A nyugdíj rendelettel kapcsolatban | Kérem, közöljék, hogy mi­lyen számú rendelet az, amely szerint öregségi nyug­díj megállapítható. A bizto­sítatlan idő szórványos le­het-e, vagy az sem számít, ha a biztosítás hiánya 3—4 évre folytonosan fennállott? Beke András, Tiszafüred, Rákosi-u. 127. * öregségi nyugdíjra az a 60. életévét betöltött dolgozó férfi jogosult, aki 10 év mun­kaviszonnyal rendelkezik. A munkaviszonyok között, va­lamint az utolsó munkavi­szony megszűnése és a kor­határ elérése között öt évet meghaladó megszakítás ese­tén a megelőző munkavi­szonyt figyelembe venni nem lehet. A fentieket az 1954. évi 28. sz. tvr. 2. §, valamint a 69/1954. M. T. sz. rendelet 24. §-ai szabályozzák. A Megyei Tanács Egész­ségügyi Osztályától az alábbi felvilágosítást kaptuk: Ez év szeptemberében in­dul ápolónőképző tanfolyam Budapesten, a Makarenkó-u. 15. sz. alatt. Csak érettségi- zettEik, jelentkezhetnek. Ala­csonyabb képesítéssel lehet jelentkezni és szintén szep­temberben indul be: Szom­bathelyen (Hámán Kató-u.), Szegeden (Tolbuchin sugár-út 1.), Székesfehérváron (Zalka Máté-u.) és Debrecenben (Vöröehadsereg útja). Kér vényét már most küldje el. Az illetékesek válaszolnak A Tiszavidék május 7-i számában az újszászi halász­szövetkezet tagjai kérésére a Megyei Tanács Halászati és Vadászati előadója a követ- liezöket közli: „A kérdéses vízterületet a Földművelésügyi Miniszté­rium a Magyar Országos Horgász Szövetségnek adta bérbe — tehát a Megyei Tanácsnak nem áll jogában a felettes szerv által megkö­tött haszonbérleti szerződést felbontani." Kérjük az újszászi halá­szokat, hogy forduljanak ké­résükkel a Földművelésügyi Minisztériumhoz. * Köszönettel vettük a Tisza­vidék február 24-i számában „A vásárlók érdekében*' megjelent cikket, mely több üzemrészünkben elkövetett szabálytalanságokat fedett fel. A vétőket az AKF büntette meg. de ezen túlmenően a notórius súlycsonkitók ellen a továbbiakban fegyelmileg is eljárunk, A felfedett hiá­nyosságokkal kapcsolatosan általánosságban is intézked­tünk a Vállalat Hivatalos Értesítőjén keresztül. KÓCSA MIHÁLY sk., v ig. MÁV Utasellátó Üzemi V., Budapest, Sokgyermekes családok jutalmazásáról Felvilágosítást kérnék a sokgyermekes családok ju­talmazásáról. Kik kaphatnak és hol lehet kérni. Gy. SZABÓ SÁNDORNÉ, Tissakürt, Muszály szöllő. * Hat- vagy többgyermekes anya részére abban az eset­ben kell az 1957. évi 21. sz. törvényerejű rendelet alapján jutalmat folyósítani, ha az anyának legutóbb 1957 már­cius 8. napján, vagy azt kö­vetően született gyermeke. A sokgyermekes anyának a pénzjutalomra való előter­jesztését az anya állandó lakóhelye szerint illetékes községi tanács végrehajtó bizottságának titkára, város­ban a városi tanács végre­hajtó bizottsága egészség­ügyi osztályának szociálpoli­tikai csoportja köteles meg­tenni. A hatgyermekes anya részére — a rendeletben meghatározott feltételek fenn­forgása esetén — 1200 forint pénzjutalom fizethető. A iá-rinítveasetők; nevében A Kolozsvári Iádon vil­lanyszerelési munkálatokat végeztek és a villanyvezeték kábelját a híd mellett lévő Bajcsy-Zsilinszky út alatt ve­zették el. A kábelfektetés óta az úton egy nagy mélyedés keletkezett és járművel át­menni rajta életveszélyes. A motorosok kényszerítve van­nak, hogy a járdára menje­nek fel. ami megengedhetet­len, Kérjük az illetékeseket, hogy az utat javíttassák meg, mert most már annyira le­süllyedt. bogy járni rajta életveszélyes. POLGAR ISTVÁN t Szolnok 4 pof őnő «se Szeretném, hogy ha közöl­nék, hol indul ápolónő- képző iskola, és kik jelent- kezhefcnelái Kérem a Mtéte­. Fenti ügyben a Szolnok Városi Tanács VB Ipari és Műszaki csoportját kerestük fel. A műszaki csoport a pa­nasz' kivizsgálta s megálla­pította annak jogosságát, — azonban a vonatkozó útsza­kasz a Budapesti Útfenntartó Vállalathoz tartozik. A mun­kálatok elvégzésére az Út­fenntartó Vállalat figyelmét távbeszélőn keresztül felhív­ták. (Reméljük a Budapesti Ütfcnp- tartö Vállalat a jogos panaszt a legrövidebb időn belül orvosolni fogja. A szerk.) vetnék lenni léket megírni, vagy a címet, ahol pontosan meg lehet tudni. Kiss Mária, KunsTWhtoárum., Vásártér 7. A SZOLNOKI FIATAL MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA ELÉ Bokros László festőművész vizisportolókat ábrázoló diplo­mamunkája, Freskó. (III. folytatás.) De nemcsak dolgozni fog­nak itt a fiatal művészek. Abból, hogy itt laknak és itt dolgoznak, önként adódik, hogy társadalmi életük is itt zajlik le. „Zajlik” — ez bi­zony túlságosan hangos kife­jezés. Nagyon is csendesen, nagyon is magányosan, na­gyon is egyedül éldegélnek eddig, különösen a nőtlen fiatalemberek. Pedig céljuk az is, hogy megismerkedje­nek a város dolgozóival, s szeretnének baráti körre, tár­saságra, ismeretségre szert tenni, hogy a különféle fog­lalkozású, vagy más művé­szeti ágban tevékenykedő embertársaikkal való érint­kezés útján látókörük széle­sedjék, ők maguk sokolda­lúvá, s ezen keresztül mű­veik is változatosabbá, színe­sebbé legyenek. BÁRMENNYIRE tudják is, hogy ez azonnal nem lehet­séges, mégis szeretnének egy klubhelyiséget, ahol szerény keretek között baráti össze­jöveteleket rendezhetnének, ahová a megyében szétszór­tan élő müvészkollegáikat is meghívhatnák néha-néha. hogy azok is szorosabban zárkózhatnának fel a Szol­noki Művésztelep életéhez, de szeretnék egyszer-egyszer a színház érdeklődőbb művé­szeit, vagy a Zeneiskola mű­vésztanárait, sót: mérnökö­ket, orvosokat, pedagóguso­kat stb. vendégül látni. Mű­vész-klub volna ez tehát, azonban nem szigorúan kép­zőművészek látogatására kor­látozva, mert szívesen látott vendég volna ott nemcsak a többi művészeti ág képvise­lője, de mindenki, aki ba­rátja és pártolója a szép- müvészeteknek. Lám, már nem is fázom. Mészáros Lajos sem dörzsöli már dermedt kezét. Már fe­lesleges a durúzsoló vas­kályha, már melegebben csil­lannak a szemeik. Jóleső me­legség árad el bennem, ami­kor búcsút veszek a fiatal művészgárdától. Nem, nem hosszú időre búcsúzunk. Most már a konkrét tennivalók következnek. Most jön a, sok­sok apró, megoldásra váró, gyakorlati feladat: kereteket' kell készíttetni a kiállítandó képeknek; járművet kell sze­rezni a művészek egy része által Turkevén tárolt kép- és szoboranyag Szolnokra tör­ténő szállításához.. Most már gyakori vendég leszek köz­tük és remélem, ők is gya­kori vendégek lesznek ná­lunk. Remélem, úgy jönnek múzeumunkba, úgy jönnek hivatalainkba, mint akik régi ismerősök közé jönnek, mint akik if^za jönnek. Várjuk őket, nem fognak fázni! Cziráky Julia * Ebben a számunkban a szolnoki fiatal képzőművé­szek közül kettőt mutatunk be. Bokros László festő­művész Maga is szinte gyerek még. s mégis egy formás kis új­szülöttnek gondos édesapja. Meghatódom, ha reggel, munkahelyem felé tartva szembetalálkozom vele, amint korai bevásárlásából már hazafelé cipekedik: viszi a fejecskét, a gyümölcsöt, a kenyeret... Titkos vágya, hogy — Hódmezővásárhely­hez hasonlóan — itt is kap­janak a művészek a várostól egy-egy hold földet haszná­latra. Szívesen kapálgatna benne, kell is a sportot he­lyettesítő testmozgás a szel­lemi foglalkozást űző ember- nett. Egyébként művészcsalád­ból származik. Első indítá­sát édesanyjától kapta, ké­sőbb ismerte meg nagybáty­ja munkásságát, aki festő­művész. Bokros László igen korán kezdett a festegetés- hez. A festői szépségű Pécs városában laktak. Tanítókép­zőt végzett, s ugyanakkor már képezte magát a pécsi szabadiskolán, ahol igen te­hetségesnek tartották. Onnan került a főiskolára. 6 évig tanúit, freskóféstésre spe­cializálta magát. Diploma­munkája is — melyet itt lát az olvasó' — freskó; érdekes, újszerű témaválasztással, ví­zisportolókat ábrázol. Hasonló témák feldolgozá­sához nálunk is lesz bőven alkalma, hiszen Szolnokon is van vízi élet, városunkból szép számmal kerültek ki élvonalbeli vízisportolók. Bokros László a Szolnokon töltött rövid idő alatt már Igen sokat dolgozott. Befe­jezte az utolsó ecsetvonáso- ikat is a magával hozott félig kész, vagy éppen megkezdett műveken, s megkezdte az új környezetben, új életkörül­mények között az új tájak, új képek tanulmányozását, feldolgozását. Ha a fiatal művészek vasárnap megnyíló kiállításán még nem is. de a későbbi időpontban rende­zendő kis gyűjteményes ki­állításán és az őszi megyei képzőművészeti kiállításon már zömmel Szolnokon, Szol­nokról és a megye külön­böző tájairól készített képeit ismerheti majd meg a mű­vészetpártoló közönség. /Vagy hívőn szobrász­művész Már az elemi iskolában si­kere volt rajzaival. Szüleinek tanácsolták, hogy taníttassák gyermeküket, azonban ehhez nem volt módjuk. Fűszeres- inas, borbély, napszámos és gyárimunkás lett, közben — ha ideje engedte — rajzolt és mintázott. 21 éves koráig még művészt nem is látott. Végre nagysokára találkozott így szobrásszal, Szabó Ist­vánnal, aki ismerte munkáit és tehetségesnek tartotta. Hozzá is foghatott volna a tanuláshoz, azonban közbe­jött a második világháború. Négy évi katonáskodás, majd újabb néhány évi tétlenség után — 1948-ban részt vett a községükben, Jászkaraje- nőn rendezett kiállításon. Ekkor újból felfigyeltek rá. Jelentkezett a Derkovits Kol­légiumban, fel is vették, majd a főiskolára is. Főis­kolai tanulmányai végeztével néhány fiatal művésztársá­val együtt Turkevén próbált letelepedni és dolgozni. Alig volt azonban ideje ahhoz, hogy megszeresse Turkevét és megszeressék őt, ismét katonai behívó szólította el a művészeti munka mellől. Leszerelése után — most már végérvényesen — váro­sunkba került, s itt akarja valóra váltani kitűzött szob­rászati terveit. Régebben főleg állatfigu­rákat mintázott. Ezek formá­jának és mozgásának tanul­mányozását aztán nagy mér­tékben tudta hasznosítani a főiskolán. (folyt, köv.) 1957. május 11«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents