Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-01 / 101. szám
RÉGI MAGYAR MÁJUS ELSEJÉK EMLÉKEIBŐL cgcfrcicsa »;acsc*-<s<»c!<scSc!<®C)äkS<8aSc*<»cScF<»cscK8aSGl<^QSc!<akScF<3ascSsj9<3äkX<3CSc^ _.í<^aK»cScKSKékA<íK^c^<^A<-^a^^c^iK«c^fa!K^A^3'3Sa^^c<K^KScK#cScK»c5-'' 1 Spanyolországi harcosok május elsejei üzenete Itt harcolunk Madrid védelmében, a kapitalizmus szörnyszülött eszköze, a nemzetközi fasizmus borzalmai ellen, a spanyol nép szabadságáért és boldog életéért. Életünket kockáztatva, mindennapos súlyos harcaink közepette, soha, egy pillanatra sem feledkezünk meg otthonmaradt elvtársaintoról, s a világ egyhatod részén, a Szovjetunióban a szocializmust diadalmasan építő, felszabadult munkásosztályról. A közeledő május elsejei ünnepek alkalmából, mely az egész vil 'gom a szabadságáért, életéért és boldog jövőjéért küzdő spanyol proletariátus védelmének jegyében kell, hogy lejátszódjon, meleg forradalmi proletárüdvözletünket küldjük a párizsi, prágai, pozsonyi és moszkvai magyar proletár lapokon keresztül az összes magyarnyelvű munkás és paraszt dolgozóknak, valamint a forradalmi Intelligenciának. Reméljük, hogy ez a május elseje mindenütt a fasizmus által halálosan fenyegetett munkásságnak„ egysége jegyében, már nem a védekezés, hanem a diadalmas támadás Jegyéiben fog lejátszódni, éppen úgy, mint ahogy mi itten a madridi fronton tesszük. Éljen a spanyol dolgozók szabadságharca! Éljen az 1937-es május elsejei harcos tüntetés! Éljen a Szovjetunió és nagy vezére: Sztálin elvtárs! Halál Hitlerre, Francóra, Mussolinira és a többi fasiszta banditákra! A madridi front magyar szabadságharcosai Szabad Szó. Párizs, 1937 május 1: í) römmel ragadom meg v az alkalmat, hogy május elsején, a munka nagy ünnepének alkalmából általatok ; forduljak Magyarország mun- ' kásáihoz. Testvéri üdvözletemet küldöm itt a magyar munkásokhoz és a világünnep alkalmából felhívást intézek hozzátok, dolgozó testvéreiig ... Amit a magyar munkásoknak mondani akarok, ugyanaz, mint amit minden lehető alkalommal a világ minden munkásának magyarázni igyekszem. A világ összes munkásainak, akik minden földrajzi és nyelvi különbség ellenére mélységesen rokon- ' helyzetben vannak, mert hiszen egyformán viselik a kizsákmányolás és elnyomás ‘ igáját. Ügy a nagy központokban, mint a lakott föld megművelt kis részecskéin, az egész világon a dolgozó emberiség Óriási tömege él. A társadalom fönntartó eleven ereje! , ök azok, akik vetnek és arat- » nak. Az ő kezük munkája te- . rém ti, a legszerényebbtől a ^legnagyszerűbbig, — mind- s azokat a javakat, melyek a ■ társadalmi lét számára nélkülözhetetlenek. Ezt a dolgozó emberiséget bújtatják egyenruhába is, ezt fegyverzik fel, akarata ellenére. Ez az emberiséget pusztító háborúnak •— a lényege. Hogyan lehetséges mégis, hogy amikor ez a dolgozó emberiség minden a föld kerekén, mégis tragikusan ismétlődni látszik századok óta, hogy a valóságban olyan keveset nyom a latban és még most is meg van fosztva attól a jogától, hogy önmagával 6 maga rendelkezzék? Ennek a visszás helyzetnek az az oka, és azért lehet ezt a szemmelláthatólag mindenható hatalmat még mindig visszaszorítani, mert még [mindig ninos meg a tömegek osztályharcos egysége. Meg- I mozdulásaik ezért maradnak izoláltan. Felszabadulásuk ezért késik; Az a nap, amikor ez az egysét} az osztályharc alapján létrejön, a városi és falusi pro- letárság nyája óriási legyőzhetetlen hadsereggé váXikl Amikor a tömegek vágyó, dása osztályharcos, egységes követeléssé válik, akkor a munkásság elsöpri a maroknyi kizsákmányolók ellenállását és nyomorult önző érdekeit . ; . Ezért a dolgozók oeztály- h.rcoß egysége az a jelszó, melynek a jelen küzdelmeiben állandóan vezetni kell bennünket. =, Tudom, hogy nem ütött még annak az órája, hogy ez a jelszó a politikai pártok szervezeti talaján megvalósuljon, de ha később is, meg fog valósulni ott is, mert hiszen ez az élet és halál kérdése. De igenis ütött az órája annak, hogy az osztályharcos egység megvalósuljon a mindennapi szükségletek, a mindennapi harc, a napi kérdések talaján. ; i A« osztályöntudat ténye ^ legyen annál világosabb előttetek, minél inkább látjátok, hogy ma mér csak üldözés, elnyomás és vérengzés segítségével lehet rabszolgasorban tartani a proletárokat. Eiranek az osztályöntudatnak átérzésében, szükségességében, amelynek fényében ragyog az erők egyesülésének nagy ünnepe, május elseje, kiáltsuk a legmélyebb meggyőződéssel: A munkásság osztályöntudatos egysége mindenekfö- lötti Szocialista Munkás. 1926. május 1; VÖRÖS SZEGFŰ ?sabad Hazánkban a 25 éves eln.yo-! más alatt a munkásosztály számtalanszor megmutatta! erejét, szervezettségét; Nem hiába rettegett tőlük az ural-! kodó osztály. Éppen 35 éve jelent meg az 1922—1278 számú belügyminiszteri rendelet. —! mely a következőket írja: „vö-i rösszegfű, ötágú csillag, vö-t rösnyekkendő, vörös gomb,t vörösszalag viselése esetén azt eset különbözősége szerint —1 vagy internálási eljárást keilt alkalmazni, vagy a tetteseket i rendőri felügyelet alá kell he-t lyezni. ' * A Szolnok és Vidéke címűi Hódmc3Őüá^át?be(yí május elsejei ének 1. Május! reg bíbor pírja vonja körül az eget, Forradalmi vörös zászló a távolbul integet, Minha mondani volna készen: Talpra sorba emberek, Jogotokért, szabadságért egy világgal küzdjetek! 2. Rút szenvedély a zsarnokság, szörnyű reá az átok. Reszkessetek te tőkések, gyün számadás rátok. Reszkessetek te százfejü sárkányok. 3. A sok trónus cifra lábát munnkáskezek faragták, De * trónus cifra lábát egyszer össze Is zúzzák,n (A Néprajzi Intézet gyűjtése! lap 1926 április 25-i számában pedig: „A Vági párt, a bolseviz- mussal határos, szélsőséges szocialista párt megalakult Szolnokon. Tegnap este fiatal suhancok járták a várost s röpcédulát osztogattak. Megdöbbenve olvastuk, hogy aj kommunista párt nyilvános * alakuló ülésre invitálja at munkásokat, kisparasztokat, t földmunkásokat és proletá-1 rókát. Elszánt legény lehet af kiküldött, hisz a rendőrség | nem engedélyezte a gyűlés % megtartását,’’ Május elseje előtt az óvintézkedések tömegét foganatosították, hogy minden megmozdulásnak eleiét vegyék. Ismét egy rendelet: 1920. április 29. napjától május hó 2-ig bezárólag gyűlések, felvonulások és összejövetelek megtartása ne engedélyeztessék. A tudomásul nem vett gyűlések megtartása pedig, szükség esetén karhatalommal is megakadályoz- tassék. A vörös színnel és jelvénnyel, a Marseilles-szel és más hasonló dalokkal tüntetők ellen a legerélyesebb karhatalmi intézkedéseket kell foganatosítani. Gondoskodni kell a karhatalom megerősítéséről s a gyanús egyének kézrekerítése céljából razziát kell tartani.’* E szigorú eljárások ellenére a munkásosztály nem hátrál A Járműjavító öreg kommunistái egymásra vigyáztak. Ha a kapuban razziáztak — mondja Cserta Miklós elvtárs. akkor a kommunisták másik utcán tértek haza. hogy elkerüljék a lefogatást. Az üzemben május 1-re szabadságot senkinek sem adtak. — s szigorúan ellenőrizték, hogy dolgozik-e mindenki. Azok a kommunisták, akik éjszaka voltak műszakban, május 1- én reggelre mégis feldíszítették a munkapadokat, hogy ünnepi hangulat fogadja a dolgozókat. Ha sikerült Is az üzemnél kicsúszni a lefogatás elől. — azért az otthoni tartózkodás sem volt biztonságos. Kispái József elvtárs szomszédjához a rendőrök éjszaka folyamán a kerítésen keresztül mentek be. Lakását feltúrták, az elvtársat elhurcolták és csak május 3-án engedték szabadon. A rendőrök annyira elverték, hogy több napig nem is tudott menni. Nem kímélték a kiskorú gyerekeket sem. ha kommunista volt az apia; A szolnoki munkások azért mégis ünnepeltek. Rendszerint a Tisza parton, a tégla- háznál. vagy túl a Tiszán és a cukorgyári kiserdőben gyűltek* össze. Ilyenkor az illegálisan működő kommunista párt központi vezetőségétől is érkeztek elvtársak. Ök mondtak beszédet május elseje jelentőségéről és ismertették a párt programját, a kommunisták feladatát. Ma. amikor látom a nők, férfiak gomblyukában a szén vörös szegfűt, a máius -'-oíei ielvénvt, r—ombe jutnak az öreg kommunisták elbeszélései. Akik minden megpróbáltatás, üldözés ellenére életüket szentelték a mozgalomnak. ADY ENDRE: K máfa? t Örüljön ma minden bilincs es többi, Van még, aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni, S a Május mégis ír, izgat, beszél. A Május ír, „Itt nyugszik”-ját most írja Sírjukra tán, kik oly bizakodók, Erre a legutálatosabb sírra, Kit őrizni nem akad porkoláb. A Május izgat csupa verőfénnyel S úgy ágyazza, készíti a Jövőt, Száz hazugság, száz hazug törvénnyel, Hogy utána hasztalanul jöhet; Május beszél és nekünk most, amit mond, Rendőrileg, im, meg nem tiltható: Virágozz fa és nőjj hegynyire kis domb, S dolgok, ti Igazságot tegyetek. Szabad Május szabad és szánt tömegje, Virágok alatt csókol ózza tok, Reá tok vár az ország Hiszekegy} e, # Szabadítsatok s bölcsen higyjetek. Bölcsen higyjetek, de kemény ököllel S tömlöcök mellett úti kőtörők, Úgy törjetek, hogy aki követ tördel, Törhet gonosz fejet és korszakot. örüljön ma minden bilincse» többi, Van még, aki magyaf földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni S a Május mégis ír, izgat, beszél. M égj. 1923. Gábor Andor: MÁJUS 1923 Hajítsd ma félre tetves rongyaid, Hagyd el kínos kenyér-keresetedet, És hagyd a gyomrod holnap-gondjait, És süttesd nappal szennyes testedet, Jöjj májusfát cifrázni és örülni, Jöjj, hemperegni, asszony ölrt dűlni, Jöjj nem-nyugodni eddig meglevőbe, Jöjj emberség vizébe megmerülni, Átnézni jöjj a múltadból jövödbel S mikor napon vagy és a levegőt Tüdőd sarkáig mélyrehúzhatod, Mikor á tavasz a te szeretőd, S fejed’ virággal koszorúzhatod; Eszedbe jusson, mit vettek el tőled, Kik munka barmát formálták belőled, Kik a napodat párával befedték, Kik a baziaszt eltakarták előled, S a fűt, a fát, a bimbót zsebrelették! Eszedbe jusson horpadt mellkasod, Mely savanyú műhelyszaggal teU, Hogy piszkodat verejtékkel mosod, Hogy szived kényszer taktusát veri- Eszedbe jusson minden, ami másé. Perc-tolvajé és óra-uzsorásé, Kín-termelőé, jaj-kereskedőé, Profitvadászé és lélekhalászé, Velő-evőé, élet-elvevőé! És tedd a napsugárra öklödet, És edzzed, hogy kemény pöröly legyen, Hogy, majd a kürt ha harcra öblöget, Akkor lecsapjon és csodát tegyen. Szent Május nedve buzduljon eredben, Hogy áhítattal bízz e fegyveredben, Amely a nagy csatát meg fogja nyerni, És minden fénynél, hőnél melegebben Világ telét tavasszá tudja verni! HARCOS ÜNNEPEK DOKUMENTUMAI — A. R. — A KÖNYVTÁRPOLCOK tetején, a levéltárak mélyén szunnyad ózó újságok, porosodó könyvük, megsárgult, gondosan pecsételt iratok — megannyi dokumentum — őrzi ma már a régi magyar május elsejék történetét. Féltve- őrzött kincsei — akárcsak a felcsillanó rubintkövek — már nemcsak a magyar munkásmozgalom, hanem az egész magyar múlt, egész történelmünk dicsőségben, de elnyomásban is oly gazdag példatárának. M-rt hogyne olvasnánk büszkeségtől dobogó szívvel, feLcsilanó szemmel a következőket: „Tiszarof fi elvtársaink is szépen megünnepelték május elsejéi .. •” Többet, sókkal többet jelent nekünk ez a sor, mint egyszerű dokumentum megyénk régi május elsejéinek történetéből. Hiszen ez a mondat azt is jelenti, hogy a régi ferenejó- zsefi Magyarország hivatalosai nem tudták már akkor — ebben a kis tiszaháti községben — a Milléneum-ra való készülődés körül csapott lármával sem elnyomni az új, szebb, boldogabb világba vetett hit szimbólumának, május elsejének hangját. 1909-ben, a törökszentmiklósi május 1-ről már így ír a Népszava — az akikor még a munkásosztály legjobbjait egységbe tömörítő Szociáldemokrata Párt lapja —: ,<Ht az öntudatos munkások... fél 3 órakor a csoportok helyiségeiben gyülekeztek, onnan elindulva a Kossuth Lajos utcán, az Almán úton végig kivonulták a gazdasági kertben épült Vigadóba, ahol népgyűlést tartottak...” — Hogy mi hangzott el ezen a gyűlésen, arról már hallgat a krónika. De annyi bizonyos: volt miről beszélni a keményketésű törökszentmiklósi agrárprole- tároknak, akik 1909-ben, 4 évvel az 1905-ös orosz felkelés leverése után, a hazai és külföldi imperializmus erőreka- pása idején, semmiféle terrorral nem törődve — ünnepeltek. Ezután évekig nem beszél a krónika arról, hogy megyénkben valahol is meg- Vmeoelték volna május elsőiét. Azaz mégis..; Mezőtúron 1913-ban, ha nem is engedélyezték a felvonulást, mégsem estek kétségbe a kommunisták. „Házon belül” ünnepeltek, s ahogy a Népszava tudósítója írja: „A mezőtúri nómünkások jólsikerült értekezletet tartottak május elsején délután 2 órakor, amelyen 300 nő és sok férfi elvtárs vett részt,.. Az értekezlet egyhangúlag elhatározta, hogy a női csoportokat megalakítják és a Nőmunkás érdekében a legmesszebbmenő agitációt indítja meg”, MÉG UGYANEBBEN az évben Turkevén, a legsötétebb reakciós elnyomás ellenére, a legkilátáslalanabb agrárproletár nyomorból mintegy kétezren igyekeztek kimenekülni a természetet újjászülő, a szivekbe új reményt csepegtető májusi napra, az egykori krónikás szerint: „Turkeve munkásnépe impozáns módon ünnepelte meg május elsejét. Délelőtt 9 órakor gyülekeztek a Munkás önképzőkörben, ahol még zászlók alatt, ének- és zeneszóval, mintegy kétezren, a városon keresztül kivonultak a gyűlés helyére, az országos vásártérre. Déli 12 órakor a jelen volt kapitány nem engedte, hogy a gyűlést folytassák és így az erőszaknak engedve, cZ elnök lelkes szavakkal berekesztette a gyűlést”. S eljött 1914. Az első világháború kitörésének éve. A legminimálisabb politikai jogoktól is megfosztották a munkást. És mégis;. mégis felvonulással ünnepelték meg május elsejét Mezőtúron. — Bizonyításul lapozzunk csak tovább a Népszavában: „A mezőtúri szervezett munkások az idén ünnepelték meg először május elsejét. Impozáns, minden várakozást felülmúló körmenetet rendeztek a városban...” Ugyanígy történt 1914-ben, Szolnokon is. A szolnoki proletárok egyre jobban erősödtek, olyany- nyira, hogy a város vezetői már nem is nagyon merték megtiltani a május elsejei felvonulást. S most ismét a Népszava tudósítójához fordulunk, hogy elolvassuk, miként ünnepelték meg Szolnok kisemmizettel legel ősz' r má- ius elsejét 1914-ben: Délelőtt S arakor már forrfiöcmi da- ’októl volt hangos a Munkásmozgalom helyisége, ahonnan 10 órakor indult el a tüntető menet a Gorave és Szar páry utcán át a népgyűlés színhelyére, az Otthon kávéház tágas kerthelyiségébei a szónok hatalmas, forradalmi eszmétől átitatott beszéd keretében ismertette május elseje fontosságát, jelentőségét a munkásságra nézve. -.. A gyűlés után tüntető felvonulásban tért vissza a munkásság az Otthonba. Délután 3 órakor pártünnepély kezdődött, amely impozáns keretekben folyt le.” Végezetül jegyezzük fel az 1917-es szolnoki május elsejét is. A politikai válság, a feudal kapitalista viszonyok, a hatalmas gazdasági ellentétek ekkor már mind a javában tomboló világháborúba vezettek. S ez Szolnokon is érezhető volt. De a terror, a gumibot. hiába igyekezett elfojtani az igaz szót, elcsúfítani az örömöt. A szolnoki proletárok kinn voltak az utcán 1917 május elsején. S mielőtt becsukjuk a Népszavát, olvassuk el, hogyan. számol be erről is: „Szolnok város munkássága teljes napi munkaszünettel, impozáns módon ünnepelte meg május elsejét, habár nyilvános népgyűlést és felvonulást a rendőrség nem is engedélyezett, a főutcákat mégis elözönlőt tők.” * EDDIG A KRÓNIKA. 1919ben, a Tanácsköztársaság idején a mi megyénkben is boldogan ünnepelték az első szabad májust. Utána? Jött a Horthy-fasiz- mus, amely alatt, a legkör- mönfantaibb eszközöktől a Iegbrutálisabbig Igyekeztek .,likvidálni” és agyonhallgatni május 1-ét. S ma, a 13. szabad május 1-én gondoljunk az elmúlt májusok viharos, piroszászlós, tüntető felvonulásaira. Emlékezzünk a régi májusok örökké élő hőseire. Legyünk méltóak hozzájuk. Hogyan? Úgy. hogy miránk is hasonlóan emlékezzenek majd utódaink, ahogy mi most órájuk gondolunk: öreg harcosokra, öreg kommunistákra, dicső példakóneinkre, halha- 'alalan elődeinkre. Bubor Gyűl* Henri Barbusse IfláitM-tikUc a „Szocialista Munkás“ számára
