Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-04 / 103. szám
* * Javítsuk meg a legelőgazdálkodásunkat A szakszerű állattenyésztésnek, különösen a növendéknevelésnek alapfeltétele a legelő. Megyénkben, különösen a kunsági részen, nagykiterjedésű legelőkkel rendelkezünk, azonban ezek fűhozama általában alacsony — kát. holdanként átlag csak 5—6 mázsa szénaértékű — és a legelő állat számára csak egykét hónapig, tavasszal nyújt táplálékot. A legelők fűhozamának javítása, növelése érdekében a nagyüzemi és az egységes kezelésbe vont községi legelőkön egyaránt sokat lehet tenni. A legelőgazdálkodás megjavítására irányuló munknáknak általában két irányúnak kell lennie. Egyrészt az elkopárosodott legelőterületek befüvesítésével, felületi talajjavítással, továbbá az öntözés kitérjes 'lésével növelnünk kell a fű hozamot, másrészt fokoznunk kell legelőink használatának szakszerűségét. is. A fűhozam növelése szempontjából megyénkben a legnagyobb jelentősége a legelő öntözésnek van. Az elmúlt években kb. 1200 hold legelő öntözését valósítottuk meg és különösen Kisújszálláson. Tiszaszőlő- sön. Jászalsószentgyörgyön, de másutt is azt mutatta az eredmény, hogy a befektetett költség busásan visszatérült. A fűhozam ezeken a területeken több mint kétszeresére" r."vekedett és július, augusztus hónapban is élénkzöld gyeptakaró borította a máskor ilyenkorra már kisült legelőt. Minden legeltetési bi- zotságnak, nagyobb legelővel rendelkező termelőszövetkezetnék arra kell törekednie, hogy ahol csak erre mód van, a jelenlegi rizstelepekhez vezető öntöző berendezések kiterjesztésével lehetőséget találjanak a legelők öntözésére. Nagyon fontos feladat az elkopárosodott legelőterületek újra füvesítése. Az elmúlt két évben igen sok legeltetési bizottság végzett fű- telepítést elkopárosodott legelőkön. A helyes, szakszerűen végzett telepítések sikerültek. A mezőtúri legeltetési bizottság az idén tavasszal végzett telepítéssel együtt már 250. kát holdon végzett füvesítést, ami egész legelőterületének majdnem 10 százaléka Javasoljuk, hogy minden legeltetési bizottság és 100 kát. holdnál nagyobb legelővel rendelkező termelőszövetkezeti gazdaság foglalkozzon a legelőből általa kijelölt területen magfogáseal, újragyepesités céljából Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a legelők talajának felületi javítására, meszczéssel, gip- szezéssel. A kisújszállási legelőn végrehajtott Ilyen javítás világosan mutatja ennek a módszernek nagy jelentőségét. Igen sok kívánnivaló van a legeleje használatának szak- szerűségében. Kezdjük talán mindjárt — a jelenleg legidőszerűbb kérdéssel — a kihajtás idejének helyes megválasztásával. Akármilyen bőséges volt a takarmánytermelés, tél végére, tavaszra elfogy. Ilyenkor minden állattartó sietteti a kiverést, mondván, hogy Szentgyörgynap már elmúlt, a jószágnak a legelőn a helye. Pedig a legeltetés megkezdését nem lehet naptári időhöz kötni. Erre a kitavaszodás és a fűfejlödés mértéke az irányadó. Amíg a gyeptalaj kellően fel nem szikkadt és amig a fű nem nőtt meg eléggé, addig nem szabad kihajtani. A süppedő, nedves talajban az állatok csak dagasztanak és teljesen tönkre teszik a legelőt. A legeltetést akkor kell megkezdeni, amikor a fő növényzet, a vezérfüvek, fejlődése háromnegyed részét elérte. Ez nálunk általaiban május közepe táján van. Legelőink alacsony ■ fűtermelésének egyik fő oka, hogy talajerővisszapótlás a legelőkön még a szántóterületeknél is kisebb mértékben történik. A váltakozó felctetéses trágyázást feltétlenül meg kell valósítanunk, ezzel szarvas- marha számosállatonként 3— 400 négyszögöl legelőterület talajerővisszapótlását biztosítjuk nyaranként. Ennek megkönnyítésére konstruáltuk és mutattuk be a tisza- földvári tapasztalatcserén a szántalpas sózóvályút, aminek különböző helyeken való felállításával biztosíthatjuk a más-más helyen történő delelést, fektetést. Emellett biztosítani kell a legelő legalább 20 százalékának istállótrágyázását. Ezt részben a legelőt használó állattartók végezzék, egy-egy kocsi jó érett istálótrágya kihordásával, résziben pedig az apaállattelepeken összegyűjtött Istállótrágyát kell eme a célra felhasználni. Helyes módszer az, amit mezőtúri, törökszentmiklósi és más legeltetési bizottságunk követ, hogy mezei trágyakazalban hordja ki tél végén, tavasszal az jstállótrá- gyát, ahol az jól beérik a következő télen történő felhasználásig. A trágyakezelés megjavításának egyik legjárha- tóbb útja, ha az apaállatis- tálióknál mi ntatrágyatelepet létesítünk, külön trágyalé- kúttal, ami bemutatás célját is szolgálja a község dolgozó parasztságának. Nagymértékben növeli a legelő *uhozamát a kát. holdanként! kora- tavasszal kiszórt 50—100 kilogramm nitrogénműtrágya is. Az okszerű legelőhasználat egyik legfontosabb alapja a szakaszos legeltetés. Ezzel kettős célt érünk el. Először Is állataink részére hosszabb időn keresztül biztosítjuk a legelőtakarmányt és a fű tökéletes le- legeltetésével a pocsékolást megakadályozzuk, másodszor az egyes legelőszakaszokat a pihentetés ideje alatt rendszeres ápolásban részesíthetjük. A szakaszos legeltetés legtökéletesebb megvalósítását az úgynevezett villanypásztorok biztosítják, melyekből már 10 működik megyénkben. Mint a fentiekből is kitűnik, van bőségesen tennivaló legelőgazdálkodásunk megjavítására, azonban azok, akik szívükön viselik a magyar állattenyésztés sorsát, nem szabad, hogy meghátráljanak a sóit feladat előtt. MAGAS LÁSZLÓ megyei főállattenyésztő (7) árosunk kulturális éle- térnek egyik fontos tényezője a Bartók Béla Zeneiskola. A jövő zenészgeneráció sok tehetséges fiatal sarjadéka részesül itt a legalaposabb, legkitűnőbb zenei kiképzésben. Az iskola tanári kara évente hangverseny keretében tesz tanúbizonyságot arról, hogy nemcsak jó pedagógusok, hanem élvonalbeli előadó művészek is. A hétfői hangverseny magas színvonalú művészi produkciókkal örvendeztette ■meg közönségünket. Már a műsor összeállítása Is a vezetőség és a tanári kar zenei Ízlését bizonyítja. Változatos, nivós és az előadó művésztanárok egyéniségének megfelelő müveket hallottunk. Szeretném előrebocsátani, hogy beszámolóm sorrendje nincsen összefüggésben a produkciók művészi értékével. Tanáraink zenei profilja ismerős közönségünk előtt és az évad folyamán zenei kritika keretén belül több ízben elemeztük művészi egyéniségüket. tjy cneiskoláin.k heged ű -a. tanszakára az idei évad végén új kiváló tanerőt sikerült megnyerni, Mészáros György, az Álami Opera hang verse ny- mes tere nek személyében. A hétfői hangversenyen mint kitűnő hegedűművész mutatkozott be közönségünknek. Virtoúz hege- dűjátik, tökéletes elmélyedés az előadott mű szellemében, sokoldalú stílusismeret jellemezték hétfői műsorát, amikor is három egymástól teljesen eltérő művet, hallottunk tőle, Manuel de Falla ,,Spanyol tánca”, Bartók kis román táncai és Mozart „ll Re Pmtore" hegedűszólója szerepeltek műsorán. A hétfői nagysikerű bemutatkozás után reméljük, hogy rövidesen önálló hangverseny keretében élvezhetjük művészetét. A hegedű tanszak kitűnő képviselője Ceglédy Mária, régi ismerőse közönségünknek. Művészetét több ízben méltattuk. Mint kiemelkedő élményt megemlítjük Tartini ördögtrilla szonátáját Ceglédy Mária .......... .......................................................................................' ---------A BARTÓK BÉLA ZENEISKOLA tanári &0HQi/6Menyc ven kürt szonátáját. Mint szólista, Liszt „Rikordanzáját“ adta elő és ezzel kapcsolatban finom zongorabillentését és a mű szellemének bensőséges feltárását emeljük ki. Kazacsay Irén művészetének kiemelkedő tényezője páratlan stílusérzéke. Mozartot stílusosan énekelni, az énekművészét csúcspontja. Az „II Re Pastore‘’ az 6 előadásában az est egyik legsikerültebb száma volt. Liszt „Ha álmom mély” dala gyönyörű dallamívelésével, kitűnő szö- vegkiejtésével tűnt ki. Bella István Weber Klarinettversanyét adta elő. Abszolút technikai készség, muzikalitás jellemezte játékát. Sikerült neki néhány percre Weber romantikus mesevilágát elénk varázsolni. s7> efejezésül megemléke- zem még a betegség2 miatt távol maradt Bakki József igazgatóról, kinek ezúton mondunk köszönetét iskolánk kitűnő vezetéséért és a hétfői nagysikerű hangverseny megrendezéséért. Közönségünk lelkes tapsokkal mondott köszö tetet az intézet művésztanárainak. O. L. előadásában. Az ördőgtrilla 1 szonátát néhány hónappal ezelőtt hallottuk Gamy ( György előadásában és úgy hisszük, nagyobb dicsérettel 1 nem emlékezhetünk meg ' Ceglédy Mária játékáról, . mint amikor megállapítjuk, hogy zenei felfogásában és technikai kivitelezésében számunkra mind a két produkció egyforma élvezetet nyújtott. /! Zeneiskola zongora tan- szaka négy művésztanárral vonult fel. Schubert As-dur Improptu-jit Kecskés Ödönné lelkiismeretes, szépen kidolgozott előadásában hallottuk. Beethoven Pateti- Que szonátáját és IJszt .Villa D’Este szökőkút jait’‘ Ürmös-^ sy Lilla szólaltatta meg. Mű-s vésznőnk erősen lírai tenné-; szetű egyénisége a Pateeti-a que szonáta második és har * madik tételében érvényesült8 legszebben, a Liszt mű kiSny-i nyed, játékos, de amellett ■ virtoúz részeit kífogáslála-5 nul oldotta meg. Mezriczky* Lajos művésztanáruk ne t*e-5 gye rossznéven, ha helyszűkeJ miatt érdemeihez képest csakS röviden méltatjuk művésze g tét. Három Chopin mű ésg Dolmányt „Capricciója” sze- J repeltek műsorán. Chopin r/g „zongora poétája” kevés pia- JJ nista. keze alatt szólal meg• oly hitelesen, kevés pianista S varázsolja elénk Chopin, a g zeneirodalomban páratlan. ■ egyedülálló lelkivilágának J kifinomult, rezgéseit, minim Mezriczky Lajos. Dohnányi■ Capricciója egy más világ.g Bravovrdarab, melynek elő-JJ adásában művésztanárunk 5 önmagát múlta felül. Közön -Z ségünk viharos tapsait rá-g adással köszönte meg. Nagyi Pál tanárunk hármas minő-* ségben szerepelt. Ideálisi zongorakísérő, alkalmazkodó,» finom játékával, kitűnő lca-m marazenész partnere volt Bt-5 harváry Gusztávnak, akim ugyancsak stílusos elöadás-i ham szólaltatta meg Beetho-* Emlékszem. 1945-ben az első szabad májust valami nagy-nagy várakozással fogadta falum népe. Akkor még tulajdonképpen csak annyit tudtunk május 1-ről, hogy a világ valamennyi dolgozójának ünnepe. Hogy ezen a napon öreg földünk minden részében megmutatják egységüket a proletárok. Ennyit tudtunk és ez elég is volt. Április utolsó napján estefelé legények járták az utcákat orgo- navirággal diszitették a lányos házak kerítését, a kiskapukat. Késő éjjel pedig felállították minden utcában a májusfát. Csodalatosán szép éjszaka volt. A szelíd kis kígyós patak partján először halkan, mintha csak trücsök. ciripelne megszólalt a tambura. A húrokat pengető legény álmodozó arccal nézte a folyó vizét, a körülötte ülök pedig lágy hangon zümmögve dúdolták a dalokat. A dal. amely a. szegény béreslegényről szólt, akit elvittek katonának és akit égőszemű, feketehajú szerelmese orgonavirágzáskor mindég visszavárt. Várta, várta a béreslegcnyt, de hiába. Fekete haja fehér lett, de a párja nem jött meg, pedig az orgonák még most is nyitnak, de talán nem nyitnának ha tudnák, hogy valaki elment a faluból és nem jött vissza soha többé ... S amikor elöbujt a hold belenézett a kígyós patak vizébe, a legények uj nótába kezdtek. Ezt a dalt a szovjet katonáktól és a jugoszláv partizánoktól tanulták. Dallama nagyon belelopta magát a szívekbe. A partizánokról volt szó, akik űzték az ellenséget és nem féltek száz haláltól sem. A tambura hangja megerősödött, remegtek a. hurok és a folyó partjáról messzire hallatszott a nóta. Oda, ahol a kiskapukban, vagy a ház előtt a fa-lócán idős emberek pipázgattak csendesen és arról beszélgettek, hogy milyen jó lenne most fiatalnak lenni. Mánap reggel olyan szép volt az én kis virágos ünneplő ruhába öltöztetett falucskám, -nint valami fiatal eladó lány. Egész nap szólt a zene. De milyen vidámak voltak gz emberek. Nemcsak a fiatalok, hanem az öreg anyókák is táncra perdültek, olyanok, akik már évek óta panaszkodtak a reumára. A volt urikaszinóba az asztalokat uj gazdák ülték körül. Mi tagadás akkor még legtöbbjükön kopott és néha foltos volt az ünneplő ruha, de hé* mit' számított ez. amikor egy-cgy pohár bor mellett imigyen beszélgethettek. Megláthatjuk az üstököst A közelmúltban eddig nem ismert új üstököst pillantottak meg a csillagos ég kutatói, melyet a felfedezőkről, Arend—Roland üstökösnek neveztek el. Április 8-án került napközeibe. A múlt év szeptemberében a Mars hozta lázba a kutatókat, most a naprendszer egyik csodája az üstökös jelenik meg. A csillagászok szinte évente fedeznek fel ilyen csóvás csillagvándorokat, csak azok nem mindig láthatók szabadszemmel, műszerek nélkül. Ebben az esetben azonban szerencsénk van, mert a most megjelent üstökös szabadszemmel is látható. Először gyengefényű, köd- szerű folt jelenik meg, ami 4Ívcsővel is nehezen vehető észre, ha a figyelő tudja helyét, A kis folt egyre fényesebb lesz, ugyava.klcor hosszú, kiáradő csóvát fejleszt, melyet uszályként húz maga után, illetve tol maga előtt. Az újonnan megje’ent üstökös derült, tiszta estéken mindig látható. Az elmúlt vasárnap már másfél órával megelőzte a napkeltét és napnyugtát. Ennyivel korábban kelt, illetve nyugodott. Most még körülbelül egy hónapig láthatjuk az égbolton, a nap lenyugvási helyétől észak- észak-nyugati irányban. Persze nem kell valami fényes csillagra gondolni, hiszen az üstökös amikor legközelebb volt hozánik, április 22-én, akkor is 86 millió kilométernyire volt a Földtől. Azóta pedig állandóan távolodik. Most hosszúkás ködíoltmak látszik, melynek alsó vége valamivel világosabb. Időnként fénye- hol erősebb, hol elhalványodik. Attól függóen, hogy a nap ultraibolya sugárzása milyen erős fényreakciót vált ki az üstökös gázanyagában. A halvány fényjelenség miatt azonban legtöbbször csak azok veszik észre, akik pontosan tudják a helyét. A kíváncsiak kedvéért közöljük, hogy az új üstökös a Sarkcsillag, a jól ismert Göncöl- s/ekér két hátsó kerekének ötszörös távolságában ragyog az égbolton, mindig északi úányban.) Jó-jó, de mi történik a földi halandókkal? Semmi! Pedig nemrégen a megtévesztett emberek babonás félelemmel kísérték a megjelenését cs égi „jeladásnak” tekintették. Fennmaradt krónikák bizonyítják, hogy jóslatokat fűztek az ártatlan égitesthez. Jövendöltek különféle katasztrófát, vagy egyenesen a világ végét. Máskor ráfogták, hogy megmérgezi a Föld légkörét, illetve különböző járványos betegségeket okoz. A feltevők szerint, ha az üstökös a Földdel találkozik, az összeütközés következtében Földünk elpusztul. Akkor pedig itt az utolsó óra. Az igazság az, hogy nincs mitől tartani. Ma már nem rettegünk a közeledéstől, egyenesen várjuk, keletkezésük és életpályájuk rejtelmébe mind jobban behatolhassunk, 1910 május havában a Föld keresztülhaladt a Halley-üstökös „csóváján” és ebből kifolyólag senkinek Kém lett bántódása. Sőt az '.enne tanulságos, ha Földünk egyenesen az üstökös „üstökével” vagy magával találkozna. Ez az eset sem okozna a Földön különösebb változást. Anyaguk ugyanis jóval ritkább egyéb égitestek anyagánál. A Nap közelében erősödő csóvát bocsájtanak ki magukból. Ez teszi alakjukat feltűnővé. Ezeket az égitesteket valamikor fényes szálló felhőknek tartottak. Tycho Brahe dán csillagász oldotta meg e rejtélyt 1577-ben, amikor azokat égitesteknek nyilvánította, Egyszerű volt a megoldás nyitja, a felhőnek vélt tüneményt Prágában és a Balti tenger mellékén ugyanazon csillag közelében látták. Nyilván az felhő nem lehetett. Az üstökösök Naprendszerünk nagy családjához tartoznak. De igazi vándorok. Egyesek 10—20 éves periódussal térnek vissza, míg mások (az üstökösök 80 százaléka) keringési ideje 1000 évnél is hosszabb. Érdekes, számukra a Nap közelsége jelenti a fényt, a feltűnést, de ugyanaz a közelség okozhatja pusztulásukat, bomlásukat. 1889- ben az ún. Brooks-üstököe esett szét öt darabra. Porlik a Hálley-üstökös is, belőle a májusi meteoresők származnak, A természetben minden mozgásban, fejlődésben van a természeti, erők törvényszerűsége szerint. — A Te földed merre van János? — A szüllők alatt, az alsó dűlő végén, — Ej, hát akkor majdnem szomszédok vagyunkl —- S a földről, a vetésről, a várható termésről folyt a szó egész nap. Ezt a témát nem lehetett megunni, mert még nagyon uj volt s olyan jólesett kimondani, ismételgetni, hogy a földembe, ezt, meg ezt vetek. így múlt el az első szabad május, nálunk otthon egy kis községben. S most 1957. május 1-én nem tudom ki mire gondolt, de nekem vagyon sokszor eszembe jutottl as első. 30-án este a szolnoki Malinovszki út egyik házának lakói piros-fehér és zöld színű pántlikákkal diszitették fel az utcán a fákat. Gyerekek, lányok, és fiatalasszonyok buz- golkodtak, szem mellálható örömmel az ünnepvárás látható izgalmával. S szép lett a házeleje. Nemsok idő múlva a szomszédban lakók is munkához láttak. Ott Is előkerültek a piros szalagok, feldíszítették a fákat. Este kilenc óra télé pedig a Malinovszki utcán végig csupa-csupa májusfát láthatott az ember. Talán ez volt Szolnok legszebb utcája május 7-én. S másnav reggel a. felvonuláson ismét érezte az ember, hogy akik hosszú sorokban elhaladtak a Városi Tanácsháza elölt álló díszemelvény előtt, azok szívből ünnepeltek. Cseperészett az eső. Máskor ez már elegendő lelt volna ahhoz, hogy az ünneplők széjjel széledjenek. most senki nem hagyta el a helyet, sőt, amelyik felvonuló csoport. végig haladt a Beloiannisz utcán az utána visszajött a Kossuth térre és onnan nézte a többieket. Cseperészett o.z eső, de nem hogy gyérült, hanem egyre szaporodott az ünneplő tömeg. Maradandó nagy élmény volt mindenki számára az idei május 1 -e. Újból, le kell írni. mert nagyon sokan mondták, valami csodálatos hasonlatosságot éreztek az első és a tizenharmadik szabad május l.-e között. Ez így igaz. Az ellenforradalom óta sok változás történt, tok) mindent megtanultunk Erezzük, tudjuk milyen szent dolog munkás ünnepet ünnepelni. SZEKULITY PÉTER májusi Utca
