Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-03 / 102. szám

Egy lakásügyi rendeletről9 amelyet még kevesen ismernek Egy fél délelőttöt töltöttem I a városi tanács elnökének szobájában. Még meg sem kezdődött a hivatalos idő, a türelmetlen várakozók már le-le nyomták az ajtókilin­cset. Hátha már elmondhat­nák, mi fáj, miért jöttek. — Aztán mikor az első bekerül, utána nem lehet megállítani az áradatot. Jönnek a „felek” s legtöbb panaszkodik: Baj- tai elvtársi Lakásra volna szükségem. Elnök elvtársi Lakásügyben jöttem. És így tovább. Jönnek hatan, nyol­cán, sokan egymásután, más szavakkal, de szinte min­denki ugyanarról beszél. La­kás-lakás és lakás. Bajtai elvtárs alig tud mit mondani Rengeteg az igénylő és aránytalanul kevés a kiutal­ható lakás. Ez így megy napróJ-napra. A kérelmezők nem fogynak, a válasz nem változik. Med­dig vajon? Az első negyedévben Szol­nokon 471 lakásigénylés ér­kezett a tanácshoz, melyek túlnyomó része jogos és in­dokolt. De ahol nincs, ott a mennykő sem üthet, s ami nincs, abból az isten se ad­hat. A múlt év szeptemberének utolsó napjaiban megjelent egy kormányrendelet, ami okos megoldásókkal próbál­kozik eloszlatni a tanácsok feje felett már-már összecsa­pódó hullámot, a lakásgon­dok áradatát. Csakhogy a végrehajtási utasítás ez j év márciusáig késett. S j még mindig csak a hivata- t* los szervek birtokában van, a köztudatban a régi, az el­múlt óvek során begyakorlott módszerek élnek. A Városi Tanács munkajá- I nak megkönnyítésére és az érdekeltek tájékoztatására közlünk néhány részletet az ide vonatkozó rendeletből. (Noha köztudomású, hogy ezeket a gondokat csak új lakások létesítésével lehet ér­demben megoldani). Igen fontos tudni például, hogy ennek a rendeletnek egyik alapvető gondolata: tiszteletben tartani a szemé­lyes tulajdont, s lehetőleg minél kevésbé beavatkozni az állampolgárok magánéletébe. Éveken át „bevett szokás volt, hogyha a tanácsnak va­lakit el kellett helyeznie, azt a másik személyi tulajdoná­nak megsértésével, mások családi életének felborításá­val oldotta meg. így a gond nem fogyott, • legfeljebb bo­nyolódott. Ezután a három­szobásnál nem nagyobb és az 1953. április I. után épült, személyi tulajdonban levő la­kásokkal a tanács nem ren­delkezhet, de a többi szemé­lyi tulajdonban lévő lakásnál is elsőségi jog illeti meg a tulajdonost. A lakásigénylők üdvözlik azt, hogy megszűnt a „címet hozzon” bürokratikus eljárás is. Az a mód, amely címet köve­telt az igénylőtől, „sóhiva­tallá” süllyesztette a lakás­ügyi szerveket. Hiszen mást se tehettek, minthogy megpróbáltak igaz­ságot 06/iani húsz vagy har­minc ember között, akik ugyanazt a lakást igényel­ték. Szolnokon a tanács el­gondolása ezosetben az, hogy a kérelmeket mindenkitől el­fogadják. Jogosságát a hely­színen megnézik, s a tapasz­taltak alapján a megfelelő helyre besorolják. Erről min­dem esetben értesítik az igénylőt. — A kivizsgálások azért is fontosak, mert a jogtalan kérelmeket nem ér­demes „ügyeként kezelni. Szigorúan kell elbírálni azt is, ha valaki csak azért kér Szolnokon lakást, mert vi­dékről, — ahol saját háza, vagy jó lakása van — sze­retne beköltözni a megye­székhelyre. Sokan nem veszik figye­lembe, amiről a rendelet in­tézkedik hogy személyi tulajdonban lévő lakásokat a tanács nem utal ki. Ilyen szándékkal közvet­lenül a tulajdonost kell fel­keresni, kizárólag vele lehet erről ér­demben tesaélni. Az új ren­delkezés értelmében a tanács csak az állami tulajdonban lévő lakásaikkal rendelkezik. A tanács hatásköréhez mérten igyekszik segíteni a kisdakásépítkezéseket is. El­sősorban a házhelyek kiuta­láséval. Bár Szolnokon az építkezési igényeknek megfe­lelő portákban sem bővelke­dünk, a tamácsvezetők sokat fáradoznak azért, hogy lehe­tőleg az igénylők kedve sze­rint járjanak el. Az idézett eljárások betar­tása sok felesleges járkálás- tól, várakozástól kíméli meg a lakosságot. Ugyanakkor sok drága idő hiábavaló pazarlá­sától menti meg a tanács­vezetőket. Remélhetőleg nem kell különösebben bizonyít­gatni azt sem, hogy egy-egy városi tanácselnöknek, he­lyettesnek, vagy titkárnak a lakásügyeken túl számtalan gondja, tennivalója van, ugyancsak a lakosság érde­kében. — bo — JÁSZBERÉNYI ÉLET Tízezer felvonuló a május 1-i ünnepségen Három évo működik o szőlőtermelő szakcsoport A jászberényi szőlőtermelő szakcsoport ez év végén ün­nepli megalakulásának 3. év­fordulóját. 1954-ben hozták létre s ma hatvannégyen mű­ködnek együtt. Közösen vásá­rolják meg a védekezőszere­ket, a gépeket, s együttesen értékesítik termelvényeiket. A szakcsoport bora nemcsak Jászberényben, hanem a fő­városban is igen keresett. Két évvel ezelőtt a Moszkva tér­hez közel a Dékány utcában borkimérést létesített a szak­csoport, Szállítási nehézségek miatt a múlt év tavaszán szüneteltették a kimérést, de 1958 decemberében ismét megnyitották a boltot. Azóta több mint 200 hektoliter bort adtak el a budapesti borked­velőknek. A budapesti második kerü­leti vendéglá tétpari vállalat­nak azonban nem nagyon tet­szik a jászberényi szőlőter­melő szakcsoport borkiméré­sének sikere. Ez érthető is. A fővárosi emberek is szíve­sebben isszák a szőlőtőkén termett, józamatú jászberényi borokat, mint a vállalat „rrwggfborait, Mee&anvrto­gáté lőréit”, A közelmúltban ezért a II. kerületi tanács közreműködésével visszavo­natták a borkimérése enge­délyt. Az indok: nincs rá szükség. Ez természetesen nem így van, hiszen az alig néhány hónap alatt eladott több mint 200 hektoliter ter­melői bor rácáfol az érvekre. Most a jászberényi szőlőter­melő szakcsoport a MESZÖV- höz, illetve a Szövetkezetek Országos Központjához for­dult segítségért. Reméljük, rövidesen arról számolhatunk be jászberényi olvasóinknak, hogy a szakcsoport közkedvelt borkimérése ismét működik a fővárosiban. A jászberényi méhészekről Ilyenek is vannak a város­ban és a hozzátartozó tanya- világban. Ezt azért szükséges ilyen határozottan kijelente­ni, mert igen megfeledkeztek a méhészekről. Pedig ötszázan vannak és ebből kilencvenen szakcsoportban tevékenyked­nek. Évente — szerencsésebb esztendőben — 250—300 má­zsa mézet is pergetnek a jász­berényi méhészek. Tavaly ke­rekem 200 mázsa volt a „ter­més”. A méz jelentőségét a heMöddi fowtalenVh*« nem kell különösebben hangsú­lyozni Viszont az is igaz, bogy a nyugati államok — különösen Svájc — szinte korlátlan mennyiségiben vásá­rolnák. Cserébe különféle fé­meket, nyersanyagokat, mű­szereket kapnánk. Egyszóval a méz exportjának növelése nem volna rossz üzlet; Előbb azonban termelni kell, s épen irt van egy kis hiba. A jászberényi és kör­nyékbeli méhészek nem kap­ják meg azt a támogatást, amelyet joggal elvárnának. Kevés a műlép, kaptárhoz vagy annak javításához szük­séges és erre alkalmas fa­anyaghoz is nagyon ritkán jutnak. A szakcsoportban pe­dig az a hiba, hogy a vezető­ség nem nagyon törődik a tagok ügyes-bajos dolgaival. Gyakran még a kiutalásokat sem váltják be, későbo vi­szont arra hivatkoznak, hogy nem volt kiutalás. Az elha­nyagoltságnak legfőképpen a kisemberek, az 5—6, esetleg 8—10 családdal rendelkező méhészek látják kárát. Idő­szerű lenne, ha a földműves- szövetkezetek megyei köz­pontja, az illetékes járási, vá­rosi mezőgazdasági osztály a méhészkedő emberekben nem­csak „bogarasokat’1 látna, ha­nem olyan termelőket, akik­nek munkája elválaszthatat­lan a népgazdaság egészétől. A jászberényi és környékbeli méhészek éppen ezért várják a MÉSZÖV, valamint a járá­si és városi tanács illetékes osztályainak nyílt színvallá­sát. — ka — ■ .................. Sz erkesztőségi közlemény Az irodaházon lévő deko­rációról május 2-ára virradó éjszaka a szél lesodort egy plakátot. Mivel a plakát Csc- Iényi József rajzol óniű vész eredeti rajza volt, kérjük a becsületes megtalálót, juttas­sa cl szerkesztőségünkbe. A piakát azonos a „Tiszavidék” május 1-i számában, első ol­dalon közölt képpel. „Tteaftyíá«k'• aserk. A borongás, esőre hajló idő sem lohasztotta le a jász- herényi dolgozók lelkes készülődéseit. Az egész város vi- ■*; rág és zászlódíszbe borult erre a napra. Az üzemek, tsz-ek, közületek, állami gazdaságok kitetiek magukért, .f szebbnél-szebb dekorációk borították az épületeket, köz­7 intézményeket. A felvonuláson több mint tízezerén vettek I részt, s igen ízléses transzperenseket készítettek erre az v alkalomra, ötletes volt a vasútállomás dolgozóinak minia- i tűr mozdonya, de nagyon tetszett a Fémnyomó és Lemez- 'l árugyár, meg az Aprítógépgyár dekorációja. A felvonulást követő ünnepségen Váczi Sándor, a járási rendőrkapitányság vezetője mondott ünnepi beszédet, \ melyet nagy tömeg hallgatott meg. Sajnos, a délutáni tornabemutatók és sportműsorok nagyrészét eláztatta az eső. A koradélutáni órákban ugyan még megtartották az atlétikai versenyeket, illetve bemu- í. tatókat, az általános iskolások futballmérkőzését, de hi­) ányzott az ilyenkor szokásos sokezer résztvevő. A Buda­i pesti Honvéd — Jászberényi Vasas barátságos labdarúgó , találkozót azonban így is többezren szurkolták végig, akik í a mérkőzés vége felé már szinte szakadó esőben is hú­■■ ségesen kitartottak. A mérkőzés különösen az első félidő­ben igen színvonalas volt és a jászberényi csapat megérde­melte a lelkes szurkolást. A május 1-i szórakozások színhelye, a Május 1. Szi­get azonban meglehetősen kihalt volt egész nap. Néhány el­szánt fiatal tartott ki a késő délutáni órákig a céllövölde és a szívküldi pavillonja mellett. V VENDÉGSÉGBEN MARI ÉVN A romániai, bukaresti Di­namó vízüabdacsapatának tagjai több hetet töltöttek Szolnokon. Szabadidejüket ki-1Tisza Cipőgyárba is, ahol használtak és egy alkalom- megnézték az üzemet és meg- mal ellátogattak a martfűi I ismerkedtek a dolgozókkal. EGY ÜZEM GONDJAI Ilyen érdekes üzem bizto­san nincs több a megyében. A neve: Cirokládagyár. — De nem cirokszárból, hanem nád­ból és fából készítik a ládá­kat. És van-e még a megyé­ben másik olyan üzem. amely hat hónapig illegalitásban dolgozott? Biztosan nincs. Ez nem vicc. — tényleg így volt. 1954-ben ugyanis a mi­nisztérium kiadta az utasí­tást: be kell zárni a kisúj­szállási Cirokládagyárat. — a dolgozókat szélnek kell eresz­teni. mert nincs szükség az üzem munkájára. Azzal nem sokat törődtek a minisztérium emberei, hogy ugyanebben az időben vagonszámra ment tönkre a paradicsom, az alma meg a szilva, mert láda hi­ányában nem tudták elszállí­tani a termelőktől. Az egy másik minisztérium gondia- baja volt, ők csak a sajátjuk­kal törődtek. Hogy hogyan vészelték át mégis azt a hat hónapot —. az az ő titkuk. Egyet-mást azért mégis elárulnak belőle. Legtöbb baj az anyagellátás­sal volt. Nem létező üzemek­nek ki ád anyagot? Valahon­nan mégis mindig szereztek. Nem volt faanyag? — meg­vették Tiszalökön az építke­zésnél elhasznált hulladék­deszkát — csupa cementes, meg maiteres volt .surolgat- ták, csiszalgatták. addig vág­ták, szeletelték, míg olyanná nem lett. amilyen nekik kel­lett. Ugyanilyen hiányuk volt nádból, drótból és a többi anyagokból is. Valahogyan azért mégis összekapartak annyit, amennyi kellett. Sokat olvastunk már arról, hogy a kiskunsági ember ho­gyan küszködött a sivó posza- homokkal mire virágzó szőlő meg gyümölcsöskertté vará­zsolta a kiskunsági homok­pusztákat. A nagykunsági emlber meg a Szikkel küsz­ködik évszázadok óta. Eköz­ben 6 maga is olyan lett. — mint a szikifű. Ott is gyökeret ereszt, ahol más élőlény ki­pusztul. Hát ilyenek ezek a ládagyári emberek is. Küsz­ködtek, harcoltak — nem a szikkel, hanem a bürokraták- ellen, és ők győztek. Úgy dol­goztak, hogy ez a nemlétező üzem nyereséget hozott. A nyereségre azután felfigyel­tek a minisztérium emberei is. lejött az egyik magas vezető, körülnézett az üzemben sztá> megjegyezte: „Minden helyi- ipari üzemet meg kellene szüntetni, hátha akkor nyere­ségesek lennének.” Persze a megyei tanácson kívül azóta se törődik ezzel az üzemmel jóformán senki. Pedig igen hasznos dol­gokat gyártanak. Most példá­ul konzerves ládákat készí­tenek a kecskeméti és a nagy­kőrösi konzervgyáraknak. — Ezekbe a ládákba csomagol­va szállítják külföldre a vi­lághírű magyar gyümölcs- és zöldség konzerveket. De gyár­tanak itt gyümölcsös és zöld­séges ládákat is, amire olyan nagy szüksége van belföldön is a kereskedelemnek. És mindezt nádból, csak a kere- ta fa. Rengeteg faanyagot ta­karítanak meg ezzel yz újítás­sal a népgazdaság kzámára. Ezek a ládák elég tartósak. Az üzem persze most is nyeresé­ges. így kétszeres hasznot is hoz a népgazdaságnak. Ebben az üzemben többnyire csök­kent munkaképességűek és nők dolgoznak. A kereset elég szép 1200—1300 forint az át­lag. De van olyan dolgozó is. aki megkeresi az 1500—1600 forintot is. Nagy szüksége van erre az üzemnek Kisújszállás váro­sának is. hiszen ez az egyet­len ipari üzem. Ezekben a kunsági mezővárosokban pe­dig jelentős számú fölös mun­kaerő van. főként nők számá­ra nem igen találni munka- alkalmat. A külterjes mező- gazdaság az elmúlt években nem volt képes felszívni a munkaerőt. Ezért indokolt volna ennek az üzemnek még a jelentős fejlesztése is. Most mégis veszélyben fo­rog megint. A minisztérium ugyanis több millió forintos beruházással Bács-Kiskun megyében akar ui ládagyárat építeni. — holott még ennek az üzemnek sincs teljesen kihasználva a kapacitása. Ha áttérnének a két műszakra, minden befek­tetés nélkül duplájára lehetne emelni a termelést. Nyilván­való ez lenne az ésszerű. A' minisztérium azzal érvel. *-# hogy Bács-Klskun megyébe» helyben van a nyersanyag és a fogyasztó is. Ez csak rész­ben igaz. A nád ugyan helyben vám de a fát ami mennyiségre nem igen kevesebb, mint a nád, azt oda is szállítani kelta És a fogyasztó sincs helyben, mert a kisújszállási ládagyár is az ország minden részébe szállít. Az igazság az, — mint a ládagyár vezetői mondják, — hogy a Bács-Kis- kun megyei nádgazdaságok veszteségesen dolgoznak és most így akarják Sírét nyere­ségessé tenni. És ha még volna is némi előnye annak, hogy Bács-Kiskun megyében tele­pítenek ilyen üzemet, akkor is megengedhető-e most ná­lunk. hogy több millió forin­tot olyasmire adjunk ki, ami nélkül még hosszú évekig meg tudnánk lenni. Reméljük, —5 hogy a minisztérium emberei is belátják ezt. B- K­KÖNYVESPOLC Baudelaire: A ROMLÁS VIRÁGAI 1857-ben, vagyis éppen 100 évvel ezelőtt jelent meg elő­ször Charles Baudelaire ver­seskönyve, a „Les fleurs du mal'’. A művet a Babits Mi­hály-*- Tóth Árpád — Szabó Lőrinc féle teljes fordítás óta „A romlás virágai” cím­mel a magyar költészet már szinte elválaszthatatlan da­rabjának érezzük. Ez a köl­tői hatásában is tökéletes fordítás jelenik most meg Szabó Lőrinc tanulmányá­val. Bárány Tamás: SlRAS Bárány Tamás merész té­májú, fordulatos regényei népszerűek az olvasók kö­zött. Ez a kötet elbeszéléseit gyűjti egybe. Az író 1944-től 1956-ig terjedő esztendők no­vellaterméséből választotta ki a legjobbakat. A váloga­tásban tárca-novella, rajz* nagyobb elbeszélés és egy kisregény vált j ált egymást. Bárány szereti a hirtelen fordulatokat, a kiélezett helyzeteket, ez teszi novel­láit különösképpen érdekes olvasmányokká. HÄJNÄLODIK Francia—olasz film. Csodálatos szépségű szerelem és egy embertelen társadalomból való kitörés kísérlete ötvöződik össze a „Hajnalodiik” című filmben. Játssza a szolnoki „Tisza” üJo&ziíthái, május 9—15-ig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents