Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-25 / 121. szám

Tiszakürti fiatalok Benei életünkből Mindjárt a bevezető szám■ Bach Wohltemperiertes Kla­vier" hatalmas zongoramú- vének legszebbik költeménye az Es-moll preludium és fuga volt. A Wohltemperiertes Klavier 48 preludium és fu­gája Bach zenei invenciójá­nak kincsesháza. Az érzel­mek legszélesebb skálája a szomorúságtól, fájdalomtól egészen a legnagyobb élet­kedvig fellelhető ebben a ha­talmas alkotásban. Bach mu­zsikáját hitelesen tolmácsolni hallgatósága felé csakis olyan művész képes, aki ezeket az érzelmeket Bach szellemében maga is átéli. Ungár Imre egyik leghivatottabb művésze ennek a muzsikának. A mű­sor következő állomása a klasszicizmus két nagy mes­terének, Mozart- és Beetho­vennek egy-egy szonátája. A D moll szonátában már a. késői Beethoven romantikus légköre érezhető. Az utolsó tétel dinamikai hullámzása és végső kicsengése különös­képpen megragadta figyel­münket, Szünet tetőn a legnépsze­rűbb romantikus, Chopin kö­vetkezett. NEM TUDJUK, kát kell felelősségre vonni a hang­versenypódiumra teljesen al­kalmatlan zongora beállítá­sáért, amikor Szolnokon van egy Blüthner hangverseny- zongora. Ungár Imre művé­szetének felelőtlen lebecsü­lése, amely könnyen maga- utón vonhatja a jövőben a művészek távolmaradását vá­rosunktól. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy zeneiskoláink fiatal nö­vendékei csak kis létszám» ban voltak jelen ezen a szép hangversenyen. Az egyéb­ként is leevés számú, de an­nál lelkesebb közönségnek érzésünk szerint felejthetet­len élményben volt része. r-mnAra T.vn MÉHES GYÖRGY GyemonmcéL Kalandos regény (69.) De kicsi, de milyen pici! Lekapja a süvegjét és meg­hajlik Holdkirálynő előtt. A tündér ismét int, mire a törpe kezdi felfújni magát, mint egy léggömböt. De ez olyan na- gyon-nagyon furcsa, hogy a számiba kell tömnöm az öklö­met, nehogy elnevessem magamat. Hogyisne! A törpe szal­maszálat húz elő és azon keresztül szívni kezdi a levegőt. Minden szívásra nő egy arasszal, nemcsak magasságban, hanem szélességben is. Hamarosan akkora, mint maga a tündérkirálynő, de a törpe ezzel nem elégszik meg, hanem tovább fuvalkodik. Már olyan kerek, mint egy labda és egészen áttetsző. Most úgy látszik, elégedett a nagyságá­val, mert széles mosolyra húzódik a képe, aztán lendületet vesz, felugrik a Holdhajóróíl és száll a levegőben, könnye- riébben a pillénél. A tündérek közben bolondos, tréfás táncba kezdenek, divajul körülenyelgik a halványan át­tetsző gömböc-embert, aki most csendesen alászáll a vízre. De alig érinti meg, máris visszapattan. De mikor legköze­lebb vizet ér, meggondolja magát, nem szökken többé a magasba, hanem behúzza a fejét és forogni, gurulni kezd. Alig néhány pillanat alatt körülgurulja a tavat, de úgy­látszik még csak lendületet vett, mert egyre gyorsabban száguld már sisteregve csap fel két o’dalt a víz. s a hold- leánykák ijedt sikollyal rebbennek a magasba. A lég­gömb-ember azonban utánuk veti magát, még fú egy-kettőt magán, úgy hogy nagyobb már, mint maga a Holdhajó. már-már eléri őket, mikor1 a Holdkirálynő felemeli ezüs­tös pálcáját, mire valamennyien mozdulatlanná mereved­nek. Még egyet int s a léggömböc-törpe zsugorodni kezd, sípolva ereszti ki száján a levegőt, ráncosodni kezd a bőre, már alig kétakkora, mint a tündérek, mikor újból int a királynő s a törpe valahonnan, tarka köntöse valamelyik zsebéből dugót szed elő és bedugja a szájába. A sípolás nyomban megszűnik s a törpe, nem zsugorodik tovább. , Aztán ismét meghajlik, olyan kecsesen, mint egy táncmes­ter és kiszökdécsel a partra. Egyenesen a cseppkőoszlopok felé tart, kalapácsot szed elő és megüti az egyik oszlopot. Abban a pillanatban megzendül a kő, szebben szól, mint a harang és mélytüzű vörös fényben gyűl ki. De ad­digra a törpe már tovább szökkent, s megüti a második oszlopot, ez kék fénnyel világít és cseng, csilingel, mint a kis bárányok nyakán a csengettyű. Orgonazúgás, halk he- gedűszó. öblösen recsegő réztrombita szólal meg, egyik a másik után, amint a törpe végigtáncol, kalapácsával a cseppkőoszlopok előtt. Már fénylik, ezernyi színben ragyog a csodálatos sziklapalota és a tükör-táncterem. A tündérek.:. meg.-. 6, a tündérek, élükön a Hold királynőjével lejtenek szédítő, kavargó táncot. Egymás ke­zét fogva hosszú sorban ott keringenék már alig néhány méterre tőlem. Elől a királynő száll, röpül. Mögötte ki az az édesarcú. pisze kis tündér? Olyan ismerős... Persze, hisz az Erzsiké, a kishúgom! De hogy kerül ide a tündérek közé;.i? akarj Megvallom, van nekünk Szolnok megyében egy-két KISz szervezetünk, mint a jászapáti Velemi és még né­hány, amelyről szinte heted­ként hírt adunk olvasóink­nak. Szó se róla, meg is ér­demeinek minden dicséretet eaek a fiúk, olyan jól dolgoz­nak. Aura viszont elég rit­kán gondolunk, hogy eldu­gott kis falvakban, a nyilvá­nosságtól félrevonul tan, mi­lyen lelkes fiatalok tevé­kenykednek. Ezért lepődtem meg, ami­kor azt kérdeztem a tisza- kürtd tanácselnöktől, miről kellene írni a községből, s ő azt feledte: — A fiatalokról, elvtárs, a KlSz-esekről. Abból aztán, amit az el­nök elvtáns, meg a KISz ta­gok, Jened Imre, Balogh Gizi, Szín Pál és a többiek el­mondtak, szép kis történetet lehet összeállítani Tizenöt­húsz falusa ifjú harcát a fia­talok jogaiért, az elismeré­sért, a létezésért Az EPOSZ-szal kezdték Február 17-re nyúlik visz- sza a történet. Mintegy hú­szán kezdték hozzá az ifjú­sági szervezet összeverbuvá­lásához; A fiatalokkal nem is volt semmi baj, jöttek a hívó szóra, és munkához lát­tak; Két teremből álló helyisé­gük van, ott jötték össze es­ténként és szövögették a ter­veket. Hanem hamarább, mint gondolták, riválisra akadtak, s olyan intézmény részéről, amire nem is szá­mítottak; A kulturház lett a vetöly­társ. Azon persze ma már nem lehet csodálkozni, hogy egy olyan kis faluban is, mint Tiszakürt, külön van kultur­ház és van ifjúsági szerve­zet. Hanem mi történt? A pártbizottság az EPOSZ szervezetet bízta meg a má­jus elsejei ünnepségek meg­rendezésével. A fiatalok felkészültek az ünnepre. Kultúrműsort ta­I nultak, bált rendeztek az EPOSZ-ban. Csakhogy ugyan­akkor bálja volt a kultur- otthonnak is. A tanács mind­két részre kiadta a bálenge- délyt. Az EPOSZ-osok bál­jára jöttek szép számmal a faluból. Olyan szép szám­mal, hogy a hiányosan bebú- torozott helyiségben le sem tudták ültetni a vendégeket. Tudták, van a kulturház- nak vagy 200 székje, az mind úgy sem foglalt ezen az estén, kémek hát tőlük:, ha­tározták el. El is ment né­hány fiú a kulturházba szék­kérelem ügyében. De Kovács Istvánná kul- turigazgaitó nem volt hajlan­dó kölcsönadni a székeket Kitör a villongás Ettől kezdve két különböző vonalon, sőt szemben egy­mással, egymás célkitűzései­nek „megtorpedózásával11 ha­ladt a maga útján a kultur­ház és az EPOSZ. Volt az EPOSZ-nak egy leánykoszorúja. A leányko­szorú hat tagja táncolt a szomszédos tiszainakai ifjú­sági szervezet vendéglátásán. A lányok táncolni tudtak, de táncruhájuk nem volt. Ismét a kulturházhoz for­dultak , tehát segítségért; A válasz: — Nem adhatjuk, kell ne­künk is. Az igaz, hogy a kulturott- honnak is kellett a ruha ugyanazon a naftán. De az is igaz, hogy délelőttre, az eposzisták meg estére kérték. Egyre mérgesedett a hely­zet A fiatalok csakazértis külön rendeztek mindent. If­júsági estéket, tánc-összejö­vetele,klet, műsoros ifi-napo­kat Ment is volna a szórako­zás ezen az úton, ha a kul­túrotthon újabb döfésre nem készül az ifjúság ellen. S ez az ifjúsági tánczenekar likvi­dálása lett volna. Az ifjúsági rendezvénye­ken nem vették igénybe a fiatalok a kultúrotthon ze­nekarát. Saját műkedvelő együttesük szolgáltatta a ze­nét ilyenkor. Ebbe kapasz­kodott bele a kultúrotthon. I Abba, hogy az ifjú zenészek- I nek nincs meg a vizsgájuk, nem léphetnek fel nyilváno­san. Bejelentés érkezett a Kun­szentmártoni Járási Tanács­hoz, ne enegdjék szerepelni a tisza'kürti ifjúsági zene­kart. Elkeseredtek a fiatalok, de azért mégis megtalálták a megoldást. A párt és a KISZ Hírét vették május 9-én, hogy nyilvános pártnap van a községben. — Soha jobb alkalom, — villant át az ifjak agyán. Gyorsan össze is toboroztak vagy negyven fiatalt, és együttesen vonultak át a pártnapra Jenei Imre, Balogh Gizella, Szakács Sándor, Kulcsár Ist­ván, a pártot hívták segítsé­gül. Követelték: váltsák le Kovácsnét. — No, no, nem ez a meg­oldás, gyerekek — csitítgat- ták a tapasztalt, higgadt kommunisták a felhevült ifjalcait. •S itt a pártnapon született a döntés, ötös bizottságot szerveztek a községben. Az ötös bizottság ügyéi arra, hogy a kulturális rendezvé­nyek ne keresztezhessék egy­mást. Az ötös bizottság osztja ki arányosan a társadalmi szerveknek a rendezvénye­ket. — Ez már beszéd — nyu­godtak meg az eposzosok. S be is jelentették nyomban, hogy megalakítják a KISz-t, mert ők ezután egy úton akarnak haladni a párttal, mindig a párt irányításával akarnak dolgozni. Rendbejön minden Szin Pál, Jenei Imre, Kiss Mária, Balogh Gizella, Dózsa I,ászló fogtak hozzá a Kom­munista Ifjúsági Szövetség megalakításához. Vacsorával kötötték össze a taggyűlést, ahol megjelent a falusi fia­talok színe-java. Hetven fiatal élhet a fa­luban, s az alakuló gyűlésen harmincán léptek a KISz-be. A többiek felvétele most fo­lyik. Nem volt nehéz az ala­kulás. Ahány fiatal pedagó­gus van ugyanis a község­ben, mind az ifjú kommu­nista paraszt-fiatalok mellé állt. Elég csak ránézni az elsőkként belépők névsorára. Kulcsár Istvánná és felesége, Kiss Etelka, Dósa László pe­dagógusok neveit olvashat­juk rajta. Tehát egy hónapos múltja sincs még a ttozafktirti KISz- nek, mégis szép munka di­cséri már a szervezetüket. Most a Nemzetközi Gyer­meknap megrendezésével bízta meg őket a Nőtanács. Jól készültek rá. Tóth Ella szólóénekétől a vídán jelene­tekig gyönyörködhetnek a tSszakürbi gyerekek a kisze- sek műsorában. Ifjúsági Otthon építése, vendégszereplés rI iszainokáti No, nem teljesen új ifjú­sági ház építéséről van szó, hanem arról, hogy a meglévő két termet alakítják át egy teremmé. (Bár úgy hiszem, ezzel a lelkesedéssel arra is képesek lennének, hogy új ifjúsági otthont építsenek.) A falbontás! munkákat a fiúk, a festést a lányok vég­zik. Munka után. Mert a ti- szakürti fiatalok többsége egyéni dolgozó paraszt. Sza­kács Sándor, Behán Erzsi, Szin Pál és a többiek a kapa pihentetése után ragadnak kalapácsot. Meg öltöznek táncruhába. Tánccal, operett-számok­kal készülnek ugyanis a td- szainokai vendégszereplésre, melyben a tiszadnokai fiata­lok vendégeskedését viszo­nozzák. Hát így élnek, így dolgoz­nak egy távoli tiszamenti kisfaluban a tiszakürt fiata­lok. Mindenben együtt a párttal, a párt irányítása alatt a Kommunista Ifjú- gi Szövetségben. Aztán reméljük — már ami a jövőt illeti — a kül- turotthonnal is minél jobb egyetértésben .;: Borzaik Lajos. • Unaár Imre zonaoraestie , AZ IDEI hangversenysze- j zon, amennyiben a sajnos, i kevés számú hangverseny I után ezt a kifejezést hasz­nálni lehet, kiemelkedő ese- ménye Unr'~ Imre szerdai zongoraestje volt. — Ungár Imre művészetének alapos méltatása egy rövid cikk ke­retén belül már azért sem lehetséges, mert az ő művé­szetének fejtegetése egyet je­lentene egy egészen rendkí­vüli, nagy egyéniség lelki­világának analízisével. Az ő lelki élete egy magasabbren- dű, a hétköznapi embertől távol álló kifinomult, kü­lönleges világ csodálatos megnyilvánulása. Ungár Imre belső énjének rezgései mé­lyen gyökereznek játékában. Bármelyik nagy zeneszerző műve szólal meg Ungár Imre keze alatt a zongora billen­tyűin, a mű az ő előadásá­ban az ő érzéseinek, az ö érzelmeinek tükörképe. — Ugyanakkor, és ez művésze­tének másik főpillére, a leg­mélyebb alázatosság a zene­szerző elképzeléseivel szem­ben. Stílushűség, a mű szel­lemének legtökéletesebb fel­tárása és fanatikus ragasz­kodás a zeneköltő elképzelé­seihez. Ungár Imre művé­szete, az igaz, ideális, meg­alkuvást nem tűrő művészet. A zeneköltő elképzeléseinek harmonikus egybeolvadása, az előadó művész csodálatos lelkivilágával, művész-egyé­niségével. Virtouz játékot ne várjunk tőle. Az ő kezében a hangszer csak eszköz el­gondolásainak megvalósításá­hoz. Műsorának összeállítására jellemző, hogy Ungár Imre művészi kérdésekben nem is­mer megalkuvást. Szolnoki műsora Bachtól a mai mo­demekig terjedő több évszá­zadot átfogó zenei korszakok legkiválóbb zeneszerzőit kép­viselte. Budapesti és külföldi hangversenyeinek komoly, magas nívójú műsorszámait játszotta Szolnokon is. ▼ttvtttttttvttttttttttttt mnfTTfmn rsfiTTWvYYYTWTTTw /tt Ezen azonban már nem gondolkozom, hanem élő- ugróm a szikla mögül, ahol mostanáig rejtőzködtem és el- kiáltom magamat: — Erzsi! Erzsiké! Abban a pillanatban elhallgat a cseppkőorgona, a fé­nyek kialszanak, a tündérek s a Holdhajó a magasba leb- ben, eltűntek már a messzségben, csak én ülök föveny fek­helyemen és nézem álmosan, bután a sötét vizet s a hall­gató sziklákat. Ilyen bolondokat álmodik az ember, ha sokáig nézi a holdvilágot. Nem maradt meg semmi más az álomból csak egy kis keserű kívánkozás. Kishúgcm, Erzsikéin, vajon mi van veled? Sokat sírez utánunk? Ne búsulj... és köszönöm, hogy legalább álmomban meglátogattál. AKARSZ VALAMIT MONDANI? Ha ma reggel láttuk volna először sziklapalotánkat, nem neveztük volna el Kék Barlangnak. A felső nyílás mintha összeszűkült volna az éjszaka; ólmosan szürke ég pillantott le reánk s a tó közepén az egyre táguló gyűrűk, egymásba hullámzó karikák elárulták, hogy odakünn esik. Most idebenn is 6zürke volt minden és elmosódott. Tatár Kálmán újra meg újra átvizsgálta rettenetesen összeázott és kimondhatatlanul piszkos vászonkabátját. Milyen vakítóan fehér és jólvasalt volt ez a kabát — hány nap is telt el azótag — néha úgy érzem, évek egész sora. Mikor is volt az a találkozás? Ha jól számítom, körülbelül két hete. Mi minden történt azóta. Szinte elsorolni sem lehet. Mintha elkapott volna egy veszedelmes szirtekkel teli, vad folyó. Éppen a tűzre raktam, mikor megéreztem, hogy néz­nek. Tudor bácsi volt. Odaugrottam hozzá. Csodálatosan tiszta és nyugodt volt a tekintete. — Tudor bácsi. .. jobban van, ugye jobban? Egy darabig még nézett, aztán hangtalanul mo­zogni kezdett az ajka. Bizonyosan mondani szeretne valamit, csak én nem értem. Közel hajoltam liozá, egészen közel, de fgy sem ve­hettem ki, hogy mit akar.- Úgy látszik, ő is belenyugodott meri lehunyta a szemét és ismét elmerült az ismeretlen semmiben. — Apa mérnök úr! Gyorsan! Tudor bácsi akar valamit. Most már hárman hajoltunk a beteg fölé. Néztem a beesett, sápadt arcot. Mi lett ebből az óriásból, ebből a csodálatos emberből. Az orra nyerge éle­sen kiugrott a viasz-szín arcból. Két fekete gödör mélyére süppedt a szeme. Ott térdeltünk mellette, akármelyikünk odaadta volna érte az életét. Egyszerre csak a beteg megint felütötte a pilláit. Nézett., nézett, most már mind csak apára s az ajka egyre; mozgott. Láttam apa arcán a titkolt fájdalmat, amint a beteg' fölé hajolva, nagyon tagoltan, mintha egészen kis gyermek-: kel beszélne, megkérdezte: : — Akarsz valan-rt mondani? i LFohjtaUuk.) Egy kisújszállási | koncert I margójára NT ahány nappai ezelőtt nagyszerű élménybon voh részük azoknak, akik meghallgatták a kisújszállási Arany János utcai általános iskola énekkarának és zene szakkörének koncertjét. V. Nagy Bálint, az iskola énektanára évek óta fárad­ságos munkával, de annál nagyobb lelkesedéssel vezeti gyarapítja, tökéletesíti ennek a(kis együttesnek zenei kul­túráját. Az ő munkája és tanítványai fegyelmezettsége lelkesedése tette lehetővé, hogy egész estét betöltő műsor­ral kedveskedhettek Kisújszállás lakosságának. Nagy sikert aratott a 70 tagú énekkar, Kodály: „A sza­badság himnusza”, Szmetána: „Csillagokf* című számokká és az énekkar vezetője által gyűjtött eredeti kisujszállás népdalokkal. A vezető és vezetettek érdeme az a maga« művészi fokot elért kidolgozás, mely minden számukat jel­lemezte. Jutalmul a Magyar Rádió felvételeket készíteti számaikról és rövidesen az egész ország népe megismer- kedhetik egy sereg eredeti kisújszállási népdallal, az ő tol­mácsol ásukban. A műsor jelentős részét a vonósokból álló zenei szak- kör tagjainak egyéni 6zámai, duettek, triók adták. A zenekar 30 tagjának mintegy fele teljesen kezdő muzsi­kus, de most ők is, bemutatták munkájuk eredményét Egy-egy előadott népdalcsokor után a felcsattanó taps ju­talmat, elismerést és bátorítást adott a kispajtásoknak. Felnőtteknek is dicséretére válna, amilyen tolmácsolásba! például Mozart menüettjét kapta a közönség. Szinte oázisnak tűnik ez az est a „tarka-esték" műsora között, ami-kőris a különböző esztrád-műsorok szereplői le­ereszkedő és lekezelő magatartásukkal és sokszor a mű­vészi színvonalat is nélkülöző műsorszámaikkal saját pén­zén bosszantják közönségüket. A kisújszállási helyi párl és tanács vezetők köszönetét tolmácsoljuk a vezetőnek. V. Nagy Bálintnak és az együttes pajtástagjainak, egyben kérjük őket, dolgozzanak továbbra is ilyen odaadással és gazdagítsák új színnel Kisújszállás eléggé színtelen kultu­rális életét, — nádi — TMkdcmutok az atom kísérletek ellen! Mi, a Tiszamenti Vegyiművek dolgozói mélyen elítél­jük az egész emberiséget fenyegető atom- és hidrogénfegy- verek gyártását, valamint az újabb nukleáris kísérletek folytatását, és követeljük ezek haladéktalan betiltását. Bekében és biztonságban akarjuk építeni szocialista hazánkat. Boldog és vidám gyírmekkacajt akarunk hal­lani s nem pusztulást látni. Felszólítunk minden békét szerető és kívánó becsüle­tes embert — határainkon belül és kívül —, hogy emeljék tel tiltakozó szavukat s minden erejükkel küzdjenek a kísérleti atomrobbantások betiltásáért és ne engedjék a háborús veszély növekedését. Kérjük az Országos Békebizottságot, hogy tiltakozásun­kat juttassa el a Béke Világtanács júniusi colombói ülésére, A TISZAMENTI VEGYIMŰVEK ______ DOLGOZÓI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents