Tiszavidék, 1957. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-22 / 118. szám
MK0ZT9K MEGYÉNK KOMMUNISTA PEDAGÓGUSAI Május 19-én, vasárnap délelőtt az MSzMP Megyei Intézőbizottságának kezdeményezésére találkozót adtak egymásnak a megye kommunista pedagógusai. Nem sokkal 10 óra előtt már megtelt a Megyei Tanács díszterme és a tanácskozás kezdetére mintegy 250 pedagógus gyűlt össze, A , megnyitó után Molnár János elvtáns, a Megyei Tanács Oktatása Osztályának vezetője mondott beszédet. Bevezetőjében foglalkozott a pedagógusok általános prob-, lémáival, majd részletesen elemezte azokat a hibákat, amelyek károsan befolyásolták tanítóink, tanáraink munkáját az ellenforradalom előtt s az után. Beszélt a megye pedagógusainak szerepéről az ellen forrad almi eseményekben és határozottam állást foglalt az általánosítás ellen. Sajnos, az ellenforradalmi események után sok helyütt, különösein a kisebb falvakban nevelőkarunikat okolták a történtekért. Vitán felül áll, hogy igen sok pedagógus tevékeny résztvevője volt a zűrzavar kialakításának, de ezek száma csak kis töredéke a nagy egésznek. A tanító és tanári kar az ellen- forradalmi események ideje alatt zömmel vissza húzódott, a kommunista pedagógusok pedig felismerve a veszélyt, bátran harcoltak, nyíltan szembeszálltak a felforgatok ellen. Mit jelentett ez a gya- korlatbdn? Azt, hogy pedagógusainknak eddig csak egy kis része sajátította el a marxista—leninista világnézetei, míg a nagyobb része csak kis mértékben és egy bizonyos hányada egyáltalán nem. Ennek volt köszönhető, hogy sok tanítónk és tanárunk, akik amúgy is meg voltak fertőzve az elmúlt rendszer népeOanos hibáival, hagyták magukat befolyásolni a felforgató elemektől és arra az útra léptek, amely szembeállította őket a magyar dolgozó néppel, szembe állította őket a jelenlegi társadalmi rendszerrel. A pedagógusoknak csak ez a rétege volt az, amelyik tevékenyen részt vett az ellenforradalmi cselekményekben, felforgató eszméket hirdetett, sárba taposta a vörös csillagot, a vörös zászlót, a nemzetközi munkásmozgalom jelképét. A pedagógusok zöme ebben az Időszakban politikai passzivitásba vonult, s habár különösképpen nem folyt bele az ellenforradalmi eseményekbe, de nem is tett semmit annak érdekében, hogy azt megakadályozza. Ezek az emberek alapjában véve jóindulatú, becsületes, népünket szerető emberek, akiken átmeneti időszakra eszmei bizonytalanság lett úrrá. Sajnos, sok esetben és sok helyien ezéket a népi demokráciáihoz hű tanítókat és tanárokat egy kalap alá vettük azzal a csoporttal, amely igen károsain ténykedett az októberi események alatt. A kommunista pedagógusok aktívájának összehívása éppen a fentiek miatt cél és időszerű volt. Igen sok elvi kérdést tisztáztak a felszólaló elvtársaik és sikerült elérni azt, hogy a becsületes és jó úton haladó pedagógusoktól leválasztották a bomlasztó részt; Molnár elvtárs beszéde után 10 perc szünet következett, s ezután sor került a hozzászólások meghallagtá- sára. Az első hozzászóló Majoros Károly volt. — Kommunista pedagógus aktíván — úgy gondolom — elsőrendű kötelességünk, hogy az ellenforradalom fegyveres legyőzése, után elért sikereink mellett, elsősorban azokkal a nehézségekkel foglalkozzunk, amelyek jelenleg is akadályozzák szocialista sezllemű nevelésünk erőteljes, gyors kibontakozását. Az igaz. hogy az ellenforradal- márok már nem garázdálkodnak iskoláinkban, de a tantestületek álláspontját, a szocialista nevelés mellett nem lehet egységesen szilárdnak nevezni. Sőt, ezek harcosai, a kommunisták is bizonyos mértékig, mintha vissza vonultak volna a harc első soraiból. A szocialista gyermeknevelést pedig az ellenforradalmárok eltávolításával még nem oldottuk meg. Szocialista nevelésünk segítőjéről, a meg- újhodott kultúrmozgalomról kívánok szólni. Az iskola és az úttörő mozgalom nevelési célkitűzése azonos. Szocialista szellemű, hazáját szerető gyermekek nevelése. A mód- ser azonban az iskola és az úttörő mozgalom munkájában merőben más. Amíg az iskola a tananyaggal és a rendtartással igyekszik nevelési célját elérni, addig az úttörő mozgalom módszertani alapja a túra, a kirándulás és főleg az úttörők 12. pontjának szigorú megkövetelése. — Majoros elvtárs ezután beszélt még a nevelés igen sok kérdéséről, az úttörő mozgalom fejlesztésének fontosságáról és nemzeti hagyományaink megfelelő méltatásáról. A következő hozzászóló Nádudvari elvtáns volt. Beszélt a kommunista pedagógusok bizonytalan állásfoglalásáról, amelyek nem éppen előnyösen járulnak hozzá, a még most is helyemként fellelhető eszmei zűrzavar tisztázásához. Majd így folytatta: — A másik komoly kérdés, nevelésünk kérdése: Rövid tanári gyakorlatom után azt látom, hogy az általános iskolai nevelésünkben sok hiba van; Tantervűnk nem minden esetben teszi lehetővé, hogy a neveléssel megfelelően foglalkozzunk. Kevés az az idő, amit nevelésre lehet fordítani az egyes szaktárgyakon belül. Ezért kaptunk sajnos olyan intézkedést, hogy a hava 4 osztályfőnöki órát egyre kell csökkenteni. Ez véleményem szerint a legnagyobb merénylet a nevelésünkkel szemben. A gimnáziumi tanulóknak mintegy 20 százaléka diákotthonban lakik. — Ezek a diákotthonok nem pótolják nagyon sok esetben még a családi ház nevelését sem. Jó pár olyan kommunista szülővel beszéltem, aki diákotthonba adta gyermekét és amikor visszament a gyermek azt tapasztalta, hogy egészen más, mint amilyent ő a diákotthonba engedett. Feltétlenül változtatni kellene nevelésünk súlypontján. — Mindenekelőtt, olyan irányzatokat kell keresnünk, amelyek lehetővé teszik, hogy egyrészt a nagy magyar pedagógusok elméleti és gyakorlati tapasztalatai alapján, másrészt akár Makarenkó, akár más pedagógusok gyakorlati tapasztalata alapján lehetővé lehessük, hogy ifjú- ságunikat szervezet formában nevelhessük és ez az ifjúság olyan legyen, amely támogatója lesz társadalmi rendünknek. — fejezte be Nádudvari elvtárs. Egymásután emelkedtek szólásra a kommunista pedagógusok, igen helyesen boncolgatva ifjúságunk nevelésének kérdését. Számtalan javaslat hangzott el, amelyek mindegyike azt a célt szolgálta, hogyan lehetne a legrövidebb időn belül mind tanári karunk, mind ifjúságunk körében megteremteni az egészséges légkört A kommunista pedagógusok aktívájának megrendezése nagyon hasznos volt. A felszólalásokban tanítóink és tanáraink sok olyan kérdést tisztáztak egymás között, amelyek eddig zavarták a nevelőmunka egészséges kibontakozását és ugyanakkor ez az aktíva irányt mutatott a kommunista pedagógusok elkövetkezendő feladatainak végrehajtásában is. andrási—himer Minden rádióamatőr megirigyelhetné azt a komoly, nagyteljesítményű zenegépet, melyet a karcagi Általános Szerelő Ktsz-ben gyártanak. Kb. egy hónap alatt készíti el Somodi Bálint brigádvezető két társéval a készüléket, mely egy világvevőből, két erősítőből, lemezjátszóból és lemeztartóból áll és 100 hangszóró üzembentartására alkalmas. Képünk Fodor Sándor elektromos szerelőt és Mihály Lajos elektrotechnikust ábrázolja munka közben. Szolnokon a Beloiannisz úti óvoda kis növendékei a szép tavaszi napsütésben gyakran kv. ’esik fel a víztorony melletti parkot. Most éppen „vonatosait játszanak Sonkoly Mária ovónéni felügyeltével. AZ VJ „ CÍMERRŐL Az országgyűlés legutóbbi ülésén elfogadott új állami címer bevezetéséről információnk szerint külön rendelkezéseket nem adnak ki. Az új címer bevezetésénél a következő elveket érvényesítik. Az állami hatóságok, hivatalok, intézetek és egyéb intézmények 1957 október 1-től csak az új címert használhatják. A közhivatalok címeres bélyegzőit október 1-ig szintén ki kell cserélni. A hivatali címtáblákat az új címerkép miatt — a költségmegtakarítás érdekében — kicserélni nem szabad; gondoskodni kell arról, hogy az új címer-ábra felülragasztás- sal, vagy más alkalmas módon kerüljön a címtáblára. Az állami címer számtalan nyomtatványon, iraton stb. szerepel. Ezért takarékossági szempontból is helyeselni lehet azt az intézkedést, hogy a Koeuth-címerrel vagy a régi népköztársasági címerrel ellátott nyomtatványok — kifogyásukig — továbbra is forgalomban maradhatnak. Az arcképes igazolványokat, a személyazonossági igazolványokat a címerváltozás miatt nem cserénk ki. tdőiárás/elentés Várható időjárás szerdán estig: ftlhős hűvös idő, több helyen eső, egy két helyen zivatar, időnként élénkebb észak-nyugati északi szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán nyugaton tizenöt—tizennyolc, keleten tizennyolc huszonegy fok között. (MTI). ddú- üdüiéd Qfí em irigylem azo- kát, akik unottan legyintenek erre a szóra: balatoni üdülés és valami mást óhajtanak, mert már any- nyiszor látták a „magyar tengert”. Jó nekik, de azért mégis valahogy irigylésre- méltóbb az első élmény. S én már hetek óta erre az első élményre, az első üdülésre készülődöm. Feleségem már kezd babonás lenni: — Meglásd, az idén sem sikerül — mondja — biztosan megint közbejön valami. — Mert még idáig mindig közbejött... Vagy betegség vitte el a pénzt, vagy egy családi esemény a szabadságot, máskor ra- cizás miatt „fújtak" az egésznek, hogy ne is soroljam tovább. ' Most szinte valami görcsös ragaszkodással készülődtünk a balatoni üdülésre. A beutalást megígérték, ez tehát nem lesz akadály, csak az időjárás ... Mi ugyan főleg pihenni akarunk s nem a strandszezon érdekel bennünket, de ... S jött az értesítés: a rossz időjárás miatt elhalasztották az üdülő megnyitását. Nesze neked kabala! De most már semmi sem jöhet közbe. És készülődünk, készülődünk, főleg lélekben. Látni a Balatont ... — El sem tudom képzelni, milyen — mondja feleségem. — Kérdezd meg a lányunkat, majd 6 elmeséli, ha ugyan még emlékszik rá — mondom nevetve. Kislányunk ugyanis, aki még alig 6 éltes, már kétszer is volt nyáron a Balatonnál. Budapesti óvodából vitték el nyaralni őket, így hát nálunk ő a balatoni szakértő. És 6 vállalkozik is rá. hogy elmeséli a dolgot. — Képzelj el, anyu egy szép nagy vizet, olyan kék, meg szűr- rontó — ke. hajók is úsznak gém. rajta. A partjáról egy _ ki s deszkaút vezet a vízbe, de nem ér ám át a másik partra. — Úgy hívják, hogy móló — szólok közbe okoskodóan, hogy megőrizzem atyai fölényem látszatát. — Lehet — mondja ő fitymálva — nem kérdeztem meg az ovónénitől. — Egyszer én is láttam a Balatont! — vágok vissza. — Mégpedig a háború után. — És akkor milyen volt? — kérdezi a lányka, hogy ellenőrizze, nem afféle hencegés-e az egész. — Hát akkor nem volt olyan szép. döglött lovak Piszkáltak benne... — Brr. i. illúzióimI a felesé— Hát ha egyszer ez a Valóság! Igen, akkor olyan volt a Balaton. De most már más, olyan, amilyennek kislányunk elmesélte vagy ián annál is szebb. Majd meglátjuk ... P s színezgetjük az első üdülés kedves, de nem elérhetetlen ábrándjait. — t.V, — TAVASZT, ÉLETET KIÁLTSUNK! TAVASZ VAN. Zöldelő dús növényzet uralja a határt. Az iskolák nyitott ablakaiból hangos énekszó árad az utcára. Másutt éppen a tábla előtt felelgetnek a gyerekek, térképet rajzolnak, számokat írnak. A játszóterek is megtelnek vidám kacagással. Röpül a hinta, billeg a „libikóka” és egy édesanya gyermekkocsit tol maga előtt a téren keresztül. Egy teltalakú nő utána fordul: „neki már jó!” — ezt gondolhatja. A kis kertben egy öreg bácsika kapálgat. Fellazítja a kis fák tövét, hogy esőt, levegőt kapjanak a gyökerek. Azután karókat igazít a gyenge fákhoz, nehogy bántó- dás érje őket. A gyárak hangosan dohognak. Két jólmegtermett muraközi ló vagonokat húz maga után. Fűrésztelepi gép sivít élesen, deszkáik, rönkök huppannak a földre. A városszéli újtelepen egy férfi talicskán cserepeket cipel és sokáig tesz-vesz a még födetlen házfalak körül. Az állomástól özönlik kifelé a nép. Munkába, piacra, kórházba, bevásárolni igyekeznek. A bútorüzlet előtt és az ékszeres bolt előtt sor álldogál, itt bútorokra, amott talán jegygyűrűre várakoznak. Tavasz van. Az élet lüktet, forr, bizsereg mindenfelé. TAVASZ VAN. A Csendes-óceán vize fölött nagy magasságban egy Valiant-típusú bombázógép suhan el alig hallható zúgással. A bombázógépen öt angol katona üldögél. Feszülten figyelnek s amikor a kijelölt célpont fölé ér a gép, kioldják a veszélyes terhet. A parancsot teljesítették. Pár pillanat és hatalmas lökések reszkettetik meg a levegőt. Mint valami óriási tölcsér fúródik a légörvény a magasba és a mélybe. A madarak szédülten buknak le körülötte és a tengeri halak hasukat a nap felé fordítva hánykolódnak. Ha város lenne a közelben, az egészet — házakkal, emberekkel együtt — megsemmisítette volna ez a vihar, a pusztító hidrogénbomba ereje, így „csak” rádióaktivitással tölti meg a fellegeket, a porszemeket és a halakat, úszik a fertőző levegő s valahol, talán Japánban, talán másutt emberek betegednek meg észrevétlenül. A strontium —90 behatol csontjaikba, idegrendszerükbe s lehet, hogy őket, de az is lehet, hogy utódaikat roncsolja szét. TAVASZ VAN. S a tavaszi szélnél is gyorsabban szállnak a hírek a világ minden tájára. A tokiói angol nagykövetség előtt diákok, csecsemőjüket a karjukon cipelő asszonyok, háborút járt férfiak és meglett aggastyánok gyülekeznek. Tiltakoznak, felemelik szavukat az emberiség elleni újccbb merénylet ellen. És az angol parlament előtt is gyülekezik a nép — egyetértenek a japánt dolgozókkal. Az Angol Tudományos Dolgozók Szövetségének Tanácsa határozatban szólítja fel a kormányfőket, üljenek össze és azonnal tiMsanak be minden atomkísérletet. Nehru indiai miniszterelnök, Kou Mo-zso, a kínai békebizottság elnöke, Emrys Hughes angol munkáspárti képviselő, tudósok, államférfiak", neves személyiségek emelik fel tiltakozó szavukat. A görög nép elítéli, hogy Görögországban atom támaszpontokat létesítenek. És hazánkban is megmozdulnak az emberek. Üzemi dolgozók. parasztok, tanárok, tudósok tiltakoznak. Újra eszmél, újra ocsúdik az emberiség... Tavasz van. Tavaszt áhít, tavaszt óhajt a világ. És újra látja, hogy mennyire nem elég a puszta óhaj, a szándék, s a jóakarat. CSAK A TETT, a harcos összefogás segíthet —> csak ez menhetí meg a békét, az építő tavaszt, anyák és gyermekek életét az emberiségnek. F. Tóih Pál öz egyesített A'omMó Intézet tudós tí átlóst fogta!’ tak az a’omíepyver eltiltása mellett Moszkva (MTI). — A TASZSZ beszámol arról, hogy a Moszkva környéki Dobnu városában, az egyesített Atomkutató Intézet székhelyén az intézet tudósainak és a város lakosainak részvételével népes gyűlést tartottak. A gyűlés résztvevői állást foglaltak a Béke Világtanács berlini felhívása és a Szovjet Békebizottság nyilatkozata mellett, amelyek az atom- és hidrogénfegyver kísérletek beszüntetését követelik. A gyűlésen egyhangúlag elfogadott határozat kifejti, hogy Dubnonak, annak a városnak, lakosai, ahol az atomenergia békés felhasználásán dolgozó nemzetközi központ van csatlakoznak a tömegpusztító fegyverekkel folytatott kísérletek haladéktalan besziint lésének követeléséhez. (MTI), Május a parkban
