Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-20 / 93. szám

IT. évfolyam, 93 JKám. ARA: SO PILLÉR. 1957. április 20. szombat. AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA EMLÉKEZZÜNK m KIMÚLT EGT RÉMHÍR BBliflBBMIfS«» ÚJ KRÓMOZÓ ÜZEM A Szolnoki Vasipari Vállalatnál néhány nappal ezelőtt kezdte meg működését az új krómozó üzemrész. Mocsári István vegyészmérnök elégedetten vizsgálja a mintadara­bot, amelynek krómozása kitűnőén sikerült. A Szovjetunió Legfelső Bíróságának üléséről Moszkva (MTI). A TASZSZ jelenti: A napokban megtartotta első ülését a Szovjetunió Legfelső Bírósá­ga abban az összetételben, amelyben a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának VI. ülés­szaka újjáválasztotta. Az ülé­sen az új működési szabály­zatnak megfelelően részt vet­tek a szövetségi köztársasá­gok legfelső bíróságának el­nökei is, akik hivatalból tag­jai a Szovjetunió Legfelső Bí­róságának. Az ülésen A. P. Gorkin, a Szovjetunió Legfelső Bírósá­gának elnöke ismertette a Legfelső Bíróság munkájának megszervezését az új műkö­dési szabályzat alapján. Az ülés munkájában részt­­vett R. A. Rugyenko, a Szov­jetunió főügyésze is. (MTI) Amerikai lap az Eisenhower- doktrínáról New York (MTI). Lipp­­man, a New York Herald Tri­bune szemleírója Rómából keltezett jelentésében meg­állapítja, hogy a nyugaU-uró­­pal utazása során egyetlen olyan emberrel nem találko­zott, „aki azt gondolná, hogy a Szovjetunió nagyszabású háborúra készül. Éppen ezért, az úgynevezett Eisenhower­­doktrinával kapcsolatos hang­zatos nyilatkozatokat meg­döbbentő bizalmatlansággal fogadják Lippman szerint Nyugat- Európában a megfontoltabb emberek azt a véleményt vallják, „hogy nyugatnak to­vábbra is próbálkoznia kell a tárgyalásokkal, olyan feltéte­leket kell a Szovjetunió felé terjeszteni, amelyeket Moszk­va ésszerűeknek tartana. i Kicsi a múzeum @ Új mozi kellene ® A kultúrotthon élete Kedves kis városka Turkeve. Igaz, nincsenek nagy. emeletes házak, széles utcák és azokon szédítő forgalom, de mégis város, olyan bájos, csendes, olyan alföldi. Közel 14 000 lakost számláltak itt legutóbb, ami éppenséggel nem olyan nagy szám, de elég ahhoz, hogy komoly kultúrigénye­­ket támasszon. A lakosság kuítúrszomja meg is van, de a körülmények... Nos, a körülményekről írok most egy pár sort. TURKEVEN ELŐSZÖR IS vegyük a mú­zeumot A múzeum anyaga napról-napra szaporodik, csak az épület nem akar bő­vülni. Persze ez nem megy magától, tenni kéne valamit a bővítés érdekében. Április 4-én kiállítás nyílt azokról a képekből, festményekből, amelyeket Mihályi István ajándékozott saját műveiből a városnak. Amíg tart, csak lesz valahogy, de a képek el­helyezése a kiállítás befejezé­se után bizony komoly gon­dot okoz a múzeum vezetői­nek. Ez az első, amin segíteni kell. A város filmszínházában hétről-hétre jobbnál-jobb fil­meket vetítenek. Az az érzé­sem, hogy ezek a jó filmek, amikor ide kerülnek, egy ki­csit sértve érzik magukat. Hogy miért? Mert a filmszín­ház meglepően rossz állapot­ban van. Ahogyan hallottam, már huzamosabb ideje ígér­getik az illetékes szervek, hogy változtatnak a helyze­ten, eddig azonban nem tör­tént semmi sem. De ha válto­zatlanul elhanyagolják a film­színházat, lehet, hogy rövi­desen történik valami: a mozi­látogató közönség fejére sza­kad a* tetőzet. Ez a másik, amin segíteni kell. És most nézzük a VÁROS KULTÜRKÜZPONT­­JÁNAK ÉLETÉT. Amint beléptem a városi kul­­túrotthonba, az volt az első benyomásom, hogy lehetne szebb is. lakályosabb is. Az épületnek adottságait felhasz­nálva és egy kis gondosko­dással, egy kis munkával a sötétnek tűnő, kopár falu szo­bákból otthonos helyiségeket lehetne varázsolni. A vezetővel beszélgettem és kiderült, hogy a csoportok szempontjából nem áll valami jól a kultúrotthon. Ennek oka nagyrészben a csökkentett ál­lami támogatás. Egyetlenegy komolyan működő és életerős gárda a színjátszóké. Legutóbb Csizmarek „Buk­fenc” című 3 felvonásos zenés vígjátékát mutatták be nagy sikerrel. A színjátszók már több mint két hete készülnek a május 1-i ünnepségre egy színvonalas esztrád műsorral, amelyben sokminden lesz: tánc, ének, tréfa és más mu­lattató jelenetek. Az esztrád műsor bemutatása után sem pihennek a színjátszók, ha­nem új darab betanulásába kezdenek. Címe: „Az ipafai lakodalom”. Amint látjuk, a színjátszók derekasan dolgoz­nak, itt nincs is semmi hiba. TÖBB CSOPORTRÓL azon­ban nem beszélhetünk, leg­feljebb jövő időben. Rövide­sen munkához kezd a fotó­­szakkör, s kis idő múltán ta­lán a bábjátszó kör is össze­szedi magát. Volt a kultúr­­otthonnak egy jól működő tánccsoportja, azonban az anyagi keret szűkülése miatt kénytelenek voltak feloszlat­ni, azaz átadni a földműves­szövetkezetnek. A szövetkezet időnként „kölcsön adja” a csoportot a kultúrotthonnak, de ez nem megoldás. A beszélgetés során szó esett a Szigligeti Színházról, kultúrotthon vezetője megje­gyezte: „A Szigligeti Színház nemcsak a szolnokiaké, ha­nem a megyéé is”. Ezt arra értette, hogy a színház igen keveset jár ki Turkevére, s ha kinn vannak, akkor is elég­gé igénytelen darabokkal. A turkeveiek is szeretnének lát­ni valami jó, színvonalas mű­veti igazi, szép díszletekkel. Mindettől fügetlenül a város lakói kedvelik a Szigligeti Színház művészeit és örülné­nek, hogyha minél többször láthatnák őket. A kultúrotthon egyik leg­nagyobb problémája, az ál­lami támogatás csökkentése. Ez érzékenyen érintette a vá­ros művelődési központját, különösen azért, mert az ál­lami támogatás csökkentésé­vel aránytalanul növekedett a bevételi terv. A rendezvé­nyek nem képesek jelentősen segíteni a bevételi terv telje­sítését, s a táncestek is mos­tanában egyenlők a nullával. A gyér látogatottság miatt hibáztatható a város népmű­velési osztálya, mert egy szombat estére több enge­délyt is kiad, így a város fia­talság a szórakozó helyeken megoszlik. Himer Zoltán Idős Cs. Szabó Sándor bácsi, a jászkiséri Kossuth Tsz egyik legidősebb tagja esténként a szövetkezet székházá­ban hallgatja a rádiót. ORSZÁGSZERTE A budai hegyekben As elmúlt napokban kisebb csapatokban csonttollú mada­rak érkeztek a budai hegyek­be, a Velencei tó környékére és Békés megyébe. Ez a szép, piros csontpikkclyekkel ékes, bogyóevő vándormadár Észak- Európában költ s a dél­európai partvidékeken telel. Most a rendkívül szeszélyes időjárás miatt letért szokásos útjáról, szélesebb fronton vo­nul vissza északi hazájába. Úi gyógyszer­csomagoló anyao As Ozalid Papírfeldolgozó Vállalat a gyógyszeripar egyik jelentős problémáját oldotta meg. A különféle győgyszerkúpok — mint ami­lyen például a Germicid és Glicerin kúp — az eddigi pa­pírcsomagolásban bizonyos állási idő után megsavanyod­­tak, mert a csomagolás nem védte a fénytől és levegőtől. Az Ozalid vállalatnál erre a célra olyan aluminium fóliát készítettek, amely megóvja a gyógyszert a fény és levegő behatolásától, de amellett igen tetszetős is. Vj kenyérgyárak * A múlt évben több kenyér­gyár építését kezdték meg. Közülük az idén befejezik a siófoki gyár építését, amely EMLÉKÜKET lassan ho­mályba vonja a tovatűnő idő, nevüket nem jegyzi fel a történelem. Legfeljebb egy-egy apró táblácska adja hírül valamelyik hídoszlo­­pon: „Építés közben hősi ha­lált halt”. Hídépítők S ez bizony könnyen bekö­vetkezhet. Macskaügyesség, bátorság, s nagy szakérte­lem kell ehhez a munkához. Nézem őket itt, az abádsza­­lóki Tisza parton, amint az új híd acélvázát egyre hosz­­szgbbítják, s arra gondolok, hogy nagyon sok ember nem merne felmenni oda, a víz­szint felett 20—30 méter ma­gasba, egymáshoz erősíteni a £ imbolygó vasoszlopokat. „Rocsón” visznek át a Ti­sza másik partjára, ott be­szélek Lakatos József mun­kavezetővel. Igen közvetlen, barátsá­gos ember. Alaposan a tel­kemre köti, hogy azt írjam: „a jövő év derekán leszünk készen a vasszerkezettel.” — Miért ragaszkodik en­nek hangsúlyozásához? — Azért, mert az Űj Úton munkatársának is nyilatkoz­tam már a hídépítésről, ^— mondja, — s az olyasmit írt, hogy jövő nyáron már átha­ladnak a vonatok a hídon, megindul a közlekedés Kis­újszállás és Kálkápolna kö­zött. Márpedig a vasszerke­zet elkészítése még nem je­lenti ezt. Ugyanis nem csak újjáépítjük a vasúti hidat, hanem a közúti forgalom számára is használhatóvá tesszük. Feleslegessé válik a híd melletti komp, ami eddig évtizedeken át szállí­totta a kocsikat, egyik part­ról a másikra. —• EZÉRT nem elég a vas­szerkezet elkészítése. A be­tonozást is el kell végezni, s megvárni, míg a beton „meg­köt”. Ha közben járnának a vonatok, megrepedezne az úttest. Szó kerül ezután a Tiszá­ról, a „szeszélyes patakról”, mely már kétszer kiöntötte őket az ártérről, az anyag­­ellátás nehézségeiről és egyéb problémákról azzal a végső konklúzióval, hogy „sebaj, hiszen küzdelem nél­kül mitsem érne az élet”. Úgy látszik, ez a jelszó a hídépítésnél, mert a MAVAG kolónia tagjai alaposan ki­veszik részüket a munkábój. S jól esik hallani azt is, hogy a környékbeli segédmunká­sok közül leginkább a tisza­burai és a taskonyl legé­nyekkel vannak megeléged­ve. Igaz, rá is szolgálnak a dicséretre. Cölöpverésnél, szerelésnél és eféb mun­káknál egyaránt igyekeznek megtanulni a szakmai dolgo­kat. Az is sokat számit, hogy jó mesterek keze alatt vannak. Olári István, s az „öreg” La­katos alapos „rutinnal” ren­delkezik. Volt alkalmuk a tapasztalatszerzésre a buda­pesti, a tiszafüredi, a szol­noki, a dunaföldvári, bajai stb. hidak építésénél. S nem csak ott. Ha a helyzet úgy kívánta, építettek kohókat, gyárakat rádió adótornyokat is. VANNAK köztük olyanok, akik á magyar ipar megbe­csült munkásaiként már ösz­­szejárták a fél világot. Kiss József bácsi például 1951-ben részt vett a brassói és a te­mesvári rádiótorony szerelé­sénél. Jónéhány évvel eze­lőtt Törökországban is járt. Vihartól cserzett arca fel­derül, ha emlékei felől ér­deklődnek. Képzeletében bi­naponta másfél vagon kenye-> rét szállít majd a lakosság­nak és a környező üdülőkben pihenőknek. Megszűnik a ke­nyérellátási gond Szombat­helyen és Jászberényben is, az itt felépülő gyárak napon­ta egy-egy vagon kenyeret sütnek majd. (MTI.) Hatszázmillió facsemete Erdőgazdaságaink az utób­bi években igen figyelemre­mélt') fejlődést értek cl az er­dősítési anyag termelésében: évente kereken hatszáz millió facsemete termelésével a vi­lág legnagyobb facsemete­termelő állama lettünk! Forgalomba kerül a 3 hasábos Lottó A Lottózók táborában igen sokan játszanak több szel­vénnyel. Ezért a fogadók „munkájának” megkönnyíté­sére kibocsátották a hatrova­­tos lottószelvényt. A kilence­dik fogadási hétre viszont mér háromrovatos szelvényt is forgalomba hoz a Sportfo­gadási és Lottó Igazgatóság. A háromrovatos szelvényen természetesen három jutalom­sorsolási szelvényke lefcz. Eze­ken — ugyanúgy, mint a hat­­rovatoson — a megjátszani kívánt számokat fel kell tün­tetni. Az új szelvény három síma szelvénynek felel meg, s az ára 9.90 forint. A háromrovatos szelvénye­ket — amelyekből százötven­ezret készítenek, április 26-tól árusítják. zonyára megelevenednek a hegytetőkre épített hegyi faluk, zárt, fedett udvaru házaikkal, szépszemű török asszonyaikkal. Nekünk is el­mesélt egy esetet: — Hídépítésnél egy jóerő­ben lévő török férfivel dol­goztam együtt. Sükri-nek • hívták. Három felesége volt. Akkor már törvény -tiltotta a többszöri nősülést, de aki­nek a törvény kihirdetése­kor már több felesége volt, nem adhatta el. (Bizonyára bánták is ezt jónéhányan.) — MUNKAKEZDÉSKOR tréfásan megkérdeztem tőles Na, Sükri. melyik felesége­det ölelgeted meg az éjjel? — Mind a hármat. — Na. Sükri. akkor húz­zunk rá. Később ismét feltettem neki a kérdést- Kissé lohadó kedvvel válaszolta: Kettőt, Délután már azt mondta: csak egyiket. A munka befe­jezésekor pedig arról beszélt, hogy legjobb lesz aludni egyet. — Nem voltak azok szok­va a mi munkatempónkhoz. Szorgalmukért más helyen is szerették a magyar híd­építőket. Mi, Szolnok megyeiek is elismeréssel adózunk nekik, Simon Béla Este a jászkiséri Kossuth Tsz-ben VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKt *

Next

/
Thumbnails
Contents