Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-17 / 90. szám

Történetek Leninről Séták az éí^sakában Tul sokat vettük igény­be Demin idejét és figyelmét, amikor Genfben élt, s nem­csak esténként, amikor a „Landolt”-ban beszélgetett velünk, hanem egyenként és csoportosan is valósággal megszálltuk néha a lakását. Még most is pirulnom kell, ha eszembe jut, mennyire tapintatlanok voltunk. Élénken emlékezetemben maradt az egyik esté, amikor Iljicset hallgatva, jó sokáig ottragadtam náluk. A sé­­cheroni villa meglehetősen távol esett az én lakásomtól. Az utolsó villamost már rég elszalasztottam. gyalogosan pedig — az igazat megvallva — kicsit féltem volna egye­dül, olyan kihalt volt a kör­nyék. Vlagyimir Iljics ajánl­kozott, hogy elkísér, legalább kiszellőzteii kissé a fejét a friss levegőn — mondotta. Felhasználtam a kedvező alkalmat, hogy négyszemközt beszélhetek Iljiccsel. és fel­tettem neki azokat a kérdé­seket, amelyek akkor a leg­jobban gyötörték — hivatá­sos forradalmár mivoltom­mal összefüggő morális prob­lémáimat. A dolog lényege az volt, hogy én, mint az „Isakra” megbízottja, gyak­ran úgy éreztem, nincs meg a kellő képzettségem ahhoz a munkához, amelyet vég­zek. A helyi pártszervezeteik­ben a központból érkező elv­társakra mindig szörnyen felnézték, és ez sokszor za­van. Ami pedig a munkásak közül kiemelkedett hivatásos forradalmárokat illeti, ezek­nek, úgy éreztem, feltétlenül valamilyen rendkívüli prole­­tárösztönnél kell rendelkez­niük, amely pótolja hiányos elméleti tudásukat. Miután a felsorolt tulaj­donságok közül egyik sem volt meg bennem, az a tudat gyötört, hogy nem érdemiem meg a hivatásos forradalmár megtisztelő címét. Ezekről a kétségeimről akartam beszá­molni Vlagyimir Iljicsnek. s tanácsot akartam kérni tőle. Vlagyimir Iljics figyel­mesen végighallgatott, ahogy ez általában szokása volt. majd hirtelen maga is tűzbe jött, és arról kezdett beszél­ni, hogyan képzeli el pár­tunk felépítését és a közelgő forradalmi eseményekben be­töltendő szerepét Arra a kérdésre, amelyet felvetettem — hogy ki nevezheti magát joggal hivatásos forradalmárnak —, azt mondta, hogy ehhez an­nak van joga, aki határtalan odaadással viseltetik a párt és a munkásosztály iránt, akinek az egyéni élete egy­beolvad a párt életével. Nem szabad a forradalmárok szer­vezetét a vezetők szűk kö­rére redukálni, szükség van. feltétlenül szükség van ál­landó, fáradhatatlan, a tö­megekkel közvetlen kapcso­latban álló egyszerű párt­munkásokra is, a'kik téglát téglára rakva segítik felépí­teni a párt épületét Én persze lélegzetvissza­fojtva hallgattam szavait, és észre sem vettem, hogy köz­ben odaértünk ahhoz a ház­hoz, ahol laktam. Ügy érez­tem, ezt a beszélgetést sem­miképpen sem lehet most félbeszakítani. Tanácstalanul megálltam, szerettem volna behívni Iljicset, de odabenn már aludtak. Iljics egy má­sodpercig gondolkozott, az­után sarkorfordult, és elin­dultunk visszafelé, folytatva a félbeszakadt beszélgetést. Mikor aztán ismét ott áll­tunk az ő villájuk előtt. Vla­gyimir Iljics elmevette magát és azt mondta, hogy ennek a végnélküli sétának egyszer mégis csali vegét kell vetni. De mivel ő a „bűnös“’, mert szárnyrakapták saját gondo­latai, hát mégegyszer haza­kísér, de most már véglege­sen. Bnciúzástor így srzólt: — Több hitet! Egy kicsit jobban higgyen a saját ere­jében! Milyen sokszor segítettek át ezek a lenini szavak olyan pillanatokon, amikor a párt­­munkát nagyon nehéznek, nagyon bonyolultnak érez­tem; hányszor csengett a fü­lembe később: „egy kicsit jobban higgyen a saját ere­jében ...“ C. Sz. Zelikszon-Bobrovszkaja. varba hozott. Kezdtem úgy érezni, hogy csak különösen tehetséges elvtársaknak van joguk ahhoz, hogy liivatásos forradalmárok legyenek — olyandknák, akiknek politi­kailag széles látókörük, ki­tűnő agitációs képességeik, elmélyült elméleti tudásuk Köziem én v Közíhínré teszem, hogy a Törökszentmiklósi Városi Ta­nács 1957. március hó 24-én megtartott ülésén 5/1957. sz. alatt a piacokról és a piaci helypénzszedásnől rendeletet alkotott. A rendelet a mai nappal hatályba lépett és azt a Törökszentmiklósi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának titkárságánál a hiva­talos órák alatt bárki meg­tekintheti. Szolnok, 1957. április 8. Fodor Mihály sk. Megyei Tanács vb. elnök hí THORNTON WILDER z amerikai irodalomról fölöttébb keveset tud a ma embere. Ez nem éppen büszkeség, hiszen az ameri­kai nép olyan írókat mond­hat magáénak, mint Mark Twain, Walt Whitman, Drei­ser, Edgar Allan Poe, Ernest Hemingway, John Steinbeck, John Erskine, Harvey Allen, O’Neil, Sinclair Lewis, Jack London, Sherxoood Anderson, Upton Sinclair, Howard Fast — hogv csak a rangosabba­kat idézzük. Szellemi téren kiskorú volt Amerika az. elmúlt század­ban. Irodalma az európai, közelebbről az angol iroda­lom része volt. 1915-ben Van Wyck Brooks: „Amerika nagykorú lesz” című köny­vének megjelenésétől szá­mítják az irodalomtörténé­szek az amerikai nép saját szeliemüségének, problema­tikájának művészeti megszü­letését. A buslnes: „az üzlet világát oly jellemző számító józanság, tülekedés, a föld­höz ragadt életforma jelleg­zetes amerikai problémája helyt kap a művészetben — de helyt kap az is, ami után a nép ugyancsak vágyódik, de Colának üzleti szelleme igyekszik távol tartani tőle; a romantika.’* A kétszeres Pulitzer-díjas Thornton Wilder az ame­rikai ú j romantikus írók leg­kiemelkedőbb alakja (Pulit­zer József magyar szárma­zású amerikai újságíró, me­sés összegű vagyonát kultu­rális célokra adományozta — ebből alapították a 30.000 dolláros Pulitzer-díjat, me­lvet évente a • legjelentősebb amerikai mű írója kapja). 60 évvel ezelőtt, 1897 áp­rilis I7-én*született Madison­­ban Thornthon Wilder. Az első világháború volt az oka, hr ey katonai szolgálata miatt csak 1920-ban szerezte meg az angol-francia tanári dip­lomáját. Sokat utazott: tudta, hogy világlátása emberi, írói fejlődését segíti. Középisko­lai igazgató, majd a chikágói egyetem francia tanszékének vezetője lett. 1937-ben mint színész és rendező munkál­kodott. A jellegzetesen ame­rikai „summer theatre’* — nyári színház egyik grupp­jához csatlakozott és járta a vidéket. A második világ­háború kitörésekor ismét ka­tona lett (pilóta), 1941-ben pedig a Pen Club elnöke, ami igen nagy kitüntetés volt. — Ma New-Havenben visszavonultan éL öbb műve még meg sem jelent magyarul. A megjelentek: *,Kabala“ (1925), „Szent Lajos király hídja” (1927) , „ Andros leánya” (1928) , „A mi kis városunk*’ (1938), JSorsom az ég" (1940). A felsoroltak közül a két legjelentősebb a magyarul nemrégen újból megjelent JSzent Lajos király hídja” és „A mi kis városunk.” A JSzent Lajos király híd­ja” története Dél-Ameriká­­bam játszódik: le. Peruban leszakad egy híd a XVIII; században, öt ember tartóz­kodott a hídon, — mindany­­nyian a szakadékba zuhan­tak és meghaltak. Az írót érdeklődő kérdés az: vélet­len-e ez a tragédia, vagy nem? Miért éppen ez az öt ember halad át a legkriti­kusabb időpontban a hídon? S a válasz: nem véletlen! Szükségszerű mindannyiónk halála, mert életük befeje­ződött, lezárult. Az émber életének tartalma a szere­tet, az a szeretet is, amelyet valakinek át kell adnunk. E nélkül nem élet az élet: kell, oda beli adni szívű nket-lel­­künket a szeretet lénynek, mint Pió bácsi a színésznő­nek, mint Montemayor Már- Jtíné egyetlen leányának. De a színésznő szíve nem Pió bácsiért dobog és Madame de Grignan is kegyetlen az anyjához. Van hát tovább út a számukra az életben? Nincs. Megpattan egy húr. Leszakad egy híd. ,Jl mi kis városunk‘’-at 1939-ben mutatták be elő­ször Magyarországon, Somlay Art húrral a főszerepben. (Ma a kaposvári színház játssza nagy sikerrel a darabot). Ér­dekes, megható, lenyűgöző, újszerű, elgondolkoztató — írták a színműről. Az össz­benyomásban az előbbi jel­zők benne foglaltatnak. Érdekes és újszerű — m ár­osak azért is, mert minden díszlet nélkül játszódik. Csak jelzett díszletek vannak. Léckerítés, asztalok, székek: ez egy lakóház. Néhány szék: temetőben a sírok. Kellék sincs. Mns. Gibbs begyújt a tűzhelybe hogy elkészítse a reggelit — de nincs tűzhely, s nincs gyufa: a színésznő azonban úgy cselekszik a színpadon, mintha volna. A néző fantáziájának tehát nagy szerepe van abban, ho­gyan érti meg a darabot — s ez a nézőre bízott „terem­tés” a darab egyik jellegze­tessége. J} idekcs és újszerű, mert ^ az író a dramaturgiai szabályzatot jócskán forra­dalmasította. (Persze nem ő az egyedüli!) Teljesen sza­badon kezeli az időt: éveket ugrik át egy pillanat alatt, sőt a halál utánra is élve­zeti a nézőfc Megható és elgondolkoz­tató a darab. Hétköznapi történetet mond el Wilder a kisemberekről, az élet egy­szerű ismert perceit, fordu­latait ábrázolja: az életet, a szerelmet, az elmúlást — az ifjúságot, a házasságot, a ha­lált. Emily és George együtt jár iskolába. Megszeretik egymás és egymáséi lesznek. Emily babát vár, meg is szüli, de a gyerekágyban meghal. Kiviszik b temetőbe, eltemetik, megsiratják. S Emil a sírban az életről gondolkodik. Még egyszer élni! Ez a vágya. S megada­tik neki, hogy élete egy nap­ját újból átélje a „Mi kis városunkban”. Gravers Cor­­nersben. S mit tapasztal? Az emberek nem tudnak élni, mert nem veszik észre a percek, pillanatok szépsé­geit, apró örömöket, nagy­­szerűségeket — behúnyt szemmel járnak az életben. Emil felsóhajt: „Van ember, aki feVoeia az életet, amíg éli? Minden egyes percé­ben?*’ S a válasz: „Nincs. Szentek és költők talán — néha ..;” J1 z a drámai monduni­* J valója „A mi kis váro­­sunk”-nak, mélynek igazsá­gát lehet tagadni, lehet cá­folni, vágj' hozsannázni — de egyet -mindenképpen el kell ismerni. Thornton Wilder lenyűgöző művészi műve] gazdagítana a vitásat Híves T/iszló.-jf? Jb ■■ niJeíl A nap kél: 4.54 h-kor, nyugszik 18.36 h-kor. _ Ezcvben saját erejük­kel végezték el a tavaszi ve­tést a tiszainokai Szabadság Tsz tagjai. — Glasgow egyik szülőott­honában a napokban egy 14 éves skót iskoláslány fiú ik­reknek adott életet. Az ikre­ket a városbeli üdvhadsereg­­székházában nevelik, — míg anyjuk egy másik otthonban tartózkodik. A statisztikusok szerint Nagy-Britannia tör­ténelmében ez a skót leány a legfiatalabb anya, aki ikrek­nek adott életet, _ 135 hold búza vetésről szedték ki a csutkatövet az újszászi Bem Tsz tagjai. A területet már meg is hemge­­rezték. — Egy kaliforniai kórház­ban érdekes újítást vezettek be. Minden újszülött első hangját grammofonlemezen rögzítik és ajándékba adják a boldog anyáknak. — Jászberényben 480 hold cukorrépa termelésre szer­ződtek a termelőik. — A 16 éves Chester Simp­­sont, az Egyesült Államok középnyugati vidékén dúlt hóvihar 48-ik áldozatát, a texasbeli Amarillo közelében találták meg halálrafagyva. A fiatalembernek randevúja volt egy kislánnyal és mivel az autóbuszközlekedés a hó­­vihe • miatt leállt- gyalog in­­dlut el a távoli találkára — Kigyulladt a kanadai Montrealban, az aggok men­­helyének kétszázéves épüle­te. Tizennégy idős ember ha­lálra égett. —> Megkezdték a répa sa­rabolását a mesterszállási Üt­­törő Tsz tagjai. Közben a talaj jövő évi tápanyagáról is gondoskodnak, szarvasba hordják a trágyát a földek széléire. — Nagy tűz pusztított Haj­dudorogon vasárnap este. Le­égett a termelőszövetkezet tulajdonát képező húsz méter hosszú, nyolc méter széles lakóépület cs a hozzátartozó tízméteres istálló. A tűz ke­letkezésének okát vizsgálják. 9 Damianicli rádió műsora Szerda: Hírek. Sport. Jásrladá­­nyl képeslap. Tavaszi hírcsokor. Ülést tartott a szolnoki városi tanács. Fiatalok között. Magunk között, lövőnkről. Bemutatunk egy. hanglemez gyűjtőt. ÁPRILIS 17 Szerda Rezső GRACIELA Egy különös család különös története, argentin filmfeldol­­gozásban.. Játssza a szolnoki „Vörös Csillag" filmszínháa április 18—22-ig, ■ ...-......... PESTI SZÍNÉSZEK KARCAGON Hetekkel előtte tele volt a város hírrel. Uonthy Hanna, április 13-án műsort ad a kultúrotthonban. Szombaton a készülődés tetőfokára ért Különösen a Lenin Tsz központjában volt nagy az izgalom. Szaká­csok emelgették a fedőket, lányok és asszonyok rakták a virágokat a terített asztalokra. Méltóan akarták fogadni a város nagy vendégét. Csalc a gyerekek kezdtek el kiabálni, miikor egy nagyszerű, világoskék autó elsuhant a kitárt kapu előtt Talán a sport leghívebb rajongói ismerőst véltek felfe­dezni a vezetőben? Valóban, Markovits Kálmán, a vízi­labdázó olünpiai bajnok volt, aki saját kocsiján hozta a várva várt vendéget. Közben megérkezett a busz, ami­vel a műsor többi szereplői jöttek. Tábori Nórának, az árokparton csipegető pelyhes csibék tetszettek meg első­nek. — Imádom a pipiket — mondta lelkesülten. Mire megtörtént a bemutatkozás, begördült az udvarra az Im­már útba igazított autó is és kilépett belőle Honthy Hanna. Bártfal Sándor, a Lenin Tsz elnöke sugárzó arc­cal vezette asztalhoz a művésznőt. A szakácsok reme­keltek. Kiderült, hogy Tábori Nóra nemcsak a pipiket imádja, hanem a tyúkot is újházi módra levesnek és a csirkét sülve. Kijutott a dicséretből az aranygaluská­nak is. Ebéd után a kultúrotthonban rövid próba követke­zett. A hatalmas érdeklődést teltház bizonyította. Rácz György lépett a függöny elé: kezdődött a műsor. Ragyogó szemmel nézte a közönség Tábori Nóra és Solymossv Imre vidám jelenetét; jót nevettek Solymossy csiklan­dós kuplőján, a férfiak megállapították, hogy Tábori mű­vésznő szívdobogtatóan csinos, csak valahogy a tenyerek felejtettek el összeverődni, hogy ezzel is — a színész számára legérthetőbben és legholdogítóbban — kifejez­zél? tetszésüket. Várták az est fénypontját. S egyszerre csak, mint egy valőravált tündérálom, tiszta fehér ruhában, hosszú fehér kesztj'űvel a kezén, ezüstös csillogású cipőben előttük állt Honthy Hanna. Varázslatát végig megőrizte, mikor énekelt vagy tán­colt, s még akkor is, amikor nem volt a színpadon. Az első előadás közönsége a Hajmás! Péter dr Hanná­val és egy felejthetetlen est élményével indult haza. A második előadás közönsége nem fukarkodott a tapssal. Tábori Nórának ismételnie kellett a táncot. Sok tapsot kapott a Sludió-trió, névszerint Parányi Sándor csellós. Virány László zongorista és Sándor György he­gedűművész. Honthy Hannát hosszantartó vastapssal jutalmazták, s alig akarták leengedni a színnadról. — Sz. Z. — Talajelőkészítés késő tavasziak alá Általános emberi tulajdon­ság, hogy orvosért — taná­csért csak akkor szaladunk, ha már itt a baj. Mostani pár sor írásommal szeretném megelőzni a „szaladást” és már idejében tanácsot adni azoknak, akik — és ilyen sok van. — a tavalyi októbe­ri események miatt nem tud­ták elvégezni az őszi mély­szántást és most a késő ta­vaszi vetések előtt 1—2 hét­tel is szántatlan föld, tarló, tavalyi parlag szomorítja szí­vüket és ad gondot, hogy mi­képpen lesz elvetve a késő tavaszi vetemény és ezek kö­zött is első helyen a kukori­ca? Vérbeli, igazi gazda nagyon jól tudja, hogy az ideiében elvégzett őszi szántást nem pótolja semmi. Azt is nagyon jól tudjuk, ma már gyakor­latból is, hogy a kukorica alá az istálló trágyát előző év őszén kell leszántani. Vita nélkül el kell fogadnunk azt a megállapítást is. hogy „a tavaszi szántás szárítja a ta­lajt.” Már most. ha ilyen sok hátrányt és nehézséget soro­lunk fel. akkor mégis mi a tennivalója annak a sok gaz­dának és bizony tsz-nek is ahol nincs őszi szántás, ahol nem az a gond. mivel és hogyan porhanyítok ta­vasszal? Hanem az. „ho­gyan mentsem mez a vi­zet a talajomban?” Természetes dolog, hogv nem helyezkedhetünk arra az álláspontra: „ami elkésett, azt nem pótolhatom, hát in­kább semmit se csinálok?’”! Vetni kell. vetetlen föld 195T- ben a magyar földön nem ma­radhat, kell a kenyér, a hús, a zsír! Több és jobb kell mini eddig kellett. Mit csináljunk, hogy nagy kár ne érjen és elegendő kukoricánk terem­jen? A kukorica alá, ha ta­vasszal vagyunk kénytelenek elkészíteni a talajt, akkor el­ső és legfontosabb felada­tunk a ..talajnedvesség” meg óvása, megőrzése legyen és ez a szempont irányítsa, vezesse munkánkat, akkor nagy ká­rosodás nem ér és jó közepes termésre mindig számítha­tunk. Mit csináljunk ? Ha jó, érett istállótrágyánk van, akkor azt közvetlen a vetés előtti időben kiszór­juk. Gondunk legyen azonban arra. hogy a) ne kupacoljuk a kihor­dott istállőtrágyát. b) szekérről terítsük el — azonnal és c) amit kihordtunk. azt — azonnal alá is szántsuk. Ilyen esetben nem szabad és nem is lehet „spórolni” a munkával! Az elmulasztod őszi mun­kát csak gondosabb, drá­gább. pontosabb tavaszi munkával tudjuk némikép­pen is pótolni. Ősszel ráértünk volna las­­-.abbnn. komótosabban, nyu­­godtabb beosztással dolgozni, most sűríteni, gyorsítani kell a munkát, hogy a talajvíz, trágyaereje el ne szálljon a böjti szelek szárnyán a le­vegőbe. A szántás munká­ja is nagyobb gondot, jobb beosztást és lelkiismerete­sebb munkát kíván, Minde­nek előtt jól jegyezzük meg. hogy tavasszal nem szabad mélyen szántani, sekélyen. — közép melyen járjon az eke. A mély szántás „szántás mélységig” kiszárad, elveszti az összegyűjtött téli csapadé­kot! Van aztán egy másik fontos szabálya a kénytelen kelletlen tavaszi szántásnak, és ezt semmi, de semmi kö­rülmények közt nem volna szabad elhagyni, elfelejteni: az ekét nyomon kövesse a bo­rona! Úgy kell a szántás munká­ját beosztani, hogy ami! ma szántottam, azt „estig el is boronáljam!” Ne maradjon boronálallan barázda másnapra. Sőt. ha módunkban van. akkor na­ponta kétszer is boronáljunk. délben a délelőtti szántást és estére a délutáni szántást! — Nagyüzemben, tsz-ekben De­­dig a kirendelt ekék számá­nak aránvában megfelelő számú boronnló fogatot is rendeljünk és követeljük meg, hom' addig nem fejez­hetik be a napi munkát. — amíg az aznapi szántást meg nem boronglták. így sikerül a mai kényszer helvzetben némikéD ellensúlyozni a ta­vaszi hátrányait és ■>v .c7-rr>íibnhmk maid biz­tos kukorica termésre. HeiwrW

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents