Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-03 / 79. szám

Maat útirajz

i«w>MWir>m^mm|'HwwiTPgpmmT*»wryHW'tr>'rTnr

Csen-men az Első Kapu Pekingben

Láma-templom Pekingben

A Marseiallaise első magyar fordítója

Megemlékezés Verseghy Ferencről születésének 200. évfordulóján

téniöeüc Európában: Recsegték-ropo®tak a német-római

birodalom pillérei, Napoleon katonái tartották rettegésben az urakat és éltették a szabadság pislákoló reménysugarát a népekben; Visszatérte után Verseghy is be-1 kapcsolódott a nyelvészeti1 harcokba, megkezdte nagy csatáját Révaival, amelyben ha végeredményben alul is maradt, nyelvészeti munkásságának fénye mégis túlvilágít a múlt homályán. Nyelvtörténeti szemlelete dialektikus volt, de nyelvtanaival, nyelvfilozófiai munkásságával szintén maradandót alkotott.

VERSEGHY Idváló zongorista, hárfás és énekes is volt. Szülőföldjének, Szolnoknak és környékeinek dalait is felhasználta, s 6 volt az első ember Magyarországon, aki megtalálta a kapcsolatot a zene és az esztétika között. Maga Haydn zenésítette meg a „Mit búsulsz árva szívem?“ című versét. Felismerte a zenied ritmus igazi jelentőségét is. Dalait, a fővároson kívül, a Dunántúlon, a Tisza partján még az 1850-es években is éneklik.

1822-ben beteg lesz és egy karosszékben ülve, — az utolsó pillanatig dolgozva — hal meg.

Verseghy Ferenc emlékét saját sírfelirata hirdette a budai Vízivárosi temetőben:

„A sír elfojtván zöld rü-* STVét,

Hamvában kezdi életét

1921-ben november 8-án a

Szolnoki Versaghy-Társaság hazahozatta Verseghy hamvait szülővárosába: Ez alkalomból a Fűtőház összetartás-dalárdája elénekelte a „Nincs Bacchusnál" című Venseghy-dalt. 1898-ban megindult már városunkban a mozgalom, hogy „nagy emlékű költőjének, Verseghy Ferencnek, a költőnek és tudósnak itt, a szülőföldjén emlék állíttassák.”

Az első világháború azonban közbeszólt, s csak 1926- ban vetődött fel hasonló gondolat Kiss Gábor árvaszéki ülnök részéről és me már mellszobor őrzi emlékét Verseghy Ferencnek;

Verseghy Ferenc életműve^ emberi tulajdonságai hozzánk is szólnak: a művészeti az irodalom, a tudomány szieretetére, szorgalmas művelésre buzdít bennünket-:

Arra pedig minden szolnoki büszike lehet, hogy Verseghy Ferenc éppen a mi városunkban született; De ezt a büszkeséget emlékének hűségesebb ápolásával — én sírjának ápolásával is —1 meg kell mutatnunk;

ÜGY GONDOLJUK, nem hat ünneprontásként, ha e szerény megemlékezés keretein belül ismételtein beszélünk erről is.

BUBOR GYULA * 3

► SZOLNOKON 1757-ben láit£ta meg a napvilágot Verfseghy sóházi tiszt úrék fia, falóit Ferenc névre keresztelitek. Az éleseszű kisfiú Szol! nolc és környéke zselléreinek

► édes-bús dalait, zamatos

► nyelvét szívta magába.

► Bölcsészeire és teológiára

► adják a fiatal Ferencet Egerébe, majd Pest-Budára és a ^tehetséges diákból 1783-ban

► bölcsész-tudor lett;

p Mint kiváló esztétikus és £ műfordító, felismeri kora

► szavát: drámákat ír és forgóit a születő magyar szinti átszás számára, Kazinczy

► Ferenccel, Ráday Gedeonnal,

► Kelemen Lászlóval ő is ott ►bábáskodott a magyar szín► játszás és drámairodalom

► bölcsőjénél. Az egyház ré► szérűi nem is annyira szíti► műved, hanem versei váltják

► M az ellenszenvet és az ül- Edöztetésrt. Olyannyira, hogy

► égjük jezsuita ellenfele Vol-► taire-hez és Rousseau-hoa

► hasonlítja verseit, — mai

► szemmel nézve nem is meg► vetendő dicséret.;; — De ►hiába támadták és égették

► el könyveit és kísérelnek

► meg ellene oPvgyilkosságot, nem húzódik vissza, nem

► adja fel elveit

! Szerelmi lírájánál —, Cso£ kinain kívül — sanld nem ! alkotott különbet, ebben a ! korban Magyarországon.

► ö is belekerült a felvilá► gosodás eszmei áramlatába j Íi794-ben már a Martinovics► Társaság tagja lesz; A Mofnairchla megdöntése, a Szabadság, Egyenlőség jelszava

► őt is lángragyújtja és lefor►dítja a Marseiallaise-t, mint

► a társaság legkiválóbb költő► tagja, amelynek első két

► gyújtó sora így szól:

í „A franciák ellen magyat rok s horvátok,

t Ti véres fegyverrel miért í indulnátok?”

í DE AZ 1794 december ! 10-ről 11-re Virradó éjjel ÍVerseghyí is elfogták és kőízéi fél év múlva kihirdették

► fölötte a halálos ítéletet: „A

► hóhér általi megégettetést.” ►Szerencséje volt: a királyi

► leirat kegyelmet hozott szármára. S ezután kezdődött [kiég Bévesraboskodása Kunf[ stein, Gratz, majd Brünn►ben. A börtöniben — fcezén► lábán súlyos láncokkal is — ►dolgozik, főleg az foglalkoztatja, hogyan lehetne a ma►gyar nyelvet a modern nyu- Igati nyelvek színvonalára t emelni. 1803-ban, —• több Jmint 80 éves édesanyja is► mételt könyörgésére — ki- 1 szabad ült.

► Nyolcéves raboskodása ►alatt nagy változások tör-LkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkÁ

Fo-kufya, a Tiltott Város bejáratánál: A szobor mellett a művészegyüttes egyik tagja

Verseghy Ferenci

JCiihő - Szolnok

Hirdessék egyebek más városit ősi Hazánknak, hol dübörgő ostromlatok által vérpatakok folytak, vagy lágy pompának eredvén dús Nemeseink palotákat emeltek!

Én kül-Szolnoknak sikeres térségit áldom, hol remegő szemeimbe az első napragyogás ötlött. Itt hömpölygött enyves iszapján a Tiszavíz: itt ömlik öléibe Zagyvánk; Egybegyűlt vizein a szőke folyónak a szép híd a Szánd ai-domblg két sor fűzfa között izmos töltések, utánuk szőlők a Varsányi-határig;

Legmagasabb partján a víznek látszik az egy hé*, * s a sótár, s a hajdani földvár.

Minden egyéb táján dús rétek, barna barázdák, zöld legelők elegyítve tenyésznek,

És, hogy legbölcseibb díszét egyszerre kimondjam: szinte azon partjára emeltek a két egybefolyó víznek, hét régi vezér!

honjukból kiszakadt Eleinknek, tízszáz évek előtt, egy várfokot a nyilak eüen, melyre utóbb a mostani épült;

Btiddha-szobor a pejringi nagy Lámatagpíomban.

1®56. november 12-én érkeztünk népi Kína fővárosába, Pekingbe. A hőmérséklet ugyan mínusz 2 fok, de a gyönyörűi napsütés elfeledteti velünk a hideget, j (Egy héttel ezelőtt még Kantonban jár-1 tunk, ahol plusz 38 fok volt a hőmérsék-i let Kicsit hirtelen az átmenet.) A pálya-i udvar az ősi városfal tövében a falon kí-l vűl húzódik meg. Párszáz méter ide ai „csen-men” (első kapu), a déli fal 3 eme-j let magasságú, zöld majolika cserepekkel j fedett kettős ►etejű kapuja. Kb. 14 ilyen j kapuja van Pekingnek. A városfal 15 kilo-| méter hosszú és olyan széles, hogy két| kocsi nyugodtan ki tud térni rajta egy-! mástól, csak persze nincsen rajta közieke-i dés, R felverte az évről évre burjánzó giz-í gaz. Helyenként máladozik a fal, de az ol-j dalát fedő szürke agyagtéglák jói megvé-j dik az idő vas-fogától.

A keleti falhoz támaszkodik a pekingi j csillagvizsgáló. Többszáz éves szextánso-! ; kát, glóbusokat, égtérképeket, furcsa csil-j lagmérő eszközöket őriznek itt. Ezeknek! nemcsak tudományos, hanem művészi ér-j téküik is nagy; A gyönyörű zöldpatinás! bronz műszereket fantasztikus állatai a-j kok, tekergőző, napot kergető sárkány-j alakok díszítik;

Innen a csillagvizsgálóból belátni a| város szívéig, a Téli Palotáig Ez az úgy- j nevezett Tiltott város. A magas vörös! fallal körülvett városba még nemrégen is! csak a császári hivatalnokok és a katona-j ság tehette be a lábát, egyszerű kínai em-j bér számára tiltott terület volt; 500 éve, épült ez a káprázatos város, hosszú évek! sokezer ember miinkájával. Hossza több! mint egy kilométer, szélessége 500 méter! körül van. Főbejárata a „Tien-an-men”. • a Mennyei nyugalom kapuja. Nagy ünne-j pélyeík alkalmával az egyik mellvédjén! szokott állni Mao Ce-tung és fogadja aj felvonulók üdvözleteit

Nagy díszes udvarok láncolata a Til-j tott város; Az udvarok közepén ragyogó* fehér márvány teraszon nagyobb épület* áll; Vörösre festett cédrusfa-oszlopoktart-J ják, művészien festett falai fából vannak { Tetejét csillogó sárga majolika cserép bo-J rítja, és egycsúcsban összefutó éleit ra- J gyogó arany gomb koronázza. Napsütés-j ben szinte szikrát hánynak a fehér már-* vány mellvédek, a sárga majolika tető* és a színarany gomb.

Az udvarokra osztott városon széles! kőút fut végig. Az út közelién márvány! tömböléből összerótt ösvény vezet. A már-! vány úton csak a császár járhatott, ha* más rálépett, a halál fia volt. A paloták* előtt az út két oldalán hatalmas szörny-* állat-alakok állnak; Többnyire aranyozott* bronz, vagy fehér márvány szobrok ezek.! Nagyon hasonlítanak az oroszlánhoz de! legalább háromszor akkorák, s a kínaiak! Fő kutyának hívják; ►

A Téli palota első felében voltak a csá-í szár hivatali és fogadó szobái, túlsó végé-! ben a lakosztályok. Berendezésük kápráza-g tos. Vörös lakkból faragott bútorok, apró-g lékosan kifaragott ében-fa trónszék, jadeitg arany és porcelán dísztárgyak, szőnyegek ! festmények tömege. De legcsodálatosabb az! óra szoba, ahol a kínai császárok a világ! minden tájáról szerzett zenélő, forgó, bér-» regő, mindenféle mutatványokat végző órá-g kát gyűjtöttek össze. Vezetőnk min tégy g órán keresztül húzogatta fel és indította bég az egymás mellett álló csodálatos szerke-~t zetéket. Táncoló párok, kártyázó alakok, lépegető elefánt, mozgó séva szobor, zenélő, forgó tornyok, paloták vannak itt. A legérdekesebb egy kalieka, melyben 3 trópusi madár énekel, fütyül, trillázik, mind a maga hangján s közben a kalitkában ' ide-oda ugrál;

Sókszáz épület van ebben a kis városban, mind csodálatosan berendezve, de nagyrészük még feltáratlan, lezárva várja a muzeológusok rendező kezét. A nagy központi épületekben állandó múzeumi kiállításokon láthatjuk Kína 3—4000 éves történelmének emlékeit, a kínai porcelángyártás jelesebb termékeit, a császárok használati tárgyait s az általuk összegyűjtött műkincseket

Nappal a látogatók tömege bámulja a régen tiltott város kincseit, vagy sétál a cédrus fák alatt Alkonyat felé kiürülnek az udvarok; haza mennek a látogatók. Ide ugyanis nincs bevezetve a villany, mert a csupa fa épületek könnyen tüzet foghatnak egy váratlan elektromos baleset folytán, így a zárás mindig a naptól függ. Mire leszáll az est, az utolsó látogató is áthalad a „Tien-an-men” öldömnyi rézszegekkel kivert óriási vörös kapuján. Áthalad az „Arany folyó” márvány hidján, s eltűnik a neon-fényben fürdő utcák forgatagában.

Vannak Pekingben nagy, széles, sugár utak is (szép számmal), de a legérdekesebbek a (keskeny zeg-zugos sikátorok, egymás mellett apró kis üzletekkel, s rengeteg emberrel. Színes felírások, kínai ákombákomok, lampionok, hangzavar, fantasztikus ételszagok, ez adja a város keleti hangulatát. Van selyem utca. ahol csupa selyem boltok vannak, van régiség boltok utcája, és hangszer készítők köze. Van hatalmas bazár is — akkora, mint a Verseghy Gimnázium, a megyei meg a városi tanácsíháza együttvéve, — ahol a kigyőbőrtől kezdve a használt amerikai katonai ejtőernyőig njjrjdegt lehet kapni

De van egy kedves kis sikátor is, ahol jószagú vendéglők sorakoznak egymásmelleit, Az egyik 260 esztendős öreg vendéglőben fiatal, csillogó arcú kínai szakács szabadtüzön forgat egy gyönyörű pekingi kacsát. A pekingi kacsa lakomának külön szertartása van. Miután az ember megfelelő előétel és előital mennyiséget elfogyasztott, egy büszke pillantásé kínai behozza a még egyben lévő sárgás-pirosra sült és csodálatos illatot lehelő kacsát. Körbe hordozza, mindenkinek megmutatja és kiviszi. Odakint azután ügyes mozdulatokkal lekoppasztja a csontról a húst és egy tálra pupózva végre az asztalra teszi. Kellékek még a következők: fehér rizsliszt, palacsinta, fiatal zöldhagyma és egy furcsa ízű sűrű barnás mártás. A palacsinta belsejét megtöltjük a kacsahús foszlányokkal, két szál hagymát belemártunk a furcsa barna színű keverékbe és azt is a palacsintába tesszük. Ezek után a püacsintát összehengerítjük, pálcikával megfogjuk és megesszük. Nagyon finom, de hamar el lehet telni vele, én csak ötöt ettem meg, ami igen nagy teljesítmény; Kellő rizspálinka ivás, majd egy kacsacsontból főzött kitűnő zöldséges leves :tán ki mennyire tud,'igyekszik hazafelé. Soha nem fogom ezt a kis vendéglőt elfelejteni és ha még egyszer Pe- Itíngben járnék, újra elmennék ide.

Az északkeleti kapuihoz nem messze az egyes busz végállomásához közel van a „Yung-ho-kung” a nagy láma templom. A kolostor tibeti és mongol lámák tartózkodási helye. Időnként a pancsen láma is eljön ide. Vörös övvel átkötött narancsszínű kaftánban, kopaszra borotvált fejjel járnak-kelnek ezek a papok. A kolostor udvarán egymásután sorakozó hatalmas vörösre festett, aranyozott, faragott csarnokokban nagyméretű ülő Buddha szobrok döbbentik meg az avatatlan látogatót. Testük tompán ragyog az aranytól, szájuk vérvörös, hajuk égszínkék. A fő

szobor előtt rekesz zománcom bronz urna áll, színültig gyertya-zsírral telve, szélem gyertyák égnek, olvadó zsírjuk az urnába folyik. Mellette bronz füstölő, tele szent hamuvaL Minden hívő látogató el éget itt egy pár piros füstölő rudacskát. Sűrű, fojtó tömjén terjeng a teremben. Kevés hívő van már Pekingben, de azért majdnem minden nap van istentisztelet; Kerepelnek az imamalxnok, szólnak a hosszú havasikürt-szerű trombiták; A kopasz kaftános alakok fejükkel megérintik a kövezetét. Gomolyog a süni fojtó tömjénfüst, tompán fénylik Buddha közömbös arca.

Az utolsó, legmagasabb csarnok tetején

3 tibeti vallási jelvény áll, az arany csőrien. A szélén körben függő csengők megszólalnak a szélben. Odabenn 15 méter magas egy darab szántál fából kifaragott álló Buddha szobor magaslik elénk. Ha a fejét akarjuk látni, szinte a nyakunkat törjük a szűk csarnokban. Hosszú ujju, földig érő sárga selyemkaftán a szobor viselete, ujjain sok a gyűrű, kezében fehér selymet tart. A fehér selyem ajándékozás a tibetieknél a legnagyobb tisztelet jele.

Az egyik oldalcsamokban ördögi Sivaszobrofc állnak. Az egyik arca mészfehér, teste kék. Fején szarvak vannak és korona emberi koponyákból, emberfej nyaklánca a hasáig lóg. derekán kígyó tekergődzik. 36 karja van (kb.). ölében mezteTen női alakot tart. lábaival embereken tapos. Ilyen és hasonló hátborzongató szemlélődés után kilépünk a napfényben fürdő kolostor udvarra. Elbúcsúzunk a kaput őrző mosolygós, szakállas Láma bácsitól, cej-tyien. viszontlátásra; Még egy fényképet készítek róla, egy búcsú kézfogás és elhagyjuk Peking legfantasztikusabb helyét. j

Sajti Sándor.