Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-14 / 88. szám

IRODAION * MŰVÉ

T

miiHiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmnmHimimiiiiiiiiimtmmmiimimiMimiiiiiiiHMiiHiimiiMiimmimMiiiiiiiiniiMimifiiiiiHiiitiHiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHHiiminiiHuiiHiiiiiiiiiHMii imiitiiiiiiiiiiHiiiiiiHiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiimMimiiiiininiimiiiiiii*

„NINCSEN SZÁMODRA HELY!“

t? z Váci Mihály verses kötetének a címe. mely napjainkban jelent meg a könyves-boltok kirakatában ma élő íróink, költőink könyvei mellett.

íme. ismét egy uj könyv, egy uj ember, egy uj költő, akit megismerhetünk.

Fehér borítólapon szürke reruza-karcok. bozontos

..cetnöldők, ráncokkal összekuszált gondterhelt homlok, mélyen fekvő szemek, melyeknek őszinte, tiszta sugárzása babérkoszorúként körülragyogja ezt a mondatot: Nincsen számodra hely!

— Milyen erőteljes és ugyan akkor magasztos, ünnepélyes hangzatú ez az egyetlen mondat, melyet a költő a kötet címéül választott;

Nézzük meg. kikről és hogyan ír Váci Mihály? Népéről. a szegénységről, a szegény emberekről, akik közül ő maga is jött;

A költő kora békés és virágzó. Alkothat, szabadon él. de nem felejtette el. élénken él emlékezetében a régi kon melyben oly nyomasztó és kínos volt apáink s nagyapáink i-lete. S hogy mennyire nem tudja elfeledni ezeket az embereket. s életmódjukat, mutatja az. hogy nagy szeretettel beszél róluk. Szereti az embereket. Kegyetlen sorsuk i ránt mély részvétet érez. meleg hangon ír róluk, szinte körül öleli. szívéhez szólítja a szegényeket Közvetlen szeretettel ábrázolja a munkából jövő. fáradt napszámosokat, favágókat, akiket hasogat a kín, a rakodómunkásokat és együtt érez és szenved a pályamunkásókkal, elrongyolódott aszszonyokkal. s a fáradt kis inasokkal;

„Nagy a szegények ábécéje!1’ •— mondja, — melyből kiolvasható életük egyszerű

betűkkel írt vágya: Szabadság!

„Szabadság kell és fény! Emberibb élet s értelem kell! Gerinc és éles szem, emelt fő, merész tekintettel!“'

— így foglal állást osztálya mellett, s így követeli a jogokat a szabad élethez. — Ezeket az érzéseket a „lámbegyújtás ihlete'" váltotta ki a költőből; Fényről fényesebben már nem is lehet beszélni. mint ahogyan ő beszél a petróleumlámpa fényéről. Megszemélyesíti, s nagyon találóan mondja róla. hogy:

„Te vagy az igazi tanúja minden szolgaságnakf*

— A lámpagyujtás képével mélyen érzékelteti a nyomort, a kultúrátlanságot. Ezek a falusi emberek sötétben élnek, de nem szellemi sötétségben. Érzik, hogy joguk van nekik is jobb. igazabb élethez. *— Szabadságra, fényre vágynak t — „Petróleumfény! Te tani-* tottad meg erre őket! Te ra-> gyogtad be csak a sötétségben szenvedőket!“’ — S valóban a költőnek igazat kell adnunk, hiszen maga a keserű életmód az. mely a népből kiváltja a jobb élet utáni vágyódást.

Emögött költészetében a meleg családi har-mlat, a szeretett hazai född képe 'is művészi ábrázolásban tükröződik. Emlékezik a családra, a rokonra, „drága anyjára'“) távoli ismerősökre, kik munka után — „mikor kihunyt a naps ’ „csobogott a homály“ <— összeültek a kemence körül. s beszélgettek; Ezt az egyéni, családi szálat azonban sohasem különállóan vezeti, hanem a társadalmi problémákkal egybekapcsolva:

A kötet nagyobb terjedelmében. a költő nagyapja emlékét idézi. Nagyapja élettörténetét szedte szomorú, nagyon szomorú. —• olykor mélyen megható — rímekbe. Egy ember életét ismerjük meg — születésétől a haláláig, *— aki sok küszködés után sem találta meg boldogságát az életben:

„Hej Nagyapámnak e bús létben egyetlen egyszer, s egy helyen volt nyugalma: — az anyaméhben, — aztán már sehol sohasem.’

Nem volt elégedett élete, de egy kis házra nem tudott annak ellenére, hogy becsű- összekuDOreatni „ ißv

lutes, igaz ember volt mindig; eKUDorßatm P®1121' s ,Ry Szerette a munkát, dolgozott nem tudta családját sem boldoggá tenni. Elkeseredésé- gyet vásárol, s a kivándorlásben utolsó fillérein hajóje- ban keresi a megoldást.

iMert ház kellett,

hogy majd munkába, menve,

legyen ahonnan visszanézzen

S ez a cselekedete, — hogy elhagyja szülőföldjét, s idegen földön keres boldogulást, — vezet életének tragikus összeomlásához;'

Élesen, kíméletlenül bírálja a költő a (külföldi gazdag, népnyuzó építkezés tulajdonosát. ki emberfeletti munka elvégzését is megkívánta tőlük, csakhogy ezzel is közelebb érjen saját meggazdagodásának céljához. Az ember. a dolgozó, nem volt érték, csak eszköz a cél eléréséhez. „Az élet ennyit ér!“ sóhajt a költő fájdalmasan: J\j agyapia. Vitái Mihály vállalta az utolsó erőfeszítést. de az építkezés ót is sírba vetette, lezuhant, s idegen földön halt meg.

E szörnyű embertelenséget látszólag ugyanolyan elbeszélő stílusban mondja el a költő. mint Vitái Mihály gyermekkorát. s későbbi küzdelmeit. de mégis megérezzük mondanivalóját, s a sorait olvasva hevesebben dobog szívünk, és ökölbe szorul a kezünk. E sorokban a költemény hangja mégis erősebb és fájóbb. Láthatjuk ezt az „Amerikai levél’“-bői. melyet Vitái Mihály barátja ír Vitái Mihálynénak a szerencsétlenség alkalmával:

t,A torkomat nagy satu szorította. Izzó vörös üllő volt szivem.

Sajgó, íves bordáim mai patkózva kínok hordája rohant mellemen!*

Vitái Mihály alakja igen rokonszenves, szeretetre méltó. az olvasó hamar szívébe zárja. Olyan tulajdonságokkal ruházza fel a költő, mely 5t finommá, s nyomorában is üdévé, életerőssé teszi. Megkedveljük már a pici gyermeket, kinek bölcsőül csak a húsozó teknő jutott a sötét ágy alján, s együtt sírunk vele kapáláskor, midőn két akácfa közt ágylepedőben sírdogál. S így követjük őt egy élet, küzdelmein át. hol mosolyogva, hol fájlalva nyomorát;

A költő igen komoly témát dolgozott fel. s ehhez megtalálta a megfelelő hangot is. Jellegzetes magyar földről, — Igazi húsból, vérből való magyarokról ír. Egyszerű emberekről — egytezerű. érthető stílusban;

A tartalom és a forma egysége művészi kidolgozásban jut érvényre. Megismerjük a tipikus tanyaházakat, falusi szokásokat, a szegények életét. Az élet igen sivár és egyszerű, de ennek ellenére, a leírása mégis gazdag és sokszínű. Ez a költő gazdag, színes. de egyszerű nyelvezetének tulajdonítható.

M űvészi realizmussal tárja elénk az árva gyermek magára hagyatottságát a társadalomban. Nincs pártfogója. a szabad ég alatt lakik, s örül. ha olykar az „ólak mélyén' az állatok között megmelegedhet. Nem tud juk soha elfelejteni azt a kisfiút, kinek talán az volt a legnagyobb boldogsága, mikor puha ágyba fekhelett.

Fokozással kiváló életrajzot fest a költő a serdülő ifjú lelkivilágáról. Jól látható hogyan válik az elnyomott kis fiúból szabadságra vágyó. — független ifjú;

Igen érdekes ez a fejlődés, a költő művészi eszközökkel alkotta meg ezt a képet. —• „Cimborák’' jönnek hozzá esténként. s az éjjelt együtt töltik az ól mélyén. Kártyáznak:

aMikor lecsaplcodták a kártya lapját, olyat csattant, mint az éles pofon, s mintha a cserdítő ütést ők kapnák, <-r- arcukon kinyílt két mályva szirom.“

S a gyermekek már nem lök súlyát, mint aki végre is a játékra figeyelnek. csak visszaüt.’’

„emelték —* zúdították az ök- Ilyen művészi fogással tudja érzékeltetni a gyermekek be beleolvad a gyermekek szabadságvágyát; éneke, majd haragos kiáltása

'W aláió és nagyon ked- sorsuk ellem ■* vés a gyermekek zene- A gyermek életében fordujátéka. A citera. a hárfa, s a lópont következett be, meharmónika hangjába, ütemé- lyet a költő így mond el:

„Mihály hajnaltájt egyedül maradva meg-meglobbant, mint ablakán a mécs, világított már sercegő hangja s kezdte látni derengő életét!“’

Ez az egyik legszebb gondolata. amely mögött nem homályosulhat el az anyaföld szeretete. Az anyaföldé, amelyen születtünk, melynek kenyerét esszük, vizét isszuk. A költő igaz magyar. Szeretettel ragaszkodik ehhez a földhöz, s elítéli azokat, akik más

földre vágynak, kik elhagyják hazájukat, Szívetmelegítően tud írni arról a marék anyaföldről, melyet kivándorló nagyapja a szíve alatt hordott zsebkendőjében. Könny szökik szemünkbe e meleg sorokat olvasva:

„A sír mellett súlyosan botladozva, lehintettük, mint kenyérre a sót, szitált, mintha nyírségi szél porozná, Szemfödele hazája pora volt.’’

“ S ezzel a nagy. érzéssel téli hangjával lopódzik szívünkbe Váci Mihály. Ismeri az életet, a népet, s ezért tud olyan mély humanizmussal Írni a múlt század szegényeiről;

■— S vajon jobb lett volnae a sorsa Vitái Mihálynak, ha itthon marad hazájában?

Nem! —• Az a társadalom, melyben ő élt. a szegény népet nem emelte ki mély süllyedéséből, nyomorából, hiszen tíz év alatt sem gyűlt össze a pénz a „tornácra vagy küszöbre.“

Művében tehát nemcsak a külföldi vállalkozókat, de az Itthoni, mostoha viszonyokat Is bírálja. Feltehető a kérdés: helyesen cselekedett-e Vitái Mihály, mikor elhagyta hazáját? Természetesen nem. Hiszen arra tanít Váci Mihály bennünket, hogy szeressük ezt a drága földet, hazánkat;

ahol élünk, legyen bár a sorsunk jó vagy kegyetlen hozzánk. Itt keressük boldogulásunkat. hisz kimeríthetetlentil gazdag és szép az a föld; Vitái Mihály szerette hazáját; S hogy mégis el tudta hagyni, ennek okát a népnyuzó társadalmi rendszerben kell keresni. Az ő korában a társadalom nem tudja boldogítani a szegényeket;

A mi korunkban ez már nem így van: A szocialista társadalomban ezért harcolunk, azért küzdünk, hogy mindenki megtalálja boldogulását, életcélját; Minket már ideláncolt magához az anyaföld. nem szabad tőle soha elszakadnunk: s kinek szíve igaz magyarként dobog, az nem is tudna megválni az édes hazától. Mert. amint Vörösmarthy. a nagy költő elődünk mondotta:

kívül

*A nagy világon e Nincsen számodra hely!

Áldjon vagy verjen sors keze.

Itt élned, halnod kell!”

Ezt példázza nagyon szépen Váci Mihály űri verseskötete is.- králik József

■++ -m ------Donkó László:

SZÍNEK VARÁZSA

Szád pirosán a nyár-ég Lázas tüze fénylik,

Szemed kékjén a könnyek Fölfutnak az égig.

Melled fehérjén ceöhok Rózsa-lángja lobban,

S barna bimbója rebben Csengve egyre jobban.

Hajad estjén az éjjék Gsurrannak hó nyakadra, Mint kékes fűzlomb árnyak Fodros patakhabra;

Színek varázsa csípőd Szín aranyba vonja, Szivárvány öled fölé Hajol haldokolva. Jászszentandrás

MM ért ezen az őszön minden, de minden teli s de lelt volt reménységgel, ígérettel Soha még ilyen InzuJcodó, reményteljes tanévkezdés nem volt talán! Ki is tudja, mi volt a levegőben? De volt valami, az bizonyos! S ha minden áron elemezni kellene, lehetetlen nem észrevenni, az élet, a világ eseményei s a mi kis ■ -rszágunk belső életében is a kibontakozás, a megújulás Jelé indult minden. A nyári szünetben osztályom tagjainak legtöbbjét végiglátogattam. Otthonukban találkoztam a szülőkkel. Mennyi kényelmetlenséggel, szorongással telt szülői látogatást kellett már „letudnom” az idők folyamán! Őszi szántás, tavaszi vetés, kölcsönjegyzés. De most mások voltait ezek a látogatások. Mennyire mások, amikor az iskolától távoleső falukban kerestem fel a szülőket, a családot. Nem kellett attól tartaniok, hogy az ismerkedő kérdezősködés után valami rettegett hátsó szándékkal, hivatalos küldetéssel huzakodom elő.

— Eriggy, lányom, kösd meg a Csöpit! Meg ne harapja a vendéget — fogadtak. — Hallottuk, hogy tetszik jönni, de nem is gondoltuk, hogy most, a szünidőben.

— Igen. Ilyenkor van jobban ideje az embernek.

— Gyerünk akkor beljebb. Tessék csak, erre-erre. Igaz, most rakjuk éppen át a kemencét, de nem baj, ügy-e? Ilyenkor van időnk nekünk is rá. Meg a gyerekek is itt hőn vannak, segítenek a pakolásban.

Húsz látogatás jelentette most a nyitányt ehhez a tanévhez. Mert bizony rég elmúltak azok az idők, amikor egy negyvenlapos tanári zsebkönyvben elfért minden, amit az osztályfőnök, a tanár osztályáról tudott. Amikor a szülőkkel való kapcsolatot a heti fogadóórák megtartása jelentette, vagy esetleg egy-két, vidéken kváterkázással eltöltött óra az ismerős családok körében. Mennyire mások voltak ezek a látogatások! És milyen sokat jelentett, hogy a nyáron csaknem húsz tam.itványoméknál ismerkedtem otthon a szülőkkel, ültünk együtt a családdal ebédkor, ■vagy ■vacsorakor, sokszor egy teljes napra is vendég, ha a marasztalások közepette vonatot szalajtottam. Az ilyen látogatásokat, ezek emlékét, mint album, őrzi az emlékezet.

Vasárnap délelőtt érkeztem az egyik Mátra vidéki faluba. Alig találtam az utcát, ahol a Tamota-család lakik. Végig kellett menni csaknem a. falun, a bányatelep irányába. Ebéd után megnéztük az épülő ház alapjait a Rózsa utcában. A patakig ér le a porta, egészen a Szorosig. Jutka kövekről kövekre ugrál, úgy mutogatja az osztályfőnöknek a kertet.

— Ugy-e, apa, még az a cseresznyefa is ide tartozik? Meg egészen a patakig leér a telek?

Szívós, energikus, elevenen parázsló szemű ember Jutka édesapja. Maga csákányolta a köveket az alaphoz, most meg salakból, mészből, cementből nagy kockákat döngöl. Építkezik a maga erejéből, izmaiból s a vasúti kalauzt fizetéséből.

CSÁSÍTVAl istvAn:

NYÁRI KÉPESKÖNYV

(Részlet az Esztendők termése e. pedagógiai riport-regényből.)

«=* A lányom biztatott, kezdjünk hozzá. Egyre csalc hajtogatta; kérjünk kölcsönt a házépítésre. Osztályfőnök úr is mondta, osztályfőnök úr is mondta;.. Mondtam is nekik, hát a ti osztályfőnök, uratok honnét tudja, hogy építkezni akarunk? Osztályfőnöki <5rán beszélgettük. Bizony. Más most az iskola, Egész otthona lett a lányomnak is. Pedig hát... most elárulom..,

— Ugyan, apa!

■— Elsőben. Igen. Tavalyelőtt rettenetesen meg volt ijedve. Panaszkodott a levelekben folyvást a nagy szigorúság miatt. Mi meg elmentünk az anyjával. Körülnéztünk magunknak. S örültünk, hogy ilyen nevelésben részesül a mi Jutkánk.

Judit ezalatt kibotorkált az országúira, mely a telek elülső végénél megyen. Ott várt meg bennünket. Otthon , még volt néhány perc az állomásra való indulásig. Ültünk a kis konyhában, messziről idehallatszott; harangoztak. Vasárnap délután. Nyári vasárnap. A nagyapával, a ■nagymamával meg a szülőkkel beszélgettünk. Egyszer csak nyílik az ajtó. öcsi jött, Jutka öccse Nyolcadikos, vasárnap az állami gazdaságba jár vagont rakni, Biciklit akar venni.

— Nézd csak, ki van itt?!

öcsi belép. Nagyranőtt, nálam is magasabb fiú. Odajön hozzám, s megölel. Én meg mentegetődzöm. A család is lassan nevetni kezd, öcsi a kamasz fiúk zavarával magyarázkodik szegény ügyetlenül:

■— Azt hittem.., valaki... a rokonságból.

Jutka osztályfőnöke vagyok — mondom. S végtére kezet fogunk. Mint férfi a férfival.

*

ásult a beadásra, a begyűjtésre panaszkodtak. — Megvolnánk — mondták — csak ez a beadás ne lenne. A szülők tíz gyermeknek adtak életet. Cseresnyés Teri a hetedik. Jóformán minden gyerek szerzett szakmát, képzettséget az idősebb testvérek közül. A lányok tanácsnál, tanács-vállalatoknál s üzemekben dolgoznak. A fiúk megnősültek, katonák vagy leszerelőben vannak éppen. S mind jobban közeledünk a kisebbek, az utóbbi években iskolájukat kezdőkhöz, annál inkább nagyobb áldozatokra vállalkoznak a szülők. Teri tanítónő lesz, a kis húga meg a szomszéd városba gimnáziumba megy au

idén. Egyetemre szánják a szülők s a testvérek, ha menni fog néki a tanulás. Ebben a családban olyan természetes valahogyan az értelmiségi pályák felé törés. Valahogyan olyan egészséges igazán. Semmi nyoma a gyerekekben a földtől, a munkától való beteges, parvenü menekvésnek, de a vegetáló, a pusztán emberi izommunkám épülő küszködést már nem vállalják tovább. Dohány nyal, szőlőiül, gyümölccsel kísérleteznek, de az utóbbi évek begyűjtési törvényei és mezőgazdaság-politikája egyre inkább útjukat állta. Nem egyszer. A ház körül tisztaság, az udvar, az istálló rendje, Teri mindig tiszta, hófehér blúza, első osztályban még a hófehér térdharisnyák, az egyszerűen rendbentarlott hosszú, szőke haj. most meg az új, rövid, fiús hajviselet s a pasztelszínű blúz-pulóverek, a szépen bekötött füzetek, könyvek nagyon megszervezett szorgalomról, a tíz hold föld erején túlmenően az idősebb testvéreknek a kisebbeket s c szülőket is segítő támogatásáról s egyáltalán: az egész család oly sajátos atmoszférájáról beszélnek. Malma ezeknek a gyerekeknek önön útjuk kövezése, de a ritmus szívós és egyenletes. Szeretik az életet, szeretnék a kényelmet és a szép emberi sorsot, de nem a szinkópák ritmusa, a mambó-k s a Rock and Roll ütemei lökik előre a céltalan cél felé útjukon.

— Ide, ebbe az iskolába jártam ■— mutatja Teri a falu közepén.

— ide is szeretne visszajönni tanítani?

Teri arca rózsaszínűvé válik. (Nagyon könnyen zavarba jön feléléskor is. Sértődékenységgel védi magát mindig ez ellen.) Tiltakozik.

— Nem, nem! Isten őrizz!

— No, nem akar falujába kerülni? Városba szeretni' inkább?

Fejével inti csak: igen.

.J lldogálunk ott, könyökölve, a kerítés tetejére tett kezünk fejére téve águnkat. Nézzük az iskolaudvart. Mennyit kellett már veszekedni, viaskodni helyű két nem találó lányokkal, amikor még a képzők intézték a gyakorlóévesek szétosztását! Sehogyan sem akartok olyan faluba ménni a városiak, amely messzebb esett volna, a vasúttól. — Inkább lemondok állásomról! — rántották fel vállukat a beszélgetés végén. Mi meg tehetetlenek voltunk. És most Teri sem akar hazajönni tanítani? Nem. De ez valahogy mégis egészen más Nyoma sincs ebben a nyafogásnak, a beteges menekülésnek. Sem az afféle Rózsikáskodásnak, amit az Úri muriból és más személyes emlékeinkből oly jól ismerhetünk. Ebben határozott a céltudatosság. Az egész család élete, életstílusa és akarata vezeti ezen az úton. Ez a gyerek homloka mögött szorgalommal, dacosan, me gmásít hatatlanul építi jövőjét. így szerezte rrteg tavaly év végén is a jelesrendűséget. Mert még másodikban, év elején elhatározta: Neki jeles rendűnek kell lenni. S az is lett;

>

*

í