Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-14 / 88. szám
KULTÚRÁT MINDENKINEK! Gumi! a biliárd golyó, koccan és tovább szalad a zöld posztós asztalon. Gyakorlott kezekben a bot, azaz szaknyelviéin a dákó. Ennyit lát, aki bck'jkucsíkál Kisújszálláson a kultúrotthon ablakán. Bent azonban nemcsak ennyiből áll az élet, bár még koraestre jár az idő. A fotószakkör tevékenykedik. Fiatal amatőrök ismerkednek meg a fényképezés rejtel meivel és együtt örülnek egy-egy jólsikerült felvételnek. Tétova zongora hangok is hallatszanak valahonnan. Még a zenei analfabéta is meg tudja állapítani, hogy a próbálkozó igen-igen kezdő. a kultúrotthon zongoráján. Tóth Endrétől, az otthon igazgatójától tudom meg ezt, aki éppen plakátokat hajtogat széjjel. Ápr. ló-én, hétfőn a 12 tagú „Európa“ zenekar tart tánczemeestet a kulturotthonban — hirdetik a színes betűk. <— A közönség igényes, és megkövetelj, hogy színvonalas előadásokat tartsunk — mondja az igazgató. Azután a munkájukról, a terveikről beszél. —• Vasárnaponként támcdélutámokat tartunk. Saját tánczenek arunk szolgáltatja a zenét. Persze a tánc mellett nevelő, vagy nevelő-szórakoztató előad ásókra is sor kerül. —• Legeredményesebb munkát a színjátszó csoport végez. Most a húsvétikor bemutatásra kerülő tarka est műsorának próbái folynak. Egyfelvomásosak, énekszámok, szavalatok alkotják a műsort. A színjátszók terve nyáron minél többet járni a környékre a tanyáikra, hogy ott is megnevettessék, szórakoztassák az embereket. ■— Szervezzük a mezőgazdasági szakkört. Ennék érdekében kapcsolatba léptünk a főagronómussal. Ebben a hónapban lesz a Darwin évforduló, amikor érdekes előadást tartunk az ember származásáról és a nagy természettudós munkásságáról. ■— Igyekszünk minél érdekesebb és közérdeklődésre számot tartható rendezvényekkel a kultúrotthonba csalogatni az embereket. — Valóban egyeseket csalogatni kell, mert furcsa idegenkedés él bennünk. Az otthon ugyanis régen az ipartestület székháza volt. és sokan azt mondják, hogy ma is az. Ezt a téves felfogást kell kitörölni emlékezetükből. — Keressük a megegyezést a KISZ-el. Diafilmvetítéssel segítjük őket, hogy necsak a tánc, meg a tánc legyen a főcél, hanem a művelődés is. ök most a „Dudi-Gyurit” tanulják s ilyenkor jut az ember eszébe, hogy bizony a mi kuiturgárdánkban is elkelne a fiatalítás. Nálunk többségben kipróbált kulturmunkások vannak ugyan, de a munkájukba egyre inkább gátlóan szól bele a feleség, a csalód. Jó utánpótlást jelentenek az általános iskolások is. Tánccsoportjuk, és báb szakkörük szép eredményekre képes. — Énekkar sajnos nincsen. Volt egy jólműködő MSZT énekkar, de szétzilálódott és újraalakítására még nem került sor. Az a baj, hogy az igazgató személye kevés. A művészeti előadó kérdése sokat segítene, ha megoldódna. A kultúra másik főerőssége a könyvtár. Itt is lemérhető. n művelődés iránti vágy növekedése A könyvtárosnő számokat, adatokat sorol, de ezek a számok, nem egyszerű száraz kimutatás ízűek, hanem eleven, biztató kedves számok. — Naponta két-hánomszáz olvasó jön könyvet cserélni. Nagyon szeretnek olvasni az emberek. Külön hangsúlyozandó, hogy míg az elmúlt időkben a könyvtári tagok fele gyermek volt, addig ma 30—40 százalékban vannak. Ennék nem az az oka, hogy a fiatalok elmaradtak, hanem hogy igen sok felnőtt iratkozott be. ■— A könyvállomány kielégítő, mindenki megtalálja amit keres. Itt föltétlenül dicsérendő a helyi tanács pártfogása, mert a rendeücezésümfkre bocsátott keretből meg tudjuk vemú a megjelenő könyveket. Olvasóink egyre jobban kezdenek érdeklődni a mai magyar irodalom iránt. Különösen a regényeket keresik, a novellás köteteket nem annyira. — Szakkönyvek közül a méhészet, a baromfitenyésztés és a gyümölcstermelés szakirodalma forog közkézem — Hetekkel előre vannak jegyezve a külföldi klaszszikusok. Szeretik az útleírásokat. történelmi regényeket. Sokan viszik ki az „Operák könyvét”, ami magában véve is a kulturáltság fokmérője. A legnagyobb probléma a 14—18 éves lányok igényeinek megfelelő könyvet találni. Mit csinálnak az írónők, hogy alig, vagy egyáltalán nem jelenik meg lányoknak való irodalom? Szegények már sokszor valami lánynév című regényt kémek, gondolva, hegy az róluk szól. Így nehéz megakadályozni, hogy a káros és fércműveket a régi pengős regényeket cserélgessék egy más között. 1— Másik hiba a kiadott könyvek minősége, a papír, a kötés. Egy 30—40 forintos könyvet ha húszán elolvasnak, lehet újra köttetni. Itt van pl. a „Felsőtiszai Népmesék” kötete ronggyá olvasva, olyan mint egy sokszázéves múzeumi példány. Egyes műszaki könyveket viszont a legjobb papírra nyomnak, bár alig olvassák néhányan. — Valami módon megoldást kellene találni erre. Végezetül megállapítható, hogy Kisújszálláson — mint szerte az országban, jótékony áramlat sodorja az embereket a könyvek, a kultúra „a szellem napvilága“ felé. SZ. Z. ..... Nem történt volna meg, ha Egyed József 20 éves, az általa vezetett LK 719. írsz. foto Csepel motorkerékpárjával az előírt gyorshajtási szabályokat betartatta volna, valamint figyelembe vette volna a sorompóval ellátott vasúti jelzőtáblát. — Ennek hiányában a. leeresztett sorompónak nekiszaladt, aminek következtében oly súlyos sérüléseket szenvedett, hegy a szolnoki kórházba való szállítás irtán, illetve szállítás közben meghalt Biliárdasztalok javítását, gumizását, behúzását, dákóbőröket, — valamint dákók javítását szakszerűen készíti — a BÉKÉSI JÁRMŰGYÁRTÓ KTSz Békés, Szarvas út 14. sz. Megrendelésre vidékre is kiszállunk. (látogatás a kisújszállási Állatorvosi Rendelőben Dr. Tori Pál, a népszerű Pali bácsi csodálatos életkedvű ember. Majdnem hat évtizedes, pontosan 56 esztendős állatorvosi munka van a hátamögött. Ez azonban nem nagyon látszik meg rajta. Frissen, fiatalosan mozog és annyi lelkesedéssel beszél a munkájáról, hogy az ember őszintén csodálja. Jelenleg ő a kisújszállási Állatorvosi Rendelő vezető szakorvosa. Hogy mennyire szereti az állatokat azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szinte nem is létezik más beszédtémája, mint a jószágok gyógyításának a módja. Az idős doktor annak örül legjobban, hogy végre megvalósult hosszú évtizedes álma, ély*m helyen dolgozhat, ahol minden korszerű műszer rendelkezésére áll. Tudni kell ugyanis, hogy a kisújszállási Állatorvosi Rendelő teljes egészében kielégíti az igényeket Amikor vendég látogatja meg Tort bécsit, az Idős doktornak első dolga, büszkén végigvezetni a vendéget a műszenszekrények előtt és megmutatni a felszerelést. Négyen dolgoznak együtt. Dr. Szűcs Aladár városi főállatorvo®, Bemát István és Dóka Pál. Ha a három fiatalabb állatorvossal beszél az ember, önkéntelenül is az jut eszébe, hogy a fiatalok talán a hivatás szeretetét tanulták meg a legjobban Tori Páltól. Az Állatorvosi Rendelőben egyébként sok munkája van az orvosi gárdának. Minden héten hétfőn meddőségi vizsgálatot tartanak, csütörtökönként selejtezésit és így tovább Különböző állatok fordulnak meg a kezűik alatt Gyógyítottak már vadászsólymot, macskát, kanárit, papagályt s persze legtöbb sertést, szarvasmarhát és lovat. A rendelőkönyv tanúsága szerint ezévben 900 beteg állat fordult meg az Idős doktor birodalmában. Nagyon sokat lehetne A zeneiskola nyilvános hangversenyére Bemát István állatorvos indul a határba. Valahol várjákj Naponta sokszor kell felpattanni a motorkerékpárra. HÄ» Dóka Pál a mikroszkóp mellett: A korszerűen felszerelt állatorvosi rendelő nagy segítséget nyújt az orvosoknak a Szigligeti Színház Kamaraszínházában április 29-ón kerül sor. A Bartók Béla Állami Zeneiskola tanárai lépnék fel este 7 órai kezdettél. Az eddig szereplő énék, hegedű és zongora tanárokon 'kívül bemutatkozik Mészáros György hegedűművész, az Állami Gperaház koncertmestere, aki most szerződött az iskolához. Ezenkívül Biharváiri Gusztáv és Bállá István klarinét-tanár. Az egész estet felölelő hangversenynek igen gazdag, változatos a programja. Sorrakerülnek a zeneirodalom gyöngyszemei, a preklaszszáfcus műveiktől Bartók és a modem legújabb zenéig. — Megnyitót mond és az előadásra kerülő műveket ismerteti Bakká József, az intézet igazgatója. A hangverseny iránt máris élénk az érdeklődés. Dr. Töri Pál a műszereket rendezgeti. Naponta többször elvégzi ezt a műveletet. Hozzászokott a rendhez, pontos-Dr. Szűcs Aladár városi főál« 1 atomos bemutatja milyen szerszámmal húzzák a lovak fogalt írni munkájukról. De ők szerény emberek és csak azt mondják, kötelességüket teljesítik. Sokan nem tudják, hogy az állatorvosokat az állam fizeti így tehát a dolgozó parasztoknak nem kell fizetniük kezelési költséget, mert ez teljesen ingyenes. Egyedül csak a gyógyszer kerül pénzbe. Ezt is dr. Töri Pál mondta el S arra kérte az újságírót, írja meg, 5 még nagyon jól bírja magát, egyedül csak a nyugdíjazástól fél. Igen, mert mán« dene a munka. Szekulity Péter ŐSZINTESÉG V isebb férfitársaságban a ffifermeknevelésről beszélgetnék. —* Nehéz ma gyermeket nevelni — így az egyik, s valami történetfélét mesél az egyik iskola életéből. A társaság másik tagja, egy közismert orvos, figyelmesen hallgatja, majd 6 veszi át a beszéd fonalát. Olyan érdekes, rögtön jegyezni kezdem. — Van egy kilenc éves kislányom. Igen fogékony eszü gyerek. Tekintete mindig fürkészői mindent megfigyel. Szorgalmas, jó tanuló volt. Volt! Október előtt. A vihar őt is megzavarta. Ha az ember a szemébe néz, látja, hogy valami kavarog, fortyog, háborog belülről és sokszor olyan, mindt egy riadt madár. Néha nagyon különösen viselkedik. Tekintete révedező, s mintha távol lenne tőlünk, az anyjától, az apjától. Néhány nappal ezelőtt éppen újságot böngésztem, láttam, vagy inkább megéreztem, hogy lecketanulás közben lopva rámnéz éles, kutató pillantással. Ha ránéztem, elkapta a tekintetét, a könyvébe mélyedt, aztán megint rámmeredt. — Nem megy a lecketanulás? — kérdeztem, — De mondta zavartan — megy, csak. ■— Mi az a csak? — tekintete kicsit zavart lett. Látszott, szeretett volna valamit mondani, meg nem is. — Csak mondd ki bátran. Beteg vagy talán? Olyan furcsán viselkedsz. A kislány hevesen megrázza a fejét.-r- Nem... csak... Mondd apu, ugye igazán nem fogsz haragudni, ha valamit kérdezek tőled? — Nem, dehogy. Kérdezz bátran. — Apu, ugy-e... te scihse hazudsz? Szívenütött a szó. Sohsem hazudsz? Miért teszi fel a gyerek a kérdést? Csak nézek rá elképedve, de ő választ várva, sürgetően, kissé vádlóan, idegenül néz rám. Válaszolni kell. — Nem. Nem. Lehet, hogy tévedek, melléfogok, de... hazudni nem szoktam. Te talán úgy látod? Most én néztem rá szorongva. — Én hiszek neked apa — mondja megenyhülten, aztán kicsit mosolyog. — Te hiszel, de ki nem hisz? — A gyerekek mondják. — Hogy... én hazudok?! — nézek rá újból ámulva. — Nem, hogyhát a kommu nisták olyanok... és te is kom munista vagy? — Kik azok a gyerekek? — Sokan. — Egy nevet mondj! — Ezt mondta egyik ősz tálytársnőm is — szűri foga közt a szót. — Hogy hívják? Száját összezárva hallgat. — Hogy hívják! Légi őszinte. — Makacsul hallga további p elelj, ha kérdezlek! — * mondtam kissé keményebben — Nem! — mondta nagy elszántsággal. — Nem leszek áruló! — Áruló? — Egyre jobban belémdöbbennek a szavak. Mintha összeszorulna a torkom, s valami ránehezedne a mellemre. Olyan érzés fogott el, mintha veszély fenyegetné a gyermekem, mintha valaki, vagy valami el akarná szakítani tőlem. — Áruló? Velem szemben? Apáddal szemben? Dehát miért? Kiért? Kinek az érdekében? Hát már az őszinteség is árulás? Vagy talán... te úgy látod, hogy mi, a szüleid, nem vagyunk őszinték? ‘—De — bólintott gyorsan. — Akkor? Most már igazán szeretném tudni, hogy hívják a kislányt. Csend ereszkedett közénk. Én néztem őt. s ő lehajtotta a fejét. — Nem mondhatom meg apa — mondta halkan. — De miért, miért, mi ez a - nagy titokzatosság? Hát kiben bízol te, ha a szüléidben nem? A gyermek szeme, mintha megrebbent volna. Felkapta ' fejét és hirtelen kitört. * —- Apa, én igazán nem értem, mikor lehet őszintének lenni és mikor bűn az őszinteség? : s s 1 — Mondd kislányom, meg■ szidtalak-e én valaha, mert őszinte voltál? Vagy anya talán? — Te nem, se anyu, itthon én őszinte lehetek, de az iskolában .. i ti ennem valami derengeni u kezdett. Biztatóan mosolyogtam rá, beszéljen bátran. — Apu, a tanárnő kiadta, hogy aki az osztályban politikai iratokat firkál, gúnyolja a kormányt, azt meg kell mondani... Te mit tennél a helyemben, ha meglátnád, hogy melletted ül egy kislány és ezt csinálja? — Hát... természetesen szólnék a tanárnőnek. Ezt kívánja a becsületesség és az igazmondás. — En is így gondoltam apa. de mégsem így van. Ott ez bűn, árulás! — Dehát ki mondja, hogy az? — Az... osztálytársnőm is. Azt mondta, hogy aki elárulja a honfiakat... az hazaáruló. — Kik eÁk a „honfiak?'1 ■— Hát akik ilyen iratok( írnak.. Mondd apa, mit U gyen ilyenkor az ember? A szorongó érzés a me ** lemről az agyamra ku szott. Belekapaszkodott a idegszálakba és húzta, huztt Megdöbbentő a hasonlatot ság. Az a hullám, ami végig csapott a felnőtteken, mos rohan végig a gyermekek éle tén, beléjük mar, tépi, cihái ja gondolat- és érzésvilágu kát. Hát micsoda pokoli játéi ez a gyermeki lélekkel, < gyermek jövőjével? — Hogy hívják az osztály társnőd? — akaratomon ki vül élesen csengett a kérdés A kislány kicsit megriadva tágranyilt szemmel, gyorsai mondta a nevét, aztán méi azt is, hogy hívják az apját Az apa neve hallatára valami megkondult az agyamban Nagyon ismerős ez a név. De honnan? Hol is hallottam ez a nevet? Gyorsan turkáln kezdtem az újságok között Nem, ez sem az, talán ez-.. Zizegve nyílóit ki a kezemben, s szinte faltam a sorokat Nem tévedtem. Ez az! —■ Mondd csak kislányom, ha én azt mondanám, hogy honfi vagyok, nyugodt életet akarok, szeretem az embereket, közben hazugságot íerjesztenék. egymásnak uszítanám az embereket, sztrájkot szerveznék. Becsületes embernek tartanál-e, hinnél-e nekem? .4 kislány kicsit, csodálkozva nézett rám. í — Apa, te ilyet soha nem ■ tudnál csinálni. — És ha mégis? — Akkor nem tartanálak becsületes embernek, s nem tudnék hinni neked. f] elyeslően bólintottami s 11 kezébe nyomtam az újságot, ujjammal egy cikkre mutatva. A kislány tágranyilt szemekkel hangosan kezdte olvasni a sorokat, aztán nagy zavarban, bűnbánó arccal nézett rám. — Apa, én-..-, igazán nem hittem volna, hogy osztálytársnőm apja ilyen legyen -. -. En megszakítom vele a kapcsolatot — jelentette ki elszántan, — hiszen ő rossz útra vezetett engem.! Ugy-e helyesen teszem? — Mit gondolsZi vajon a kislány vette-e rá az apját, hogy ilyeneket csináljon, '— vagy a kislány akaratlanul is az apja példáját követte? — En úgy gondolom, hogy azt mondta el nekünk, amit otthon hallott. Őt apukája vezette a rossz útra. — Helyes. Mit gondolsz. — mit kell ilyenkor tenni egy becsületes, józanul gondolkozó ember gyermekének.? A kislány szeme felragyogott, s látszott, valami nagy elhatározás érlelődött meg benne. A pa, tudom már, mit fogok csinálni! Sokat fogok vele beszélgetni, nagyon sokat. Ugy-e te is segítesz nekem . CSORBA BARNA Gyakorolnak a zeneiskola növendékei
