Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-12 / 86. szám

Iáét ' könyve­­nind fonto­­könyvelő vál- RT a költségvetés, a a statisztika fele­li gszik, hanem el­keli a munkaegy­­molását, a termé­­y.'i, stb., stb. 'térformában ellen­­l a munkaegységek pt? egjobban egy pél­­etnak válaszolni. an az 1; sz. nö­­fctő brigád muinka­­ámolását néztem a végzett (fizetett munká­éit, s néhány fpontatlanságo- A kól­ót t a a elszámo­­hiibék kija-Jnffc « *«»­­fós a? ölbségvetése a r be vét el össes tartalmazza. A fclésí bízottóga , >t dolgoz ki, JW a könyelő I-- 2fg\-etéei ter­­z költsgve­,rf’e.?^lbozpasz­­igady el. 1 «ényőre . szfgrr^\o ote-Hja elül flft&­vL 3 Jtés „rxlési enőrzés célra fák. Ek­­f-ággal az fe/Szlegek arra, *>k feles­­, agot fo­minden kopejkájára (yenasewel, a „ Rosszija" ^velőjével — árasztanak, az állattenyész­tési brigádokban nem vigyáz­nék a kisebb szerszámokra, stb. Ezenfelül elhatároztuk, hogy a kolhozvezetőség ap­parátusát is felülvizsgáljuk. A vezetőség több tagja újból a napi termelőmunkába állt, s ezzel évente 5400 munka­egységet nyertünk. 1956-ban már pontosan betartottuk az előirányzatokat, s ez lehető­vé tette, hogy a teljesített munkaegységekre 11 rubel 37 kopeket fizessünk, míg 1955- ben csupán négy rubel tíz ko­peket adtunk; — Milyen időközökben kap­nak pénzbeni járadékot a kol­hozparasztok? — Bevezettük a havi fize­tést. Mindem hónapban a bri­­gádelszámoMs alapján meg­állapítom a kolhozparasztok teljesítményeit, az egész gaz­daság havi bevételét és ki­adását. A tagok munkaegysé­genként 4 rubelt kapnak ha­vonta. míg’a többi pénzbeni járadékukat a zárszámadás­kor kapjál meg. — Mit tart egy kothozköny­­i>elő legfontosabb feladatá­nak? — Szerintem a könyvelő legfontosabb feladata, hogy számvitele mindig helyes és naprakész legyen. Mindig pontosan tudja az adófizetés, a kölcsön vissza térítés, az áru­szállítások határidejét. Én például grafikont készítettem magamnak, amelyben feltün­tettem a legfontosabb fizetési határidőket. Kolhozunk min­den előzetes felszólítás nél­kül, pontosan teljesíti állam­iránti kötelességeit. — Végül mondjon néhány szót arról, hogyan becsülik a kolhozban a könyvelő mun­káját? — A kolhozban magasra ér­tékelik a könyveié munkáját. Egyes kolhozokban a könyve­lőket munkaegységenkint szá­molják el. másutt pedig — így nálunk is — havi fizetést kapnak. Az én fizetésem ha­vonta 1000 rubel. Ezenkívül önköltségi áron vásárolhatom meg a szükséges termény-e­ket. A kolhoz anyagilag és építőanyaggal segít családi házam felépítésénél is GYÁRAK — ü%emegység-sserve»et nélkül A saovjet vállalatoknál igyekeznek tovább tökéle­tesítem, olcsóbbá “enni az adminisztráció« munkát és le­építeni a felesleges állományt; Ezért az autó, a szerszám­gép, a műszer és az elektrotechnikai ipádban az 500 főnél kevesebb személyt foglalkoztató üzemekben bevezették az üzemegység szervezet nélküli termelési igazgatást. Mint a gyakorlat megmutatta, az üzemegység nél­küli struktúra teljes egészében bevált. E struktúra beveze­tésével a tervezési és nyilvántartási kérdések továbbra is az igazgatóság különböző osztályain összpontosulnak. Az üzemegységeket termelő részletekké szervezik át és opera­tívabb kapcsolatot teremtenek a termelőrészlegek és az igazgatási osztályok, között. A művezetők jobban irányít­hatják a termelőrészlegek munkáját. Ezzel kapcsolatban jelentékenyen esökken az igaz­gatási személyzet létszáma és az adminisztratív kiadás is. Több gyárban az adminisztrációs személyzet létszáma S— 30 százalékkal csökkent. Huszonöt gépipari vállalatnál át­lag 14,5 százalékkal csökkent az adminisztratív létszám, ami évi 1 400 ezer rubel bérmegtakarítást jelent. Egyszerűbbé válik az üzemvezetők munkája is. Ezek hatáskörét az igazgatónak közvetlenül alárendelt főműve­zetők, vagy művezetőle veszik át. A termelő részlegek és szolgálati ágak operatív ve­zetése érdekében tervosztályokat létesítenek három fő ope­ratív csoporttal: gazdasági tervcsoporttal, operatív terv­csoporttal és gyártáselőkészítő csoporttal. A termelésnek ilyen szervezettsége mellett fokozó­dik a művezetőnek, mint a termelés szervezőjének a fel­adata. A művezetőnek nem kell tervezéssel, technológiá­val és normázással foglalkoznia, tehát a termelés igazi gazdájává válhat. A művezetők most közvetlenül a gazda­sági terv osztálytól kapják meg egészhónapi termelési, ön­költségcsökkentés! és termelékenységi terv-feladatukat. (A Prom. Ekonom. Gazebta cikke nyomán) Turbinahajtásn, légcsavaros szovjet repülőgép az „UKRAINA“ A szovjet légiforgalomban eddig dugattyús motorokkal működő repülőgépek teljesí­tettek szolgálatot. Csak nem­rég állították be a „TU—104” típusú turboreaktív gépeket, amelyek nagy sebességükkel tűnnek ki, igen hosszú légi­­utat tesznek még leszállás nélkül és rendkívül kényel­mesek. Ezek azonban a leg­hosszabb útvonalakra vannak beállítva, amilyen például a Moszkva—Habarovszk és a Moszkva—Taskent, stb. légi­járat. Az utóbbi időben mind több turbinahajtású légcsava­rok«? utasszállító gépet építe­nek. Ezeknél az egy utaskilo­méterre eső költségek 30—50 százalékkal alacsonyabbak, mint a modem dugattyús mo­torokkal felszerelt repülőgé­peknél. Míg a turboreaktív gépek lényegében légi expressek. amelyeknél a gyorsaság a fő, a turbinahajtású légcsavaros repülőgépek a szabvány légi vonalakon fognak elterjedni, a dugattyús motorokkal mű­ködő gépeket váltják majd fel. Ezeken az utazás nem ke­rül többe, mint vasúton hely­jeggyel. Az „Ukraina” utazósebessé­­ge órán kint 600 kilométer. 84 utast szállíthat és ezen felül 3,5 tonna rakományt is vihet. Négymotoros gép, de két mo­tor üzemkóptelensége esetén is biztonságosan folytathatja útját. Korszerű navigációs felszerelése lehetővé teszi, hogy bármilyen időjárás ese­tén végrehajthassa a fel- és leszállást. Nincs szüksége be­ton fel- és leszállóhelyre. 8— 10 ezer méter magasságban teszi meg az utat, de az uta­sok ezt nem is érzik, hermeti­kusan el vannak zárva a kül­világtól, a kabinban még a motorok zaja is alig hallható. Az „Ukraina” sikeresen tette meg első próbái! tját. CTflp f 4 a mól gála ti hoeai ' ------ aétautazásra való nem KÉSŐ ESTE VAN. Az eső, amely még a múlt éjszaka megeredt, kitartóan öntözi az utcákat. Ügy tűnik, hogy a város fölé tornyosuló fel­hők sohasem fognak szétosz­lani. A járókelők sietnek, hogy minél előbb fedél alá kerül­jenek. Csodálkozva nézik az egyenruhás fiatalembereket, akik itt is, ott is megállítják a gépkocsikat és ellenőrzik az iratokat. Bakuban ötödik hónapja működik a hözlelcedés-rendé­­szeti ifjúsági brigád. A vá­rosi sofőrök vagy húszezren vannak, jól tudják, hogy a közlekedési szabályok meg­sértése nem kerüli el a kom­­szomolisták fürkésző tekin­tetét. Ezen az esős estén azon ban egyik gépkocsive­zető sem számított arra, hogy találkozik a komszo­­mólista őrjárattal. A sofőr már messziről ész­revette a fiatal segédrend­­őröket és hirtelen rákapcsolt, arra számítva, hogy majd nem tartóztatják fel. Vegyim Topalov, a segédrendőrök parancsnokságának egyik tagja azonban észrevette a cselt, az út közepére sietett és tárcsáját nyugodtan a magasba emelte. A gépkocsivezető csak az utolsó pillanat bon fékezett. „Vasidegei lehetnek" — szit­kozódott magában, s meg se ttárva a felszólítást, kezdte előszedni iratait. Topalov nyomban megállapította, hogy a gépkocsivezető a bakin építkezési tröszt szolgálati kocsiján hajtott át a városon, minden bizonnyal „fekete“ fuvart keresve. A komszomölbrigád pa­rancsnokságának legközeleb­bi ülésén elhatározták, hogy ezekről az esetekről tudósí­tást helyeznek el a szati­rikus faliújságon. A „Stop* című szatirikus lap első száma novemberben jelent meg, egy hónappal azután, hogy « komszomo­­lísta őrjáratok munkához láttak. Az újságot Baku egyik legforgalmasabb útvonalán tették ki egy üzlet kiraka­tában. Az emberek napokig to­longtak a kirakat előtt. Az ügyes ötlet jó eredményre vezetett. A szolgálati kocsi­kat már nem használták fel arra, hogy a piacra ven * színházba menjenek, meg­szűntek a „fekete" fuvarok is. Ezzel szemben a taxivál­lalat, amely hosszú időn át nem teljesítette tervét, ki­váló eredményeidet ért el, EGYSZER a komszorno­lista segédrendőrök feltár* tóztattak egy g épkocsiU amely fenyőfaünnepélyre viU te Inozemcev agronómus kis­­lányát. A komszomolisták egyszerű figyelmeztetéssel is beérhették volna, mégis másként határoztak. A gon­dos papát meghívták a pa­rancsnokság ülésére. Itt az­tán kiderült, hogy a papa naponta szolgálati kocsiján viszi kislányát az iskolába, A beszélgetés nagyon komo­lyan folyt le. „Nem. enged­jük, hogy elrontsa a kislá­nyát’' — mondták a kom* szomolisták Inozemcev elv* társnak. A segédrendőrök észrevet­ték, hogy az egészségügyi minisztériumhoz tartozó in* tézmények autóit gyakran nem rendeltetésüknek meg­felelően használják. Rövide­sen tisztázódott, hogy az egészségügyi intézmények autóit a sofőrök ellenőrzés nélkül használják, s a koesik igen rossz karban vannak. Az Azerbajdzsán SZSZK egészségügyi miniszterének részletes jelentést küldtek az esetekről. A jelentést a mi* nisztérium kollégiuma meg is vitatta. Nem titok, hogy a közle­kedési eszközöket gyakran különféle bűnöző elemek, spekulánsok, fosztogatók is felhasználják sötét céljaikra., Egyszer két komszomolísta segédrendőr motorkerékpá­ros szolgálatot teljesített. Egy Pobeda megelőzte őket egy útszakaszon, ahol az előzés tilos. Erre a szabálysértőt leállították. Az iratok ellenőrzése köz­ben az „utasok" megpróbál­tak megszökni, még csomag­jaikat is otthagyták. Egyi­küket azonban sikerült el­fogni. Kiderült, hogy besur­ranó tolvaj. (Pravda, III. 14.) Irta: T. KUREhl-A ...... Április 4-én keit levél Sx. D. Olejnyikovnak, Sz|á„ngrád KVI IS É ü T i) C B L HlafniMlos rrueny (39.) bírom, K nagynehezen lábra álltam, ^^^födtünk. Ez az oldal tán még merede­­■ bogáncsosabb volt a másiknál. Ki! ■Vidor bácsin, hogy igazi havasi ember, ■t lefelé, pedig ki gondolta volna, hogy egy ■est ennyire fürge lehet. Folyton siettetett. ■\>an, gyorsabban! ■[' így,is alig bírom! — gondoltam magam­­^Btör botladoztam s már egy csöppet sem f^B^J^Iamelyik ág megtépte a ruhámat, fáradt is voltam, azért az sgvam kérdés kergette a másika', ■■•i'::::;' Tud iák-e már uz SS-ek. I^^Vmgök e-/ek. nem emberek, mind jöhet­­^^Hegis csak rátaláltak a nyomunkra. elcsapott bal fele. az ereszkedő hegy­­^^^Hehupás köves területre jutottunk. SjjjByrtem a fejemet, hogy mit is tervez jj^Vőt hiába kérdeztem. Nevetett és csak Ttod' hamarosan. fcgy egyedül akar megverekedni valamenv­­uálja őket a mélységbe, mint az egri hősök [hegy után a második következett, aztán a fiái* kétségbeesetten gondoltam arra. hogy az utat. 08 kibírtam, negszód'ültem néha. ilyenkor gyorsan meg­égj’’ bokorban vagy sziklában, ink. ereszkedtünk egyik hegyről a másik ín isimét hegyre fel. Húztuk magunk után az i hol feltűntek, hol letűntek, de mind közelebb r-Tűitek hozzánk Már lő távolba jutottak.- de ' sem lőttek reánk. Látszott rajtuk; élve akar­ás rak elcsípni. Biztosak voltak a dolgukban, biztosak voltak : abban, hogy jobban bírják majd nálunk a gyaloglást. Arra törekedtek tehát, hogy kifullasszanak. Vajon sikerül-e nekik? Ki tudja? ! A vidék egyre inkább elvadult. A Zsivánvka messze a hátunk mögött sötétlett, itt a magasban csupa szikla vett körül. Sárgás, töredezett élű sziklák. Tudor bácsi időnként megállt és hátra kémlelt. Az : üldözőiket figyelte. De többet nem bukkantak elő. Nyomot tévésért ettek volna? Erre nem mertünk számítani. Talán inkább job- ; ban vigyáztak. ■ Nem lassítottunk hát. Bn ilyen vidéket még nem is láttam, hogy ne legyen : rajta semmi élet. Egy fűszál se, egy bokor se, még han- ; gyák se mászkáltak a kövön. Mindenfelé csak forró, mér- : ges színű sziklák. Itt a kövek közt élig lehetett előrejutni s az ember ; ugyan vigyázhatott, hová teszi a kezét, nehogy az éles kő- ; szirt felsebezze. Tudor bácsi azonban fáradhatatlan volt. Mind jókedvűbben biztatott. — Gyorsabban, Lacikám! Mozogj! Hát igen ... ezt elég könnyű mondani. De mit tegyen : az ember, ha már nem bírja a lába? Mentem tovább, a : fáradtságtól már majdnem vakon. Végül bekövetkezett az a pillanat, mikor térdreestem, ; majd arcra buktam. Görcsbe húzódott valamennyi izmom. ; nem tudtam megmozdulni sem. Erre vártak az SS-ek. s : lám, jól számítottak, ök voltak az erősebbek, én a ; gyöngébb. : Tudor bácsi azonban nem ismert kegyelmet. Végig- ; dörzsölte a testemet, majd talpraállított. Megragadta a ; kezemet, vitt, maga után. húzott, szikláról sziklára emelt, : de azért hiába egyre lasabban mozogtunk. Én már a végső ! kimerülés állapotába jutottam. Egyszerűen nem engedet- ! meslkedett a lábam, a szívem, a tüdőm és hamarosan el- ■ jutottam odáig, hogy újból leroskadtam a sziklás földre, : ziháltam, ernyedten feküdtem. Tudor bácsi fölém hajolt. — No. kisöreg... kurázsi. Hiszen a bátorságban nincs is hiány ... — Menjen, Tudor bácsi... Hagyjon itt. Erre persze még csak nem Is felel*. Hirtelen felka­pott, átdobott a vállán m-f e°v hözáczsákot s ehndült. IFolytatjuk.) leghatározottabban vissza* utasítjuk Mi tisztán látjuk a szovjet nép önzetlen támo­gatásának jelentőségét. Ha a szovjet néptől egyebet nem kaptunk volna, csak pusztán a szabadságunkat, — amit két esetben is kiharcoltak részünkre, — akkor is örök hálával tartozunk nekik. Da ennél sokkal többet adtak« amit a 12 év méltán bizo­nyít. Gyáraink megsokszorozód­tak, iparunk nagyot fejlő­dött, — a munkanélküliség megszűnt. Ezeket az ered­ményeket úgy tudtuk elérni^ hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a szovjet nép támogatott bennünket úgy gazdaságilag, mint politikai­lag és erkölcsileg is. Kedves Elvtárs! Az októ­beri esemény igen jó lecke volt számunkra, sokat tanul­tunk belőle. Becsületes dol­gozóink ma már keresztül látnak a fasiszták mesterke­désein és örömmel kell meg­állapítani: a termelés helyre' állott. Dolgozóink nyugalma, államrendünk biztonsága fe­lett mi kommunisták őrkö­dünk. Sokan vannak közöt­tünk öreg elvtársak is, akik népi demokratikus államunk megvédéséért már kétszer ía helytálltak. Felszabadulásunk 12; év* fordulóján forró szívvel kö­szöntelek Téged és az egéaa szovjet népet. Dikó László a Szolnrt-i ’••fm.uavlté 1tV ; dolenzóia s dekes cikkek, érdekes hírek a Szovjet sajtóból | Kedves Elvtársi örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy írhatok ha­zánk felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából. — Amikor 1945-ben a hős szov­jet hadsereg hazánkat fel­szabadította, gondolná sem mertünk volna arra, hogy népi hatalmunkat újból a szovjet hadseregnek kell megvédeni. Én bíztam ab­ban, hogy a magyar dolgo­zók képesek lesznek arra, hogy megvédjék a proletár­­diktatúrát a fasiszták táma­dásaitól. De nem így történt. Meg kel mondanom őszin­tén, hogy az elmúlt hónapok eseményei újból igazolták; a szovjet nép önzetlen ba­rátja népünknek. Igazolták azt, hegy a szovjet nép min­dig a békés együttélésért és a világbéke megőrzéséért harcolt és továbbra is har­colni fog. Kedves Elvtársi Ogy gon­dolom, a Pravda hasábjain olvastad a magyar ellenfor­radalmi eseményeket, azt is olvastad, hogy a nyugati im­perialisták milyen vádakat és rágalmakat emeltek a szovjet állam ellen. Gyaláz­­ták a szovjet népet azért, mert proletár államhatal­munk jogos megvédéséért segítségünkre siettek. A nyugati imperialisták azt hangoztatják, hogy a szovjet állam a magyar né­pet elnyomás alatt tartja. Ez nem egyéb mint szemensze­­drtt hazugság. Mi ezeknek a szélhámos bitangoknak az állítását a

Next

/
Thumbnails
Contents