Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-12 / 86. szám
Iáét ' könyvenind fontokönyvelő vál- RT a költségvetés, a a statisztika feleli gszik, hanem elkeli a munkaegymolását, a terméy.'i, stb., stb. 'térformában ellenl a munkaegységek pt? egjobban egy péletnak válaszolni. an az 1; sz. nöfctő brigád muinkaámolását néztem a végzett (fizetett munkáéit, s néhány fpontatlanságo- A kólót t a a elszámohiibék kija-Jnffc « *«»fós a? ölbségvetése a r be vét el össes tartalmazza. A fclésí bízottóga , >t dolgoz ki, JW a könyelő I-- 2fg\-etéei terz költsgve,rf’e.?^lbozpaszigady el. 1 «ényőre . szfgrr^\o ote-Hja elül flft&vL 3 Jtés „rxlési enőrzés célra fák. Ekf-ággal az fe/Szlegek arra, *>k feles, agot fominden kopejkájára (yenasewel, a „ Rosszija" ^velőjével — árasztanak, az állattenyésztési brigádokban nem vigyáznék a kisebb szerszámokra, stb. Ezenfelül elhatároztuk, hogy a kolhozvezetőség apparátusát is felülvizsgáljuk. A vezetőség több tagja újból a napi termelőmunkába állt, s ezzel évente 5400 munkaegységet nyertünk. 1956-ban már pontosan betartottuk az előirányzatokat, s ez lehetővé tette, hogy a teljesített munkaegységekre 11 rubel 37 kopeket fizessünk, míg 1955- ben csupán négy rubel tíz kopeket adtunk; — Milyen időközökben kapnak pénzbeni járadékot a kolhozparasztok? — Bevezettük a havi fizetést. Mindem hónapban a brigádelszámoMs alapján megállapítom a kolhozparasztok teljesítményeit, az egész gazdaság havi bevételét és kiadását. A tagok munkaegységenként 4 rubelt kapnak havonta. míg’a többi pénzbeni járadékukat a zárszámadáskor kapjál meg. — Mit tart egy kothozkönyi>elő legfontosabb feladatának? — Szerintem a könyvelő legfontosabb feladata, hogy számvitele mindig helyes és naprakész legyen. Mindig pontosan tudja az adófizetés, a kölcsön vissza térítés, az áruszállítások határidejét. Én például grafikont készítettem magamnak, amelyben feltüntettem a legfontosabb fizetési határidőket. Kolhozunk minden előzetes felszólítás nélkül, pontosan teljesíti államiránti kötelességeit. — Végül mondjon néhány szót arról, hogyan becsülik a kolhozban a könyvelő munkáját? — A kolhozban magasra értékelik a könyveié munkáját. Egyes kolhozokban a könyvelőket munkaegységenkint számolják el. másutt pedig — így nálunk is — havi fizetést kapnak. Az én fizetésem havonta 1000 rubel. Ezenkívül önköltségi áron vásárolhatom meg a szükséges termény-eket. A kolhoz anyagilag és építőanyaggal segít családi házam felépítésénél is GYÁRAK — ü%emegység-sserve»et nélkül A saovjet vállalatoknál igyekeznek tovább tökéletesítem, olcsóbbá “enni az adminisztráció« munkát és leépíteni a felesleges állományt; Ezért az autó, a szerszámgép, a műszer és az elektrotechnikai ipádban az 500 főnél kevesebb személyt foglalkoztató üzemekben bevezették az üzemegység szervezet nélküli termelési igazgatást. Mint a gyakorlat megmutatta, az üzemegység nélküli struktúra teljes egészében bevált. E struktúra bevezetésével a tervezési és nyilvántartási kérdések továbbra is az igazgatóság különböző osztályain összpontosulnak. Az üzemegységeket termelő részletekké szervezik át és operatívabb kapcsolatot teremtenek a termelőrészlegek és az igazgatási osztályok, között. A művezetők jobban irányíthatják a termelőrészlegek munkáját. Ezzel kapcsolatban jelentékenyen esökken az igazgatási személyzet létszáma és az adminisztratív kiadás is. Több gyárban az adminisztrációs személyzet létszáma S— 30 százalékkal csökkent. Huszonöt gépipari vállalatnál átlag 14,5 százalékkal csökkent az adminisztratív létszám, ami évi 1 400 ezer rubel bérmegtakarítást jelent. Egyszerűbbé válik az üzemvezetők munkája is. Ezek hatáskörét az igazgatónak közvetlenül alárendelt főművezetők, vagy művezetőle veszik át. A termelő részlegek és szolgálati ágak operatív vezetése érdekében tervosztályokat létesítenek három fő operatív csoporttal: gazdasági tervcsoporttal, operatív tervcsoporttal és gyártáselőkészítő csoporttal. A termelésnek ilyen szervezettsége mellett fokozódik a művezetőnek, mint a termelés szervezőjének a feladata. A művezetőnek nem kell tervezéssel, technológiával és normázással foglalkoznia, tehát a termelés igazi gazdájává válhat. A művezetők most közvetlenül a gazdasági terv osztálytól kapják meg egészhónapi termelési, önköltségcsökkentés! és termelékenységi terv-feladatukat. (A Prom. Ekonom. Gazebta cikke nyomán) Turbinahajtásn, légcsavaros szovjet repülőgép az „UKRAINA“ A szovjet légiforgalomban eddig dugattyús motorokkal működő repülőgépek teljesítettek szolgálatot. Csak nemrég állították be a „TU—104” típusú turboreaktív gépeket, amelyek nagy sebességükkel tűnnek ki, igen hosszú légiutat tesznek még leszállás nélkül és rendkívül kényelmesek. Ezek azonban a leghosszabb útvonalakra vannak beállítva, amilyen például a Moszkva—Habarovszk és a Moszkva—Taskent, stb. légijárat. Az utóbbi időben mind több turbinahajtású légcsavarok«? utasszállító gépet építenek. Ezeknél az egy utaskilométerre eső költségek 30—50 százalékkal alacsonyabbak, mint a modem dugattyús motorokkal felszerelt repülőgépeknél. Míg a turboreaktív gépek lényegében légi expressek. amelyeknél a gyorsaság a fő, a turbinahajtású légcsavaros repülőgépek a szabvány légi vonalakon fognak elterjedni, a dugattyús motorokkal működő gépeket váltják majd fel. Ezeken az utazás nem kerül többe, mint vasúton helyjeggyel. Az „Ukraina” utazósebessége órán kint 600 kilométer. 84 utast szállíthat és ezen felül 3,5 tonna rakományt is vihet. Négymotoros gép, de két motor üzemkóptelensége esetén is biztonságosan folytathatja útját. Korszerű navigációs felszerelése lehetővé teszi, hogy bármilyen időjárás esetén végrehajthassa a fel- és leszállást. Nincs szüksége beton fel- és leszállóhelyre. 8— 10 ezer méter magasságban teszi meg az utat, de az utasok ezt nem is érzik, hermetikusan el vannak zárva a külvilágtól, a kabinban még a motorok zaja is alig hallható. Az „Ukraina” sikeresen tette meg első próbái! tját. CTflp f 4 a mól gála ti hoeai ' ------ aétautazásra való nem KÉSŐ ESTE VAN. Az eső, amely még a múlt éjszaka megeredt, kitartóan öntözi az utcákat. Ügy tűnik, hogy a város fölé tornyosuló felhők sohasem fognak szétoszlani. A járókelők sietnek, hogy minél előbb fedél alá kerüljenek. Csodálkozva nézik az egyenruhás fiatalembereket, akik itt is, ott is megállítják a gépkocsikat és ellenőrzik az iratokat. Bakuban ötödik hónapja működik a hözlelcedés-rendészeti ifjúsági brigád. A városi sofőrök vagy húszezren vannak, jól tudják, hogy a közlekedési szabályok megsértése nem kerüli el a komszomolisták fürkésző tekintetét. Ezen az esős estén azon ban egyik gépkocsivezető sem számított arra, hogy találkozik a komszomólista őrjárattal. A sofőr már messziről észrevette a fiatal segédrendőröket és hirtelen rákapcsolt, arra számítva, hogy majd nem tartóztatják fel. Vegyim Topalov, a segédrendőrök parancsnokságának egyik tagja azonban észrevette a cselt, az út közepére sietett és tárcsáját nyugodtan a magasba emelte. A gépkocsivezető csak az utolsó pillanat bon fékezett. „Vasidegei lehetnek" — szitkozódott magában, s meg se ttárva a felszólítást, kezdte előszedni iratait. Topalov nyomban megállapította, hogy a gépkocsivezető a bakin építkezési tröszt szolgálati kocsiján hajtott át a városon, minden bizonnyal „fekete“ fuvart keresve. A komszomölbrigád parancsnokságának legközelebbi ülésén elhatározták, hogy ezekről az esetekről tudósítást helyeznek el a szatirikus faliújságon. A „Stop* című szatirikus lap első száma novemberben jelent meg, egy hónappal azután, hogy « komszomolísta őrjáratok munkához láttak. Az újságot Baku egyik legforgalmasabb útvonalán tették ki egy üzlet kirakatában. Az emberek napokig tolongtak a kirakat előtt. Az ügyes ötlet jó eredményre vezetett. A szolgálati kocsikat már nem használták fel arra, hogy a piacra ven * színházba menjenek, megszűntek a „fekete" fuvarok is. Ezzel szemben a taxivállalat, amely hosszú időn át nem teljesítette tervét, kiváló eredményeidet ért el, EGYSZER a komszornolista segédrendőrök feltár* tóztattak egy g épkocsiU amely fenyőfaünnepélyre viU te Inozemcev agronómus kislányát. A komszomolisták egyszerű figyelmeztetéssel is beérhették volna, mégis másként határoztak. A gondos papát meghívták a parancsnokság ülésére. Itt aztán kiderült, hogy a papa naponta szolgálati kocsiján viszi kislányát az iskolába, A beszélgetés nagyon komolyan folyt le. „Nem. engedjük, hogy elrontsa a kislányát’' — mondták a kom* szomolisták Inozemcev elv* társnak. A segédrendőrök észrevették, hogy az egészségügyi minisztériumhoz tartozó in* tézmények autóit gyakran nem rendeltetésüknek megfelelően használják. Rövidesen tisztázódott, hogy az egészségügyi intézmények autóit a sofőrök ellenőrzés nélkül használják, s a koesik igen rossz karban vannak. Az Azerbajdzsán SZSZK egészségügyi miniszterének részletes jelentést küldtek az esetekről. A jelentést a mi* nisztérium kollégiuma meg is vitatta. Nem titok, hogy a közlekedési eszközöket gyakran különféle bűnöző elemek, spekulánsok, fosztogatók is felhasználják sötét céljaikra., Egyszer két komszomolísta segédrendőr motorkerékpáros szolgálatot teljesített. Egy Pobeda megelőzte őket egy útszakaszon, ahol az előzés tilos. Erre a szabálysértőt leállították. Az iratok ellenőrzése közben az „utasok" megpróbáltak megszökni, még csomagjaikat is otthagyták. Egyiküket azonban sikerült elfogni. Kiderült, hogy besurranó tolvaj. (Pravda, III. 14.) Irta: T. KUREhl-A ...... Április 4-én keit levél Sx. D. Olejnyikovnak, Sz|á„ngrád KVI IS É ü T i) C B L HlafniMlos rrueny (39.) bírom, K nagynehezen lábra álltam, ^^^födtünk. Ez az oldal tán még merede■ bogáncsosabb volt a másiknál. Ki! ■Vidor bácsin, hogy igazi havasi ember, ■t lefelé, pedig ki gondolta volna, hogy egy ■est ennyire fürge lehet. Folyton siettetett. ■\>an, gyorsabban! ■[' így,is alig bírom! — gondoltam magam^Btör botladoztam s már egy csöppet sem f^B^J^Iamelyik ág megtépte a ruhámat, fáradt is voltam, azért az sgvam kérdés kergette a másika', ■■•i'::::;' Tud iák-e már uz SS-ek. I^^Vmgök e-/ek. nem emberek, mind jöhet^^Hegis csak rátaláltak a nyomunkra. elcsapott bal fele. az ereszkedő hegy^^^Hehupás köves területre jutottunk. SjjjByrtem a fejemet, hogy mit is tervez jj^Vőt hiába kérdeztem. Nevetett és csak Ttod' hamarosan. fcgy egyedül akar megverekedni valamenvuálja őket a mélységbe, mint az egri hősök [hegy után a második következett, aztán a fiái* kétségbeesetten gondoltam arra. hogy az utat. 08 kibírtam, negszód'ültem néha. ilyenkor gyorsan megégj’’ bokorban vagy sziklában, ink. ereszkedtünk egyik hegyről a másik ín isimét hegyre fel. Húztuk magunk után az i hol feltűntek, hol letűntek, de mind közelebb r-Tűitek hozzánk Már lő távolba jutottak.- de ' sem lőttek reánk. Látszott rajtuk; élve akarás rak elcsípni. Biztosak voltak a dolgukban, biztosak voltak : abban, hogy jobban bírják majd nálunk a gyaloglást. Arra törekedtek tehát, hogy kifullasszanak. Vajon sikerül-e nekik? Ki tudja? ! A vidék egyre inkább elvadult. A Zsivánvka messze a hátunk mögött sötétlett, itt a magasban csupa szikla vett körül. Sárgás, töredezett élű sziklák. Tudor bácsi időnként megállt és hátra kémlelt. Az : üldözőiket figyelte. De többet nem bukkantak elő. Nyomot tévésért ettek volna? Erre nem mertünk számítani. Talán inkább job- ; ban vigyáztak. ■ Nem lassítottunk hát. Bn ilyen vidéket még nem is láttam, hogy ne legyen : rajta semmi élet. Egy fűszál se, egy bokor se, még han- ; gyák se mászkáltak a kövön. Mindenfelé csak forró, mér- : ges színű sziklák. Itt a kövek közt élig lehetett előrejutni s az ember ; ugyan vigyázhatott, hová teszi a kezét, nehogy az éles kő- ; szirt felsebezze. Tudor bácsi azonban fáradhatatlan volt. Mind jókedvűbben biztatott. — Gyorsabban, Lacikám! Mozogj! Hát igen ... ezt elég könnyű mondani. De mit tegyen : az ember, ha már nem bírja a lába? Mentem tovább, a : fáradtságtól már majdnem vakon. Végül bekövetkezett az a pillanat, mikor térdreestem, ; majd arcra buktam. Görcsbe húzódott valamennyi izmom. ; nem tudtam megmozdulni sem. Erre vártak az SS-ek. s : lám, jól számítottak, ök voltak az erősebbek, én a ; gyöngébb. : Tudor bácsi azonban nem ismert kegyelmet. Végig- ; dörzsölte a testemet, majd talpraállított. Megragadta a ; kezemet, vitt, maga után. húzott, szikláról sziklára emelt, : de azért hiába egyre lasabban mozogtunk. Én már a végső ! kimerülés állapotába jutottam. Egyszerűen nem engedet- ! meslkedett a lábam, a szívem, a tüdőm és hamarosan el- ■ jutottam odáig, hogy újból leroskadtam a sziklás földre, : ziháltam, ernyedten feküdtem. Tudor bácsi fölém hajolt. — No. kisöreg... kurázsi. Hiszen a bátorságban nincs is hiány ... — Menjen, Tudor bácsi... Hagyjon itt. Erre persze még csak nem Is felel*. Hirtelen felkapott, átdobott a vállán m-f e°v hözáczsákot s ehndült. IFolytatjuk.) leghatározottabban vissza* utasítjuk Mi tisztán látjuk a szovjet nép önzetlen támogatásának jelentőségét. Ha a szovjet néptől egyebet nem kaptunk volna, csak pusztán a szabadságunkat, — amit két esetben is kiharcoltak részünkre, — akkor is örök hálával tartozunk nekik. Da ennél sokkal többet adtak« amit a 12 év méltán bizonyít. Gyáraink megsokszorozódtak, iparunk nagyot fejlődött, — a munkanélküliség megszűnt. Ezeket az eredményeket úgy tudtuk elérni^ hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép támogatott bennünket úgy gazdaságilag, mint politikailag és erkölcsileg is. Kedves Elvtárs! Az októberi esemény igen jó lecke volt számunkra, sokat tanultunk belőle. Becsületes dolgozóink ma már keresztül látnak a fasiszták mesterkedésein és örömmel kell megállapítani: a termelés helyre' állott. Dolgozóink nyugalma, államrendünk biztonsága felett mi kommunisták őrködünk. Sokan vannak közöttünk öreg elvtársak is, akik népi demokratikus államunk megvédéséért már kétszer ía helytálltak. Felszabadulásunk 12; év* fordulóján forró szívvel köszöntelek Téged és az egéaa szovjet népet. Dikó László a Szolnrt-i ’••fm.uavlté 1tV ; dolenzóia s dekes cikkek, érdekes hírek a Szovjet sajtóból | Kedves Elvtársi örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy írhatok hazánk felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából. — Amikor 1945-ben a hős szovjet hadsereg hazánkat felszabadította, gondolná sem mertünk volna arra, hogy népi hatalmunkat újból a szovjet hadseregnek kell megvédeni. Én bíztam abban, hogy a magyar dolgozók képesek lesznek arra, hogy megvédjék a proletárdiktatúrát a fasiszták támadásaitól. De nem így történt. Meg kel mondanom őszintén, hogy az elmúlt hónapok eseményei újból igazolták; a szovjet nép önzetlen barátja népünknek. Igazolták azt, hegy a szovjet nép mindig a békés együttélésért és a világbéke megőrzéséért harcolt és továbbra is harcolni fog. Kedves Elvtársi Ogy gondolom, a Pravda hasábjain olvastad a magyar ellenforradalmi eseményeket, azt is olvastad, hogy a nyugati imperialisták milyen vádakat és rágalmakat emeltek a szovjet állam ellen. Gyalázták a szovjet népet azért, mert proletár államhatalmunk jogos megvédéséért segítségünkre siettek. A nyugati imperialisták azt hangoztatják, hogy a szovjet állam a magyar népet elnyomás alatt tartja. Ez nem egyéb mint szemenszedrtt hazugság. Mi ezeknek a szélhámos bitangoknak az állítását a
