Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-10 / 84. szám

Mem könnyű feladat világjárónak lenni Uwizdka U 2ifanu*d új útra készülnek Hégy év a alt éjabb ttó»m kitámétar három világrészen keresztül 'Timi me&gtimk el meilette úm- nélkül Stefltk tuti, hogy röviden bemu­tatjuk a két világ­járót, Jiri Haneelka, 35 éves, Morva-Szlo­­vátóéból származik. Prágában tanult, épp­úgy, mint Zikmund, mindketten mérnö­kök. Hanzelka na­gyon. szereti a zenét, abszolút hallása van és gottwaldovi villá­jában, amelyet a háború után épített, széphangú or­gona is található. Hanzelka felesége, Hana, tanítónő volt; most Jiri háztartását vezeti. 2 éves fiát és fél éve6 kis­lányát neveli. Hanzelka elválaszthatat­lan barátja és munkatársa, Miroslav Zikmund mérnök, valamivel idősebb. P] zenbői származik, feleségével, Évá­val 3 évvel ezelőtt ismerke­dett meg a bukaresti Világ­­iíjűségi Találkozón. Mindkét asszony méltó társa férjé­nek. ók is ugyan olyan szor­galmasain készülnek az elkö­vetkezendő nagy útra, mint férjeik. Nyelveket tanulnak, színes-filmeket hívnak elő, hogy minél többet tudjanak segíteni. Nem könnyű feladat világ­járónak lenni. Első útjukra, amelyet nem sakkal a máso­dik világháború vége után tettek meg, s 3 év alatt vé­gigjárták Afrikát, Dél- és Közép-Amerikát, valamint Nyugat-Eurápát, már a fa­siszta megszállás idején ké­szültek titokban; ekkor mindketten gyárban dolgoz­tak. Szorgalmasan tanultak földrajzot, néprajzot, termé­szettudományokat és még sok mindent tudtak már az egyes országokról, amikor a háború után átlépték hatá­raikat Második útjukra már né­hány éve készülnek; ez alatt kiadták az első útjuk tapasz­talatait is. Az „Afrika az ál­mok világában ás a válság­ban” című három részes, gazdagon illusztrált útleírá­suk már 19 kiadásban jelent meg, csehül, szlovákul, ma­gyarul, németül, angolul és oroszul Nemrég jelent meg a Latin-Amerikai útjukró] szóló 4 kötetes sorozat első könyve, amelyet ^A folyón túl van Argentina“ címen a múlt év végén adtak ki magyarul. Még mielőtt 1958 első felében újra útnaik in­dulnának, megjelenik a há­rom következő rész is. Következő útjuk, amely Prágából Magyarországon, Románián, Bulgárián, Tö­rökországon, Szírián, Liba­nonon, Jordánián, Egyipto­mon, Szaudi-Arábián, Jeme­nen, ismét Szandi-Arábián, majd Irakon, Iránon, Afga­nisztánon, Pakisztánon, In­dián, Nepálon, Butánon, majd újra Indián keresztül Cey­lonba ,Burmába, Vietnamba, Thaiföldre, Malájföldre, Szin­gapúrba, Indonéziába, Bor­­neóra, Jávára, Szumátrára, Bálira, Ausztráliába, Űj-Zé­­lamdra, Űj-Guineára, a Fü­­löp-szigetekre, azután Kíná­ba, Mongóliába, Koreába, Japánba, a Szovjetunióba és Lengyelországba vezet, négy évig fog tartani, s körülbelül 100 ezer kilométer hosszú. Feleségeikkel együtt két Tatra 603 Special gépkocsin indulnak útnak. (A Tatra 603 az ismert Tatraplan kocsik újtípusa, általában Diploma néven ismerik őket). A két kocsi karosszériáját speciáli­san képezik ki az út céljaira, voltaképpen tökéletes guruló dolgozó szobák lesznek. El­lentétben az első útjukkal. ahol főleg kereskedelmi kér­désekkel foglalkoztak, en­nek az útnak elsősorban tu­dományos céljai lesznek. Hogyan fogják feldolgozni azt a hatalmas anyagot, ame­lyet magukkal hoznak? Min­den országból, ahová eljut­nak, monográfiát akarnak kiadni, azonkívül külön ké­pes-albumot. Bőséges kép­anyagot bocsátanak majd a2 iskolai tankönyvek, enciklo­pédiák. szótárak és tudomá­nyos intézetek rendelkezé­sére. A következő évben útnak indul a két kösimert világ­járó. Már eddig sok meg­nyilvánulás történt, sokan szeretnének a két világjáró­val résztvenni a hatalma« úton. Úgy gondoljuk, hogy ez aló! kedves olvasóink sem kivételek, s ha nem is me­hetnek velük, alant közlünk egy térképet, hogy legalább ott kövessék őket útjukon. A két világjáró eddig megtett dija és a jövő évi útfrervezete. KÖNTVESPOIC A sasai kezdem, hogy kö­­•” szünetet mondok a Fil­harmóniának. S ezt nemcsak a magam, hanem mindazok nevében teszem, akik nézték és hallgatták a Filharmónia hétfői, „Tavaszi zsongás” cí­­mű rendezvényét. Ugye, meglepőnek tartják, hogy köszönetét mondok az oly sókat szidott vállalatnak? Pedig most igazán megér­demli a dicséretet. őszinte leszek. Úgy indul­tam el az előadásra, hogy va­lószínűleg, már a felénél ott­hagyom. S talán sokan voltak így. Ez annak köszönhető, hogy az utóbbi időben a hét­fői rendezvények többnyire niccse.sek voltak, a modem zene szempontjából túlexpo­náltak. Nem nyújtott egyik sem újat, nem nyújtotta egyik sem az igazi művészetet, nem nevelte az embereket a szép­be, nem adott a nemes, igazi, elmélyült művészetből egy 'zememyit sem. y évedés ne essék, ez alól kivétel, igen erős kivé­tel Garay önálló hangver­senye és. Szabó és Fábrl dal­estje. ók sokat adtak, még ha csepp is volt a tengerben. Most megint úgy tűnhet, hogy rosszmáj úan ágálok a modern zene, a kacagtató esztrád műsorok ellen. Pedig nem így van, csak, valahogy úgy szeretném, ha arányosan kevernék az előadásokat. Ez nemcsak az én véleményem, hanem azoké is. akik hétfőn este önfeledten tapsoltak a színházban, egy-egy szám után. Nem akarók dicshim­nuszokat zengeni, de szerény keretek között megemlékezni róla. Kezdődött az előadás, fel­gördült a függöny. Egy ked­ves*, ősz bácsi jelent meg a színen és köszöntötte a kö­zönséget, majd bejelentette ' : első számot. Áhítatos csend ülte meg a nézőteret, min­denki érezte, hogy itt ma na­gyon sokat és nagyon szépet kap. Senki sem csalódott. A színház öreg falai közé három órahosszára beköltözött Bizet. Verdi, Puccini, Erkel, Gou­nod muzsikája. Házy Erzsé­bet, Fodor János, Hosfalvy Róbert tolmácsolásában. a balettművészet Lakatos Gab­riella, Rácz Boriska és Rónai Viktor feledhetetlen alakítá­sával. Szárnyalt a dallam, kú­szott a szomjas fülekbe, egy­­egy szám után elemi erővel zúgott a tapsvihar. C van még egy. amiről röviden írok. Az ösz­­szekötő sack- get elmondta: Balassa Imre. Kedvesen, szel­lemesen beszélt, kitűnően ké­szítette elő az egyes számo­kat, finom árnyalatú humora élményszámiba ment. Róla még csak annyit: az össze­kötőszöveggel művészien fog­ta össze azt a gyönyörű dal- és tánccsokrot, amelyet az Operaház kitűnő művészei oly nagy szeretettel nyújtot­ta!': át a szolnoki közönség­nek. Éppen Verdi ..Traviata” cf« mű operájából a pezsgő-áriát énekelte Házy Erzsébet és Hosfalvy Róbert, amikor te* kintetem a nézőtérre siklott; Foghíjasok voltak a sorok és azon gondolkoztam, hogy va­jon kik hiányoznak, hiszen egyéb estéken a színház min­dig zsúfolt. Rájöttem. Azok a fiatalok maradtak távol, akik olyan lelkesen tapsoltak a Rock and Roll-nak. Egy vigasztalt: láttam kö­zülük kettőt és jól érezték magukat. Himer Zoltán-a-» * A DOtgOHÓK ÖRÖMÉRe ... A Tisza Cipőgyár vezetői munkájukkal iparkodnak a vásárlók számára a iegiobb és legszebb cipőket biztosítani. Ezen túmenően azon is tönk a fejüket, hogy miképpen le­hetne még javítani a cipőellá­tást. — Most az a tervük, hogy a szolnoki cipőüz­let mellett életrehívnak egy javító üzemet Ez a javító­üzem hivatott lesz arra. hogy az elkopott cipőket orvosolja. ...—— ■■ Szükség is van erre, mert a különféle műanyagból ké­szült cipők. — melyeknek tar­tóssága mindenki előtt beiga­zolódott —, javítása szakszerű munkát és különleges nyers­anyagot igényel. A gyár vezetőinek ötletét — örömmel üdvözölhetiük —• és kérjük őket. hogy minél előbb valósítsák meg tervüket a dolgozók érdekében. A. B. NOTESZLAP 4* inlcr-jnrnl in fel lehet aiilni Pa-Csin: A család (Euró­pa Kiadó). Kb. 352 oldal, kötve 21.50 Ft. Pa-Celn .4 család cltnfl fányvébdl Illusztráció A Kao-család, amelynek tagjaival, ■ mindennapi életé­vel' ismertet meg bennünket a szerző, a régi kínai társa­dalmat jelképezi A család élén ott áll a nagyapa, aki a hagyományokat képviseli és zsarnok módon uralkodik hozzátartozóin. Felcsepered­nek azonban az unokák, akik magukévá teszik a haladás eszméjét, lázadoznak a te­kintély ellen és küzdenek az emberi méltóságért, a szere­lem jogaiért. A kétféle fel­fogás: a régi, meg az új er­kölcs között megrendítő küz­delem folyik, de a regény azzal a biztatással zárul, hogy a fiataloké, a haladás harcosaié a győzelem. * JOVKOV, JORDAN: A FEHÉR KECSKE (Európa Kiadó). Kb. 336 oldal, kötve: 19.— forint. Jordan Jovltov, a bolgár iro­dalom legfinomabb tollú írói latoé tartozik? Stoapéléeköi tebe lírai hangulatú írásait foglalja magában; novellái­nak háttere a Balkán-hegy­ség fenséges és rideg tája. Ebbe a keretbe helyezi Jov­­kov regényes történetét, a hajdúk, szegénylegények hő* sies harcát a török megszál­lóik ellen s a bolgár falu hét­köznapjának szívet melenge­tő, derűs és fájdalmas ese­ményeit Kezdő újságíró ko­romban egyszer Kar­cagon jártam. Ott hallottam, hogv este a kultúrotthonban fő­városi színészek ad­nak műsort. Ráthonyí Róbert. Puskás Sán­dor. Mezev Mária. — Gyenes Magda és még mások lépnek a szín­padra. Erre az élvo­nalbeli színészgárdá­ra úgy látszik rop­pant büszkék voltak a ió karcagiak, mert megkértek interjúvol­tam meg a művésze­ket. kérdezzem meg töltik, hogyan érzik magukat a városban. Engedtem a kísér­tésnek. — Hagytam, hogy az előadás szü­netében becitáljanak a rögtönzött öltözőbe a karcagi kultúráiét vezetői. A művészek éppen akkor indultak vtsz­­sza a színpadra. Rát­­honyit kerestem. Egv magas barna fiatal­embert csíptem el az ajtóban. Láttam rajta, mint az operett szín­­hogy ő is színész. — ház közönségének gondoltam, tőle kér­dezem meg Rátho­­nvit.­Köszöntem, fflendő­­“n bemutatkoztam. — tapsvihara, így beszélgettünk színészi terv’!-ről. — külföldi meghívások­ról; Jegyzeteltem Az illető viszont azt szorgalmasan. csak hihette, ismerem őt és azt nem tudtam, kivel egyenesen azért szó­lítom meg. — Tessék paran­csolni — fogadott ud­variasan. de a nevét nem mondta meg; Uw okoskodtarp. az illendőség kedvéért, tőle is kérdezek vala­mit a fellépésével kapcsolatban. — Arra lennék kí­váncsi. mi a vélemé­nye a karcagi közön­ségről? — teszem fel a kérdést; — Nagyon hálás és igényes közönség. — Igyekeztünk is sok­oldalúan összeállíta­ni műsorunkat. — S hogy a karcagiaknál megértésre talált, na­gyobb öröm nekünk, állok szemben. Illetve akkor már ültünk mindketten és elég barátságos eszmecse­rét folytattunk. S minél feszteleneb­bé vált a társalgás, annál jobban fokozó­dott zavarom; Vélet­lenül azt a buta kér­dést találtam feltenni, hogy: — Szolnokon járt-e már valaha? A művész rámnézett csodálkozóan. azért válaszolt séggel. ■— Szolnok második Budapest már nekem. Minden évben több­ször fellépek a Szigli­getiben. Egyébként, most voltam ott teg­napelőtt. Ez a felelet teljesen megfosztott nyugal­main tói. A továbbiak­ban összefüggéstelen dolgokat hebegtem.­­Végülis színészünk, aki nem tudta mire vélni zavaromat, fel­állt búcsúzott tőlem. És ekkor tetéztem sutaságaimat. — Bocsánat, de nem is tudom, kihez van szerencsém. — kér­deztem. A művész kissé bosszúsan, ugyanak­kor mosollyal közöl­te: *— Ráthonyí Róbert vagyofc Majdhogynem szo­borrá váltam elképe­désemben. Nem is tu­­dóm. a felsülés után ae hogyan jutottam ki a kész* szobából. Egy bizonyos. Rát­­honyit soha nem fe Jeitem el és ;:: igen és azóta szorgalma­san gyűjtögetem a neves emberek arcké­pét; RORZÁK, Legyen Ssolnokon is Arborétum ! A gondolái nem tőlem ** származik. A termé­szetszépségeit szerető, szűk­körű kis csoport és a vá­rosi tanács vezetőinek meg­beszélése hintette el a ma­got, mély a tavasz melegé­vel csíráiba indult, hogy idők múltán a szarvasi Ar­borétumhoz hasonló szép­ségű kertet adjon a pihe­nésre, tanulásra vágyó szol­noki dolgozóknak. Nem vagyok dendroló­­gus, éppen ezért nem is akarok szaktanácsot adni, tervet készíteni megvalósí­tásához, de a gondolat ápo­lásán, népszerűsítésén kí­vül az aprómunkákban részt veszek. A hely, ahol mindezt létre lehet hozni, a szolnoki Művésztelep parkja. Valljuk be őszin­tén, ez a nagymvltú mű­­vésztelep környezetével, lé­­tesítméneyivel együtt elég­gé elhanyagolt, gondozatlan külsejű. Jelenleg a Művé­szeti Alap kezelésében van, és kérdés az is, meg tud­juk-e győzni őket arról, hogy a parkot átadják. A telepnek minden adottsága megvan ahhoz, hogy abból botanikus-kert legyen. Egy kis sziget a város területén, melyet nyugat felől a Zagy­ra romantikus partja övez. Az uralkodó nyugati, de az északnyugai szél is páro­sabb levegővel telíti ezt a részt, amely csak növeli a megvalósítás lehetőségét. ( ' ondólat ban már a szol­­u notó Arborétumban járok és rögtön feltűnik a szélsőséges alföldi éghajlat és a kert üdítő légköre kö­zötti különbség. Arra gon­dolok, mit tud létrehozni egy emberötíőnyi alkotó munka a természet átrefor­málásában. A kert sokszáz fája, örökzöldje, diszbokrai egy egész világot varázsol­nak egy kertbe — csokorba leötve. Szembetűnik itt egy török mogyorója, melynek loemény csonthéjas termése egyenértékű a hazai mo­gyoróval, fája pedig a „ró­zsafát’• szolgáltatja. Mellet­te az Észak-Amerikából származó hikori diófa dí­szeleg, melynek fája sport­szerek készítésére kiváló, acélos rugalmassága miatt A malonyai oszlop tujálc alakját a gondos kertész metszőollója sem tudná szebben formálni, mint ahogy a természet teszi. Egy virágzó cserszömörce bokor — amit nálunk pa­­róToorfénok fmemak mpe* helyszerű virágait egész nyáron át hozza. A pázsitos tisztáson a földön kúszva köralakú nehézszagú üdítő boróka. Mellette a virginiai boróka, melynek fája vörös cédrusként ismeretes. Amott egy selyemfényű fésűs le­veleivel díszíti a kertet és tövében virágzó magnólia­bokor színpompája tűnik ki a zöld háttérből. Corra következnek afe­­nyőfélék szebbnélJ szebb változata: tulipánja,, bálványfa, ábrafa, gránát­alma, rhododendron bokor, japán birs, de hosszú len­ne felsorolni a világ min­den tájáról származó fákat, cserjéket névszerint, me­lyek a kert szépségét nö­velik. Az egész éven át nyíló, díszcserjék, lombfák, vagy örökzöldek akár egyes pél­dányait, akár összességét nézem, akár a tavaszi lomb­­fakadást, mrágzásokai vagy a természetalkotta lonibszi­­neződést, mindenütt a leg­szebb kép tárul elém. Ilyen környezet, „festői háttér” nem adnak-e ihletet egy egy a müvésztelepen lakó festő­művészünknek? Minden bi­zonnyal. A kert teljes szépségű ki­bontakozását esetleg már csak a gyermekeink élve­zik, de miért ne hagynánk maradandó nyomot termé­szetrajongásunkból ily mó­don? Mindenki, akivel erről a kérdésről beszéltem, elis­meréssel adózik a gondo­latnak, mert az emberek nagytöbbsége Szolnok város szépítését látja a kert meg­valósításában, a pedagógus már hasznosnak is mondja, mert természetrajzi szem­­léltetőjét látja meg a kert­ben-. A kérdésben már állást foglalt a városi ta­nács vb., a Hazafias Nép­front mezőgazdasági bizott­sága, a kivitelezésben segít­séget ígért az Agrártudo­mányi Egyesület, az Erdé­szeti Igazgatóság, de meg­keressük a meglévő nagy Arborétumokat is és kérjük segítségüket. Ha az ország bármely vi­dékén élő, de Szolnokot is­merő emberrel beszélge­tünk, városunkat a Tisza­­parti sétányáról, ízléses parkjáról ismeri. Hasonló szépségű lehet az Arbore­tum is (ebbe a Kertészeti Vállalat is belesegit), csak jöjjön a segítség és lássunk mielőbb munkához. Elfogadták Kínában ■ latin ábécét / Az államtanács külön bi­zottsága, amelyet a kínai írás kérdéseinek megoldásá­val bíztak meg, hosszú és gondos előkészítés után él-i fogadta a fonetikus latin ábécét a kínai nyelv szá­mára. Az ábécé 36 latin betűből áll. amelyek mind előfordul­nak az angol írásiban is és 234 oktató, nyelvész, író és szerkesztő közül 136 elfogad­ta. Ezek valamennyien részt, vettek a kérdés megvitatásé ban. A többá szavazat meg­oszlott másféle megoldások között. Ezek egyike azt Ja­vasolta, hogy hat ..új” betűt vegyenek át az orosz (drill írásból és a nemzetközi fo­netikus ábécéből, olyan be­tűket, amelyek különösen alkalmasak bizonyos kínai, hangok kifejezésére. Legközelebb közzéteszik a betűik kínai kiejtéséről szólói táblázatot. Még hosszú időbe teöfc, amíg a fonetikus ábécé tel­jesen elfoglalja a kínai kég* betűk helyét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents