Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-07 / 82. szám

Dogmatizmus és formalizmus a pártmunkában A mi pártunk azt hirdeti és vallja, hogy az élet nem áll meg, a világ állandóan változik és fejlődik és ennek megfelelően az eszmék, né­zetek, formák és módszerek is változnak. — Különösen gyorsan változik napjaink­ban akár a külpolitikai, akár a belpolitikai eseményeket vizsgáljuk. Csak természe­tes, hogy a párt amellett, hogy alapvető elveit meg­tartja, nem ismételgetheti a régi formulákat, nem dol­gozhat a régi módszerekkel, hanem újakat Jkeil keresnie. Magyarán: állandóan kezde­ményeznie kell. Az elmúlt esztendőkben hibáink egyike éppen az volt, hogy erre nem voltunk képesek. Meg­gátolta ezt a dogmatizmus os a formalizmus. Igaz, hogy most a főcsa­pást elsősorban az ellen­ségre, az ellenséges eszme­­áramlatokra és ezek közül is a legveszedelmesebbre, a re­­vizionizmusra kell mérni, de nem tudunk csatát nyerni, ha nem szakítunk a régi helytelen módszerekkel is. Ha tárgyilagosan vizsgál­jak az elmúlt esztendők munkáját, akkor bizony a dogmatizmusnak és a for­malizmusnak sok jelét meg­találhatjuk. A formalizmus egyik leg­szembetűnőbb jele volt ná­lunk a töméntelen értekez­let. Mindent értekezéssel akartunk megoldani. Ez per­sze nem minden értekezlet elleni hadüzenet akar lenni. Egy jó aktíva vagy tanács­kozás, amennyiben az jól elő van készítve és tényleg élet­bevágóan fontos kérdéseket vitatnak meg, nagyon hasz­nos, sőt nélkülözhetetlen le­het. Az aktívaértekezletek, a választott szervek ülései, a taggyűlések, a párton belül a kollektív vezetés fő for­mái. Így lebet biztosítani, hogy ne egyes vezetők szub­jektív és egyoldalú vélemé­nye alapján döntsenek fon­tos kérdésekben, hanem kol­lektív vélemény alapján. „Több szem többet lát“ mondja egy nagyon is találó közmondás. Azonban, ha ezek az ülések túlságosan elszaporodnak, akkor a „sok szem” nem lát messzebb a tárgyalóasztalnál, a tanács­kozóterem négy falán túL Formálissá válik. Nem egyéb időtöltésnél. Se tapasztala­tok gyűjtésére, sem a hozott határozataik végrehajtására, vagy a végrehajtás ellenőr­zésére nem jut idő. így az­tán csak gyártják a határo­zatot, de nincs, aki bizto­sítsa annak végrehajtását. Ki tagadja, hogy az elmúlt években volt ilyen gyakor­lat. Egy megyei vagy járási tanácselnököt, egy járási vagy városi titkárt úgyszól­ván sohasem lehetett meg­találni, mert egyik értekez­letről a másikra ment. Nem volt jobb a helyzet az üze­mekben és a hivatalokban sem. Emlékszem, a papírgyárban volt olyan hónap, amikor a kultúrte­remben minden nap érte­kezletet tartottak. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az emberek nagyon megunták azt a töméntelen értekezést. Az ilyen sok ülé­sezés befeléfordulást eredmé­nyez. A befelőfordulás pe­dig a tömegektől való el­szakadás veszélyét hordja magában. Nem árt erre figyelmeztetni most, mert ismét kezdenek elszaporodni a különböző értekezletek és tanácskozások. Nagy a haj­landóság arra is, hogy min­dent értekezlettel intézzünk ei. Ha a tömegekkel jó kap­csolatot akarunk tartani, ak­kor ki kell mennünk közé­jük, a munkapad mellett, vagy a földeken kell felke­resni őket Csak így tudhat­juk meg, mi foglalkoztatja őket, milyen problémáik vannak és csakis így lehet az ellenséget különválasz­tani a becsületes emberek­től. Erre sohasem volt na­gyobb szükség, mint éppen most. Az elmúlt években a párt­­életnek volt egy másik „be­tegsége" is. Egyes elvtársak túl voltak halmozva munkával. Nem egy olyan elvtársat Ismer­tem, aki 7—8 tisztséget is viselt A párttagság többsége pe­dig a szó teljes értelmében semmilyen pártmunkát nem végzett, nem volt pártmeg­bízatása Eljárt a taggyűlé­sekre, pártnapokra, rendesen fizette a tagsági díjat. Ezen kívül azonban a párt érde­kében nem igen tett sem­mit. Ennek fő oka kétség­telenül az volt, hogy a közel kilencszázezer MDP tag kö­zül csupán néhány százezer volt öntudatos kommunista. A többi vagy véletlenül sod­ródott a pártba, vagy egyéni érdekből tolakodott odia. Ért­hető, hogy nem szívesen vállaltak pártmunkát. Ezek most nincsenek a pártban. Az MSzMP-be azok léptek be, akik szíwél-lélekkel a szocializmus hívei és készek azért harcolni is. Ám de most, hogy a poli­tikai helyzet nálunk egyre inkább megszilárdul, vele együtt kezdenek visszatérni a régi „hibák" is. A kommu­nisták legaktívabb, leghar­cosabb rétege túl van hal­mozva munkával, a többi pedig most sem végez párt­munkát. Igaz, hogy most többen látogatják a rendez­vényeket, élénkebbek a vi­ták. Ezzel azonban nem elé­gedhetünk , meg. Minden párttagnak köte­lessége pártmunkát végezni, bármilyen beosztásban dol­gozik is. Ez már öntudat kérdése. Egy kommunista éppen ilyen helyzetben, mint a mai, nem hagyhatja magára a pártot. Az üzemekben jelenleg a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, a munkafegyelem megszilárdí­tása a legfontosabb tenni­való. Az üzemben dolgozó kommunistának nem elég az, ha csak a termelésben jár élen, hanem a környezetét, a párton kívüli munkásokat is erre kell nevelnie. Mun­katársai között végezzen agi­­tációs munkát, magyarázza meg nekik, hogy hova vezet az, ha hosszú ideig a béralap jobban nő, mint a termelé­kenység. Bátran szálljon szembe az ellenséges néze­tekkel. Hasonló feladatok várnak megoldásra a mező­­gazdaságban is. Jóval keve­sebben vagyunk a pártban, mint október 23. előtt Nem álltunk jobban az agi­tációs munkában sem. Az okos, tárgyilagos érve­lésre hallgatnak a tömegek. De mondjuk meg őszintén, az elmúlt esztendőkben főként 53 júniusa előtt, nálunk a mértéknélküli dicsekvés volt a divat, 53 után pedig az ön­­marcangolás, a „bűnök” osto­rozása, Az ilyen tömegpoliti­kai munka megzavarta az embereket. Ha dicsekvés nél­kül, tárgyilagosan megmond­juk az eredményeket, de ugyanakkor nem hallgatjuk el a nehézségeket sem, őszin­tén feltárjuk a tömegek előtt, hogy a szocializmus építése nem diadalmenet, hogy min­den születő új társadalomnak megvannak a maga szülési fájdalmai, hogy olyan társa­dalom nem volt és nem is lesz soha, ahol csak ki kell tátani az embernek a száját és belerepül a sültgalamb, akkor talán sok mindent el­kerülhettünk volna. Miután az ellenforradalmat levertük, de még eszmeileg nem semmisítettük meg, nin­­dertnél fontosabb, hogy józan tárgyilagossággal alaposan elemezzük az elmúlt évek eseményeit Most már végre tisztázzuk, hol és milyen hi­bákat követtünk el és ebből szűrjük le a tapasztalatokat a jövőt illetően. Kétségtelen, már eddig is sokat tettünk ennek érdekében, de a mun­ka nagyja még hátra van. S ezt csak akkor tudjuk ered­ményesen végrehajtani, ha a régi helytelen módszerekkel szakítunk, ha leküzdjük a sé­mákban való gondolkodás maradványait, a formaliz­must és a dogmatizmust. B. K. M. Minden kommunista munkájára saükség van. A pártszervezetek vezetői adjanak munkát minden párttagnak és vezetőségi ülé­sen vagy taggyűlésen számol­tassák őket be arról, hogy mit végérték. Sokat panaszkod­tunk az elmúlt esztendőkben, hogy a taggyűlések formáli­sak, unalmasak, a beszámo­lók általánossággal vannak tele. Nos, ha arról szól, hogy a vezetőség és a tagság mit dolgoztak, milyen munkát vé­geztek, ha dicsér és bírál sze­mély szerint is, akkor majd nem lesznek formálisak és unalmasak. A dogmatizmus és a for­malizmus az agitációs és ! ropagandamunkában volt a legszembetűnőbb Sokat em­legettük: az elmélet nem dog­ma, hanem vezérfonal a cse­lekvéshez. Az élet változik, nem ma­radhat mozdulatlan az el­mélet sem, nem ismételget­hetjük az elavult formulá­kat. Az SZKF XX. kongresszusa e tekintetben utat mutatott minden kommunista és mun­káspárt számára. Segítséget nyújtott ahhoz, hogy az új világhelyzetnek megfelelően országuk fejlődése sajátossá­gainak figyelembevételévé politikájukat kidolgozzák Ezt legtöbb kommunista pár sikerrel végrehajtotta. Saj­nos, nálunk nem ment ilyen símán. Mint mmden nagyobb történelmi fordulón, úgy mos is fellépett a revízionizmus amely nem a hibák kijavítá­sát tűrte ki célul, nem „Sztá­lin tévedéseit” akarta kijaví­tani, hanem „revidiálni’ Marxot, Engeist és Lenint is A legtöbb kommunista párt­nak ezeket a revizionista né­zeteket sikerült leküzdenie Sajnos, nem így nálunk Bennünket készületlenül ért A propaganda munkában m a múltban éltünk. Nagyon jól ismertük a századfórduló re­­vizionizmusát, az első világ­háború szociá'sovinizmusát, a trockfeták és buharinisíák cselszövéseit, de ezeket az ismereteket nem tudtuk alko­tó módon hasznosítani. Mi­közben az elmúlt idők revi­zionistáit csépeltük, elfeled­keztünk arról, helyesebben nem vettük észre, hogy itt közöttünk vannak, nyíltan hirdetik a nézeteiket. Súlyos dogmatizmus volt ez. UAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ÍAAAAAAAAAAAAAAAáAAAAAAAAAAAAAAAAA Odalép hozzám, olyan közel, hogy érzem dohány­­aeagú leheletét. — Akarod? Persze, hogy alkarod! Vízbe kellene foj­tani téged, ha nem húznád ki apádat a slamasztlká­­bóL Igaz? Bólintok. Igaz. Azonkívül ezzel még semmit sem árultam eh A Scharführemek ismét felderül az arca. — Brav... brav.;: — mondja s lehetetlen !d nem olvasni hangjából a nagy jóakaratot —- A Scharfürhrer úrnak az a véleménye, hogy ti ketten apáddal ártatlanul kerültetek bele ebbe az egész disznóságba. Nem tudtátok, hogy kit pártoltok Tudtátok vagy nem? Válasz helyett kényszeredetten vonogatom a vállá­rnál ügy látszik, az SS-parancsnoknak ez is tetszik, mert sűrűn biccenthet s kezdi dóiról: — Brav.;, brav... — Ti nem tudjátok, hogy ez a Tatár Kálmán vesze­delmes bűnöző, aki ellopott egy fontos találmányt, s ezért keressük. Bűnöző, kém, tolvaj. Tudod te, mi az, hogy áruló’ A nyelvem hegyén lebeg már a válasz: persze, hogj tudom, az olyan csirkefogók az árulók, mint maga, Kassa! detektív úr. De persze, magamba nyelem a választ — A Scharführer úr megígéri, hogyha szépen el­mondasz mindent, megmutatod, hol rejtőzött él Tatár, ez a veszedelmes kém és áruló, akkor garantálja, hogy édes­apáddal együtt bántatlanul hazamehettek. A Scharführer megint mosolyogva bólogat, —— Ja..; ja«•, Mindezt én persze el is hinném, ha agyalágyuit vol­nék. Egy félpillanat elég nékem, hogy mindent értsek, Dehogy kém Tatár mérnök! Tudom én jól, nem így festenek a kémek. Dehogy eresztenék d apát! A találmány kell nekik, a gyémántacéL Megmondta előre Tatár mérnök — Na, felelsz már? — Nem tudom hol vannak; Én Itt hagytam őket. Fogalmam sincs hová lettek. Kassai olyan élesen néz rám, mintha kést verne be­lém. Állom a tekintetét — Ha agyonvernek, se mondhatok mást Most megint németül beszélgetnek egy darabig. Látom, hogy a Scharführer arca elkomorodik, aztán int Kassai megragadja a karomat s felránt a székről.: Fuccs, eljátszottad a jóindulatát ; — Azt mondja a Scharführer úr, felakasztat ha nem; beszélsz. : — De igazán, becsületszavamra nem tudom! — Nana, ne kiabálj. Elfelejted, hogy kik előtt állsz?; A szép szőke legény kötelet szed elő az oldalzsákjá­ból Kényelmes mozdulattal hurkot vet reá —■ mindezt közvetlenül az orrom előtt — aztán átdobja a kötelet' a mestergerendán. IFolytatjukJ Megtartották a Lottó első jutalomsorsolását A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság április 5-én, pén­teken este együtt rendezte meg a Lottó első jutalom­­sorsolását és az ötödik foga­dási hét nyerőszámainak hú­zását. A sorsolások előtt a Lottó Aruház zenés divatbe­mutatót tartott. A divatbemutató után egy kis kerékbe helyezték az ed­digi négy játékhetet jelölő számokat, amelyből úttörő kislány a 4-es számot húzta ki. így az első jutalomsor­soláson a negyedik iátékhét 2 284 973 jutalomszelvényké­­je vett részt. Az első jutalomsorsolás nyertes szelvényszámai és nyereményei a következők: Nyeremény: Szelvényszáma: 1 Wartburg autó (főnyer) 1666 524 3 Pannónia motorkerékpár 783 130 1 343 697 2 065 205 10 Mátra kerékpár: 486 096. 752 489, 582 469, “14 689, 745 41 848 236, 1 144 412, 1295 278, 1 545 145, 1 572 92. 5 Dongó-motoros robuste kerékpár 535423. 595 993, 1 318 836. 2 369 887. 1 945 034. Egv Sirály csőnakmotor — 626 537. Három szobaberendezés: 1 073 822. 1 508 236, 2 057 614, Egy konyhabútor: 325 557. Kettő szőnyeg perzsa: 2 093 376. 2 378 945. Egy Musáca zongora: 024 233 Két Musics pianino: 1 375 462. 1 582 527. Két tangóharmonika: 201 544, 1444 939. Két zeneszekrény: 710 245. 2 069 448. öt lemezlátszó: 577.990. 779 861, 904.467. . 1106 150. 1 407 751) Tiz darab hétlámpás rádió: 054 999. 771 025. 1 189 935. 1 400.836. 2 440 001. 631 498. 842 999. 1 376 987. 2 388 791. 2 494 214. öt darab táskarádió: 51 545. 988 267, 1 340 576. 2 344 321. 2 407 389. öt televízió antennával: 184 728. 629 010. 1 048 257. 1 301 755. 2 291 683. Hét fényképező gép: 242 748. 723 979. 743 005. 1144 415. 1 397 506. 1 788 499. 2181 155 öt csillár: 138 344. 669 559. 892 146.1 944 328. Egy hatszemélyes Herendi étkészlet: 240 696. Két Herendi lámpa: 861 759, 2320 056. Tíz tűzhely 113 102. 469 679. 490 317. 581 814. 1 187 399. 1 206 532. 1 627 370. 1 787 984. 2162 611. 2 478172. Tíz kályha: 014 960, 039 169. 319 510. 791 625. 1 261.597. 1 394 625. 1 792 182, 1 798 362. 2 044 144. 2 210 688) E<»v villanytűzhelyt 1 850 595. Kettő mosógép: 468.223) •— 572 766. Kettő padló-kefélőgép: 692 419. 1816239. Kettő porszívó: 597 809. 2 220 989. öt hűtőszekrény: 014 722. 096 826. 1 078 220. 2 191 871, 2 424 714. öt Csepel varrógép: 503 663, 1 376 982. 1 746 441. 1 762 110 2 096 688. Négy daráló: 058 09«, 856 420 1 600 200. 2 093 337. Kettő vetőgép: 138 38L — 1 670 267. Egv fűkaszáló gép: 510 839. Egy gabona rosta: 491 570. Egy szőlőprés: 1759 391 a Egy permetező töltővel: 1 283.714. Égy szekér: 1 708 782. Tíz darab kétezer forintos utalvány háztartási eszközök vásárlására: 065 003. 701 267. 1 659 329. 1 677115. 1 762 807. 1 808 107. 1 959 911. 2 057 050. 2 237 429. 2 475 018. Kettő darab kétezerötszáz forintos utalvány férfi öltöny­re: 311 148. 2 403 071. Kettő darab kétezer forin­tos utalvány női kosztümre. 1 666 588. 2 436 841. Kettő darab kétezerötszáz forintos utalvány férfi bőrka­bátra: 2 814 694. 2 154 109) Két darab kettőezeregyszáz ­negyven forintos utalvány hői bőrkabátra: 473 467. 1752 412) Három darab háromezer forintos utalvány festményre: 375 546. 856 621. 2451080. Kettődarab kettőezerötszáz forintos utalvány képzőművé­szeti tárgyakra: 1954 927. 2 257 243. Huszonöt darab kétezer fo­rintos utalvány könyvekre: 040 978. 149 878. 203 552. 221 103. 339 918. 581 437. 740 618. 758 463. 816 419. 983 518. 1 150 160, 1 240 255. 1 263 505. 1 334 468. 1 401 722. 1445 850. 1 591 771. 1 081 256. 1 89! 930. 1 903 288. 1 928 455. 2 006 576. 2 038 029. 2 420 428. 2441626. Tizenegy darab kétszemé­lyes utalvány két heti üdülés­re: 187 434. 221526. 581439,. 753 250. 1 128 094. 1 775 504. 1 822 083. 2.048 770. 2 207 837. 2 288 107. 2 439 502. (A számokért felelősséget nem vállalunk.) Baromfi tollat fiiba, kacsa, tyúk, pulyka stb.) — vásárolunk magas napi áron. Szövetkezeti tagoktól vásárolt tollat» a fel­vásárlási könyvbe beírjuk. Kunszentmártoni Földművesszövetkezet. MEHES GYÖRGY GSBÜIBBTBCÓL Kalandos regény (85.) — Nein, nein = s s ? ^ hallom oldalról és az őkölcsa­­pás elmarad. Kinyitom a szemem. Bizonyára az a sovány, faarcú ember beszélt, aki az asztal mellett ül A ruháján, rang­jelzésének ezüstjén látszik, hogy magasabb rangú mint a többiek. Valóban, egy SS lép a szobába, kinyújtott karral „hdlhitlerez”, majd pattogó hangon jelent A faarcú szenvtelen ül bólint s a katona újból - ki­megy. A parancsnok — én legalábbis annak gondolom — most Kassaihoz fordul és mond valamit. De jó volna most németül érteni.;. A detektív felém int — Ülj le! A lábával egy szék félé pöccint Leülök. Nincs értelme az ellenkezésnek. A parancsa nők ismét int. A szőke, aranyfogú legény, aki az elébb pofonvágott, tőrt húz dő az övéből és közeledik felém, önkéntelenül is odébb húzódom. Mit akar a késsd? Ö azonban megint kimutatja aranyfogait a hátam mögé nyúl és elvágja a köteléket. Aztán tenyerévd meg­­paskolja arcomat. Sehogy sem értem. Délután vertek, pofoztak, most pedig..;? — Idehallgass, kölyök! Ez megint Kassai, akinek láthatóan nem tetszik, hogy a szobában levő SS-ek egytől egyig barátságosan néz­nek reám. A lóarcú parancsnok meg egyenesen mosolyog. De bánom is én, mit gondol Kassai Fő, hogy elvágták a köteléket. Dörzsölgetni kezdem elhalt csuklómat. — Hallod, a Scharführer úr azt mondja, hogy el­ereszt. Mit szólsz hozzá? Nagyot dobban a szívem, szinte csoda, hogy nem ugrik ki a helyéről. Ez meg is látszhatik az arcomon, mert a szobában levők, Kassai kivételévéi, valamennyien han­gosan nevetnek. A detektív mogorván folytatja. — Pedig gazember vagy, apáddal együtt. Tulajdonképpen miért is szidják az SS-eket? Ez a Kassai bitangabb. — No, mindegy — folytatja a detektív. — A Schar­­lührer úr megkegyelmezett neked. Köszönd meg neki Azt kérdezi: akarod-e megmenteni az apádat is?

Next

/
Thumbnails
Contents