Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-27 / 98. szám

Hogy an foglalkozzon a szakszervezet a termeléssel? A dolgozók és a szakszer­vezeti aktívák között az el­lenforradalmi események óta egyik legvitatottabb kérdés, hogyan foglalkozzon a szak­­szervezet a termeléssel. Egye­sek azt mondják, hogy miu­tán a szakszervezet a dolgo­zók érdekvédelmi szervezete, egyedül csak a szociális jut­tatásokkal törődjön. Ez a né­zet sántít és nem is lehet el­fogadni. A nagy többség véle­ménye a helyes, amely szerint a szakszervezetnek be kell töltenie a szocializmus építé­sében hivatott szerepét, része kell lennie nem csak a javak elosztásában, hanem megter­melésében is. Mit tanít Lenin? Azt, hogy a szakszervezetekre fontos feladat hárul, Védjék a dolgozók érdekeit, segítsék elő anyagi jólétük emelé­sét, állandóan javítsák a gazdasági szervek hibáit, helyesbítsék túlzott köve­teléseit, amennyiben ez az államaparátus bürokratikus elfajulásából származik. A szaktanács elnöksége e tanítás szellemében április 20-i határozatában hangsú­lyozta: A szakszervezetek fel­adata a termelés elősegítése. Az elnökségnek az az állás­pontja, hogy a bürokratikus torzításoktól megtisztított szo­cialista munkaverseny a dol­gozók helyes kezdeményezé­seinek fokozására, az egész­séges versengés tömeges ki­­’bontakozása fontos, tényező. Az üzemi szervezetek mun­káját a szaktanács a tervké­szítésben, a tervteljesítésben, a műszaki fejlesztés, az újí­tási munkában való részt­­vételben a dolgozók szakkép­zettségének emelésében, a • munkafegyelem megszilárdí­tásában jelölte meg. Nézzük, hogyan felelnek meg ezeknek a követelmé­nyeknek a gépállomási üzemi bizottságok. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy eme fon­tos feladatok megoldásához a szakszervezetek megfontol­tan, a dolgozók véleményé­nek figyelembevételével, a termelési értekezletek felújí­tásával fogtak hozzá. Nagyon sok mezőgazdasági üzem szakszervezeti bizottsága résztvett a termelési tervek összeállításában. Abból az elvből kiindulva, hogy az anyagi jólét további javítását a termeléssel kell megalapoz­ni, a karcagi, a jászkiséri, a kisújszállási gépállomás szak­­szervezeti bizottsága tevéke­nyen segítette a termelési terv elkészítését. A nagykun­sági, a tiszaszentimrei állami gazdaság szakszervezeti bi­zottsága szintén. A dolgozók jól tudják mennyire fontos a termelési értekezletek megtartása. Ez a tanácskozás alkalmas arra, hogy időnként az üzem valamennyi dolgozója tájé­kozódjon, másrészt véle­ményt mondjon, vagy javas­latot tegyen a további mun­ka megjavítása érdekében. Az ellenforradalom után a’ termelési értekezletek meg­tartása több gépállomáson hosszabb ideig elmaradt. Hogy változás történjék, az elsősor­ban a szakszervezeti bizottsá­gok dolga, úgy, mint a kun­szentmártoni, vagy a mezőtú­ri gépállomáson, ahol ők szor­galmazták a termelési érte­kezletek megtartását. Mezőgazdasági üzemeink­ben érdemes és hasznos ismét feleleveníteni a régebben be­vált jó módszereket. Mire gondoljunk elsősorban? ötletnapok tartására, kü­lönböző jó módszerek szé­leskörű elterjesztésére. A Bánhalmi Állami Gazdaság­ban havonta tartanak most is ötletnapokat és egészen természetes, hogy ez is a termeléssel való foglalko­zást jelenti. Az elmúlt hetekben minde­nütt megtartották a szakszer­vezeti taggyűléseket és min­denütt foglalkoztak a terme­léssel. Ez jó Jel. Azt mutatja, hogy üzemi bizottságaink mindinkább megtalálják he­lyüket. Sok részük van abban is, hogy a dolgozók ismét fel­elevenítik a szocialista mun­kaversenyt. Balogh Imre TewíSépf, kosárért (jol'fÁut.cvpáfyt MILYEN FURCSA a ke­reskedelem. A sokszor lené­zett, semmiségnek tűnő, so­kak számára közömbös va­lamiért értékes anyagokat, iparcikkeket kapunk külföld­ről. Ilyen dolog a fűzvessző is, melyből meghitt vasárnapi délutánokon sipot barkácso­lunk a vízparton a gyerekek­nek. Tiszafüreden — me­gyénkben — egy vállalat fog­lalkozók a fűztenneléssel. S hogy jelentős a vállalat mun­kája, mutatja az is, hogy az itt termelt vesszőért, s az ab­ból készülő kosarakért Svéd­országból még golyós csapá­gyakat is kapunk; A vállalat története eléggé rövid. 1951-ben létesült, majd 1953 januárjában lett önálló. 1956-ban már Ausztriába, Svájcba, N yu gat -N émetor­szágba is eljutott a tiszafüre­di fűzvessző, A vesszőterme­lés különben igen gazdaságos, sokszorosan megtérül a ter­meltetési költség. Mikor idáig jutunk a be­­t-ügetésben Csapó Jánossal, az üzem vezetőjével, újabb kérdést említek: — Miért exportálunk ki­mondottan fűzvesszőt, mikor a kosár és egyéb vesszőkészít­mények iránt is nagy a ke­reslet külföldön? — Ez részben igaz! Való­ban több pénzt, valutát ka­punk, ha mint készterméket szállítjuk külföldre a fűz­­vesszőt. Megnyugtatásul azon­ban közölhetem, hogy a fűz­­vesszőtermésnek mindössze 10 százalékát exportáljuk. Az elmúlt rendszerben ugyanis m -----------­Színháztörténeti múzeum Varsóban Nemrég Színházf'rténeti Múzeum létesült Varsóban. Dr. Eugéniusz Szwankowski, az új múzeum vezetője nyi­latkozatában kiemelte, hogy a szervezéssel kapcsolatban első feladatuk az ország va­lamennyi múzeumában fel­lelhető színházitörténeti anyag felkutatása és számbavétele. Bosszantó apróság nagyrészt csak vesszőt küld­tünk külföldre s így kialakult egy hagyományos piacterület. A vesszőkre ma *s számítanak e ez számunkra nem közöm­bös, mert sokszór csali azért j kapunk fontos nyersanyago­kat, cikkeket. A VÁLASZ így már meg­nyugtatóbb. De nemcsak az ország szempontjából fontos az a munka, melyet itt végez­nek. A vállalat évente nyolc hónapon keresztül mintegy négyszáz személynek biztosít kenyérkereseti lehetőséget. A Fűztermelő Vállalat az idén is további fejlődésre számít, mert jó termés ígérkezik. — 0 — Szolnokon, a zagyvarékasi vasúti átjárónál naponta negyedórá­kat, sokszor félórákat is kell várni a vasúti átjárón keresztül ha­ladó gépkocsiknak, lovaskocsiknak, kerékpárosoknak és gyalo­gosoknak. Ez érthetó abban az esetben, amikor vonat halad ke­resztül, vagy éppen tolatást végeznek, de annál bosszantóbb ak­kor, amikor lényegében át lehetne menni, s mégsem engedik fel a sorompót. Bizony sok bosszúságot okozott ez már az arra járóknak, amit a vasutas dolgozók jóindulatával, emberi meg­értésével el lehetne kerülni. 88 perc alatt Q A híres angol köd mindent eltakart előlem, csak egy pil­lanatra villant fel Skóciának néhány magas hegye. No, de az amerikai kontinens kitett magáért. Északon, Kanada fölött nem sokat láttunk ugyan, de láttam New York óriási felhőkarcolóit, láttam a hatalmas Missisipit, és lent. Dél-Amerikában a távcsőnél eltöltött percek alatt is meg tudtam állapítani, hogy Rio de Janeiro valóban a Föld egyik legszebb városa. Egy ilyen laikus, mint én. természetesen főképpen az efféle dolgok iránt érdeklő­dik. A kutatókat ezek a dol­gok viszont nagyon kevéssé foglalkoztatják. De akadt itt elég olyan látnivaló, amely nekik is, nekem is érdekes, íme, egyszer egy kicsi sötét, köralakú foltot vettem észre, amely végigsiklott a Föld vi­lágos korongján. Teljes nap­­fogyatkozás volt a Földön. Figyeltük a távcsővel, amint a napfogyatkozás keskeny szalagja végigment a Novaja Zemlján, Nyugat-Szibérián és Kazahsztánon ős még to­vább is, délre át a földrésze­ken és az óceánon. Röppá­­lyánk igen szerencsés módon egészén közel vezetett el a napfogyatkozás zona:a mel­lett., az itt tartózkodó csilla­gászok nagy örömére. Egyébként már az előbb meg kellett volna mondanom, hogy a hegycsúcsokat, hatal­mas építményeket és városo­kat. amelyeket a Föld felszí­nén akár szabad szemmel, akár távcsővel megfigyelhet­tünk. legfeljebb hat percig láthattunk. Ugyanennyi ide­ig láthatnak benünket is a Földről az egyes csillagvizs­gáló állomások. E hat perc után ugyanis a Föld görbüle­te eltakar bennünket egymás­tól. Az egyes rádióállomások­kal való kapcsolatunk is hat percre korlátozódik. Mi ugyanis itt az ionoszférának alsó rétegében vagyunk. Ide csak az ultrarövid rádióhullá­mok hatolnak fel, ezek azon­ban olyan egyenes vonalúan terjednek, mint a fénysuga­rak. Hogy egy-egy területet rö­vid ideig látunk, az a meg­figyelést nem zavarja, mert az optikai készülékeket auto­matikusan beállítják a meg­figyelendő tárgyra és a készü­lékek a figyelt tárgyat az ég­bolt mozgásának megfelelően tudják követni. Mindenki tudja, hogy az éjszakai sötétben igen gyenge fény is rendkívül messzire el­látszik. A földi fények nagyon jól látszanak a sötét éjszaká­ban. Egy ötszáz gyertyafény erejű földi villanylámpát in­nen hatodik nagyságrendű csillagnak látunk. Lebegés a% űrben A magasságmérő mutatója egyre mélyebbre süllyed. Egy kissé megriadok, talán csak nem kell kényszerleszállást végrehajtanunk? Nem. min­den rendben van. A készü­lék megint 200 km-es magas­ságot mutat, a sebességmérő tanúsítja, hogy az „IS 200” állandóan 28 048 km-es órán­kénti sebességgel repül. De most ismét nagyobb ma­gasságot jelez a mutató. A magasságmérő hullámvonalat ír le, s e szerint feltételezhet­jük, hogy valami láthatatlan hullámon szállunk fel és alá. A valóságban azonban röppá­­lyánk egyáltalán nem hul­lámvonalú. Az „IS 200” csak­nem tökéletes körpályát fut be és a készülék kilengései csupán a Földgolyó lapulásait jelzik. Amikor közeledünk az egyenlítőhöz, röppályánk re­latív magassága csökken, mert a Föld a sarkoknál la­pult. (Folytatjuk.) ninni uxmnjzon táj KÉT NAPIG tartott az út Hangcsoutói, a kínai Velen­cétől Kantonig. Két napot és két éjszakát vonaton eltölteni délkinai forrósáéiban, nem va­lami kellemes dolog. Lehető leglengébben öltözködve fe­küdtünk kis négyszemélyes hálófülkénlkben. ittuk a forró, cukornélküli kínai teát és kézről kézre adtuk állandóan működő ventillátorunkat, hátha enyhülést ad az egyre növekvő hőségben. Odakint, másnap reggelre, szinte va­rázsütésre, megváltozott a táj. Fantasztikus alakú, hirtelen égnek szaladó hatalmas hegy­tömbök bukkantak fel'vona­tunk mellett. Némelyik olyan, mintha óriási tű bújt volna ki a földből, vagy a mesebeli kínai sárkány hagyta, volna itt egy fogát. A föld szine is megváltozott — a tegnapi fe­kete helyett ma már sötétvö­rös — és más a növényzet is. Egyre több az ismeretlen fa­féleség és egyre kevesebbet tudok megnevezni (Kanton­ban már egyetlen fát sem is­mertem .' Egész nap egy kis hegyi folyó mély szurdok völigye mei’ett haladt a vona­tunk. A folyó szfne türkisz­­kék. a partjait, zátonyait al­kotó homok 6zíne pedig vala­mi egész élénksárga A túlsó­­parti hegyeket, dombokat sö­tétkék trópusi erdők borítják, a" innenső parton, vonatunk mellett bambusznád ligetek húzódnak. Sohasem látott színpompás táj bontakozni* ki szemeink előtt. A szeszélye­sen kanyargó, olykor széleden szétterneszkedő, majd kes­keny zugokban összeszűkülő hegyi íolvó átlátszó vizén la­zán összetákolt bambusz-tu­tajok ereszkedtek alá. A tu­tajon hatalmas -kalapokban emberek, kezükben hosszú csáklyávaL HANGCSOUTÓL Kantonig ktb. 10 fajta ilyen szalma-, il­letve kulikalapot tudtam megkülönböztetni. Észak-KÍ- nában, Senyangban (Muk­den) még egyetlen kulikala­pot sem láttam, a tolmácsok felvilágosítottak, hogy az csak délebbre lesz — északon nem Igen hordják. Tien-csúenben már láttam csúcsos, kerék szalmakalapot. Sinanban már rákkal több ilyen kalap volt, csak itt már hatszöglc'ű for­mában. Hangcsouban én is vettem kétfajtát. Az egyik kb. kocsikerék nagyságú, alig fért be az autóbuszajtón. Tapasz­taltban kollégáim először paizsnak nézték, s megjósol­ták, hogy úgy sem fog eljutni Szolnokig (eljutott). Ahogyan dél felé haladtunk, feltárult előttünk a szalma-kalap eldo­­rádó. Először olyan formát láttam, mint egy papírcsákó, négyoldalút, hegye» csúcsban végződét, szél nélkül. Aho­gyan ha’adt a vonat, kétóra múlva már széle is volt. Nagyszélű, gömbölyű tetejű, nagyszélű, csúcsos tetejűek váltak a későbbi variánsok. Majd az egyenes szél fe'.kun­­korívdott, a csúcs gombban végződött. Végül Kanton felé közeledve egyre nőtt a kalap terjedelme. Ahány falu, any­­nyi szalmakalap Ezeket a ka­lapokat nem egyenest a fejre teszik, mert nagyságuknál (néva könnyre lefújná a szél. Kis gyékényből fonott koro­nát erősítenek a ka'ap köze­pére és így kerül a fejre. így szelesebb is és biztosabban áll. Kantonban egész kis vá­rosnegyed van, ahol csupa szalmakalapokat, gyékény, szőnyegeket és egyéb fonott holmikat lehet kapni. Egyik kollégám vásárolt itt egy ka­lapot, ami neki azért is tet­szett nagyon, mert kínai írás­jel volt fekete tussal rápin­gálva. (Ez aztán az eredeti — mondta.) Újdonsült kalapjá­val a lején az emberektől nyüzsgő Gyöngyfolyó partján besétált egész a szállodáig és ott a tolmácsunktól meg­tudta, miért nevették kd ól a kínaiak. A kalapra festett kí­nai írásjelek azt jelentették, Fou kutya a pekingi nyári palota bejárata előtt hogy a kalap viselője a kan­­•oni köztisztasági vállalat dolgozója. EGYÜTT UTAZOTT ve­lünk Kanton felé egy kambé­­ka nevezetű kínai sáska is, fonott gyékény kalickában. Majdnem minden kínai ház­nál van ilyen úgynevezett „fordított kutya”. Egész nap ciripel és csak akkor hallgat el, ha idegen lép a házba. Még Sanghajban vettem, azóta együtt él velünk. Eleinte nem szólt egy árva kukkot sem, de most már megszokott ben­nünket és harsányan énekel. Ha idegen jön a kupéba, el­hallgat. Csak négyünket is­mer. Éjszakára hosszú vita után kitesszük a folyosóra, hadd élvezzék a többiek is a hangversenyt. Az étkezőkocsi­ban egyszer értekezletet tar­tottunk és oda is elvittem. Hosszú és kitartó hozzászólá­saival azonban olyan közde­­rüHséget keltett, hogy kény­telen voltam deportálni a sza­kácsok fülkéjébe. Az értekez­let végére a kínai szakácsok telidugdosták a kalickáját zöldhagymával. A tény az tény, a kambéka Kantonig nem szólt egv árva szót sem. múlván megsértődött, mert köztudomású volt, hogy ő csak friss banánt szokott fo­gyasztani. A kantoni pályaud­varon nagy fogadás volt tisz­teltünkre és egv kínai ezre­des tartott üdvözlő bestédet. Egvnani szünet után véden­cem akkor szóin11 meg úira m hangosan, amikor az ezre­des beszelni kezdett. (Hát ezt P"V jó helvre nem lehet el­vinni.) SzofT"nv''ónek rossz vére lett. kirúgta a knlicka fenekét és egy punra illegali. tá-Ks vonult, nvnt kés 'ah ki­derült. ez alatt két 5 forintnyi ,vukat rágott a Pubi kamaárn zubbonyán. Másnap előke­rült, a takarítónő távöllétünk alatt agyontaposta. KANTON, kínaiul Kvan­­csó, a legidélebbre eső hely, ahol jártunk. Egy magasság­ban fekszik az egyiptomi Asszuánnal, 60 mérföld-nyire a Dél-Kínai tengertől, a Gyöngy-folyó partján. Nyáron plusz 50 fok a hőmérséklet. Mi ősszel, szeptemberben jár­tunk itt, „csak 38—40 fok me­­lag volt. Az uszodákban már régen véget ért a szezon. Az év egy bizonyos szakában rengeteg erre az cső. Az em­berek fapapucsban járnak, az legalább nem ázik be és ha kisüt a nap, megszárad benne a láb. A trópusi sisakokat is valami átlátszó vízhat­­' n anyaggal borítják be. Az első reggel a kantoni száll odó. 6. emeletén mindjárt az utcai fapapucs csattogására ébred­tem. Kanton a hangok, sza­gok és meleg városa. Az em­ber már kora hajnalban kép­telen a tudná, egyrészt, mert pok dj meleg van, másrészt, mert folyón közvetlen plat­tunk himbálódaó dzsunkák lakói szenvedélyes kakas-te­­nvésztők. Minden hajón van kis japán kakas. Madzaggal ki vannak kötve p hajóhoz és -sak a feiüket dughatják ki a nanfénvre a fedélzetben vá­­' >tt lyukon. Hajnalban, sze­rény megvár rokonaikon rosszé töltővé pokoli r.csaft osaniak. A másókfaba éh­nogofn* n 7 öV'lrv«; szolgáltatják. A közeli ten­­erről feltáró tehereőzósök állandóim d"dálnak. de a ’e°­­zajosabb mégis egv otromba, többemeletes személyszállító hajó volt. Papucs-csattogás, liaióduda. kakaskukorékolás, jePeo-retes kantoni hangok. (Folytatása következik.) Sajti Sándor í „ „ MUNKÁSOK! ELVTÁRSAK! f ? O-ŰZZÜK ÉS ERŐSÍTSÜK A PART ÉS A MUNKÁSOSZTÁLY EGYSÉGÉT! Riport 1968-ban — Az aland cikket a Kos­suth Könyvkiadó leg­utóbb megjelent „Uni­verzum" sorozatából vettük át, n •

Next

/
Thumbnails
Contents