Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-26 / 97. szám

ninni úTinnjzon ,v (2) HA MÉG EGVSZER Kíná­ban járnék és régiségeket szeretnék, vásárolni, csak Sanghajban tenném. Északon legolcsóbb a fonal, Kantonban a cipő, Wuhanban a bőrönd, de régiségeket legjobban Sanghajban lehet venni. Van egy kis utca, ahol véges-vé­gig csupa régiségboltok sora­koznak egymás mellett. Leg­jobb mindjárt balra az első kis boltba bemenni, és felmenni a lépcsőn az emeletre. Az apró kis fülkék, hatalmas szekrények, fiókok, polcok, falak Kína minden kincsével vannak telerakva. Elejánt­­csont- és jadeii-faragványok, öreg faszobrok, patinás bronz­üstök, füstölők, aranyozott Buddha-szobi ok, ezüst és arany munkák, gyönyörűen hímzett selymek, festmények, többszázéves kis porcelánvá­­zák és hatalmas urnák, fegy­verek, dísztárgyak, dobozok, lakkvázák mérhetetlen töme­géből válogathat a vevő. Min­den kis szobának külön el­adója van, aki az egész rak­tárai eléd hordja, eléd tere­geti minden vételkényszer nélkül. De nem lehet kibírni — úgyis vesz mindenki vala­mit. A ,.selyemszobában” asz­tal, szék, padló tele volt már teregetve arannyal hímzett vörös selymekkel. 100—150 darabból kiválogattunk tizet, azután ebből kettőt-hármat, s ezt valóban meg is vettük. Az eladók végtelenül udvariasak és bámulatos gyorsasággal megértik, mn jelenthetnek a fehérbőrű vevők mutogatásai és különféle nyelvű magyará­zatai. Nem jó itt sokáig tar­tózkodni, mert a rengeteg ap­ró tárgy és szép holmi szem­lélésében elfárad az ember. '>* már csak hazamenni van kedve. A RÉGI titokzatos” Sang­haj eltűnt, és eltűnt a drótke­rítés is a nemzetközi negyed körül, készítőikkel, a gyarma­tosítókkal együtt. Nincsenek \kocsmák, mert r. kínai ember -)nem is szereti a szeszt. (Há- 1rám hónap alatt egyetlen ré­szeg embert sem láttam.) Nincsenek játékbarlangok és egyéb bűntanyák. Helyettük vannak színházak, operák, mozik, cirkuszok igen nagy számban, és minden előadá­suk telt ház előtt megy. Bi­zony, nagyot változott itt a világ! Estefelé sétáló emberekkel, főleg fiatalokkal telik meg a part. Mi is vásároltunk egy nagy zacskó mandarint és ki­ültünk a Hoan-po partjára a pálmafák alá. Hátunk mögött a. kínai tengerészeti hivatal villogó neon-sirálya, előttünk a hőldfényben fürdő víz, raj­ta nagy vitorlás dzsunkák. Holdfény és folyó — önkény-4AAAAA 4AAAAA iAAAAAAAAAAAAAAA kínaiak ezt tartják a fehérek­ről. Egyszeresük a tömegben álló szép kínai kislány döntő : lépésre szánta magát. Barát­nőjét maga után vonva, kol­­, légárához lépett, ránevetett, JÁSZBERÉNYI ÉLET Hagy a lakásépítési kedv a városban lehajolt cs megrancigaua a lábán a szőrt. Most már tu­dom: az volt a baj, hogy ba­rátom majdnem szőke és Kí­nában ez a szín ismeretlen — emberen. A próba során ki­derült. hogy a szőr valódi s a kislányok és a tömeg nevet­gélve. fejcsóválva tárgyalta meg a dolgot. Mi pedig igye­keztünk minél távolabbra ke­rülni a tett színhelyétől... Sajti Sándor (Folytatása következik.) SZÓVÁ! ESSZÜK Meddig kérdezgeiik még'! 1956, május 10-én levélben kértük a Postaműszaki Fenn­tartási Üzem szolnoki veze­tőségétől a termelőszövetke­zet központi irodájába egy távbeszélő készülék bekap­csolását. Ezen levélben meg­írtuk, hogy a felmerülő költ­ségeket a munka elvégzésé­vel kifizetjük. 1956. június 3-án értesítettek levélben. — hogy a bekapcsolási költsé­get vállaljuk-e? Újabb leve­lünkben közöltük, hogy vál­laljuk és kérjük a telefon mielőbbi beszerelését. Erre a levelünkre válasz nem érke­zett és intézkedés sem tör­tént. 1957. januárjában szó­belileg újból megkérdezték, hogy be akarjuk-e még a te­lefont. kapcsoltatni? Igenlő válaszunk után sem történt ezidáig intézkedés. Április 11-én kelt levelünkben újból kértük a munka elvégzését, azonban választ a mai napig nem kaptunk. Szakali József : Béke Mg. Tsz, Rákóczifalva * A Pafyo’al Vállalat figyelmébe! : Nemcsak magam, hanem azon asszonytársaim nevében ;írom e sorokat, akik szintén ; üzemben dolgoznak és sze­detnék mosnivalójukat a Pa­­; tyolatba vinni. Ugyanis a : vállalat munkarendje az ok­­: tóberi események folytán ; megváltozott. Amíg reggel 7 . órától délután 5 óráig tartott : nyitva, pontosan megfelelt : mindenkinek, elintézhettük a . mosatást. Most erre nincs le­­: hetőségünk. mert a Patyolat ;v- reggel 7 órától délután fel • 4 óráig tart nyitva minden - üzletet. : .Kérjük panaszunk orvoslá­­. sat. ; Nagy Imre né : Szolnok APAI PRÓBATÉTEL... (Mamák ne olvassák!) a szuion s gyakran a papák, nem egyszer kerülnek meleg hely­zetbe — mesélte egy kollégám. Néha egy­­egy megnyilatkozásra való rossz reagálás hosszú időre elront­hatja a papa renomé­ját a mindenre kí­váncsi gyerek előtt. Szerencsére mi. pa­pák, többek is tudunk lenni, mint őszinték s így gyakran sikerül áthidalni azt az űrt, amit a tudálékos, pöttömök olykor tá­masztanak. Ezért a Jóskák büszkén néz­nek fel ránk, mint papára, pedig csak tudnák ... A múltkor utaz­tunk Pestre a húgom­hoz. Józsi bubi orrá­val ott tapasztotta a nyirkos ablaküveget. Majd, mikor lehúzom, hogy kissé kicserélőd­jön a levegő, Józsi ki­dugta a kezét, élvez­ve a légáramlást. Kissé veheztelően megszólalok. — öregem, elta­lálsz lökni egy póz­nái a kezeddel. — Er­re a kisöreg elképed­ve: — De papi, hát az vasból van. — Na és? ... Hát én is eltöröm a va­sat. Ki vagyok én? — kérdem félig tréfál­kozva. — A nagy oroszlán! — És te? — Én meg a kis oroszlán — vágta rá büszkén. — Mikor az­tán felhúztuk az ab­lakot megnyugodtam. Két hét múlva visszaérkezik a ven­dégségből. Majd meg­tudom a sógoromtól, hogy az én fiam mi­lyen erős embernek híreszdelt el engem. Sajnos, ezt a sógorom kissé kétkedve fogad­ta, s az öcsi dühbegu­­rulit. — Már pedig az én apukám a vasat is el­töri! Nyílik az ajtó s az én fiam csatakiáltás­sal megjelenik, kezé­ben egy loimustrált aluminium szedőké nál nyelével. Pestről hozta (?!). — Majd meglátjá­tok — fordult a sógo­rom felé. Ezzel a ke­zembe nyomja a ka­nálnyelet, hogy tör­jem el. Hát ez ment, könnyen, csak a só­gorom, jegyezte meg fitymálva: — Ez is valami? Jóska még mérge­sebb lelt. ismét el­tűnt. Kisvártatva megjelenik egy no­­kcdlíszaggatá nyelé­vel. Elképedek. Ez bizony már nagyobb fogás, a nyél gömbö­lyűre volt hajlítva. De fiam már nyomja is a kezembe. Köz­ben bosszúsan néze­gette a sógoromat. Kezembe veszem. Na, apai tekintély! Partom! Hajlítom egy­szer, kétszer. Eltört! Erre Józsi tűzbenégő, fénylő arccal: — Na, látjátok, mi­lyen erős, apuka! Sógorom még csak annyit jegyzett meg epésen: — Szerencséd van, hogy a kis oroszlán nem talált egy lópat­kót ... Ez igazán szeren­cse! —fire— A járó-kelő gntoer a városr­­ban szinte mindenütt tégla­rakásokkal találkozik. Nem egy helyen néhány nap múl­va már tető alá kerül az új lakóház. Nagy az építkezésű kedv Jászberényben. Ezen nem is lehet csodálkozni. Többszáz lakásigénylő van, akiknek eddig még nem sike­rült megfelelő fedél alá jut­nánk. A városi tanács műszaki csoportja kijelölte az új la­kótelepek helyét. Elsősorban a „foghíjas” utcákat fogják beépíteni. Olyan helyeken építkeznek, ahol sok az üres telek, mert az zavarja az utca egységes képét. A kór­ház mögött, az úgynevezett Ebháton kertváros lesz. Itt, 84 kertes házhelyet jelelt ki a tanács. Szinte mér mind­egyiknek van gazdája, az épfa tési engedély iránti kérelmet is beadták. A Fémnyomó és Lemezára* gyár lakótelepén előrelátha­tólag ez év végére átadják az 54 új lakást. Kár, hogy a me* gyei építőipari vállalat olyan sűrűn kér határidőmeghosz­­szabbítást. Az eredeti átadási időpont szeptemberre volt ki­tűzve. A huzavona miatt most decemberre tolódik ki. Télen pedig nehéz a költözködés. Az új lakások falai addigra nem száradnak ki. Reméljük, az építőipari vállalat tovább nem folyamodik újabb határ* dő meghosszabbításhoz; S ak­kor, ha az idén már nem is, de 1958-ban az 54 lakás át­adásával valamelyest ismét enyhül a helyzet a városban. Építési kedv van. Házhely­ről gondoskodik a tanács és most lássuk, milyen az építő­anyagellátás Jászberényben? Parti Józseffel, a TÜZÉP jászberényi telepvezetőjével beszélgetünk arról, hogy jut­nak-e elegendő faanyaghoz, 'égiához, cementhez, mészhez. cseréphez az építtetők. — Hát. ami azt illeti, az el­múlt hónapokban örvendete­sen megjavult az építőanyag­­ellátás. Különösen az épület­fa esetében érezhető a válto­zás. Az elmúlt negyedévben oéldául sokkal több épületfát vásárolhattak a jászberényiek és a környékbeliek, mint az lB57-et megelőző három év Matt összesen. A változás a forradalmi munkás-paraszt ^ormány intézkedései után következett be. És most már nemcsak éoftkezéshez, hanem t házikörüli kisebb javítások­hoz is akad faanyag, ha nem is nagymennyiségben. — 2—3 «zá 1 deszkához a magánosok is hozzájuthatnak, s ez jó lolog. Bizakodással tölti el a? embereket a jövőt illetően. — A tégla, a mész cemen* és a cserépellátás már nehe­bet tudtunk eladni, mint az előző években, de ezekből már ritkábban kap a telep, s ez nem a TÜZÉP hibája, ha­nem az építőanyag gyártó iparé. Legfőképpen azt fur­­csáljáik a jászberényiek, hogy a külföldön vásárolt drága importanyagból- az épületfá­ból most már szinte a szük­ségletnek megfelelően lehet vásárolni, a hazai termelésű 'égiához, cementhez és mész­hez pedig sokkal nehezebb hozzájutni. — Itt, a városban sokat enyhítene az építőanyagellá­­tási nehézségeiken, ha a Jász­berényi Téglagyár terméket teljes egészében az itteni la­kásépítkezésekre fordíthat­nák. A gyár átlagosan 10—12 ezer téglát éget naponta, a lakosság igénye ezzel szem­ben már elérte a napi 15 ezer darabot. Ennyit vinnének el a TÜZÉP-teleprői, ha jutna elegendő. — Parti József javaslatát min­denesetre nyilvánosságra hozzuk. Reméljük, a Megyei Tanács Bánya és Építőanyag­­ipari Egyesülése maid nyilat­kozik. hogy van-e mód a fenti javaslat kivit élezésére. zebb. bár ebből is jóval töb A miskolci dolos ünnepélyre készül a fászberén\i énekkar A jászberényi Déryné kul­túrotthon énekkara az elmúl; évben nagy sikerrel szerepel'. Az Egerben rendezett dalos­versenyen 40 résztvevő kö­zül a második lett. Az elsők is Szolnok megyeiek, a kar­cagi kultúrotthon énekesei. A jászberényi kultúrotthon énekkara most ismét próbál. A fiatalok a legközelebbi da­losversenyre készülnek, ame­lyet az idén Miskolcon ren­deznek meg. A közelmúltban 22 tagú fú­vószenekar alakult a kultúr­­otthonban. A zenekar tagjai ;s egészen fiatalok, többségük 'pari tanuló. Az április 4-1 felvonulás és ünnepségek al­kalmával már sikerrel szere­tjeitek. Május 1-én is be akarják mutatni tudásukat. Rövidesen zeneiskola Is lé­tesül a városban. Egyelőre a kultúrotthon keretein belül. Az aránylag magas tandíj el­lenére máris sok az érdek­lődő. Az előképző tanfolyam a napokban indul meg. A jászberényi járási műve­lődési otthon tavaszi és nyári tervében még több fontos rendezvény szerepel, amelyet majd később ismertetünk. Egyelőre annyit, hogy nemrég vásároltak Rex biliárdasztalt és biliárd-szobát létesítenek; A kultúrotthon udvarán kert­helyiség lesz, ahol halvacso­rára, fagylaltdélutánra és 'riyéb .hasznos vasárnapi el­foglaltságra lehet számítani. Ez utóbbiak már a lövő hó­napban megkezdődnek. — ka —> Petőfi és Arany művei eszperantó nyelven A világon eddig harmincezer szépirodalmi müvet fordítottak eszperantó nyelvre. A világirodalom klassziku­sai között többek között Homeros, Vergilius, Dante, Shake­speare, Byron, Poe, Moliére, Racine, Göthe, Schiller. Ma­dách, Petőfi, Tolsztoj, Puskin, Lermontov, Gogol. Turge­­nyev, Cervantes, Ibsen művei olvashatók már a nemzet­közi nyelven. Az eszperantó nemzetközi nyelv fennállásának 70. éves jubileuma alkalmából Kalocsay Kálmán fordításában Petőfi-kötetet, Arany János halálának 75. évfordulója al­kalmából pedig a költő válogatott írásait jelentetik meg eszperantó nyelven. (MTI) — Több gyemántmezőt fe­deztek fel a Szovjetunióban repülőgépről egy különleges regisztráló készülék segítsé­gével, amely szakadatlanul jegyzi és jelzi a mágneses tér erősségét. Szerkesztőségi közlemény Tegnapi lapszámunkban két verset közöltünk. A má­sodik vers szerzőjének neve nyomdahiba folytán kima­radt. Ezúton közöljük, hogy a verset P.ogány Barna írta. | Éljenek a kapitalista országok testvéri kommunista pártjai9 | | népeik szabadságáért és függetlenségéért vívott harc zászlóvivői! »SCScKäCSfi '»CScK§CSaKSKaiaf<aO®C*<#C8aK8<3W<3C8<*^CSOK)»CSCK8<^C*<§CSC(<8a(KMK#CWfflieli tűk meg egymás nyelvé*, de a legkisebb próbálkozás is nagy sikerrel járt. Például bementem egy boltba táska­­csavart venni a fényképező­gépemhez. Szerencsére meg­láttam a keresett csavart az üvegpull alatt. Rámutattam és tudásom óriási jelentősé­gének tudatában mondtam, hogy „jao ciga”, azaz: „ezt kérem”. Siker. Megmondták az arát. Megértettem, és ki is számoltam a pénzt, ami már nagyobb dolog. Kínában há­rom pénzegység van: a jüan (forint), a maó (a jüan tized­­része) és a fen (fillér). Ezekre kínaiul vannak ráírva még a számok is, és csak az érmét díszítő különféle járművek­ről — autó, hajó, repülőgép — tudtuk, hogy melyik pénz is lehet a kezünkben. Fizetés után megköszöntem az árut, mondván: „szie-szie”, azaz: „köszönöm szépen”. Hangos derültség a boltban. (Ez a hála az udvariasságért!. ..) Mikor aztán még el *s kö­szöntem, hogy „ce-tyien”, azaz: „viszontlátásra”, a, siker és vele a derültség a tetőpont, jára emelkedett. TUDTUNK mi egy kicsit kínaiul, csak az volt a baj, hogy pl. az autóbuszokon vagy villamosokon sem vol­tak arab számok, s alig tud­tunk eligazodni. Mikor nagy­­nehezen felkerült az ember egy-egy járműre, csak el kel­lett a kalauznak mondani — persze kínaiul —, hogy hová is szeretnénk eljutni. Még hagyján, ha valami ismerős közeli hely volt az, mint pl. „zscnmin-söcsang” (nppputc) régen rossz volt. Perceki, énekeltünk a kalauznak, min­dig másképpen hangsúlyozva, amíg végre valamelyik nagy érdeklődést mutató utas — a kalauz soha! — rájött, hogy mi Is lehet az, és elénekelte 16 féleképpen, csak éppen ezt a kalauz már megértette. Nemcsak a kínai meg a magyar nem értette itt meg egymást, hanem a kínai sem érti mindig a kínait. Az észak-kínai nem érti a dél­kínait, a sangháji a pekin­git. Ha már sokáig nem tud­nak zöldágra vergődni, leraj­zolják egymásnak a szó jeléi a. porba vagy a tenyerükbe A számtalan nyelvjárás elle­nére ugyanis az írás egységes egész Kínában, Harbintó1 Kantonig, Sanghájtól Tibetig EGYSZER Kantonban az együttes másik szolnoki tag­jával sétálgattunk az utcán Nagyon meleg volt, mir.dJuit­­ten rövid nadrágot húztunk a fejünkön parafasisak Ép­pen egy boltot kerestünk ahol kígyóim árultak, de se­hogyan sem sikerült megta­lálnunk. Megálltunk egy pa­tika előtt, és néztük a kira­katban lévő szárított gyíko­kat, békákat. Egy pillatiai alatt kíváncsi emberek gyű­rűje vett körül bennünket és nevetve, mutogatva tárgyal­tak valamit. Mondtam. hog% most bizonyosan azt tárgyal­ják: milyen nagy az orrun) milyen csúnyák és szőrösei vagyunk — mert tolmácsaiul már felvilágosítottak, hogy c iAAAAAAAAAAAAAAAAAaaáaaaaaaaai „Márványhajó” a pekingi nyári palota taván. Sok, és mégis kevés öz építőanyag a „csen-men” (az első kapu) vagy a „fan-lyien” (a szállo­dánk), de ha valami olyan helyre igyekeztünk, melynek a nevét csak előző nap silze­­rii.lt megtanulnunk, mint pl. a tclenül is a távoli Tiszára ■ gondoltam,... Nem voltam sokáig Kíná­ban, de nagyon megszerettem a mindig mosolygó, közvetlen kínaiakat. Nem nagyon értet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents