Tiszavidék, 1957. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-04 / 80. szám
fflAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 80. szám. ARA: SO FH.I.ßR. 1957. április 4. csütörtök. Őrök hála 1 I a felszabadító dicsőséges \ ♦ * ♦ Vörös Hadseregnek! >MMWMWWM*WW*M**WM*WWMHHWWW»WM4» A TASZSZ Iroda 1945- ben kiadott néhány szavas hadijelentése: „A március «.-április 4. közötti időben végrehajtott előretörés következtében a 2. és 3. Ukrán Hadseregcsoportok csapatai befejezték Magyarország — egész területének felszabadítását a német megszállóktól.” íyj ennyi mindent rejt magában e pár soros jelentés. Azt jelenti többek között, hogy lezárult népünk több évszázados harca, amelyet a török, osztrák, és német hódítók által veszélyeztetett és csorbított nemzeti függetlenségünkért folytatott. A Szovjet Had' sereg győzelme nyomán lehetőséget Icapott népünk, hogy szabad, független hazáit építsen magárnak. A dolgozó parasztság lefolytassa és befejezze a nagy pert, amely évszázadok óta folyik a földért. Egyszóval lehetőséget kaptunk, hogy az ország válóban a miénk, a dolgozók hazája legyen és magunknak építsük szebbé, jobbá. Az illegalitásból, súlyos elnyomatásból talpraugrott Magyar Kommunista Párt, a kommunisták vállalkoztak arra, hogy vezessék a harcot, a dolgozók hazájának megteremtéséért. Tizenkét évvel ezelőtt, amikor Magyarország szabad lett, ugyanolyan tavasz volt, mint most van. Jelképes időszak az április hónap: a kikelet, a megújhodás, ébredés időszaka. A fák akkor is duzzadd rügyekkel voltak telve, sőt a barackfák és a díszcserjék már ünnepi virágdíszbe öltöztek, mintha velünk együtt ünnepelnének. Sok Névtelen szovjet hős sírhalmát zöldelő gyepszőnyeg vonta be s az egész természet új ruhába öltözött. A vándormadarak is visszajöttek, újból rendbehozták fészküket. Üj élet kezdődött el történelmünkben is 1945. április 4-ével. Népünk mély dermedtségből ébredve, munkához látott, hogy viruló tavaszt varázsoljon a romok, a pusztulás s a zord tél után. A munkásosztály s a dolgozó parasztság e hónapokban tanúsított hősies erőfeszítése szinte csodával határos. A birtokba vett ősi jusson a dolgozó parasztok ásóval, kapával kezdték a földművelést, vetették el az élet, a jövő magját. „A föld azé, aki megműveli”, így szoktatta hozzá a föld új birtokosait a nagy történelmi változáshoz a Kommunista Párt jelszava. Sűrűsödött a vonat-kat^ togás. Egyre zajosabb lett a romokból előkotort gépekkel felszerelt gyár. Üj és új hidak kötötték össze a folyók partjait. Munltásoszlályunk hihetett lenül nehéz körülmények között éhezve, fázva, rongyosan építette a holnapot, vállalta annak minden nehézségét. Áldozatos mun- Itája a parasztságéval egyetemben meghozta gyümölcsét. A jó pénz, a hároméves terv a legnagyobb sebeket már begyógyította, sőt több is történt ennél.. Megyénkben például a sötétnek nevezett Tiszazugba fényt, világosságot vitt és új orvosi rendelők, bölcsődék, napközi-otthonok létesültek. Megváltozott a falu képe. A cselédtanyáknak nevezett nyomortanyák helyett gombamódra szaporodó új házak épültek. A föld után új, emberséges otthon is jutott a volt cselédeknek. Népünk kettős harcot vívott ezid&ben. Harcolt a háború okozta és a múlt rendSZABADSAGUNK NAGY ÜNNEPEN szertől örökölt súlyos hagyaték felszámolásáért és a népi hatalomért. Nem volt könnyű e küzdelem. A kizsákmányoló osztályok maradványai itt voltaic. Métely eztek, mindent megtettek, hogy a haladást megállítsák. A tavaszt azonban törvényszerűen követtea nyár. A hatalom az ország túlnyomó többségét kitevő munkások és a velük szövetséges dolgozó parasztok, haladó értelmiségiek kezébe leerült. hérte jöttek a nép küldötteiből választott tanácsszervek. Gazdasági téren pedig — miután a fő termelési eszközöket a nép birtokába vette — elindult a szocializmus építésének magasztos, de nem kátyúmentes útján. Az első ötéves tervünk eredményeként az elmaradt félfeudális, hárommillió kuldúsországából hazánk fejlett iparral rendelkező, ipari agrárországgá lett. Üj városok, gyárak, munkaalkalmak születtek. A földeken egyre nagyobb tért hódított az összefogás gondolata, a többtermelés, a jólét növelése érdekében. Formálódott, haladó hagyományainkból táplálkozó újtartalmú, szocialista kultúránk, Inote, Dunapenitele, Ti* szakok és más nagy országos létesítmények mellett az iparilag fejletlen Szolnok megye is hat új jelentősebb üzemet kapott. Többek között a Szolnoki Vegyiműveket, Tejüzemet, a két jászberényi vasüzemet, a karcagi Rizshántolót és így tovább. E mellett a meglévő kisebb üzemecskékből komoly gyárak épültek. Mint pl. Törökszentmíkl&son a Mezőgazdasági Gépgyár. Igen jelentős ez a fejlődés megyénk szempontjából, ugyanis azelőtt száz év alatt összesen kilenc üzem létesült. A mezőgazdaságban is értünk el sikereket. 24 állami gazdaság, a szükségletnek megfelelő 20 gépállomás alakult azzal a céllal, hogy segítse a dolgozó parasztok egyre szaporodó társulásait, jobblétükért vívott harcát. Ma már elmondhatjuk, hogy az Alföld képéhez a traktor és a kombájn épp úgy hozzátartozik, mint valamikor a gémeskút, vagy más jellegzetes színfolt. C1 ddig a gazdasági sikerekről beszéltünk. —> Nézzük meg, mi történt az élet más területén? Vegyük szemügyre pl. az egészségügy alakulását. A megyében közel 90.000 dolgozó SzTK biztosított. A kórházak férőhelyeinek száma több mint négyszerese az 1938. évinek. Ugyancsak 1938-hoz viszonyítva az orvosok száma több mint százzal nőtt. Üj falvak születtek az elmúlt években, mint Tiszastenyö, örményes, Kétpó, Martfű, hogy csak néhányat említsünk. 1951—1955 között a megyében több mint 5000 lakás épült. Igaz, hogy ezek a számok még így is elmaradnak a szükségletek mögött, ennek ellenére jelentősek és évről-évre növekvőek. T' örődtünk népünk kul*• túrájának emelésével is. Üj, kibővített iskolákban megvalósítottuk a nyolcosztályos oktatást. A közép- és felső iskolák kapui megnyíltak c nép fiai, a munkás-paraszt fiatalok előtt, ösztöndíjat létesítettünk támogatásukra. Azelőtt szegény ember fia csak úgy tanulhatott, ha vállalta mások tanítását, vagy egyéb munkát. Ma a megyében huszonkét középiskola van, közel ötezer tanulóval. Az iskolán kívüli oktatás, nevelés keretében 68 területi kutiúrház, 121 könyvtár, 101 filmszínház, két színház áU rendelkezésre. A rádiónak pedig közel hatvanezer előfizetője van. A Horthy-rendszerhez viszonyítva kétségtelenül sokat javult a munkások anyagi helyzete is. Eltekintve az októberi ellenforradalmi események következményeitől, elegendő munkaalkalmat tudunk biztosítani. Ez lehetővé tegye, hogy növekedjen a keresőképes családtagok száma. Bár a bérek emelkedésében egyidőre megtorpanás következett be — és ez súlyos hiba volt — de 1953-hoz viszonyítva 1955-ben már a munkások átlagkeresete közel 20 százalékkal volt -magasabb. A dolgozó parasztság jövedelmének növekedését a kereskedelmi forgalom alakulása tükrözi leginkább. Ugyancsak 1953-hoz viszonyítva 1955-ben a földmüvesszövetkezeti boltok forgalma több mint 60 százalékkal nőtt. I me néhány tény az el* máit 12 év megyei eredményeiből. Ez is mutatja, hogy nincs is helyes intézkedéseket azok felszámolására. Ezt egyesek (Nagy Imréék) túl akarták hajtani, ami újabb katasztrófát okozott volna. A párt helyesen fellépett a túlzások ellen, sajnos azonban a szükséges intézkedések is megrekedtek. Az SzKP XX. kongreszszusa után erőteljesebben indult meg a harc a hibák, hiányosságok teljes felszámolásáért. Meg volt a pártban az az egészséges mag, amely következetesen végig-vitte volna. A revizionisták, a pártba befurakodott árulók ezt igyekeztek akadályozni. A párt dezorganizálására, a proletár hatalom motorjának megsemmisítésére törekedtek. Régen szétzúzott revizionista nézeteket csempésztek a mozgalomba. Kétségtelenül sokakat megtévesztettek, a párt cselekvőképességét pedig megbénították, miközben az ellenforradalmárok zavartalanul készülhettek a fegyveres felkelésre. A revizionisták egyik legveszedelmesebb állítása az volt, hogy az elkövetett hibák a rendszer lényegéből adódtak, ezért a rendszert kell „megreformálni.'’ A valóságban annak a kapitalista társadalomnak a szálláscsínálói voltak, mely egyszer már a csőd szélére vitte az országot. Az idősebb dolgozók bizonyára emlékeznek még, hogy a 30-as években százezrével voltak munkanélkül, tizez-Hollós Korvin I ajos ‘ HAZAM VAGY VÉGRE Hazám vagy végre, csillag-arcú ország, hol negyven évig koldus idegenként lézengtem csak s miként a többi szolgák, lázongtam, a robotban nem pihenvén. Többé nem földesúr, nem szolgabíró, nem nagybankár, csendőr, besúgó földje: a vak fájdalmat negyven éve síró szememről gyengéd ujjakkal töröld le! A miénk vagy már, dolgozók hazája, hadd simogassalak meg romjaidban, viruljon kerted minden rózsafája, daloljon madár minden lombjaidban, nőjjön nagyobbra minden rokkant házad s a hidak: kedves kincsei szememnek, íveljenek megint Pesttől Budának, Láss végre békés, víg, teremtő rendet! Eke, pöröly, toll népe: mi vagyunk az igaz fiaid, lehelj ránk, karolj át, benned mi és Te mibennünk virulhatsz, szabadság földje, édes Magyarország. Igaza azoknak, akik tagadják 12 év vívmányainak jelentőségét. Azt természetesen bárki felteheti kérdésként, hogy születhettek volna még nagyobb eredmények, élhettünk volna-e sokkal jobban? Erre a kérdésre is egyértelmű választ adunk. Igen, a lehetőség meg volt. Sajnos, a Rákosi—Gerő-féle vezetés hibáiból eredően ez álmaradt. A hibák okai ismeretesek: Túlzott beruházás, aránytalanságok a népgazdaság egyes ágai között, iparban, mezőgazdaságban a szükséges anyagi érdekeltség hiánya, a tsz-fejlesztés során elkövetett hibák. Ezeket súlyosbították az állami életben elburjánzott bürokratizmus, törvénysértések, a demokratizmus leszűkítése és így tovább. Mindjárt hozzáteszem, hogy a párt felismerte a hiányosságokat és 1953-ban hozott révei árverezték el a Wjb irtaitokat, míg a tőkések profitja 1925-höz viszonyítva 1942-ben 425 százalékkal nőtt. Ez a rendszer végül is 600 ezer honfitársunk életét áldozta fel saját céljaira. Az osztályellenség épített a revizionisták párton belüli akcióira. Miután a párt szétzúzásában az oroszlánrészt elvégezte a Nagy Imre-csoport, ők a proletár-hatalom fegyveres védelmének teljes szétverésére irányították a fő tüzet. Itt is segítettek a befurakodott árulók. A hírhedt Gömbös Gyula veje — Király Béla, a volt horthysta tiszt Maiéter Pál és társai. Ezzel párhuzamosan létrehozták az ú. ru nemzetőrséget és a kiiktatóit tanácsok helyébe lépő különböző forradalminak nevezett bizottságokat, természetesen saját embereikből. Ugyanakkor gáládul gyilkolták a nép legjobbjait. Mi volt itt a cél, ha nem a népi hatalom megsemmisítése és helyébe a burzsoá hatalom kiépítése, a föld, a gyár visszavétele, vívmányaink megsemmisítése? A további lépéseikben gátolta őket a Varsói Szerződés. Ezért támadtak az ellen is. „Lépjen ki Magyarország“ — követelték. „Divida et rrnpera’1, „Oszd meg és uralkodj” — ez volt a távlati tervük. Ha ugyanis Magyarországot kiszakítják a védelmi közösségből, felhasználhatják támaszpontul a szomszédos népek ellen, nacionalista jelszavak alatt. Sokakat éppen az zavart meg, hogy ténykedésüket áldemokratikus és álhazafias jelszavakkal álcázták. A belső árulók és az ellenforradálmárok messzemenő támogatást kaptak a nyugati tőkés országoktól főleg az USÁ-tól. Ilyen körülmények között nem volt más, mint a varsói szerződés alapján hazánkban tartózkodó szovjet csapatok segítségét kérni függetlenségünk, szabadságunk és 12 éves vívmányaink megvédésére. A szovjet emberek másodszor hullatták vérüket népünkért. Csupán a sztálingrádi hős halottak ezrei mellé 24 új hős neve került, akik a múlt évben Budapesten áldozták fel fiatal életüket szabadságunk védelmében. A szovjet nép és a szo*■* cialista tábor többi országai az első perctől kezdve megadtak minden kölcsi és anyagi támogatást ahhoz, hogy talpra álljunk — elkerüljük a fejünk felett lebegő újabb katasztrófát: az inflációt és következményeit. Valamennyien emlékszünk még, hogy a szovjet, román és csehszlovák határ tömve volt építőanyaggal, élelemmel és más cikkel. Kéll-e ennél szebb bizonyíték a testvériességre és igaz barátságra? A proletár-intemaciamalizmus nagyszerű megnyilvánulása volt a Moszkvában legutóbb lezajlott pártós államközi tárgyalás is. A nagyhatalmak sorába tarozó Szovjetunió és a jóval kisebb Magyarország képviselői egyenlő félként tár gydttdk, az egyenjogúság, függetlenség és szuverénitás lenini elveinek tiszteletbentartása alapján. A létrejött megállapodások pedig — amint erre Kádár élvtárs is rámutatott — a két nép, a két párt kölcsönös kapcsolatait erősítik, népünk érdekeit szolgálják és igen kedvezően elősegítik problémáink megoldását. A politikai, kulturális, tudományos és műszaki segítség-nyújtáson túlmenően igen jelentős anyagi támogatást irányoztak elő. Kapunk 875 millió rubel értékű hosszúlejáratú hitelt és segélyt. Elengedik több, mint egymilliárd forint értékű adósságunkat. Különösen jelentős e segítségen belül, hogy nagymennyiségű nyersanyagféleséget juttatnak iparunk számára. A fettételek tehát barátaink segítsége nyomán meg vannak ahhoz, hogy rövid időn belül jelentős sikereket érjünk el a szocializmus építésében. A varsói szerződés, a szocialista tábor testvéri összefogása biztosítja, hogy vívmányainkat közös erővel megvédjwk a külső és belső ellenséggel szemben. ]V ézzük meg azonban, hogy mit tettünk mi — és melyek a további feladataink. Elsősorban a párt sorait rendeztük. Számszerint kisebb, de akaratban, elvben egységes párt állt újból a tömegek élére, hogy tovább vezesse a harcot újabb győzelmek felé. Megyénkben jelenleg tizenkétezer kommunis ta vállalja a feladatokból a legtöbbet. Küzd azért, hogy a munkásosztály, dolgozó parasztság eddigi hősies erőfeszítése tovább gyümölcsözzön. Éberségre nevel és tanít, vezeti a harcot a nép ellenségeivel szemben. Gazdasági kérdésekben arra ösztönöz, hogy többet és olcsóbban termeljünk, számoljuk fel az ellenforradalom hatását végleg, mert csak így tudjuk kedvezően gyümölcsöztetni a részünkre nyújtott gazdasági segítséget. így tudjuk az eddigibéremeléseket, juttatásokat fedezni és tovább fokozni. A párt fegyverbe szólította a munkások, dolgozó parasztok legjobbjait az ellenforradalom teljes megsemmisítésére és szocialista vívmányaink megvédésére. Fegyvert fogott újból a volt tizenkilences vörös katona, a második világháború volt partizánja és még sok becsületes dolgozó. ö itorítson, erősítsen u minden becsületes hazafit, hogy küzdelmünkben nem vagyunk egyedül. Velünk a szocialista népek nagy családja, élén a szovjet néppel. Közös erőfeszítéssel pedig úrrá lehetünk minden nehézségen. Ma, amikor hazánk felszabadulásának 12. évfordulóját ünnepeljük, $ hálával és Itegyelettel gondolunk a szovjet hősökre —• ismét tavasz van. Ép olyan, mént 1945-ben volt. A fák rügyeznek, vagy már teljes virágdíszbe öltöztek. A vég télén róna most készül új köntöst vonni magára, a vándormadarak pedig már rendezgetik fészküket. A mi szivünkben is új reményt s bizalmat ébreszt a kikelet. így indulunk harcba újabb sikerek és győzelmek felé. JZ ászöntünk téged drágc . tavasz, szabadságunk édesanyja.
