Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-17 / 65. szám
tJvdekeéiéqek, u^dondd^ok^ ,TTTTTrrriTrrM-»)iifi'n'r;i'm»i|iriffTrn'MMn'ir>wrTr’HTTmi,P'r^fm^'rfvrTir HÍREK! füles ■ udományos megfigyelések eqy működő vulkánban A múlt év végén szovjet tudöok leereszkedtek az avaeslnsz..íjat (Kelet-Szibéria) működő vulkán kráterbe. Legutóbb 1932- i'cn végeztek kutatást a 2745 m mély kráterben. A kutatók ezút- U először kb. 230 m mélységbe bocsátkoztak, majd újabb 54 métert haladtak előre, az alulról 1 Itörő gőz és a íojtó gázok ellenére. A speciális műszerekkel es védőruházattal felszerelt kutatók több mint 20 percig tartózkodtak a két megfigyelő-helyen, ihol fényképfelvételeket készítettek és különféle méréseket , égeztek, Épület, amin nem fog az eső Leningrádban, a Néva partján emelkedik a Rinaldi '!pítósz tervei szerint épült Márvány-palota. Az épület homlokzatának van egy egé- -ran különleges sajátossága. 4 homlokzat mindig száraz, még zuhogó esőben és nagy havazás alkalmával is. Ez a jelenség azzal magyarázható. hogy a Márványpalota falait egy szilícium n lapu műanyag hártyaszerű rétegével vonták be. A hártya vastagsága nem haladja meg a száz molekulát, éppen e-ért a mikroszkóp alatt sem látható. Ennek ellenére a hártyaszerű bevonat olyan erős, hogy sem szerves oldószerekkel, sem szappanos forró vízzel nem mosható le. A bevonat csupán mechanikai eljárással (ledörzsöléssel) távolítható eh A közeljövőben ilyen védőrétegekkel vonnak be más épületeket is. Ez az eljárás nem bonyolult és nem is kerül sokba. A hártyaszerŰ bevonatot szórópisztollyal vagy ""•tettel viszik rá az épület tálára. Ezer négyzetméter nagyságú felület bevonásához mindössze néhány gramm anyagra van szükség; Hit termel 24 óra atatt az emberi test? Termel másfél liter nyálat, egy liter epét, másfél^ liter gj omornedvet, egy deci vérnedvet, egy liter hasnyálat, 3 liter vastagbélnedvet, de termel még 560 liter szénsav at is. Ezzel szemben 700 liter levegőt fogyaszt. — ami nem is olyan sok. mert a tüdőléghólyagok felülete együttvéve 100 négyzetméter, ami tekintélyes terület. A levegőfogyasztás egyébként változó. Séta közben háromszor, kerékpározáskor négyszer, úszáskor hétszer és futáskor tízszer annyi levegőre van az embernek szüksége, mint pihenéskor. 75 éves koráig elfogyaszt az ember átlag 15 mázsa 40 kilő zsírt, 35 mázsa hús és tojásfélét, 100 mázsa kenyér- és tésztafélét. 120 méter magas televíziós torony Az NDK egyik legnagyobb televíziós antennatornyát — építik Osterode körzetében. Dequede mellett. A torony 120 méter magas lesz és egv televíziós adót. két ultrarövidhullámú adót. valamint kéotáviró berendezéseket fog ellátni. Az adások 1058 eleién kezdődnek. Lehet-e öntözni a Szaharát? A Nova ja Vremja című szovjet folyóirat érdekes tervről számol be. A terv szerint egy 250 méter magas gáttal biztosítani lehetne a Kongó-folyó elzárását, 8 így Afrika középső részén egy 900 ezer négyzetkilométer felületű tő keletkezne. Ha ezt a tavat csatorna kötné össze a Sári-folyóval az feltöltené a Csád-tó vizét s a régi folyómedreken át a víz utat törne magának a Szaharán keresztül egészen a Földközitengerig. Az így keletkező folyónak négyszer-ötször annyi vize lenne, mint a Nílusnak, s ezzel a vízzel tízmillió holdakat lehetne öntözni: A Szahara mai Imperialista gazdái azonban nem azzal foglalkoznak, hogy termővé tegyék a sivatagot, hanem ahelyett haditámaszpontokat építenek és esztelen fegyverkezésre költik a pénzt. Erre is jó a vászon A lengyel Főpostán nem targoncával szállítják a feladott postacsomagokat, hanem vászoncsuzdában továbbítják a harmadik emeleti raktárból a lent várakozó gépkocsikhoz. Ha a rakodást befejezték, a csúszdát az aljára erősített kötéllel felvontatják. Héj nélküli tojás Darrah professzor elgondolása alapján 12 rekeszes polietilén-dobozokban héj nélküli tojást hoznak forgalomba az Egyesült Államokban. A héj nélkül csomagolt tojás szállítása kevésbé költséges mint a héjas tojásoké. Hűtés nélkül is hosszabb ideig eltarthatok frissen, mint a héjas tojások. A háziasszonyok munkáját is megkönnyíti, — az ilyenképpen csomagolt tojás, mert csak ha sütéshez használják, kell a burokból kivenni. A polietilén-burok im van is nem bírja a sütőserpenyő melegét De ha lágyan vagy keményen akarják megenni. a polietilén-burokban megfőzhető. Főzés után a — burkot lezáró hártya eltávolítható. és ebből a tojás közvetlenül is fogyasztható; A csomagolást gépek végzek; A gép a tojás Csúc'át felnyitja s a tolás a héjából a doboz rekeszeibe helyezett polietilén-burcíkba folyik. A rekeszeket azután a gép erős hártyával légmentesen lezárja. Ily módon a toláshoz emberi kéz nem nyúl és az nem szennyeződhet. Az efféle csomagolás azért is előnyös, mert kis tojásokat (ezek külföldön sokkal értéktelenebbek, mint a közepes. vagy a nagy tolások) könnyebben tudják a farmerek értékesíteni. Kettőt helyeznek el e-~'-egy rekeszben. Az eladót azonban nem éri ilyenkor sem kár. mert a tojást amugyis kilónként árusítják; 3000 liter percenként Nemrégen a dél-lengyelországl Sol községben geológiai fúrások alkalmával értékes sósgyógyforrásokra bukkantak. A forrás vize 38 Celsius hőfokú. Körülbelül 1300 méter mélységből tör fel a forrás, percenként 3000 liter víz zúdul a felszínre. Nemcsak lengyelországi, hanem európai viszonylatban is nagyon értékes felfedezésről van szó. A forrás vize jelentős mennyiségű jődot is tartalmaz. Ügy tervezik; hogy gyógyintézetet létesítenek az egyébként kies, festői szépségű vidéken. Helyreigazítás Lapunk tegnapi számában „a falu régi kívánsága“ című cikk aláírása nyomdahiba miatt téves. — Pontos aláírás: Szakács Sándor vb. elnök h. Tiszakűrt. BERCI el mesélte .. • A nap kél: 5.55 h-kor. nyugszik: 17.52 h-kor. A hold kél: 20.01 h-kor. nyugszik: 6.10 h-kor. A nap kél: 5.53 h-kor, nyugszik: 17.53 h-kor. A hold kél: 21.17 — Jónapot Berdkcm — Hogy van? — Agyj.sten! Tudja, most 'úgy érzem magam, mint a dinnye akkor, mikor Lőrincz, szóval érti? — Már hogyne érteném. De [mitől van ez? í — Hát megvallom őszintén, magam sem tudom. Azaz dehogynem. Képzelje, vidéken voltam, többek között Turkevén is. Elfogyott a cigarettám, gondoltam veszek egy doboz „Tervet.” De hiába gondoltam, mert nem kaptam. Ahol érdeklődtem, azt mondták, hogy nincsen. Sőt. a földművesszövetkezet vendéglőjében a pincér még panaszkodott is. hogy a baj ott van. hogy Turkevén nincs egy központi dohányéi! átó. — Mondogattam is magamban cifrákat, mert nagyon hiányzót a cigaretta. Volt már maga olyan helyzetben, hogy többórán keresztül nem ,.bagózott?” — Voltam Bercikéin, pontosan Karcagon. A trafikok már félötkor zárva voltak és csak a fogam, meg a poros levegőt szívtam. — Jaj, ne is beszéljen róla. Olyan poros város, mint Karcag, kevés van a megyében. Ha egy autó végigszáguld a város utcáján, percekig száll a por, bedugul a fülem és alig hallok valamit. Nem is értem a dolgot. Egy ilyen nagy városban miért nem öntözik az utcákat! ■— Biztosan nincs öntözőkocsijuk. — Az lehet, s ha így van, bizony ajánlatos lenne minél előbb ellátni vele a várost. — Ha nincs autó, tán egy lajtos-szamár Is megtenné. Mi a véleménye? — Miről? — Hovy-hogv miről? Mi az, maga nem is figyel arra, — amit mondok? Miféle dolog ez? — Ne dühöngjön Bercikéin, tudja szórakozott vagyok egy kicsit. A sok gond meg.... — Gond? Magának van gondja? Hát akkor mit szóljon a karcagi városi tanács? Ott is jártam a napokban s a tanács vezetőinek, bizony nem valami jó hangulatuk volt. A helyzet az, hogy a föl d m ű yesszövetk eze t egy igen szép és nagy áruházat akar építeni. Már minden megvan hozzá: a felsőbb szervek engedélye, pénz, anyag, s mi több, bontják már azt az épületet is, ahová kerülne. Csak az a baj, hogy a Magyar Nemzeti Bank területi fiókjának vezetője nem engedélyezi az építkezés megkezdését. Pedig nem válna szégyenére egy szép áruház a városnak, nem beszélve arról, hogy a vásárlók sem haragudnának érte. De a bankvezető makacskodik. Miit szól hozzá? — Biztosan nyomós oka van rá, — Ahogy vesszük. A bank ugyanis felajánlotta, hogy 200 ezer forinttal hozzájárul az építkezéshez, ha kap egy helyiséget. Viszont a földművesszövetkezetnék szüksége van az egész épületre, tehát nem tud adni. Most aztán haragszomródot játszanak. Csak arra vagyok kíváncsi, ki bírja tovább? Tudja, amikor ilye-h a Damjanich-rádió műsora HÉTFŐ: Hírek. — Sport. Mezőgazdasági szaktanácsadás. — Fásítással védekezhetünk a talajerózió ellen. — A bizalom fokmérője. Néhány szó az adófizetésről. — Uj lakások Szolnokon. — Ez a hét is jól kezdődik. — Riportok. __ — A tnrkevei Búza Kalász Tsz üvegházában nyílnak a szegfűk. Már decemberben és januárban is vittek piacra e szép virágból öt forintos áron. most ismét árusítanak 2.50— 3 forintért. — Az 1958-as brüsszeli világkiállításra Jugoszlávia 25 filmmel készül, amelyek az ország politikai, társadalmi és kulturális életet mutatják be. — A Karcagi Lenin Termelőszövetkezetnél 130—140 sertést a törzsállományból kiseíejteztek és hizlalják. — A sertéseket két budapesti üzletükben saját maguk fogják árusítani; — A szolnoki Aruellátó vállalatnál új hordók kaphatók; A hordók ürmérete 100 litertől 350 literig terjed. ■— A turkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezetben vetik a tavaszi árpát és ültetik a dugvány cukorrépát. Eddig több mint 400 hold rizstelepet rendeztek. A tsz. előlegké’-'-’n munkaegységenként 10 forintot juttatott,: a tagoknak.-— Szolnokon vendégszerepei március 18-án a Fóthy] tánczenekar. A Szigligeti: Színházban sorra kerülő elő-] adáson bemutatják a legmo-i demebb táncokat; ! Az utcán az emberek jön» nek-mennek: tömöttek a korzók, zsúfoltak az utcák. Forr ez a város. Az ember amint lár-kel — átnéz a fejek felett, néhány ismerőst egy-két szóval, vagy fejbiccentéssel üdvözöl, esetleg még pár szót is vált velük. De nincs tovább. •Senki sem vizsgálja, hogy mi négy végbe a lelkekben. Valahogy bezárkózz nőik az emberek. Alig törő-t clik valaki azzal, hogy mi játszódik le másokban, — belül; hogy mi is van a test, a formaság, az arcjáték és szavak mögött. Valahogy úgy vannak vele az emberek, hogy elég nehéz a saját gondjuk: minek gyűjtenék egymás bajait is. Az embérek idegenek és hidegek. Pedig néha oly forró pokol az, ami ég a szívükben. Ott jön velem szembe egy asszony, egy kendős, szomorú asszony. Nagyocska lánya karol bele. Hangtalanul mennek, egy árva szót sem szólnak egymáshoz, másokhoz sem. Hozzájuk sem szól senki. Követem a szomorú, kendős asszonyt. Hová is mennek a nagy lánnyal? Milyen rég mennek már, még mindig nem értek haza. Milyen hoszszú az út! És már milyen rögös a járda. Eltűntek az emeletes házak, a fényesen kivilágított üzletek, a jól öltözött emberek, a beton — az autó, az Újságárus ..már nyomuk sincs. Mintha csak azért sétáltak volna itt még az előbb, hogy beszívják egy éjszakára n város levegőjét és arról álmodhassanak, hogy ők is a ■ áros lakói; Csendes, szófián városrész, amerre tartanak: kis házak, némelyiken még nádtető. Az utak köve'ellenek, a villany is elakadt az előző utcasarkon. Tanyára mentünk? Nem, ugyanabban a városban maradtunk, csak a külső városrészhez értünk. ..Szép utca" Szép utca ■ i. Így nevezték el, legalább a neve legyen „$zép,‘i TÉVELYGŐ EMBEREK Belépnek az oválisán megnyúlt, ócska utcaajtón, viszszalökik, zárni nem tudják: a zár féléve nem működik, leszakadt. A kis udvar rendezetlen, szemetes. Az ápoltság nak, gondozottságnak seho semmi nyoma. A lakás ajtaji is, ami az udvarról nyílik — rozoga. A szoba-konyhás lakás is szegényes: öreg bútorok, még öregebb falak. Virág, függöny, vagy szőnyeí nem díszíti a lakást. Egy-kéi régi fénykép az esküvőről, katonaidőről: ezek tarkítják a: egyszerű szobát. Nagy Mihály, — nevezzük így, hiszen i -is a név a lényeg, — lakik itt családjával Ül a kis lócán. Az esküvői képet bámulja, emlékezik. Olvas a kénből. Felesége — Margit nem zavarja, távolabl üldögél. A három nagyfiú él a nagylány is leülnek valahová. Csak a kisebb ninci köztük, már mélnen alszik t konyhában. A gyerekek ho apjukat, hol anyjukat nézik Csend van, A hat szív kitárul: kiömlik belőlük a valóság. Milyen öreg, már az az esküvői kép: 19 éves! Milyer fiatalok voltak akkor ... Hogyis volt csak? • És elvibrál előttük az esküvő ... A mulatozás,.. Aztán a nehéz évek,., A hónapokig tartő munkanélküliség — az éhezés ... Meg c sorra jövő gyerekek: öt egymás után. Hét száj — hé: szelet kenyér.A kutya sem törődött velük.., Ivót1 Mihály, ivott — legalább nem gondolkodott. De a gond mé{ jobban nőtt ezzel is. A gönc is, meg hát az elkeseredés is És az elkeseredéstől mái csak pár lépés a meggondo* az- lotions ág. Mihály se volt ki- vétel: valami törvénybe űt- i közőt cselekedett és elítéld- tök. Senki se kutatta, ml- vitte rá a bűnre. De soha- többet nem törölték ki lap- 1 jósról a keresztet. Élt tovább * megbélyegezetten. És a csa• ■ Iád nőtt s nőtt velük együtt * a gond is. Soha senki nem ■ kérdezte meg tőlük, hogy él■ nek, van-e gondjuk, bajuk? 1 Magukra maradtak. Nagyon t magukra. j És jött október. Mihály eltűnt. Nem szólt ő senkinek c asszonyának se, öt gyerekének se. Eltűnt. Becsapta az ajtót irtózatos erővel, mintha ’ megcsúfolt életét csapta vol. na be maga után. Azóta ro. zaga az az ajtó. Aztán utolj só, elszabadult ösztönnel megs markolta a zárat. Mintha be. csukta volna egész életét. És s mikor irdatlan kezét léén- i gedte a zárról, az csikorogl va, leszakadva — lehullt a . földre. Azóta nincs zár az ut. caajtón. Leesett a zár, a re- tesz. A család zárja hullt le * a porba. i Jóval ezután írt — kintről. ■ Szinte sírtak a levélben a sorok: „Csak mégegyszer haza tudnék menni Itt ide gén. ben sósabb a könny és keserű még a levegő is.” Keserű. Meg hát — ott nincs Kánaán. Visszaszökött. Ázottan — ‘ szakállasán jött meg. De ha- 1 zajött. Most már örökre — ‘ haza! Tíz napja érkezett. I Azott ruháját mikor kicsa- 1 varta az asszony — mintha , kötelet csavart volna. Köte, let, ami összefogja őket. Kö- i telet, amit nem szakíthat el , többé semmilyen vihar. r * i Már későre jár, Leveszik tekintetüket az életet meséiét esküvői képről. Lefekszcnek.i Mihály is lefekszik. Feleségei melléje, nincs külön ágyuki ma sem. A léét régi ágy vaut meg, az a két öreg fekhely,| egyiken ők alszanak, a mási-| kon a konyhában a lányok.l A fiúk valami sezlonfélérei fekszenek. Solcáig nem alsza-t nak el. Messze járhatnák aj gondoláitok, nagyon messze:| Oda, ahová csak akkor száll-1 nak, amikor egyedül van azt ember: a -szív életrékelt uf-| dékeire. ] • * A korzók, az utcák is las-: san kihalnak. Már kevesen jámak-kelnek, inkább azok,:: ( akiknek dolguk van, vagy: ( haza igyekeznek. A szórakozóhelyek is lassan kiürülnek. , A rendőrőrszemek le-fel sétálnak, benéznek ide is, oda ', is. Újra elmúlt egy nap. A|, lelkek újra csukva marad-::', tah. Alig tudja valaki, hogy. Nagy Mihály sorsa hol kéz- ■ dődilc el esetleg másnál, vagy:: hol érik éppen hozzá ha-: sonló. ■ Az égen, mint ezer kis:: lámpás világit, pislog a esti-;• lámló csillag. Ök látják, mi: ■ . megy végbe az emberi szí-.vekben. A város lámpái vi- :< gyázóan fénylenek. Az éjjeli- j őrök körbejárják helyeiket, lecsavarják a fényes kirakatok lámpáit. Egy-két kóbor kutya vonyit. párját keresi. Éjfél felé jár az idő. Alszik a város, Nagy Mihály is mélyen alszik. A többiek Is. Aludjatok! Én még nem alszom. Valahogy nem tudok aludni. Arra gondolok: Mi lenne, ha közelébb, sokkal közelébb kerülnénk egymáshoz mi — egyszerű emberek! Azt hiszem: így kezdődhetne az igazi boldogság, raeket hallok, nagyon sajnálom, hogy nem élünk a középkorban. Hogy miért? Nézze, akkor nem lenne levelezgetés az ügyben, hanem a szövetkezet vezetője tőrt rántana, elkiáltaná magát: hah! és a következő pillanatban leszúrva hevema a — bürokrácia. <— Csuda fantáziája van Berdkém. Egyébként mit hallott még Karcagon? — Sok mindent, de most nem mondom el magának, mert sietek. — Csak nem randevú? — Mit szól hozzá, hogy az. Ne irigykedjen, kövesse inkább a példámat. A viszontlátásra ! — Viszontlátásra! Azaz. várjon még egy pillanatra, kérdezek valamit. A Jászságban nem járt a héten? — Dehogylsnem. s hallottam egv-két apróságot. *— Mik azok, Bercikéin, mesélje cl. — Rendben van, még ezt elmondom. A jászberényi kislányok panaszkodnak, hogy a fodrász ktsz-nél rosszak a szárító búrák. Előfordult már az is, hogy a búra az alatta ülő nyakába csúszott. Képzelje, hogy érezhette magát. Ha meggondolom, legalább úgy, mint a martfűi horgászok. Azok is; nagyon mérgelődnek, mert készülitek a halászati idényre, társadalmi munkával rendbehozták a horgásztanyákat, s amikor már teljesen készen voltak, tudták meg, hogy meghoezsaabbították a horgászati tilalmat.- Képzelheti, miket mondtak a derék martfűiek! A halak viszont biztosan örültek, mert veszedelmesek ezek a kiéhezett sporthorgászok. — Apropó, Bercikéin, maga nem szeret pecázni? — Szeretek, hogyne szeretnék, de csak akkor, ha van mellettem egy demizson bor. Mert tudja, nem vagyok iszákos természetű, viszont amíg az ember kivár egy-egy halat, kell az időt valamivel tölteni. Erről jut eszembe, hogy Tiszakűrtön is voltam, méghozzá a borpincészetben. Be is csíptem egy kicsit, mert olyan finom kadarral kínáltak meg, amilyent már régen nem ittam. Kérdeztem is, hogy ilyent miért nem mérnek a ..Tiszában” és a „Nemzetiben?” Azt mondták azért, mert kevés van. Hozzátették még azt is^ hogy ha a két vállalat hajlandó szerződést kötni a pincészettel, őszre juttatnak a két szolnoki étteremnek is Remélem, nem mulasztják el az alkalmat. Mert tudja, a jó bort Szolnokon is szeretem s így már nem is lehetek rosszember. —- Ejnye, de megeredt a nyelve. Bercikéin. Most pedig már én nem hallgatom tovább: mozijegyem van a Don Jüanra. Viszontlátásra! — A Don Jüanra? Ugye. Femandel a főszereplő? — Igen. Ahogy elnézem, nagyon hasonlítanak egymásra! — Én. Füles Berd, Fémműdéire? De kérem?! — Jó-jó, nem akartam megsérteni — Fernanden! Viszlá'! — Viszlá’! Pukkadjon meg! /I HÉT HUMORA Muzsikusok eoyniás között Schumann és Wagner Richard nagyrabecsillték egymást, mint muzsikusok, de se. hogy se tudtak egymással jó emberi kapcsolatot teremteni. Mindegyikük azt állította, hogy a másik teljesen lehetetlen ember. — Ezzel a Schumannal nem lehet társalogni — mondta egjTSzey Wagner. — Beszélek, beszélek, 6 meg ki se nyitja a száját.— Ez a Wagner klállhatatlan — mondta ugyanekkor Schumann. — Megállás nélkül fecseg, az ember szóhoz se tud jutái;.: Tűi realisztikus Slezák Leó, ismert opera• énekes egyszer a schwerini udvari színházban Tannhávsert énekelte. Az állomás közelében fekvő színháznak vékony falai voltak, úgy hogy a külső zajok erősen beszűrődtek. Amikor Slezák a második felvonás végén, a nagy jelenetben mély átérzéssel így énekelt: „Fel hát,, Rómába!”, az állomásról éles füttyszó és a forgalmista kiáltása hallatszott be a színházba: — Beszállni! Ajtókat bezárni! Indulás! Iskolában — Péter, mit tudsz az orosz cárokról? — Valamennyien meghaltak, tanító bácsi*
