Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-10 / 59. szám
/7l6i gondoló, hűi do-tgok Csinos tavaszi modell LURKÓ NADRÁG A CSUKA Törvénybe citálták a Csudát, hogy a tóban senkinek sem biztos tőle az élete. Szekérderék panasz gyűlt ellene. Nagy dézsában vitték, ahogy illett, imlóban előírás szerint bírái elibe; azok a szomszéd rétre gyűltek s ott legelésztek, de nevüknek örök díszt ad hordozóik esze: két öszvér, két vén gebe, kecske alcadt talán három is, és ahogy a dolgok régi rendje megszabta, a Róka volt az államügyész. A nép zúgott, tudván, hogy mindig épp a vádlott látta el hallal az ügyész úr asztalát; de m-eg kell adni. a bíróság a szabályok szerint járt el. hiszen a Csuka sok palád lettét most semmiképp nem létükéit fedezni. Már az ítéletet kel'ett csak szövegezni: hops' a Csukát kivégzik, és pedig olyképo, hogy felkötik. „Tisztelt Tanáét” — állt fel ekkor a Róka, „súlyosbítást kérek, hogy évszázadokig rettentsük vele a Csuka gaz társait' az akasztás k.’sás. fu’lasszuk n folyóba.' " „Bravó!” zengték iák, mekegék és nyihahák, a vízbe siklatták a Csukái. IVAN ÄNDREJEV1CS KRILOV KOZMETIKAI tanáeradó A tavaszi verófény egyik kellemetlen hatása, hogy arra hajlamos egyéneken, — elsősorban szőkéken és Tlzián-vörösbe hajlókon előcsalja a szeplőket, ezeket a kisebb - nagyobb, halványabb vagy sötétebb barna foltocskákat arcon, kézen, vállon, háton, még pedig mindig részarányosán. Rendszerint a serdülő korban, vagy még azon Innen kezdődik ez a festékzavar és eltart néhány évtizedig, majd fokozatosan elmúlik. Egy másik festékrendellenesség, amit ugyancsak a napfény csal elő: a májfolt, majdnem kizárólag nőkön, akiknek valami egyéb hormonális bántalmuk, vagy gyulladásos természetű női betegségük, — emésztési zavaruk stb. la van. —< Nem a napfény az egyedüli oka ezeknek a festenyezettségl rendellenességeknek, hanem az serkenti őket. Télen elhalványodnak, szinte el Is tűnnek. A szeptősségben családi adottság szintén szerepet játszhat; mindebből világosan kitűnik, bogy a védekezésnek és gyógyításnak nagyon is korlátolt lehetőségei vannak. Kerülni kel! az ulraibolyasugarakban nagyon Is gazdag napfényt, még a szétszórt fényt Is. B célra széles karlmájú kalapok viselése ajánlatos. — A fényvédő mázaknak, oldatoknak, kenőcsőknek és hintőporoknak (púderoknak) alkalmazása némi védelmet nyújthat; ezek rendszerint 2—10 százalék chlnint, —> vagy 5—10 százalék ultrasetylt, esetleg 3—7 százalék aescnllnt tartalmaznak. Úgy a szeplő, mint a m&jfolt hámlasztással, színte- Icnítő, fakftó cljársáokkal némileg halványítható. E célra szolgálnak bizonyos hlgany-vegyületek, hydrogén - hyperoxld (oldatban és kenőcsben, utóbbit mechanikus s arabolás után is szokták alkalmazni), vagy pedig erélyes hámlasztó ejlárások. — Mindezeknek azonban nemcsak az elváltozások, rendkívüli makacssága, a fénynek teljesen kf nem küszöbölhető szerepe, belső szervezeti elváltozások és adottságok szabnak erős korlátokathanem az a tény Is, hogy igen sokan érzékenyek, heves gyulladással reagálnak a vázolt szerekre, eljárásokra. Mindenképpen Igen ajánlható a C-vltamlnnak nagy mennyiségben való fogyasztása, sőt a foltos helyeknek citromlével dörzsölése la. Igen sok esetben végűi Is csak kozmetikát kendőzés segít megfelelő fedő pasztákksl és hintőporokkal.- ----- 4»^») i.. így nevezik ezeket az igen Nedves fiúcska nadrágokat, [melyeket felsőrész egészít ki. üsúszó-mászó kortól kezdve ‘egészen 8—10 éves kisíiűknak c"7/s izflm/flkttak- lányoknak »nagyon szívesen adunk taná♦ csot kozmetikai és divat ker♦ désekben. Kérjük női o!Varsóinkat, hogy ilyenirányú ie•vcleikkel bizalommal fordultjának rovatunkhoz. Kívánsá-SklU (á tudni..i feafözés helyes módja: forrázzuk ki a teáskannát. A párás kannába tegyünk bele — két személyenként egy kávéskanálnyit számítva — teát, hagyjuk a párában tíz percig állni, azután forrázzuk le. A tea harmadik-negyedik forrázatával és a szárított tealevelekkel tisztítsunk tükröt, ablakot és egyéb üvegeket. Ragyogó fényes lesz. Tej megóvása össze menéstől. Ha gyanús a tej, akkor ne oz egész nagy mennyiséget egyszerrc.re, hanem hirtelen lángon 3-3 deciliteres részletekben főzzük fel. Ha észrevesszük, hogy felforrás előtt sűrűsödik, vegyük le gyorsan a tűzről és tegyünk hozzá literenként egy késhegynyi szódabikarbónát. Ez megakadályozza a túrósodáát; Tejből, ha forraláskor összement, készíthetünk kitűnő túrót; Néhány órán* át langyos helyen tartjuk, amíg „megtúrósodlk“, azután ritka szövésű tiszta ruhában felakasztjuk és néhány órán _ át hagyjuk a levét lecsorognl. Tésztához használjuk fel. ajánljuk. Igen előnyös min- uveggittet fciiágyiihatunk a den alkalomra: iskolába, ott- következő keverékkel: egyenlő hon, vendégségbe. Kockás mennyiségű oltott mcszet és fa-•„Kblfa,., ragr tantaW. SSÄVJPBSärS pulóverrel öltöztetve ..íómeg- az eitávoiitandó glttcsikokat - jelenést“ ad a fiúcskáknak, anélkül, hogy az üvegre vagy az . _ ablakiéra csöpögtetnénk ebből a maró folyadékból. Zsírt, avasat. rendbe lehet hozni, ha felfőzzük, egy darab kenyeret és egy hagymát teszünk bele. Ha a kenyér és hagyma megpirul a zsírban — nem szabad túl barnának lennie — levesszük és egy előkészített edénybe tiszta hideg vízbe öntjük. Hideg helyen 24 óráig hagyjuk, majd leszedjük a zsírt és Ismét kisütjük. gukra levélben Is válaszolunk. Cím: Tiszavidék szerkesztősége, Szolnok, Irodah • A borítékra kérjük ráírni: Asszonyrovat. HHÍGA HAÍ Mflfí? NAGYON HADD HOSüUON KINT A FAGYON! e n ^ p p p l ll P KI, VÉGRE KIRÁGTA MA GAT KflPAA/ FARKA*! V/l A’ítfMNfNT íf^í wem mond a doioöra am^ntÍ. KUrAb/ MHKAb VllAbtA TítN! J fuT f^AD ^ v£RBu(wl jf0tYMrju^ | EGY GAZDAG EMBER — talán kétezer évvel ezelőtt — cirkuszi játékokat rendezett Rámában. Megígérte, — hogy olyan műsor lesz, amilyen még sohasem volt. — Kihirdette az egész országban, hogy minden kocsihajtót, műlovaglót, állatid omítót, légtornászt!, kötéltáncost, komédiást és bohócot dúsan megfizet, aki valami új és érdekes mutatvánnyal lép fel. Tódultak Is seregestül Róma városába az egész ország legügyesebb cirkuszi művészei. A sok jelentkező között bemutatkozott egy komédiás is, aki azzal dicsekedett, hogy olyan tréfát tud előadni, amilyent még soha cirkuszban senki sem látott. A gazdag úrnak megtetszett az ajánlat, s amikor a komédiás előadta neki azt a bizonyos tréfát, mindjárt szerződtette is a hirdetett előadásra. Ennek a komédiásnak az volt a művészete, hogy nagyszerűen tudott álla'hangokat utánozni. Röfögött, ugatott, üvöltött, mekegett, bégetett, nyerített —- s néha oly gyorsan válogatta az állathangokat, hogy a nézők azt hitték: valóságos állatsereglet csapja ezt a zsivajt. Híre is ment egész Rómában, hogy a világ utólérhetetlen áliathang utánzója lép fel a legközelebbi játékokon, Izgatottan várta az egész város az előadást, és a jegyekért szinte verekedtek a mindenféle látványosságra éhes emberek. Elérkezett végre az előadás napja, és fellépett az áliathang művész. Egyedül állt ki. sem eszközöket, sem kellékeket, sem segédeket nem hozott magával, ami — egészen szokatlan volt Feltűnt az is, hogy vállára bő köpönyeget terített, összehúzta magán s megállt a cirkusz közepén. A közönség viszafojtott lélegzettel várta a mutatványt ott Állt a művész a halotti csöndben s egyszerre csak lehatotta a fejét, úgy hogy bő köpönyege egészen eltakarta az arcát És ebben a pillanatban olyan éles malac-visítás hasított a csöndbe, hogy az emberek meglepetten kapták föl fejüket és keresték a csillapíthatatlanul visító malacot de hiába. A művész ott állt. köpönyegébe rejtett arccal, a láthatatlan malac pedig elkeseredetten visiíozott. Néhány percig tartott az egész. Akkor a művész fölkapta a fejét, széttárta karjait és meghajdlt a közönség előtt. óriási tapsvihar kerekedett, kiabáltak, éljeneztek, a művész pedig boldogan hajlongott a cirkusz minden oldala felé. De egyszer csak erélyes hang visított bele az éljenzésbe: — Csalás! Csalás! Igazi malac van a köpönyege alatt! — Vesse le a köpönyegét! ■— ordítozták most már mások Is. A művész mosolygott és ledobta a köpönyegét. Neon volt alatta semmi, se malac, se más. — Akkor az" alsóruhája a’att van! Gyerünk, vizsgáljuk meg! — harsogott bele a zűrzavarba egy parasztember, aki sehopy sem akarta elhinni, hogy ember éppúgy tud vis'tani. mint a malac. Végistapogariák a művész de nem találtak semmit. És cicikor még hangosabban és lelkesebben ünnepelték, sőt megujrázták a mutatványt, úgyhogy valósággal lihegett, annyiszor kellett újra meg újra visltozó kismalaccá változnia. Így ment ez napról-napra. Egész Rómában csak a művészről beszéltek, de az a bizonyos parasztember nem — akart belenyugodni az embermalac sikerébe. — Rajtam nem fog ki ez a cseprürágó! — mondta elkeseredetten. — Végére járok én a dolognak és lefőzöm az atyafit! AZZAL FOGTA MAGÁT és elment a gazda úrhoz, aki a játékot rendezte. Elmondta, hogy ő ezt a mutatványt sokkal jobban tudja és ajánlkozott, hogy másnap szívesen föllép az előadáson. Az úr szívesen fogadta az ajánlatát és városszerte kihirdették, hogy másnap mégkülönbb mutatványok következnek, mert — sokkal jobb állathang utánzó művész lép fel. Erre a hírre másnap valósággal megostromolták a cirkuszt az emberek. De amint megkezdődött az előadás, mégis lecsillapodott a nagy izgalom, mert mindenki látta. — hogy rendkívüli élvezetben lesz része: az úr ugyanis úgy léptette fel az uj művészt, — hogy a másikkal versenyeznie kell. Ott álltak egymás mellett és a közönség izgatottan várta a mutatvány kezdetét. Végre intett a játékrendező, a két versenytárs kiállt a középre, mindegyik egyforma bő köpenyben. Elsőnek a művészt szólította a rendező. Az megint bedugta a fejét a köpönyegébe és elkezdte színlela malac visítást. Ma különösen jól sikerült neki minden hang; olyan élethű volt a visítás, röfögés, röffentés. hörgés. kaffantás. gurgulázás, hogy a közönség majd megszakadt nevettében és alig akarta elengedni a művészt. Még az irigyek is azt mondták, hogy ilyen sikere még sohasem volt. Most jött azután a nagy meg lepetés, az uj művész, aki versenyre hívta ki a másikat. 1— Egyszerű parasztember volt. bő köpönyegben s úgy tett. mintha malacot takargatna, mert ezzel is utánozni akarta ' versenytársát. Valóban a közönség azt hitte, hogy éppen olyan mutatvány következik. ' mint az előbbi, s úgy gon- 1 dőlték: „majd meglátjuk, — melyik tudja jobban!“ A parasztember Is beledugta fejét a köpönyegébe, úgyhogy senki sem láthatta, s egyszerre csak felvisított a malac: éktelen vinnyogás, sivítás, hörgés. lihegés. gurgulázás töltötte be a nézőteret, az embereik szinte belesiketültek; — Rossz! Rossz! Hamis! — kiáltozták itt Is. ott Is. A parasztember azonban nem tágított a visítás sehogy sem akart elhallgatni. — Jöjjön vissza a másik! Sokkal jobb volt! Ez kontár! — hallatszott a tömegből. A komédiás büszkén állt ott és mosolyogva vette tudomásul ellenfele kudarcát Megint akadt valaki, aki elkiáltotta magát: *— Vesse le a köpönyegét! Gyerünk, vizsgáljuk meg! — és máris csoportosan rohantak le a porondra. LEVETTÉK A PARASZT köpönyegét és ekkor — uramfia! —• kiderült, hogy a parasztnak valóságos kismalac volt a köpönyege alatt s ő folyton a fülét csavargatta. csipkedte, nyomogatta, a malac pedig fájdalmában és ijedtében úgy sikoltott. — mint másszor soha. Látjátok, engem lehurrogtatok. pedig én igazi malacsivftást mutattam be. Nem tagadhetiétok. hogy ez a kis állat csak jobban tudja, mint a komédiás, akit úgy ünnepelhetek! — Nem úgy van az, öreg — ellenkezett az egyik néző — malac rosszul rítt: helytelenül gondolkozol, ha azt hiszed. hogy lefojtod a művészt. Nem. inkább te maradtál szé"”enben a malacoddal együtts így esett hog-- a művész győzött a malacsivitással, az igazi malac pedig megbukott. Phaedrus A görög származású római meseköltóről Phaedrus (ejtsd: Fédrusz) ró-* mai mesekőltő, UM évvel ezelőtti élt. Görög származású, felszaba-J dúlt római rabszolga volt. Taní-j tómeséket Irt, latin versekben. J Az ő mesél is az embert gyönge-* Bégeket pellengérezlk ki, nem* egyszer könnyen felismerhető« célzásokkal Időszerű események-} re, a hatalmaskodó római urak* cselekedeteire. így magára von? ta azoknak a haragját, akik ta-* Iáivá érezték magukat célzásai-J tói, és sok üldöztetésben voltJ része. J i-----------------t TT Iá A KISPAJTÁSOK OLVASSÁTOK ^ .A, l//MÁdiÁá mea a muujmí
