Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-09 / 58. szám

Bízik-e a dolgozó parasztság a kormányban ?

Ellenforradalmi fegyverkezést lepleztek le Szolnok megyében

A napokban egyik kollégámmal elbeszélgettünk két paraszt-emberrel. A nevüket nem írom ide, megkértek s íre bennünket, nem azért, mintha félnének, nem ijednek meg ők senkitől, csakhát nem szeretnek nyilvánosság előlit szerepelni. Mindkettő pártomíkívüli, nem voltak párttagok régen sem, nem szándékoznak belépni most sem. Nem ,, párto&kodnak ’ ‘, ahogy már az ilyen paraszt emberek mondani szokták. De azért figyelemmel kísérik az ország sorsát, az újságokat rendszeresen olvassák, politizálnak. Természetesen a mezőgazdaság sorsa érdekli leginkább őket, hiszen ez őket közvetlenül érinti A beszélgetést is ezzel kezdtük, de aztán sok minden 6zóba került még. Mindent persze nem lehet leírni, túlságosan hosszú lenne. Egyikőjük egyénileg dolgozó paraszt, ő a következőket mondta el:

t— Mi nem akarjuk a régi úri-világot, nem volt az nekünk jó. Kérdezzék csak meg itt a faluban az emberektől, ne a Mákoktól, hanem a kisemberektől,

Vissza kivánják-e a régit?

Egyetlen egy sem. 1945-ben mi nagyon jól indultunk, igazi demokráciát csináltunk. Kiosztottuk a földet a nincsteleneknek; Ez a föddhözjuttatott szegény ember úgy dúrta a földet, mint a güzü. Termelt is annyit, mint azelőtt a földbirtokos, vagy a nagygazda. Trágyázta, gondozta a magáét. 1949-ig olyan szépen fejlődtünk, hogy igazán öröm volt nézni. Akkor próbálták volna meg az utcára vinni a tömegeket. De 1948 után, ezt csak úgy magunk között mondjuk, bizony voltak komoly bajok is. Itt van a tagosítás. Elvette a paparszt kedvét a munkától, hiszen a földje óvről-évre változott. Vagy a beadás; az nagyon súlyos teher volt. 'Akármennyit dolgozott az ember, nem tudott gyarapodni;

Súlyos hibáikat követett el a kormány a tsz szervezésnél is. Én nem vagyok ellensége a termelőszövetkezeteknek, tudom, hogy az öszszefogásban nagyobb erő van, de láttam itt nálunk is, hogy bevettek boldogot, boldogtalant, azután mi lett a vége? A folytonos veszekedés. Az erőszakos tsz szervezéséről meg csak annyit mondok, hogy a magyar embernek olyan kutya természete van, ha valamire noszogatják, azért se amiálja. Látják, most nem agitál | senki a termelőszövetkezetek mellett, mégis több belépő van, mint máskor. Különben itt van a komám, ő termelőszövetkezeti tag, kérdezzék meg őt, mi a véleménye a termelőszövetkezetről. Megkérdeztük s ő ezt válaszolta: *

— Hát mit mondjak? En jobban jártam, mint egyéni gazda koromban. 12 hold földet kaptam a népi demokráciától. de akármennyit dolgoztam, nem tudtam ötről a hatra vergődni. Pedig nem gazdálkodtam rosszul. Tíztizenegy mázsás holdanként» termést is levettem arról a földről, amelyről azelőtt csak 5—8 mázsát tudtak. Egész évben nem volt egy nyugodt percem se. A hajnali harangszó soha nem ért az ágyban. Most a legényfiammal együtt dolgozok a tsz-ben, megvan nekem mindenem, több, mint egyéni gazda koromban volt. Gondom sincsen annyi. Én nem panaszkodom, nem bántam meg, hogy beléptem;

Aki becsületesen dolgozik, most is megtalálja a számítását

Hibák perszie még akadnak. Van még jónéhány olyan tagunk, aki csak a létszámot szaporítja, dolgozni nem szeret, aztán mikor az osztásra kerül a sor, ő a leghangosabb. Az elnök nagyon fáin ember, de néha felönt a garatra. De most már van remény arra, hogy teljesen egyenesbe jöjjünk. Hisz tn<n gunk döntünk, ki maradjon, ki menjen. Mi határozzuk meg, mit akarunk termelni Nincs is nekem szándékomban visszatérni az egyéni gazdálkodásihoz — így a teztag;

Szóba került a kulákkérdés. Helytelenítették, hogy a kulákokat teljesen felszámoltuk; Legalább annyi földet meg kellett volna hagyni nekik, amennyiből meg tudnának élni. Akkor nem szólhatnák egy szót sem. Az olcvetétlenkedő leuilákoknak az orra alá lehetne dörzsölni: hallgassatok, van annyi, amiből meg tudtok élni.

És az egész beszélgetésiből a legfontosabb:

— Még egyet szeretnénk mondani magunknak. Mi nem akarjuk, mi utáltuk a régi úri közigazgatást*

Munkás-paraszt hatalmat akarunk

Vezessék a munkások, meg a dolgozó parasztok az országot, ne az urak; Nem vagyunk ml hívei a nyugati orientációnak sem. Igaza van Dobozi Imrének abban, amit

a Népgazdaságban írt. Mit adott nekünk Nyugat? Semmit. Nem támogatta se Rákóczit, se Kossuthot. A mostani kormányról csak annyit szeretnék mondani: úgy látjuk, jó úton jár. Ha ezután is így dolgozik, mint eddig, akkor a parasztság támogatja;

Az elmondottakhoz nem sok hozzáfűzni való van. Egyik-másik megállapításukkal lehetne vitatkozni is de nem ez itt a lényeges, amiben még vitázunk, hanem ami összeköt. Az alapvető kérdésekben egy véleményen vagyunk. Az elmondottak csattanós választ adnak azoknak, akik azt állítják, hogy a falu népe nem támogatja a forradalmi munkás-paraszt kormányt. Igenis támogatják, mert ők is munkás és paraszt hatalmat akarnak, és ebből nem engednek az ellenforradalom

A Központi Bizottság határozata és Révai József elvtárs legutóbbi nagy cikke a Népszabadságban, egyaránt ráirányította a párttagok, a pártvezetők figyelmét arra, hogy úgy őrködjenek a párt eszmei tisztaságán, mint a szemük fényén. A revizionismius és a szektásság ellen vívott harcon felül, illetve ezzel szorosan összefüggően kell megvívni ezt a harcot is. S e harc győzelme a legfontosabb záloga annak, hogy az ellenforradalom ideológiai, politikai befolyását is gyökeresen feüszámdllhassuk;

Az MSzMP nem akar olyan formában tömegpárt lenni, mint az MDP volt. Megválogatja, kiket vesz fel soraiba. Ezekben a nehéz időkben mindenkiről kiderült: meggyőződésből, elvhűségből, vagy pedig karrierizmusból, érvényesülési vágyból volt tagja a pártnak; S ma már az MSzMP alapszervezeti taggyűléseken és a felsőbb pártvezetésiben is valóban megnézik, felvegyenek-e minden jelentkezőt, akár volt MDP tag, azelőtt, akár nem.

legutóbb a törökszentmiklósi városi MSzMP szervezetébe látogattunk él. Az itteni elvtámsak elmondották, hogy a tagság létszáma észrevehetően növekszik, jelenleg 480-an vannak. A városi MSzMP elnökség tagjai felosztották egymás kö2ött az egyes aliapszerveket az ottani politikai, szervezeti munka fedendítése céljából. Itt, Törökszentmiklósim is alaposan

minden tajtékozása ellenére sem. Kudarcot vallott az eBsnforradalmároknak az a próbálkozása, hogy a termelőszövetkezeteket feloszlatják, mert a termelőszövetkezeti parasztok

megvédik a termelőszövetkezetet.

És kudarcot vall az a próbálkozás is, hogy az egyéni parasztokat a termelőszövetkezet éllen hangolják, mert az egyéni parasztok nem ellenségei a termelőszövetkezetnek.

És végiül még egy tanulság: Falun is vannak még tisztázatlan kérdések. De az egyszerű emberekkel nagyon is szót lehet érteni, ha az okos, tárgyilagos érveket elfogadják. Lehet tisztázni a vitás kérdéseket. Ehhez persze az szükséges, hogy a párt kimenjen közéjük és elbeszélgessem velük. EL is várják ezt, B. K. M.

megvizsgálták minden jelentkező tagfelvételi kérelmét. S jelenleg tizenöt jelentkezőt utasítottak vissza. Ebben a számban nincsenek azok benne, akiket már az MSzMP alapszervezetefc sem fogadtál? el felvételire. Vajon nem túlzott-e a visszautasítottak száma?

Nézzük meg közelebbről, biliét utasítottak: vissza a Városi Elnökség Tészéről a jelentkezők sorából. Pl. Fónagy Györgyöt, áld 1956-ban az Űj Élet Tsz párttitkára volt. Ingadozó ember, aki saját céljaira használta fel a pártot; A múlt nyáron segítette és támogatta a tsz-efllenes hangulatot. Jelentkezett Tóth József traktoros is a pártba; Tóth József a karhatalmisták soraiba lépett novemberben, ahol botrányosan, részegesen viselkedett és emiatt leszerelték; A III. kerületi területi alapszervezet az elnökség javaslatára kizárta a párt tagok sorából. A helyi Vágóhíd vezetőjének, Békési Lászlónak szintén nincs hehe a pártban,— döntött az elnökség. — Békési László 1945 óita párttag, fizette a tagdíjat, de semmi párt- és társadalmi munkát nem végzett Közismert feketéző. Tavaly nyáron pl. egy kiló zsírt 60 forintért adott, amikor úgy is elég nagy volt a zsírhiány. S hiába fogadta el a Vágóhíd alapszervezete Békési kérelmét, a városi elnökség visszatanácsolta. Pótári János volt rendőrszakaszveaető, aki a járási és városi

A Szolnok megyei .rendőrkapitányság szervei március 5-én — Budapestről irányított —

ellenforradalmi, fegyveres szervezkedő bandát lepleztek le.

A banda három vezetőjét ég több tagját őrizetbe vették;

A szervezkedés célja az volt, hogy március 15-én fegyveres felkelést robbantsanak ki,

Molnár Károly volt csendőr törzsőrmester Kolozs Ferenc és Takács Ferenc balatonszánszói lakosokkal még az októberi események idején ledöntötte Balatonszárszó községben József Attila szobrát. Tevékenységük ezzel nemért

„forradalmi tanácsf‘ utasítására vezette a kommunisták lefegyverzésének akcióját november 4-e után, ugyanakkor a Kádár-kormányt sem ismerte el, s a helyi rendőrség dezorganizálásában Is komoly szerepe volt, ismét elutasította az elnökség. De Mosódd Sándort, a Mezőgazdasági Gépgyárból sem vette fel az elnökség, mivel november 4. után ő volt a gyárban a „kommunisták ktsöprésének’’ fő hangadója; Az elvtelenség, az opportunizmus iskolapéldáját mutatta be a tűzoltók volt MDP titkára, Tóth István, aki a tűzoltók „forradalmi tanácsának követelései"~t szerkesztette. Ennek ellenére a városi MSzMP elnöksége őt kérte fel: szervezze meg a pártot a tűzoltóknál: el is vállalta; — Nem sok idő múlva közölte az elnökséggel: nem tudja végrehajtani a feladatot, mivel egyetlen jelentkező nincs az MSzMP- be; t j Nemsokára több tűzoltó kereste fel a városi elnökséget: felháborodásuknak adtak kifejezést amiatt, mert őket nem akarják felvenni párttagnak;:-. — s természetesen kiderült, hogy Tóth István ludas a dologban;

íme, egy csokor azokból, akiket TörökszentmiklósarJ nem vettek fel, — és joggal — az MSzMP soraiba; Mi ezeket az emberekeket nem kívánjuk a közvélemény előtt kompromittálni, további munkájuk, életük dönti majd el, hová soroljuk őket; De úgy

megtámadják és lefegyverezzék a rendőrkapitányságot és a karhatalmat, valamint fegyveres terrorcselekményeket kövessenek el. A banda tagjai szervezetbe való felvételüket vérszerződéssel pecsételték meg. A tervezett felkelésre különböző helyeken nagyobb mennyiségű fegyvert rejtettek el;

A banda teljes bűnlajstromát most állítják össze.

A párt tisztasága és szilárdsága jegyében

Orizetbe vették a veit csendért és társait akik József Attila szobrát döntötték le

I gondoljuk: a fentiek is bizonyítják, hogy helyesen Járt el Töiökszantmiklós városi elnöksége, amikor visszautasította az említettek tagfelvételi kérelmét. Ilyen párttagokra nincs szükség!

Helyesen járt el, mert az MSzMP-nek csak meggyőződéses, elvhű és a párt mellett becsületesein kitartó kommunistákra van szüksége. — Azért, mert ez is döntő feltételle annak, hogy pártunk továbbra is megmaradhasson az eszmei szilárdság és tisztaság talaján;

S a múlt tapasztalatai és a jövő ngy feladatai egyránf köteleznek minden párttagot: őrködjön ezen!

». Ov— .........—Szovjet művészek

első kongresszusa

MOSZKVAs Március 7-én befejezte munkáját a szovjet képzőművészek első kongresszusa. A csütörtök délelőtti ülésen elfogadták a szovjet képzőművészek működési szabályzatát.

Az esti záróülésen az elnökségben helyet foglalt Kaganovlcs, Molotov, Szabunov, Szuszlov, Sepilov, Fureeva, Poszpjelov, Breasnyev. Megválasztották a kilencvenkilenc tagú vezetőséget és a huszonöt tagú revíziós bizottságolt.

véget. A zűrzavaros napokban „gondoskodtak” arról is, hogy a tanácsháza épületeiről eltűnjön a címer, valamint a tanácsházát díszítő zászló. A rendőrség mindhármukat közbiztonsági őrizetbe helyezte;

, MÉHES GYÖRGY

eyeitinmn C6L

Kalandos regény

i (12.1

A kezem otí járt a két vizsla torkán, csendesen vakargattam őket. Ez az, amiért minden kutya bolondul, lefekszik, s bánja is ő, lopják el mellőle akár a saját kutyaházát is.

Én tulajdonképpen kí nem áBhatom a kutyákat; Alázatos dögök, rabszolgák valamennyien. Nézd csak meg a leglomposalbb, vaddisznó-agyam szelindeket, hogy csúszik hason a gazdája élé, kiforgatja a szeme fehérjét, csakhogy egy darabka csontocskát kapjon. Mind beszélhetnek nekem a kutyahűségről is. Lám, Molly és Dolly sem Kapeller bácsit imádja most, hanem engem istenít?

Alig jutottam idáig a gondolataimmal, mikor egyszerre az egész megváltozott Éreztem, hogy a két kutyának minden idege megfeszült;

Mély, gonosz morgás tört fel a torkukból.

— Psszt?;. Mollyka?.„ Dollyka:s. legyetek jók..* Na.»? ne bolondozzatok,?. én vagyok itt..» Molly?.. Dolly?.; na;..

De ekkor már keményen fogtam a nyakörvöket Még egy pillanat és ugatni kezdenek, akkor pedig vége mindennek;

A két kutya morogva, növekvő dühvei rángatott arrafelé, ahol apámék haladtak lefelé a Kapeller kerten,

Mit tegyek?

Hirtelen úgy tettem, mintha valami baj ért volna és végigzuhantam a földön. Ennyi elég volt, hogy egy pillanatra elvonja a két dög figyelmét édesapámékról. Rám figyeltek, nem értették, mi történhetett, idegesen körülszimatoltak, de én ekkorra már ki is rántottam a zsebemből a nagy darab lókolbászt;

Gyorsan kettétörtem s odatartottam Dolly meg Molly orra alá. Abban a pillanatban elfelejtettek mindent Bánták is ők a sötét idegeneket, akik behatoltak gazdájuk, Kapeller úr kertjébe s akik ellen nekik acsarkodva, csattogó foggal, utolsó leheletükig kellene harcolniok. Nem, Dollyt H Mollyt ekkor már csak a lókolbász érdekelte 9 én, akitől ez a káprázatoaan ínycsíkianodzó eledel származott. Tén még a tűzön Is keresztül jöttek volna érte, ami megint csak azt bizonyítja, hogy a kutyában is csak gyönge, esendő lélek lakik.

Persze, akikor nem filozofálgattam így, hanem szép «MSSam elindultam apámék után?

Időnként odavetettem egy-egy darabkát, hol Mollyoak, hol Doüynak, ők meg jöttek engedelmesen utánam, eljöttek volna tán a világ végére is, feltéve, ha tart a lókolbásabólj

Köziben szerencsére elértem a sövényt és átbújtam a régi szeszfőzde udvarára. A rozoga épület sarkánál ott sej tetteim két elmosódott árnyat. Ezek csak apáék lehetnek;

Tehát ezt megúsztok.

Mégegyszer visszafordult am.

— Dolly..? Molly?:.

Ott tolongtak körülöttem fairkcsóválva.

—- Nesztek!

Messzire, be a fák közié vetettem az utolsó kolbász darabot. A két dög, uzsgyi3!. utána!

Utolértem apámékat?

— Minden rendben?:, —- jelentettem suttogva, de katonásan.

Egy pillantra fejemen éreztem apa meleg kezét.

— Jól van, László. Mehetsz tovább.

Csúf, kopár volt az elhagyott szeszgyár udvara, ten bogánccsal, méteres labodávaL Csak egy keskeny haiászösvény kanyargóit a part felé.

Ezen a helyen igazán nem volt szükségem lámpásra vagy vezetőre. Ismertem ón ennék az udvarnak minden szegletét, minden csalánbokrát, minden labodalevelét. Hát nem itt bújócskáztonk annyi éven át, nem itt rendeztük be, az elhagyott szeszfőzde pókhálós padlásán a rablótanyánkat, amikoriban megalakítottuk a „Hét mérgezett tőr” bandáját, azzal az élhatározott szándékkal, hogy sok kincset rabolunk össze, hajót veszünk belőle és elvitorlázunk Afrikába?

Persze, ezek gyerekes dolgok voltak, régesrégi ügyek, legalább másfélévesek. De hiába szaladnak el feje fölött az évek, az ember nem felejti el ifjúságát s a régi bujkálások hangulatával a lelkemben igyekeztem le a folyópart felé.

Valamikor, a szeszgyár működése idején, messziről idegyűltek a halak a hulladékra A halak után persze a halászok is. Sehol annyi kövér pontyot, balintot nem fogtak, mint a szeszgyár alatti csöndesben. De fogtak tízkiló6 harcsát is!

Azóta megszűnt a szeszgyár, a halak is elhúzódtak, csak a halászok közt tartja magát még mindig a babona, hogy ez jó halászóhely.

Lejutottam a partra.

Megcsapott a minden halásznak kedves víastag és olyan jó, otthonlasan megszokott volt. hallani a folyó csöndes locsogását?

A gyér csillagfényben éppen csak sejtettem a nagy víz itt-ott megcsillanó lusta hátát. Persze én, aki jól ismerem nappalról ezt a folyókanyart, így is könnyen eligazodtam.

A fekete tömeg túl a vízen, amelyik leginkább egy ugrásra kész sárkányhoz hasonlít, vagy talán még inkább mancsukat emelgető vérmedvékre, nem más valójában, mint gyökereit a vízben áztató szelíd fűzfasor?

Ez itt előttem mintha őrtálló ember lenne, pedig nem az jól tudom, hanem az öreg magányos tölgy csonkja.

Persze, ha az ember hagyná ilyenkor, hogy reátelepedjék a félsz, láthatna akármelyik bokorban villogószemű kísértetet vagy s=> hogy magunkra gondoljak —- ugrásrakósz csendőrt;

Csak nyugalom!

Ne félj, Laci, nem kap el a lézfülű bagoly.

De azért mégis megtapogattam a fát?

Megnyugtatóan hatott, amikor végigsimítottam ripaesős kérgén. Mert — ami biztos, biztos — ugyebár?

Körülnéztem: hol lehet a csónak?

Apa alaposan elmagyarázta: odakötötte a vén fűzfához. De ebben a rémes sötétségiben az ember még az orra hegyét is alig látja.

Tapogatóztam jobbra-balra. Semmi..?

Megkapaszkodtam a fűz egyik ágában, és előrehajoltam.

Reccsenés, csobbanás:. ? benn voltam a vízben derékig. Na, vinnél el az ördög, elég nedves máma este a víz.

Ha valaki hallgatózik a közelben, végünk van. S ki a hibás? Én, vagy a korhadt ág? Mindegy! Utólag hiába sopánkodik az ember;

De azért ha már egyszer benn voltam a vízben, jobb híján megpróbáltam megkeresni a csónakot. Széttárt karral tapogatóztam mindenfelé.

Egyszerre.?, mintha lánc csörögne.-.? A csónak lánca lesz!

Most anár tisztán hallom; Egy pillanatra megzavarodom. A víz elsodorja a hangot, a szél visszahozza, mintha egyszerre mindenfelől láncok csörögnének. Merre induljak most láncot keresni? De aztán az egyik irányból, egészen tisztán hallom még azt Is, hogyan csikordul a csónak karikája. Igyekszem magamban megjegyezni és arrafelé gázolok, bár a víz elég erősen sodor;

Nem tévedtem.

Kezemben a lánc, megragadom erősen, húzni kezdem.

A lánc nem enged. Próbálom, rángatom — hiába.

Mi történhetett? Talán másféle lánc lesz, nem is a csónaké,

(Folytattuk}