Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-06 / 55. szám

Mit vár a termelőszövetkezet a gépállomástól Talán a tiszaigari Petőfi Ternielőszövetkeaet a tiszaJ füredi járás egyetlen olyan közös gazdasága, ahol októl bér 23-a után is normális mederben folyt az ólet. A ta­gok szinte kivétel nélkül vé­gezték az akkor éppen soron­­lévő munkákat, a termést takarították be és vetettek. Később itt is sor került a vezetőség újraválasztására. Somlai Lajost, a tsz igen népszerű tagját — aki éve­kig párttitkár volt — válasz­tották elnöknek. Somlai elvtárssal, a szövet­kezet új elnökével a minap beszélgettünk. Sok minden­ről, de elsősorban a tavaszi munkákra való felkészülésről volt szó. Helyesebben már nem is annyira a felkészü­lésről, mert hiszen már­cius elején járunk és ilyen­kor a jó gazda már túl van az előkészületeken. így van ez a tiszaigari Petőfi Tsz-ben is. Csak arra várnak, hogy az idő jobbraforduljon és máris dologhoz látnák. A tagok a szövetkezet meg­alakulása óta mindig igénybe vették a gépállomás segítsé­gét. De vajon, hogy lesz most? Egyik-másik szövetke­zetben ugyanis elég nagy a gépállomás-ellenes hangulat. Akad olyan tsz, ahol egysze­rűen kijelentik, nincs szük­ségük a gépállomásra. Sem­milyen munkát nem akarnak végeztetni a traktorosokkal. Rendszerint azzal érve'nek, hogy a gépállomás túlsá­gosan drága. Nem lenne helyes arra kény­szeríteni a szövetkezeteket, hogy akaratuk ellenére cse­lekedjenek, azt azonban ki kell mondani, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás el sem képzelhető korszerű gépek nélkül. Márpedig ilyen mun­kaeszközökkel csak a gép­állomások rendelkeznek. De hogyan, vélekedik erről Somlai Lajos, a Petőfi Tsz elnöke. — Amit elmondok, az a ta­gok nézete is. Véleményem szerint egyes helyeken na­gyon elfogultan vélekednek. Kissé elhamarkodott és meg­gondolatlan dolognak tar­tom, hogy egyes tsz-ek a gépállomás kizárásával akar­nak dolgozni. A gépállomá­sok munkája évről-évre ja­vult. Mi megbecsültük trak­torosainkat. Számtalanszor előfordult, hogy a gép keze­lése mellett például csépié* idején, zsákoltak, vagy trá­gyahordáskor segédkeztek. Ezt a munkát mindig külön fizettük meg. Majd Somlai elv-társ arról beszélt, hogy ők az idén is ugyanúgy igénybe veszik a gépállomás segítségét mint más években. A szer­ződéseket már megkötötték. Bíznak abban, hogy továbbra is segítséget kapnak és a ná­luk dolgozó traktoristák is azon lesznek, hogy a szövet­kezet idei terve maradékta­lanul megvalósuljon. Egyébként ezt várják első­sorban a Tiszaörsd Gépállo­mástól, amely náluk dolgo­zik. Az elmúlt évben har­minc holdon termeltek bor­sót, az idén 50 holdra szer­ződtek. Kiszámolták a tagok hogy közepes termés esetén holdanként 7000 forint bevé­tel lesz ebből a magféleség­ből. Igen ám, csakhogy ép­pen a gépállomás tehet leg­többet annak érdekében, hogy ne 9 mázsa legyen a holdan­­kénti átlag, hanem akár 14, vagy 15. Ebben az esetben a bevétel megtöbbszöröződik. S mit tehet a gépállomás? Ne csak idejében, hanem jó minőségben készítse el a magágyat. Ez, mint minden növénynél, a borsónál is na­gyon fontos. Másrészt gon­doskodjon arról, hogy a ta­gok a magot a legmegfele­lőbb időpontban elvethessék. Meglehet ezt tenni ? Minden különösebb nehézség nélkül.' Nemcsak a borsónál, hanem minden más növényié leség­nél is, ki lehet számolni és a Petőfi Tsz tagjai ki is szá­molták, hogy a gépállomás gondos, pontos munkával mi­lyen mértékben növelheti bevételüket. Azt is mondják, hogy ha mindazt megkapják, amit várnak, akkor jóformán a többlettermés fedezi a munkadijaka». A tagoknak igazuk van. A gépállomások vezetőinek és dolgozóinak érdemes lenne nagyon is megszívlelni a szö­vetkezeti gazdák kívánságát, Ilyen módon hamar meg­szüntethetnék a ma még hellyel-közzel felbukkanó s néha bizony indokolt gépál­lomás ellenességét. Elmondta Somlai elvtárs, hogy náluk az elmúlt évek­ben rengeteg baj volt az ap­róma gcsépléssel. Egyik oldal­ról mindenki arról beszélt, hogy ezeket a magféleségeket jó pénzen tudják értékesí­teni. Nemcsak a földműve­lőknek, hanem a népgazda­ságnak is hasznos, ha nagy területen termelünk, másik oldalon viszont számtalan­szor megtörtént, hogy a ha­nyagul kijavított cséplőgépek miatt a drága magtermés fele, vagy még nagyobb része veszendőbe ment. A tisza­igari Petőfi Tsz gazdáinak az a kérése, hogy erre már most gondoljanak a gépállomáso­kon. Annál Is inkább, mert az idén még több aprőmagra lehet számítani. Nem igényesek túlságosan a Petőfi Tsz tagjai. Kívánsá­gukat teljesíteni lehet. Ér­dekes, hogy ebben a közös­gazdaságban a Ze'or vásórásf nem fart jók kifizeted önek. Igaz, ők is vesznek, de ahogy az elnök elvtáns mondta, már legszívesebben visszamonda­nák a megrendelést. Ugyanis számolgatni kezdtek és rá­jöttek. hogy sokkal jobban jönnek ki, ha ezt a gépet — amikor szükséges — a gép­állomástól veszik bérbe. Itt a tavasz, hamarosan teljes erővel megkezdődik a földeken a munka. A Petőfi Tsz gazdái várják, igénylik a gépállomás segítségét. Jól tudják, hogy a gép barátjuk. Szekulity Péter KÖZMONDÁSOK. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Amilyen a gólya, olyan a fia. Addig jár a korsó a kútra. — míg el nem törik. Les mint az ökör az ui kapura A TOTÓ eredmények 9. hét 1. Atalanta—Spal 1 Z. Bologna—Napoli 1 3. Fiorentina—Sampd. l 4. Genoa—Palermo x 5. Juventus—Internaz. l 6. I-ancrossi—Torino 2 7. Milan—Padova l 8. Roma—Lazio x 9. Triestina—üdinese 1 10. Pro Paria—Alessand. 2 11. Sombenedettese—Brescia 1 12. Simnienthal—Verona 1 1:0 2:1 3:0 2:2 5:l 1:2 2:0 2:2 1:0 0:1 2:1 2:0 A beérkezett szelvények 1 065 000 db körül jár. száma "Ttüek Htaiadtmk’ í a fiUo-d wjakketidä&äb " 1956. október 23-a után az ellenforradalmi 1 cselekmények következtében nekünk, úttö-j rőknek le kellett tenni a piros nyakkendőt,? melyre fogadalmat tettünk avatásunk al-t kaiméval. Most, 1957 február 27-én elha-| tároztuk, hogy feltesszük a piros nyakken-; dőnket, mert az úttörőmozgalomhoz, foga-» dalműnkhöz, hűek maradtunk. Továbbra is] részt veszünk az úttörőmozgalomban. Foko-J zottabb mértékben fogunk tanulni. Semmi | kivetnivalót nem találunk a szovjet pioné-? rak munkájában és példaképünknek tekint-? jük őke\ Mi, a Sípos téri iskola alant fel-] sorolt tanulói felkérjük Szolnok város úttö-] rői.t, hogy csatlakozzanak az úttörőmozga-? lomhoz. Pala Erzsébet, Cipelte Ilona, ♦ Pala Zsuzsanna, Szilágyi ír- | ma, Szilágy1. Sándor | Ady Endre @AÍllag,ő-k csillaga Sohse hull le a vörös csillag: Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S ő dölyföl a keleti égen. Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt. Szeszélye az égi világnak. Hulló csillag hullj, hullj, rogy ás ig, Ezer eséssel, ezer jajjal: Egy csillagból is jöhet hajnal. Vörös csillag, ragyogj és trónolj, Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye. * A kisgazdák igazi pártja A gazda éppen egyik isme­rősétől búcsúzik a kapuban, amikor hozzájuk érek. — Kerüljön beljebb az elv­társ — invitál szívélyesen. Nem vonakodom, mivelhogy akármennyire tavasz is van, jobban esik a meleg szobában beszélgetni. Nagy Dánieléknél meg kü­lönösen ió meleg van. — fele­sége főzi az ebédet. Süröe­­forog az asszony, emelgeti a fedőt, sót hint a levesbe, csut­kát dob a tűzre, de azért van annyi ideje, hogy szót vált­son a kemence patkáján ül­dögélő keresztlányával. Nem Nagy nénin, hanem a keresztgyereken múlik a tár­salgás vontatottsága. Mária fi­gyelmét ugyanis egy könyv képei és sorai kötik le. A Fe­hér Könyvet olvassa, miután a Nagy családban már min­denki átnézte. — Mi a véleménye ezekről a terrorcselekményekről? — kérdem Nagy bácsit? — Ember ilyet nem csinál, csak az. akiből hiányzik min­den érzés. De tudták ezek, mi­ért gyilkolnak; Érzik Nagy Dániel forrósodó hangján, neki is fűződik vala­mi emléke az ellenforrada­lomhoz. — Talán itt Tiszaörsön is volt valami? — Vér ugyan nem folyt, de elűzték az iskola igazgatóiát. a tanácselnököt, bántalmazták a kommunistákat. — Na meg nagyon megjött a kulákek. a nagygazdák — hangja — kapcsolódik bele Nagy néni; — Azám, mega1akult a Kis­gazda Párt is. Szabó Gvula kinevezte magát pártvezérnek és a hangszóróba mondta, a 8 holdon felüli gazdák jelent­kezhetnek a Kisgazda Párt­ba; Mondják most már mind a hárman. A gazda, a felesége, meg a vendég. Akasztófa ál­lott Lengyel Gusztáv udva­rán. 63 kommunista neve so­rakozott a listán. A nagygaz­dák meg sem látták a szegé­nyebb földművelőket, illetve ha meglátták, gúnyosan néz­tek rájuk, epés megjegyzése­ket ejtettek. Nagy Dánielék aggodalom­mal kérdezgették egymás kö­zött. — Mi lesz most? Részes aratás ismét? — No, akkor Dani bátyám sem próbálkozott azzal, hogy belépjen a Kisgazda Pártba. — jegyzem meg nevetve. Rám néz. Aztán felkel a ka­napéról. s 55 éves kászálódó lépésekkel a sublóthoz indul. Kihúzza a középső fiókot. — széttur a fehérneműk között, s egy bordó fedelű kis köny­vecskét húz elő. A látásáról megismerem: MDP tagkönyv. Ahogy szétnyitia, kibukik be­lőle egy lapocska, az MSZMP ideiglenes tagkönyve. Nagy Dániel 1945-ben lépett be a Kommunista Pártba, — ahogy mondja: — A kisgazdák igazi párt­iába; Kicsi háza mellett 6 hold föld birtokosa. Földjéből két holdat 1952-ben betagosított a termelőszövetkezet. Éppen azt a területet, amelyben egy hold lucerna volt. Sajnálta nagyon, mert a jószágai szájából vet­ték ki a falatot. A gazda pedig nem sokra tud menni iószóc­­tartás nélkül. Különösen, ha beadás is sújtia a termelőt. — Azért kibírtuk és most jön a paraszti jobb jövendő. — Úgy gondolja Dani bá­tyám. jobb élet virrad a pa­rasztra? — Úgy gondolom és úgy is lesz. Csak arra vigyázzon az állam, a szabadtermény-for­­galomban ne tűrje meg a spe­kulációt. mert az bennünket, kisgazdákat vág nagyon.­Nagy Dánielnek az a véle­ménye, hogy helyes ha az ál­lam és a párt segíti az egyé­nileg gazdálkodókat. A segít­séget azonban főleg a kevés földdel gazdálkodók felé kell megmutatni, ők a leghűbb tá­mogatói a proletár államnak. — Bízunk a pártban, együit haladunk vele. hiszen a mi pártunk. így búcsúzik beszélgetésünk után Nagy Dániel tiszaörsi egyéni gazda. — borzák — Felhívás diákdalok gyűjtésére A Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége felhívja a tanuló­­ifjúságot: segítse elő a ké­szülő Diák-daloskőnyv kiadá­sát, gyűjtse össze a legszebb régi és új diák-dalokat. A! dalok lehetnek, tréfás diák­­dalok és búcsúztatók, vagy' diáktörténetek a régmúltból. A dalok szövegét és kottáját a Diákszövetség címére (BuJ dapest, V., Belodannisz-u. 16.. I. em.) kell küldeni. (MTI.) B Kiss MÁTYÁS: Á JÓ FOGAS KIUGROTT az ágyból. Bütykös lábaira papucsot húzott — kicsit nyújtózkodott — megropogtatta a derekát. Nadrágot vett ma­gára. Kilépett az udvarra. Alig virrad, de máris tikkasztó a meleg. Hiába — július vám. Máma kiveti a kutya is a nyelvét. A kamrába sietett, leakasztotta a szegről a pendelhálót, válláradobta, — pórázt gyűrt a zsebébe és elindult. Sietve végighaladt a ki­halt utcákon — kicsit megszuszogósodott, mire keresztül ért a gáton. Belevette magát a füzesekbe. Az odvas, görcsös, földigérő lombos fák közt hűvö­sebb volt. A friss harmat megülte a levelet. A vén fák odvába tanyázó vadméhek most indultak gyűjtésre. Ez most nem érdekelte, — ismerte a tájat, minden bokrot, fát — itt nőtt fel. Még a gyümölcsét kínálgató ham­vas szeder sem izgatta, mint máskor. — Nagyon sietett. — Korán reggel lehet szép harcsát, süllőt fogni — no meg a csendörök sem ’ íborgatják. Hétfő van — másnaposak — ilyenkor nem gyünnek. A vízpartra élt. A folyó itt nagy kányáid írt le, a sodra az ívben alányaldosta a med­ret — akkora darabokat szaggatott le be­lőle, hogy egyik-másikból száz vályogot is ki lehetne vetni. Erről jutott eszébe a vályogvetés. Tönkre is teite a lábát — ezért olyan visszeres. TMárciusban már nekigyűrkőztek, — sokszor be volt pillédzve a víz, amikor hajnalban a s ircsináló kapával vágták a zárát. De jó volt még akkor. — fiatal volt — nem fogott ki raj a semmi. Most már nem bírja. Nyomo­­i" ' élet az ilyen, az ember már dolgozni se tud. De valamiből csak élni kell. Jó, hogy itt a víz. meg az erdő. ez még ád valamit — a vasizjhői kosarat lehet fonni, gyékényből sza'-ajlót, jó lapátnyélnek valót ád a fűz. s a nyár suhángja, — halat a víz. Már ez se sokat ér. Az embert űzi a gátőr — még azt a pár koszos lapátnyélnekvclót is irigyli — u csendőrök, ha rajta kapják, ho”v engedély nélkül halászik, leülteti a szolgabíró, — a szerszámot is elkobozzák. Dehát mit eslnál­­jov a szegény ember? — Éhen nem halhat. EZT A VIDÉKET azért nagyon szerette. Itt mindig jó fogást csinál, mély a víz, ilyen helyen szeretnek tanyázni a nagy halak, bokrok sincsenek a part oldalában, csak né­hány csenevész jégmetszette suha — tíz év­vel előbb is ekkorák voltak. — A szederin­dába nem akad a háló. Előkészítette a szerszámot, megigazította a köteleket, nehogy összegubancolódjanak. A part szélére lépett, fogai közé szorította az ólmot — meglóbálta a hálót, egy erőteljesen kaszáló mozdulat — és a pendelháló, mint vásárban a hintán libbenő palócmenyecske szoknyája — szétnyílott és halk sittyanással elmerült a piszkos-szürke vízben. Apró bod­­ros hullámok maradiak utána. Kicsit egy­helyben reszkettek, majd összekapaszkodva, lomha gyűrűzéssel elindultak a part felé — egy kövér kecskebéka a part szélén pislogva tűrte, hogy , fehér tokáját nyaldossák. A A szemközti lagunás sekély vízben halászó szürke gém irigyen odapillanvott. — Aztán lépett egyet — mm félt. Hisz régi ismerő­sök vohak. Az első dobás jól sikerült. Gyöngyörű, másfélkilósnyi tükörpontyot fogott. — Jól kezdődik a nap. — Jókedvűen dolgozott. — I.lajdminden dobás hozott valamit, — kiseb­bet, nagyobbat. Ritkán húzta fel üresen a hálót. A l. dat csak úgy a fűre dobálta. — Ott tátogtak, időnként nagyokat csaptak farkukkal. — Nem lesz ez így jó — meg­sajnálta őket — hadd élvezzék még egy kicsit az életet — pórázra, fűzte mind és be­dobta a vízbe. A póráz végét egy kiálló szá­raz törzshöz kötötte. — Gyerünk tovább, ad­dig, amíg lehet. — A jó fogás izgalma ha­talmába kerítette. Az óvatosságról megfe­ledkezett. Lendült a karja, az ólmok röpí­tették a hálót. Egyszeresük megdermedt. Hátamögött roppant a haraszt, a víz tükrén megcsillant valami. Vissza Se mert nézni — sejtette, mi az; csendőrszuronyon csillant a napsugár. Az verődött vissza a vízen. — Oda a szerencsije. M még csak hagy járt, hogy majd kap érte egy pár napot — Uffti a télen, enni is adnak — de oda a jó fogás, meg a háló is. — A két csendőr oda köszön: — Adjon Isten. Lesz, ami lesz — kiemelte a hálót a vízből. Lassan megfordult. Egy szakaszvezető, meg egy próbacsendör-tizedes állt mögötte. — Adjon Isten. — No, van-e valami? — Hát — nem sok — mostanában nincs szerencsém. Kifogják előlem mások. — Ki. A pecázók. A sok rw-plopó cigány. Meg a dologkerülő szegényember. Ilyenkor, a legnagyobb dologidőben egész nap itt ül­dögélnek! Lopják a napot. Engedélyt azt az Istennek se váltanának. Oszt nekü. k gyűlik még velük a bajunk. — No, de nem tartóztatjuk fel kendet. Nem komázni jöttünk. Mutassa az enge­délyét. — Hát — nincs nálam. Reggel a nagy siet­ségben otthon felejtettem. — Nincs magának otthon se! Fogja kend a motyót. A vallatásnál minden kiderül. — Nézzék az urak — engedélyem az ... nincs. ,.. annyi pénzem sose volt együtt, hogy kiválthassam, öreg ember vagyok már én. nem tudok se aratni, se gépelni. Be se vennének már a bandába. Hát mit csinál­jak, miből éljek? — Ne jártássá a száját — hanem gye­rünk! — Akkor azt engedjék meg az urak, hogy dobhassak még egyet... — No, hadd lássuk hát. — Foghat még — gondolta a szakaszvezető, — legalább estére csinálunk egy jó halvacsorát. Rég nem et­tem, már. AZ ÖREG RÁJUK nézett, Fölmérte a tá­volságot, foga közé vette az ólmot. Megló­bálta a hálót. Kivetette, de nem a vízbe. Csörrent valami. A puska zárdugattyúján csattant a súlyos ólomnehezék. Egy rántás — és a két csendőr moccanni se bírt a háló ke_ gyetlen ölelésétől. — Büdös anyátokat!... Azt hiszitek, ki­fogtok rajtam? Nőjjetek még ahhoz! — A hálót egye fene, de a halakat nem hagyom. — Gyors mozdulattal kirántotta a pórázt : vízből, derekára kötötte, úgy ahogy i'olt, nadrágostól, halastól neki a víznek. Erőteljes csapásokkal igyekezett a túlsó part felé. — Oda biztos nem jöttök utánam! A két csendőr azt se tűi-a hirteleníbsn. mit csináljon. Bambán á‘rr‘- k e~y darabig a szakaszvezotő. az időssbb, tapasztaltabb, nagy-nehezen felocsúdott. — Hű. az anyja büdös istenit, megszökik! Puskája után kapkodott, de meg se tudta mozdítani. Nagynehezen sikerült a háló szo­rításából szabadulnia — segített társának is. — De a kakastoll! Oda a szép kakastoll! A kalapja úgy nézett ki, mintha a kutyaólból húzná Id. A sáros, iszapos hálótól meg sze­mük, szájuk tele lett. — Rászedték, még­hozzá csúnyául. Tehetetlenségébe irtózatos düh fogta pl: — nem szöksz meg előlem, piszkos kapca­betyár! VÁLLÁHOZ emelte a puskát, lőtt. Hirte­­lenében nem is célzott, de úgy látszik, vak­­iából is talált. A szökevény hirtelen alá­merült. Csak egyik kezének ujja látszott a vízből. — Nem... mégse lőttem meg... fcl­­bukkant, tovább úszik ?... — M-' az... mi van vele? Ismét aláme­rült? Mért bukdácsol? Ha eltaláltam volna, akkor véres lenne a víz! Valami baja van. Az anyja Istenségét, még belefullad- Nekünk lesz kellemetlen — kihallgatás, jegyzőkönyv, áthelyezés... ilyen vacak ügy miatt! Való­sággal azért izgult, hogy amaz elérhess- a partot. — No, ezt jól megcsináltam. Most nem tu­dom, hogy menekülök meg. — Ez foglalkoz­tatta a szökevényt is. A halak húzták a pó­rázon, kegyetlenül húzták lefelé. Milyen hü­lyeséget csinált. Derekára kötötte. — Tud­hatta volna, hogy a halak nem arra mennek, merre ő szeretné. Itt a vízben ők az erőseb­bek. Más megoldás nincs. m:g kell oldani a zsi-eget. Menjenek, csak ő .negmcneküliön. Elengedte magát. Érezte, a feje is víz alatt van. Csak kilátszó balkezének ujjait melen­gette még az éltető napsugá . Lőttek... — csak nem...? Jobbkezével megpróbálta megoldani a zsineget. Nerr D került. Kutyám l ráhurkolódott. — Elszakítana — végső két­ségbeesésben megragadta mindkét herével, összeszedte maradék erejét: pattanás és — szabadok voltak. Ö is, a halak is. Ivott egu kis vizet, de ilyen izgalmak után csak jót tett. Megkönnyebbülve vidáman úszód a part fele. Kimászott a vízből sebes lé lek­kel eltűnt a part menti suhángosban. Meg­menekült, de se hal, se háló. Egye fene, maid csinálunk másikat. A KÉT CSENDŐR egy darabig, búmész kodott. aztán vállukm vették a puskát és katonás léptekkel távoztak. A hálót is ott­hagyták. A tört;lilékről meg hallgatlak, mint a csuka.............

Next

/
Thumbnails
Contents