Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-28 / 74. szám

T FEIS YKÉPEZOGEPPEL a karcagi Lenin Termelőszövetkezetben — Nézzenek körűi az elv­­társak. Egyik traktor a má­sikat követi. Ez kell a kar­cagi földeknek, a gép és mógegyszar a gép. Látják, — ameddig a szem ellát min­den a miénk. Kár, hogy a fényképezőgép nem tudja mindezt megmutatni. Film­felvevő kellene ide. Akkor mindenki megértené, miért, tartunk mi ki a szövetkezés mellett. Nemcsak hisszük, hanem tudjuk is, hogy a nagyüzemi gazdálkodás a jö­vő. Hogy hónaiét tudjuk, hát tapasztalatból. Ebben az év­ben 7.000 holdon gazdálko­dunk és ehhez a területhez már négyszázötvenen va­gyunk. Hogy kik? Volt ku­bikosok, agrárproletárok, — középparasztok dolgoznak itt a legnagyobb egyetértésben, — mondja Oláh János üzem­egység vezető. Itt ezen a képen a Lenin Tsz tagjai a cukorrépát rakják le a gépkocsiról. — Nem, nem történt félre­értés, tényleg a cukorrépát — Igaz, egy kicsit furcsa, hogy most tavasszal került erre sor, Furcsa, de ért­hető. A karcagi Április 4. Tsz feloszlott az októberi 23-i ellenforradalmi események következtében. A tagok je­lentős része azóta már a Le­nin Termelőszövetkezetben dolgozik. Igen ám, csakhogy az Április 4. Tsz a nagy — zűrzavarban nem szedte fel a cukorrépát. Most a Lenin Tsz tagjai felszedik és elad­ják. 40 súlyvagonnyi meny­­■nyiséget szállítanak a Sóstó- Görögszállási Szeszgyárnak. Csak Bártfai Sándor bácsi, a szövetkezet elnöke a meg­mondhatója annak, hogyan jutott eszükbe ilyen ötletes módon értékesíteni a már — pusztulásra ítélt cukorrépát. Bártfai Sándorról túlzás nél­kül elmondhatja az ember, bogy egy tudós, kereskedő, diplomata, ezermester veszett el benne. Illetőleg dehogy is veszett el. Képességeit nagy­szerűen fel tudja használni a Lenin Tsz. Hogy mást ne mondjunk, az elmúlt évben 64 forint volt minden mun­kaegység értéke. Ebben az évben még többre számíta­nak. Igen, többre számítanak, méghozzá joggal. Növekedett a gazdaság földterülete, — megszaporodott a tagok szá­ma és az állatállományban is jelentős változás történt. És most jól figyeljenek mind a termelőszövetkezetek, mind az állattartó gazdák. Irigy­kedni nem szabad. A Lenin TSZ-nek most, március vé­gén, széna és abraktakar­mány feleslege van. El is ad­nak belőle. Pedig van ám jó­szág: 1200 sertés, 165 anyako­ca, ebből 50 mangalica, ötven comval, 770 birka és több­száz szarvasmarha. Szóval el­mondhatjuk. hogy a Lenin Tsz nemcsak 7000 holdas, ha­nem kiválóan felszerelt nagy­üzem a szó teljes értelmében. Itt van ez a DT-417-es lánc talpas. A gép sajátjuk. — Az idén vásárol­ták. Lehet, — hogy jól jár­nak vele, de az is lehet, hogy jövőre már el­adják. Annyi bizonyos, hogy ha a Lenin Tsz tagjai azt látják, hogy nem kifizető saját gépeket üzemeltetni. — gyorsan túladnak rajta. A jószág meg­hálálja a gon­doskodást. — Nem szabad sajnálni a fá­radtságot. Leg­fontosabb a jó takarmányo­zás és a tiszta­ság. Igen, igen — Sok dolog van velük és az embernek kevés a sza­badideje, — mondogatja Orosz József, a Lenin Tsz — egyik jószág­gondozója és közben nagv gonddal fésül­­geti az egyik riskát. Ö így szokta. A te­henészeten — meg is látszik a keze mun­kája. — Ne higyje ám azt senki, — hogy most csak a fényképezés kedvéért fé­sül. — ó minden nap így csi­nálja. Ahol ilyen tagok van­nak, ott nem csoda, hogy gazdag a szövetkezet. Fotó: Csikós Szöveg; Szekulity Moszkva ufcáin megjelent a „Volga“ Március 8-án a szovjet fő­város utcáin megjelent az új gyártmányú „Volga” személy­­gépkocsi. Az új kocsikat a moszkvai taxivállalat kapja. A „Volga” ugyanoly an osz­tályú ötszemélyes autó, mint a Pobeda, de az utóbbival szemben sok az előnye. A „Volga” motorja négyhenge­res, 70 lóerős. Karosszériáját is tökéletesítették, növelték rajta az üvegezett felületet 100 kilométerenkint 12—12,5 liter benzint fogyaszt. Az idén a gorkiji autógyár­ból többezer „Volga” kerül ki. MEHES GYÖRGY esémániRcáL halandón regény (28.) De valóban, igazi rablóknak való hely ez a Zsiványka. Ilyen erdőben még sose jártam. Mégcsak nem is álmod­­tam, hogy ilyesmi létezik. Méteres zuzmószakáll lógott a fákról, valahol patak bujkált, de ml csak a csörgedezését hallottuk s akkora páfrányok hajladoztak a csapás két oldalán, mint egy-egy pávától! Egyszer csak megállt apa s intett: — Psszt! Furcsa ugató hang volt. Tán a nyomunkban vannak, kutyákkal üldöznek? Nem, apa nem nyugtalankodik, hanem int, hogy csöndesen kövessük. Úgy lépkedünk, hogy a legkisebb ágacska se reccsenjen a talpunk alatt. Feketén vesznek körül a fák, orrunkban érésük a rothadó levelek keserű illatát. Vajon hány millió levél hull le egy évben a Zsiványka fáiról? Azt hiszem ezt még a szám tan tanárunk se tudná kiszámítani. Apa széthai tógát ja az óriási páfrányleveleket, le­ereszti hátáról a zsákot s még mindig nagyon vigyázva, nehogy zajt üssön, a földre helyezi. Mi is melléje a magunk csomagját. Apa int s látom, hogy szikrázik a szeme a jókedvű izgalomtól. — Özek..: — suttogja —, meglessük őket::. Hej, ha most volna puskánk, őzbőr-ruhát szerezhet­nénk magunknak, mint a híres vadnyugati trapperek. Érdekes lenne, mikor valódi vadnyugati őzbőr-ruhában mennék a2 iskolába. Apa térdre ereszkedik és úgy kezd kúszni a páfrá­­nyosban. Mi, Tatár mérnökkel utánozzuk minden mozdu­latát. Kis tisztás szegélyére érünk. Ott varrnak az őzek. Előszói* alig látjuk őket, úgy belevesznek az érett fü selymes csillogásába. Sose láttam még ilyen kövér, magas füvet. Szinte úszni lehetne benne. Az őzeknek is csak a feje látszik ki. Hol itt, hol ott buk­kannak fel s furcsa, kurta makogással szólingatják egymást. Most azonban, mintha mutogatni akarnák magukat, a tisztás kopárabb felébe vonulnak. Egymásután bukkan­nak elé a mély fűből Lehetnek vagy tizenöten, de nehéz megszámolni őket. mert folyton mozognak. Nem is sejtik, hogy emberszemek lesik őket. Néhányan legelésznek, az egyik lehever az árnyékban és kecsesen feltartja fejét. Fekete orrocskái a nedvesen csillog s a ®eme még feketébb Nehány őzgida cicázva szaladgál, kergetőzik a fűben. Oly kedveseit, finomak, elnézném őket estig. Ezeket akartam én lelőni? Vigye el az ördög az összes vadnyugati trappereket az őzbőr-ruhá jukkái együtt! Jó lesz nekem a közönséges háziszőttes is, vagy amit a boltiban vásárolunk. Hirtelen megmerevedik valamennyi őz. Valamelyi­kük tán vészjelet adott? Ha adott is, mi nem vettük észre. Semmit se hallunk, egyikünk se mozdult, még a lélegze­tünket is visszafojtjuk. Szobormereven állnak, aztán, mintha villám csapott volna le, eltramodnak. Már nem is látunk csak néhány megvillanó barna meg fehér foltot s fülünkbe dobol az apró paták távolodó dobogása, levélzörgés, ágak recsegése. Menekül a csorda. Fel akarok állni, de apa int: várják. Várok tehát. Hogy mire, magam sem tudom. Lassan, lassan, nagyon óvatosan szétnyílik az egyik oldalvást fekvő bokor. Hosszú orr..: élesen villogó szemek... fehéren vilá­gít a mellénye... Róka. Ettől riadtak meg az őzek. A róka vár néhány pillanatot, mikor látja, hogy az özek elszeleltek, egészen kibúvik a bokorból és felkapott orral körülszimatol. Hatalmas állat. Bár ilyenkor nyáron vedlőben van, de a farka most is leng, akár egy győzelmi zászló. Pedig vereséget szenvedett, a remélt pecsenye elinalt. Róka komát azonban nem olyan fából faragták, hogy egy-kettő feladja a küzdelmet. Ide-oda szimatol a tisztáson, ki tudja milyen üzeneteket, izgató állatokat fog fel érzékeny orra, talán még azt is .kiolvassa” szimatává! hogy tegnap éjszaka vaddisznók túrtak ezen a helyen, aztán menyét szaladt keresztül a réten s csak aztán jöttek az őzek. Mindebből mi semmit sem érzünk meg, a mi szag­lásunk eltompult, de a róka, akár a vadászkutya, mindent tud. így mondja apa. Hát ha ez igaz is lehet, de a legfontosabbat, bennün­ket nem érez meg. Úgy viselkedik, mint aki tökéletesen egyedül van. Egy darabig még ott szimatol a tisztáson, aztán eltűnik a túloldalon, az elszáguldott őzek nyomában. Úgy látszik, azt reméli, hogy egyszer majd beéri őket. Ml is átvágunk a tisztáson, követjük a hegynek csa­varodó ösvényt s már jól benn vagyunk az estében, mikor elérjük célunkat. Éz a cél: Tudor bácsinak, az erdésznek a háza. Lungu Tudor apának a legjobb barátja Hogy mi­lyen ember? Minálunk odahaza, ha valamire azt akartuk mondani, nagyon nagyra nőtt, akkor nem azt mondtuk róla, hogy akkora, mint egy torony, hanem azt, hogy tán még Lungu Tudor bácsinál is magasabb. Erősebbnek azon­ban senkit sem neveztünk nála, mert Lungu Tudor bácsi rettenetes erejéről mesés hírek keringtek a családban. ö H = I = R = E = K A nap kél: 5.32 h-kor, nyugszik: 13.08 h-kor. A hold kél: 3.56 h-kocr, nyugszik: 15.28 h-kor. — A legutóbbi összesítés szerint 223 termelőszövetkezet működik megyerikben. Több mint tizennégyezer család 17.649 taggal közel 202 ezer hold földön gazdálkodik. — Az Újpesti Cérnagyár dolgozóinak jó munkája nyo­mán rövidesen megszűnik a cérnahiány. A második ne­gyedévben a gyár több mint másfélszer annyi varrócérnát szállít a kereskedelemnek, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A közeljövőben pedig már minden szín­árnyalatban, 1.70 forintos ár­ban kapható lesz a régen várt nyloncéma. — Az amerikai hadsereg tízezer újoncán a katonai or­vosi szolgálat új szérumot próbál ki nátha ellen. Elő­ször 300 katonán végeztek kísérletet, ezek 90 százaléka meggyógyult. Ha a kísérletek eredményesnek bizonyulnak, a szérumot sorozatban fogják gyártani és forgalomba is hozzák. — Kormányunk ismét lehe­tőséget biztosít a tsz-tagok la­kásépítkezésére. Egy-egy tag 18 ezer forint hitelt kaphat erre a célra. Az igényt köz­vetlenül a tsz-eknél kell be­nyújtani. — Január 1. óta a gépállo­mások 81335 normálholdat munkáltaik meg. Mint a gép­javításban megyei viszony­latban — a turkeveiek ve­zetnek. Eddig 6617 normál­hold traktormunkát végez­téit. — A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa a gyűlések és fel­vonulások ideiglenes enge­délyhez kötéséről szóló 1956. évi 30. számú törvényerejű rendelet hatályát 1957 július 30-ig meghosszabbította. A meghosszabbításról intézke­dő törvényerejű rendelet 1957 március 31-én lép ha­tályba. — Az MSZMP jászberényi városi bizottsága 26-án dél­után megbeszélésre hívta össze a volt MDP tag peda­gógusokat. Sok kérdést tisz­táztak, amik eddig nyugta­lanították a nevelőket. — Jászárokszálláson, Jász­­jákóhalmán és Jászberény­ben április 4-én leplezik le az ellenforradalmi elemen által lerombolt s azóta újjá­épített szovjet emlékműve­ket. — A szolnoki 901-es TtlZÉP telep ez évben már közel 500 köbméter épületanyagot adott él. fl D mianieti rádió műsora CSÜTÖRTÖK: Hírek. — Beszélgetés egy egyéni pa­raszttal — A kisiparosok terveiből. — A szolnoki járás pártszerveinek életéből. — Kulturális híradó. — Hírek. — Népdalgyűjtés a Jászság­ban. — Bemutatjuk Nagy István szobrászművészt---------------^ ---------­TAVASZI SÉTA a TUba tutitián Tavasz, szerelem, napfény, kibontakozás... de sokat is vártunk rád! Sóvárogva les­tünk téged és vártuk, hogy bekopogtatsz ablakunkon. — Azt hittük már, hogy a tél beálltával megfagy az embe­rek ereiben a vér is, leáll az életet jelentő munka. A zord időkben — ha lassan is —, de az élet folyt tovább, re­ményt hintve azok közé, akik már semmiben és sen­kiben sem bíztak. Aztán, mint Tiszán a jég, olvadozni kezdett az elzár­kózott emberi szíveket kö­rül fogó, hideg hópáncé! A tavaszi napfény olvaszthatta a bizalmatlanság légkörét és most, amikor már átléptük a tavaszt jelentő mesgyét, felejtsük el a rosszat, a régit és nézzünk bizakodással a jövő elé. Sétálok a tavaszi Tisza­­partan, gyönyörködöm a sok tarkaságban. Az eszményi napsütésben a legkisebbek hancúroznak. A szemközti bölcsődéből kis csemetéket vezetnek át fehérköppenyes óvó-nénik. Ápolják, dédelge­tik őket, míg a szülők dol­goznak. Kipirult arcú lds­­lánykák tépdesik a frissen kibújt zöld füvet. Nem sír egyik sem, önfeledten ját­szadoznak De nemcsak gyermekeket láthatunk itt, hanem koro­sabb néniket is. Melengetik öreg, fájós csontjaikat. Na­poznák, olvasnak. Kellenek is az Ilyen nyugodt órák. A parton gimnazista fiúk torna-órát tartanak. Futnak fel a hídig és vissza a Tisza Szállóig. Jobb a friss levee'' mint a tornaterem. Az egyik pádon két fiatal üldögél: egy fiú és egy lány. Egészen fiatalok. Teljesen kikapcsolták magukat a kör­nyezetből. Lépteim dobogása sem riasztja meg őket. Igenj Nagyon szép és erős az első szerelem. Tovább megyek. Odébb faluról jött házaspár fo­gyasztja ebédjét (?). A sok gyaloglás, bevásárlás után jóllesik leülni és enni vala­mit. Ilyenkor a napsugaras Tisza-part kellemesebb, mint valami sötét étterem. Lüktet az élet, a parikort szépítik. A bokrok alól kige­reblyézik a megbámult fa­leveleket A rügybe szökő fák is emelik a tavasz tarka harmóniáját. A Tisza Szálló kerthelyiségében még nincs itt a tavaszi-nyári szezon. Az asztalok és székek egy­más hegyen-hátán vannak. De már itt is készülődnek, salakkal töltik fél az utat. Reméljük, hamarosan sok kellemes órát tölthetünk él itt is. Megkönnyebbülés az em­bernek, ha a szem ezeket látja Mindenütt, bármerre is menjünk, a tavaszt hir­dető jelekbe ütközünk. — Űjább erőt és életkedvet ád egy ilyen tavaszi séta. müller -S Április elsején megjelenik az új Szolnok megyei hetilap, a \ ZAGYVA AZ ELSŐ SZÄM TARTALMÁBÓL: Szabó yoltam a négus országában. Csoda a splrituszos üvegben. Retegí Fridolin önarcképe. Wckcrlc és a pápa, Művészek papucsban. A furfangos diák sirversc. m,.stb. stb • Ára 1 Ft. Megjelenik minden hétfőn Kapható minden postahivatalban és újságárusnál

Next

/
Thumbnails
Contents