Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-26 / 72. szám

AKKOR IS, HA LELÖVIK ... Még le sem szállt Budapest ; itcáira a lerombolt, szétlőtt Spületek pora, sőt a kiégett tetők üszkös hamui alőí a ''elszálló füst emlékeztette az j teákon hömpölygő ember­­áradatot az ellenforradalom sötét napjaira, amikor az KM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői és műszaki dolgozói a romok között mértek, terveztek, gon­dolkoztak, hogy minél előbb meleg otthont tudjanak biz­tosítani a nedves, sötét pin­cékben meghúzódó kárt szen­vedett családoknak. így indult november vé­gén az építőipar új élete és ezekhez a körülményekhez a sötét mélységből mellék-zörej is vegyült. A bujkáló ellenforradal* mórok meg akarták felemlíteni az építeni akarókat. Azzal fe­­. nyegettek, hogy aki dolgozni mer, azt még az állványról is lelövik. Pár hónap múltával bebi­­. zonyosodott, hogy nem azt < lőtték le, aki az állványon ■ dolgozott, hanem az lett ár­­j talmatlan, aki ezt a rémhírt ■ i erjesztette. A megfélemlítés *. eUenére is megjelentek az < Ullői-űton a szolnoki és a •- íászberényi építőmunkások, * Utánuk a vállalat üvegező részlegei. A november, de­• cember eleji hideg, csípős : szélnek útját álltáik, beüve­­: gezték az ablakokat és ajtó­­í kát és a rideg szoba levegője-aeüyett melegebbé tették az - otthonokat. A vállalatnak nagyjából az üllöi-út és környéke, vala­­( mint a VIII. kerület Vendég­­látódpari V. éttermei és kávé­­] házai voltak kijelölve helyre­­. állításra; E területen belül nem azt nézték a vállalat és ; a munka vezetői, hogy kik i lakják az épületet, hanem < azt, hogy kinek szükségesebb 1 és hogy minél hamarabb lak­­í hatóvá tegyék a megrongált : iák ásókat; Az üvegező rész­­f leg után következtek külöm- i böző szak- és segédipari í részlegek is, akik gondoskodtak a vix,­­gáz ellátásról és a világításról. Llska Dezső, Varga Mihály és Szalisznyó Lajos üvegezők mostoha kö­rülmények között hihetetlen gyorsasággal a polgári lako­sok segítségévéi rövid idő alatt 6700 négyzetméter üve­gezést munkát végeztek el. Ilyen körülmények között köszöntött be a januári és februári hideg. havas idő­szak. Az ellenforradalom napjaiban Szolnokon is szü­netelt az építőmumka és tra­gikusnak látszott a folyó évi munkaellátottság. A vállalat vezetői időt, fáradságot nem kímélve igyekeztek minden lehetőséget kihasználni, hogy különösen a szobafestő és mázoló részleg. — amely a téli hónapokban ritkán szo­kott dolgozni —, munkateret kaphasson. A Pannónia, a Deák-étterem, a Bodó-kávé­­ház megmaradt freskói, művészi mennye­zeti és falmintái azt diktálták a vállalat vezetőségnek, hogy ezek helyreállítására legjobb dolgozóit kell küldeni. Nem szabad engednie, hogy Szűcs József, Horváth István, Sza­­mosvári Sándor művészi ügyességű festők munka hiá­nyában tétlenkedjenek. Természetes, hogy a köz­épületek mellett a munka fo­lyamatosságának biztosítása érdekében — a környező épületekben — a rászorulók szobafestő és mázolói mun­káit is elvégezték. A vállalat dolgozóinak lelkes készségén született újjá a Práter-utcai lakás, a Bodó-kávéház, a Szimpla-kávéház, a Leonardo da Vinci-utca 33. és 43. sz. épület, valamint igen sok megrongált és égnek meredő gerenda, foszlányokba szen­vedő tetőszerkezet. A jász­berényi részleg dolgozói Bi­­rinyi József kubikos-brigád­dal az élén — a veszélyes törmelék- és hó alól szinte kézzel kaparták ki az albán export gépeket és tették használhatóvá a népgazdaság számára. Sárközi András kőműves brigádjának külön köszönet azért a veszélyes ós fáradsá­gos munkájáért, amellyel a belőtt nyílásokat befalazta és a romos lakószobákat rövid idő alatt helyreállította. Gulyás rákóczifalvai ács­brigád a szétlőtt, leégett tető­­szerkezeteket — dacolva a hideg, csípős téli széllel. — veszélyes körülmények között állította helyre. Mihályi János az éttermek különleges mozaikpadló bur­kolását, valamint csempézést odaadó szeretettel, igen szép minőségi munkával készí­tette el. Nagy János jászberényi építésvezető az Ullői-út 64., a Práter-, valamint a Leonardo da Vinci-utcai lakásokat rö­vid idő alatt lakhatóvá ala­kította és azoknak lakói már el is felejtették az ellenfor­radalmi nehéz napokat. KÓSA LAJOS rákócziíal­­vai építésvezetőnek köszön­hető. hogy a Bodó-étterem­­ben és a Szimpla-kávéházban ma már a szórakozást vágyó dolgozók igaz örömmel ta­pasztalhatják, hogy van a magyar népben alkotó erő, van harckészség a nehézség leküzdésére akkor, amikor egy boldogabb, szebb szo­cialista magyar jövő kibon­takozását látják. A vállalat Munkástanácsa és igazgatója ezúton mond köszönetét az ott dolgozó műszaki és fizikai dolgozók­nak lelkes, odaadó, harcos munkájukért, amellyel kiér­demelték Budapest sokat szenvedett lakossága hálá­ját is. I.ASZLO .tAnos igazgató Felhívás! Közöljük az őröltető felek" kel, hogy a Karcagi Villany­malom, a jászárokszállási, jászladányi és tószegi mal­mok április l-én egy hó­napos NAGY JAVÍTÁSI munkákra LEÁLLNAK. — Kérjük, hogy a leállás előtt vám- csere szükség­letüket beszerezni szíves­kedjenek. Szolnok megyei Malomipari Egyesülés Tö­­rökszentmiklós. ............—......a—————— .............................................................................. Hétköznapi történetek visszavennétek-e még? Nem panaszkodhat­tak munkanélküliség miatt a karcagi Béke Tsz földmérői a kö­zelmúltban. Maguk sem gondolták, meny­nyi munkájuk adó­dik. Azt hitték, kije­lölik a közös parcel­lát, s azután szépen, sorjában kimérve a kilépők földjét, befe­jezik tevékenységü­ket. Először így történt. Mindenkinek kijelöl­ték a földjét, s már indultak volna haza, amikor az egyik pa­rasztember feltolta kucsmáját a feje búbjára, s zavarával küzködve megkér­dezte: — Elnök elvtárs, Mindjárt akadt két­­három követője s mi­vel a válasz igenlő volt, újból tellett kezdeni az egész föld­mérést, megtoldani a közöst a visszatértek területével, s a kilé­pők parcelláit újból méricskélni. A földmérők moso­lyogtak a fordulaton, jókedvűen újból ne­kiláttak a munkának. Igenám, de mire be­fejezték, ismét akadt néhány ember, aki közben gondos szám­vetést csinált, s a mérleg a tsz javára billent. Nosza, több se kellett nekik, ők is megkérdezték az el­nököt: — Visszav ennétek-e még? Mikor aztán jóné­­hányszor megismétlő­dött ez az eset, a tsz­­elnök megjegyezte: — A nazarémisát, ennyi földet még 45- ben sem mértünk. * Az egyik mezőtúri szövetkezetből kilé­pett parasztemberrel beszélgetett a tanács kiküldötte. — Meg tudná-e mondani, hogy miért lépett ki a tsz-ből? — Azért, hogy ki­toljak velük — mo­soly odött el a paraszt­­ember. — Mert tudja, elvtárs, engem már hatszor akartak ki­zárni a tsz-ből, de egyszer sem sikerült nekik. Nem sikerült, mert ha én egyszer kinyitom a szám .,. Úgy is hívnak engem, hogy a „nagypofájú Lázár”. Ha így teres, mindenki útbaigazít­ja. Szóval, most nem akartak kizárni, de gondoltam, kitolok velük..; — S biztos benne, hogy nagyobb lesz így a jövedelme? Nem sajátmagával tolt ki véletlenül? — Hogy mondja? Saját magammal tol­tam ki? Erre nem is gondoltam, de lehet­séges, nagyon is le­hetséges ... — sibé — Könnyű a férfit becsapni... MÉHES GYÖRGY Mari néni és Imre bácsi év­tizedek óta morzsolgatták együtt boldog házasságban az esitendőket. Civakodás, han­­k gosabb szóváltás igen ritka I volt, de az utolsó szót rend­­f szerint Mari néni mondta | ki. A megváltozhatatlan dön­­; lésekbe évek során Imre bá­csi szépen belenyugodott; *— Csak igen ritkán egy-egy Sngvásárláskoor lázadt fel az asszonyuralom ellen. Ilyen­kor az elfolytott férfiakarat minden asztali.-erő erejét, — ántíkrisztusakkal bőségesen megtűzdelt hangorkánját be­levitte a lázadásba, de si­kertelenül. Ez a szinte min­dent elsöprő férfiindulat is megtört. Mari néni szikla­szilárd elhatározásén, mint hullámtörő gáton a bősz ten­gerár; Imre bácsi ugyanis a ké­szen vásárolt ingekért ra­jongott. Kedvtelve nézegette a kirakatokban a különböző mintájú ingeket. Számtalan­szor kihangsúlyozta a bol­tokban kapható ingek elő­nyét a szomszédasszony ál­tal varrtakkal szemben. A bolti ingek nyakának szabása* kitűnő, a háta kényelmes, az ujjhossza is éppen megfelelő, míg a szomszédasszony ké­szítette ing nyaka kaisza. a háta szűk, kézelője kilóg a kabátujjából, egy szóval na­gyon otromba tákolmány, az ingek toraszülötte; Ha vásárol anyagból ké­szült Is az ing — vallott» Ma­ri néni —, < -Vt még lehet jószabásií, kényelmes. Nagy előnye, hogy pőtgallért és ké­zelőt is lehet varratni és a maradék az ing későbbi hiá­nyosságok eltüntetésére, fol­tozáshoz felhasználható. Mi* vei Mari néni akarata való­sult meg rendszeresen, Im­re bácsi évek óta a szom­szédasszony remekműveiben járt; Mostanában ismét esedé­kessé vált egy új ing beszer­zése. Mari néni el akarta ke­rülni az ebből adódó családi jelenetet és ezért cselhez fo­lyamodott. Titoikban megvá­sárolta az ingnekvaló anyagot és átvitte a szomszédasszony­hoz az Imre bácsinak tetsző régi inggel együtt, hogy pon­tosan olyan legyen a szabás, mint a minta. A varrónő is­merte Imre bácsinak a bolti ingdc iránt táplált vágyát, kifejtette egy javításra váró ingből a B ..; i Fehérnemű­­gyár címkéjét és belevarrta az új ing nyakába. (Sértődés ne essék, az ing dicsőségére vál­hatott volna a gyárnak is és a jó ügy érdekében elkövetett ártatlan csalás kivételesen ne minősíttessék cégfoitorlásnak.) Mari néni az új inget szé­pen kivasalta, összehajtogat­ta, meg is tűzögette gombos­tűvel is és begöngyölte az Ál­lami Áruház csomagolópapír­jába. így várta az ing az asz­talra készítve Imre bácsi ha­zatérését. GyemnnTn C6L Kalandos regény (26.) De nincs is ennek ám párja! Melyik dunnás agyban esik ilyen kényelmes fekvés? Ha az ember elfáradt, csak beleugrdk és máris olyan fürge, akár a pisztráng. Mióta csak az eszemet tudom, örökké bolondultam a vízért s ha egyszer fürödni mentem, ugyan várhattak haza. Most is ellubickoltam volna, akár estig is, de apa észnetérített. Nem is kunyeráltam, mint máskor, hogy csak még egy félórát hagyjanak. h$hem engedelmesen kimász­tam a partra. Apa addigra bugyorba kötötte a holminkat és a ke­zembe nyomta. — Át tudsz úszni ezzel? Elbirod? Megemeltem. Hát bizony elég nehéz volt, de azért csak legyintettem: — Miért ne bírnám? Ha ő áthozza a nehéz, élelmiszerrel tömött hátizsá­kot, én ne bírjak ezzel a ruhacsomóval? Aztán a víz közepén elkapott a sodrás. Balkezem­ben, a fejem fölé tartottam a ruhacsomót, a jobbommal és két lábammal teljes erővel dolgoztam, de így is — leg­alábbis úgy éreztem — kényére-kedvére forgatott, sodort a víz. Szívem szerint kiáltottam volna egyet apa után, persze, nem hogy rögtön segítsen, csali a ruhacsomagtól szerettem volna, bár egy percre megszabadulni. Úgy érez­tem, hogy mindjárt elejtem s én magam is alámerülök. De ez a gyengeség csak pár pillanatig tartott. Úgy tudom, a sportolók holtpontnak nevezik s ha van az em­berben elegendő akarat és leküzdi, akkor a többi már vígan megy. A ház ura amikor belépett, első pillantása az asztalon lé­vő csomagon akadt meg. Kí­váncsian bontotta ki a papírt s megpillantva az ing nyakán a gvári jelzést, cuppanós csó­­kott nyomott Mari néni mo­solygó arcára. Mari néni pedig elfordult és jóleső érzéssel állapította meg: milyen könnyű a férfit becsapni, csak érteni kell a módját. Agár Erre gondoltam, kiprüszköltem a vizet s csakazértis úsztam tovább. S tényleg, már nem volt olyan nehéz a csomag, a karom, lábam se zsibbadt, egész vidáman úsztam. Egyenes vonalban akartam átszelni a folyót, de jó­val, majdnem kétszáz méterrel lejjebb éi*tem partot. Mindegy! Azért mégiscsak sikerült és a fürdő is egé­szen felfrissített, csak éppen egy kicsikét lihegtem. De most nem volt idő pihenni! Magunkra kapkodtuk a ruhát 6 nekivágtunk ismét az útnak. Alig tíz perc múlva már megint éppen olyan melegünk volt, úgy izzadtunk, mintha sose fürödtünk volna. A város felől nagyon halkan még hallottuk a déli harangozást, mikorra felértünk a hegyre. Nagyapó el­tűnt, semerre se láttuk, de Tatár mérnök ott ült a legöre MagTRF kulturális küldöttség érkezett Moszkvába Moszkva (MTI). A TASZSZ jelentése szerint a Szovjet Kulturálisügyi Minisztérium meghívására vasárnap magyar kulturális küldöttség érkezeit Moszkvába. A kül­döttséget Péter János, a kullúrknpcsulatok intézetének el­nöke vezeti. A küldöttség részt vesz az 1957. évi szovjet—magyar kulturális együttműködési terv kidolgozásával foglalkozó vegyesbizottság munkájában. Ma cm i I ht n nyi la tkosa I a a herma fiai értekezletről Castle Harbour (MTI). Az AFP jelentése szerint Mac­millan az angol—amerikai megbeszélések után adott sajtóértekezletén azt mondot­ta, hogy a bermudai értekez­­le* teljes sikert hozott. Bár a brit miniszterelnök beismerte, hogy egyes pontok megoldat­lanok maradtak. ..Az a tény, hogy a megbe­szélések Nagy-Britanniára és az Egyesült Államokra szorít­koztak, egyáltalán nem je­lenti azt, — mondotta Mac­mJlan —, hogy a hármas egyetértés kétoldalúvá vált, mert Franciaország életbevá­góan fontos szerepet játszik a \yugati rendszerben. — Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megállapo­dott a Közép-Keleten mind a közvetlen, mind a távolabbi jövőben folytatandó politiká­ban — folytatta Macmillan. •— Most reméljük, bogy Nasszer alkalmazkodni fog az Egye­sült Nemzetek határozatainak betűjéhez cs szelleméhez.” . ■ ■ « * -■ Külföldi HÍREK BERLIN (MTI). A Béke VI- iágianács Irodája március 30- án és április l-én Berlinben ülésszakot tart — közli a TASZSZ. Az ülésszak a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit tárgyalja meg. * KAIRÓ (MTI). A Tanjug je­lentése szerint Nasszer elnök szombaton estebédet adott Szvetozar Vukmanovicsnak, a Jugoszláv Szövetségi Végre­hajtótanács Egyiptomban ven­dégeskedő alelnökének tiszte­letére, aki gazdasági tárgya­­’ásofcat folytat Egyiptomban. A vacsora rendkívül szívélyes légkörben folyt le. Vukmano­­vics alelnök ezúttal adta át Nasszer elnöknek Tito elnök ajándékait. * PÁRIZS (MTI). Az AFP a középteleti hírügynökségre hivatkozással gyors hírben jelenti, hogy Nasszer elnök és Hammarskjöld között teljes megállapodás jött létre a Szuczi-csatomán folyó hajó­zásról. * BRIONI (MTI). Mint aT«n­­|ug jelenti, Joszip Broz Tito köztársasági elnök Brioniban fogadta a Jugoszláviában tar­tózkodó szovjet nők küldött­ségét. Tito elnök több mint egy órát beszélgetett a kül­döttség tagiaival. A szovjet nőkiiildöttséget elkísérték Brioniiba a Jugoszláv Nőegy­let vezetői i®. Figyelem! ® Figyelem! m Felhívjuk a TSZ-ek és egyéni termelők figyelmét, Ujj hogy tavaszi MŰTRÁGYA, valamint VETÖ-rjji MAG szükségletüket mosl szerezzék be. Ugyan­ból csak beszerezhetik mezőgazdasági KIS GÉP 151 szükségletüket és SZERSZÁMAIKAT: a karca-151 gi Földművesszövetkezet szaküzleteibcn. ®. 0 ® ® ® ® ® ® ® ® gebb körtefa alatt, a kőpadon és elrévedezett a semmibe. Két karja ernyedten lógott le, a háta is megrokkant, az arcán erőtlenség látszott. Vajon hány éves lehet ez az ember? Legalább ötven vagy még annál is sokkal több. Pedig mostanáig legfeljebb negyvennek gondoltam. Csöndben jöttünk fölfelé az ösvé­nyen, és Tatár csak akkor kapta fel a fejét, mikor rá­köszöntünk. Egy pillanatra összerándult az arca, aztán meg­ismerte a hangomat. Nem kérdezett semmit, csak megrázta a kezünket. Apa intett. En elővettem a hátizsák külső zsebéből a szemüveget. — Tessék. A mérnöknek felderült az arca, amint megérezte ujjai között a fémtokot. — Szemüveg! — kiáltotta s majdnem reszketett a hangja. Sietve kivette, felrakta — s ekkor következett be az a különös változás, amiről már beszéltem. Igen, csak így mondhatom: megfiatalodott. Min*ha letöröltek; volna az arcáról tíz-tizenöt évet. Hisz ez a Ta­tár mérnök nem lehet több harmincötnél! — gondoltam magamban. Kihúzta magát, mosolygott, keményen megfeszült az álla, s megnézett bennünket alaposan, tetőtől talpig, mint­ha most látna először, s valahogy így is volt, hisz eddig nagyobbrészt csak homályos árnyékként imibolyogtunk előtte. Megint mosolygott. — Mintha véget nem éré ködfelhőből kerültem volna ki. Megint ember vagyok. Most már nem félek attól, ami következik. Nagyon rokonszenves volt hirtelen lesült arcával, viharvert, felgyűrt ujjú ingében. Aprólékosan el kellett mesélnünk mindent. Nem köszönt semmit, nem hálálkodott, de amikor felkeltünk, hogy bemenjünk nagyapó házikójába, mellem lépett és átölelte a vállárnál Nem hazudok, megmondom őszintén: jól esett. Aztán nemsokára előjött nagyapó is, ebédet készí­tettünk, mi is segítettünk neki, alaposan jóllaktunk, de akikor nekem már koppant le a szemem az álmosságtól. Úgy félfüUel még hallottam, hogy apa meg Tatár mér­nök valamiféle útiterv fölött vitáznak nagyapával, tud­tam. hogy most nekem ís ott kellene ülnöm közöltük, hisz már nem vagyok gyermek, hanoin egyenrangú társuk a veszedelmekben, de sebogvsern birtam magammal. A szemem lecsukódott és csak arra ébredtem fel, hogy apa erősen rázza a két vállamat. Azt hittem, alig néhány pilla­natot aludtam, s csak amikor magamhoz tértem, derült ki, hogy átaludtam az egész délutánt, az estét és éjszakát. Tizennégy órát aludtam egyfolytában! Mégis azt hittem, egy másodperc volt az egész. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents