Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-24 / 71. szám

A UvurndékGAZDA- ROVATA

Őszi gabonafélék fejtrágyázása

A kenyérgabona és egyéb őszi kalászosak terméshozamát nagymértékben tudjuk emelni a tavaszi fej trágyázások elvégzésével. A fejtrágyázást a növényi élet megindulásakor, kora tavasszal kel végezni, vagyis ezekben a napokban. A növények a fejlődésük kezdetén adott tápanyagok hatáséira erős gyökérrendszert fejlesztenek és erőteljes fejlődésnek indulnak.

A fej trágyázást nemcsak a gyenge, hanem a jól áttelelt, megerősödött őszá vetések is meghálálják. Nitrogén műtrágyából holdanként 40—50 kg-ot kel kiszórni. Használhatunk azonban fejtrágyaként kompasz trágyákat is, melyek hatása szintén kiváló. A kamposz trágyából egy holdra 40—60 mázsát számítunk.

Hol lehet facsemetét beszerezni ?

A Szölöoltvány és Facsemeteforgalml Vállalat a tavaszi idényben a kővetkező helyeken üzemeltet lerakatot: Jászapáti, Jászkapitány n. IS., lerakatvezetö: Körtvélyesi Lajos. Továbbá TJsza- Kécskc, Kossuth n. 67., lerakatvezetö: Szijj János.

Siló-építési akció

lenfésükben tüntessék fel, hogy hány köbmétert kívánnak 1957-ben építeni az akció keretében. A siló-építéshez előregyártott elemek állnak rendelkezésre. A bejelentés határideje: 1957 március 30.

A Földművelésügyi Minisztérium 1957-ben a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok részére, siló-építési aikciát kíván indítani. Azok a termelők tehát, akik silót akarnak^ építtetni, igényüket jelentsék be a járási, városi tanács mezőgazdasági osztályánál. Beje-ELADÓ

A szajoli földművesszövetkezetnél 3 mázsa vöröshere és 1 mázsa 1” ernamag, valamint 30 mázsa nitrogén műtrágya felesleg van. Akinek szüksége van e cikkekre, — vegye fel a kapcsolatot a — földmfivesszövetkezettel.

A szajoli Fmsz. Tüzép telepén nagyobb mennyiségű sarangolt szeráru van tárolva, mely készletből a szövetkezetek 1.700 forintos köbméterenkénti áron szabadon — szerezhetik be szükségletüket. Az építőfaanyag hossza 3—6 méter, átmérője 20—10 —50 centiméter. A rönkök deszka gerenda készítésre

igen alkalmasak.

Hol lehet tenyészállatot vásárolni?

Több termelőszövetkezet tagjai nincsenek tisztában a tenyészállat-vásárlás feltételeivel. Ezért az alábbiakban közöljük, hol lehet tenyészállatokat vásárolni:

Tehenet, üszőt, kocát, tenyészbikát, tenyészkant és kost egyaránt a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda

(Budapest, V„ Haris-köz 6.) szállít a termelőszövetkezeteknek.

A tsz-ek megrendeléseikkel — melyben minden igényüket, kikötéseiket részletezhetik ‘— közvetlenül a fenti címhez forduljanak. A megrendeléshez MNB. fedezeti Igazolás is szükséges.

A napraforgó-vetőmagról

Ipari növényetek közül az egyik legfontosabb terményünk a napraforgó. Termelése nemcsak népgazdasági érdek, hanem igen előnyös is. A termelő minden mázsa átadott napraforgómag után e— ha a terményeket nem készpénzben kéri — 17 liter napra forgó-olaj at és 20 kg. napraforgó-darát kap. — Ea

utóbbi különösen az állattartó gazdáiknak nagyon értékes, mivel fehérje tartalmú takarmány.

A vetőmag biztosítása a föMművesszövetkezetek feladata, nekik kell gondoskodni arról, hogy kellő Időben és megfelelő mennyiségben beszerezhessék a termelők a napraforgó vetőmagot.

Az önkéntes biztosítás új lehetőségei

Március 31-tól a mezőgazdaságban életbelép az önkéntes biztosítási rendszer. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok minden kényszertől mentesen. pusztán saját érdekeiktől vezetve, köthetnek megállapodásokat az Állami Biztosítóval, a lakóépületek tűz-biztosításóra, a mezőgazdasági tűz- és jégkár biztosításra. Az első kettőnél a biztosítási díj olcsóbb, a harmadiknál valamivel drágább, mint a kötelező biztosítás idején volt.

Újítás a lakóépületek biztosításánál, hogy a jövőben megtérítik az épületekben vihar által okozott károkat is, ha azok értéke meghaladja a 200 forintot. A mezőgazdasági biztosítás kiterjed a lakóépületekben lévő házi ingóságokra, gazdasági felszerelésekre és a lakóépületekben, esetleg szélvihar által keletkezett károkra is.

A szerződéses növényfélék termésének jégkár elleni biztosítása szintén az Állami Biztosító feladata, de ebben a a munkában a termelésben résztvevő földművesszövetkezeteknek is segíteni kell. A különféle — termelési, értékesítési és szállítási -— szerződésekkel lekötött növényféleségek termésének jég elleni biztosítása ugyanis nemcsak a termelőnek, hanem az előleget folyósító földművesszövetkezetnek is elsőrendű érdeke.

GAZ DA ASSZON YOK NA K

Azt már bizonyára a legtöbb gazdaasszony tudja, hogy a földművesszövetkezeteken keresztül tojás, vagy készpénz ellenében beszerezheti a naposcsibét. Azt is érdemes megemlíteni, hogy igen ■előnyös feltételek mellett csibenevelési szerződést lehet kötni. A földművesszövetkezet 100 naposcsibét ad hitelbe a szerződést kötő termelőnek, s majd 80 dekagrammos átlagsúlyban 25 kg csirkét kell beszállítani. Ekkor vonják le a naposcsibe árát is.

Megyénkben — amint az adatok igazolják — nagyon sok asszony isimeri a szerződéses csibenevelés előny át. Az eddig értékesített 150.000 naposcsibéből mintegy 70 ezerre kötöttek szerződést. Csupán Szolnok városában több mint 3000, Jászapátiban 2000, Kengyelen pedig az eddig értékesített 4500 naposcsibe S0 százalékára kötöttek nevelési szerződést.

Annak bizonyítására, hogy ez az akció milyen előnyös, tegyünk egy számítást. Mondjuk az egyik gazdaasszony 50 csibére szerződik. Ennek napi ára jelenleg darabonként 3.70 forint. Vagyis 165 forintot kellene összesen fizetnie. Ezt az összeget azonban nem most, hanem majd csak a baromfi beszállításkor vonják le. Nem mind az 50 csirkét, hanem csak 12 és fél kg-ot kell átadni a földművesszövetkezetnék. Ezt a

súlyt mintegy 15 csirke kiteszi. Szabad értékesítésre még a nevelési veszteséget leszámítva is megmarad 25 csirke, amelyért 20 forintos árat számolva 400 forintot kap az ügyes gazdaasszony. Érdemes tehát baromftaeveléssel foglalkozni.

Vásárnaptár

Március 24. Vasárnap: országos állat- és kirakodóvásár: Dunaíöldvár, Ersekvadkert, Hatvan, Jászberény, Kálmáncsa. Kercseliget. Makó. Marcali, Monor, — Szabadszállás, Toka], Túrkeve.

Március 25. Hétfő: országos állat- és kirakodóvásár: Adánd, Berzence, Bodajk, Császártöltés, Csonkahegyhát, Eger, Ernőd. Dunaszekcső. Fehérgyarmat, Felsővadász, Gyömrő, Hajdúböszörmény, Jászkarajenő, Kapuvár, — Lovasberény, Magyarboly, Mándok, Nagylóe, Noszlop, Ozora, Segesd, Szendrő, Vajta.

Március 26. Kedd: országos állat- és kirakodóvásár: Bükkösd, Demecser, Döbrököz, Gödre, Hédervár, Izsák, Martonvásár, Tamási, Vásárosmiske, Zirc, Ló- és szarvasmarhavásár: Pápa.

Március 27, Szerda: országos állat- és kirakodóvásár: Hajdúnánás, Hőgyész. Kálóz, Köröshegy, Tiszakarád, Veszprémvarsány. Sertés- és országos kirakodóvásár: pápa.

Március 28. Csütörtök: országos állat- és kirakodóvásár: Badacsonytördemic, Felsőnyék, Kisbér, Kőszeg, Magyarmeeske, Magyarszék, Nyírbátor, Porcsalma, Püspökladány, Törökkopány.

Március 29, Péntek: országon állat- és kirakodóvásár: Aszód.

Március 23. Szombat: országos állat- és kirakodóvásár: Attala.

FÜLES

BERCI

haragszik

— Halló! Bercikém!

— Tessék!

— Nem szégyelli magát? Kepes lenne szó nélkül elmenni mellettem? Mi baja van?

— Mondja, mi a véleménye arról az emberről, aki nem tartja be az ígéretét?

— Hát semmilyen ember az olyan.

— No, akkor véleményt mondott saját magáról! Maga is megígérte, hogy szerez jegyet az Alekszandrovestne és nem szerzett.

— 0, Bercikém, igazán sajnálom, t de kiment az eszemből. Pedig maga is nagyon élvezte volna a nagyszerű műsort.

— Muszáj nevetni! Hát úgy ismer engem, mint aki kimarad az ilyesmiből? Igenis láttam, sőt mi több, azért is éreztem magam kitűnően, mert nem ült mellettem. Ha szerez jegyet, akkor kénytelen lettem volna elfogadni a társaságát.

— Ne szemtelenkedjem, Bercikém. mert itt hagyom!

— No jó, nem kell azért megsértődni, csak vicceltem.

— Ez legalább olyan fanyar vicc volt, mint az, hogy a Szigligeti Színház egy nappal elhalasztotta a „Maya” bemutatóját. Hallotta?

— Hallottam, sőt, tudok egyebet is. Ugyancsak a Szigligeti Színház „maszek” brigádja alaposan „átverte” a törökszen I mik] ősi a ka t. Tudja, a „Tacskó” című darabot akarták eljátszani, meg is hirdették, minden jegy elkelt ég erre az előadást lemondták. Most a kultúrotthon visszafizetheti az eladott jegyek árát.

— Akkor ők hasonlítanak az Országos Filharmónia nevezetű idegbajt okozó intézményre! Csak az a különbség, hogy a Filharmónia ezt sorozatosan csinálja.

— Nézze, ami késik, az nem múlik. A rossz példa ragadós és lassan mind a két társulat eljut odáig, hogy csak hirdeti az előadást, de nőm játszik, viszont a bevételt sem fizetik vissza. Ez nekik nem is lenne olyan rossz üzlet. De azt hiszem, a törökszentmiklósiakat nem csapják be mégegyszer. Élelmes és figyelmes emberek laknak ám ott. Élelmesek azért, mert a 25. számú italboltban a féldecis^ ürmércében egy parafadugót helyeztek el & így mindig kevesebb italt adtak, meg figyelmesek azért, mert ezt felfedezték. Csak az a baj, hogy az ottani utcák is legalább olyan porosak, mint a karcagiak.

— Nem szolnokit akart mondani, Bercikém?

— Hű, de elmaradott ember maga! Hát azt sem tudja, hogy Szolnokon már régen locsolják az utcákat? Még a Ságvári utat is, pedig nem érdemelné meg. Olyan utca az, amelyik semmit nem ad magára. Ott van például a Népbüfé felirat. Már hónapok óta csalt annyit látni, hogy „büff”. Lehet, hogy azért hagyják így, mert érzékeltetni akarják az onnan kijövő emberek elégedettségét? Mi a véleménye?

— Nem tudom-, Bercikém, én inkább azt hiszem, hanyagság az oka.

— Az lehet. Mint ahogy hanyagság az is, hogy már eSV hőnaipja itt a tavasz és a Marx parid játszótéren még mindig nem szerelték fel a hintákat. Pedig a napfény sok gyereket csal a szabadba és oda különösen.

— Bercikém, nemcsak a napfény csalogató, hanem a holdfény 's. Valamelyik este láttam egy párt a parkban s amikor közelebb értem, vettem észre, hogy maga volt az és...

— Csak semmi részletezés. Holdfény volt, sétáltunk és kész.. Van valami kifogása?

— Nincs, Bercikém. csak úgy mellékesen jegyeztem

meg.

— Nma, azért mondom. Különben akivel voltam, az egy olyan aranyos, édes, ennivaló nő, hogy olyant keresni kell!

— Nekem mondja, Bercikém, tudom én azt.

— Honnan tudja?

«— Hogy honnan? Hát ennyit csak tudhat az ember a saját menyasszonyáról?

ELMONDANDÖM álképpen indult, hogy még tavaly, egy esős szeptemberi estén bátortalanul halk kopogásra nyitottam ablakot. Megtörtarcú, fejkendős asszony állt a zuhogó esőben, vállára elnyűtt sátoriapféle volt terítve.

— Ne haragudjék, hogy ilyenkor zavarom — remegett a hangja fázósan — tetszik tudni, fiaink osztálytársak .. i Imre fiam nem találja a földrajzkönyvét... ha kölcsönadnák. Farsangné vagyok a szomszéd utcából, özvegy Farsangné, az Imre gyerek anyja.

Ajtót akartam nyitni, de szabódott, hogy nem jön be. Nem rég jött meg munkából, még sok a tennivalója, meg fáradt is.

így kezdődött az ismeretségünk .::

Élttől fogva, szinte naponként kopogott ablakunkon és mindig késő este. Elején félénken, bátortalanul, de később a tejesasszonyok otthoniasságával zörgetett, s hol tankönyvet kért kölcsön, mert Imre nem találta az övét, de az is lehet, hogy eldugta, vagy a másnapi lecke után érdeklődött, mivelhogy Imrének volt egy rossz szokása: néhanapján letagadta a leckét.:. Mindég sietett, ha mégis beszédes kedvében volt, elmondott egyetmást az életéből. így tudtam meg, hogy az ura tiszai halász volt, tüdőgyulladásban halt meg. Amikor összekerültek — mint mondani szokás — két koldusból lett egypár, ennél fogva hagyatéki tárgyalásra nem idézték, hisz az ura nem testált rá semmit. Egy örökség mégis njaradt rá, egyetlen közösszeraemény: az akkor még pólyásszagú Imre gyerek. Egyébiránt, ha nem is dicsekvésképpen, de elmondta, hogy voltak érdeklődői, azok között nem egy komoly kérő is, de Imre fiának nem akart mostohát, inkább egyedül, özvegyen vállalta a gyereknevelés minden gandját-baját.

Egy alkalommal Imre tanulmányi előmenetele után érdeklődtem;

— Nem muszáj mindenkinek: kitanulni — vonta össze szemöldökét, s apró szúrós szemével hosszasan nézett maga elé, aztán mintha az évek távlatában megtalálta volna, ami utón vágyik, egyszeribe mosolygós lett a képe:

— Esztergályos lesz, mert igen ügy«; keze van::: akkor már nem kell dolgoznom, Imrém hozza a pénzt én meg jókat főzök neki. Istenem, de jó is lesz:.. jaj. csak már ott tartanánk.

Mondom, Farsangné szinte mindennapos vendég volt nálunk; Megszerettem, szívesen elbeszélgettem vele, következésképpen nagyon hiányzott öregedő barátnőm, mikor máról holnapra elmaradt. Talán Imre megjavulta magát, gondoltam. Később azonban feltűnt, hogy ha az utcán meglátott, fejét elkapta és mintha valami rég gyanított bűnét fedeztem volna fel. messziről elkerült;

KARÁCSONY HETÉBEN egyik kapu alatt pillantottam meg. Rozoga kecskelábú asztal mellett állt, újsá-SARY ISIVÁN:

TAVASZVÁRÁS

got árult. Elsőbb arra gondoltam, hogy elkerülöm, nem élek vissza kényszerű helyzetével, hiszen ha tehetné, úgyis kitérne előlem, mint már annyiszor tette. Mégis odamentem. Szeme sarkából már messziről pillogott rám, s mintha nem is a régi, szomorú Farsangné lett volna, mosolyogva köszöntött. Szívesen vállalta, hogy újságporciómat félre teszi, vasárnaponként, ha csak az újság kedvéért tenném, ne keljek korán, lakásán akár délután is megkaphatom, ajánlotta fel kérés nélkül.

Elköszönőben észrevettem, hogy valami furcsa zaklatottsággal izeg-mozog, arcán látni lehetett, hogy valamit mondani akar. Segítségképpen megkérdeztem, hogy mi újság.

— Nagy újság van! — fogta meg karomat. — Imrém nyugatra ment, már üzent is, hogy nagyon jól van.

Mint akit fejbekólíntottak, úgy éreztem magamat, hirtelen azt sem tudtam, mit válaszoljak. Mi tagadás, Imréről szóló hírt első szóra elhittem, de az anyja nagyon meglepett. Ardát még sohasem láttam ilyen boldognak, mintha csak azt újságolta volna, hogy a fiát orvossá, vagy mit tudom én, mivé avatták volna;

— Nem akarom megsérteni. — használta fel meglehetősen hosszú hallgatásomat — a maga fia miért maradt itthon?

— Mikor ment M? — kérdeztem, hogy valamit mégis hozzászóljak.

— Még november hetedikén — válaszolta kis gondoskodás után;

— Kérdezek valamit — folytattam — tényleg örül, hogy a fia kiszökött?

— Jaj, nagyon boldog vagyok! — lelkendezett.

Nem firtattam tovább, de napokig, hetekig tűnődtem, mi történhetett ezzel a szerencsétlen asszonnyal? Életét tette fel egyszem gyerekére, hogy majdan öregségére nyugalmas napjai legyenek mellette. S ime! örül. boldognak vallja magát, hogy az nyuagtra ment. Nem és százszor is nem! Nem öröm az, amit Farsangné érez, valami esztelen módon divattá lett, de hamar divatját vesztő álbüszkeség érzete csak, ami talán ebből az gyetlen mondatból fakadt: „A fiam nyugatra ment”. Gyilkos mákony, melyből igen keserves lesz az eszmélés: a fiam él, de számomra halott. És Mába vár az idő múlásától vigaszt, nem hozza meg. Sokszor egy elejtett szó, a sublót mélyéből előkerülő ruhadarab, porosodó játék, asztalra. kerülő étel, egy elkésett levél — de minek soroljam tovább — újból és újból feltépi a sebét, hiszen fiával együtt elvesztette életének célját, értelmét.-.:

Amit biztosra vettem, hamarább bekövetkezett, mint gondoltam.

VERÖFÉNYES, TAVASZRA emlékeztető napokkal -köszöntött ránk február hónapja. Enyheségével sokszor odáig merészkedett, hogy nehéz volt a télikabát. Csak Fansangnénál nem volt valami rendjén, egyre vastagabban öltözködött. Télikabátjára kopott berlinerkendőt csavart, erre még felvette az esőkabátját is, lábbelijét zsákrongyokkal kötözte be. így darvarozoft az újsággal megrakott asztal mellett és báván, tűnődve nézett a messzeségbe. Ha meglátott egy-egy iskolába siető diákot, sóvárgó szemekkel bámult utána. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, egy napon megkérdeztem, mi hír Imréről.

— Már kétszer is írt;:. jól van — fordult felém tétova mosollyal.

Vasárnap, csak úgy megszokásból korán keltem. Semmi dolgom sem volt, így elmentem újságért. Mivel Farsangnét nem találtam a „placcán”, lakására mentem

Ágyban feküdt. Az ajtó nyikorgására fáradtan nyitotta fel szemét, aztán mintha ott se lettem volna, mereven, mozdulatlanul nézte a nyomasztóan alacsony menynyezetet.

— Csak nem beteg? — álltam meg ágya előtt.

— Nem valami jól érzem magamat — motyogta alig hallhatóan, aztán csüggedten nézett rám, halkan, nehezen lélegzett, egyszercsak valami felszakadt belőle, nagyot sóhajtott, szája reszketni kezdett és hangosan felsírt. Eres kezét fáradtan emelte fel a csíkos dunnáról, vértelen ujjai között Imre fényképét szorongatta. Amikor sírása már halk szippogáseá csendesedett, alig hallhatóan nyöszörögte:

— Az este alighogy elszontyolodtam, ablakzörgetésre riadtam fel és mintha Imrém kiáltott volna: Mama, megjöttem, engedj be! Kiugrottam az ágyból; \ de csak álom volt.

Jó ideig némán nézett rám. aztán megcsappant arcáról letörölte a harmatot és hüppögő hangon így szólt:

— írhatna Imrének.:. ott a címe a kredencen .:.

FÉNYES VASÁRNAP délelőtt volt. Ahogy kijöttem

az alacsony szobából, szédítő magasnak tűnt a tiszta égbolt, mint még soha. A tavasziaskodó napsugár ugyancsak megcsiklandozta a madarakat, hangos csipogással ide-oda röpködtek a téli dermedtségből ocsúdó gesztenyefákon. Meggyorsítottam lépteimet, Farsagnénak megígértem, hogy a tavaszra hazahívom Imrét. Tparkodnem kell— gondoltam — nehogy elkéssek.

%

4

i