Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-21 / 44. szám
Ismeretlen epizódok az emberiség történelméből (Részlet) Irta : I. A V 1 A N Varvarus Dosarus MaximoróL és Karthágó elfoglalásáról Már csaknem befejeződtek Karthágó elfoglalásának előkészületei. A generálásokat három csoportba osatották: az első csoportba azok kerültek, akik az első pun háborúban vesznek részt, a második csoportba azok, akik a második pun háborút vezetik, a harmadik csoportba pedig azok kerültek, akik száz évvel később részt vesznek majd a harmadik pun háborúban. Mivel pillanatnyilag több generálás nem áll rendelkezésre, a negyedik pun háborút törölték, azzal az elhatározással, hogy összevonják a harmadikkal, Mindezek után Cactus Magnetic«!tiior generális irodájába hivatta titkárát, Varvwrus Dosarus Maximot és a Cézár parancsára bizalmas feladattal bízta meg: «=■ Varvaras Dosarus Maximo, holnap hajnalban beterjeszted nekem Karthágó elfoglalásának részletes tervét. Varvarus Dosarus tanulmányozni kezdte előjegyzési naplóját. Aztán haptákba vágta magát és így szólt: “f Generális úr, nem halaszthatnánk el Karthágó elfoglalásáét harminc-negyven évvel"! * Miért? csodálkozott a generális. Azért, mert nem állnak reatdeUeezésemre „K” betűs dossziék Karthágó elfoglalásának nyilvántartására. A rá dórban csak „M“ és „F” betűs dossziék vannak. Foglaljuk el talán Mezopotámiát vagy Föníciát. így megszabadulnánk a normán felüli dosszié-készletektől is. Cactus Magneticentior megdermedt! Gyilkos pillantásokat lövellt Dosarus Maximora, alti észrevette, hogy stratégiai hibát követett el és gyorsan parírozott: — Generális úr, operatív teszek. Azonal összehívom magam a gyűlésre, utánanézek a hibák gyökereinek, munlcatervet készítek, kitűzöm feladataimat, azok teljesítéséről majd jelentést teszek, holnap virradatkor pedig a flotta megkapja kilépőjét a nyílt tengerre.., Másnap pitymállatkor a római flotta elhagyta Itália partjait, miközben a császári rezesbanda a „Mambo Italiano“’ kezdetű viharos indulót játszotta Az első hajón tartózkodott Cactus Magneticentior generális feleségével, két sógornőjével és három unokahúgával. A generálisnak volt egy barátja a központban és így sikerült az asszonyok részére is 21 napos üdülői beutalást szereznie Karthágóba. Cactus Magneticentiar kétsoros vértet, felesége pedig „Sanzsan” acélból készült húzott ruhát viselt, fodrosra forrasztott kézelővel, keblén pedig „két fordított — egy síma“ szegecseléssal; A hajón a mélyebben lévő fülkéikben számos árus tartózkodott azzal a feladattal, hogy az úton biztosítsák a harcosok közellátását. A generális szüntelenül a tenger végtelen tükrét kémlelte s mivel szél kerekedett, mennydörgő hangon kiadta a parancsot: — Fel a vásznaikkal! Néhány árus ijedtében egy-két vég vásznat szedett eló ládájából és a fedélzetre hozta; A parancsnok kezét ellenzőként szeme elé emelte és újabb parancsot adott: — Minden vásznat feli — Jó, jó, de milyen áron? — kérdezte remegő hangon az egyik árus. A harmadik napon a ró" mai flotta kikötött az afrikai partokon. A parancsnok Dosarus Maximéval vitatta meg a kérdést. — Nekem az a véleményem, — mondatta habozva Dosarus —, hogy először egy körlevéllel támadjuk meg őket. íme, a szöveg!... — és Dosarus olvasni kezdett: „Tisztelt Ellenségeink! A jelen sorokkal van szerencsénk felszólítani önöket, hogy 24 órán belül szállítsák le nekünk az Önök szép országát, amelynek élén állni méltóztatnak. Ezen cél érdekében érkeztünk ide egy római légióval tíz példányban, az érvényben lévő fegyvereknek megfelelő felszereléssel. Mivel nincs sok időnk, hiszen ahogy egy római közmondás tartja: „Time is money“ (az idő pénz), azonnali értesítést kérünk a jelen levélben foglaltak teljesítéséről és igenlő válasz esetében kérjük önöket, szíveskedjenek válaszukhoz csatolni az önök országát, az eredeti példányt és két másolatot nyilvántartásunk részére. Ave! s A parancsnok egyideig elképedve meredt Dosarus Maximara, majd bürokráciaellenes üvöltés szakadt ki torkából és titkárát a korláton át a tengerbe lökte!... — Jaj nelcem!,,, ■— kiáltozott rémülten Dosarus, a hullámok leözt csapkodva. Aztán igyekezett összeállítani segélykérőimét és miután három napon át azt a választ kapta, hogy „Jöjjön holnap”, végre kihúzták a szárazföldre. Három hétig tartottak a harcok; A huszonnegyedik napon, a világraszóló diadalt drótnélküli távdrón jelentet' ték, mivel a drótot akkoriban még nem találták felL A harcmezón megjelent Cactus Magneticentior. Végtelen sivatagi csodálkozott a generális a messzeségbe vesző homoktengert nézve. — Nagyszerű látvány! ~ Nagyszerű és hatalmas! ,— helyeselt valaki. —• Ciné-AA-4áAAAi44áAA4áAáAAAáAááéáAááAAáAAáAAAáAAAáAAááAAáááAááAAáAAA4AAáAáááAAAAáAáA: AléAAAAááAA vagy a „Jóéjszakát, gyerekek! Mindig naöy örömet jelent egy vérbeli rádióhallgatónak, ha véletlenül hozzájut a Rádió Újsághoz. A múlt héten én is részesültem ebben az örömben; Nagy diadallal vittem haza a lapot s azonnal megkezdtük feleségemmel együtt az érdekesebb műsorszámok kijelölését. Ez a művelet igen gondos körültekintést igényel, mert a család minden tagjának kívánságát figyelembe keld venni. (Szerencsére csak hárman . vagyunk). Az előjegyzésből nem maradhat ki egy-egy jó operarészlet, Berki Lili ételreceptje, az óvodások műsora és természetesen a „Jőéjszakát, gyerekek!*1 sem. Igaz, az előjegyzett műsort feliborítja néha egy-egy öüi'tsaerűen váltott mozijegy, vagy jó idő esetén egy séta. de több éves tapasztalat szerint többé-kevésbé alkalmazkodtunk a kijelölt műsorszámok meghallgatásához. Ea a családi tradíció (és a Rádió műsonösszeá tiltása) előidéz néha egy kis összeütközést; A saját műsorösszeállítávnál péntekig nem is volt semmi .baj. Ekkor ütközött először a műsor, mert a Pelófi-rádión ugyanarra az időpontra esett egyik legkedvesebb zene-számom, Ernst Fischer: ,.Az Alpoktól délre” című szvitje, mint a Kossuthon kislány om kedvence, a „Jóéjszakát, gyerekek!" Ebből családi háború lesz, villant át agyamon; Sokáig törtem a fejem, hogyan lehetne kiutat találni ebből a kényes helyzetből, de semmi okosat nem tudtam kisütni, így az időre bíztam a megoldást. Kedvenc zeneszámomat meg akartam hallgatni, hiszen oly sok emlék fűződik hozzá. Többek között: egy szőke kislány karja átölel, feje vállamon nyugszik, a közben áradnak a csodálatosan szép dallamok. Milyen feledhetetlen, kedves emlék 4 W&d//jl'íd£&r» 1957. február if: ez! (Feleségein barna, így azt az újságot, amelyben ee az írás megjelenik, nem viszem haza és bízom a jó sorsban, más sem juttatja el hozzá.) Másik emlékem Hévízről való, ott üdültem tavaly. Egyik este a Béke-étterem zenekara kedvenc számomat játszotta Oh, milyen szentségtörésnek éreztem, amikor a csodálatos dallamokra összesunulv» táncoltak a párok; Feühábarodásomnafc hangot is adtam s a vitát az zárba be, hogy a botrányokozás következménye élői a futásban kellett menedéket keresnem. Ez is emlék, ha nem is kellemes. Lassan teltek * napok. Csodált csodájára, kislányomnak egyik este sem jutott eszébe a mesehallgatás. A zavartalan rádióhallgatás érdekében azért cselhez is folyamodtam. Az óvatosság soha nem árt s éppen ezért pénteken este az órát visszaigazíbottam egy órával; —■ Megint megbolondult ez az óra — csóválta feleségem a fejét; *— Alaposan megrázta az öreg szerkezetet és beállította saját órájához; Márvmár úgy látszott, zavartalan lesz a rádíóhaUgatás; Néhány perccel a műsorkezdés előtt megszólalt a kislányom. amely ágy ért, mint derült égből a villámcsapás. — Hát a „Jóéjszakát, gyerekek !“-et mór soka nem hallgathatom meg? — kérdezte ártatlanul Éppen most jutott eszébe ennek a gyereknek az az átkozott Jóéjszakát, bosszankodtam; — Nem érdemes azt meghallgatni — jelentettem ki fölényesen; — Hiszen mostanában nem is mesék azok a mesék, hanem versek, vagy nagyobb gyerekeknek való történetek — érveltem. Kislányom azonban kitartott amellett, hogy ma bizonyosan olyan széo mesét mondanak, ami kislányoknak való, s ezért már most kapcsoljuk be a rádiót, nehogy elszalasszuk a műsort; Végül eSővettem r*besoSS-képességemnek a tormáját, amely nem mentes az anyagiaktól, s amely minden nőre hatással van akkor is, ha az évek számát nem letagadni, hanem még növelni keilL Megígértem, hogy veszek a cukrászdában „téllfegyialibot'’, málnaszörpöt, sőt — ha lesz — gesztenyepürét te, Elolvasom a earonlévő meséskönyvből a következő mesét (ez nagy áldozatvállalás volt, hiszen a mese 12 oldalas és egyszuszra elhadarva is legalább félóráig tart), ha lemond ma este a „Jáéjszakát”-rőL A hathatós rábeszélésre kislányom végül engedett és leült kicsi székére. Piros almaképe felpukkadt, száját összehúzta; Duzzogott Szörnyű gyanúm támadt. Minden rábeszélőképesség, anyagi áldozat és apai tekintély latbavetése ellenére sem lesz zavartalan a zenei élvezet. Nem is lett Alig csendültek fél az első akkordok, kislányom szájbiggyesztve, lekicsinylő hangon megjegyezte: — Nem te ctfyar szép ez a verte. Ez. * mótíö mind sűrűbben és hangosabban ismétlődött. Ahogyan a gyerek növel be hangja erejét, úgy állítottam én te hangosabbra a rádiót, hogy halljak valamit a zenéből. Amikorra a vtoágSwraő tétel következett, már torz hangon bömbölt a rádió, kislányom éles hangon kísérelte mieg túSkSabálni, én az asztalt verve üvöltöttem s mindezt a feleségem sem tűrte szó nélkül A kutya is megijedt és eszeveseztt ugatásba kezdett. Tökéletes volt a bábeli zűrzavar, amelyből a rádió kapcsolódott M leghamarabb, ugyanis a közvetítés befejeződött; Hát így „élveztem** végig kedvenc zeneszámom legutóbbi előadását. Ez is emlék, ha nem is a legjobb; mascopba való. Széle* vászonra! — Miért feltétlenül széles vászonra? — horkant fel Dosarus Maximo. — Ez pazar-' lás! Jó lesz a keskeny vászon is! — Mit beszéltek ostobaságokat! A mozit még fel sem találták! — Hogyan, még nem találták fel? — kötötte az ebet a lcaróhoz Dosarus. — Hát akkor hogyan vehették filmre „Ben-Hur‘-t, vagy „Cézár és Kleopátrát?“ Hiszen ők napjainkban élnek!,: > A kérdés válasz nélkül maradt. Egyetlen Pithya sem volt jelen! — fis milyen sivatag ez? — érdeklődött a generális. — A Szahara sivatag, — felelte a fővarázsló. — Roppant érdekes! Semmi mást nem lehet látni, csak homokot, homokot és megint csak homokot. — Generális úr! — szálait meg egy katona. — Látogasson el egyszer a feketetengeri strandra. Ott majd lát homokot is, tojáshéjat is, szilvamagot, üres konzervdöbozokat is, cigarettavégeket is és amit csak akar!,,, 1/ ísérete élén Cactus Magneticentior egy idegenvezetővel Karthágó, a meghódított város központja felé indult. Negyedóra múlva hatalmas szobor előtt álltak meg, amely egy polgárt ábrázolt, akinek mindkét keze hiányzott—* Idegenvezető, Jtít ábrázd ez a szobor? — A pincért, áhi nem fonod el borravalót. Hatalmas márványalkotás, de idealista jellegű. ,. Néhány lépéssel odébb megálltak; Lenyűgöző romok! Viharoktól tépett, az idők fogd-, tói rágott falak! Valószínűleg a múlt századból maradtak itt! Mire emlékeztetnék ezek a történelmi romok? Ezek a romok, generáli* úr, arra emlékeztetnek, hogy a helyi építkezési tröszt sok-sók éve nem szállít Ide! — sóhajtott fel az idegenvezető. — Nem történelmi falak, hanem olyan falak, amel.yéleet elemésztett a sók határidő-elhalasztás és ilctatószám , , «** Nagyszerű! •**■ kiáltott fet Dosarus Maximo. *— Rommá váltak, de törvényes úton! Van rá fedezet!.,, — Es ez a nagyszerű, kép kit ábrázol? — érdeklődött a generális, amikor « város múzeumába értek. — Ez a leláncolt Prometheus, — válaszolta « mindenttudő idegenvezető. »—Ds ki ez a Prometheus? — kérdezte valaki a generális kíséretéből. — Az egyik ncpbóH ügyvezetője volt. Csaláson csípték és most láncokban csücsül!,., (A román ^Flacarar-bót). Mégeg?sz«r a teréSpáralkatrészeferíl — A szolnoki KERAVILL üzletben február 5-én vásároltam egy swwjet gyártmányú nőj kerékpárt. Szerszám tá :a ugyan van, de semmiféle szerszámot, pompát és csengőt nem kaptam véle. As üzletben art a felvilágosítást kaptam, hogy Ilyen tartozékok nincsenek hozzá. Én kétségbe vonom ezt, nem hiszem, hogy a baráti országokból így exportálták volna a kerékpárokat. Molnár ftásiléné Szentes • A vas és MfisssH Macyksrsskedebnl V, vezetőjének tájékoztatása szerint vasúti szállítás kOzben tObb tárgy eltűnt. A hiányokat pótolni fogják. (A szerte.) Köszönetnyilvánítás Mindazoknak, akik szeretett férjem, — illetve édesapánk Bontó Kálmán elhúnyta alkalmából részvétüket fejezték ki, ezúton mondánk bálás köszönetét. Bontó esalád. TAVASZI REJTVKNYVfcKSENT Melyik filmből van és kiket ábrázol a fenti kép? Megfejtése öt pont. TISZA VIDÉK 6. SZ. roilvényiielyiny ±. '?ÚwuM LEGKISEBB MESÉK — Irta; Karol Capok A farkas és a kecske Kössünk szerződést gazdasági alapon: nem eszem meg a füvedet, s te önként szállítod nekem a húsodat; A kakas: Azért nem pérkad még, mert: nem adtam meg a jelt. A farkas: Béke akkor van, ha senkibe üldözi a farkasokat A juhnyáj: Ha nem védekezünk, előbb lakik jól a farkast A csalán; , Hogy ez a kert. elhanyagolt volna? Ezt nem mondanám; Egy elszáradt ág: önállósítottam magam. A fatönk: Hogy én nem mozdulok? De nem is botlom. A pihe a száBbsrr: Hurrá! Most fákat tépünk lei gyökerestől! A fáraó: Az izraeli gyermekek meggyilkolása? Pusztán adminisztratív intézkedés; Heréd es fóbadisgáfláBftmdt jelentése: Csapataink a befletoemj csecsemőkkel folytatott harcban fényes győzelmet arattak: A külföld HUMORA Tőkéidé» udvariasság Leo Slezák, az óriástermetű kamaraénekes, egy erős vihar után a müncheni utcákon sétált. Egy mellékutcában meglátott egy fiatal törékeny hölgyet, aki nem mert könnyű cipővel átkelni a sáros úttesten. Slezák odalépett, tökéletes udvariassággal meghajolt, megemelte kalapját, majd karjába vette a hölgyet és átvitte az út másik oldalára. A hölgy nem ellenkezett, de amikor Slezák letette a földre, így szólt: „Uram, maga szemtelen !*' Slezák újra meghajolt, megemelte a kalapját, karjába vette a hölgyet s visszavitte a másik oldalra, majd mély meghajlással búcsút vett tőle. A meghökkent hölgy ezúttal nem talált szarvakat. Védőbestéd Maro-Giaffert, a nemrégiben elhunyt neves francia védőügyvéd egy elragadóan bájos párisi nőt védett, aki közlekedési vétség miatt került a bíróság elé Az államügyész hosszú indokolásban érzékeny szabadságvesztést követelt: Mindenki fényes védőbeszédet várt Maró* Giafféritől, de ő mindössze ennyit mondott: „Mélyen tisztelt bíróság, esküdt urak! Csak nem akarják komolyan ezt a bájos fiatalasszonyt egy magányos cellába vetni, ahelyett, hogy visszatérhessen a Due de Princeps 38: alatti elragadó kis lakásába, amelynek tóLefonszáma: 54728." — A bájos kis párizsi hölgyet csak pénzbüntetésre ítélték. Ki a nagyobb bűnöző? Edgar Wallace egyszer ellátogatott a dartmoort fegyházbs. A híres író hosszasan társalgóit a fegyház val, hogy új ötleteket találjon bűnügyi regényeshez.; — Mit követett eS, bogy ide bezárták? — kérdezte a» egyik fegyénétől: — Bizonyára kevesebbet, mint maga, kollega úr! — válaszolt az. — Hogy érti ezt? — kérdezte csodálkozva WaBaee, — Ügy, kollega, hogy én csak egy embert öltem mag, azoknak pedig, aWkat cm gyilkol meg regényeiben, se szeri, se száma, Jól számított Az ősi arab monda azectut egy embernél megjelent agy ördög és azt súgta a fülébe: Ütött halálod órája; Csak akkor menthetlek meg, ha megölöd szolgádat, megvered feleségedet, vagy bort iszol!” — Az ember így okoskodott: „Szolgámat nem ölhetem meg, az pedig, hogy feleségemet verjem, értelmetlen volna. Nem marad más hátra, miint bort inni!" Ivott; Amikor aztán larészegedett, megverte feleségét és meggyilkolta szolgáját, aM a feleség segítségére sietett; A kezesség Jonathan Szviftet felkérték, mondjon rövid, de hatás»« prédikációt elszegényedett írók javára rendezett gyűjtés megind í tásáhoe. A világszerte ismert lelkész elegei) tett a kérésnek. Miután a szószékben felolvasta a következő mondatot, amelyre prédikációját fel kéllett építeni: .AM a szegényeknek ad, az Ümak kölcsönöz !** tkövetkezett «prédikáció: „Ha ezzel a kezességgel beéritek, adjátok ide a pénzeteket!” A gyűjtés nagyszerű ered« ménmyei végződött, gyógyítás ultcaíjanggal A Szovjetunióban elkészítették az UZU—1-tfpusú univerzális ultrahanggal gyógyító gép mintapéldányát. A gép egy« külső felületi és belső szervi megbetegedéseket ultrahangrezgésekkel gyógyít Az ultahang-cnergia kisugárzása három frekvencia sávon — folyamatosan vagy megszakításokkal történhet. Az UZU—1 már kiálltat a* első próbát A periférikus iderrendszer megbetegedéseinek gyógyítására már felhasználják: Az első késeléseknél p beteg fájdalmai csökkennek, még azoké Is, akiket már hosszú időn keresztiül n-áe módszerekkel teljesen eredménytelenül kezelték. A gyár megkezdte az orvosi tudományos kutatóintéwn tek ellátását az ííj géppaij
