Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-15 / 39. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ara : 50 fillér n, évi. 39, szám, 1957. lebruár 15. péntek. MA t Új mosószerek A szintetikus mosópornak az a nagy előnye, hogy ke­mény vázben is kitűnően le­het használni. A pesti vízben például mosás közben köbmé­terenként mintegy kettőszáz gramm szappan vesz kárba, a falusi kemény vizekben még több. Ezzel szemben a szinte­tikus mosószerrel bármilyen kemény vízben jól lehet mos­ni. Az Egyesült Vegyiművek egy uj szintetikus mosószert gyárt, amelyet Sulfarel né- ► ven juttat a fogyasztókhoz. A szer alapanyaga petróleum és benzol- az utóbbit ma még importáljuk. Az év végéig azonban már teljesen hazai nyersanyagokból állítjuk elő. ► (MTI). ________ SzázhúszonH6t százéven felüli A Központi Statisztikai Hi­vatal legújabb adatai szerint 122 olyan ember él Magyaror­szágon, akinek életkora meg­haladta a száz évet. Közülük a legtöbben Borsod. Szabolcs és Fejér megyében laknak: 2 E-<-4 m Reggeli ködben 2 | ii A néma levente t 2 ___ w ■4-4-4 Alit akar a* EPOSZ ► ■4 2 ív A •4-4 m Gondok, panaszok, í ■4 ■4 31 vélemények » 4-4 4 E ______ ► Tovább folytatják-e a Zagyvaliíd építését Még a nyár végén a Zagyván túl lakók örömére építőmun­kások jelentek meg s hozzákezdtek a régi fahíd lebontásai­hoz, hogy helyette egy újat építsenek. Az építkezés egeszen napjainkig nagyon szép ütemben haladt, mindenki örült, mert már most is kivehető, hogy egy hatalmas széles híd íveli át nemsokára a Zagyvát. A hídnak a két tart* lába már meg is épült, a betonozás nagyrészét már befejezték. Ekkor azonban értesítették az építő vállalatot, hogy abba kell hagyni a munkát. így tehát előreláthatóan Szolnoknak ez a büszkesége továbbra is csak képzeletben maradj Alsó képünkön még az látható, hogy néhány nappal ezelőtt, — mielőtt a Zagyva-híd építkezést el nem öntötte a víz — az cpítőmunkások a betonozást végezték. Baloldali képünkön az építőmnnkások egy másik csoportja — tekintettel az építkezés abbahagyására — csigás emelő­vel felszedte a hidat védő pátria-lemezeket, Új szovjei emlékművst állítana'* lel Sopronon Sopron város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága hatá­rozatot hozott, amely szerint az 1956 október 23-a után le­rombolt szovjet hősi emlék­mű heílyett újat állít fel. Az előbbinél díszesebb kivitelű, művészibb megoldású emlék­művet már meg is rendelték a Budapesti Kőfaragó Válla­latnál. Az emlékmű leleple­zésére legkésőbb április 4-én kerül sor. lyTTyyTVWWVTTyyTYTTTVTTTTTTTTTTTyrTyTyTTTTyyTTTTTTWTTTTTTyTTVyWTTTTTTTTyTTTTryVTT ' Tabletta cutarhetegséü ellen Eddig a cukorbetegek az in­­sulint injekció formájában kapták. Az elmúlt évek egyik legnagyobb gyógyszer-felfe­dezése az volt. hogy sikerült olyan insulinhatású szert ta­lálni, amelvet tablettában ve­het be p beteg. Az uj gyógy­szer előállításán a Chinoin Gyógyszergyárban már ko­rábban dolgoztak, az október —novemberi események kö­vetkeztében azonban elhúzó­dott a gyártás megindulása: Élőről áthat óTag azonban au­gusztus-szeptemberben forga­lomba kerül; Néhány ssó a gépállomásokról A mezőgazdaság dolgo­zóit. szakembereit mind a gépállomásokon, mind a ter­melőszövetkezetekben ko­molyan foglalkoztatja: ho­gyan alakul a jövőben a köztük lévő viszony? Ho­gyan, milyen formában fog­nak együtt dolgozni? Van­nak, akik azt hangoztatják, — különösen egyes termelő­szövetkezetek részéről — hogy nincs szükség a gép­állomásokra, a gépek ’egye­nek a termelőszövetkezete­ké! Ezen követelésüket az­zal magyarázzák, hogy a munkadíjon, amelyet a 0ép­­állomásoknak fizetnek, mi­lyen nagyszerű gépeket le­hetne vásárolni stb. Termé­szetesen a fentiekhez hozzá­teszik azt is, hogy a gépál­lomás dolgozói nem becsül­ték meg a gépeket, széjjel­hagyták azokat nem tartot­ták karban. A traktorosok nem végeznék megfelelő, jóminőségű munkát, s elég nagy a szervezetlenség a gépek munkájának meg­szervezésében; Valóban, így egyoldalúan felsorolva a gépállomások­kal kapcsolatos problémá­kat, — megfeledkezve hasz­nosságukról — úgy tűnik, hogy nincs szükség rájuk. Akik azt, hangoztatják, hogy nincs szükség a gépállomá­sokra, azokkal nem lehet egyetérteni. Miért? Azért, mert a gépállomások meg­szervezésével az állam szin­te felbecsülhetetlen segít­séget adott és jelenleg is ad a dolgozó parasztságnak. Vajon az igaerővel nem rendelkező dolgozó parasz­tok és a megalakuló terme­lőszövetkezetek a gépállo­mások nélkül tudtak vol­­na-e boldogulni? Éneikül nagyon keservesen, mert ilyen segítség hiányában bizony sok dolgozó paraszt — míg gépállomás nem volt — tönkre ment. Alakulnak még új termelőszövetkeze­tek? Vannak még nálunk egyéni gazdák? Igen. A gépállomásokra és azok gé­peire tehát a jövőben is nagy szüksége lesz mező­­gazdaságunk dolgozóinak. Nem csak az egyéni gaz­dák és az újonnan alakuló termelőszövetkezetek igény­lik a gépállomások munká­ját, hanem a már megala­kult és működő termelőszö­vetkezetek is. A meglévő termelőszövetkezeteknél ál­talában két alapvető indok van a gépállomásokkal szemben. Egyrészt — amit már e cikk elején is emlí­tettem — a gépállomási munkadíj nagy összegbe ke­rül, másrészt a gépek nem végzik el idejében a szük­séges munkákat, amelyek­nek minősége is komoly mértékben kifogásolható. Emellett felvetik még azt is, hogy nem akkor áll a gép a termelőszövetkezet rendel­kezésére, amikor éppen szükséges. Ezek tények. De vajon elfogadhatók-e , ezen indokok arra, hogy a gép­állomás megszűnjön? Nem. A fenntebb említett indo­kokat vegyük csak sorba. Egyes nagy. termelőszövet­kezetek év végén valóban komoly összeg set fizetnek a gépállomásoknak, ami adódhat abból, hogy a ter­melőszövetkezet lényegében az összes talajmunkát, be­takarítási és szállítási, va­lamint egyéb dolgokat vé­geztet a gépállomással, ez­által sok gépierőre van szüksége. A termelőszövet­kezeti tagok többsége — mi­vel ezt nem magyarázzák meg részletesen — csak azt látja, hogy az év végén mennyit kell fizetni és azon a pénzen mennyi traktort lehetne vásárolni. Termé­szetesen nem számolják a gépek üzemeltetésével kap­csolatos költségeket. Más­képpen alakulnának a vé­lemények, ha a termelőszö­vetkezetnek kellene o t«i fo­rogok munkabéréről, az üzemanyagról, a javítások­ról, stb. gondoskodni. Erre még pontos adatok, sajnos, nem állanak rendelkezésre, azonban tapasztalhatjuk több termelőszövetkezetben, hogy a tehergépkocsik üze­meltetése is nagy összege­ket emészt fel — ma már nem is olyan nénszerű, mint 2—3 évvel ezelőtt — és a melléje beosztott dolgozók számos termelőszövetkezet­ben a teljesített összmun­kaegységeknek húsz—hu­szonöt százalékát mondhat­ták magukénak. A tagság ekkor kezdett á jönni, hogy ez nem is olyan jő dolog. (Folytatása a 2. oldalon.) Hozzávetőleges számítás szerint. 1000—2000 ember akar munkához jutni Szolnokon, s az álláskeresők fele asszony vagy lány. Mi lesz velük?' — ez az égető kérdés. Különö­sen a nők elhel 'ezése nehéz, ugyanis nemcsak íqjcst, a le­építések során, hanem az utóbbi években is volt Szol­nokon mindig női munkaerő­­kínálat. Sok asszony volt, aki szívesen vállalta volna „má­sodik műszakban” a háztar­tási munkát, hogy növelje a család bevételeit. Az egyedül­álló nőkről is gondoskodni kell, mert az ő helyzetük még nehezebb, mint az „erős” férfiaké, akik számára az el­következendő néhány hónap megszünteti a munkanélküli­séget. Ezért elsősorban arra vol­tunk kíváncsiak, mit lehet a nők érdekében tenni? A KISZÖV-nél vetődött fel néhány megvalósítható ötlet — nézzük ezeket. — Már a múlt évben is fog­lalkoztatott bennünket a gon­dolat — mondja Pásztrai elv­társ. a szervezési osztály ve­zetője —, hogy létesítünk Szolnokon vagy Jászberény­ben egy soS emberi foglalltozfaia SZÖYei*8í0S?. Most újra rendkívül aktuális lett ez a kérdés a munkanél­küliség miatt. Megtettük az első lépéseket is. A terv az volt, hogy a bőven rendelke­zésre álló cipőgyári bőrhulla­dékból mozaik sarkat gyár­tunk konfekció cipők alá, ezenkívül vattásruha javítást, munkaruhafoliozást végez a szövetkezet. Főleg nők foglal­koztatására gondoltunk, mert ezekhez a munkákhoz sem fi­zikai erő, sem szakképzettség nem szükség« ~. Kb. 100 lányt és asszonyt tudtunk volna el­helyezni. — És mi az akadálya en­nek? — kérdezzük. — ígéretet kaptunk a váro­si tanácstól, hogy erre a célra megkapjuk a Eeloiannisz u. 39. sz. házb'n a Ruházati Vállalat felszabaduló helyisé­geit. Később ,z igazgatási osz­tály mást határozott, az épü­letről, le kellett állnunk a szervezéssel, mert helyiség nélkül mi sem tudunk mit csinálni. rY7YYYY7Y7TYTYYYVYYYYVYYYYYYYYYYYYY7YYYYYYYYYYTYTYYYYT YYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYtYYYTYTtYYv' Leliof-e újabb munkaalkalmakat tereraleai Szolnokon ? Nem lehet annyiba hagyni ezt a dolgot. • — Nézzük, mit mondanak a városi tanács­nál? Az elnökhelyettessel, a tit— karfát, az igazgatási osztály vezetőjével beszélgetünk, ha­marosan tisztázódnak a félre­értések. Végül Elek Lajos elvtárs szájából halljuk a megmásíthatatlan döntést, most már végérvényesen. Le is írjuk, mint maradandó do­kumentumot. — fi Bsloianwsz is! 39-3» minden további nélkül süss- Kapja a KISZÜV azzal a céllal, hogy ott egy olyan szövetkezetét létesítsen, ahol el tudjuk helyezni a munkanélküli rászorult asz­­szenyokat. Ezzel egyetértett Varga Má­ria elvtársnő titkár és Hege­dűs elvtárs, az igazgatási osz­tály vezetője is. úgyhogy most már a szövetkezetek szervezési osztálya gőzerővel foghat a szükséges gépek be­szerzéséhez, a helyiség be­rendezéséhez, hogy a munka mielőbb meginduljon. Van azonban még egy kér­dés, amit megintcsak helyi­séggel lehetne megoldani, igaz, a tanács vezetői erről még csak hallani sem akar­nak, de mégis megemlítjük, hátha így szimpatikusabb lesz: Néhány szolnoki vegyész­mérnök és technikus — ez­­ideig hat — veknim Jermsőszöveilie- 28 él akar alakítani. Rajtuk kívül még 20—25 em­bert is tudnának foglalkoztat­ni — jórészt betanított mun­kásokat. És mi kell hozzá? Néhány üst, alapvető vegyipari be­rendezések. A beruházások­hoz szükséges összeget a KI­­SZÖV folyósítani tudja. Kell r..ég hozzá ezenkívül munka­erő — ez bőven van s kellene még helyiség, amiről a szö­vetség azt mondja, hogy „mi ezt nem építhetünk”, a tanács viszont azt hogy a „házak nincsenek gumiból”. Pedig jő lenne itt is meg­találni a megoldást. Egyrészt azért, mert újabb munkanél­külieket lehetne elhelyezni. másrészt azért, mert egy ilyen helyi jellegű vegyiüzemre tényleg szükség van a megyé­ben. A tervei; szerint egye­lőre szappant gyártana a ve­gyész csoport, amihez bőven van zsiradék a megyében, szappan viszont nincs, Készí-Az alábbiakban igen ta­nulságos — de nem köve­tendő — eseményt írunk le Kiss Imre 52 éves, Jászbe­rény, Peres-banyai lakos, büntetett előéletű személy (lopásért már 27 hónapot ült) 1956 november hónapban jó­hiszemű szomszédjának, Sán­ta Jánosnak 11 hektoliter bort adott él. Az egyesség­­nél úgy állapodtak meg, hogy a bor után kötelező forgalmi adót (literenként 4 forintot) Kiss fogja befizetni. A bor eladási napja után megjelent Kiss lakásán a budapesti fegyveres erőktől két katona, akik élelemvá­­sárlást végeztek. Kiss az. egyik katonát, akinél fegyver volt, arra kérte, hogy az udvarán lévő rossz boroshordóba lőjön bele, mert azt úgyis javítani viszik a kádárhoz. A katonának először furcsa és szokatlan volt Kiss kérése, de később mégis engedett, mert Kiss azzal érvelt, hogy a lyukas deszkát könnyebb kivenni. És most jön a furfang. A hordóba lövetés igazi célja az volt. hogy a szomszédok meghall ják a lövéseket és így Kiss--' könnyűszerrel el tudja híresztelni, hogy a bort erőszakkal rabolták el tőle. Ehhez a meséhez Kiss még azt is hozzáfűzte, hogy szov­jet katonák voltak nála te­hergépkocsival, őt fal mellé állítatták és • addig a bort hordóstól felpakolták a ko­csira, majd elvitték. Kiss nagyszerű előadómű­lenének ,jó” dauervijet, ami megintcsak igen keresett cikk. Ezenkívül az arckrém* tői kezdve a különféle mű* anyagokig mindent tudnának készíteni, ami az iparba vágj Reméljük, hogy a KISZÖV jobban fontolóra veszi az ügyet, másrészt pedig a vá­­rosi tanács is segítséget ad, hogy mielőbb megvalósuljon a terv. (P—a) vésznek bizonyult, mert a szomszédok elhittéik mindazt, amit mondott, de;: s ;.. a nyomozás megálla­pította, hogy Kiss az egész rablási mesét azért találta ki, hogy a bora után a borforgalmi adót ne kelljen befizetni, és hogy az állammal kötött bormennyiséget ne kell­jen leszállítani. A nyomozás során kiderült még az is, hogy Kasza Já­­nos jászberényi lakos meg­őrzésre 6 hektoliter bort ha­gyott Kissinél, amit ő szintén eladott; Utána Kiss megmutatta Rászán­nák azokat a hordókat, amelyekbe beJelövctett és így akarta elhitetni a rablást. A Kiss Imre ellen folyta­tott nyomozás más bűncse­lekményt is felderített, ame­lyet ez a furfangos ember szintén, rafinériával hajtott végre. Volt Kissnek 1200 négyszögöl erdője, amelyet teljes egészében kiirtott. En­nél a cselekménynél arra hi­vatkozott, hogy a fiatal 5—6 éves akácos erdőt pajzstetű lepte meg és nem akarta, hogy a környékben lévő többi erdőt is megfertőzze. Az erdészeti szakértő persze megállapította, hogy Kiss er­deje igen jól gondozott erdő VOlt; A kiirtott fákat Kiss má­zsánként 80.— forintos uzsoraáron adta el. Kiss Imre ellen a fe­gyelmi eljárás megindult és remélhető — példát sta­tuálva — elnyeri méltó bűn-* tetessél. II hektoliter bor története Ayagy a furfangos Kiás Imre ©selelsedefei és jl260 négyszögöl érdit

Next

/
Thumbnails
Contents