Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-13 / 37. szám
2 ■maaaaátt-' 199T. február 18. Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben — Ahol a fegyveres felkelés elkezdődött — A REVIZIONIZMUS JELENTKEZÉSE; SAJÁTOSSÁGAI MAGYARORSZÁGON VÁ revizionizmus elkerülhetetlenségét a modern társadalomba lenyúló osztály gyökerei szabják meg. A revizionizmus nemzetközi jelenség." (Lenin) E cikk keretében ha röviden is, de mégis csak szükséges a revizionizmus társadalmi gyökereivel is foglalkozni. Akik marxizmust tanultak, azok tudják, hogy a társadalmi gyökere egyrészt a munkás arisztokrácia. amely osztályhelvzeténél fogva közelebb áll a burzsoáziához, mint a proletariátushoz. Nem érdeke a szocializmus kivívása «—• számára előnyösebb. , ha a munkásmozgalom megmarad a kapitalizmus keretein belül. Ezért a kapitalizmus megreformálásának híve — nerrf akarja forradalmi úton megdöntenh Másrészt a munkásosztály nincs kőfallal elzárva a modem társadalomban létező több társadalmi osztályoktól és rétegektől. Még a legfejlettebb kapitalista országokban is viszonylag nagy számú kistulajdonos létezik. Ebből a kistulajdonosi rétegből született a kapitalizmus és ma is folytonosan újra és újra életre hív ilyen középrétegeket. A verseny viszont újból és újból lesüllyeszti őket a proletáriátus színvonalára; Ezért a kispolgári világnézet újból és újból felüti a fejét a munkásosztály soraiban — sőt a munkáspárton belül is. Mindaddig tehát, míg a kapitalizmus létezik, a revizionizmus is fennmarad, hol gyöngébb, hol erősebb, ez a történelmi fejlődéstől függ. A revizionizmus politikáját íegvilágosabban Berstein Edu_ érd, a revizionizmus atyja fogalmazta meg: ,-,A mozgalom minden, a végcél semmi“. Mit jelent ez? A proletariátus végcéljáról. a szocializmusról való lemondást, alkalmazkodni a mindennapi eseményekhez, apró reformokért, engedményekért harcolni; Ebből következik. hogy ez a politika végtelen sok-féle formát ölthet és minden új történelmi fordulat a revizionizmus ilyen vagy olyan válfaját hivta életre. — Nagyvonalakban a századfordulótól napjainkig a követkeeő formákat öltötte: reformizmus, szociálsovinizmus, demokratikus szocializmus — nemzeti kommunizmus. Felmerül a kérdés, mi az óka. hogy a revizionista törekvések a legutóbbi időkben világméretekben erősödtek? Az utóbbi években végbemenő nagy történelmi változások adnak erre magyarázatot. A világ fejlődése fordulóponthoz érkezett: 1. Az egész világon méreteiben,, az előzőnél sokkal i hatalmasabb ipari forradaí lom bontakozik ld, amely meggyorsítja a társadalmi haladást és közelebb hozza a szocializmus világméretű győzelmének lehetőségét. 2. A gyarmati rendszer szétesésének meggyorsulása az utóbbi években. Ez a folyamat óriási mértékben meggyengítette az imperializmus pozícióit az egész vüágon. Megváltoztatta az erőviszonyokat a kapitalista táboron belül is. A klaszszikus. gyarmattartó hatalmak (Anglia, Franciaország, Hollandia stb.) meggyengültek, az USA viszont megerősödött. Ez növelte és még most is növeli az imperialista táboron belüli ellentéteket. 3. A szocialista tábor rohamos erősödése, a szocializmus óriási vonzóerejének növekedése az egész világon. A szocialista eszmék ma már olyan vonzóerőt gyakorolnak, hogy nyíltan még a legreakciósabb erők sem merik támadni. A századforlulón a marxizmus győzött a munkásmozgalmon belül — ettől kezdve a marxizmussal szembenálló kispolgár^ irányzatok más formákat kerestek maguknak. A harcot most már nem saiát önálló talajukon folytatták, hanem marxista lepelbe burkolóztak. Most. amikor a lassú mennyiségi változások minőségi változásokká kezdenek átcsapni, napirendre került a szocializmus világméretű győzelme, a revizionizmus a szocialista országok kommunista pártjaiban jelentkezik, a kommunizmus álarcában jelenik meg. Az imperialista erők az elmúlt években a hidegháborúval próbálták a szocializmus erősödését megakadályozni. Ez nem vezetet ugyan eredményre. most mégis újra ezzel próbálkoznak. Ehhez nagy szükségük van a revizionistákra. A nyílt reakciósokat a tömegek gyorsan felismerik és hátat fordítanak nekik. Nehezebb azonban leleplezni azokat, akik a szocializmus híveként lépnek fel. Az ingadozó. nem állhatatos elemeket könnyen megtévesztik. Az imperialisták ezért az Ideológiai hadviselésben a legnagyobb szelepet a revizionistáknak szánták; Az elmondottak világméretekben megmagyarázzák a revizionizmus erősödését. De mi az oka annak, hogy nálunk ennyire meg tudott erősödni? Ezt véleményem szerint két alapvető történelmi körülmény magyarázza; 1. A magyar munkásmozgalomban erős hagyományai vannak az opportunizmusnak. A 75 éves szociáldemokrata múlt még napjainkban is ható tényező. Nem lehet tagadni, hogy szociáldemokrata pártoknak a munkásosztály szervezésében voltak nagy érdemei; De azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyar szociáldemokrata pártok között is a leg jobboldalibb párt volt. Ha valahol, akkor nálunk aztán igazán érvényesült ez a jelszó: A mozgalom minden, a végcél semmi. Gondoljunk csak a Bethlen-Peyer paktumra, a Horthy-rendszer alatt folytatott munkásáruló politikájukra. stb. Ha valaha volt szociálsoviniszta párt. akkor a Magyar Szociáldemokrata Párt az volt. Horthy-ék háborús politikájához 1938 után a vezetők nyíltan lecsatlakoztak. Ez a múlt nem volt semminémű befolyással az októberi eseményekre? Aki látta 23-a után. hogyan támadnak uj életre a jobboldali szociáldemokraták és milyen „lendülettel" szervezték pártjukat, az tudja, hogy ez nagyon is reális hagyomány; Azt is tudomásul kell venni, hogy a magyar munkásosztály (a többi társadalmi rétegekről nem is beszélve) erősen meg volt fertőzve a nacionalista és soviniszta ideológiával; A Horthy-rendszer iskolapolitikája ezt szolgálta és a propaganda gépezet is nagyon jól értett ehhez. A revizionizmus és nacionalizmus — a történelemből tudjuk — házastársak, hol elválnak, hdl egybekelnék. A fasiszta ideológia is alaposan megmérgezte a lelkeket. Nem véletlen, hogy Magyarország Hitler utolsó csatlósa volt. Az elmúlt 12 esztendő pedig nem volt elégséges ahhoz, hogy ennek maradványait az emberek fejéből kigyomláljuk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Horthyék 25 éven keresztül szórták a rágalmakat a kommunistákra. Ez nem maradt hatás nélkül, különösen a középréteget fertőzte meg. És meg volt nálunk is a revinizionizmus társadalmi bázisa, a nagyszámú kistulajdonos (a felszabadulás előtt Magyarország kispolgári ország volt) és a munkásarisztokrácia. A Horthy-rendszer értett ahhoz, hogy ha szerény lehetőségek között is, de viszonylag széles munkásarisztokrata réteget neveljen ki. — Gondoljunk csak arra. milyen kiváltságaik voltak nálunk a vasutasoknak, a beszkártistáknak és még néhány más1 munkáskategóriáknak. Természetesen ezt más munkásrétegek. elsősorban a mezőgazdasági munkások bőrére csinálták. A nyugati munkások életszínvonalához mérten nem volt ez magas életszínvonal, de ha a magyarorszagi viszonyokat nézzük, akkor igen. II, Az előbbiekben látjuk, hogy a magyar munkásmozgalomban erős gyölcerei voltak az antimarxista nézeteknek. 1950-től kezdve e nézetek erősödését a munkásosztályon beiül bizonyos uj történelmi körülmények is erősítették. Az első ötéves terv időszakában a munkásosztály erősen felhígult Tudjuk, hogy a munkáslétszám mintegy 600 ezerrel nőtt. Számbelileg ugyan erősödött de forradalmiságából, szilárdságából sokat veszített; Milyen rétegekből gyarapodott a munkásosztály? 1. A dolgozó parasztságból. Faluról tízezrek vándoroltak él a városokba üzemi munkásnak. 2. A kulákság felszámolása következtében ők is tömegesen özönlötték el a várost. — Nagyrészük üzemi munkás, lett « • 3. A városi kisemberek tömegei: kisiparősok, kiskereskedők, stb. 4. A burzsoázia és a nagybirtokosok azon része, afcik 1945-ben nem szöktek nyugatra és a volt fegyveres erők tagjai, a Horthysta katonatisztek, stb. Két nagycsoportra lehet tehát őket osztani: a volt kizsákmányolók és kispolgárok, (ezenkívül természetesen a tőzsgyökeres nagyüzemi proletárok fiai közül is sokan választották apjuk foglalkozását.) A volt kizsákmányolók természetesen a népi demokrácia ellenségei maradtak és ahol csak tudtak, ott ártottak a rendszernek. Más a helyzet a kispolgári rétegeknél. A szegényparasztságból lett üzemi munkások zöme hamar beleilleszkedett a munkáséletbe, többségük szakmát tanúit és igy jobb anyagi körülmények közé került, mint volt. Nem így a városi kisemberek jórésze. A kisegzisztenciák elhamarkodott felszámolása — nagyrészüket szembefordította a népi demokráciával, — ugyanis anyagilag is roszszabb helyzetbe kerültek, — mint voltak. A túl gyors iparosításnak a munkásosztályra nézve is volt ebben az értelemben is negatív hatás. Nem fejlődött egészségesen a párt sem. 1945. után felhígította a pártversengés. Szélesre tárta a kapukat, nagyszámban kerültek be olyan emberek, akiket nem a nagyszerű célok vonzottak, hanem az egyéni érvényesülés lehetőségei. A két munkáspárt egyesülése történelmileg szükségszerű volt és helyes elvi alapokon ment végbe. A gyakorlatban azonban súlyos hibákat követtünk el — bekövetkezett az, ami egyszer már 1919-ben'a proletárdiktatúra bukásához vezetett. Nem tisztítottuk meg a szociáldemokrata pártot, a jobboldali opportunistáktól és így a párton belül maradhattak. Nem hozta meg a kívánt eredményt a tagfelülvizsgálat sem, A bajokat csak növelte az. hogy a tagfelvétel bürokratikus módos történt, az utóbbi években valósággal erőszakkal léptettek be embereket. A közel 900.000 taglétszám megboszszulta magát. Erősítette a revizionizmus hadállását, az is, hogy Magyarországon a kizsákmányoló osztályok maradványa! sokkal nagyobb politikai erőt képviseltek. mint bármelv más népi demokratikus országokban. Bátorította őket az. hogy nyugatról állandó erősítést. segítséget és biztatást kaptak. Objektíve megvoltak tehát az ellentétek, a munkásosztályon és a párton belül is. — Mindez olyan viszonyok között létezett, amikor az osztálvellenséa befolyása a tömegekre igen erős volt. Eze(K. 1. elbeszélése.) Október 23-án délelőtt hallottam hírét annak, hogy az Építőipari Műszaki Egyetem hallgatói néma rokonszenvtüntetést szerveztek a Bemszobornál a lengyel események megünneplésére. A felvonulás betiltásának hírére az egyetemeken gyűléseket rendeztek és tudomásom szerint a Közgazdaságtudományi Egyetem kivételével úgy döntöttek, hogy a tilalom ellenére is felvonulnak. Úgy hallottam, hogy az Építőipari Egyetemen a szervezőik azzal az indokkal ragaszkodtak a felvonuláshoz, hogy az teljesen néma lesz, elmennek a Bemszoborig, utána azonnal vissza az egyletemre. A felvonulást a Bajcsy-Zsilimsáky úton néztem végig. A menet elvonulása klb. egy órát vett igénybe. A tüntette természetesen egyáltalán nem volt csendes. A felvonulók — különböző egyetemek táblái alatt — túlnyomórészt valóban diákok voltak Ez különösen a menet első részére álL Itt ütemesen és jókedvűen kiáltották jelszavaikat, amelyeket — mint később megtudtam — a DISZ adott ki röplapokon. Ezek a lengyel—magyar barátságot, az egyenlőség alapján való szovjet—magyar barátságot hangoztatták, Rákosi ellen szóltak, vagy Nagy Imre bevonását követelték a vezetésbe. Sűrűn hangsúlyozták a munkás-diák egységet. A továbbiak során, amikor már a menet is vegyesebb volt, egyre inkább szovjctellcncs jelszavak kerültek előtérbe. „Nem kell nekünk gimnasztorka’’ stb. Úgy emlékszem, hogy a szovjet csapatok kivonását akkor még nem követelték, bár ilyen követelések a legkülönbözőbb helyeken leragasztott röpcédulákon már városszerte olvashatók voltak. Nemzetiszínű zászlókat követeltek a házakra, s ahol ez megtörtént, nagy tapssal jutalmazták, később Kossuth-címeres zászlót, illetőleg az akkori címer kivágását követelték. A járókelők viszonylag passzívan, de nagyrészük mosolyogva nézte a felvonulást. Elítélő megjegyzést hallani nem lehetett, akik nem rokonszenveztek. két áz ellentéteket le lehetett volna küzdeni. Mégis mi az oka, hogy ez nem sikerült? A legfontosabb: 1950-től kezdődően súlyos hibákat követtünk el. Sem a nemzetközi helyzetet, sem a magyar viszonyokat nem tudtuk helyesen felmérni, A dogmatizmus lehetetlenné tette ezt. Ehelyett mechanikusan lemásoltuk a Szovjetunió példáját. Az elkövetett hibák közül néhányat külön is meg kell említeni, mert ez közelebb vissz bennünket október 23 megértéséhez. 1. Gazdaságpolitikánkban elkövetett hibák: a túl gyors iparosítás következtében az é’etszínvonal nem emelkedett, a bérből és fizetésből élőknél ez jogos elégedetlenséget váltott ki. Legsúlyr rabban érintette a munkásosztályt. A mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek erőszakos szervezése, a parasztságot nyugtalanította, a proletárdiktatúra alapját, a munkás-paraszt szövetséget lazította. 2. Az osztályharc elferdítése: 1953-ig a baloldali túlkapások: a kulákság likvidálása, a középparasztok kulákká minősítése, a városi középrétegek elsietett gazdasági felszámolása elősegítette az osztályellenség befolyásának erősödését. Az értelmiség iránti gyanakvás is a becsületes, de ingadozó részét eltávolította tőlünk. Ezt még tetézték a törvénytelenségek, a munkásmozgalom hű harcosainak üldözése. Az osztályellenségre szánt csapások tehát sok esetben a szövetségeseket érték; némák voltak, legfeljebb az arcukról lehetett leolvasni véleményüket. De már itt az utcán is hallottam egy-két helyen azt a megjegyzést, ami aztán este már sűrűbben visszatért: „Végre 12 év után ezt is megértük.’’ Fél kilenckor értesültem arról, hogy a Rádiót körülzárták a tüntetők. Kilenc-negyed tíz tájban érkeztem autóbuszon az A.dy-mozihoz. Itt tűnt fel először, hogy a város esti élete nem normális. A tömeg a Múzeum körút é.* a Rákóczi út sarkán jóval nagyobb volt a .szokottnál. Először a Múzeum körút felől próbáltam megközelíteni a Rádiót, de csak a Bródy Sándor utcáig lehetett eljutni, ahol két személyautó égett. Itt már hatalmas tömeg zárta el az utat. Puskalövések hallntsaottak. Az egyetem udvarából emberek rohantak ki, frissen bontott csomagokból éles töltényeket szedtek ki: „Ilyennel lőnek az ávósók” kiáltozták te töltényeket meg puskákat nyomtak a fiatalok kezébe. Ez negyed tíz óra tájban történt. Benke és több más, a Rádióban rekedt munkatárs szerint a karhatalom éjfél után használt először élesre töltött fegyvert. Megkíséreltem a Rádiót a Puskin utca felől megközelíteni, itt sem sikerült; Az úttesten törött tégladarabok hevertek, láthatóan a sarkon folyó építkezés előtti téglarakásból származtak. Az utcán járókelők összeverődő, majd szétszéledő csoportjai. Az egyikben valaki azt magyarázta, hogy a téglával Stúdió segítségére érkező ávósokat dobálták, és ezek, anélkül, hogy ellenállást fejtettek volna ki, a Stúdió felé futottak. Egy másik azon vitatkozott, hogy ha őt téglával dobálnák, ő nem hagyná magát. A tömeg azonban az ilyeneket hamar elhallgattatta, sokkal általánosabb volt a: gazemberek”, „magyarokra lőnek” és hasonló megnyilatkozások. Az fel sem vetődött, vajon rendben lévő dolog-e hogy a Stúdiót — bárki is — el akarja foglalni, te ilyen esetben mi legyen a karhatalom feladata. 3. Súlyosan megsértettük a tömegek nemzeti érzését is, — ami az elégedetlenség egyik fő forrásává vált. A gazdaságpolitikában elkövetett hibák, az osztályharc elferdítése, a törvénytelenség, a megbántott nemzeti érzés, a felhígult munkásosztály, a gyenge, szétfolyó párt. ez jellemezte a helyzetet 1953 tavaszán. És mit tett a párt központi vezetése? Lehetőséget adott Nagy Imrének és csoportjának, hogy meghirdesse uj programját. A programot a párttagsággal előzőleg nem vitatták meg — készületlenül érte. Hatalmas vitát váltott ki. Egyszerre felszínre kerültek az összes ellentétek. A párt három nagy csoportra szakadt: 1. A következetes forradalmi marxisták csoportjára. 2. A revizionisták csoportjára. 3. A baloldali szektáriánusok csoportjára. Nem volt sem ideológiai, — sem szervezeti egység. A párt egymás ellen harcoló csoportokra hullott szét. Formailag még egységes volt. hiszen a különböző csoportok egy párton belül voltak. A valóságban a párt teljesen cselekvő képtelen volt. hiszen hol az egyik, hol a másik csoport került hatalomra. 1955. márciusáig N""v Imre és csoportja tartotta magát. 1955 márciusától a Rákosi-csoport került ismét hatalomra. De egyik fél sem tudta következetesen vé-A járókelők között sok volt az egyszerű kíváncsiskodó és ezeknek a hangulata is az ávósok ellen fordult. A Rákóczi úton, a Síp utca tájékán üres autóbuszok álltak; Az egyiknek tetejéről egy fiatalember beszélt az úttestet ellepő tömeghez. Nem hallottam, hogy mit mondott, valamilyen követeléseket hangoztatott, minden mondatára nagy taps és éljenzés volt a válasz. Az úton motorbiciklisek rohantak, egyik-másik megállt egy időre a járda szélén, körülöttük hangosán beszélő csoportok alakultak, majd a motorosak továbbrobogtak. Itt szabályszerűen visszatértek a „magyarokra lőnek” te a mar hallott „végre, 12 év után” felkiáltások. Ugyanakkor egyre újabb és újabb teherautók érkeztek, megtömve fiatalemberekkel, elől lobogó nemzetszínű zászlóval. Ekkor már a Szabad Nép körül is óriási volt a tömeg te onnan is lövések hallatszottak. Az egyik teherautóról leszólt egy fiatal lány: ,,A Sztálin-szobrot már ledöntöttük.” „Mikor?” — kérdezte valaki a tömegből. A lány az órájára nézett: „Most 9 óra 36 — mondta — 6 perccel ezelőtt”. A kőrútról az emberek tömege áradt az Emke felé; Villamosok hosszú sora állt egymás mögött, egyik-másiknak az ablaka be volt törve, Valaki a Rákóczi úton arról beszélt, hogy Csepelről megindultak a munkások. Ez láthatóan ijedtséget keltett, de a munkások nem jötték. Az este folyamán egyre nyilvánvalóbban jelentkezett az ellentmondás a korábban hirdetett, elfogadott jelszavak te a végrehajtott akciók között, ugyanakkor egy bizonyos fokozatosság is a jelszavak bedobásban. A jelszavak kezdetben a sztálinizmus és Rákosi ellen szóltak, s a független, szabad Magyarországot követelték. Ugyanakkor a TEFU autóinak megszerzése, a zászlókkal ide-oda száguldó motorbiciklisek, a fegyverek szállítása, a Rádió megtámadása olyan, jó előre megszervezett akcióra utalt, amely nem a távollévő bukott pártfcWkár, Rákosi ellen irányult; (Folytatjuk.) gigvinni programját, a másik fél megakadályozta ebben. — Ilyen körülmények között ért bennünket a XX; kongreszszus. Hatása óriási volt Arra már azonban, hogy a XX; kongresszus útmutatásai alapján higgadt fe’5»l. józanul felülvizsgáljuk politikánkat. —• képtelenek voltunk. Meglazult az állami fegyelem, az ellenség aktivizálódott, — az anarchia tünetei jelentkeztek. Még meg lehetett volna akadályozni a tragédiát 1958 nyarán, ha határozottan hozzáfogunk a hibák kijavításához és az ellenség próbálkozásait kíméletlenül elnyomjuk. Es mit tettünk? Újabb hibás határozatokkal tetéztük a bajokat; A XX. kongresszuson kifejtett, az osztályharc gyengülésének egyébként helyes tételét a mi viszonyaink figyelmenkívül hagyásával alkalmaztuk. Pont ebben az időben felejtettük el. hogy nálunk az osztályellensés erősebb, mint más népi demokratikus országban. A magyar munkásosztály nem polgárháború után jutott a hatalom birtokába. nálunk nem volt sem intervenció, se n fasiszta felkelés. A történelem rostáia nem tudott tisztítani. Csak ezzel magyarázható meg. hogy az osztályharc egyik legélesebb szakaszában az értelmiségről, az egyetemi felvételekről szó1ó határozatok megjelenhettek. Mindkettő csak olaj volt a tűzre. B. Kiss Mátyás (Folytatjuk)
