Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-10 / 35. szám

1937. február 10.

M

T

ó

h

c HANSULAT

DEDO KAROLY

JOZSA LAJOS

— HOVÁ megyünk drágám ma este? — kérdezi az aszszonyka férjét, közben a fodrásznál berakott haját fésüli ki.

— Jó filmet játszanak a moziban, menjünk oda, jó? — válaszol a férj és immár harmadszor kezd hozzá nyakkendője megkötéséhez— a siker reményében.

Végre elkészülnek és elindulnak. Kisérjük csak figyelemmel őket. Bemennek a „Nemzeti” moziba. A férj beáll a sorba, az asszony idegesen topog — soron kívül) Persze jegy nincs. Tovább ballagnak, következő állomás: a “Tisza" mozi. Jegy Itt sincsen. Tanácstalanul álldogálnak egy darabig, végül a férj javaslatára a színházhoz sietnek. Az első. amit meglátnak: „a mai előadásra minden jegy elkelt!) Mit csináljanak most? Az asszonyka férjébe karol, szomorúan lépkednek egymás mellett. — Amint a Tisza szálló elé érnek. kedves melódia jut el a fülükhöz. Egymásra néznek? Már határoznak is. eltűnnek a bejárati kapu mögött. Ejnye, ezt gyorsan csinálták! De nézzük csak meg mi is. hogy mi van ott bent)

Tánczene, jó hangulat! A

táncparketten olyan sokan vannak, hogy talán egy gombostűt sem lehetne leejteni; A tangó lágy ritmusára lejtenek a párok, nézik egymást önfeledten, szerelmesen. Hirtelen abbamarad a tangó és pereg a dob! Ijedten rezzen meg mindenki, A következő szám, a „mambó!” Ritmus, ritmus- ritmus! Dolgozik a zenekar. tele tűzzel, robbanékonyam. Talán a legizgágabb közöttük a dobos, a Bedő Karcsi. Minden porcikája mo-KORNYEI GYŐZŐ

zog, művészi ügyességgel kezeli a dobverőket, agy, ahogyan az egy zenekarvezetőhöz illik. De nini, hiszen a Karcsinak bajusza van! Milyen jó, hogy felfedeztem. — mert talán megróttam volna azért, hogy nem mosakodott. Úgy hallottam, nagyon büszke arra a kis szőrpamacsra. Kár, hogy nem látni messziről is, jó lenne, ha színt adna neki. Mert az a bajusz szép, amelyik sötét tónusban játszik. Olyan, mint mondjuk az Argyellán Laciéi aki most fülig érő „zájjal mosolyog. Ö a nagybőgős. Róla azt hallottam. hogy nagy állatbarát. A konfislovakat kedveli a legjobban. különösen azóta, —* amióta egy, e szimpatikus állatok közül szétrugta kedvenc hangszerét. No-no, Lacikám, nem kell gorombáákodni. Ha így viselkedsz, még azt is elárulom, hogy egyszer lecsuszot a nadrágod a nagyérdemű közönség előtt! Hogy ne tegyem ezt veled? Jól van. most az egyszer még titoktartó leszek;

A ZENEKAR legkomolyabb, és legdúsabb hajú tagja a zongorista. Kömyei Győző. — ö arról nevezetes, hogyha a zongorája „bedöglik", nem jön zavarba, hanem fütyüM a dallamot. Minden túlzás nélkül, történt vele egy ilyen eset. Ho<*y nem hiszik el? •— Kérdezzék meg tőle! Ezt különben az Ede is tudja bizonyítani. Hogy-hopv milyen milyen Ede? Hát a Búzás Ede. Róla köztudomású; hogv a hegedűjén kívül a legjobban szereti a horgászást. Már kora hajnalban kint csücsül a Tisza parton és várja a halakat. A tavalyi idényben igen eredményesen horgászott. — többek között fogott egy 4 kilós márnát, meg egy 7 kilós pontyot. Az ő bevallása szerint, horogra akadt egyszer egy igen nagy hal is, azonban a zsinór elszakadt és Ede — a vízbe pottyant. Amikor ezt hallottam, igen jót nevettem, hasonlóképpen a Gyurkovics Feri is. a harmonikás. Róla az a hír járja, hogy ha zsibbad a homloka, akkor közel áll a becsípéshez. A rossz nyelvek szerint igen sokszor sor kerül a zsibbadásra.

ARGYELLÁN után a zenekar legnehezebb tagja Jőzsa Lajos, ö a klarinét nagyszerű kezelője, s olyan lelkesen fújja hangszerét, hogy pirospozsgássá válik az arca. Persze, ezt a Vintora Tibi nem látja, mert Józsa hátamögött pisztonozik; Rettenetesen szőke ember és szereti a mákostésztát. De a legjobban azt szereti, ha kölcsönkérik tőle a hangszerét. Nem hiszik el? Próbálják meg egyszer elkérni tőle!

Amint így elmélkedem — hallom, hogy véget vetettek a zenének. No) akkor én távozom. Muszáj megtenni, mert hátha valamelyikük gondolatolvasó és akkor fuccsba megy ez a kis írásom. Lassan ballagok kifelé és nézem a jókedvű embereket. Táncolnak, vidám órákat töltenek el, s mindezt nagyrészt a Bedő tánczenekarnak köszönhetik. Az ő állandó jókedvük, vidámságuk ragadós. így méltán szeretik őket.

Hogy mi van a fiatal párral? Hát kérem, nem bánták meg, hogy bementek, s elhatározták: ezentúl szombatonként csak a Bedő zenekart hallgatják!

— himer —

£ála$atád 'fiatótádtoi

MEGHITT, szinte baráti beszélgetés zajlott le a na* pókban a Palotási Állami Gazdaságban. Hivatalosan ak* tivaülésnek nevezték, de valójában ismerkedési est volt* A szolnoki munkásszázad néhány tagja látogatott el -Pálo* tásra, hogy megismerkedjen a gazdaság munkájával.

A beszélgetés azzal kezdődött, hogy a karhatalom egyik vezetője ismertette a szolnoki munkásszázad megalakuló* sónak történetét. — A karhatalom azért jött létre — man* dotta —, hogy azokat a becsületes dolgozókat, akik hívei a szocializmusnak, megvédje az ellenforradalmi elemek garázdálkodásaitól. Az ellenforradalom ugyanis még most sem nyugszik. Miután fegyveres erőiket a fővárosban szét* verték, vidéken próbálkoznak tábort kovácsolni magúit* nak. Minden eszközt felhasználnak arra, hogy zavart kelt* senek, gátolják a most már szépen megindult munkát a mezőgazdaság szocialista szektoraiban is. A Palotási Állami Gazdaság becsületes dolgozóinak nincs mit félniök a kar* hatalomtól, mert az nem a nép ellen, hanem a nép ellen* ségei, az ellenforradalmárok ellen tesz intézkedéseket s oa állami gazdaság vezetői, becsületes dolgozói mindenkor bízhatnak a karhatalom támogatásában.

Nagy megnyugvással szolgált ez a kijelentés Palotá* son, mert egyes személyek itt is terjesztettek mindenféle híreket a karhatalomról. A beszélgetés azonban egész másról győzte meg a jelenlévőket.

A továbbiakban a gazdaság vezetői, szakemberei, be* számolták arról, hogyan vészelték át a nehéz időket. El* mondották, hogy az ellenforradalom idején is sikerült megvédeni a nép vagyonát. Azonkívül az őszi vetés, a rizs betakarítása is idejében megtörtént. Minden remény meg„ van arra, hogy az 1956-ban elért 14.46 mázsás búza átlag* termést az idén túlszárnyalják.

Az állattenyésztés eredményei sem kisebbek. Tavaly a Palotási Állami Gazdaság tehenészete II. helyezett volt* Jelenleg is 11.6 liter az istállóátlag. Takarmány, de kiilö* nősen széna, van bőségben. Még társ gazdaságoknak is jut* tatták belőle. S mindez olyan szántóföldön, ahol a felsza* badulás előtt a kenyémekvaló is álig termett meg.

i — ka —i

■*■»- ■ ■

HOZZÁSZÓLÁS

GYUBKOVICS FERENC

Csöbevény

Egy feliratról van szó. Olyanról, amelyet jóformán már senki nem vesz észre, elsiklik felette az ember tekintete, mert megszokta. Nem is jelent túl sókat, vagy ta* Ián, ha őszinték akarunk lenni, éppenséggel semmit. Néhány nappal ezelőtt egészen véletlenül pillantottam meg T örökszentmiklóson a földművesszövetkezet egyik üzlethelyiségében a falon.

Érdemes megjegyezni, mert ez is hozzátartozik a történethez, hogy ebben az üzlethelyiségben minden tiszta. A kiszolgálók barátságosak, szíves szóval kínálgatják a portékát. Az ember szórakozottannézelődik és egyszer csak ni-ní, a következőket olvashatja: „Tisztasági elelős X. Y. takarítónő’'. így a felirat. Még a régi időkből maradt vissza. Abból az időből, amikor felelősök nélkül el sem tudtuk volna képzelni az életet. llletőeg dehogynem tudtuk volna elképzelni, csakhát szokás volt felelősöket választani, s itt úgy látszik, roppant találékonyan oldatták meg a kérdést. Ki lehetne legjobb tisztaságfelelős, mint éppen a takarítónő.

Egy ilyen falon felejtett felirat sok mindent felidéz. Persze egyáltalán nem boszszantja az embert, s nekem is az jut eszembe, hogy ez valami visszamaradt csökevény, hm, hm. de milyen csökevény is?

BÚZÁS EDE

■ |l|l

Megvan. Olyan, amely még a majmolásból maradt vissza.

Női leleményesség

Ez a történet még abból az időből való, amikor Szolnokon ugyancsak ügyeltek a közlekedési szabályok betartására. A gyalogjáróknak ez persze nem nagyon tetszett. Nem akarták megszokni, hogy az utca egyik oldaláról a másik oldalára csak ott lehet átmenni, ahol ki van írva: „Gyalogos átkelő hely.” Hogy miért éppen átkelő hely, hát a csoda tudja. Lehet, hogy aki ezt a feliratot szerkesztette, Szolnokot Velencének hittei

De a szónál maradva, a

szolnoki gyalogjárók nehezen törtek be. Ott „keltek" át, ahol éppen nekik tetszett, — Végül az történt, hogy aki nem volt hajlandó a szabályhoz alkalmazkodni, azt a rendőrségi közegek a helyszí* non megbírságolták. Talán 10 forintot kellett leszurkolni.

Nos, ebben az időben történt, hogy az egyik szolnoki fiatalasszony ott akart átmenni a túloldalra, ahol nem volt szabad. A rendőr megszólította:

— Álljon meg kérem. Tudja, hogy itt nem szabad átmenni?

VANTORA TIBOR

nféle

Es a rend derék őre máris előkészületeket tett a pénzbüntetés foganatosítására. Ám mi történt? A szőke fiatal asszony lesújtó pillantást vetett az előtte állóra és méltóságteljes hangon mondta:

— Szemtelen, így akar velem kikezdeni?

A rendőr úgy meglepődött, — s ez érthető is —, hogy szinte megnémult. A menyecske pedig, mint egy büszke páva, ellibegett.

4 sajtóhibák

történetéből

Valamelyik nap a Tiszavidék rádió-műsort közölt.

Nagy címbetűk hirdették a Szolnoki Damjanich Rádió stúdiójának műsorát. Az újságolvasók —■ gondolom — meglepetéssel, de örömmel olvasták ezt. Hogy miért volt a meglepetés? Mert idáig a szolnoki Damjanich Rádió naponként csak félórás előadást sugárzott. A közlemény most egész napos műsort hirdetett*

Igen ám, csak ott volt a bökkenő, hogy ez a műsor kísértetiesen hasonlított a

ARGYELLÁN LÁSZLÓ

Kossuth-rádió szokásos vasárnapi összeállításához. Szóval tévedés történt. Ahogy mondami szokás, sajtóhiba. A Kossuth-rádió műsorát úgy tüntették fel, mintha az a Szolnok megyei Damjanich Rádió műsora lenne.

Kopasz bácsi, a nyomdai korrektor, aki idestova 40 esztendő óta dolgozik ebben a szakmában, egész regényt tudna összeállítani a sajtóhibák történetéről. Érdemes is lenne összegyűteni azokat, mert egyik-másik roppant érdekes. ízelítőül és jóvátételként elmondunk egyet Kopasz bácsi gyűjteményéből.

Elég régen, még 1945 előtt történt, hogy az egyik Tiszántúli lap hatalmas címbetűkkel az első oldalon közölte a következőket: „Mezőhegyesre megérkeztek a faj-csendőrök.“ Alatta alcím, amely imigyen hangzott: „Megkezdődhet a kiváló fajlovak fedeztetése.”

A lap meg is jelent, s persze lett óriási botrány. Kiderült, hogy sajtóhiba történt. A helyes cím ugyanis a következő volt: „Mezőhegyesre megérkeztek a faj-csődörök.”

Kopasz bácsi azt is tudni véli, hogy ez a sajtóhiba szándékosan született, mert a csendőrök nyomdászkörökben sem voltak valami túlságosan népszerűek* s Szp, es

A Tiszavidék megyei napilap 1957. február 3-i számában „A jászberényi kórházban is elkelne az udvariasság. Vagy talán más is közrejátszott a dologban?” c. alatt Borzák Lajos beszámolt kórházi élményéről, melyben mint a Jászság szülöttjét s szerelmesét ért méltánytalanságról tudósítja a Tisza vidék olvasóit.

Minden ember vallja maga szerint, hogy jóhiszemű emberekhez csak őszintén szabad szólni, az emberi méltóságot annál inkább komolyabban értékelni, hogy másokról lészen szó az elkövetkezendő tudósításban. A tudósító napi gyakorlatában ezen kérdéssel fokozottabban találja magát szemben, mivel olvasóközönsége elvárja, hogy a leírott szó fedje a valóságot, a leközöltek élményszerűsége a valóságot tükrözze. Ellenkező esetben a hálás újságolvasó mérlegre teszi a tudósító személyét, amit a szerkesztőség is előbb-utóbb figyelembe kell vegyen;

Orvosi hivatásunk olyan posztra állított bennünket, ahol munkánk megítélése éppen munkánk minőségén ke. resztül lehetséges. Élő embereket gyógyítunk, azok testilelki szenvedéseit enyhítjük, a gyermekekét éppúgy, mint a felnőttekét, egyszerű emberekét éppúgy,, mint a nálufcnál felelősebb beosztásban ténykedőkét, a háborúban honfitársainkat éppúgy, mint az ellenség sebesültjeit — egyforma humanitással.

Az orvossal szembeni bizalom félgyógyulás a beteg számára, az orvos első perctől kezdve bizalommal nyúl hozzá, lelki közelségbe kerülnek. így közösen alakítják ki azt a kívánatos jóviszonyt, amit felgyógyulása után őszinte jóbarátságként tudhatunk magunknak.

A tudósító hasonló hivaz' tásból vállalja a maga területén a közösség tárgyilagos tájékoztatását, az általa közöltek az olvasót mindig tárgyilagosan érjék, a kialaki tandó véleményformálás éreztesse a valóságot még akkor is, ha információja alapján meglátást, hézagos. Ne elégedjen meg egy ember tá jékozta tásával — mint jelen esetben — legalább igyekezzék maga is meggyőződni az orvos jóbarátságáról, vagy

ennek ellenkezőjéről. íme most elfogadta egy ember tájékoztatását, s nyugodtan vetette papírra: „Te óvatosan* itt nembarátokkál lesz doh gunk.“

Részleteiben annyiban szólunk a leközölt cikkhez, hogy Jászfényszaru egyik köztiszteletben álló körzetorvosát, dr. Hortáver Józsefet — (s nem Horteve!) —, kinek orvosi bizonyítványát kifogásolja, ténykedését „nagyágyúként” tiszteli, „bűnösmentéssel” vádolja. A kórházban a sebészfőorvos asszonnyal beszélt, ki helyesen járt el, amikor a kórházigazgató távollétőban annak helyetteséhez, dr. Sárközy Ferenc (s nem Sárosa) főorvoshoz irányította. Hogy a főo-vosasszony nem udvariatlanul járt el, legékesebben bizonyítja, hogy a műtőből jött ki hívására két műtét között. De a szülészeti osztály nővére sem tudhatta a fényképezőgéppel jelentkező tudósító rzon szándékát, hogy a sebészeti osztályon fekvő beteggel kapcsolatban kíván főorvossal beszélni, mivel erről egy szóval sem tájékoztatta, s így joggal gon. dőlt arra, hogy szülőnőt újszülöttjével kíván lefényképezni, ami itt nem szokott előfordulni, s ebből kifolyólag válaszolta: „Ez nálunk nem szokás’’* Ha a tudósító lett volna udvariasabb, s bemutatkozásképpen közli jövetele célját, nyilván szó nél-kül ő hívja fel telefonou főorvosát otthonában.

A kórház részéről sérel" mesnek tartjuk: „Te óvatosan, itt nem báró* tokkal lesz dolgunk” — kitételt, amit rosszhiszemű bizalmatlanságként könyveltünk el.

A kórház munkáját az itt megfordult betegek ezrei igazolhatják, kormányzatunk is értékeli azáltal, hogy éppen napjainkban juttatta nyugvópontra már egy évtizede húzódó kórházfejlesztés igyekezetünket;

Válaszunk közlését kérve, a kórház minden dolgozója nevében maradok tisztelettelj Dr. Kardos Zoltán kórházigazgató-főorvos

A szerkesztőségtől: Helyt adunk a kórház válaszának, azzal a fenntartással, hogy Borzák elvtárs mégegyszer kiutazik a helyszínre cs ott tisztázza a felmerülő félreértéseket.

2600 méteres fiisggőhid

A világ leghosszabb függő, hídja lesz a most épülő MACKINA-híd. Teljes hossza, vagyis a függesztő kábelek Iehorgonyzási • helyeinek távolsága 2600 méter, középső nyílása, vagyis a két torony távolsága 1160 méter. Az USA egyébként is a hosszú hidak hazája. A San Francisco-öböl bejárata fölött ívelő Golden

Gate-híd toronytávolsága még az előbbit is felülmúlja: 1260 méter. A középső szabadnyílás hosszával harmadik helyen áll a Georg Washing ton-hid, amelynek 1060 méteres középső nyílása a New York-i Manhattan-sziget és New Yersey közti távolságot hidalja át a’Hudson, folyó fölött.

A

<