Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-22 / 45. szám

Mondott szóból ért a jász ember..

A Hazafias Népfront Jászberényi Járási Bizottsága elhatározta, hogy a Jászság községeinek gazdaköreiben közvetlen beszélgetés és vita során ismerteti a kormány január 5-i program-nyilatkozatát. Az ismertetés irányítására Beszteri Mihály országgyűlési képviselő vállalkozott, de rajta kívül Muhari Sándor, a jászsági törzsállattenyésztő állomás vezetője és Bognár Gyula tanár, a Járási Népfront Bizottság titkára is résztvesz a felvilágosító munkában. így hát hármasban járják a községeket

Rég! igazság, hogy a jászember a bőven mondott szóból ért de a vitát is úgy kedveli, ha áz tüzesen pattog. Ennek tetejébe az elmúlt napokban arra is világosság derült, hogy a régi világ síppaL dobbal-tromlbitával megrendezett nagy tömegeket egybeterelő, ünnepélyes képviselői beszámolóinál sokkal jobban szereti, ha a gazdakörben a képviselővel egy asztalhoz telepedhetik és kedvére kibeszélgetheti magát vele. JászárokszáU ásón, J ászboldogházán, Jánosihidán egyaránt ilyen vélemény alakult ki a mostanában lezajlott képviselői beszélgetések nyomán;

Természetesnek kell tartanunk, hogy a képviselői beszélgetéseken is ezernyi kérdés és probléma vetődött fel. Első szempillantásra is feltűnik azonban, hogy ,

a jász-parasztság erősen bízik a Kádár-kormányban

Valamennyi gazdakörben a régi hibák és sérelmek felsorolásával kezdődött ugyan a beszélgetés, de azután egykettőre így fordult a sző: A jelenlegi kormány indulata jó — a Kádár-kormány szebb húrokat penget;

Abban is megegyeztek mindegyik közáég gazdakörében, hogy apáink régi gazdálkodásának ideje lejárt, s

1957-ben csak azok ragadhatják üstökön a szerencséjüket,

akik nem csupán a tíz körmükkel kapaszkodnak, hanem az eszük kerekét is ugyancsak megforgatják, abban a tekintetben, hogyan lehet belterjesebben gazdálkodni, mint eddig. Muhari Sándor törzsállattenyésztői állomásvezető felé százával záporoztak a kérdések, mert a jászok jól tudják, hogy ma tízszeresen igaz, ama régi közmondás: A mező cseppenti, jószág csurgatja a pénzt — sőt az ország számára -n^m csak egyszerűen pénzt, hanem nemes valutát is.

Sokoldalúan megvitatták a szövetkezés formáit is.

Jánosihidán elmondották, hogy a régi tejszövetkezetet a gazdák össze6zedegetett forintjaiból alakították meg és olyan jól működött, hogy a tagok szerint á tejszövelkezet valósággal fix fizetést jelent. Minden érv amellett szól tehát, hogy érdemes újból megalakítani ;; s Jászboldogháza országos hírű állattenyésztői

A fegyverneki Vegyesipari KTSZ-ben sem múlt el az októberi esemény nyomtalanul Itt is akadtak nagyhangúak. akik azon voltak, hogy fel kell oszlatni a szövetkezetei,' Azonban a szövetkezet tagjainak túlnyomó többsége szilárdan állta az ostromot és a negyvenkilenc tag közül negyvenen bentmaradtak a szövetkezetben.- Nem bánták meg tettüket. Egész télen tudtak dolgozni, a lakosság részére ablakokat, kész hámokat és egyéb háztartási eszközöket gyártottak;

A bádogos részlet például tepsit, füstcsövet, mosóteknőt. és zsírosbödönyt készített, s ezenkívül elvégezték a javítá’si munkákat is. Az asztalos és bognár részleg az állami gazdaságok részére, birkaetető rácsokat, kerítésfonatokat.

is tudván tudják, hogy az erők egyesítése mennyit ér, pl. gépkihasználási társulás formájában is. A jászárokszállásiak ugyancsak megvannak győződve arról, hogy összefogott erővel az aprómag termelés is jobban megy. Elég volt tehát a tárgyalásokból, tíb-lábolásból, most már a megalakuláshoz kell látni — ez a vélemény uralkodik mindegyik községben.

A .^képviselői beszélgetések” a sok tüzes vita ellenére kellemes baráti légkörben zajlottak le. Különleges értékük, hogy a gazdaköri asztaloknál egyéni gazdák és tsztagok, tsz-vezetők ülnek egymás mellett és vitáznak is egymással Erre például a jászárokszállási beszélgetés nyújtott igen szép példát.

A Hazafias Népfront Jászberényi Járási Bizottsága úgy látja, jó utat választott, amikor a képviselőd beszélgetéseket megrendezte, Ezirányú munkájukat a napokban-he.

a Vízügyi Igazgatóság és az Építőipari V; részére pedig kubikos talicskákat készít. A bérfűrész üzem dolgozói is egész télen dolgoztak. Mind a lakosság, mind az állami gazdaság és termelőszövetkezetek részére lefűrészelték a megrendelt árukat:

A villanyszereők. mázolők és szobafestők a télen átlag 800—1200 forint között kerestek. Az építőrészlegtő! Sulcz Mihály és Ferenc. Tukarcs Pál és Czimmer Sándor Budapestre mentek és hat hónapig résztvesznek az újjáépítési munkában;

A múlt évben kétmillió forintos tervüket teljesítették s ezévben sem akarják alább adni. Ehhez minden adottságuk meg van.

F. L.

tekben folytatni akarják.

■ ' .........—

Új erővel a szövetkezeti mozgalomért

......- ■■■ ■ ■ ■ ——

fiatalok terve hogyan él meg tíz család

53 holdból

Kovács Istvánnak, a szelevényi tanács titkárának akkor kezdett derengeni valami a fejébar, amikor látogatói már betették maguk mögött az ajtót; Az iránt tudakozódott a két barát — Sándorfi Lajos és Horváth János —, hogyan tudnának pár hold földhöz jutni. Mert nekik nincs egy barázda földjük sem, az alkalmi munkát pedig már megunták. Hol a terményforgalminál zsákolgattak, hol meg a rizstelepen dolgoztak, vagy éppen a Pankotai Állami Gazdaság munkásai voltak. Szerették volna hát valami állandó munkában lékötni magukat; Bár igaz, ott lett volna a termelőszövetkezet, akár a Szikra, akár a József Attila. Csakhogy Sándorfi Lajosék éppen azt nem bírták elviselni, ami a József Attilában is volt. A felelőtlenség, a munkától való húzódozás, a pocsékolás nagyon sértette munkaszeretetüket;

A József Attila Tsz nem is volt képes fennmaradni, feloszlott az első megrázkódtatásra október után; Ez rendben van, de mi lesz a földdel, amelyen gazdálkodott? — latolgatták a faluban. Biztosan szétosztják, akinek szüksége van rá — gondolták többen. Kelleni meg kellene a föld, ezért legjobb is lesz, ha máris bejelentjük igényünket — határozták el magukat a földdel nem rendelkezők. így került sor Horváth János és Sándorfi Lajos látogatására a tanácsiházán;

— Sajnállak benneteket, de ez törvénytelen lenne. Nem adhatunk földet; Ami a fezből kilépők után megmaradt, az községi tartalékot képez — mondta Kovács István:

— Pedig szerettünk volna gazdálkodáshoz kezdeni — távoztak lógó orral Horváth Jánosék.

Kovács István magáénak érezte a két fiatalember bánatát. Hiszen maga is szerette volna a szántófölddel felcserélni az íróasztalt;

De hát hogyan lehetne azt?

— Egy módon — jutott eszébe s közölni is akarta nyomban Horváthékkal, de azok akkorra már odahaza jártak. Kovács Istvánnak soha nem volt még ilyen hosszú a munkanap. Alig várta a hivatalos idő leteltét, s máris Sándorfiék lakása felé vette útját;

— Lesz föld, Lajos! összeállnák néhányan és közösen kérünk földet a tanácstól. Mit szóltok hozzá?

Hát nem sokat szóltak altkor Sándorfiék, annyira váratlanul érte őket a javaslat. Előbb fontolóra vették a dolgot, de úgy találták, nem akar butaságot Kovács István:

így alakult meg a szelevényia fiatalemberek termelőszövetkezete. így is írhatnám, a szelevényi fiatalók kertészeti társulása. A szövetkezet legidősebb tagja ugyanis 29 éves mindössze. A szövetkezet tagjainak átlagos életkora 24 év.

Természetesen ne gondoljanak itt jó párszáz szövetkezeti gazdára. Csupán 10 családról van szó. Tíz család, amely ötvenhárom hold földön gazdálkodik az Uj Életben;

S hogyan él meg tíz család 53 holdból? — kérdezhetik olvasóink.

Először is családokról sem

Úgy vélem, hogy nemcsak a magam nevében beszélek, akkor, amikor azzal a kéréssel fordulok a MOKÉP felé. hogy ismét vezesse be az eddig igen jól bevált „Későn jövők csak szünetben ülhetnek be a nézőtérre’1 rendelkezést. Erre bizony nagy szükség van. hiszen most már vetítenek híradó filmet is és a késönjövők. a bentülők legnagyobb bosszúságára, a legérdekesebb részeknél cihelődnek, préselik magukat helyük«

beszélhetünk teljes egészében, mert a szövetkezeti tagok közül heten vannak házasok. Hét fiatal házaspár, a többiek pedig nőtlenek.

Másodszor 53 holdból nagyon is szép jövedelmet lehet lefölözni, ha azt igazán akarja valaki. És a szelevényiek akarják. Kertészetté alakítják át földterületüket.

Tenmélnek 8 hold dohányt, 12 hold lucernát, ezenkívül dinnyét, mákot, paprikát, paradicsomot, rizsát. Búzát öszszesen 10 holdat, azt is azért, mert még a József Attila bevetette a földet az őszön.

így viszont sok lesz a tennivaló, aggódhatunk joggal. Gondoltak erre az újdonsült szövetkezetiek. S ha az ifjú férjek nem győzik majd a munkát, beállítják a fiatal feleségeket is.

A terv fellelkesítette nemcsak a falut, de még a környéket is. A Kunszentmártoni Gépállomás kertészeti szakemberrel siet az Uj Élet segítségére, a helybeli Szikra Tsz érett istállótrágyát adományozott a melegágyak megépítésére;

Nincs is ezen csodálnivaló. Ki nem segítené örömmel a nagy reménnyel, lelkesedéssel és dolgozni akarással induló szelevényi fiatalokat?

r— barzdk —

re. Nem beszélve arról, hogy a lázas sietségben a pontosak lábát tapossák, a legújabb diva tu kalapokat sodorják a földre és mindezek vitákra adnak alkalmat, amelyek egyáltalán nem felemelek előadás közben; Biztos vagyok abban, hogyha ismét bevezetik az előbbiekben kért rendszabályt, kevesebb lesz a későn érkező és élvezhetőbbek lesznek az előadások is;

•=» hs-..... «%♦»»

Egy kérés a MOKÉP felé

Tízéves a Szolnoki Földmüvesszövetkezet

A napokban gyűlést tartottuk a szolnoki Földművesszövetkezet tagjai. Értékelték tíz év munkájának eredményét s igen sok problémát vetettek fél, amelyek megoldásához mindjárt segítséget is adlak. Nem árt elmondani azt, hogy milyen fejlődést érteik el. A kezdeti három milliós forgalmat, ma már több mint negyven millióra emelték és az egy boltból, mintegy harminc egységre gyarapították a szövetkezeti kereskedelmi hálózatot. Az egész megyét ellátó korszerű, mezőgazdasági szaküzletet létesítették, mélynék havi forgalma elért az egymillió forintot;

Szandaszöllősön százezer forintos beruházással félvásárlóbelepet létesítettek, ahol átveszik a dolgozó parasztoktól a felesleges zöldáru és gyümölcs-féleségeket. A szolnoki húsbotiban állandóan vásárolhatnak a háziasszonyok friss disznóhúst, melyhez az árut saját hizlaldájukból biztosítják;

Komoly részt vállaltak az export tevékenységből is. Az élmúlt évben például nyolc vagon zöldhagymát küldték ki a Csehszlovák és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak. Tíz év óta először ment megyénkből külföldre vagontételben földieper is. Mindezek azt mutatják, hogy a szövetkezet dolgozói jó munkát végeznék:

Szép terveik vannak a jövőre vonatkozóan; Szolnok város zöldellátását a Földművesszövetkezet fogja biztosítani (reméljük, nagyobb sikerrel, mint a MEZÖKER). Meg akarják valósítani a „termelőtől közvetlen a fogyasztóhoz” való árujuttatást. Azat tervezik, hogy az üzletben veszik át az árut a dolgozó parasztoktól és így kiküszöbölik az árule átrakásából és fölösleges raktározásából eredő károkat. A dolgozó parasztokat is érdekeltté teszik a termelésben, mivél magasabb áron tudják átvenni az eladásra kínált árukat. A termelőszövetkezetekkel szerződést kötnek, s ezzel is biztosítják, hogy minél több áru jusson a piacra.

Munkájukhoz több támogatást várnak a Városi Tanácstól. F. L.

Színházi noleiz

Egy csúnya színészről és egy nagyon kedves színésznőről

Szurmay Ernő már megírta, minek szaporítsam hát a szót: szép, nagyon szép volt „A néma levente” szolnoki előadása. — Mint az üdítő, tiszta víz úgy hatott rám Heltai csengő-bongó verse, — mert az egész darab egy élménytadó, romantikus vers, pergő s zócsatákkal, eleven, hatásos kacajt fakasztó vagy mosolyra derítő csattanókkal. Mindenki élvezte, aki csak ott volt, — ezt a tapsok, a vastapsok bizonyították. De mondom, nem is erről akarok beszélni, habár sokéig lehetne elmélkedni azon is, mi volt a varázsa ennek az előadásnak. (A darab, a játék, a díszletek, a korhű jelmezek? — biztosan mindez együttvéve.)

Kérem, én most egy csúnya színészről és egy nagyon kedves színésznőiről szeretnék feljegyezni erre a noteszlapra néhány gondolatot. Főleg erről az Iványi Józsefről aki a néma leventét, Agárdi Pétert alakította; Tanúm minden színházlátogató, de a kirakati képek is, hogy nem valami szép fiú. Markáns, mély vonások, széles mozdulatok, gyorsan változó arcjáték (túláradó mimika), tehát nem a megszokott, simaképű, lágymozgásos „bonyiván’’ típus.

Ahogy beront, berobajlik a színpadra, akaratlanul is meglepődünk: ez lenne a hős, akibe a kis seentéletű olasz hölgy végül is beleszeret? Ugyan kérem, ha Zilia Dúcának (s alakítójának Lóránd Hannának) van egy csöpp iálése, hát nem tesz ilyet. Hisz ez a férfi nem is szép, a tekintete ugyan szugesztív, de egy kicsit fantasztának látszik, a hanghordozása bátorságra vall. fellépése merész, de biztosan túlbecsüli önmagát.

Egyszóval nehezen hisszük el néki, hogy meg tudja hódítani a hölgy szívét. És kezdetét veszi a harc. A toré« kény asszonykáról kiderül, hogy majdnem kegyetlen is tud lenni, őszinte érzéseinek lepezése közben. A férfiú pedig egyre szimpatifcusabb lesz előttünk önérzetességében, állhatatosságában. <-» Hiába környékezi szerelme szép szóval, dölyffel. haraggal és alázatosságai, gyötrődve is, de állja a fogadalmat — nem szólal meg, csak a bűvös igének, a szerelmi vallomásnak enged végül is. De addig mind a ketten ezer arcát festik a szép, tisza, szívbemarkoló szerelemnek;

Azt hiszem nem túlzók, ha azt mondom, egy nagy jellemszínész pályakezdését jelzik Iványi József mostani alakításai. És „A néma levente’1 címszerepe újabb erőpróba volt számára ezen az úton; Reméljük lesz elég ereje és önkritikája is tehetsége további kibontakozásához s akkor még sokat fogunk hallani róla.

Ég a kedves Lóránd Hanna? Az ő kezében volt a darab kulcsa, ő adott szárnyakat a többieknek és játéka magával ragadta a legigényesebb nézőt is. Alcj látta Ruttkai Évát ebben a szerepben, az is azt állítja: fővárosi színvonalú volt Lóránd Hanna alakítása, s az egész előadás:

Szurmay Ernő már megírta — ezzel kezdtem — és most látom mégis ismételgetek. De azért még megírom, nem tudom elfelejteni Ruttkai Ottó Beppoját, «— Nagy Magda Gianettáját mindketten többet vittek szerepükbe; mint ami a szövegkönyvben vcát, eredeti figurát formáltak, élő hús vér embereket.

Es mert csak noteszt írtam és nem színházi kritikát, elnézést kérek, hogy mindenről, mindenkiről nem esett szó.

Elvégre azért valamit a

nézőknek is hagyni kell;:( tó—1--------- . '

Uj csehszlovák többpont-hegesztőgép

A brattslavai központi hegesztési kutatóintézet már a bnnoi kiállításán is bemutatta sorozatban gyártott új többpont-hegesztő gépét, amely főleg a gépkocsik karosszériáinak gyártásában juthat fontosabb szerephez. A háromfázisú árammal táplált gép elektronikus vezérlésű. Kettős elektróddal ddgozik, tehát egyszerre egy

pontpárat készít és összesen 36 elektródszánja van, amelyek mindegyike 180 kg nyomóerőt fejt ki. Ezek szerint egész alváz-, illetve kamaszé-1 rialteretek egyidejű hegesztése válik lehetséegssé. A hegesztő áram 10.000 amper: Egy hegesztési ciklus tartama 30 másodperc.

H u aűmal

Borcsa Kelemen, az egyik alföldi vadásztársaság mindenek által tisztelt elnöke, aki ugyanezt a posztot töltötte be a legeltetési társulatnál is, nagy hangon kijelentette, hogy ő bizony megunta a nyuszikra való puskázást, s a fácánok örökös abajgatását, elmegy egy kicsit a Mátrába, vaddisznóra vadászni.

E tiszteletre méltó elhatározáshoz az alapot az adta, hogy húgának lánya a sors különös ajándékaképpen egy derék erdész-gyerekhez ment feleségül.

A híres alföldi vadász Borosa Kelemen kétcsövű flintáját vászantokba dugva elindult a hegyek közé. Az ifjú erdész-házaspár örömmel fogadta a joviális bácsikat; Kelemen annyira izgatott volt. hogy talán vőlegény kon rába sem kevésbé és az első estén másról sem faggatta a házigazdát, csak a vaddisznók természetéről.

Már kora hajnalban golyóra töltötte a duplacsövű flintát, derekára hosszú pengéjű vadászkést kötött, s nekivágott az erdőnek. Ment, ment, mendegélt, sasszemmél vizsgálva a cserjéseket, a vízmosások mélyét. Derekasan küzdött a fáradsággal, az ismeretlen hegyi terep azonban mégis olnehezííette lépeseit;

Egy szép tisztásra ülve leült, s megtízóraizott; A flintát mindenesetre maga mellé tette, hogy ha véletlenül oda tévedne a szagra a vadkan,

csak egy pillanatra dől le, de bizony, elaludt. Mire felébredt, a nap már túl volt a delelőjén, s őt magát alaposan megmászták a hangyák. Elbódulva indult hazafelé, nem is csoda, hogy egy kicsit eltévesztette a vadászházhoz vezető utat.

A hegyek-dombo'k között csatangolva egyre inkább megfeledkezett a vaddisznókról. Nem volt más vágya, minthogy mielőbb hazataláljon. A tölgyes és bükkös erdőkben azonban nehéz volt a tájékozódás, minduntalan azt hitte, hogy már jó helyen van, de csalatkoznia kellett. Ahogy toporgott, növekvő elkeseredettséggel s egyre jobban sajgó lábbal, az erdő sűrűjéből kinézve egy tisztáson nagyszerű dolgot látott. Vaddisznó turkált ott, csendes békességben, azaz helyesebben mondva, vadmalac;

Kelemen egycsapásra elfelejtette a fáradságát. Teljes erővel fellángolt benne a vadász szenvedély: Mert ugye, egy alföldi embernek nem kis dolog, ha az első útján vadmalacot sikerül ejteni, s mire az Alföldre ér, a nyulászó cimborákhoz, csinálhat ő ebből veszedelmes, húszcentis agyarú vadkant is.

Reszketett a puska csöve az izgalomtól, amikor a tusát az arcához szorította. Égy pillanatig várakoznia kellett. Mélyeket sóhajtaná, hogy szíve dobogása valamennyire csendesedjen. Aztán gondosan célzott és lőtt; A vadráduplázhassom. Jól bepakol- malac egy mukkanás nélkül ván paprikásszalonnából, hú- rogyott össze. Kelemen diazott rá a kulacsból, s feje el- dalordítással rohant a tisztás nehezedett; Eüliatározibs, hogy £<Aé, Azonban wi övével

csaknem egy időben másik hang is hallatszott és a vadmalac mellett feltűnt a vendéglátó erdész alakja:

— Mi az, Te is erre lestél? — kérdezte Kelemen, s aztán még fölényesen hozzátette. — A zsákmány mindenesetre az enyém. Megelőztelek egy orrhosszal:

— Az ifjú erdész cifrát csavarintott.

— Tisztelem a maga orrhosszát, lelőtte az ezévre szánt hízónkat.

— Ne izélj Te, hát ez vadmalac.

— Olyan vad, akárcsak maga — méltalankodott a póruljárt gazda; Nézze meg a szőrét, teljesen világos, nem olyan sötét, csíkos, mint a vaddisznóé.

— Biztosan megoszült az

ijedtségtől — találta fejőn a szeget Kelemen.

A vadásztársaság elnök előtt is világos lett a helyzet, amikor körülnézett a tisztáson és meglátta, hogy a zsákmánytól alig 100 méter--“ van az erdészház.

Borcsa Kelemen még aznap este otthagyta a rokonokat. A vicinálison bóbiskolva újra felvetődött benne a gondolat, hogy hátha mégis megoszült a vadmalac. Nyulász barátaihoz visszaérkezvén pedig izgalmas történetet mesélt él, hogy döfte le vadászkésévél a villogó agyarral, sebesülten felé rohanó rettenetes kant;

(Solymár)

1957/február 22; *

I