Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-18 / 15. szám

T I S Z A X t D e &

19ö7. január 18

Rizlenény a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségének

budapesti tárgyalásáról

(Folytatás az 1 oldalról.)

lúéleződésére vezetett az utóbbi időben, A szocializmus és a nemzeti függetlenséf; erőinek, valamint a békéért síkraszálló egyéb erőknek a határozott ellenállása következtében az imperialisták agressziója és felforgató tevékenysége nem érte el kitűzött célját. Az imperialista agresszív körök azonban nem nyugszanak bele vereségükbe. Az imperialista agresszív körök főkolomposa, az Egyesült Államok kormánya a támadó katonai tömböket felhasználva tovább folytatja terjeszkedési és háborút előkészítő politikáját.

A legutóbbi időben pedig az Egyesült Államok a közel- és középkeleten arra törekszik, hogy az Eisenhower—Doktrína leple alatt elfoglalja az angol és francia gyarmatosítók helyét és leigázza Közel- és Középkelet népeit, s ugyanakkor feléleszti a hidegháború politikáját, a szovjet- és kommunistaellenes provokációkat és a bomlasztó tevékenységet a szocialista országokban. Mindkét kormányküldöttség azon a véleményen van, hogy ébernek kell lenmiök. A két kormány a többi szocialista országgal és minden békeszerető országgal együtt továbbra is küzd a nemzetközi feszültség enyhüléséért és a hidegháború megszüntetéséért.

Minden erőfeszítésit megteszünk annak érdekében, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a békés együttélés öt alapelve érvényesüljön és

kitartóan törekedünk az országok közötti kapcsolatok fejlesztésére. — Mély meggyőződésünk, hogy ha a szocialista országok minden békeszerető országgal és néppel összefogva következetesen folytatják harcukat, az imperialisták minden mesterkedése meghiúsítható.

A két kormányküldöttség kifejezte azt a véleményét, hogy a Szovjetunió vezette szocialitsa tábor országainak szoros egysége és baráti együttműködése biztosítéka a szocialista országok ügye sikerének, a tartós világbéke megőrzésének. A szocialista országokat a kommunizmus eszméje és célja fűzi össze s a közöttük lévő kölcsönös kapcsolatoknak összhangban kell állniok a pnoletároemzetköziség elveivel. A szocialista országok független, szuverén országok, ezért kölcsönös kapcsolataiknak a nemzetek közötti egyenlőség lenini alapelvein kell nyugodniok. A két ország kormányküldöttsége megelégedését fejezte ki afelett, hogy a szocialista országok a fent említett élvek alapján igyekeztek megjavítani és megenősítemá kapcsolataikat. Ugyanakkor megállapították, hogy e szempontból fontos jelentőségű a Szovjetunió kormányának, a Szovjetunió és a többi szocialista or-Budapest, 1957.

KÁDÁR JÁNOS,

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány elnöke.

szagok közötti barátság és együttműködés alapjának megerősítéséről szóló 1956 október 30-án kiadott nyilatkozata és a Kínai Népköztársaság kormányának a szovjet kormány-nyilatkozat támogatásáról szóló 1956. évi november 1-én kiadott nyilatkozata.

A kiét kormányküldöttség megállapította, hogy az elmúlt években a két ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai örvendetesen fejlődte!?:, a két ország közötti barátság és együttműködés mindkét ország javára vált, mivel a félek mindenkor a szocialista országok közötti egyenlőség elveinek szigorú betartását és a kölcsönös gazdasági felemelkedés élőmozdítását tartották szem előtt. A két ország kormányküldöttsége kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy a jövőben is tovább fogják fejleszteni az országaik közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat, megóvják és megerősítő? a szocialista országok szolidaritását, elősegítik az összes békeszerető országok és népek egységét, s minden erőt latbavetve munkálkodnak a világbéke és az emberiség haladásának szent ügyéért.

január 16.

CSOU EN-LAJ,

A Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke.

fi magyar ENSZ-küldüllség memoranduma a menekültek kérdéséről

New York (MTI.) A Magyar

Népköztársaság ENSZ-küldöttsége január 15-én memorandumot adott át az ENSZ főtitkárának a magyar menekülték kérdéséről. A magyar küldöttség kérte, hogy e memorandumot a főtitkár juttassa él valamennyi tagállamhoz és hívja fel az egyes kormányok, valamint: a menekültügyi főbiztos figyelmét az abban felsorolt fontos kérdésekre. A magyar ENSZ-küldöttség ismertette memorandumában az Elnöki Tanács amnesztiarendeletét, egyidejűleg rámutat, hogy a magyar menekülteket befogadó államok akadályozzák a magyar állampolgárok hazatérését, megtorló intézkedéseket foganatosítanak a hazatérni kívánókkal szemben, nem segítik elő az egyedülálló kiskorúak hazatérését, felelőtlen ígéretek után, kedvezőtlen feltételek mellett, főleg bányamunkára kívánják alkalmazni őket, honvédségi személyektől katonai titkok iránt érdeklődnek, stb. A memorandum megállapítja, hogy a magyar kormány számos kezdeményezése e probléma gyors megoldására még nem vezetett végleges eredményre, hangsúlyozza, hogy kívánatos lenne, ha a befogadó országok biztosítanák a magyar állampolgárok részére a nemzetközi jognak és az emberiesség élvednek megfelelő bánásmódot, és elősegítenék, különösen a kiskorúak visszatérését, valamint azt, hogy a magyar kormány képviselői kapcsolatot teremthessenek a menekültekkel. (MTI.)

KÜLFÖLDI HÍREK

London (MTI.) Mint az AFP közli, Selwyn Lloyd, angol külügyminiszter szerdán reggel Rómába utazott, ahol három napot tölt és tanácskozik Giovanni Gronchl köztársasági elnökkel, Antonio Segni miniszterelnökkel és Gaetano Martino külügyminiszterrel.

A külügyminiszter kijelentette, hogy kihallgatást kér a pápától is.

München. Bajorországban szerdán is tovább tartott a kemény hideg, a Zugspitzen mínusz húsz fokot mértek. A hegycsúcson háromegésznyolcvanszázad méter magasságot ért el a hótaíkaró,

London (MTI.) Az Angol Külügyminisztérium szóvivője szerdán kijelentette, hogy Nagy-Britannia még mindig az 1950-e$ hármas deklarációhoz tartja magát a Közép-Kelettel kapcsolatban — közli az AFPä

Htapf&ikcdás és- Uazafcsáfy

L' gy férfi ladikét jxtkoí ki as ulcara. Felnyitja a láda tetőt, s

*J azon jelvények tömlcelege sorakozik egymás melleit. Kartonra tűzve Kosswth-cimeres jelvények soka-sárja. — Csak 2 forint — kínálja az árus és mi megvesszük anélkül, hogy eszünkbe jutna, lám még a hazafias érzésünk is üzletet, keresett lehetőséget jelent valakinek. Félreértés ne essék, most nem ezt az árust akarom megfosztani jogos „iparengedélyétől", az vesse rá az első követ, aki a foglalkozását irigyeli tőle, a pár fillér hasznot, stb. Nem, egészen mást juttat most eszembe ez a jelenet. A jelvényeknek és más külső jeleknek az értékét mérlegelgetem. Eszembe jut, hogy hányféle gondolatnak volt a kifejezője, vagy csak leplező je az elmúlt időszak ban a nemzeti lobogónk piros—fehér—zöld selyme és a Kossuthcímer. Használták, hordták, lobogtatták a forradalmi kerületű diákok, de a Dudás-féle ellenforradalmi csoport terroristái is. (Elnézést, ha itt kénytelen-kelletlen, de az érthetőség miatt egymás mellett kell említeni őket.) Feltették a sapkájukra jószándékú értelmiségiek éppúgy, mint a falu zsíros kulákja, hogy ne is soroljuk tovább az ellentét párokat. Egyszóval akarva-akaratlan a tiszta szándék mellett szenny és mocsok is hozzátapadt szép nemzeti jelvényeinkhez. És hozzátapadhat ezután is, ha nem lépünk fel ellene világos és egyértelmű szavakkal a jóérzés, az igazi hazafiság védelmében.

Valahogy éppen ezért nem tartom ' én helyesnek mostanság ezeknek a jelvényeknek túlzott Jttogtatásáit. Nem a gomblyukba tűzött kis címert és nem is a házakon lassan már szakadozó zászlókat (bár ez utóbbin is lehetne vitatkozni), hanem a magamutogató magyarkodást, nemzeti hovatartozásunk amúgy is magától értetődő ténye mellett, a hivalkodást, ezeket helytelenítem. Mert tagadhatatlan, ilyen jelenségekkel elég gyalcran lehet találkozni. Mintha a külsőség, a szavak külsősége is, elsodorná a tarlóimat. Egyszerű emberek kijelentései, de a nép nevelője— az értelmiség ■— egyoldalúságra hajlamos tagjainak szavai is vallanak erre némelykor. Ilyenkor mindég azt érzem-: csak egy lépés és irredentizmusnál vagyunk. Csak egy meggondolatlan cselekedet és tűzcsáva lehet a rosszul értelmezett hazafiság,

Egyszóval a magyarkodást, a magyar mivolt puszta fitogtató -sát, jelvényeink okkal és ok nélküli használatát, a hazafiságról gyártott újsütetű allegóriákat (képes beszédeket a nyitt állásfoglalás fee* lyett), nagy nemzeti költőink, íróink szavainak, sorainak bizonyos egyoldalú csoportosítását a teljes és korhű megmutatás helyett . mindezeket nem tartom igazi hazafiságnak, sőt attól félek, hogy a hivalkodó jelek takarják él előlünk a mélyebb, a tisztább hazafiul érzést. A belemagyarázásók és hamis aktualizálások egy-egy filmmel vagy színdarabbal kapcsolatban, stb, A nagy, a tágabb horizontokat zárják el szemünk elől s olyan képet festenek, mintha minden éltenzékiség, ami valaha is volt a magyar irodalomban, éppen a mai kor emberének íródott winds

Nos, ismerjük el, sok embert az efféle sallangos magyarkodás ijeszt el attól, hogy őszintén kifejtse gondolatait a Tutzafiságról, mert hiszen könnyen félreérthetik, félremagyarázhatják, a sok álhazafias Tnegnyilvánulással „egy kalap alá vévé’ szavait,

WS atcma József Bánk bán-jának szolnoki bemutatója előtt, írtam a sorokat. Szándékosan. Voltak, akik holmi politikai csemegét szimatoltak ebben az előadásban, a célzatosságot, a párhuzamokat keresték minden áron.

Én őszintén bevallom: a nagy magyar drámát szeretném élvezni ebben az előadásban, úgy, ahogy azt a szerző megálmodta. És akkor biztosan tudom, nem a külsőségek, hanem a mély tartalom ragad majd magával bennünket. A mvilt keserve, tragédiája, amely mégis előre mutat. F„ Tóth Pál

Összeült a Biztonsági Tanács

New York (MTI.) Szerdán helyi idő szerint 10.40 órakor Carlos Romulo fülöperigeti delegátus

elnökletével összeült a Biztonsági Tanács — jelenti az AFP. Az ülésen Pakisztán kérésére a kasmir.1 helyzetet tanulmányozzák. (MTI.)

TÓTH ISTVÁN:

SZÖKEVÉNY

(39.)

ÍJ imgatóztak a szolid tangó huh. lámáin. Néhány élesebb fényforrás kihunyt a teremben, halkabb lett a zsongás, közvetlenebb a kapcsolat a táncosok közötti

— Kegyetlen volt hozzám — törte meg az elfogult szótlanságot Omibódi s az asszony érezte, hogy keze szorításában, benne van az átélt szenvedés. Tudta, milyen, lelkiállapotban lehetett a fiú, mikor búcsú nélkül otthagyta.

— Azt hiszi, nekem olyan símán ment? — viszonozta melegen, a kézfogást s bár szeretett volna olyan fölényes, csipkelődő lenni, mint lent a faluban, nem sikerült.

— Miért tette? — könyörgött leplezetlen fájdalommal a férfi. Ind most nézte meg alaposabban az arcát a találkozás óta s anyás szánalom járta át Hogy megvékonyodott a szerelmes kis bolond? De nem hátrányára, így soványabban keményebbel? a vonásai, hiszen amúgyis sok nőiesség van. a megjelenésében ;:; Nem kertelt, megmondta, amilyen pontosan csak ki tudta fejezni magát a tánc forgatagában;

— Magamtól féltem. Tisztáznom kellett önmagam előtt is, nem leszek-e úgynevezett rossz asszony, nem csak kalandot jelent-e maga a számomra? Emlékszik, milyen kétségek között éltem akkoriban, megcsalt asszony voltaim, aki körül megdöbbentő robajjal omlott össze a megszokott viliág =:; Jólesett egy meleg szó, néhány szelíd nap a vereség után, amit mint asszony elszenvedtem... Az én veszteségem azért Is szokatlan nagy volt, mert saját szememmel kellett meggyőződnöm róla, hogy elrabolják tőlem a férjemet, gyermeke apját... al?iről azt hittem, igazán szeret s én.;»s igazán szeretem - 9,

Omtoődí remegve vonta kőeeüébb az asszonyt

— És.;s most mér meggyőződött, hogy;:;

Inéi kitalálta, miit akar mondani; Nagyon mélyen, nagyon sok tűzzel, ahogy még soha eddig, hosszan a férfi szemébe nézett és duzzadópiros száj aszódét pidt kinyitva bólintott szótlanul. Fogalmak hajszálvékony résén át mint gyöngyház orgonas ípocskán súgta vaBomásssserűen;

— Most már tudom: >( téged szeretlek;

Ö nfetedt mámorba aJéLva telt el

" néhány pillanat. Annyira egy ütemre siklottak a tangóra, mintha egy test járná a táncot. Andalító, boldog körforgás volt rajtuk túl a világ, amelyből csak ezernyi keringő fejet, az egymást fogó karok sötét és élő rózsaszínű hegyesszögeinek elsuhanó csipkéit, a nyílt, zárkózott, csalogató, hódító, gyöngéd, mámoros, leigázó, meghunyászkodó, pajkos, komoly, gőgös, józan, álmatag, tompa, okos és az emberi jellemek végtelenjét mutató szemeik lobogó lidércfónyeit látták s a modem zenével kísért ősi mozdulatok egységét érezték;

Tudatalatti védekezési szándék vitte őket a férjtől távoleső csarnokrészbe. Az asszony szerelemmel, szeretettel hajtatta fejét Ombódi mellére s csak akkor kapta fel arcát, mikor csaiknem magukra maradtak a télikert bejáratánál. Néhány pár lejtett még elmerülve a tompítottan odaszűrődő zenére. Hűvösebb is letti

— Ne.;; ne menj, most négyszemközt akarok lenni veled. Hallgass meg..; Amit érzek, sokkal szebb, nagyszerűbb annál, hogy hideg, pőre szavakkal kifejezhetném ;; Hadd beszéljen helyettem Heine.'

Áss üvegablakon ét tantcsontflguráíkként fehérlettek, tarkáhottak be a téliként szobrocskái, márványpadjai; A fényben fürdő emeletek fölött mélyen, lomhán csüngette kékségét a nyári éjszaka. A hold ezüstje a benti zene ütemére részegen kóválygott s a parányi csillagok kacagására csak bölcsen bazsalygotti

Tisztán, végtelen nyugalommal bongott a férfi hangja:

Borongva borait I« az alkony,

A bulláin is s/.ilajabban üvöltött.

Ott ültem a parton és néztem a szilaj (babtáncot.

A szivem Is tengerként zokogott nőtt, Végtelen vágy ragadott meg utánad,««

Az asszony ne&ifeledfeezve itta a messzi mélyről jövő hangokat, leste a szeretett férfi szája mozgását. A tenger helyére a fűzfás patakmeder került képzeletében. Ott ül szomorúan, magára hagyottam szerelme, csendesen zuhognak a kristályhabok a formátlan köveken s a férfi szíve majd megszakad:««

Majdnem felkiáltott, olyan fáj-1 * dalmat okozott neki a hátuk mögött elhangzó kérés:

— Szabad?

Akkor ment már, mikor Ombódi sajnálkozó mosollyal engedte át. egy sovány, fölényes arcú fiatalembemekí

— Kövessí — nyomta meg a két S-et bemutatkozáskor a fiú s mielőtt jobbjával átkarolta volna a fiatalasszonyt, méla fensőbbséggel igazított egyet ízléstelen mintájú, feltűnő nyakkendőjén. — Gratulálok a kislánya táncához — udvari askodott s ezzel egyúttal magyarázatát adta annak is, hogy nem éppen ismeretlenül kérte fel;

Inc! bosszantó megbántottságot érzett. Miért most jön ez a tacskó? S hogy minél kevésbé zavarja.

Igyekezett sértően elutasító lenni Nem válaszolt semmit a legénykének, hanem éppen a halhatat-» lan verssorokat idézte volna vissza emlékezetébe, mikor ismét megszólaltak mellettük.

— Szabad?

Ez pajtáskodón, kedvesen csengett s a hang tulajdonosa, — valódi rokonszenves diák. — mente;

getőzötti

— Omibódi tanár úr megtofaágfe* bóí; ■ s — Mire kimondta, már ott íb termett a tanársegéd; Nehogy egy elcsúszott szóval is kiessen A

költemény hangulatából -— folytatta a venseti

Te kedves, egyetlen kép, ki szüntelenül körttlem Jár*»,

Es mindenütt, mindenütt nevemet sírod,.«

zúgó szélben, harsogó babok árján és saját sóhajaimban.

Könnyű náddal írtam a homokba; szeretlek Agnes!

Az asszony elbűvöltem hallgatta; Ez a perc fedte fél előtte igaza életcélját. Ez a néhány múló pillanat rohanó szélvészként hozta vissza leánykori álmait;«« Igazán szerelmes csak diákba tudott lenni. Vonzotta finomságuk, csiszoltságuk, a beszédjük, melyben olyan érdekesen kaptak helyet titokzatos hangzású idegen kifejezések««« És a költészet, amely senkihez nem áll olyan közel, mint a diáfcifjúsághoz. S itt van, itt van végre aa örök diák, az irodalmár tanár,

__ jVf egengedi, asszonyom? -=TM* ijesztette meg a kérés zordsága.

Bizonyára elsápadt, úgy elképesztette férjének megjelenése. Pedig

természetes körülmények között éppen így illett, hogy ő is táncra kérje,

— Nem lesz ez sok? — rándult

meg durván Jenő karja a derekán« Szép kis asszony vagy, családanya «: Mért nem bújtat«* már valamelyik szobába?

— Legkevesebb jogod neked van a felelőtsségrevanásra — sütött az asszony felelete. Semmi közöd ezután a dolgaimhoz.

A férj vadul megszorította bal kezefejét. Felszisszent. Ekkor ismét lekérték. Kissé gunyorosan, titkolózó félrenézéssel táncoltatta vissza egy ismeretlen fiatalember — Ombódihoz, aki jóformán meg sem fogta még Inci kezét, már szavalta tovább;

De vad hullámok raja durván tovasSpré a kedv«« betűket«

Törékeny nád, összefutó homok, csalfa bab, nem bízom bennetek Immár, Az é] feketébb, szívem szllajabb lesz.

Kitépem erős kézzel Norvégia erdejéből a legmagasabb fenyőt, Belemártom az Etna tüzörvényébe s e lángba merített óriás tollal írom a sötét menny boltozatára;

Szeretlek Agnes! Szeretlek Ágnest

O, akkor minden éjjel ott lobog ez az örök, ragyogó lángírás.

Késő unokák, messze jövendők Ujjongva olvassák a mennyel szókat; Szeretlek Ágnest Szeretlek Ágnest

A férfi elhallgatott, Inci a mellére =— Menjünk haza — mondta el« borulva sírt.;« Ombódi kétségbe- keseredetten Ind a férjének s elöesettem megrázta; resietett. Hajszolta magát, félti

— A férjed jön««« Holnap öt hogy összeesik: őrára gyere az egyetemre, Földszint hatvan-hármas szobabp (Folytatása küvetfeeakJ'