Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-17 / 14. szám

1957. Január 17.

i ieZAVIDÉK

3

Miért halad lassan a párt szervezése Afattyánban ?

Bent vagyunk a Jászberényi Járási Bizottságon. Éppen megbeszélést tartanak. Egyenként számolnak be a járási bizottság tagjai, hol milyen eredményeket értek el eddig a pártszervezésben. A járás legtöbb községében szépen halad, — mondják — csak egy helyen nem megy: Alattyánban. A községi szervezetnek nyolcvanöt tagja volt, most huszonnyolc van. A gépállomáson még meg sem alakult a pártszervezet. Gyerünk Alattyánba, nézzük meg, mi lehet az oka a húződozásnak.

A községi pártszervezet elnökét nem nehéz megtalálni. Nagy Mátyás elvtársat mindenki ismeri. Régi, köztiszteletben álló kommunista. Párttagok és pártankívüliek egyformán szeretik. Amikor a községi pártbizottságok megalakultak,

a párttagság őt akarta függetlenített titkárnak. A járás azonban nem engedte. Idegenből hoztak ide titkárt.

Október 23-a után azonban otthagyta a községet. Most már nem volt semmi akadálya, hogy az legyen a párt vezetője, akit a tagság akar. így lett a párt elnöke Nagy Mátyás.

— Nehezen megy a párt szervezése — mondja, — sok ember még ingadozik. Különösen a vezető emberek tartják magukat távol. Itt vari például Hajas József vb titkár, a í öldm űvesszővetk ezet ügyvezetője, Tóth Antal, vagy Sándor Mátyás volt pártvezetőségi tag. Még egyik sem lépett be eddig. Próbálják meg az elvtársník, beszéljenek velük.

Először a szövetkezet ügyvezetőjét kerestük. Benyitunk az irodába, nincs itthon az ügyvezető, Szolnokon van. Nem találjuk a tanácsnál Hajas József vb titkárt sem. Egy ember van még hátra a feljegyzett nevek közül: Sándor Mátyás.

Sándor Mátyás egyénileg dolgozó paraszt. A feleségét találjuk a lakásban. Barátságosan fogad bennünket. A gazda az állatokat eteti. Megtörüli a széket — Tessék leülni, azonnal küldöm a férjem — és eltűnik. Leülünk. A szobában négy kisgyermek, egyik kicsi, másik pici. Elbeszélgetek a gyerekekkel. Van még egy testvér jük, újságolják, az Kecskeméten jár iskolába. A gyerekek nem félnek az idegen embertől, igen összebarátkozunk, mire megjön a gazda.

40—50 év körüli férfi. Bemutatkozom neki, elmondom, mi járatban vagyak. Először, ahogy ez inár szokás, közömbös dolgokról beszélünk, az időjárásról, miegymásról. Majd felteszem neki a kérdést, miért nem lépett be eddig a pártba? Sokáig gondolkozik. Nehezen akar megszólalni. Látom rajta, hogy bizalmatlan az ismeretlen emberrel szemben. Küszködik magában, őszintén megmondja-e, ne mondja, ami a lelkét nyomja. Azután megszólal:

— Nézze, nálam sokszor jártak már népnevelők abban az időben is, amikor a tsz szervezés folyt. En azoknak is megmondtam: nem lépek be. Most is azt mondom:

még nem lépek be a pártba,

várok még. Azt nem állítom, hogy soha, de egyelőre nem.

Magyarázom néki. én nem népnevelő vagyok, nem azért jöttem, hogy mindenáron rábeszéljem a belépésre. Azt tartom, nem helyes valakit erőltetni meggyőződése ellenére. Én csupán véleményére vagyok kíváncsi.

— Nem lépek be, mert csalódtam. Nálunk Alattyánba sohasem az volt, amit a tagság akart. Nagy Mátyást akartuk függetlenített titkárnak, de nem lett belőle semmi, a járás másünmen hozott ide titkárt, aki nem ismerte a községet. Nem mondom én, nem volt rossz ember, csak nem hallgatott ránk.

Mindig az ő akarata érvényesült, nem a tagságé.

Azután itt volt a kulák-Iista felülvizsgálása. A járási tanács a falu véleményének kívülhagyásával döntötte el. ki marad rajta, kit törölnek. Én a pártba nem egyéni érdekből léptem be, de azt láttam eddig, hogyha valaki a napközi otthonba vagy a földművesszövetkezetnél álláshoz akart jutni, belépett a pártba és már be is tették. Az ón gyermekemet nem vették be a napközi otthonba, ugyanakkor a napközis gyerekeknek a felét az ottani alkamazottaknak a gyermekei teszik ki. Pedig az adót én is fizetem. Hát látja, míg én ilyesmiket tapasztalok, addig nem lépek be.

— Most elérték a céljukat. — mondom — Nagy Mátyás lett titkár, nincs többé kulák-Iista, nem veőzik fel a pártba azokat, akik csak azért voltak tagok, mert ezáltal anyagi előnyökhöz jussanak.

Igaz, —- mondja — ahogy látom, eddig tényleg csak a legszilárdabb, legbecsületesebb emberek léptek be, semmi kifogásom ellenük, de mi a biztosíték, hogy ez mindig igy lesz?

Az, hogy a legtisztább emberek lépnek be és nem veszik be maguk közé a helyezkedőket.

— Ez igaz, — mondja.

Ha valaki meggyőződésből volt

tagja a pártnak, egyéni sérelmek miatt nem tarthatja magát távol.

— Ebben magának is igaza van, nem is mondom én, hogy nem lépek be soha, egyelőre azonban még váróit, i

Nem firtattam a dolgot tovább, másra tereltem a beszélgetést. Meghánytuk-vetettük a gazdálkodást, a mai helyzetet. Azután elbúcsúztam.

Aki most pártszervező munkát végez, az tudja, mindennapos az ilyen beszélgetés. Mégsem lehet az elmondottalt fölött csak úgy napirendre térni. Az ember önkénytelenül is felteszi magának a kérdést, mi az oka, hogy ez az ember így vélekedik?

Fél talán, azért nem lép be, vagy az elmúlt esztendőkben nagyon megsértették, de nem akarta most elmondani. Vagy csalt úgy egyszerűen kimondjuk rá szentenciát, hogy ingadozó, csak utdtárs volt, alti soha nem is volt a szocializmus őszinte híve? Ez volna a legegyszerűbb, hiszen még indokot is lehetne előráncigálni, nem lépett be a termelőszövetkezetbe sem. De nem. nem lehet ezt csak úgy egyszerűen elintézni. Nézzük meg, mi a helyzet a gépállomáson, hátha itt választ kapunk kérdéseinkre.

(Folytatása következik.)

B. K. M. — Bubor

igy látom én

a szövetkezeti kérdést

A termelőszövetkezeteket két szempontból hívták életre: a termelés emelése, a nagyteljesítményű gépek alkalmazása, másrészt az üzemben foglalkoztatott emberek közösségi emberekké formálása végett. A szövetkezetekben dolgozó emberek között vannak józan, meggondolt emberek, akik belátják, hogy a ledolgozott munkaidő mellett most a Kádár-kormány kiadott könnyítő rendelkezései után érdemes jól dolgozni.

A nagyüzemi termelés előnyének a felismerése nem kimondottan a szocialista társadalom terméke. Ezt már a kapitalizmusban is felismerték, azonban tudatosan, mint a kizsákmányolást is kiküszöbölő formát, a Szovjetunióban alkalmazták.

Az ipari és a mezőgazdasági szövetkezetekben október 23. után megindult a bomlás folyamata. Ez a folyamat nemcsak abból áll, hogy a régi szövetkezetek felbomlanak, • területileg szétesnek, '■sokan egyénileg akarnak munkálkodni. hanem abból is, hogy vannak szövetkezetek, ahol a tagság egyrésze ki akarja zárni u kommunistákat. Ezek szerint a kommunistáknak nincs helye a szövetkezetekben. Ez is lehetséges? Azért, hogy a föld azofcé legyen, akik megművelik, a szovjet hősök, meg a kommunisták haltak meg. Verejtékükkel a kommunisták ugyanúgy öntözték 12 év óta — 1945 tavasza óta — mint a pártonkívüliek a földet és most az ellenforradalom hatására az ilyen megtévesztett emberek szerint a kommunistáknak nincs helye a szövetkezetekben.

Továbbra is szocializmust építő ország vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a kommunistáknak helyének és szavának kell lenni ebben az országban;

A kommunisták súlyos áldozattal váltották meg a belépési jogot ahhoz, hogy a társadalom bármely munkaterületén ugyanúgy dolgozhassanak, mint a pártonkívüliek.

Ezt véssék nagyon jól emlékezetükbe azok, akiknek október 23. után egyik legfontosabb feladatuk volt a kommunistákat kidobálni a i zöveifckezetekből.

Kötél Imre, Mezőtúr.

A jászberényi piactéren levő háztartási boltban hallottam a következő párbeszédet.

— Van mosdószappan? — kérdezte egy átlagvevő kinézetű fiatalember.

— Van, kérem — felelte az elárusító, aki a pulton belül állt és kék köpeny volt rajta.

— Kérek egy darabot — folytatta az előbbi.

— Hozott a tanácstól igazolást? — kérdezte a pulton belüli kékköpenyes, mire az átlagvásárló kinézetű fiatalember fölöttébb meglepő, dött. A további fejleményeiket nem ismerem, mert én megkaptam az árut és eljöttem.

Azon viszont sokáig gondolkoztam, hogy a tanács melyik osztátanacsi igazolás

lyatol kérhet a fiatal barátom igazolást, a szappanvásárláshoz. Először az jutott eszembe: biztosan a pénzügyi osztálynak kell igazolni, hogy rendelkezik tíz forinttal, amely a legdrágább mosdószappan árát is kifutja. Aztán a második érvelés győzött bennem: inkább a kereskedelmi osztálytól kell papír, amely bizonyítja vásárló szándékát.

És elekor, mint villám, cikkázott agyamban, s még szégyelltem is, hogy nem jutott hamarabb eszembe. Biztosan az egészségügyi osztály ad igazolást, a következő szöveggel: „Alulírott egy hónapja már nem mosdott, jogosult egy mosdószappanra . ; .”--csf—

Megérkezett Budapestre a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége

Szerdán délelőtt rövid látogatásra érkezett a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége. A küldöttség vezetője Csou Bn-Laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke és külügyminisztere, tagjai Ho Lung marsall, az Államtanács elnökhelyettese, Vang Csia-Hszbgie külügyminiszterhelyettes és Hao De-Cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meg hatalmazott nagykövete, aki Budapesten csatlakozott a küldöttséghez.

A kínai vendégek fogadására a katonai repülőtéren nagy számban jelentek meg a politikai élet vezetői, ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, Marosán György dllamminiszter, Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere. Kossá István pénzügyminiszter, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, Rónai Sándor kereskedelemügyi miniszter, Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Sebes István külügyminiszterhelyettes, Pongrácz

Kálmán Budapest főváros tanácsa végrehajtó bizottságnál: elnöke, továbbá az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának számos tagja, a külügyminisztérium vezető tisztviselői és sokan mások;

Megjelentek a küldöttség fogadására a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének tagjai, ott voltak a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői, a magyar, s a külföldi sajtó tudósítói.

Érdekes színfoltja volt a várakozásnak, hogy a külföldi sajtó képviselői a repülőtéren nyilatkozatot kértek és kaptak Kádár János miniszterelnöktől és Marosán György államminisztertől.

Fél tizenkettő után néhány perccel érkezett meg a kínai és a magyar zászlókkal és feliratokkal feldíszített repülőtérre a kínai küldöttséget hozó Tu—104 típusú lökhajtásos repülőgép, amely egy órán belül érkezett Varsóból Budapestre. A repülőgép ajtajából kilépő Csou En-Laj miniszterelnököt és a küldöttség tagjait Kádár János, Marosán György és Münnich Ferenc üdvözölték. (MTI);

Újszászi gondok

Két dologgal szeretnék foglalkozni, ami nagyban zavarja községünk dolgozóinak munkáját és életét. Az egyik a szövetkezeti üzletek helytelen nyitvatartási időpontja. Ujszász lakosainak 70 százaléka a szolnoki üzemekben dolgozik, s oda vonattal jár be. Reggel már 6 órakor útrakélnek és délután 4 érakor tétv nek vissza, öt szövetkezeti üzletünk viszont reggel 8 órától délután 4 óráig árusít csupán. Hogyan tudjanak tehát bevásárolni munkásaink, hiszen a legtöbb családban a férj és feleség dolgozik. Az a kívánságunk, változtassák meg szövetkezeti boltjaink az árusítás nj-itvatartás idejét, úgy hogy munkásainkraclc is alkalmuk legyen bevásárolniuk.

A másik kérdés a sertésfelvásárlással kapcsolatos. Mégpedig az,

hogy a SERNEVÁL Ujszászon vásárolja fel Szászberek, Jászalsószentgyörgy és Zagyvarok as lakosainál: hízott sertéseit. Aminek természetesen az a vége, hogy éppen az ujszásziaktól vesznek át a legkevesebb hízót. Ez az áldatlan állapot ellenségeskedést szül az átvevők között és a falu rovására próbálja érvényesíteni érdekeit. Nem értjük, mi szükség van erre, hiszen a hízott sertéseket Zagyvarékason vjszik keresztül. Zagyvarékas közelebb is van . Szolnokhoz, átvevő ménlegje is van, miért kell hát a zagyvarékasiaknak Ujszászra sosál- Iítaniok hízott sertéseiket, amikor ott helyben is van lehetőség az átvételre. .

Ifi. Menyhárt Károly Ujszász

4s eddiginél egyszerűbb módon kívánták megoldani a tojásértéhesilesí a földművesszövetUestetek

A föidművesszövetkezetek vezetőinek véleménye szerint a falvakban begyűjtött tojás eddig túlságosan sok szerv kezén ment keresztül, amíg a fogyasztókhoz elérkezett. — Ezért kísérletet kívánnak tenni arra, hogy a földművesszövetkezetei: közvetlenül szállítsanak a fővárosi boltokba és egyéb eladólheiyekre. Javaslatot adtak be,

amely szerint a lámpázó tojásvizsgáló üzem a földművesszövetkezeti mozgalmon belül működő mezőgazdasági termékeket értékesítő központ kezelésébe kerüljön. A tervezett változtatásokkal jelentős mértékben csökkenteni lehet a tojás szállítási költségeit, tehát eladási árát is.

Él még Bánk..

Milyen fájó is, amikor az nem érti szavunkat, akinek elsősorban meg kellene értenie. Milyen keserves érzés tudni, hogy pusztába kiáltott szó a hangunk: visszhangtalon, érdektelen. És miért, mi az oka? Néhány rosszindulatú kritikus? Az elnyomó hatalom kénye: a cenzúra? A másirányú közízlés? Mindegyik vagy egyik sem?

így őrlődhetett a múltszázad első felében Katona József, akinek tehetsége csak a zsenialitás szavával illethető. Sokakkal szemben volt szűkmarkú az élet, sok alkotót csak később, halála után értettek meg — ám ő ezek között a szenvedő elsők között vergődött. Mit tehet hát? „Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelméről gondolkozik — és elhallgat” — írja Katona és leteszi a tollat.

•

Pedis: hát ki tudja, micsoda kincses nvélység tárult volna még fel Katona József drámaíró tehetségéből — erre gondolsz, ha a Bánk bán-t olvasod, ha a fojtott levegőjű, lenyűgöző igazságú előadási nézed. Mert ez a mű halhatatlan alkotás a javából. Hosszú tanulmányokat, könyveket írtak már róla — minden nagyobb magyar írót megihlctelt a tragédia; nemcsak a XIX. század nagyjait, Aranyt, Gyulait, Vörösmartyt, — da a XX. század kritikusai, írói közül is sokan elemezték, magyarázták. A legjobb magyar színészek játszották a darabot: sokan tudnának arról mesélni, hogy egy-egy szerep milyen megdöbbentő feladatot ró a színészre, hogy ez az emberóriás: Bánk, vagy a forrongó szívű Petur.

a gondoktól töppedt Tiborc és ( többiek: Melinda, Gertrudis, Otti Biberach megalkotása kinek-kinel mennyire a vágyai közé tartozik.

*

Nézem a próbát. Petur háza. /

bélcétlenek között Petur. Hömpölyögnek a gondolatok, hömpölyög nek a szavak. „Egy oly teremtés akinek nem ex Hazája... ki gyér meki játékainkban is nem osztozol, volt, bennünket az vajon szerethet-é?“ A gőgös merániakról be szél, Gertrudisról, akit magyar soh: nem ismerhet el királynénak. Nerr, ismerhet el, mert nem magyar És később, a mérhetetlen bensC indulat ilyen szavakba tör ki. „Am. de míg ez szokás, E század, Árpád vére, a magyar Érzés, magyar javak virágzanak, Mind. addig azt fogom kiáltani: üsd az Orrát, magyar, ki bántja a tied!”

A lélegzet is megáll a levegőben, az átforrósodott szavak évszázadok távlatából is keserű emléket hoznak, s arra emlékeztetnek, amiről ez a darab is szól: a zsarnokság elleni küzdelemre.

•

Mit is emelhetne ki az ember, ha a Bánk bán egészéről akar néhány szóban szölani. Csakis Petur jellemén keresztül azt a harcot, melyet a történet időpontjában és később is vívott a magyarság a zsarnok ellen. 1213-at írunk, amikor a tragédia cselekménye, játszódik. II. Endre a király, de más

frmisl rttrlrvy 1 -frsrrl/s 7 __

országban háborúzik, — az országot idegen hatalom irányítja: Meránia küldte el helytartóját, hogy a német érdekeknek megfelelően irányítsa Magyarország sorsát. S ő eszerint is cselekszik: „Tulajdonukat élvévé, s od’adta a hazájabeli Cinkosainak, s kihúzta a szegény Magyarnak a kezéből a kényért, s azt „megette a meráni fegyveres". Nemcsak Petur, még a halkszavú Melinda is keserű lázadással kiáltja Gertrudis felé: „Nem csókolom, nem is csókolhatom Azon kezet, mely utat nyithatott Lelkem kirablására.”

*

Hosszan folytathatnánk a. sort, melyek mind azt bizonyítják, hogy az ember legnagyobb Idncse, a szabadsága. Nemcsak testének, de telítenek szabadsága is, mint ahogy azt Melinda mondja. S ha ezt elveszik, mint ahogy elvették Katona József idejében is az osztrák elnyomók, nem élet az élet. S ha tiltják is, a bélcétlenek összejönnek Petur házában, mindenkor magukat alávetve a magyar király szavának, alávetve magukat a törvényeknek: semmi jogtalan és aljas dolgot nem cselekedve azt követelik, hogy ez országban: „Árpád és Bor vére közt folyó dologban bíró csak Magyarország lehet." Mert igazságot itt ezen a földön csak magyar tehet, hirdeii Katona Bánk szavaival.

*

Nincs más téma, nincs más gond a szünetben a gondolkodva

cigarettázó színészek között, csa az, hogy minél élethűbben, mim igazabbmi teremtse meg mindent a ráosztott alakot. Az író szavalna- ereje, szépsége részegítő hatásse- van szinte mindenkire. Ehhez

y darabhoz mérten annak nagysága nak tudatában sokszor olyan gyön 5 gének érzi magát az ember: vaja- sikerül-e megteremteni azt, amit > . költő akar, s amit én, a színész. i- olyan nagyon, olyan lángolóa- érzek. Vajon a közönség ott len i a zsöllyékben, páholyokban meg i érzi-e azt az igazságot, tele szívja- magát azzal a levegővel, a melye i több mint száz évvel ezelőtt Ka i tona József sok-sok átvirrasztot t éjszakán át megteremtett. Vajoi

sikerwl-e szépet a.1 loot ni,?

»

És mindaz, aki elmegy majd t

! Szigligeti Színház Bánk bán elő , adására, gondoljon arra, hogy leg . bensőbb szívügye minden művész , nck, az előadás minden alkotójá . nak, hogy a néző túl a rivaldát . igazat, szépet lásson. Hogyha elfe : lecbte a néző, újra eszébe jusson vagy hogyha csak elszürkült c idők folyamán, újra fényesen tükröződjék: ime, az eléggé szegényei dráma-irodalmunknak ran egy csodálatosan fénylő gyémántja: a Bánk bán. Hogy ne csak Bánk azon szavait vigye magával, melyeket az utolsó felvonásban mond: „Nincs a teremtésben vesztes, csak én! Nincs árva más több, csak az én gyermekem.” Nem egy tragédia szörnyű pillanatait, nem összeomlott és meghalt emberek utolsó szavait, hanem azt a hitet, hogy „él még Bán k".

HÍVES LÁSZLÓ