Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-27 / 23. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYtSULJEiEK I ÁRA: M FILLER RM.B. Mám. 1951. Január *1. vasárnap. TISZAVIDÉK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A pártszervezet segíti a munkástanácsot Hát ez mi volt, ha nem ellenforradalom? Tragédia az ablak alatt FALUSI VASARNAP fiz e’nuilt héten ötven Zetor érkezett Csehszlovákiából Szolnok megye ötöt kapott Az elmúlt héten ötven Zetor ér­kezet! a baráti Csehszlovákiából. A Földművelésügyi Minisztérium az elosztásnál figyelembe vette a megyék termelőszövetkezeteinek je­lenlegi földterületét, valamint gép­­ellátottságát. Ennek alapján Szol­nok megye közös gazdaiságaá ré­szére az FM. öt Zetort utalt ki. A gépeket a járási, illetve a vá­rosi tanácsok mezőgazdasági osztá­lyainak javaslatára az alábbi tsz­­e&niek adták: a mezőhéki Táncsics Tsz egyet, a üs zagy end ai Vörös Csillag Tsz, a tiszafüredi 0 ttör 5 Tsz, a karcagi Lenin Tsz és az Úttörő Tsz egyet-egyet kapott A Zetorok átvételi ára a felme­rülő kisebb költségek« is beleszá­mítva, közel 40.000 forint. A közös gazdaságok ezt az összeget saját erejükből azonnal kifizették. Te­kintettel arra, hogy Szolnok me­gyében a közös gazdaságok száma nő, területük szintén növekedik, az FM. megígérte, hogy a legközelebbi Zetor szállítmányból a megye na­gyobb mennyiséget kap. Az FM. és a Mezőgazdasági Esz­közöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat vezetőd a további kilátáso­kat illetően kedvező választ ad­tak. Hamarosan nagyobb Zetor­­szállítmány érkezik külföldről, eze­ket a gépeket még február hónap­ban lejuttatják a tsz-ekhez. Lethidraulika is A Zetorokat hidraulika nélkül kapják a vásárlók. Ezt a szerke­zetet Győrben gyártják. Verdődy Gusztáv a Mezőgazdasági Igazga­tóság megbízásából Budapesten tárgyalt a győri gyár gépgyártásá­nak főosztályvezetőjével. ígéretet kapott arra, hogy minden új Zetor­­hoz a győri munkások küldenek hidraulikáit. Ezeknek az ára dara­bonkint mintegy 8000 forint lesz és a szolnoki Mezőgazdasági Esz­közöket Értékesítő Vállalattól kap­ják majd meg a Zetor-tulaidomo­­sok. . Amelyik tsz Zetort kapott, kap pótkocsit is. Vedrődy Gusztáv tár­gyalt a munkagépek beszerzéséről is. Ezeknek • a beszerzésére csak március hónapban nyílik lehetőség. Addig a járási mezőgazdasági osz­tályok gyűjtsék össze a tsz-ek igé­nyeit. 15 lóerős Diesel motorok Komoly kilátások vannak 15 ló­erős Diesel-motorok beszerzésére. Ezekkel a gépekkel minden mező­gazdasági munkát tökéletesen el le­het végezni. Németország küldd majd 20—25.000 forintos áron. A Diesd-motorok alkalmasak arra, hogy a tsz-ek olcsón végezzék a talajművelés és ápolási munkát, Újra a vörös csillag alatt. .. Tizenegy évvel ezelőtt — egy iavasztigérő márciusi napon néhány munkásember adott egymásnak ta­lálkát a fűtőházi fiókműhelyben. Mindössze heten voltak — egy­­részük kommunista, voltak azon­ban a párttal szimpatizáló, mun­­kásórzeimű emberek, is. Egy kis sejtecskét alkottak meg ezen a na­pon, s az évek folyamán ez duz­zadt derékhaddá, erős üzemi szer­vezetté. Most újra együtt ülnek az okta­tóteremben. Ketten vannak még itt azok közül, akik 45-ben lerak­ták az első téglát: egy fiatalos­­arfcú, deresedé hajú ember, Mészá­ros eüvtárs, meg a vékony Szántó Mihály. A többiek később álltak közéjük, de csak a régi gárda közé tartoznak. Kövesd! mozdonyvezető eredetileg a szociáldemokrata, párt tagja volt — ezt még 10 évvel később is sokszor a szemére vetet­ték, mégsem sértődött meg. — Fan­csali, Mohácsi mozdonyvezetők a párt harcedzett munkásai Szedő Sándor illegális harcos, Barta Ju­hász, Falusi és a többi jelenlévő mind elvhű emberek. Egyelőre 18-an vannak, akik újra meg akarják alakítani az üzem kommunistáinak csoportját. Hol vannak a többiek? — Nem akartam hinni először a szememnek, — mondja a hosszú Kövesdi felegyenesedve —, mikor láttam, hogy október 23-án a mi háromszáz párttagunk nincs sehol. Sokan közülök háiatfordítottak nemcsak a Rákosi—Gerő-klikknek, hanem a marxista elméletnek is. Illatos bolgár cigaretta könnyű füstjét szűrögeti fogai között, aztán újra szól: — Nem voltaik jó helyen a tag­könyvek. Az ágyból ráncigáltak ki, hogy nyissam ki a pártirodát, el akarták égetni az mátokat, a klasz­­szikusok könyveit — s voltak kö­zöttük olyanok is, akik párttagok voltak. A pártonkívüliek között akadtak náluk sokkal becsülete­sebb emberek. Ott van pl. a Móra — beválasztották a munkástanács­ba. Mikor a sztrájkról volt szó — előbb kikérte a párt véleményét. Lemondott inkább, még sem sza­vazott a sztrájk mellett. — Legyen csak fele párttag, mint régen volt, de azok tisztakezű. egyenes embereik. Ezelőtt, aki szta­­hanovisita volt, attól függetlenül, hogy milyen nézetű, fel kellett venni a pártba. Normát szabtak, minden hónapban két-három em­bert kellett keríteni tagjelöltnek. Ezért hígult fel a mi tagságunk. Egyetértenek vele — körülbelül ez az oka a rész vétlenségnek. Van más is, ami közrejátszik. Az ellen­séges befolyás még igen nagy. Sok embert megfélemlítettek. A vörös zászló, amit elsőnek tűzött ki a fűtőház, néhány óra múlva újra eltűnt. Reggelre csak a fája ma­radt. Intő jelek ezek, de semmi esetre a félelemre, hanem az ellen­ség eilend harcra figyelmeztetneik. S ha valahol nem, Itt sem ijednek meg tőlük. — Javaslom, — mondja Szedő Sándor, hogy holnap csináltassuk meg az ötágú csillagot s tűzzük ki az épületre. Lássa meg mindenki, hogy a Fűtőház kommunistái, mun­kásérzelmű dolgozói ez alatt akar­nak dolgozni. Tetszésre talál az indítvány — ez mutatja majd, hogy az üzem­ben megalakult egy harcos kis cso­port, az MSzMP — alapszerve tel­jes egységben és egyetértésben megkezdte munkáját. A költő, Jó­zsef Attila szavai jutnak eszünkbe: TAVASZ A HÓ ALATT Még mindenütt hi­deg hótakaró borítja a földeke4-, de a szolnoki Kertészeti Vállalat üvegházaiban már vi­rágzanak a cikláme­nek, primulák, s hozzá­juk hasonló melegházi növények. Az ember, ha belép akármelyik melegházba, úgy érzi, mintha egy különleges világban járna. Kéjün­kön Merena Gizellát, a Kertészeti Vállalat egyik dolgozóját mu­tatjuk be, egy szét nyí­ló ciklámennel és pri­mulával) „Amióta ember néz az égre, vörös csillag volt a reménye..Vajon becsületes emberek vdtak-e azok, akiknek első dolguk volt, hogy le­verjék a munkásosztály hagyomá­nyos harci szimbólumát? Nem. Sok dolgozót megtévesztettek a hamis jelszavak — s Itt még sok tennivalójuk lesz a kommunisták­nak. — 45-ben heten alkottok a kis magot — mondja SzántS , moR 18-an. Első feladatunk, hogy meg­erősítsük a sorainikat — a mostani kis magon becsületes emberekből ütőképes, erős pártot alakítsunk. Bejelentem, hogy pártszervezetünk a mai nappal megkezdi munkáját. Hosszú hónapok óta először újra felhangzanak a zimankős estében az Intemaclonálé akkordjai. — A gyér hangerőt egyelőre még el­nyomja egy kiinduló mozdony sis­tergése, de nincs messze az idő, mikor a munkások harci indulója messeZhangzdk az üzemben. (—US—) januárban az üzletekben friss salátát kapni. Azaz, hogy csak addig volt ritkaság, amíg Szolnokon a Szabadság Termelőszövetkezet meg nem építette a melegházakat. Azóta már januárban Is ilyen szép sa­látákat lehet az üzletekben vásárolni, mint amilyent Csikér János bácsi fenti képen a kezében tart. A munka üzenete Nem nagy dolog, de nagyon megnyugtató, hogy isimét látni gyapjú női holmit az üzletekben. Igaz, nem sok, nem is nagy vá­lasztékban, de hosszú hónapok óta először isimét érkeztek ízléses és gyapjú női kardigánok az üzletek­be. Talán úgy is vehetnénk, hogy üzenet ez, a békés, alkotó munka üzenete arraL, hogy az Ő6Zl naígy megrázkódtatás után újra éledünk» „^őej ItaLájz&k, kaLdiz&k . A# Indenki ismeri ezt a szólás-mondást: „Ki a Tisza vizét issza, vár gyik annak szíve vissza". Csak azt tudják kevesen, hogy ez a tiszai kalászok­tól származik. Ök isszák csak valóban a Tisza vi­zét, a vízhányó halász­­szerszamból, ahogyan ők nevezik a szapolyból. Nos, ez a szapoly arra készült, hogy a ladikba gyűlt vi­zet eltávolítsák vele, de a tiszai halászok másra is felhasználják. Amikor halpaprilcás után meg­szomjazik a halász, meg­menti a szapolyát a Tisza vizében s meghúzza azt amúgy becsületesen. Mindezt a szolnoki ti­szai halászok mesélték el nekem a minap, amikor a Halászcsárdában talál­koztam velük. S mindjárt számos bizonyítékot is hoztak fel erre. Kovács Sándor bácsinak az apja, de még a nagyapja is ha­lász volt, s nincs a család­ban senki, aki el tudna szakadni a szőke Tiszától. Lévai Lajos megpróbálL ta már egyszer. Ez még a felszabadulás előtt tör­tént. Nagyon rosszul ment c-kkor a halászoknak. Har­madában vagy felében fogták a halat Boros Já­nos vízbérlőnek. Lévai Lajos elment vrodaszölaá­nak. Jó dolga volt. Alig dolgozott valamit, de a hangulatával, a szivével nem volt minden rend­ben. Egyszer aztán kifakadt az anyjának, — Édesanyám, ha kis­király lennék, akkor is visszamennék a Tiszára. Úgy is te*t. 1945-ben el­sőnek alakították a halá­szati szövetkezetei a szol­noki halászok. Mert nincs is szebb élet a tiszai halász életénél. Nyáridőn hetekig vízen töltik napjaikat. Enniva­lót nem visznek, ott a hal, sülve-főve a halász min­dennapi kenyere. Legjob­ban a kecsegét szeretik, az a halászok Ínyenc cse­megéje. A tiszai halász még aludni is akkor tud igazán jóízűen, ha a vízen alszik a ladikban, vagy a nyáron oly kellemesen meleg ti­szai homokban. A nyár. Haj, mennyi derűs halásztörténet fű­ződik a nyári és őszi ha­lászathoz! fibakháza táján tSr­^ tént egyszer. Estére a faluhoz érve lehorgo­nyoztak a halászok. Alud­ni akartak, csakhogy a halhús, meg a tiszai viz gyümölcsöt kívánt. Elin­dult két halász a szőlős­kertek felé, hogy az este leple alatt egy kis szőlőt szerezzenek valameny­­nyiüknek. Óvatosan set­tenkednek a kertek alatt, s amikor azt látják, nem vette észre senki őket, magabiztosan beballagnak a szőlőbe. Hát uramfia, éppen szembejön a szőlő tulapdemosa! Fonák hely­zet, az bizonyos, s más minden bizonnyal régen futásnak eredt volna már. Nem így a tiszai halá­szok. Kihúzták magukat, s egyenesen a gazdához tartanak. — Jóestét kívánok. Ti­szai halászok vagyunk, éppen magát keressük. Gondoltuk, hátha adna halért eQV kis szőlőt. Természetesen kaptak, de ez a történet azóta is kedves emléke a halász­­brigádnak. Bár Kovács Sándor azt emlegeti a legszívesebben, amikor az 50 kilós harcsát megfog­ták négyen, testvérével, Kovács Károllyal, meg annak fiaival Nagy halászbravúr volt az, kispirittyel (kis háló) megkaparintani a fejedel­mi zsákmányt. Hogyan ** történt? Húzzák a hálót Kovács bácsiék, s egyszerre nem bírják tovább. Hátranéz­nek, hát egy halkolosszus dobja fel magát, s próbál megszabadulni a hálóból — Hej, fiúik, harcsa ! se kiáltja Kovács bácsi. Rávetik magukat, efc kapják a kopoltyúját, az uszonyaira kötelet kötnek gyorsan. S így kötéllel sU került megfogni az átko­­zott harcsát, mely testvé­rek közö t is félmázsát nyomott. Ilyen fogásra azóta sem volt példa. De olyanra igen, amikor egy húzásra 3—1 mázsa halat fogtak, S hogyan örülnek ilyen» kor a tiszai halászok. Egyikük elkiáltja ma­gát: — Hahahó, hahahóóó! S utána zeng a Tisza* part, de a környék is a tiszai hadászok hahahó­­örömkiáltásától. Mert el ne feledjem, a halász mindig örül, ha már a vizen van. Csak ilyenkor télen, bekötés után nyugtalankodik itt­hon. Foltozgatja a hálót, javítgatja a szerszámát, de alig várja a tavaszi indu­lást. TJ át így élnek a Tisza szerelmesei, a tiszai halászok. Vidám, jókedvű emberek. S ezt csak azért mondom el, hogy a Ha­lászcsárdában fogyasztva a finom halászlevet, jus­sanak eszünkbe a tiszai halászok zs. Borzák Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents