Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-24 / 20. szám

ÍÓ57. január 24, TISZA VIDÉK 3 Szóvátessziik ás javaslalofcai kérünk Az utóbbi napokban több levél érkezett szerkesztőségünkhöz név­telenül és névaláírással, melyben arra kérnek, hogy foglalkozzunk az elbocsátásokkal kapcsolatban felmerült problémákkal. Csalá­dos emberek arról panaszkodnak, hogy hosszú idő óta az ígérgeté­seken kívül az elhelyezkedésben semmi segítséget nem kaptak. Az a kérésük, hogy az újságon ke­resztül hívjuk fel az illetékes szervek figyelmét arra, hogy az üzemeknél, hivataloknál, a keres­kedelem területén stb. vizsgálják felül azoknak a helyzetét, ahol a férj és feleség is keres, — s a férj jövedelméből a megélhetés biztosítva van, — mivel ott nem szükséges, hogy az asszony is dol­gozzon. így nagyon sok munka­hely szabadulna fel, s olyanokkal töltenék be ezen állásokat, akik­nek az anyagi megélhetésük biz­­to; ' ásához szükséges, hogy dol­gozzanak. Ügy érezzük, amikor e kérés­nek helyt adunk, hogy a javaslat megvalósításával hozzájárulnánk a létszámcsökkentésből adódó problémák megoldásához, a csa­ládos emberek elhelyezkedéséhez. Kérjük kedves olvasóinkat és az illetékes szervek vezetőit is, hogy elgondolásaikat, javaslatai­kat írják meg szerkesztőségünk­nek. hogy ezzel is segítsük hozzá kormányunkat a munkanélküli­ségből adódó nehéz helyzet meg­oldásához. Több szem, többet lát! Ha mindenki segíteni akar ennek a súlyos problémának a megoldá­sában, f imarébb küzdhetjük le a nehézségeket. írják meg, hol és mi módon lehetne még új munka­alkalmakat teremteni? Várjuk az egyes vállalatok és intézmények hozzászólását, konkrét javaslatait ; is. Munkásokat keresnek ‘ Olvasóink kívánságának eleget tóve, a jövőben közöljük a lapban azokat a vállalatokat és üzemeket, ahová munkásokat keresnek. Vegyiművek: Ideiglenes munkára keresnek vagonkirakókat. 51. sz. AKÖV: Gépkocsivezetőket fcesznok feL É. M. Építőipari Vállalat asztalo­ssokat alkalmaz; Tisza Szálló: Idős férfit segéd­munkásnak vesznek fel. Gyógyszertár Vállalat Segédmun­kást keres. Csibekeltető Állomás: Villany­­gép-kezelő szakmunkást alkalmaz. Földmű vesszövetkezeti Anyagel­látó Vállalat: Segédmunkásokat keres. FUTTÁBÓL- az udvariasság Múlt héten szombaton, hazafélé tartottam. Éjfél felé járt az idő, kijárási tilalom van, tehát számí­tottam az igazoltatásokra. Meg is történt. — Hé — szólt a mamar közbiz­tonsági járőr, s miután mást nem láttam a közelben, megálltam. r- Tessék — motyogtam. — Nem az bántott, hogy igazoltat, hanem az, ahogyan. — A személyazonosságit — így a rendőr. Elővettem, ellenőrizte, az­után elváltunk. — Bántott, hogy mindez nem barátságosan történt. Kedden este ismét az utcán vol­tam a kései órákban. Az irodaház­tól nem messze, találkoztam egy szovjet katonai járőrrel. Amikor már igen közel voltunk egymás­hoz, a parancsnok, egy szovjet tiszt, megszólított: —• Jóestet kivonok. Bocsánat, Igazolvány szabad? — törte a ma­gyar nyelvet. — Igen, tessék —• nyújtottam fe­léje. Megnézegette, majd vissza­adta. — Bocsánat kerek, kőszenem, jóetcakat — tisztelgett és elvál­tunk. Ezután akaratlanul összehasonlí­tást tettem és megállapítottam, hogy így mennyivel szebb. — hz — Közlemény A Körponti Statisztikai Hivatal kiadá­sában „Fontosabb adatok az 1956. októ­ber—decemberi időszakról“ címen ösz­­szefogialó jelentés készült. A jelentés az egyes népgazdasági ágakról és egyéb ágazatokról szöveges és számszerű adatokat tartalmaz. — A Jelentés terjedelme 81 oldal, ára 8.— Ft. Beszerezheti a KSH Szolnok megyei lgazgatdság'n, Szolnok, Irodaház, I. emelet. Az Üllői úti nomos épületek sorá­ban nehezen leljük meg a „földiek” hadiszállását Végülis egy épen ma­radt kapu félárbocra eresztett ház­számtáblája vezet nyomra. Hatal­mas háromemeletes lakóépület volt ez egykor, hosszú függőfolyo­sókkal, magas terebélyes szobákkal. Most is áll még csak éppen úgy néz ki, mintha valaki éles késsé! kimet­szett volna egy négyszögletes dara­bot az utcai frontból. Hasonló a szomszédos 62-es számú ház is — rom és törmelék mindenfelé—, ki­véve a járműveknek fenntartott úttestet. Annyi ép helyiség azért maradt, hogy a szolnoki építömunkásokat, ha nehezen is elhelyezzék. Az iroda­­helyiség nemrégen még egy vendég­lő impozáns különterme volt. Most itt a fal körül sorba emeletes ágya­kat találunk, középen pedig két asz­­tafólét az építésvezető és segítsége részére. Na meg az üzemen kívül helyezett díszes cserépkályha mel­lett egy kisebbet vasból, ami igen népszérű, mikor kint a mínusz 10 fok felé jár a hőmérő higanyszála... — így vagyunk most — mutat szét Nagy János építésvezető — elég szűkösen, különösen, ami a szállást illeti. 150-en vagyunk Szol­nokról s ennyi embernek ágyat sze­rezni most nagyon nehéz. De azért jutott mindenkinek — sok helyen szétszórva. A munkáról kérdezge­tem — Ez a mienk, a 64-es szám, ami­ben most vagyunk. Itt •gy szép négyemeletes házat huzunlc a régi háromemeletes helyett. Ugyancsak elvégezzük a lebontáso­kat a szomszédban a 62-es szám alatt, ide is egy négyemeletes épü­let jön. Végeztünk már a Leonardó da Vind-utcábam — az összes tető-Szolnoki építőmunkások Budapesten szerkezetet átépítettük, tűzfalat húztunk — beüvegeztünk stb. Úgy­hogy ide már harmincán beköltöz­tek. összesen hat épülete van a mi csoportunknak, minden van, épp elég a munka. De reméljük, hogy a nyár derekára elvégezzük ezeket s újra beköltözhetnek a lakók. — Persze 3d tudná azt megmon­dani, hogy hány helyen dolgozunk ezen kívüL Mert most nincs nagy bürokrácia Sokan jönnek ide ma­gánosok, közületek, hogy üvegez­zük be a lakásokat, állítsunk helyre kisebb hibákat. Ilyenkor elég csak felmutatni a főváros, tanács rende­lését, azonnal a helyszínre megy egy vagy két ember és elvégzi a munkát. Utána ráfordftásos alapon kiszámítjuk mibe került és kifize­tik. Slussz végeztünk * Ahol csak lehet és ahol csak tud­nak segítenek a szolnoki építőmun­kások. Üveg, cement s ami .ddlg — még a „jó világban” is igen szű­kén volt: faanyag bőven van, nagy­része a Szovjetunió és a népi de­mokratikus államokból érkezett S vannak dolgos kezek is, akik újjávarázsolják majd az Üllői utat — bár még nehéz elképzeliná. szebb lesz, mint volt Ezen igyekeznek mindannyian, A rommá vált épületsarkot már szorgalmasan bontják tisztogatják a Berényi József kubikos brigád tagjai, Nagy János, Csikós Sándor 8 még sok segédmunkás. Fenn az emele.en Sárközi András kőműves társaival egy teljesen kiégett szo­bát vakol újra. Eddig két család költözött még vissza a 64-be, de egyre több szoba válik lakhatóvá s még az sem nagyon hátráltat most. hogy mélyen fagy pont alatt jár a hőmérséklet. Nád pallók állják él a dermesztő hideg úiját. Koksz kosarak, kályhák szárítják a friss vakolatot, mielőtt megfagynál Norma nincs itt sem, de buzdítani sem kell senkit. Csak inkább szo­kásból szólítja meg az építésvezető az egyik fiatal kőművest Vasas Im­rét, ahogy találkozunk vele a lép­csőházban.; — Kész lesz-e az a fal hamaro­san? — Meg lesz, nem kell félni, este már benne fognak aludni, — vála szol azonnal a fiatalember. Szólni kell arról is. amiről lépten­­nyomon beszélnek itt a munkahe­lye — s ez az ilfhonmaredt asszonyokat is érdekli — Két és félezer forintom meg­van egy hónapban —- mondja az egyik szakmunkás nem is leplezve megelégedését. Ilyen megnyilvánu­lás ebben a szakmában jóformán ismeretlen volt eddig. Mások 2000 —1700 forintról beszélgetnek, de mindenki 100ö-en felül keres: Hogy lei mennyit, névszerint, azt elhallga­tom, mert itt Pesten „egyéb kiadás’ is van s nem volna ajánlatos meg­nehezíteni a családi elszámolást. Dél félé jár, műkor búcsúzom ezt nehezebbé teszi a Csényi bácsi konyhájából kiszálló illat. Egy szimpla hétfői ebéd itt: pirított tar­­hanya leves, kirántott hús. Regge­lire és vacsorára 10—10 deka fel­vágott vagy szalonna fél—félliter teával. Mindezt napi 7 forintért ad­ja a szolnoki konyha". S még egy sajátossága van, ami műhelytitok is, hogy az előírt 12 dekás húsada gok itt csontnéLkiil is 16 dekára si­kerülnek. „Ennyit megérdemelnek Budapest újjáépítői” — mondja Csényi. S rnegénd-emMk még ezenkívül éz egész ország elismerését is. (P-s) ŰJSZÁSZI GONDOK Igaz, hogy a baromfitenyésztés fellendítése nagyfebb beruházást igényel. Kezdetben elég néhány kisebb tanyaépület, de később ez már szűknek bizonyul és újabbak­ról kell gondoskodni. Mégis kifize­tődő. A baromfitenyésztésre alkal­mas, korszerű épületekben, egész­ségesebb körülmények között job­ban fejlődik az aprójószág. Keve­sebb veszteséggel felnevelhető. Pél­da erre a szolnoki járásiban lévő másik közös gazdaság, a tiszai öld­­vári Lenin Tsz helyzete; Száz, százhúszezer forint évi jövedelem Ebben a szövetkezetben hozzá­értő gondozás mellett, évente átla­gosan 100—120 000 forintot jövedel­mez a baromfitenyésztés. Vajon csak a tiszaíöldvári Lenin Termelő­­szövetkezetben vannak olyan em­berek, akik szeretik az aprójószá­got és szívesen foglalkoznak vele? Nem hiszem! Az újszászi Szabadság Tsz-ben is sokan lennének ilyenek. Talán éppen azok között a lányok, asszonyok között, akiket most el­bocsátottak, „racionalizáltak”, a tsz­­ből. Természetesen távol áll, hogy a termelőszövetkezet önállóságát megsértve, beleavatkozzunk a kö­zösség ügyeibe. Az eddig elmondot­tak csupán javaslatok. Indítékuk: a segíteniakarás. Nem volna pádéul haszontalan dolog, ha a Szabadság Termelőszö­vetkezet néhány tagja, kihasználva a téli napok kisebb elfoglaltságát, ellátogatna a tiszaíöldvári Lenin Tsz-be, tapasztalatszerzésre. Meg­tekintenék a szövetkezet baromfi­­telepét. Meggyőződnének arról a gondosságról, szere tétről, amivel a baromfitelepre beosztott szövetke­zeti tagok gondozzák az aprójószá­­gokat. Az ilyen időtöltés minden bi­zonnyal megérné a fáradságot és az utazással járó kiadást; A Szabadság Tsz tagjai az elmúlt nehéz napokban bebizonyították, hogy szívükön viselik a szövetke­zet ügyét. Bizonyára vállalkozni fognak arra a feladatra is, amit egy új, de igen jövedelmező üzemág megteremtése jelent; (folytatjuk) —ka— Rossi Károly: A KALAPOM zaz, hogy bocsánat az elhamarkodott kjjelen­­tésért, mert a kalap eredetileg nem is volt az enyém. Az édesapám zöld kalapjáról van szó, amiben vagy húsz esztendőn keresztül vadászott s otthon csak nagy ritkán tette a fejére. Viszont olyankor mindig boldogan állapította meg: — Akármit is beszéltek, nekem ez a kalap nagyon jól átt. Ha arra alkalom nyílt, néha én is a fejemre tet­tem s úgy, ahogy apómtól láttam, odaálltam a tükör elé. Én is remeknek találtam a kalapot és itt-ott meg­kockáztattam azt a merész kijelentést, hogy én nem bánnám, ha nekem nem vennének uj sapkát, vagy ka­lapot, én szívesen beérném a papáéval. Jó apám, valóságosan úgy könyvelte el, hogy a kalapot pn fogom jussolni s néha meg is nyugtatott. Mindennek eljön az ideje. Fogsz te még ezzel a gyö­nyörűséggel büszkén saséroznü • Utolsó napján, szinte utolsó erejével megsimo­gatta a snepftollas tüneményt, kezembe tette cs na­gyon melegen suttogta: — Ezt neked adom! Szeretném, ha megbecsülnéd. Viseld jó egészséggel. Mire megkaptam a kalapot, bizony már tagba­szakadt legénnyé pendültem s régen elcsendesedett bennem az a vágy, hogy a kalapot nyilvánosan is megsétáltassam. Persze a kalap is elöregedett, kicsit el is nyomorodott. Régi, daliás termete megrogyott, a zsírfoltok ótvarossá tették hajdani fényét. Azt hiszem, senki sem csodálkozik azon, hogy hű­séggel tartottam magam jóapám utolsó szavaihoz. A vadászkalap nem nagyon illett sötétkék ruhámhoz, a fekete öltönnyel összeházasítani pláne nevetséges volt. Én azonban hordtam a kalapot becsületem szerint és most őszintén bevallom, azzal a reménnyel, hogy ha már el nem is hagyhatom, talán csak lesz akkora szerencsém, hogy 5 fóg engem elhagyni. li' lőször is Békével próbálkoztam. Felakasztot­­tam egy fogasra. Odatámaszkodtam a pult­hoz, hanyagul leguritottam egy korsó sört, s mint akt a legjobban végezte a dolgát, kiballagtam az utcára. A csavos lihegett utánam. — Bocsánat, nálunk felejtette a kalapját! — Nem akartam, hogy neveletlennek tartson, be­nyúltam a zsebembe s egy forintot nyomtam a mar­kába. Aztán a színházzal próbálkoztam. Hanyag ele­­gánciával adtam be a ruhatárba s előadás után észre­vétlenül surrantam ki az előcsarnokba. A kalap ott­maradt. Még a ruhatári cédulát is széttéptem. Másnap reggel Stupek ébresztett fel. •— Hanyag vagy öregem. Szerencse, hogy meg­ismertem a ruhatárban. Rögtön tudtam, hogy a tied. Tessékl Jobban ügyelhetnél! A vonat volt a következő kísérlet. A nyíregyházi gyors egyik harmadosztályú fülkéjében hagytam. Úgy rohantam ki a pályaudvarról, mintha puskából lőt­tek volna ki. Nehogy valaki utánam hozza. Egy hét után a posta csomagot kézbesített, A kalap volt benne és néhány sor: — Kalapját a személyzet leadta a végállomáson. A kutatás reménytelennek látszott. Amikor egyik tisztviselőnk kibontotta a kalap bélését, abban a csa­tol t levelet találta. n ényleg most jut eszembe, hogy amikor először ■* a fejemre tettem a kalapot, magam béleltem ki. Bélésnek Stupek Miskolcról küldött levelét hasz­náltam. Másnap azután döntően elhatároztam magam. *— Utóvégre nevetséges dolog, hogy ragaszkodom a ka­laphoz, leghelyesebb, ha elajándékozom. Ilyenformán még jót is teszek valakivel. Gyurka vihogott rám az utcán. Gondolkodás nél­kül a kezébe nyomtam a kalapot, s azzal dolgomra si­ettem. Gyurka röhögve forgatta a kalapot. Úgy lát­szik, most az egyszer sikerült. Következő vasárnap kiránduláson voltunk. A társaságot elkapta a vihar. Sehol a közelben ház, vagy fa, ami menedéket nyújtana. Kalap nélkül voltam s az eső keservesen verte a fejemet. A lélegzetünk majd elállt, anyira futottunk. Megsóhajtottam az elajándé­kozott kalapot. A következő pillanatban észrevettem egy madár­­ijesztőt, amint egy krumplitáblában tétlenkedett. — Gondolkodás nélkül odarohantam, lekaptam róla a zöldszínű, kivénült, ütött-kopott kalapot s boldogan csaptam a fejemre. Csák otthon ismertem meg, az én kalapom volt. — Néhány nap múlva Gyurka jött rám szemben az utcán. Rám vigyorgott. — Hol a kalap. Gyurka? Még sokkal szélesebbre húzta el a száját. — Van nekem eszem, koma! Eladtam egy forin­tért a zsibajon. Madárijesztőnek! dz olvasó kémLez -a szerkesztőséi válaszol Kocsis László kunszentmártoni olvasónknak üzenjük, hogy a föld­del kapcsolatos panaszát a járás­bíróságon keresztül orvosolhatja. Panasznap alkalmával menjen el a bíróságra és indítson polgári pert. a tulajdonjog érvényesítése végett. * Bíró László szolnoki olvasónkat kérjük: forduljon közvetlenül a kendercsi Traktorosgépész-képző tanfolyam igazgatójához. Bővebbe*, mi nem tudunk az iskola költségei­ről mondani, mivel ezt nem közöl­ték szerkesztőségünkkel; * Barla Sándor tiszakürti és Kés­márki Mihályné mcsterszállási le­vélírónkat kérjük, hogy február második felében érdeklődjenek ház­építési kölcsön ügyben. Ez évre kb. akkor jelenik meg a rendelkezés. * Széberényi Jenő kunszentmártoni olvasónknak üzenjük, hogy kérel­mével forduljon a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium Autófel­­ügyeleti Hatóságához Budapest Ma­gyar Ifjúság útja 8 sz. Jyjj, de ERDEKES! Női dolgok ? Amerika Atlanti-óceáni partját, különösen Florida állam környékét gyakran értk. borzalmas erejű szél­viharok, hurrikánok; Ismeretlen okból az a szokás, hogy ezeket a forgószeleket elnevezik, e kizáró­lag női nevet adnak nekik. Ha fel­hangzik a jelszó, hogy például „Jön a Betty!'*, akkor már min­denki tudja, hogy mi a teendője; Ez azután gyakran megismétlődik, csak a név változik. Az előrelátó floridai meteorológusok, bár a hur­rikán-szezon csak június közepe táján kezdődik, máris összeállítot­ták az idei névsort; Ügylátszik borúlátóak, mert 26 nevet vettek fel listájukra, amelyen ilyen szé­pen hangzó nevek szerepelnek: — Berta, Eszter, Hanna, Kati Mar­gó, Vénusz és Zita. Ügylátszik a „szelesség** csak női tulajdonság. Li Szín Men méregbe lőtt Iá Szin Man-ról, Dél-Korea har­cias köztársasági elnökéről az a hir járja, hogy könnyen méregbe jön. Bizonyára ez történt vele most is, mert a külföldi újságok, híradása szerint a napokban kijelentette: az ország fővárosának, Szöulnak év­százados nevét sürgősen meg heU változtatni. Vannak esetek, amikor válóban indokolt a névváltoztatás, még akár főváros esetében is. De a dél-koreai elnök indokolását mé­giscsak — hogy a legenyhébben fejezzük Iá magunkat — meglepő­nek tartjuk. Az indok ugyanis az, hogy a külföldiek helytelenül ejtik lei a főváros nevét. De mi less ak­kor, ha ezt is rosszul fogják kiej­tem azok a huncut külföldiek? Elektromos finánc A Heotmee-Oxley cég érdekes kés*»­­ménnyel lepte meg a* angol vámhatár Ságokat. Gyakran előfordult, hogy bú­zás vagy lisztes-zsákokban csempész­áru érkezett, amit a gondos vizsgálat sem tudott felfedezni. Most elektromos berendezés szomorítja el a brit szige­tek csempészeit, mert a zsákok olda* Iához szorított elektromos mérőműszer azonnal kimutatja, ha a búzától vagy liszttől Idegen anyag van a zsákokban. „Beszélő” és „író" telefon gyártását kezdték meg Ágiiéban. Az új készülék az előfizető távol­létében válaszol a hívásra, sőt „le­írja“ a láthatatlan beszélőtárs köz­lését is. A felhívás után tíz másod­perccel a telefonra szerelt relé mű­ködésbe helyezi a magnetikus be­szélőkészüléket, mely a hívó tudo­mására hozza, hogy készen áll a közlés felvételére. Amikor a felvé­tel véget ér, a műszer vár hat per­cet, majd önműködően kikapcso­lódik. Az újtipusú telefonkészülék egyórás közlést is lejegyez. Napból — villany A leutatások során megállapítot­ták, hogy a szilíciumban napfény hatására elektromos áram keletke­zik, Ciccol&lla ölasz mérnök saját készítésű, kilenc sziliciumlapos te­lepével 15 wattos égő táplálására elegendő árammennyiséget terme1 a fényes déli napsütésben. Drága kicsi kendő Egy párizsi fiatalasszonyon hsa­­műtétet végeztek. Operáció atáu az asszony erős fájdalmakat érzett, s egy másik sebészhez fordult. Ez újra megoperálta, s a hasüregben egy 60x40 centiméteres operációk­nál használatos gézkendőt talált. A fiatalasszony pert indított. A feledékeny orvost a bíróság más­félmillió frank kártérítésre köteti lezte,

Next

/
Thumbnails
Contents