Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-23 / 19. szám

2 TISZAVIDÉK 1957. január 23. 1956. december 1 1957. január H MDP tárán Bizottságának TISZAFÜRED Alulírott Mikola Mihály tisza­­t'.erzsi lakos csatoltan megküldöm az 1 056 153 számú pártigazolványo­mat. Indokaim: Tiszaderzs községben 1950. aug. 1. óta dolgozom az elöljáróságon. Turkcvén kerültem állásba az ot­tani Kisgazdapárt jelöltjeként. — Egészen 1954 évig, mivel a polgári pártok működését lehetetlennc tet­te a bűnös Rákosi rezsim, mint megtűrt személy voltam, majd 1954-ben Kun Sándor párttitkár és Tóth Imre akkori tanácselnök (em­beri mivoltából kivetkőzött sza­dista) rákényszeritett a pártba való belépésre, azonban tudomásom van arról, hogy a járási bizottság­nál lévő priuszom szerint mint pol­gári származású. gondolkozáséi, megbízhatatlan személy voltam nyilvántartva. Én nem kívánok tovább tagja Jcnni annak a pártnak, aki nem tartja szentnek a vallást, a ldsma­­gántulajdoiR, anú minden ma­gyar ember szivének kedves. Tiszaderzs, 1956. november 1. Mi kola Mihály munkástanácstag M'ízMP Járási Elnökségnek TISZAFÜRED A községünkben kintjáró Tar­soly elvtárssal folytatott beszélge­tés alapján bátorkodom felkeresni levelemmel az MSZMP Járási El­nökségét és kívánom megmagya­rázni az MDP járási bizottságához levél kíséretében beküldött párt­könyvem okait. Az októberi események budapesti hullámai községünkbe is eljutottak és most már én is világosan látom, hogy egyes személyek által szított hangulat következtében a kommu­nisták különösen a párt és tanács funkcicnáriusaival szemben hangol­ták az arra kapható ittas személye­ket. Községünkben is a szovjet sír­emlékek ledöntésével, valamint egyes személyek által ablakok be­­verése. berendezések összetörése, sőt tettlegesen való bántalmazása és nem utolsó sorban a nyugati úgynevezett Szabad Európa rádió uszítása folytán a családom biztos­ságának rettegése folytán szinte eszet vesztve írtam meg egy leve­let és küldtem vele el a pártköny­­vemet, amit az elküldés utáni nap már nagyon megbántam és a pos­tán érdeklődtem még az ellenfor­radalom terrorja alatt, hogy el­­küldte-e már a feladott levelet, de sajnos eszeveszett cselekedetemet már nem tudtam semmivé tenni, mert továbbította a postahivatal. Azóta is ez a ténykedésem olyan nyomást gyakorol rám, hogy szinte már megváltás volt reám, hogy ki­önthettem szívemet Tarsoly elvtárs­nak. Az ö megértő szavai és az a tudat, hogy az események előtt felsőbb vezetőim által is elismerve volt, úgy hivatali, mint kulturális téren kifejtett munkám, merem kérni az Elnökséget, hogy adjanak nekem lehetőséget, hogy további munkámmal jóvátehessem az esz­telen tettemet és a munkámon és tetteimen keresztül szocialista ha­zánknak egyik építő és megbecsült tagja lehessek. Az elnökség tagjainak megérté­sében bízva Tiszaderzs, 1957. január 8, Tisztelettel: Mikola Mihály Veszekednek a leányok A zsakfoltozas iga­zán nem olyan munka, amely teljesen lekötné az embert. Különösen, ha azt legalább tizen is végzik a jól fűtött he­lyiségben, mint aho­gyan a kunmadarast Kossuth Termelőszö­vetkezet leányai is te­szik ezt. Ülnek a lányok és se­rényen öltögetik a cér­nát, no meg a szavakat Hogyisne, amikor egy mindenkit érdeklő do­logról van sző. Még pe­dig arról, hogy meg­szűnt a DISZ szervezet, de nincs helyette más sem. Mi történik hát a szervezet ingóságaival, a tánccsoport ruhájá­val, a sport- és játék felszerelésekkel? Megoszlanak a véle­mények. Egyrészt a DISZ korosztályból ki­öregedettek, vagy férj­­hezmenték csoportja, másrészt a fiatal lá­nyok csoportosulása. A lányok ragaszkod­nak ahhoz, hogy ne hordják szét a nehe­zen megszerzett ruhá­kat, felszereléseket. — Miért ne horda­nánk kedveseim, mi szereztük. — Pattog az időközben családot — alapító Takács István­ná. Csakhogy Tóth Zsu­zsát sem lehet egy­könnyen lebeszélni, (elvégre ő is a női nem tagja!) ő ugyanis az újra alakulni kívánók vezér alakja. — Szóval ti csak azért mentetek, hogy magatoknak gyűjtse­­tek, nem a közössé­gért tettétek? Visszaírnának Ta­­kácsné hívei. — Közösségnek, de nem nektek. A készbe akartok beleülni? Sze­rezzetek magatoknak ti is, aztán majd azzal rendelkezzetek, de a mi dolgainkba ne szóljatok bele. — Szerzünk is majd — nyugtatja meg Tóth Zsuzsa. De nem azt vártuk tőletek, hogy igy támogassatok. — Dehát kiknek a támogatásáról beszél­tek Ti? Van már egy­általán ■valami szerve­zetetek? Es erre a kontrára nincsen pró-juk a fia­tal lányoknak. Szent igaz, beszélnek, vesze­kednek, de tenni még vcm lettek semmit. — Bíztatják ugyan őket, a fiatalasszonyok is Bata Lajosné és Rigó Jáno^né. hogy rendez, zenek már a farsan­gon valami mulatsá­got, mert láncolni sze­retnének. Bizony csak arra lenne szükség, hogy összefogjanak Tóth Zsuzsa barátai és ba­rátnői, s bejelentsék az EPOSZ megalaku­lását. Minden bizony­nyal a ruhákat szét­osztani akarók is szí­vesen a szervezetre hagynák szerzeményei­ket, ha látnák, hogy él az. s tesz is valamit a fiatalok érdekében. Erről van szó. Nem a hangos szavak ideje ez kunmadarast lá­nyok, hanem olyan Időszak, amikor két­szer tesz, aki tesz. — borzák — Toscanini! íde g'enesen New Yorkban (emellek e! A New York-i St. Patrick ka­­tedrálisban szombaton ünnepélyes gyászmisét tartottak Arturo Tos­canini emlékezetére, amelyen az elhunyt nagy karmester több mint 3090 barátja és tisztelője vett íészt — jelenti az AP. A felejthetetlen maestro réz­­koporsóban zárt holttestét a mise után ideiglencsrr a New York-i Heaven-temetőben helyezték nyu­galomra. Később, még meg nem határozott időpontban, Milánóban fogják végleg eltemetni. lóin ihi vaís. SZÖKEVÉNY (33.) A zt gondolod, hogy egyszerű ** kis családi perpatvar lett a következménye viszonyunknak? •— nézett rá keserűen Jenő. Inci min­denáron válni akar. Nemcsak mi­attad, hanem mert megszeretett va­lakit. Kérdés — megtörtént vol­na-e, ha. „. te nem hullsz az éle­lembe, mint egy — itt megvetéssel hangsúlyozta —, mint egy éjjeli pillangó. Élezte a beszélgetést, nem akart mégegyszer találkozni Olgával. A lányon ostorcsapásként vágtak az utolsó szavak. El-elcsuklott a hangja, mikor válaszok. — Éjjeli pillangó... ez lettem hát a szemedben. Hát persze, egy ilyen, tinóm, vívódó lelkű ember, mint te, akinek az is fájdalmat okoz, ha mások ötletét sajátmagának ka­matoztatja, —• mit is nézhetne mást belőlem. A bűn lánya lettem, akivel csak éjszaka jó szóbaállni. s elbújva__ Nappal alig mertél valahová mozdulni velem .:: Az elvtársak észrevették volna s mi­lyen csúnya szépséghiba a káder­lapodon: — a magánélete nem tisz­ta ... a nők befolyással vannak rá •— vagy valami ilyesmi. Igazad van. Én csak egv kis j a m p i nöcske vagyok. Szókimon­dó, aki nem tudna lakatot tenni a szálára. Cinikus is vagyok, nem dőlök be minden fittyre ... De azért öt percen belül megmondom min­denkiről. milyen ember, ha néhány szót válthatok vele ... Ezért hívtak „csodapóknak1 a barátnőim. Csak tudiafene. hogy van az. — Pont azok a férfiak húznak . cső­be. akikbe be1 esze-Mek... Na ne hidd. hogv olyan sokkal volt dol­gom. Te vggy a harmadik. Rólad már ténvlec azt hittem, az igazi le­szel. hiszen olyan őszintén lerohan­tál azon az első estén is::: 1 de jutottál Olga, panaszkodott * csaknem magának mondva a szavakat... Sajnos melletted nem álltak serdülő korodban szemérmes, okos mamák, akik egy-egy jóakaró pofonnal figyelmeztettek volna: — vigyázz, te kis hülye! ne hidd. hogy a szándékok mindig olyan igazak, mint a szavak máza mu­tatja. Hat testvérem már szertcszéjjel ment a világba, mikor mint tizen­négy éves gyerek magamra marad­tam az apámmal. Templomszolga volt szegény. A seprűt nem soká­ig bírta, miután csak ketten ma­radtunk. Végén már két-három sor után kiverte a rossz szagú ve­rejték. Veserákja volt. Ágynak esett.;: A testvérek rá se néztek ez a nagy mameluk bátyám volt a legjobb hozzá, de ő meg valahol Olaszországban csatangolt. Azelőtt nagyon vallásos voltam, ügy gondoltam, az embernek hin­ni kell valamiben, míg él. mert ak­kor nincs semmi támasza. Na én alaposan megkaptam a támaszt. — Alighogy leesett apám a lábáról, a plébános felmondott neki. A szörnyű kór teljesen az ágy­ba teperte szegény öregemet. Sá­padt. hol itt. hol ott puffadt s olyan fájdalmai voltak, hogy maid bele­őrült. Dolgozni mentem, hogy en­ni adjak neki s orvosságot ve­gyek ;.. Nagyon jó orvos akadt. Elárulta, hogy van olyan injekci­ója. amellyel megválthatja a szen­vedéstől, de azt mondta, sajnál en­gem. mert látja, mennyire szere­tem. Reggel tisztába tettem apámat s este láttam megint. Odatettem mellé egy székre a kosztot, de már alig tudott hozzányuhü, csak a ke­nyeret morzsálta el kínjában. — ahogy ökölbe szorította a kezét...: Egyszer — tél volt már — haza­mentem. Fehérebb volt, mint más­kor, a szeme nagyobb lett, söté­­tebb, úgy megmélyült a fájdalom­tól, mint a feneketlen barlang. Már csak a plafont nézte, alig-alig reb­bent száraz, vértelen szájaszéle. Csak éppen az ujjait tudta mar mozdítani elfekvő kezén ... Hívott. Odahajoltam, mái- éreztem arca közelében a halál szagát... Alig tudtam kivenni kínlódó nyikorgá­sából, mit akar. Menjek ki — arra kért. Alig értem ki az ajtónk elé, borzalmas, fojtott vonításszerű ri­­mánkodást hallottam, aztán na­gyot koppant valami. Tudtam, hogy meghalt, csalt még engem várt ha­za ... P^ kisiparosék, akiknél gyere­ket dajkáltam, meg segítet­tem a háztartásban, közbejártak, hogy ingyen eltemessek. Aztán kér­tek. lakjak ott náluk. Kárpitos mes­ter volt Egyre többet segítettem, végül belejöttem s csak azt csinál­tam. De mikor kértem, hogy vegyen fel inasnak, kiröhögött. Hogy gon­dolom. majd hülye lesz. Szóval alaposan megtanultam, érdemes istenre támaszkodni... —• Nem hittem az embereknek, pedig tizenöt éves voltam. Azt is kine­vettem, aki istenről dumált. A kárpitostól kőműves segéd­munkásnak mentem. Velünk azon­ban durvák voltak a szakmunká­sok. Haiiottak még a ieges eső­ben is. őket meg a norma üldözte, ha valamit 1 akartak De sze­rencsém volt, mert munkaruhát kaptam. Amúgy csrk egy szál gönc­ben iártam. Sok fiatal legény dolgozott az építkezésen. Az egyiket csak úgy játékból mindig meghajigsituk s nagyot nevettünk rajta, mikor ha-Togliatti a magyarországi eseményekről Róma (MTI). Vasárnap Olasz­országban országszerte megemlé­keztek az Olasz Kommunista Párt alapításának 3G. évfordulójáról. Palmiro Togliatti, a párt főtitkára, a Milánóban tartott emlékülésen beszédet mondott. Beszédében ki­tért a magyarországi helyzetre is. Mi is történt Magyarországon ? — mondotta a többi között. — Nyil­vánvaló, hogy azok a tévedések, amelyeket ott elkövettek, súlyosab­bak voltak, mint máshol, bírálni kellett volna azokat és ki kellett volna őket javítani. Nyilvánvaló, hogy késlekedés és tévedés mutat­kozott a hibák kijavításában. De voltak elvtársak Magyarországon, akik azt hitték, hogy mivel ezeket a tévedéseket elkövették, most már szükséges és jogos Jjcfeketitő kam­­y c.nyt. indítani a párt ellen és veze­tői ellen, a szocialista rendszer el­len és minden ellen, ami a hatalom meghólítása után történt. Elkerül­hetetlen volt, hogy ennek követ­keztében a tömegek egyrésze elve­szítse tájékozódó képességét, elke­rülhetetlen volt, hogy az előálló zűr-zavart igyekezzenek kihasznál­ni azok az ellenséges erők, amelyek nem a szocializmus vívmányainak megmentéséért, nem az elkövetett tévedések kijavítására törekedtek, hanem amelyek el akarták pusztí­tani a meghódított vívmányokat, ismét egy reakciós rendszert akar­tak hatalomra juttatni, egy fasiszta és háborús rendszert. Mindabból, amit itt, Olaszországban a nagy bru. zsoázia és a klérus lapjai írtak, ki­világlott, hogy minden forradalmi vívmány megsemmisítése felé. s egy olyan új fasiszta rendszer visz­­szaállítása felé tartottak, amelyek a háborús provokációk tűzhelye lett volna minden szocialista ország el­len és közvetlen háborús veszélyt jelentett, volna egész Európa szá­mára. Még ha az a segítség — mondotta a továbbiakban Togliatti —. ame­lyet a,szovjet csapatok nyújtottak a katasztrófa megakadályozásá1'­nehéz problémákat is vetett fel, f 1: elő is fordulhatott, hogy magán?. ? a magyar lakosságnak egy része és más országok lakosságának egy ré­sze nem is értette meg, ez a segít­ség akkor is nélkülözhetetlen volt. Jaj, ha nem így történt volna! Azok az ■ elvtársaink — folytatta Togliatti —, akik ezekben a na­pokban kinyitották rádiójukat, nemi csupán propagandát hallhat­tak, hanem határozott parancsokat is. amelyeket németországi és ausztriai rádióállomásokról adtak bizonyos fegyveres csoportok szá­mára, hogy bizonyos épületeket os­tromoljanak meg, bizonyos akció­kat hajtsanak végre s fegyverkész­leteket vegyenek fel a határ, vagy a/, ország bizonyos iontjain. Ezeket ■i dolgokat mindannyian hallottuk ás ez a valóság. Bizonyosan' olvasták a reakciós újságokban, hogy szovjet csapatok, amelyek Magyarországon vannak, állítólag fellázadtak, hogy a csapa­tok között röplapokat terjesztenek, amelyek fegyelemszegésre és zen­dülésre szitának. Tudják-e, honnan származnak ezek a röplapok? Milá­nóból. Az Avanti című lap már kö­zölte, hogy Lodi közeiében egy me­zőn hatalmas csomagot találtak, amely tele volt ilyen röplapokkal, elvtársaink azt is felfedezték, hogy van egy nyomda Milánóban, ahol ezeket a röplapokat nyomtatják ci­rill betűkkel. Megmondhatom a nyomda nevét, címét és a tulajdo­nosa nevét is. , Hallgassanak tehát ellenségeink, akik a magyarországi eseményekre spekulálnak. Elismerjük, hogy nagy “évedések történtek, amelyekkel a kommunisták nem tudtok idejében szembenézni és amelyeket nem tudtak idejében kijavítani: de nem tagadható, hogy egy döntő pillanat­on talán döntő jelentőségű össze­csapásra került sor az egyrészt a reakció és a háború, másrészt a forradalom és a béke erői között. Az Angol Kommunista Párt főtitkárának beszéde London (MTI). A TASZSZ je­lenti: A Daily Worker közli, hogy John Gollan. az Angol Kommunis­ta Párt főtitkára január 20-án egy nagygyűlésen beszédet mondott. Gollan felhívta az angol dolgozó­kat. vegyenek tevékenyen részt an­nak a tömegküldöttségnek a szer­vezésében, amely január 22-én ke­resi fel a parlamenti tagokat. (A parlament ezen a napon kezdi meg újból munkáját a téli szünet után — a szerk.) A küldöttség általános választásokat követel, hogy a „kon­zervatívokat eltávolítsák a hata­lomból”. misan megfenyegetett bennünket s odakiáltotta. „Addig-addig, hogy megtojózom valamelyikőtöket!” Rájöttünk, hogy szerelmesek va­gyunk bele, azért kötekedünk vele. Ö engem választott. Nagyon büsz­ke voltam, jártam vele. Egy-két hét múlva észre se zett. Másik lányt választott, azzal szórakozott. De azt is faképnél hagyta. Mikor a harmadik barátnőmnek gyereket csinált, hozzám menekült. Segítsek neki elmismásolni. hiszen ő engem szeret igazán ..; Olyan pofont ka­pott, hogy megemlegeti. míg él. A ztán sokáig gyűlöltem a fér­fiakat. Egyszer a sörkertben álldogáltunk a pult mellett a barát­nőmmel, Micivel. Nézd csak, hogy szemez velünk az a két srác! — lö­kött meg a könyökével. Az egyik úgy nézett rám, hogy elpirultam. Odajöttek, éppen szombat volt, el­mentünk a ligetbe... Utána jópár hétig mindig találkoztunk. A ba­rátnőmnek is került fiúja. Rendsze­rint mind a négyen együtt tartot­tunk. Mi lányok, jobban tudtunk így védekezni bizonyos dolgok el­len. Egyszer később mentem a meg­beszélt helyre. Nem találtam ott egyiküket sem. Nr mondom, ezek bizonyosan bepaliznak. Itt vannak csak valahol elbújtak s kuncognak rajtam. Nem találtam őket. A pin­cér kérdi — keresek valakit? — Igen — mondom, de nem találom. Tessék talán a külön teremben —, mutatott egy függönnyel elfedett aitó irányába. Benvitok. hangulat­­lámoák. fullasztó dohányfüst, s az egyik szeoaréban Mici ölelgeti az én gavailét ómat. így ábrándultam ki belőletek;.. míg nem lőttél. Sokáig vártalak — azalatt szakmát 's tanultam. Ugy­­látszik. még sem vagyok elég finom hozzád. (Folytatása következik.) • Gollan hangoztatta, hogy hatal­mas mozgalmat kell szervezni a béremelésért ős a dolgozók helyze­tének javításáért. A parlamenti képviselőkhöz ja­nuár 22-én indítandó tömegküldötu ségek megszervezésével kell e kam­pányt megindítani Ugyanezen a napon egy nagygyű­­léson beszédet mondott George Matthews, a Kommunista Párt fő­titkárhelyettese, aki hangsúlyozta, hogy meg kell változtatni Anglia külpolitikájának irányvonalát. Ez azt jelenti, hogy megszűnik az Egyesü't Államok előtti meghu­­nyászkodás, a barátságot és a ke­reskedelmet jelenti a Szovjetunió­val, Kínával és más szocialista or­szágokkal, a gyarmati népek elnyo­másénak megtagadását jelenti, a leszerelésről és az európai bizton­ságról kötendő egyezményt jelenti? Aki január 22-én a küldöttségek­kel a parlamentbe jön, annak meg kell győznie a képviselőket arról, hogy ilyenfajta békepolitika foly­tatása sürgősen szükséges. HÍREK — Jászladánvon az utóbbi hetek­ben 3 vagon épületfaanyagot osz­tottak szét. Elsősorban azok között, akik már régebben megkezdték az építkezést, s eddig anyaghiány miatt nem tudták befejezni. —• Fegyverneken egy kezdő és egy másodéves ezüstkalászos tan­folyam indult. — Jászszentandrason jan. 21-én megkezdődött a tanítás. A község iskolái el vannak látva tüzelővel. — Tiszakürtön egy héttel ezelőtt tánciskola kezdődött. Itt idáig nem volt tánctanítás. Bált is rendeznek a farsang idején. — Jászszentandrason tizenöten kértek. s eddig nyolcán — két hen­tes. négy cipész, két s’abó — meg is kapták az iparengedélyt. Szlrdikra késziilnpk a „ Római lánvoku ? A római Piazza di Svaanan levő Pontana nagy divatszabóság több mint száz női alkalmazottja komoly harcot folytai a divatház vezetősé­gével és sztrájkkal fenyegetőzik az ebédidő memövidítése miatt. A ná­lunk is nagy sikerrel bemutatott „Római lányok*' című olasz film az ennél a cégnél szolgáló varrólányok életéről szót á

Next

/
Thumbnails
Contents