Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-20 / 17. szám

1957. január ?0.

I ! S 4 A V I D E 8

A közigazgatás és ügykezelés egyszerűbbé tételével 140 fővel csökkentették a Megyei Tanács dolgozóinak létszámát. A 15 osztályt 10-re csökkentették, összevonták a testnevelési sportbizottságot, a népművelési és oktatási osztályt, mely Művelődési osztály címen fog működni, vezetője Molnár János élvtárs. Az Élelmiszeripari osztály és a Város- és Községgazdálkodási osztály egy részéből Ipari osztályt szerveztek, melynek vezetője Kovács Antal elvtáis lett, míg a VKG és Ipari osztály másik részéből Építési és Közlekedési osztályt szerveztek Csorna Kálmán elvtárs vezetésével.

Az osztályoknál megszűnt az önálló gazdálkodós, a főkönyvelőség ennek munkáját a jövőben a Pénzügyi osztály dolgozói végzik el. Az >sztályok tervezési, statisztikai és beruházási munkáját a Tervosztály látja el. Központosították az ügyirat kezdést is.

Saáshetvenhalezer forint forgalom egy nap alatt

„Meleg napja volt” csütörtökön a szolnoki KERAVILL dolgozóinak. Zsúfolásig megtöltötték a boltot a vásárlók, akik rádiót, Dongó motort és 125 köbcentis motorkerékpárt vásároltak. Az üzletbe 4 Danuvia motor érkezett, melyre közéi 50 vevő tartott igényt. Sorsolással kellett eldönteni, hogy ki legyen a boldog tulajdonos.

A motorok mellett 55 rádió (hazánkban és a NDK-ban gyártott ké-JUfALOM

9 30-40 ÉVES SZOLGÁLATÉRT

Megható kis ünnepséget rendeztek a Megyei Tanácsnál azoknak a dolgozóknak a tiszteletére, akik egy fél emberöltőt töltöttek el munkával e helyen. Kálmán József, Goór Lujza, Magyar! József, Szász Gerőné, Mohaupt Miklósné sokat tudnának beszélni az eltöltött évekről. Most nyugdíjba mentek. Az illetményen kívül pénzjutalmat és jubileumi jutalmat is kaptak.

IVapról-napra

érkeznek adományok a Vöröskereszthez

A budapesti lakosság megsegítésére, amint már erről hírt adtunk, mintegy 50 ezer forintot gyűjtöttek megyénk vöröskeresztes szervezetei. A legújabb adatok szerint ez az összeg újból emelkedett. Kenderesről 15 szer forintot juttattak él közvetlenül Budapestre, míg Jászkisórről 2360, Rákóczi faivárói 1000, Jászalsészentgyörgyről 2167, miszaszöllősről 780 forintot küldtek el a megyei Vöröskereszthez.

szülék) talált gazdára. Volt köztük jócskán 3300 forintos világvevő is.

Az üzlet dolgozói már most gondoskodnak a motorozni szerető, de kevés pénzzel rendelkező vásárlókról is. Dongó motorból bő választék várja a fogyasztókat, nem is kerül sokba 1480 forintért bárki megvásárolnatja.

Sojich baból — házasság

A Fizlkultura i Szport c. szovjet lap kedves kis történetet közöl Nórák Évának, Belgiumban élő úszóbajnoknőnknek házasságáról. A dolog úgy kezdődött, hogy Novák Éva a „Les Sport” című belga sportlápban meglátta a fényképét. A fénykép alá azonban — nyilván tévedésből — nővérének, Novák Ilonkának a nevét ír'ák. Novák Éva levélben hívta fel a lap figyelmét a sajtóhibára.' Gerard, a lap úszósporttal foglalkozó szerkesztője kedvéshangú, mentegetődző levélben válaszolt, amelyet Éva néhány sorral köszönt meg. így kezdődött el a levélbarátság, mely két évvel később, amikor Novák Éva az egyik belgiumi úszóversenyen megismerkedett Gerard-cial, házassághoz vezetett. így szerzett a sajtóhiba a belga újságírónak feleséget, a belga úszósportnak pedig kiváló úszótehetséget. Azóta a legjobb belga

úszók ranglistáján új név jelent meg: Éva Gerard (Novák).

Az alomerő békés felhasználása

Pelclngben megnyílt az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos szovjet műszaki-tudományos kiállítás. A kiállítás, mélyet Genfben és Delhiben már bemutattak, itt különös jelentőséget kap azáltal, hogy a tapasztala teeret is szolgaija. Egyben hozzájárul az atomenergia békés alkalmazása terén működő szakemberek kiképzéséhez. A ki' állítás keretében működő tanfolyamon jelenleg több mint 150 személy vesz részt, de számuk a közeljövőben 1500-ra emelkedik.

Érdekes ásatási leletek Nowa Hutában

A Krakkó melletti Nowa Hutában a nagyszabású építkezések során a földmunkások nem egy ízben

Lakásügyben hajthatatlanok

Festőművész és a jászberényi tanítóképző tanára vagyok. 1948. óta dolgozom az iskolában. 4—5 éve egyedülálló anyámat is magamhoz vettem. Ettől az időtől kezdve kevésnek bizonyult az albérleti bútorozott szoba, melyben laktunk. Aktív lakáskeresésbe mintegy két éve kezdtem.

Ennek a kétesztendős kálváriának érkeztem most olyan állomásához, mely ennek a levélnek megírására késztetett.

A

két esztendő alatt három lakáshivataii vezetővel

állottam szembe (Tamus, Darázs jelenleg Juhász). Sok órát, félórát várakoztam ajtaik eiőtt.

Nem akarom felsorolni a sok vesztett csatát, csupán az utóbbiak közül két esetemet mondom el.

Már kb. több mint egy esztendeje beadtam igénylésemet a Dózsa György-utca 9 szám alatti házban szoba-konyhás lakásra. „Olyan lakást, melyben még laknak, nem lehet igényelni“ — kaptam a hivatalos választ Mészáros mérnök aláírásával. Időközben egy katonatiszt vetett szemet a lakásra. Az ő igénylését respektálták és a volt háztulajdonost kilakoltatták. Bántott a dolog. Már akkor is úgy gondoltam nem árt egy kis protekciót igénybevenni. Szóltam szakszervezetünk városi elnökének. Molnár Józsefnek, ki ügyben tanácstag is. Ö egyik kollegámmal, Dr. Edelényi Bélával, aki szintén tanácstag, meglátogatta Soós Pál tanácselnököt, hogy ügyemben közbenjárjon. Az elnök hajthatatlan maradt, mondván, hogy „már kiutaltuk a tiszt elvtársnak, ezen nem lehet változtatniKözben a tiszt elvtárs, meggondolta magát, kicsinek tartotta a lakrészt és lemondott róla, mert jobbat és nagyobbat kapott. Ilyen protektorok és ennyi utánajárással biztosnak véltem dolgomat. Rövid időn belül azonban kiutalták egy nyugdíjas házaspárnak. Ularich volt törvényszéki tanácselnöknek, akiknek — egyébként volt lakásuk.

A másik eset a következő:

Egy ismerősöm, aki az Alkotmány u. 8 sz. alatt lakik, közölte velem, hogy a házban, melyben államosított, szoba-konyhás lakás van üresen, szívesen vennék, ha én költöznék bele. Megírtam az igénylést. 10 fortotos bélyeggel elíátva beadtam. „Sajnos, már kiutaltuk ezt a lakást, ma költöznek bele'’, volt a válasz. Ezt hivatalos oapíron is megkaptam, Palkó aláírással

1956. december 17-i keltezéssel. Ez még nem is vert volna le. Ilyenhez már hozzá voltam szokva, de a folytatás: az illető személy nem foglalta el a lakást. Azután 1957. január 4-én hallottam, hogy egy harmadik személy. Barálh György, az Autóközlekedési Vállalat tisztviselője beleköltözött.

Ez kérem a tény Ha már a város, mint festőművészt anyagilag támogatni nem tud, nem baj: ha műtermet biztosítani számomra nem tud, nem baj. de méghogy egy szobát sem akar adni, azt igen furcsálom. Ha már a kultúrpolitikának a képzőművészet felé a városban ilyen negatív jelei mutatkoznak, legalább egy kicsi-kis szobakonyhás lakást kaphattam volna. Tudok arról, hogy nemrég érkezett személyek a városban lakást kaptak. Velem miért történik ez a kivétel? Vagy mondják, mennyivel kiválóbb emberek azok. akik megelőztek” Mert elismerem, hogy a kiváló embereket előnyben kell része, síteni. Vagy mondják meg. ml az a varázsige. melyet el kell suttogni, hogy megfelelő fedél alá jussák?

Vutcs István.

Jászberény. Margit u. 6 szám

bukkantak már különböző régi fegyverekre, pénzekre, háztartási cikkekre, stb.

Néhány nappal ezelőtt az ásatások során római pénzek, vasból készült fegyverek és más tárgyak kerültek elő. A tudósok szerint Krakkó közelében, a Visztula partjainál, római erőd lehetett, később pedig jelentős fazekassági és kohászati központ létesült. A lakosság állítólag annyi fazekat és kohászati cikket készített, hogy még „exportra” is tellett.

Villamos talaihámérő*

szerkesztettek szovjet agrofizilcusok. Az egyszerű, hordozható, villannyal működő hőmérővel mintegy 35 centiméter mélységig állapítható meg a föld hőmérséklete. A műszer alkalmas a levegő és a tárolt gabona hőmérsékletének megállapítására is.

Hárompercenként egy-egy ruha

Martin Carol, a híres francia filmszínésznő, a „Lola Montez” című fűm főszereplője a felvételezés előtt néhány napot kizárólag azzal töltött, hogy a filmben használt 32 ruhát felpróbálja. Az, hogy ehhez milyen komoly erőfeszítés szükséges, abból is kitűnik, hogy a film kereken száz percig tart, vagyis a színésznő minden harmadik percben ruhát vált.

Kismadár mint étvágycsináló

Rómában újfajta gyerek étkészletet árusítanak. A kistányér szélén szélesre tátolt csőrű éhes madárfióka üldögél. Ha a kisgyerek nem akar enni, a mama a kismadarat „eteti” és ettől a gyerek is kedvet kap az evéshez. Az étkészlet fortélya, hogy az ennivaló a kismadáron keresztül észrevétlenül visszajut a tányérba, amelyből végül is a kicsiny azt utolsó cseppig jó étvággyal elfogyasztja.

Cserépmalac a telefon mellett

Belgrádiban éppúgy szeretik magánbeszélgetésre használni a hivatali telefont, mint Budapesten. Az egyik kereskedelmi "-Rálátnál szellemes újítást vezettek be. A telefon mellé cserépmalacot helyezitek és ezt írták a hátára: — „Hallgatni arany, beszélni 10 dinár”. A csioetnyi szellemesség elég volt arra, hogy mindenki megfizesse a magánbeszélgetések után járó 10 dinárt.

U ogy mi az a fütykös? Az kérém, egy fáról nyesett husáng, a gallyaktól megtisztítva, oszt olyat lehet vele sózni mások kobakjára, hogy azt senki sem teszi el emlékbe. No, a fütykös személyazonosságáról elég ennyi.

Tongori István bátyám. Kazár falui, Nógrád megyei Illetőségű egyén, aki immár a hatvankettedik életévét tapossa, ő a főhőse ennek a történetnek. Annak ellenére, hogy túl van már a félszázon, igen jól tartja magát. Mint mondotta, nősülni szeretne, mert egyedül érzi magát, mióta első felesége meghalt.

— Nem jó így egyedül, kéremszépen. Kell, hogy tartozzon valaki az emberhez, meg aztán sokáig szeretnek még élni. De asszony nélkül ugyancsak üresen telnének a napok. Mert tetszik tudni, az úgy van, hogy ha nincs, aki egy álló napot lefetyeljen, üres a ház, talán még az utca is. No meg hát, férfinak érzem még magam, vagy mi a fene.

Helyeslést várva tekintett rám, aztán megjegyezte:

— Hámozza ki magát abból a göncből, mert attól félek, hogy hőgutát kap. Különben is arról szó sem lehet, hogy még ma este hazamenjen. Sötét ilyenkor az erdő, meg veszélyes is. Farkasok járnak, oszt igazán sajnálnám, ha lakomát csapván ik magából

Magamban igazat adtam neki, kényelembe helyeztem magam. — Aztán vágyakozó pHlantast vetettem a sarokban álló fütykös felé. Elértette pillantásomat.

— Jól van. no — mosolygott a bajusza alatt — tudom, hogy arra kiváncsi, de elébb még meg kell teremteni a beszélgetés módját.

S ezzel kiballagott a kamrába, majd visszatért két csupor borral. Az egyiket oda tete elém.

— Saját termés, idei.

Sz-íjához emelte a saját csuprát,

húzott belőle. Én követtem a példát. s habár nem nagyon élek vele, ízlett. Tongori bátyám még eligazította az ezüstös-fehér bajuszszálakat, aztán felállt, magához vette a fütyköst és beszélni kezdett,

Uitncv Zoltán:

Tongori bátyám fütyköse

TJ uszonkettőben történt, már őszbe hajlott az idő. Úgy november elejéit, dolgom akadt Tarjártban. El is indultam, gyalogosan. A távolság, úgy hozzávetőlegesen, üt kilométer, gondoltam, másfélóra alatt beérek a városba. Hát akár hiszi, akár nem, de nem másfél óra, hanem pontosan három hónap kellett, míg megláttam a várost. S addigra olyan szakállam nőtt, hogy be lehetett volna fonni.

Ugyanis az történt, hogy amikor a fele úthoz értem, rossz előérzettől sarkallva, fütykös vágásra szántam el magam. Zavaros idők voltak akkor, sosem lehetett tudni, hogy kik, mi célból támadják meg a magányos, jószándékú vándort. — Oszt ha más nincs, egy fütykös is meateszi a magáét. Letértem az átszeli erdőbe, találtam is alkalmasat. Lekopasztotiam a gallyaktól, majd megmarkoltain a végit. Mindjárt jobban éreztem magam.

Éppen indultam laz országút felé, amikor ágreccsenéére lettem figyelmes. No István — gondoltam magamban — most kösd föl a gatyád. De már nem volt időm a fölkötésre. Mire szétnézhettem volna, hogy mi is van tulajdonképpen, akkora pofont kaptam, utána még ragu kettőt, hogy megcmlegetem, míg élek. — Majd egy kellemetlen hang recscsent, hogy most már beszélgethetünk. Hűha — gondoltam — ez is jól kezdődik.

Körülnéztem, Vagy tíz. altig felfeayverzett, marcona alak vett körül. Némán néztek, én meg nyugtalanul fészkelődtem. Mert. tetszik tudni, soha nem szerettem a nyilvánosságot.

— Mi van, mit akarnak velem —i morogtam feléjük.

Az egyik, a vezérük, vészjósló ábrázoltai közeledett felém.

— Utánunk szimatoltál, mi?

Szimatol utánatok a radai rossebb -v- akartam mondani, de a vezér nem hagyott szóhoz jutni.

— A vörösökhöz tartozol mi? El akartok bennünket csípni. Abból aztán nem esztek. Aló, indulás. Velünk jössz, örülj annak, hogy nem küldünk a másvilágra.

Hogy a mennydörgés ménkű csapott volna belém, amikor erre az útra szántam magam •— káromkodtam mérgesen, csak úgy csendben. A fütyköst el akarták velem dobatni, de én azt mondtam nekik, hogy egy tapodtat sem megyek anélkül, mert le vagyok sántulva. Így aztán velem maradt.

Nemsokat gyalogoltunk. Egy hegyen vágtunk keresztül és megérkeztünk a tanyájukra. Engem belöktek egy sötét szobába, ahol rajtam kívül még egy ember volt. Ebben a kalyibában töltöttem el majdnem három hónapot. Időnként kieresztettek sétálni, naponta fejbelövéssel fenyegettek, úgy, hogy nem unatkoztam. De végtére, méoiscsak torkig voltam az egésszel. Elhatároztam egy napon, hogy vagy megszökök. vagy inkább lőjjenek agyon. A szökést egy séta alkalmával terveztem. Akkor csak két ember kisér. ha helyén van az eszem, távol a tanyától, a fütykössel majd szétvágok köztük, oszt meglépek.

El is érkezett a séta napja. En elől ballagtam, utánam a két pribék. A séta alkalmával egy . tisztáson váciunk keresztül, amely után sűrű erdő következett. No majd ott — gondoltam magam ban. De nem ment az olyan egyszerűen. Már éppen a sűrűbe akartam lenni, amikor megszólalt az egyik, homi álljak meg. Eleget tettem a felszólításnak, mert életszükséglet volt. Ha a- ellenkezőjét teszem, nem Testeitek volna belém sózni egyet. Visszafordultam. S ekkor már tudtam, hogy mit csinálok. A tanvától elég messze voltunk, ha melléjük érek, ütök, mint a bolondóra.

Amazok hanyagul vártak, szájuk-,

ban cigaretta, puskájuk a vállukon, Amint lépegettem, bámultak rám, mint borjú az újkapura, közben vitatkoztak valamin. Ahogyan elhaladtam mellettük, gyorsan fordultam egyet, s úgy fejbe kólintottám az egyiket, hogy szó nélkül kinyúlt,

A másik igencsak meglepődött, de ez nem tartott sokáig. Már csak azért nem, mert őt is úgy hókon vertem, hogy felakadt a szeme. Ez is megvan — állapítottam meg magamban, aztán illa berek, nádak erek, eltűntem a sűrűben.

Hogy aztán mi történt velük, máig sem tudom. Bizton feleszméltek, oszt sokáig tapogathatták fejükön a púpokat, amelyekről rám emlékeztek. Én még aznap hazaértem, és elhatároztam, hogy a fél világért sem mozdulok ki többet a faluból, amíg az áldatlan állapot tart. *

7

M. ongori bácsi elgondolkozva nézegette a csuprot. Engem piszkált valami, hát szóvá is tettein.

— De bátyám, maga azt mondta, hogy három hónap múlva tért haza a faluba. A beszélgetés elején még a városról beszélt.

Pillantása szúrósan vágott felém.

— Láttam is. Hazafelé tartva, megnéztem az egyik hegycsúcsról. Be nem mentem.

— így mindjárt más — mondtam, — mert azt hittem, hogy eltévesztette a házszámot.

Egy kis szünet után előhozakodtam még egy kérdéssel.

— Úgy hallottam, hogy a fütykösnek megint volt munkája, a mostani zavaros napokban. Elmondaná még azt?

— Persze, hogy el. Csak megtöltöm még ezeket.

Felmarkolta a két csuprot, kiment, s megtöltve visszatért velük.

fj át ez már nem lesz olyan hoszszú, mint az előbbi. Az októberi napokban, úgy a hónap végén, éppen a sógoréknál voltam. Iszogattunk, meg beszélgettünk arról, hogy micsoda felfordulás van megint. —> Miután iszogattunk, szükségszerven, időnként ki is kellett menni. A sógorék a falu szélén laktak, az árnyékszék messze esett a háztól. —> Ahányszor kimentem, vittem magammal a fütyköst. Egy ilyen alkalommal, nagydógómat is végeztem, úgy, hogy sokáig tartott. Amikor megkönnyebbültem, elindultam a ház felé. Amikor a verendához értem, hangokat hallottam belülről, de ezek valahogy idegenek voltak. Úgy látszik, más vendégek is jöttek, — gondoltam magamban. Hát ahogy benézek, látom, a sogorék igen keserves pofát vágva az ég felé nyújtják a karukat, nekem háttal meg egy fegyveres taknyos szónokol ígv— Adjanak ide minden élelmeti és ne üssenek zajt, mert kiírtok mindenkit!

Hű, az anyád keservit — káromkodtam egyet — irtod te a mindjárt megmondom micsodát. Kinyitottam az ajtót és akkorát csaptam a virgonc fületövére, hogy rögvest elaludt. A sógorék felsóhajtottak, az ifiurat meg átadtuk a rendőröknek. Hát csak ennyi az egész.

*

7 ongori bácsi szeretettel simogatta meg a fütyköst, óvatosan visszaállította a sarokba. Majd rám esett tekintete és mosolyogva

állapította meg:

— Úgy vélem, hogy magának

ajánlatos lesz, ha lefekszik. Mert nagyon jó bor az enyém, a saját termés.

Lefeküdtem, de Tongori bátyám is velem tartott. Előbb aludt el, mint én és úgy horkolt, hogy az egész ház remegett.

Reggel, amikor elbúcsúztam tőle, megköszöntem a vendéglátást és jóképű menyecskét kívántam nekL ő viszonzásul azt a tanácsot adta, hogy trenírozzam magam a borivásbán. Hát ezt a tanácsát nem fogadtam meg. de amit tőle hallottam, megpróbáltam élethűen viszszaadni.

t

L) osztályok a Megyei Tanácsnál

T®A®RsK®A-B®A®R®K®A